Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 19. szám
1987. JANUAR 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A román nagykövet látogatása a megyében Két napon át vendégeskedik Szolnok megyében Nico- lae Veres, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete, munkatársai kíséretében. A nagykövet tegnap délelőtt érkezett Szolnokra, ahol a megyei pártszékházban fogadta Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára. Jelen volt az eseményen Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára és Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese. A vendég tájékoztatót hallgatott meg a megyéről, a szűkebí pátria és a romániai Dőlj megye kapcsolatáról. A délelőtt folyamán a vendégek ellátogattak a Mezőgép Vállalat szolnoki gyárába, ahol a vezérigazgató, Sziráki András beszélt munkájukról, majd Nicolae Veres üzemlátogatáson vetette össze a hallottakat a gyakorlattal. A program a megyei tanácson folytatódott, a házigazda Mohácsi Ottó tanácselnök volt, aki ismertette a tanácsi munka időszerű kérdéseit. A délutánt a román vendégek a Tiszamenti Vegyiművekben itöltöltték Szalay László vezérigazgató társaságában, aki gyárlátogatásra invitálta őket. Este a román nagykövet a Szigligeti Színházban az Örökösök című darabot tekintette meg. Ma délelőtt Cserkeszőlőn, a Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezetben folytatódik a program, ahol Varga István elnök ad tájékoztatót a mezőgazdasági nagyüzem munkájáról, terveiről, majd üzemlátogatással fejeződik be Nicolae Veres megyei látogatása. Magvar — kínai árucsere Tíz százalékkal növekszik Ambrus János külkereskedelmi miniszterhelyettes és Vang Pin-csing, a kínai külkereskedelmi és külföldi gazdasági kapcsolatok miniszterhelyettese csütörtökön Budapesten aláírta az '1987-re szóló magyar—kínai árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. Az idei esztendőre tervezett 600 millió klíring svájci frank összegű forgalom a tavalyihoz képest mintegy 10 százalékos növekedést jelent. Hazánk elsősorban közúti járműveket és járműrészegységeket, vákuumtechnikai berendezéseket, élelmiszeripari gépeket, orvosi berendezéseket, szerszámgépeket, egyéb gépeket és berendezéseket, továbbá kohászati termékeket, kábelt és műtrágyát szállít Kínának. Behozatalunkban többek között textil- és ruházati ipari termékek, élelmiszeripari cikkek, ipari és mezőgazdasági nyersanyagok. szerepelnek. Az első vonalban Figyelem a belső tartalékokra Segítség a szakágaknak Rz összefogás eredményeik forrása A beszámoló taggyűléseket az idén februárban tartják a pártalapszérvezetekben. Janik István, a Cserkeszőlői Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezet párttitkára szerint ez a szervezel intézkedés egymagában hatékonyabbá teszi az alapszervezet munkáját. A korábbi években ugyanis jóval a gazdasági év lezárása előtt tartották a beszámoló taggyűléseket, így a párt- szervezet csak „megjósolhatta” az eredményeket. Most viszont á tények birtokában mondhat véleményt, alakíthatja ki saját feladatait. Most már az is nyilvánvaló számára, hogy fejlesztésre lesz-e pénze a gazdaságnak. Egyszóval az idei gazdaság- politikai feladatok reális kimunkálására van lehetősége. A Cserkeszőlői Magyar— Román Barátság Tsz-ben kedvező alapokról indulhatnak az idén. A pártszervezet titkára szerint a párt- kongresszus óta eltelt két év alatt olyan eredményeket ért el gazdaságuk, mint az előtt soha. Közrejátszott ebben a kezdeményezés, a leleményesség. A jégkárt például másodvetésű napraforgóval ellensúlyozták. A kezdeményezést, szorgalmazza a pártszervezet az idén is. Az indok kézenfekvő. Azt vallják a helyi párttagok, hogy például a hektáronként hat tonnás búzatermést gazdaságosan nem nagyon lehet fokozni, tehát a figyelmet elsősorban nem a termékek mennyiségének fokozására kell fordítaniok, hanem inkább a belső tartalékok feltárására. A pártalapszervezet mindenekelőtt a munkaszervezésben lát kiaknázatlan lehetőségeket. Abban például, hogy a traktoros délelőtt kilenckor ne várja téblábolva, hogy milyen munkát kell aznap elvégeznie. Bortermő vidék lévén — a javulás ellenére — még gyakori a munkaidőben való italozás. Ebből már halálos baleset is volt. Érthető a pártszervezet arra irányuló erőfeszítése, hogy a munkaidőnek kellő becsületet szerezzen. A napi feladatok mellett a pártvezetőség figyelme a jövőre is irányul. Ha kiépíthetnék az öntözőrendszert, akkor a termelés nagymérvű növelése is napi feladattá válna. Az egyik szomszédos szövetkezetben egy jugoszláv' öntözőberendezéssel kimagaslóan jó rekordtermést értek el kukoricából. A cserkeszőlői gazdaságban ezt az öntözőcsatorna hiánya és a forráshiány egyaránt gátolja, de az öntözőcsatorna további építésekor mindenképpen az lesz a járható út- Nem véletlenül mondja a párttitkár: ez is álmainkban szerepel. A cserkeszőlői termelőszövetkezetben egyetlen párt- szervezet van. Ezért magától érthető, hogy szinte mindegyik taggyűlésük egyik napirendje gazdaságpolitikai jellegű. A különböző szakágak vezetőit számoltatják be. Az eddigi tapasztalatok szerint azok jól felkészülnek a taggyűlésre, már csak azért is, mert gondjaik megoldásához biztos támaszt látnak a pártszervezetben. Megerősítést és segítséget kapnak attól a közös javát szolgáló elgondolásaikhoz. Példaként említve: a szőlőtermesztő szakcsoport megalakításához. A szövetkezet gabonatermesztésre kevésbé alkalmas homokos területein a megyében elsőként szervezték meg a ma már háromszázas létszámú szakcsoportot, amely jelentősen hozzájárul majd a termelőszövetkezet gazdasági eredményeihez. A Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezet párt- alapszervezete joggal tartja azt, hogy az eredmények elsődleges záloga az alkotó embef. Ezért szorgalmazza, — és a gazdasági vezetőkben jó partnert talál ehhez, hogy minden lehető módon erősítsék a tsz-tagoknak a gazdasághoz való kötődését. A fiataloknak ezért osztanak ingyen építési telket és adnak 30—50 ezer forint értékű kamatmentes vállalati kölcsönt. Az építkezéshez jó segítséget jelent az is, hogy a gazdaság 200 óra kedvezményes fuvart is biztosít a fészekrakóknak. így épült fel húsznál több lakás és most is parcellázás alatt áll tizenkét telek. Ebből a néhány példából is látható, hogy a termelő- szövetkezet pártalapszerve- zete figyelmének milyen sokfelé kell irányulnia. Hátha még gondolunk a párt belső életére, a tagfelvételre, az agitációs-propaganda munkára, és így tovább. Nyilvánvaló, hogy mindennek a feladatnak összefogására, irányítására a csak munkaidőkedvezményben dolgozó, tehát nem függetlenített párttitkárnak sok segítséget kell kapnia a pártvezetőség reszort felelőseitől és minden párttagtól. Jószándékban, segítőkészségben nincs is hiány. Ez az összefogás eredményeik forrása és további sikereik záloga is. S. B. Válás magyar módra Egy szövetkezeti kényszerházasság története Nemrégiben megjelent lapunkban egy cikk részeként egy hír, miszerint a Jászapáti Fémipari Szövetkezet (Femisz) jászkiséri telephelye az év elejétől önálló kisszövetkezetként működik tovább. Az ügy sajátos tanulságai miatt érdemes e történetnek, többet is szentelni, mint egy hír néhány sora. A „házasság” éppen tíz éve, 1977. január elsején köttetett. Akkor egyesült ugyanis — a kor centralizálási divatját követve — a Jászkiséri Vas-, Zománcipari és Szolgáltató Szövetkezet a jászapátiakkal. Az egyesítés, ez ma már egyértelmű tény, elhibázott lépés volt. Ahelyett, hogy egy erős, stabil gazdálkodó szervezet jött volna létre, szinte azonnal megindult a presztízsharc a két nagyközség között. Az egyesüléssel létrejött szövetkezet vezetői apparátusa Jászapátiban ütötte fel székhelyét, s a jászkiséri telepet a legcsekélyebb önállóság nélkül irányította. Jellemző a helyzetre, hogy külön pénzügyi mérleg, a két telephely gazdálkodását, elkülönítve értékelő számvetés, a tíz év alatt, csak egyszer készült: a „válás” előkészítésekor, 1986-ban. Tény az is, hogy szinte az egyesüléssel egyidőben megindult a jászkiséri telephely lassú leépülése, amelynek végére — ha nincs most a szétválás — valószínűleg a telep teljes felszámolása tett volna csak pontot. Az, hogy 1977-ben több mint kétszáz szövetkezeti tagot vitt a „házasságba” Jászkisér, s most, tíz évvel később, mindössze hetvennel kezdi új életét, sok mindent elárul a kívülállónak is. Az első lépés ezen az úton a jászkiséri telep szolgáltató tevékenységének fokozatos felszámolása volt. Ez két dolog miatt érintette rosszul a nagyközséget. Az amúgy is foglalkoztatási gondokkal küszködő település munkahelyeket vesztett így, ugyanakkor a lakossági szolgáltatások színvonala jelentősen visszaesett. A felszabaduló munkaerő kényszer-áthelyezése Apátiba, csak tovább növelte a feszültségeket, s nem szolgálta a jobb együttműködést. Közben, a Vezetők sűrűn váltották egymást, mind a szövetkezet, mind pedig a telephely élén, s ezt a gazdálkodás színvonala erősen megsínylette. Zománcozó- vita Bonyolította a helyzetet a pártirányítás rendezetlensége is. Molnár László, a jászkiséri nagyközségi pártbizottság titkára bizony kesernyés szájízzel beszélt erről az időszakról. Az egyesítés után ugyanis a telephely pártalapszervezetének irányítása átkerült Jászapátiba, így a jászkiséri pártbizottság tulajdonképpen csak „kibi- celni” tudott ehhez az egyre inkább eldurvuló játszmához. A szövetkezeti tagok naponta Ropogtattak be a párttitkárhoz a sérelmeikkel, ő azonban nem tudott mást tenni, mint tárgyalt, jelzett, levelezett. Kevés sikerrel. 1983-ban némiképpen változott a helyzet. A telephelyi alapszervezet irányítása ugyanis visszakerült a jászkiséri pártbizottság hatáskörébe, a termelés és a gazdálkodás pártellenőrzése, s a legfontosabb jogosítványok viszont továbbra is a szomszédban maradtak. Természetesen, ez a helyzet egyre több ellentéttel, vitával járt, s kiéleződtek, a szövetkezet és Jászkisér — a település! — érdekellentétei. Az 1983-as év egyébként is sokkolta a jászkiséri telep dolgozóit. Olyan döntés született ugyanis, hogy fel kell számolni azt a tevékenységet, ami a korábbi önálló szövetkezet legfőbb, és hagyományos profiljának számított Jászkiséren: megszüntették a zománcozó üzemet. Az indok az volt, hogy veszteséges a termelése. Ez valóban igaz is, a jászkisériek azonban feltették a kérdést: ha azoRnak megéri, nulláról indulva, zománcozó üzemet létesíteni, akik tőlük vásárolták meg a berendezéseiket, akkor miért nem lehet rendbe tenni egy már meglévő üzem szénáját? Leépítés helyett új élet Készült ugyan egy rekonstrukciós terv, aminek pénzügyi fedezete azonban nem volt meg, ezért maradt a felszámolás. (Az igazsághoz tartozik még, hogy az elmúlt évben tönkre ment az a cég is, amelyik ’83-ban a jászkiséri berendezéseket A múlt évben állította üzembe új csomagológépét a Mátraplast Műanyagfeldolgozó Szövetkezet kenderesi üzeme. A berendezésen havonta mintegy 800 ezer egyszeri használatú fecskendőt és cseppentőt csomagolnak magasfokú higiénikus körülmények között Fotó: T. K. L. megvásárolta. A zománcozás tehát ott sem bizonyult jó üzletnek.) Ráadásul, újra gondot okozott a felszabaduló munkaerő foglalkoztatása. Próbálkoztak szinte mindennel. Egy ideig a Hűtőgépgyárba hordták be reggelente a dolgozókat, de vállaltak például csomagolást is a Compack- nak. Később, már 1985—86 telén, az is megesett, hogy harminc embernek három hónapig semmiféle munkát nem tudtak adni. A kényszerhelyzetben szabadságolták őket, mikor pedig az így kiadható napokból már nem futotta, akkor otthon ültek, s a jogszabályban erre az esetre biztosított — tényleges bérüknél lényegesen kisebb — fizetést kaptak. Munka nélkül! A „válás” gondolata 1985 nyarán vetődött fel először igazán komolyan, egy munkahelyi tanácskozáson. A szövetkezet vezetői ekkor már nem is titkolták különösebben: szándékuk a jászkiséri telephely teljes „leépítése”, s eladása. A dolgozók viszont kereken kimondták: váljanak ki a Femiszből, s kezdjenek új életet. A helybéli pártbizottság vezetőinek azonban más volt a véleménye. Nem látták biztosítva egy gyors, elkapkodott kiválás esetén a telep további működésének feltételeit. A légkör pattanásig feszült, hiszen a dolgozók csak annyit érzékeltek az egészből, hogy a pártbizottság nem állt melléjük. Az eseméijyek azonban ettől kezdve már felgyorsultak. A jászapáti nagyközségi pártbizottság 1985 végén kötelezte a Femisz vezetését, hogy 1986 márciusáig dolgozzanak ki átfogó javaslatot a jászkiséri telephely sorsának rendezésére. A tavalyi, márciusi küldöttgyűlés elé két választási lehetőség került: leányvállalat, vagy szakcsoport. A jászkisériek azonban már a teljes függetlenséget akarták, s ekkor a helyi pártbizottság is a „válás” mellé állt. Elkészült ugyanis, a már említett külön telephelyi pénzügyi mérleg, ami kedvező képet nyújtott a telep gazdálkodásáról. ’86 első félévére 3 millió forint nyereséget, s az esztendő végéig újabb 3 milliónak a realitását mutatta ki az értékelés. A kérdés tehát eldőlt. Október utolsó napján a szö- Vvetkezet közgyűlése kimondta a jászkiséri telep kiválását, s december 12-én megtartották az új kisszövetkezet első, alapító közgyűlését. Elnökké a telephely korábbi vezetőjét, Ádám Lászlót választotta a tagság. Nincs könnyű helyzetben a 32 éves üzemmérnök, ez nyilvánvaló. Egy olyan közösség munkájának irányítása vár rá, amelynek erkölcsi egységét megbontották az utóbbi viharos esztendők. Az év elejei indulásra nem sikerült megfelelő létszámú és színvonalú vezetői gárdát maga köré gyűjtenie, ami szintén tetézi a gondokat. Kényszerből például, átmenetileg ő látja el az elnöki poszt mellett a műszaki vezetői feladatokat is. Miért csak most? Nehéz dolga lesz az újonnan megválasztott vezetőségnek is, hiszen január elsejétől hetven ember már tőle, s a szakmai vezetéstől várja, hogy munkája, s annak nyomán megfelelő jövedelme legyen. A fő gond a jövedelmező munka biztosítása. Üzemcsarnokok állnak üresen, s a kisszövetkezet üzletkötései és rendelései nem sok jóval biztatnak. Hogy mit fognak csinálni, s miből , fognak megélni, a i még az utóbbi hetekben is erősen kérdéses, volt. A történtek nyomán néhány tanulság feltétlenül e cikk végére kívánkozik. Tíz évvel ezelőtt létrejött egy „frigy”, amelynek életképtelensége viszonylag korán bebizonyosodott. A bajok orvoslása azonban egyre késett, pedig az eseményeknek volt jó néhány olyan szereplője és szemlélője, akik felgyorsíthatták volna e folyamatot. A szövetkezetek belső demokratikus fórumrendszere például alkalmas arra, hogy segítségével még ilyen nehéz, közösségeket érintő problémákat is megoldjanak. Ha az a fórumrendszer jól működik, betölti hivatását! Sajnos példánkban éppen ennek az ellenkezője bizonyítható. A „külső” érintettek közül, az érdekképviseleti szerv azt mondhatná, hogy a szövetkezetét ő nem utasíthatja, legfeljebb csak ajánlásokat tehet, míg a fel ügyeletet gyakorló hatóság azt, hogy ő semmi törvénybe ütközőt nem tapasztalt, nem volt hát ok a közbelépésre. Külön- külön mindegyik igaz, együtt viszont már beárnyékolja igazságukat az, hogy a törvény betűihez igazodó magatartásuk lehetővé tette az áldatlan jászkiséri állapotok kialakulását és elhúzódását. A gazdaságunkban ma már egyre kevésbé tűrhető lassúság és határozatlanság nyomán hosszú évekig húzódott valami, amiben gyorsan, de nem elhamarkodva, már sokkal előbb lépni kellett volna. L. Murányi László Pártalapszervezeti ólet a cserkeszőlöi szövetkezetben
