Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-27 / 22. szám

1987. JANUÁR 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hol volt, hol nem volt... Mesemondó kisdobosok találkozója Orgovány Lívia, a szolnoki Ságvári körúti Általános Iskola legügyesebb mesemondója átveszi megérdemelt jutalmát, a Walt Disney rajzait tartalmazó könyvet. (Fotó: T. Z.) A megyei könyvtár Verseghy-pályázat, állománybővítés, nyelvművelés A közművelődési intézmé­....... az Öperenciás-tenge­r en innen — nem messze at­tól, ahol a kurtafarkú ma­lac túr...” — a szolnoki Tisza Antal Ottörőház Réz utcai aulájában hetedhét or­szágra szóló história esett meg a hét végén. Tizenki­lenc kicsi „királyfi”, illetve (az összes mesei szabálynak fittyet hányva) „királylány” — a legügyesebb mesemon­dó kisdobosok — gyűltek ösz- sze az Uveghegyi megyeha­táron belüli szomszédos ki­rályságokból — például Kunhegyesről, Abádszalók- ról, Mesterszállásról, Jász­berényből, Karcagról, Öcsöd­ről —, hogy a sok megpró­báltatás (iskolai és városi versenyek) után kiállják az utolsó próbát. A kaporsza- kállú, de még a kenyere ja­vát épp hogy megevett — „Űttörő: király” negyvenedik születésnapján mindnyájan ugyanazt a feladatot kapták. Életre kellett kelteniük a király legkedvesebb udvari mesemondóját, Benedek Elek bátyát. Ahogy egy alkotmányos monarchiában szokás: ötta­gú, szigorú, de kedves mi­nisztertanács (a zsűri) kép­viselte a most éppen külor­szágban vándorló királyt, így hát eléjük álltak sorban a mindenre elszánt kék nyakkendős cimborák. Egy életem, egy halálom...! — bizony előkerültek ott min­Ahogy Kópházán átlépünk az osztrák—magyar határon, Burgenland falvain keresztül vezet az országút tovább. Rövidesein megpillantjuk a jelzést, merre forduljunk Raiding felé. Alig negyedóra múlva a főutcájába érünk, Richard Wagnerről nevezték el, folytatása a Liszt Ferenc utca, amely egészen a mű­vész szülőházáig kísér. Ha nem jelezné emléktáb­la, nem tűnne ki a környe­zetéből. Körülötte régi, egy­szerű parasztházak sorakoz­nak, mint kétszáz évvel ez­előtt. A hajdani doborjáni juhászok pátriáját szelíd patak szeli át. Fahídját ép­pen ifj. Liszt Ádám magas kőfallal védett, tiszttartói portája előtt verték le, amely mostanában igen keskeny­nek bizonyult. A centenáriu­mi évben Liszt tisztelői, ra­jongói, a „Lisztianak”, nem­zetközi zarándokhellyé avat­ták Raidingot, az egykori Doborjánt. A Burgenlandi Tartomá­nyi Múzeum gondozza az em­lékhelyet. Tágas udvarában bólogató gémeskút, árnyas kerti lugas, a hosszú, tanyá­denféle praktikák: szép és ízes magyarsággal idézték meg a medvét, a farkast, a bárányt, a kardnyelvű hu­szárt, a kelekótya ördögfió­kát. Egy szempillantásnyi idő nem sok, annyi se kel­lett, máris mosoly fakadt a népes hallgatóság — ar­cán. A próba sikerült; egy- től-egyig minden versenyző megörvendeztette a királyt, aki aztán hűséges tanácsadói — köztük a gyerekkönyv­tár — javaslatára megaján­dékozta a legügyesebbeket; az első-második osztályosok ra emlékeztető épület olda­lán. Közepén a bejárati ajtó felett magyar nyelvű felirat tudatja, hogy itt született 1811. október 22-én Liszt Ferenc. A Soproni Irodalmi. és Művészeti Kör állítatta, még 1881-ben. Az épület négy helyiségében a géniusz életútját mutatják be, gyer­mekkorától a Bayreuthban bekövetkezett haláláig. Tor­náca ma előtérnek szolgál, innen nyílt balra a konyha, jobbra a lakószoba, mögötte pedig a Liszt család szűk, közös hálófülkéje. Most a magas írópulton vaskos ven­dégkönyv, lapjai órák alatt megtelnek. Szemben vele, a közelmúltban, a 175. szüle­tésnapon felavatott emlék­tábla Bayreuth városából, Hans Walter Wild főpolgár­mester helyezte el, a mű­vész mellszobrára Forral Miklós, a magyar Liszt Fe­renc Társaság főtitkára tűz­te a magyar zászlódíszes ko­szorút, körülöttük naponta felfrissülő virágerdő. A szobákban öreg bútorok állnak, régi edények a falak mentén, a gyermekkor első hangszerei. Megszólaltatá­közül Dombóvári Gábort, Orgovány Líviát, Barabás Rékát, Vona Tímeát; s a nagyobbakat: Polinszky Jó­zsefet, Vithalm Gyulát, Far­kas Andrást és Szabó Etelkát. Csak a versenynek, lett, — a mesének nincs — vége. A próbázók és a többi király­fi, királylány holnap és hol­napután is olvassa, mondja, meséli tovább otthon, s az iskolában a medvét, a bá­rányt, a farkast és a kelekó­tya ördögfiókát. kukra Liszt Ferencet édes­apja tanította, aki Esterházy Miklós herceg udvari zene­karának, a közeli kismartoni — ma Eisenstadti — kastély­ban muzsikált. Itt áll az év­századokat megélt orgona, a szomszéd falu templomából ajándékozták, mert gyakran játszott rajta a fiatal Liszt. A tárlókban levelek, kézira­tok, kottalapok, fényképek családjáról, barátokról, akik a legendás hírű ember és művész közelében lehettek. Erkel Ferenc, Mosonyi Mi­hály, Ábrányi Emil társasá­gában láthatjuk őt, majd pesti tanítványai között. Megörökítette egy felvétel azt a jelenetet is, amikor éle­te delén szülőházába haza­tért, és kocsiját boldog cse­lédek, ismerősök fogadták. A lángész pályafutását a XIX. század zenei életének tük­rében tárja a látogatók elé a megrendítő, meghitt han­gulatú kiállítás, amelynek gondozásában részt vállal a határvidéken élő burgen­landi magyarság is. nyék közül alighanem csak a könyvtár őrizte meg „ab­szolút demokratikus” jelle­gét: vagyis szolgáltatásai változatlanul díjtalanok. (Igaz, a beiratkozási össze­get háromról tíz forintra emelték.) Az intézmény cél-, ja, hogy minden látogató számára megadják a szüksé­ges információkat, bár a je­lenlegi helyzet szerint a fel­merülő igények elmaradnak a kínálat mögött. Annak dacára, hogy a könyvek meglehetősen ve­szélyes konkurense lépett színre a videóval, a megyei könyvtár beiratkozott felnőtt olvasóinak száma nem csök­kent. A gyermekkönyvtár­ban azonba kevesebben irat­koztak be, mint a korábbi esztendőkben. Emiatt a megye legnagyobb könyvtá­rának állandó olvasói ki­lencezren sincsenek. A Ver­seghy Ferenc Megyei Könyv­tár egyébként felvette a kesztyűt, amit a video do­bott eléje: tavaly óta ka­zettakölcsönzéssel is foglal­kozik, méghozzá bárki in­gyen megkapja a kért ka­zettákat, ha tagja a könyv­tárnak. És itt meg kell állnunk néhány mondat erejéig. A számítógép mindenekelőtt a könyvtár belső életét köny- nyíti meg, ésszerűsíti, hiszen a gép a nem is olyan távoli jövőben lehetővé teszi, hogy megszűnjön a nehézkes kar­ton- és katalógus-rendszer. (A nem is olyan távoli jövőn ezt az évet kell érte­ni.) Később, ha sikerül be­kapcsolódnia az Országos Széchényi Könyvtár, a Ma­gyar Tudományos Akadémia és a Pedagógiai Könyvtár és Múzeum által irányított há­lózatba, egészen új szolgál­tatást is be tud vezetni. A Jelintkezás március 15-ig Várják a fiatalokat a tiszthelyettes- képző iskolák A Honvédelmi Minisztéri­um pályázatot hirdet tiszthe­lyettes iskolai felvételre. Azoknak a 17 és 23 év kö­zötti férfiaknak a jelentkezé­sét várják, akik kedvet és tehetséget éreznek a katonai pálya iránt, s élethivatásul választják a haza fegyveres szolgálatát. Az ország különböző hely­őrségeiben működő iskolák parancsnoki, technikai, illet­ve gazdálkodási beosztások ellátására képeznek ki tiszt- helyetteseket. A középisko­lai végzettséggel, vagy a vá­lasztott katonai szakkal meg­egyező szakmunkás képesí­téssel rendelkezők képzési ideje egy év. Azok a jelent­kezők, akik nem rendelkez­nek középiskolai végzettség­gel és szakmunkás képesíté­sük eltér a választott katonai szaktól, két év alatt végez­nek, s megszerezhetik a katonai szakképzettségnek megfelelő szakmunkás képe­sítést is. A hallgatók ingyenes ellá­tást, zsebpénzt és tanulmá­nyi pótlékot kapnak. Ugyan­akkor a Magyar Néphadse­reg társadalmi ösztöndíjjal is segíti azokat a szakmun­kástanulókat, akik a tiszthe­lyettesi hivatást választják, de a jelentkezési korhatárt még nem érték el. A jelentkezési lapokat — amelyeket március 15-ig kell beküldeni a területileg ille­tékes megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancs­nokságra —, a pályázók a hadkiegészítő parancsnoksá­goktól, a tánulók iskolájuk igazgatójától, a sorkatonák pedig parancsnokaiktól sze­rezhetik be. hálózatban futó — rendkívül széles kört átfogó — infor­mációtömeg segítségével akár a termelést is segítheti olymódon, hogy egy-egy gazdálkodó szerv igényelte adatokat egyetlen gombnyo­mással megszerezheti. A már említett, viszonylag új szolgáltatások mellet nem feledkezett meg a könyv állomány bővítéséről sem. A múlt évben több mint tizenkétezer úgyneve­zett könyvtári egységet (könyv, kazetta, hanglemez) vásároltak, így a jelenlegi állomány meghaladja a há­romszázezret. Miután emel­ték a vásárlásra fordítható anyagi alapot, nem kénysze­rült a beszerzések visszafo­gására, csökkentésére. Igaz, a ráfordítás összegének eme­lése csupán követte a köny­vek árának emelését, amely kötetenként átlagosan négy forintot tett ki. Ha már a számoknál tartunk, egyetlen elgondolkodtató tény: a könyvállomány ötvenegy százaléka tartozik a szakiro­dalomhoz, csak huszonnyolc százaléka a szépirodalom, a többi a gyermek- és ifjúsági mű. Horváth Károly igazgató szerint a szakirodalom és a szépirodalom aránya tizenöt­húsz éve még fordított volt. A könyvállomány bővítésé­hez nem kizárólag az újon­nan megjelenő kiadványok beszerzése tartozik, hanem a megyei könyvtár alapítása. 1934 előtt napvilágot látott könyvek számának gyarapí-' tására is. > A Verseghy Ferenc Me­gyei Könyvtár — amely egy­ben módszertani központ is — részt vállal különböző mű­velődési fórumok szervezésé­ből, sőt önálló rendezvények­re is készül. A nagyobb je­lentőségű akciók sorából ki­emelkedik a Magyar nyelv (Kossuth Rádió, január 26, 12.45: A képviselő noteszé­ből — Kapás Irén riportja Molnár Ferenc országgyűlési képviselővel, Karcag város tanácselnökével). Aligha választhat 20 per­ces beszélgetésre megfele­lőbb partnert a rádióripor­ter, Molnár Ferenc ország- gyűlési képviselőnél. Aki va­laha dolgozott mikrofonnal, tudja, 20 perc rengeteg idő. Tartalmasán megtölteni, olyan műsort készíteni, ami megfogja a hallgatót, s nem engedi, hogy elzárja a készü­léket — nem akármilyen fe­ladat. Az az érzésem, Kapás Irénnek ez sikerült. Tegnap, nem is a legjobb rádiós idő­ben olyan beszélgetést adott 'közre, amelyet nem lehetett nem végighallgatni. Pedig „szikár”, mindennapos dol­gokról beszélgetett Karcag város országgyűlési képvi­selőjével, Molnár Ferenccel. A beszélgetés elején kide­rült: az a bizonyos notesz tócsi és vékony. Molnár Fe­renc kitűnő partnerként mondita is rögtön, távolabb is ülhetett volna a riporter­től, hisz a kicsi és vékony notesz valóban nem mond sokat. Bár, igazság szerint és elvileg neki kettőt kéne hor­doznia: egyet a képviselő­ség, egyet pedig a tanácsel­nökség okán. Csakhogy a gyakorlat ezt nem engedi meg, a kettő, a két feladat, megbízás, (és nem hatalom, inkább kötelezettség) nem választható el se két notesz­re, se két emberre. A 20 percbe persze sok egyéb is belefért — mégis egy korrekt, komoly képet adott a képviselőről. Meg­tudhatta, aki figyelt, hogy Molnár Ferencnek nagy di­lemmája, honnét kezdődik a képviselőség, s hol ér véget? Amennyit nehezít, hogy ta­nácselnök is, annyit könnyít is helyzetén. Íme a konkrét példa: mint országgyűlési képviselő a Parlamentben hete, amelynek országos megnyitóját március 27-én Szolnokon tartják. Verseghy Ferenc születésének kétszáz­harmincadik évfordulóján ebben az esztendőben szim­póziumot hívnak össze már­cius 27—28-ra. A téma az „Élő Verseghy” lesz. A könyvtár erre az alkalomra megjelenteti Verseghy Fe­renc eddig kiadatlan műveit. A méltatlanul elfeledett irodalmár és nyelvész emlékének felélesztésére pá­lyázatot hirdetnek pedagó­gusoknak. Olyan pályamű- veket várnak majd, amelyek a nyelvművelő Verseghy munkásságát igyekeznek beépíteni a mai oktatás rendszerébe. A rendezvények sorába tartozik az augusztus 4-től 8-ig Szolnokon tartandó ván­dorgyűlés, amelyen nyolc­szász hazai és negyven kül­földi könyvtári szakember vesz részt. A tanácskozás ve­zető témája az információ- források közvetítése és fel- használása lesz. Ezen a ván­dorgyűlésen szeretné a me­gyei könyvtár bemutatni új számítógépét, egyúttal pro­pagálni is azt, hogy az em­lített hálózatba mielőbb be is épülhessen. A tanácskozás­sal párhuzamosan kiállítás nyílik a MMIK-ban régi gyermekkönyvekből. ösz- szel a gyermekkönyvhét or­szágos szolnoki megnyitója is párosul egy kiállítással, ahol a múlt évben meghir­detett gyermekraj zpályá- zat legjobbjait mutatják be. A pályázat egyébként nem­zetközi szintű, hiszen a ma­gyarokon kívül észt és finn gyermekek is pályázhatnak: ugyanazt a hat mesét il­lusztrálják. majd. szót emelt az áldatlan (aho­gyan ő mondta botrányos) telefonhelyzet miatt így ta­lán nemcsak Karcagon, ha­nem Kisújszállástól egészen Kenderesig sikerült változ­tatni, s ráadásul így Karcag­nak nem is került annyiba. Azt is mondta Molnár Fe­renc, nem biztos abban, hogy „kijáró” képviselőre van-e szükség manapság? Neki az a legfontosabb, hogy a törvényhozásban képvi­selje jól választói érdekeit. Példának hozta a családjogi törvényt. Bár nem egészen biztos benne, hogy hatása csak jó lesz, ennék ellenére föltartotta a kezét, elfogadta, abban bizonyos, ha használ, Karcagnak is, Kaposvárnak is jót tesz. Merthogy ő ka­posvári, máig oda jár haza, a szüleihez, mégha mérnök életének egy fontos 10 éve a karcagi SZIM gyárához köti is. Ahonnét először tanács­elnöknek hívták. Igaz, nem tiltakozott emiatt „minden kezével”, de hiszi, a tanács­elnökség élete másik fontos szakasza, amely a legutóbbi, 1985-ös választás óta immá­ron a képviselőséggel is tel­jes. — Követnék a közügyék — mondja, nem panaszképp, s mikor a riporter kéri, so­roljon belőlük, visszakérdez: mennyi ideje is van, mert van elég sorólnivalója. & említi is az országos, de egy­ben karcagi gondokat. Az alkoholizmust, a munkafe­gyelmet, a hivatali előszobá- zásokat, az anyaghiányokat — s halkan, de biztosan azt is: miért is tudunk mi egyen­ként és együttesen mindent jobban, mint a másik? S a kérdés után az óhaj: legyen türelmünk sok kis apró lé­pésre közügyekben. S mi nem közügy manapság ná­lunk, az ország házában épp úgy, mint a karcagi tanács­házán? — sóskúti — E. M. A képeslap az emlékmúzeummá alakított szülőházról, a fiatal Liszt Ferencről NemzetközI zarándokhely Liszt Ferenc szülőházában B. J. Fr<m* Liszt ~ Geburtshaus, Raiding Meghallgattuk a rádióban A képviselő noteszéből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom