Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-26 / 21. szám
1987 JANUÁR 26 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből A nyugodt nap éve Bár annyira ismernénk Maja Kómarowska nevét, ahogyan az arra kevésbé méltó, de más égtájról származó pályatársaiét; bár elég lenne rápillantanunk a színlapra, hogy okvetlenül megnézzük azt a filmet, amelyben ő játszik. Maja Koma- rowska már nemcsak Lengyelországban fogalom, a filmművészet ma élő legnagyobbjai között emlegetik. Elég lenne talán ezek,után csak annyit jelezni, hogy A nyugodt nap éve című új lengyel film egyik főszerepét — még inkább kulcsszerepét — Maja Komarowska játsz- szas Krzysztof Zanussi a rendezője. A Zanussi-sztorinak könyvtárnyi irodalma van. Ebből talán csak annyit, hogy a lengyel film Andrzej Wajdá- hoz hasonlítható nagysága hosszú évekig Nyugaton forgatott, s egészen sajátos meg- hasonlással tért vissza hazájába. A nyugodt nap évét mindenképpen egyfajta kapaszkodásnak, foghatjuk fel. Már az utolsó nyugaton készített filmjéből is érezhető volt, hogy Zanussival „történt valami'’, hiszen egyre erőteljesebben távolodott a komplikálttól, mindattól amelyet tévesen modernnek is szoktak nevezni, s mindinkább új életeszményt hordoztak filmjei. De ahogy teljesedett Zanussi új, a romantikus irányába forduló művészete, úgy került légürestérbe, vált sikertelenebbé. A „lengyel papáról” forgatott filmjét már érdektelenség fogadta. A rendező visszatért hazájába. A nyugodt nap évében a történelmi példa nyomán szinte elképzelhetetlen kao- tikumot vázolt fel, hogy messzire hangzó üzenetét elmondhassa. A film közvetlenül a náci birodalom összeomlása után játszódik, olyan helyszínen — a „Harmadik Birodalomtól” visszacsatolt területen — ahol a legkülönbözőbb politikai és emberi szándékok közepette egyenesen romantikusnak tűnik a tiszta érzelem, a becsület, a jó szándék. Egy tiszta szerelem története a film, egy lengyel özvegyasszony és egy fogságból szabadult amerikai tiszt egymásra találásának históriája. Nem nagyigényű történet, úgy Is mondhatnánk, ebből tíz már egy tucat. De Zanussi ért hozzá, hogy elváljon a sár és az arany, két kitűnő színész segítségével — Maja Komarowska és Scott Wilson — új életképének paraboláját vázolja fel. Hírlik, hogy A nyugodt nap évét Lengyelországban elég hűvösen fogadták. Nem a politika, a mozinézők. Ismerős képlet, nemzeti önismeretünkhöz fájdalmas adalékot szolgáltató fimjeink közül némelyek nálunk is ellenérzést keltettek. Mondják, A nyugodt nap éve romantikus film. Talán a végkifejlet arra hajlik, de inkább arról van szó, hogy ha Zanussit mint romantikust megkérdőjelezik, talán az is veszít a hiteléből amit a rendező a háttérről, mégin- kább a közegről mond. Egyszerűen arról van szó, hogy Zanussi fogódzót, kapaszkodót keres — és talál! — az élethez, s tétele szerint a tiszta emberi kapcsolatokban lelhetjük meg boldogságunkat. Nyilván jól felismerte a rendező a mai élet anomáliáit és úgy látja az egyetlen kivezető utat az általános emberi értékekben, szépségekben látja. Azt talán jeleznünk sem kell, hogy Zanussi új filmje megvalósításában a mester hírnevéhez méltóan készített remekmű... —ti— Két hét múlva ismét Tinikaszinó először Hagyományápolás és megméretés Huszonkét művész hatvan alkotása a HMO-ban A tizenévesek szeretnek kényelmesen ülve beszélgetni, esetleg társasjátékok mellől nézve a kinti hóesést. Pénteken meg is tehették sokan a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előterében és az egyik klubhelyiségben, ahol számítógépes játékok várták őket. Főleg a fiúk „táboroztak le” itt, az ügyességet fejlesztő és szórakoztató videokészülékek előtt. Az előtérben társas játékok közül válogathattak; rulett, salkk sorakozott az asztalokon. A szerencsejátékoknál zsetonokért apró tárgyakat, játékokat, kabalákat, könyvet lehetett nyerni. A „Lóugrás” nevű új fejtörő is sokaknak nyújtott szórakozást. A tízforintos belépőjegy ellenében jó alkalmat nyújtottak a szervezők a tinik együttlétére, közös beszélgetésre. Ügy tervezik, ezentúl kéthetente péntekenként mindig lesz erre lehetőség; s foglalkoznak a program színesítésének lehetőségeivel is. Fiatal közgazdászok tanácskozása Salgótarjánban, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola nagy előadótermében ismét megrendezték a fiatal közgazdászok találkozóját. A tegnap megkezdődött tanácskozás legújabbkori gazdaság- történetünket választotta témájául; Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke „Reform és szocializmus” címmel tartott előadást. kozásának színtere, de az újjáéledő, a hagyományok ápolásában nagy szerepet játszó lokálpatriotizmus szép és nemes példája is. A huszonkét kiállító művész —: köztük a Budapesten élő, s a Szolnoki Művésztelepen hosszabb ideje vendégként dolgozó — alkotók sokféle törekvést tükröző munkái gondolati egységet mutatnak — hangsúlyozta, hisz a tárlat lényege éppen őszinteségében van. Négy éves szünet után ismét közös kiállításon mutatják be legfrissebb alkotásaikat a megyénkben élő és dolgozó, az Alföld közepén otthonra lelt képzőművészek. A hagyományos — korábban évente megrendezett — Téli tárlatot nagy érdeklődéssel várta az igazi értékeket hordozó művészeti események iránt fogékony közvélemény, bizonyságául annak, hogy a rendszeresen ismétlődő, az alkotók, a szakma és a közönség által is számon tartott megméretésnek van igazán művészi haszna, értelme és értéke. Ebben az évben a Helyőrségi Művelődési Otthon a Negyvenegy festmény és grafika, tizennyolc szoborterv, kisplasztika látható a megye képzőművészeinek hagyományos tárlatán Fazekas Magdolna átveszi Vincze Sándortól a nívódíjat (Fotó; T. Z.) házigazdája a Szolnok Megyei és Városi Tanács, a Képző- és Iparművészek Közép-magyarországi Területi Szervezete és a Szolnoki Galéria Baráti Köre által rendezett Téli tárlatnak, melynek tegnap délelőtti megnyitóján részt vett Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára. Tálas László megyei múzeumigazgató megnyitó beszédében kulturális életünk régen várt, fontos eseményeként értékelte a kiállítást, amely nemcsak a művészet és a közönség találA megnyitó befejező mozzanataként a megyei tanács művelődési osztályának nívódíját Vincze Sándor osztályvezető adta át Györfi Sándor szobrászművésznek és Szily Géza festőművésznek. A Képző- és Iparművészek Szövetsége Közép-magyarországi Területi Szervezetének nívódíjait — kiállított munkái elismeréseképp — Fazekas Magdolna festőművész és Ágotha Margit grafikus kapta, a városi tanács díját — melyet Lengyel Boldizsár elnökhelyettes adott át — Meggyes László festőművész vehette át. PÁRIZSBAN Magyar—francia történész kollokvium Párizsban a keleti nyelvek főiskoláján magyar—francia történész kollokviumot rendeztek. „A francia forradalom — ahogy a magyarok látták” címmel. A kollokviumot a nagy francia forradalom közelgő 200. évfordulóját megelőző rendezvények sorába illeszkedik. A kollokviumot Georges Castellan professzor, a közép- és dél-európai kutató- központ igazgatója szervezte. Előadást tartott többek között Kosáry Domokos akadémikus, Ormos Mária, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora és Benda Kálmán professzor. Az ígéret földjét magunknak kell megteremtenünk Kőváry E. Péter: A szik virága Ha az ember egy több- nemzedékű, soknemzetiségű család félévszázados történelmi hányattatásával ismerkedik egy regény lapjain, szinte már természetes reflexszel védekezik; „Hisz’ én is átéltem, szülőimtől hallottam, a tankönyvekből ismerem mindezt. Akár én is írhattam volna hasonló történetet.” És az olvasónak ebben némi igazsága van: életkorunktól függően valóban mis is átéltük, illetve szüléink, nagyszüleink elmondásaiból hitelesen ismerjük a századfordulótól a negyvenes évek végéig tartó idők bonyolult, tragikus történéseit: Isonzót, Trianont, a fehérterrort, a húszas-harmincas évek elvakult demagógiáját, a közben ide-oda menekülés gyökereket, hiteket tépő fájdalmait, s a minden helyzetben ebben a hazában újat teremtő küzdelem nagyon is emberi próbatételeit — köztük a front átvonulásának félelmét, és a felszabadulás félt és várt élményét: „a mindegy, hogy mi jön, de az biztosan jobb lesz, mint ami volt” reményt adó izgalmát. És hogy ez mennyire így van, akkor érezzük át igazán újból és újból, amikor néha-néha egy-egy olyan nagyívű, sokszálú, sodró cse- lekményű, mégis tömör fo- galmazású és élvezetes nyelvezetű könyv kerül a kezünkbe, mint a Békéscsabán élő fiatal író, Kőváry E. Péter 'legújabb, egyben második kisregénye, A szik virága. A szerző — akinek cikkeivel gyakran találkozhatunk a Népszabadság és más folyóiratok, napilapok hasábjain — első regénye 1984- ben jelent meg „Nem jön többé a drótostót” címmel. Míg korábbi regényében a felszabadult mesélőkedv, a gyermeki látásmód uralta a történetet, új könyve vallomás. S ezt a vallomást a történet végén értjük meg igazán, amikor — a felszabadulást követő újjáépítés kezdetén — az üldözött, szétdúlt, elpusztított. Salczmann—Sóvágó család egyetlen életben maradt tagja, Jenő az Ausztráliába emigrálás helyett újból azt a helyet választja élete színteréül, ahol mérhetetlenül sokat szenvedett, de ahová eltéphetetlen szálak kötik: a dél-alföldi sziket, szűkebb hazáját, Békéscsabát. Ekkor nyernek igazi értelmet a regény egyik fő alakjának, az öreg Uhrinyi- nak a szavai is: „Egy embernek csak egy hazája van, ott kell megtanulnia boldogulni.” S ez a mondat, akár — a Magvető Kiadó népszerű „ra-re” sorozatában néhány héttel ezelőtt megjelent — kisregény mottója is lehetne. Hiszen a Salczmann—Sóvágók és az Uhrinyi—Uh'rinok — a mai csabai magyarok őseinek és a szikes vidéknek, ahol újból és újból megvetették a lábukat, bőségesen kijutott a történelem viharaiból. Itt lőtték le Achim Andrást, innen vonullak a 101-es bakák az első világháború vágóhídjaira; majd megtapasztalták a hadifogságot az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság élményét, a kommün leverése után pedig megszállást, s közben a mindig újra éledő ínség gyötrelmeit. S mégis — a könyv hősei — a csetlő- botló, makacs, családjukkal olykor kegyetlen kisembérek szüntelenül képesek voltak békülni, teremteni, gyökeret ereszteni úgy, ahogyan a szülőföldhöz való kötődés, a túlélés és a mindennapi élet kemény, ősi törvényei kívánták. A szerző önmaga így vall erről: „Mit reméltek, hogy még a szik látványa sem riasztotta el őket? És jöttek még évszázad elteltével is, jöttek a kolera elől mene- kedve, jobb sorban bízva, idegenségükért űzetve, majd Trianon kényszerétől hajtva. Volt, aki csak a földhöz értett, volt, aki a kenyérsütéshez, más a gyáralapításhoz, vállalkozásokhoz. Micsoda munkával teremtettek itt a semmiből virágzó életet! A sziken.” A semmiből önmaga és utódai számára „édent” teremtő ember tiszteletre méltó küzdelmét ismerhetjük meg Kőváry E. Péter legújabb könyvéből, amely szűk terjedelme ellenére is képes egy sajátosan ellentmondásos történelmi korszak hű tükrét adni. L. Gy. Ni tud Ifibbet a Szovjetunióról? Megyei elődöntők több helyszínen A középfokú intézmények tanulói számára ebben a tanévben is fneghirdette a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedősorozatot a KISZ KB, a Művelődési Minisztérium, az MSZBT és a Lapkiadó Vállalat. A vetélkedőt több fordulóban rendezik meg, a megyei elődöntőkhöz a hét végén jutottak el a versenyző diákok. Miután minden előző esztendőhöz képest jóval magasabb volt a vetélkedni szándékozók száma, az elődöntőket öt középiskolában, illetve szakmunkásképző intézetben tartották. A huszonkilenc gimnázium és szakközépiskolai valamint a tizenkilenc szakmunkásképző intézeti csapat közül tizenkét „négyesfogat” jutott be a megyei döntőbe, amelyet február 14-én Szolnokon rendeznek meg. A szolnoki Tiszaparti Gimnázium tíz iskola képviseletében mérték össze tudásukat a négytagú csapatok, a többi középiskola kiskollek- tívái a jászberényi Lehel Vezér és a törökszentmiklósi Székács Elemér Gimnáziumban, a szakmunkástanulók Karcagon és a jászberényi 606-os számú intézetben versengtek, azonos kérdéskörökből és azonos feltételek között. A Tiszapartiban (is) öt fordulóból állt az elődöntő. Az elsőben, amely az Ismerd fel és helyezd el! címet viselte, a fiataloknak tíz kérdésre kellett válaszolniuk: a Szovjetunió vaktérképén jelölték be azokat a városokat, köztársaságokat, amelyekről néhány mondatos információt kaptak, majd néhány kérdésre írásban feleltek. A kérdések a földrajzi és gazdasági ismeretekre épültek. A következő kérdéscsoportot az irodalom, a zene és a filmművészet köréből választották a rendezők; filmalkotók, írók, zeneszerzők nevére voltad kíváncsiak. (Ki rendezte a Patyomkin páncélos című filmet, ki írta a Borisz Godunov című drámát, ki a zeneszerzője a Bahcsiszeráji szökőkút című balettnek.. . és más hasonló kérdések hangzottak el.) A harmadik forduló valamelyest nehezebbnek bizonyult az előzőeknél: történelmi személyiségeket kellett megnevezni rövid „vallomások” alapján. A versenyzők felkészültségét dicséri, hogy valamennyi nevezetes embert felismertek. Ezután zenei kérdések következtek, amelyeket jó lett volna, ha illusztrálnak is, ennek ellenére se vallottak szégyent a versenyzők, hiszen a ilegrafináltabbnak szánt kérdést se hagyták helyes válasz nélkül. A kevesebb több című fordulóban azok a csapatok értek el több pontot, melyek tagjai a legkevsebb információból ráismertek egy-egy klasszikus íróra. Ebből a csoportból végül is a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskola valamint a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium csapata szerezte meg a jogot a megyei döntőn való részvételre. (A többi helyszínről továbbjutottak, névsorát holnapi lapunkban közöljük.)
