Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-27 / 22. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JANUÁR 27. Hasznos ismereteit, értelmes szabadidő Hol vagytok ti rógl Játszótársak? Nagyobb megbecsülést a gárdának! A hazafias, honvédelmi nevelés egyik leghatékonyabb formája Egy találkozó derűs-könnyes pillanatai Az Ifjú Gárda a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik legnépszerűbb munkaformája — lehetne. . . Miért? Jópár évvel ezelőtt egy vidéki szakmunkásképző intézet klubjának vezetőjétől hallottam sikereik titkáról: a fiatalokat mindig érdekelte a motor, meg a puska. Nos, ha motoros szakalegység nincs is az Ifjú Gárdában, a honvédelmi, a rendőri, a munkásőri. a tűzoltó és a polgári védelmi szakalegységekben — számuk egyébként 59 a megyében — a fiatalok ugyancsak Legnépszerűbbek Csakhogy napjainkban az Ifjú Gárda nem növeli oly mértékben vonzerejét, ahogy az elvárható volna tőle. Eny- nyi lehet nagyon sommázot- tan annak a másfél-kétórá- nak az összefoglalása, amely alatt az Ifjú Gárda megyei helyzetét tekintette át nemrég a KISZ megyei bizot- sága. A most folyó képzési évben 2 ezer 28 gárdistát számlálunk Szolnok megyében, ez a szám a megye KISZ-tagságának 7 százalékát teszi ki. Valójában ennél a kétezeregynéhány fiatalnál jóval többről van szó. hiszen az Ifjú Gárda képzési rendszere, programjai je- lentős hatást gyakorolnak a KISZ-szervezetek, sőt az úttörőcsapatok honvédelmi nevelőmunkájára is. A gárdisták többsége egyébként becsületesen teljesíti vállalását: fegyelmezetten dolgozik, tanul, kiemelkedő közösségi munkát végez. Az If- \í Gárdában folyó képzés és oktatás az elmúlt években a KISZ politikai képzésének szerves részévé vált. A nevelőmunka — az előrehaladás — jó eszközei a gárdában a különböző versenyek, a szemlék. Legnépérdekes foglalkozásokhoz, életpá yákhoz kerülhetnek közel. Nemcsak hasznos Ismeretszerzést, a szabadidő értelmes eltöltését szolgálják a gárdista foglalkozások, hanem jelentős szerepük lehet a pályára irányításban, és ami a legfontosabb: a hazafias és honvédelmi nevelésben. Igen, valóban így lehetne. ha érdekesek, tartalmasak, vonzók lennének a kiképzés órái, ha igazi versenyszellemmel találkozhatnánk a városi és a megyei szemléken, a szukulegységek versenyein. ilövészversenyek szerűbbek a lövészversenyek, amelyek évek óta többszáz fiatalt mozgatnak meg a megyében. Az idén az országos lövészversenyen például első helyezést ért el megyénk csapata. Persze negatív példa is akad: a honvédelmi szakalegységek megyei versenyén mindössze két csapat jelent meg — az egyik Szolnokot, a másik Jászberényt képviselte — ám felkészületlensége miatt nem küldték el a győztes csapatot az országos szakal- egységi versenyre. A gárdisták szabadidejének nagy részét a sport teszi ki, és ez nem véletlen, hiszen nemcsak játék, hanem az állóképességet, a küzdőszellemet megalapozó foglalkozási forma. A gárdisták aktívan vesznek részt a tömegsport mozgalomban, népszerűek körükben az önvédelmi sportok és a kerékpártúrák is. Szabadidejük kulturált eltöltésének, igazi közösséggé formálásuknak lehetőségei az Ifjú Gárda klubok; melyek a megyében Szolnokon, Jászberényben, Mezőtúron és Tiszafüreden működnek többé-kevésbé rendszeresen. Ruhaügyben régen rossz Szinte az Ifjú Gárda fennállása óta — immáron 30 éve — legnagyobb gond az egyenruha biztosítása, őszintén szólva lehetetlen állapot, hogy a KISZ a saját munkaformájának mondhatni legfontosabb eszközéről nem gondoskodik! Egy teljes öltözet ára 1300 forint (ezen kívül a KISZ KB jelentős támogatást nyújt minden elkészült gárdista egyenruhához). Ezt az 1300 forintot bizony minden egyes fiatalnak ki kell fizetnie, hiszen egy korábbi döntés értelmében a városi, helyi KISZ- bizottságok nem vásárolhatják meg az egyenruhát. Nos, a kifogásolható döntést — amely hangsúlyozzuk, immáron három évtizede érvényben van — a tervek szerint hamarosan megváltoztatják. Addig is kereshetők átmeneti megoldások; az üzemek, a vállalatok akár munkaruhakeretük költségére is meg tudnák vásárolni az egyenruhát, amely a három év kihordási idő után a dolgozóé marad. És ha már a vállalatokat említettük, folytassuk velük! Hol, miben egyezik meg a munkahely és a gárda célja, érdeke? Nem kell sokat magyaráznunk, elég ha egy-egy vállalatnál sikeresen működő tűzoltó vagy polgári védelmi Ifjú Gárda szakalegységre gondolunk! Megbízható segítőtársak a fiatalok a tűzesetek megelőzésében, hozzáértők, ha baj van. Ugyanez igaz a munkahelyek polgári védelmi gyakorlataira is. E közös cél. érdek felismerése, felismertetése természetesen mindenütt a városi Ifjú Gárda parancsnokságok, a városi KISZ- bizottságok feladata. És vélhetően — legalábbis ez derült ki a KISZ megyei bizottságának ülésén az Ifjú Gárda megyei parancsnokságának beszámolójából — a városi parancsnokságok, a KISZ városi bizottságai nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a közeljövőben a gárdának. Ha például a városi parancsnokok körében laza a fegyelem, azaz nem járnak el a parancsnoki értekezletekre, időlegesen megszakad kapcsolatuk a megyei irányítással. Hogyan követelhetnének ők fegyelmet az alegységektől, az egységektől? A fegyelem megszilárdítását nem lehet megrovással, büntetéssel kezdeni Hanem mivel? Nézzük csak: az ifjú gárdisták négyI közlekedés biztonságéért Korrózióvédelmi társaság alakult Több mint harminc közlekedési vállalat részvételével, a Közlekedési Minisztérium és az OMFB támogatásával, szakmai felügyeletével a közelmúltban megalakult a Közlekedési Korrózióvédelmi Társaság. A közlekedés eszközeinek értéke meghaladja az 500 milliárd forintot. Mindehhez járul még a lakosság tulajdonában lévő másfélmillió személygépkocsi. Évente több mint 10 milliárd forintra tehető az a kár, melyet a korrózió okoz ebben az ágazatban. Alapvető kérdés tehát a korrózió, a gyors elhasználódás elleni védelem, ám eddig meglehetősen szétaprózódtak az erre a célra fordítható erőforrások. A közlekedési vállalatok egymástól függetlenül, gyakran párhuzamosan foglalkoztak, illetve foglalkoznak még jelenleg is egy-egy probléma megoldásával. Nem kellőképpen hatékony, szervezett a kutatási eredmények hasznosítása sem. Az újonnan alakult társaság munkáját a Közlekedés- tudományi Intézet irányítja, koordinálja. ötödé 18 év alatti, azaz többnyire középiskolás. Ám az iskolákban változó a tanárok hozzáállása a gárdához; társadalmi munkában nem szívesen foglalkoznak a gárdisták felkészítésével. Nincs ebben semmi különös! A szakörök vezetéséért, az egyéb, nem órai elfoglaltságaikért, újabban az öntevékeny diákkörökben végzett munkájukért díjazást kapnak a nevelők. Talán előrelépést jelent, ha a megyei parancsnokság tagjai — amint tervezik — sorra felkeresik a középiskolákat és az öntevékeny diákkörök közé javasolják a hazafiashonvédelmi nevelést szolgáló Ifjú Gárdát is. Az öntevékeny diákkörökért már lehet a tanároknak fizetni. És a városi parancsnokokat is nyilván jobban meg kellene becsülniük az illetékes KlSZ-bizottságok- nak! Nem kirakati bábuk És természetesen nemcsak a parancsnokokat., hanem magukat a gárdistákat is. Mert akad, ahol szinte ..kirakati bábuként’" alkalmazzák őket a legkülönfélébb rendezvényeken, akár van értelmes feladatuk — forgalomirányítás, a rend biztosítása, a vendégek kalauzolása stb. — akár nincs. A rossz gyakorlattal nem árt addig szakítani, míg nem riaszt el újabb fiatalokat. Szó esett sokmindenről szólni kell még — az egyértelműség kedvéért — arról, amit az Ifjú Gárda országos parancsnoka, a megyei KISZ-bizottság ülésén hangsúlyozott. Sok mindent tudunk, sejtünk és jól gondolunk az Ifjlú Gárda feladatairól, azonban a nagy általánosság — a hazafiashonvédelmi nevelés — hangoztatásakor mire is kell gondolnunk valójában, ha az Ifjú Gárdgt említjük. Milyen szerepet vállaljon a fiatalok hazafias, honvédelmi nevelésében? Nos, pontosan meghatározta a gárda céljait, feladatait a KISZ Központi Bizottságának honvédelmi nevelési tanácsa. Ezek a célok természetesen a rendszres szakmai és a politikai képzés, a nevelés során valósulnak, valósulhatnak meg; s ebben a legfontosabb a sorkatonai szolgálat szükségességének elfogadtatása a fiatalok széles rétegeivel; valamint a Varsói Szerződés szerepének tisztázása és a béke ügye az, amely a gárdában folyó képzés legfőbb elemeit kell, hogy jelentse. — Egri — Tanárnőnek tisztelettel jelentem, hogy a kunhegyesi nyolcadik fiúosztály a harmincéves, rendhagyó, osztályfőnöki órára megjelent. Osztálylétszám 34, jelen van 14; ketten sajnos már meghaltak, hangzanak tompán, komoran a mondatok, amelyeket a „hetes” jelent Zsó- ka néninek, azaz Göblyös Sándornén ak, egykori osztályfőnökünknek. Döbbenetét kelt a rövid közlemény, nem erre számítottunk. Hihetetlennek tartjuk, hogy ezt az örökmozgó, messze környéken csintalannak ismert fiúosztályt is meglátogatta már a vén kaszás, és magával vitte két társunkat, holott még csak 44 évesek múltunk. Ketten már nincsenek Rövid vigyázzál tisztelgünk emléküknek. Eljött nevelőink kinn állnak a padok előtt, miközben óvatosan szemügyre vesszük őket. Zsóka néni, mellette Zsia néni, azaz Fabó Zsigmondné. Ügy tetszik, ők ketten mit sem változtak. Talán csak az elsuhanó telek szőttek több fehér szálat a hajukba. Mellettük Budai Sándor, rajztanárunk: aki sportnyelven fogalmazva a nyugdíj előtt is tartja versenysúlyát, akár Füleki Sándor, egykori testnevelőnk. Mindez nem mondható el rólunk. Valaha a szűk, felhajthatós, tintatartókkal ellátott padokban mint, rögidnadrágos lurkók szinte eltűntünk, most meg a modem asztalkák mögötti székek is keskenyek egyikőnk- nék, másikónknak. Füleki Sándor, aki jelenleg igazgató-helyettes, röviden ismerteti az intézmény három évtizedes fejlődését, változásait, majd mi következünk. Csete Danival kezdem a sort, hiszen ő volt az éltanuló, a tanárok bezzeg- je. Hogyne lett volna, hiszen mindig, mindent tudott, és a házi feladatát sem a sarokban körmölte le, mint nem egyszer mi! Még cseresznyét csórni se jött velünk a Vénkertbe, szóval mintagyereknek számított. Le is érettségizett, de valahogy a főiskola nem sikeredett. Akkoriban a szülők átlagosnál több földje miatt, azután tanulhatott volna: de hát már más foglalkoztatta. Egy szó mint száz, technikus, Pesten él a szüleivel, és a mondókáját így fejezte be: még most sem nősültem meg. Erre Zs. Nagy Karcsi, akinek úgy látszik mit sem kopott a humorérzéke, egyből rávágta: Dani, nehogy azt hidd, hogy sokat veszítettél! Károly egyébként 28 éve Csepelen a vasműben szakmunkás, noha elmondása szerint nem él a főváros bűvkörében. Arai viszont ebben a korban nem lebecsülendő: a haja talán neki a legdúsabb. Nem úgy, mint Kota Sanyinak, akit a szomszédja így jellemzett: komám, benned se tehet már sok kárt a borbély. Sándor mentegetőzik: nem csoda gyerekek, három lányom van meg az asszony. Te jó ég, hogy bírsz ennyi nővel érkezik elölről a kérdés? Egyre nehezebben, vallja be. Érdekes, közülünk egyedül ő él még ma is tanyán, a szélmalom környékén. őszinte elismerést kap Nagy Jancsi is, aki már másfél éve nagyapa. János hentes Kunhegyesen, akár Forró Feri. ő Szolnok központjában méri a karalyt, a kolbászt, meg a hurkát. Meg is látszik rajtatok a szakmátok, mondja élénk derültség közepette Fehér Pista, aki a készítményeiből aligha haraphatna, mivel kovács a tanult szakmája. Akadnak rendhagyó életutak is. Kiss Imre hosszú ideig a helyi vegyesipari szövetkezet elnöke volt, majd a beosztásából távozott, őszintén bevallja: ő is követett el hibákat, vállalja is a felelősséget, noha úgy tűnik, még most is nehezen teszi túl magát a történteken. Vezetni tanul Endréd! Karcsi a hűség példaképe: megszakítás, nélkül a téeszben dolgozik. Dohog: a fizetése alig emelkedik, nem így a vezetőké. Igaz, és is az leszek, mivel most tanulom a gépkocsivezetést, közli nem kis büszkeséggel. Akkor már értem, miért szedték ki a 34-es út mellől a fákat fűzi tovább a gondolatot nevetve Apostol Miki, aki hivatásos „pilóta”. Ami a kereseteket illeti, itt a legérdekesebb hozzászólás Vadon Lehelé volt. Az egyetem befejezése után angolból doktorált, híres angol és amerikai intézetekben tanult, és kandidátusi értekezésen dolgozik. Jelenleg Egerben a főiskola angol tanszékének egyik sajátos arculatú tanárja. — Ennek ellenére annyit keresek, mint egy közepesen fizetett fővárosi szakmunkás — mondja. Akkor miből építkezel éppen most kérdezik. Nem ebből, hanem a pluszmunkák, a magánórák díjaiból, kölcsönből... Egyébként a leglátványosabb gyarapodást nem ő, hanem Elek ©yurka érte el, aki a községben maszek zöldséges, bár virágot és koszorúfélét is árul. A boltja nyúliramodásnyira a Kossuth iskolától, de hiába vártuk, nem jött. Mint utóbb kiderült, elfogyott a káposzta és ugye az üzlet, az üzlet, ami nem tűri a nosztalgiát. Mire beszerezte a keresett cikket, vége lett az összejövetelnek. Így nagy bánatunkra nem tudhattuk meg a meggazdagodás nagyon is ránk férő rejtelmeit. No, nem baj, majd öt év múlva, akkor nyáron szervezzük a találkozót, nem ilyen fúj- ja-hordja időben. Bekukkantunk azért a termekbe is, és ámulva könyveljük el az 1912-ben épült alma mater fiatalodását. Emlékszel, itt tanított Móricz Béla a betűvetésre. Itt meg Tóth György. Én hoztam Gyurka bácsinak mogyorófa vesszőt és rajtam próbálta ki először, dörzsöli meg a helyét Borsodi Laci. Lenézünk a tornaterembe is, amely kubikmunkálataiból mi, tizenéves kisdiákok is alaposain kivettük a részünket. Sőt Gy. Molnár Feri függeszkedve még fel is kapaszkodott a kötélen, ami azért 44 évesen nem utolsó dolog. Éjfélkor kelt Innen az étterembe ballagtunk. Amíg az egyenlevest meg utána a sültéket pusztítottuk, megeredtek a nyelvek. A nagy tereferében észre sem vettük, hogy már az este könyököl az ablakon, ezért akik messziről érkeztek, szedelőzködni kezdtek. Megköszönve a találkozót, elsősorban Apostol Mikinek, meg a feleségének akik napokat áldoztak a szervezésre. No, meg az iskola mostani vezetőinek elvégre jöt- tünkre alaposan bemelegítettek. Itt a fő érdem Kéri Matyi bácsié, a fűtőé, aki ezen a szombaton éppen hízóvágásra készült. Mindez mit sem változtatott szándékán. Éjfélkor felöltözött, elballagott az intézménybe, le a kazánházba, és hajnali négyre meleget „varázsolt” a helyiségekbe. Majd hazasietett, és 1/2 5-kor megadta a kegyelemdöfést a tepsire érdemes moslékpusztítónak. El is határoztuk: egy üveg jobbféle nedűvel honoráljuk fáradozását. Ennek beszerzését, eljuttatását rám bízták. Búcsúzóul azért többen a lelkemre kötötték igyekezz, de ne úgy, mint egykoron a matek leckével. Hihetetlen, hogy ezek mire nem emlékeznék... D. Szabó Miklós Telefon („doktorok”) Az országot, így megyénket sem kerülte el a zord tél. A legutóbbi hó és ónos eső sok helyen megrongálta aj távbeszélővezetékeket. Több város, község maradt telefonösszeköttetés nélkül. A Posta dolgozói azonnal megkezdték a helyreállítást. Képeink a Jászladány és Jász- kisér közötti vonalszakaszon készültek, ahol a Szolnoki Távközlési tizem tiszaörsi munkacsoportja dolgozik a hibák kijavításán. Tüdős István az oszlopon keresi a vonalakat. (Fotó: T. Z.) A több mázsa súlytól kettétörtek az oszlopok
