Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
10 Szolnok megye múltjából 1987. JANUÁR 24. Az agrárproletárok harcos szószólója volt Várkonyi István emlékezete Szolnok városrendezési munkálatai során kialakult egyik legszebb terét a Városi Tanács 1968. május 19-én Várkonyi Istvánról, az agrárproletár és szegényparaszti mozgalmak kiemelkedő harcosáról nevezte el, s ugyanazon a napon, halála félévszázados fordulóján, a szolnoki temetőben síremlék avatására is sor került. A fekete, svéd márványból faragott nemes egyszerűségű síremléken aranyozott betűkkel a szöveg mindössze ennyi: „VÁRKONYI ISTVÁN 1852—1918”. Az első szám a ceglédi születésére, a második a szolnoki elhalálozására utal. A két város közt mindössze harminc kilométer a távolság, de ami közte történt, egy teljes emberi élet. Hunya István, az egykori harcostárs, a MEDOSZ elnöke síremlékavató beszéde Ebben az időben írja: „Nem én izgattam a munkásnépet, hanem az úri osztály kapzsisága ingerelte fel, én csak felvilágosítani akartam azt az egyszerű, tanulatlan munkásnépet arról, hogy ő se barom, akivel szántani lehet, hanem ember, akinek jogai vannak. Szívesen elszenvedem a börtönt, mert azt az elvet, amit én hirdetek, nem lehet már megölni, az már termékeny talajba van ültetve. „Várkonyi István” el is szenvedte a börtönt, 1898-ban Budapesten a Törvényszék: 10 hónap; 1899, Nyíregyháza: 6 hónap; 1900, Szolnok: 7 nap; 1901-ben izgatás miatt 3 hónap; 1903, Budapest: 2 hónap; 1904, Nagyvárad: 8 hónap; De még élete végén is kijutott neki a börtönből, hat hónapot kellett volna még letöltenie Szolnokon háborúellenes izgatás miatt, de a büntetés megkezdése előtt egy héttel meghalt. Honnan is indult Várkonyi István? 1852. Július 12- én született földmunkás szülőktől Cegléden, gyermekkorában már cselédeskedett, napszámba járt, majd Budapesten kőműveseknél kubikusként dolgozott. Mozgékony, ügyes természetével, a gyűjtött kis pénzét vállalkozásba fektette, s a kapitalizálódó fővárosban egzisztenciát teremtett magának Leérettségizett, majd jogot is tanult. Szociális érdeklődése 1889-ben a Magyarországi Általános Munkáspártba vezette. Maga vallotta az 1897. február 14—16-án Cegléden tartott földmunkás kongresszuson: ,,A szocializmust 1889-ben ismertem meg, s ifaidőn olyannak találtam, mely úgy a föld- míveléssel foglalkozó kisva- gyonúak, mint a földmívelő munkások agyonkinlódás miatti kétségbeejtő — általam is átélt — egyedül helyzetükön javító eszmének találtam, ezért kimondhatatlanul lelkesültem érte.” Várkonyi István, amikor kiviláglott, hogy az SZDP Először T .Sason, majd T. Földváron és Rákócziban ugrattam szét ilyen titkos gyülekezést; a többi községben csak utólag jött tudomásomra ilyen gyűlés...” A főszolgabíró a továbbiakban beszámol arról, hogy figyelmeztetése dacára „legtöbb birtokos elengedte az angáriát a munkások követelésére, mert látták azt, hogy különben a kapálásra felvállalt kukorica földjét ott hagyták.” Véleményét így summázza: „A sztrájk jellegű mozgalom tehát elérte azt az eredményt, hogy sokak emlékezetében megmaradt : „Eljöttünk, hogy halálának 50, évfordulóján lerójuk kegyeletünket egy olyan ember sírjánál, aki egész életét az agrárproletárok sorsának jobbra fordítására szentelte, abban az időben vállalta a harcot, amikor három millió agrár- proletár volt Magyarországon.” A Földmívelő című lapja megjelenése és a ceglédi kongresszus eredményezte, hogy Várkonyi István és társai tevékenysége folytán robbant ki a legnagyobb arányai aratósztrájk az Alföldön, 1897 nyarán. A mozgalom Szabolcsban és Szat- márban érte el a tetőpontját, amikor - is . 1898 januárjában nyílt földosztó kísérletekre került sor, amelyeket országos megtorló intézkedések követtek. vezetősége halogatja az agrárproletár tömegek szervezését, a szegényparasztokra és az agrárproletárokra támaszkodva 1897-ben megalakítja a Független Szocialista Pártot. A ceglédi kongresszus meghatározza: „Magyarország Független Szocialista Pártja nemzetközi, mely nem ismeri a nemzetek, születések és birtokok, sem semmi más címe- ni kiváltságok előjogát. s kinyilatkoztatja, hogy a nép kifosztása, szabadságának korlátozása s leigázása elleni harcot nemzetközinek tekinti. „A ceglédi földmunkás kongresszuson 53 község — közte a Tiszazug számos községe — vett részt, akik hazatérve nekifogtak a földmunkásegyletek szervezésének. A Szolnok Megyei Levéltár gazdag anyagából talán a legjobb áttekintést nyerhetjük az agrárszocialista mozgalmakra vonatkozóan a tiszaföldvári főszolgabíró, Bagosi Károly alispánnak küldött, összefoglaló jelentéséből. „ . . , A szocialisztikus irányú mozgalom járásom területén 1897. március hó első felében kezdődött. A- zon év február havában ugyanis Cegléden munkás congresszus tartatott, amelyen járásomból is megjelent néhány munkás,... a congresszusról hazajövet annak határozatához képest bejárták a községeket s a munkásokat arra izgatták, hogy szervezkedjenek, az angáriát és a robotot töröljék el, az aratási szerződéseket ne tartsák be. Az izga- tókat. . . nyomon követtem .. ., mindegyiket 100— 100 Ft-tal büntettem . .., a munkások legtöbb községben, de különösen T.Sason, T.Kürtön, Cibakházán, T. Földváron, Csépán, K.szt. mártonban, T.Vezsenyen, T. N. Réven és Rákócziban elkezdtek titkon gyülekezéseket tartani, és a Földmívelő c. Várkonyi István által szerkesztett lapra pénzt gyűjteni. a munkabérek úgy a kukoricánál, mint az aratásnál és cséplésnél felemeltettek, a robot, vagyis az aratási szerződésben különféle előnyökért kikötött vegyes napszám és az angáría pedig elenged tettek.” Mielőtt a főszolgabíró további megállapítása'ból idéznék, érdemes Bagosi Károly alispán helyzetelemzését megnézni: ..... Agrár socialisticus és aratási sztrájk mozgalmak azonban, melyek mondhatni a vármegye majd mindenik részén előfordultak kisebb-nagyobb mérvben,... azok ellenében rendkívüli intézkedésekhez is kellett nyúlni,... szükségessé vált, hogy a vármegye területére karhatalmi erőként két század katonaság és 65 főnyi csendőr-erősítés rendeltessék ki, mert a viszonyok olyanok voltak, melyek komoly aggodalmat támasztottak arra nézve, hogy a rendes karhatalmi erővel a közrend és vagyonbiztonság fenntartható nem lesz.” Az alispán a megyei áttekintés után a legsúlyosabb agrárszocialista megmozdulásról számol be: „1897. 'június hó 15-én egyik cibak- házi nagyobb gazdaságba idegen munkások érkezvén, a helybeli munkások ezeknek munkába állását megakadályozni akarván, a főszolgabíró az izgató munkások közül 3 egyént letartóztatott. Midőn azonban a letartóztatott egyéneket a szolnoki kir. törvényszékhez akarta kísértetni, s e célból azokat a tiszaföldvári csendőrségnek átadta, mintegy 100 főből álló munkáscsoport a közeli Cibakházáról átjött, s .. . követelte a letartóztatott egyének szabadon bocsájtá- sát. A főszolgabíró ... hozzám katonaság kirendelése iránt sürgönyözvén, Szolnokról egy század katonaság azonnal kirendeltetett ...” Tegyük hozzá, hogy Cibakházára is ki kellett egy század katonaságot rendelni. Hősöket nevelt a mozgalom A főszolgabíró jelentéséből megtudjuk: „A szocialisták ellen kb. 150 esetben alkalmaztam pénzbüntetést, melyeket vagyontalanság miatt elzárásra változtattam át... Szocialista egylet alakult 9 esetben és pedig T.- földváron kettő, Cibakházán, T. N. Réven, T. Kürtön, T. Ugon, K. szentmár- tonban, T. Vezsenyen és Rákócziban egy-egy .. . Valamennyi ilyen szocialista egyletet feloszlattam, pénzüket, irományukat lefoglaltam, s működésüket beszüntettem .. A hosszú jelentésből emeljük ki a legjelentősebbet. Hegyes Gábor cibakházi asztalos, az egyik főszervező tragédiáját. A letartóztatások, üldözések végül is odavezettek, hogy amikor a fogházban töltött időre tőle az ottani kosztpénzt be akarták hajtani, a csendőrökkel való dulakodás közben a szuronyt megragadta, s a csendőr „hiába igyekezett szuronyát kiszabadítani,. .. a másik csendőr társa veszedelmét látva lőfegyverét használta Hegyes Gábor ellen, s a has tájékán meglőtte,” 1897. november 27-én mintegy 200 társa kísérte koporsóját. A „rendre” 8 csendőr vigyázott. Hegyes Gábor mártírhalála csuk egy a sok közül, de példájával sokakat lelkesített a földért, és szabadságért vívott küzdelemben. Várkonyi István mozgalma ilyen hősöket nevelt, maga is vallotta : „odaállok a harcosok sorába, s akkor leszek igazán boldog, ha a küzdelem hevében azt fogom észrevenni, hogy mindig az elsők között harcolok.” Várkonyi István egész életén át ezt cselekedte. 1915-ben családjával együtt Szolnokra költözött, a Madách u. 6. számú házban élt nehéz körülmények közt. Hamvai a szolnoki régi ref. temetőben nyugodtak. 1967. november 10-én került át a Városi Tanács által adományozott díszsírhelyre, ahol 1968. május 19-én síremlékét felavatták. Azóta szobor is van a Várkonyi István téren, Grantner Jenő szobrászművész szép alkotása. Kaposvári Gyula Felvilágosított, nem izgatott Sztrájkok Szolnok megyében II négyezer éves külkereskedelem bizonyítékai Besenyszög határában A Millér-csatorna új medrének építése közben egyéb korszakok leletei mellett rézkori sírok is előkerültek Besenyszög határában. A korszakban általános temetkezési szokások szerint a halottakat zsugorítva, behajlított kézzel, felhúzott lábbal, a férfiakat a jobb, a nőket a bal oldalukra fektetve helyezték a sírba. Ugyanakkor a személyes használati tárgyaikból, ékszereikből, eszközeikből is tettek melléjük, illetve a gazdagabbaknak több, a szegényebbeknek kevesebb edényben ételt-italt is biztosítottak a túlvilágra is. A halottakat valószínűleg A korallos férfisír edényei restaurálás után zonyítékát jelenti az egyik gazdagabb férfisírban talált vörös koralldarab. Ez csak a Földközi-tengerből származhatott, legnagyobb valószínűséggel a görög szigetvilágból. Azt nem tudjuk megmondani, hogy a tulajdonosa, akivel eltemették, az hozta-e magával, vagy egy kereskedő járta be ezt az utat azért, hogy áruját értékesítse, másért elcserélje, vagy több kézen ment át míg a Kárpát-medencébe eljutott, de számunkra nem is ez most a legfontosabb, hanem az, hogy immár dokumentálni tudjuk az Égeikummal való közvetlen kapcsolatot. A különböző ékszerek, tárgyak cseréjénél is fontosabb dolog volt az, hogy a kereskedelem segítségével a különböző technikai újítások gyorsan ismertté váltak nagy területeken, a különböző kultúrák, törzsek állandó kapcsolatban voltak egymással. Ez pedig a fejlődés nagymértékű felgyorsulását eredményezte, nagy társadalmi mozgások, átréteg- ződések történtek ebben a korszakban. Mindezeket a messzire vezető következtetéseket olyan apró, első pillanatban talán értéktelennek tűnő leletek feltárásából, vizsgálatából vonhatja le a régész, Gazdag férfi sírja Férfisír, amelyben a koralldarabot találták legszebb ruhájukban temették el, de mára csak legfeljebb a ruhadíszek maradták meg. A női sírok szinte mindegyikében találtunk a deréknál sorosan elhelyezkedő korongos mészkőgyöngyöket, amelyeket -eredetileg felfűzve, övként viselhettek. Ezt sokszor hosszabb-rövidebb csöngőkkel is díszítették. Nem véletlen azonban, hogy a kis temetőben talált legértékesebb ékszer, egy vastag, tömör rézkarperec egy férfi karján volt. hiszen ez akkor elsősorban a gazdagságot, a hatalmat szimbolizálta, nem a dekoráció volt az elsődleges célja. A régészek számára pedig ez az őskori távolsági kereskedelem jó bizonyítéka, hiszen az Alföldön nincsenek rézérc lelőhelyek. Nyersanyagot legközelebb az erdélyi Érchegységben lehet találni akár termésrézként is, vagy Jugoszláviában a felszínhez közeli, gazdag rézoxid tartalmú ereket termelték ki. A Rudna Glaván (Jugoszlávia) feltárt, biztosan erre a korra tehető őskori bányában a datáló edénytöredékek mellett a szerszámaikat is megtalálták, és a munkaszervezetet is rekonstruálni lehetett a feltárt jelenségek alapján. Ez nemcsak technikatörténeti érdekesség. hanem a társadalom fejlődésében is fontos fordulópontot jelez. Ekkor kezdődött egyes embercsoportok bizonyos tevékenységekre. feladatok elvégzésére való szakosodása, vagyis a szakmák kialakulása. A fémfeldolgozás, a bányászat csak néhány, kedvező geológiai adottsággal rendelkező területen fejlődhetett ki, míg az igény a rézékszerekre, később a nagyobb eszközökre (baltákra, csákányokra) egyre csak nőtt, hiszen minél ritkább, minél értékesebb, nehezebben beszerezhető valami, annál inkább alkalmas a gazdagság és a státusz kifejezésére. Ezt akár mai példákkal is igazolhatjuk. A fémművesség és a társadalmi rétegződés megindulásának egybeesése több olyan következménnyel járt, amelyek közül talán az egyik legfontosabb a nagyobb távolságokat bejáró kereskedelem megélénkülése volt. Ennek a kereskedelemnek egy másik, szintén a besenyszögi temetőből származó nagyon fontos bivagy az avatott érdeklődő, amelyek hazánk történelmének rekonstruálásában fontos mozaikszernek lesznek. Ebben a munkában mindenki részt vállalhat, aki a környezetét óvó értékeit megmenteni akaró szemmel nézi, nem megy el történeti értékeink pusztulása mellett. A besenyszögi leletek megmentését is egy helyi lakosnak köszönhetjük, aki értesítette a szolnoki Damjanich János Múzeum régészeit a leletek előkerüléséről. Dr. Siklód! Csilla
