Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
« _______________________Nemzetközi körkép___________ 1987. JANUÁR 3. H atvanöt óves a Chilei Kommunista Párt Nemzeti egységben a diktatúra megdöntéséért A Karib-tenger partvidékén fekvő Cienfuegos városka közelében Juraga település mellett épül Kuba első atomerőműve. Szovjet közreműködéssel Kuba tehát megteszi az első fontos lépést energetikai bázisának átépítése felé, hogy a jövőben az eddig felhasznált kőolajat nukleáris tüzelőanyaggal váltsa fel. A tervek négy, egyenként 417 megawatt teljesítményű reaktor felépítésével számolnak. Az építkezés első szakasza 1990-ben fejeződik be, az egész erőműnek az ezredfordulóra kellene elkészülnie. Az itt folyó építkezés méreteit tekintve ez a kubai gazdaság jelenlegi legnagyobb beruházása. Jelenleg a szigetországban az elektromos energia 98 százalékát hőerőművekben állítják elő. Tavaly a folyékony tüzelőanyag fogyasztása meghaladta a 3 millió tonnát. Az ipar és egyéb népgazdasági ágazatok fejlesztéséhez mind nagyobb mennyiségű villamos energiára van szükség. A kőolajszükségletének jelentős részét importból fedező Kubára ez újabb anyagi terheket róna. Ha az atomerőmű megépül, akkor gyakorlatilag annyi elektromos energiát fog előállítani, mint amennyi jelenleg az összes kubai erőmű teljesítménye. Az építkezésnél megkülönböztetett figyelmet szentelnek a biztonságos üzemelés aizavatolásának. Közelében már több éve működik egy laboratórium, amely 50 kilométeres körzetben figyeli az életkörnyezet alakulását. Az erőmű tervezői olyan rendszert dolgoztak ki, amely többszörösen garantálja a biztonságos üzemelést, a térségben gyakori szélsőséges időjárás, hurrikánok idején, sőt, földrengés esetében is. A Kubában folyó erőműépítkezés a szocialista országok sokoldalú együttműködésének szemléletes példája. A szigetországban máris azzal számolnak, hogy megkezdik egy másik nukleáris erőmű építését Holguin tartományban, amely a tervek szerint szintén a KGST-orszá- gok közreműködésével indul majd meg. — Gazdag tapasztalatokat szereztünk a három chilei diktátor idejében végzett illegális munkában, és sokat tanultunk más országok történelméből is — nyilatkozta nemrégiben Alamiro Guzman veterán chilei kommunista, aki a most hatvanöt éves párt történetének felét illegalitásban töltötte. A fent idézett szavakból az is kiolvasható, hogy hiába volt a Pinochet-rendszer elmúlt tizenhárom éves terrorja, a kommunisták üldözése — a párt a legkegyetlenebb napokat is túlélve ma olyan politikai erőként lép fel, amely radikalizálja a „harmadik diktátor” Augusto Pinochet Jobboldali kormánya elleni mozgalmat. A kommunisták túlélték a kormány által szakszervezeti bázisaik ellen intézett tisztogató akcióikat, sőt növeljék befolyásukat az egyetemisták, valamint a Wyomomegyedek lakóinak körében. Latin-Amerika legrégebbi kommunista pártja persze fájdalmas, s — emberéletekről lévén szó — soha nem pótolható veszteségeket szenvedett. Chilei kommunista vezetőktől származó információk szerint az 1973-ban még 50 ezres létszám* párt egyötödét száműzték, vagy a hadsereg terrorjának estek áldoztuk A párt alapját jelentő sejtek azonban érintetlenek maradtak, s ezzel a szervezeti felépítéssel a kommunisták a többi párthoz hasonló sikerrel, sőt, ha lehet, még hatékonyabban terelgették politikai mederbe az ország gazdasági válsága miatt egyre nyíltabban jelentkező elégedetlenséget. Kétségtelen tény, hogy Pinochet diktátor számára a tizenharmadik esztendő nehezebbnek bizonyult az előzőeknél. Olyannyira, hogy egyes sajtóelemzések egyenesen a tábornokelnök közeli búcsúját jövendölték. Mindenekelőtt a térség demokratikus változásai, az argentin és a brazil katonai kormányzat bukása, és az uruguayi fordulat jelezte, hogy más szelek fújnak Patagónia felől. Mégis, földrajzi értelemben két további esemény üthette szíven Pinochetet: Washington két feltétlen szövetségesének, Marcos Fülöp- szigeteki elnöknek, és Haiti diktátorának, Jean-Claude Duvalier-nek bukása. Az esetek félreérthetetlen módon bizonyították: Washington, ha érdekei úgy kívánják, faarccal fordít hátat korábbi híveinek, elkerülendő egy- egy politikai tornádó kitörését. Chile esetében vihart emlegetni nem tűnik túlzásnak. Az utóbbi három esztendő tömegmegmozdulásait. a szinte egymást érő tiltakozó akciókat figyelembe véve érthető a Fehér Ház aggodalma: Pinochet országa a „ni- caraguai megoldás” felé halad, s ha idejében nem tömik be a réseket, a tömeg- mozgalom feltartóztathatatlanul elsodorja a jelenlegi diktatúrát. Számos példa bizonyítja az amerikai taktikaváltás tényét. Elliot Abrams, az illetékes külügyi államtitkár egyik beszédében például azt fejtegette, hogy a puccsok ideje lejárt, a fegyveres erőknek a demokráciát kell védelmezniük. Nem árt tisztázni: a washingtoni lépésváltást korántsem az emberi jogok Pinochet általi durva megsértése, netán a beígért demokratikus változások elmaradása provokálta. Sokkal inkább a már emlegetett tömegmozgalom, a diktatúra ellen mind egységesebben fellépő ellenzék fenyegető ereje. Egység — ez a chilei baloldali politikai mozgalom kulcsszava. Sajnos, egy évtized is kevés volt a katonák elleni összehangolt támadásra. Bár valójában valamennyi ellenzéki erő a diktatjúra felszámolásáért küzdött, a módszerekben azonban egészen a közelmúltig nem tudtak megegyezni. Míg a kommunisták által irányított baloldali tömörülés, az MDP tömegek mozgósítását, radikalizálását akarta szembeállítani az erőszakra épülő diktatúra államgépezetével, addig a polgári pártok félelemmel gondoltak arra, hogy a népet harcba vigyék. Ok kizárólag a békés ellenállásra, a politikai akciókra korlátozták tevékenységüket. A döntő változás a közelmúltban történt, amikor a burzsoázia számára is világos lett, hogy Pinochet 1997 előtt semmiképpen sem akar távozni a színről. Ekkor a legjelentősebb ellenzéki erőnek végre sikerült közös álláspontra jutniuk a közvetlen feladatokat illetően. Felhívást fogalmaztak meg „Chile népének követelései” címmel, amelyben felszólítják Pinochetet, hogy távozzék a hatalomból, s egyszersmind kiadták,a jelszót: ha a diktátor nem akar' magától menni, a népnek kell megdöntenie! Ezzel az eltökélt szándékkal vezeti most is a tömegek harcát a 65. születésnapját ünneplő Chilei Kommiß nista Párt. Seres Attila I —n. Honatyák és kiváltságok Ahány ház, annyi szokás — tartja a közmondás. Így van ez az ország háza, azaz a parlament esetében is. Minden országban más szokások alakultak ki, más a választási rendszer, mások a munka- módszerek, a képviselők kiváltságai. Például erre a szóra, hogy „kiváltság”, egy olasz honatya ingerülten reagálna. „Mi az, hogy privilégium, hiszen csupa olyan dologról van szó, amelyet bármilyen cégnél megkap az ember”. Ha végignézzük egy képviselő lehetőségeit, akkor a fenti ingerültséget joggal érezhetjük indokolatlannak. A Monteci- torio-palota, ahol az olasz törvényhozás két háza üléseit tartja, egy jól felszerelt külön kis világ. Van minden, ami az itt dolgozók életét megkönnyíti, bár a rossz nyelvek szerint éppen a munkához szükséges dolgok hiányoznak. Egy átlag képviselőnek tulajdonképpen csak azért kell kitennie a lábát a Montecitoróból, hogy éjjeli nyugalomra térjen. (A szállodai szoba, vagy a bérelt lakás árát fizetésében visszatérítik.) Zuhanyozni, fürödni, sőt szaunázni, már a parlamentben is tud. Mindezek a szolgáltatások természetesen ingyenesek. Csakúgy mint a parlamenti mosoda. Ha ezek után a képviselő reggelizni szeretne, elmegy a büfébe, ahol olcsón elfogyaszthatja kávéját egy brióssal. A szomszédos trafikban pedig bolti áron várja a cigaretták és szivarok gazdag választéka. A palotában működik posta és bank is, ahol a honatyák sürgős pénzügyeit intézhetik. .. Ha pedig a törvényhozónak hitelre van szüksége, tizenöt millió líráig kedvezményes kamattal kap, tíz millió normál kamattal, és hatmillió a parlament pénztári állományából, kamat nélkül. (A képviselők fizetése egyébként valamivel több, mint havi hétmillió lira — 1000 líra körülbelül 33 forint. Ehhez jönnek még a különböző, pótlékok, visszatérítések.) A parlament színvonalas önkiszolgáló éttermében. Gyakran szerveznek filmvetítéseket, bemutatókat, és lehet járni nyelvtan- folyamokra is. Ezen felül minden honatyát megillet két ingyenes repülőjegy — amellyel az Európai Közösség bármely tagországának fővárosába elutazhat. És nem beszéltünk még a tanulmányutakról, amikor az olasz képviselő azt kutatja a világ más országaiban, hogyan költik ott a pénzt a törvényhozás választott küldöttei. D. K. Barátai búcsúztatják a terror áldozatául esett Jósé Carrasco ellenzéki újságírót Egy nyomornegyed lakói Batlonya taatvéra (Fotók: Interpress — KS) zetésében és a gyermeknevelésben. Maga dönti el, mit főz ebédre, hogyan öltözteti a gyermekeket, s miként rendezi be a lakást. Takarítanak, bevásárolnak, vezetik a háztartási elszámolást. A gyermekfalu központjában nagy épület emelkedik: itt van a kultúrterem, a fotószakkör és a különböző játéktermek. Ugyancsak itt van az orvosi rendelő, valamint a logopédus és az átnevelő pedagógus szobája is. A gyermekfaluból a gyerekek a bilgoraji városi óvodába és iskolába járnak, s meglátogathatják kint élő barátaikat. Mind a nevelőanyák, mind pedig a gyereS.O.S. Gyermekfalu Lengyelországban Az első lakók 1983. augusztusában költöztek be házaikba. Az osztrák Hermann Gmeiner professzornak, az $OS-gy«trmekfalu mozgalom alapitójának és elnökének kezdeményezése vetette meg az alapjait Lengyelországban a bilgoraji gyermekfalunak. A megnyitására annak idején sok neves személyiség érkezett, köztük a magyar művelődési minisztérium képviselője is. Battonyán létesített magyarországi gyermekfalu megnyitóján pedig a bilgoraji gyermekfalu igazgatója vett részt. A ház előtt, amelynek a lakóit meg kívánom látogatni, egy terebélyes kutyaól. Az állatokkal való kapcsolat, és a róluk való gondoskodás köztudottan pozitív hatással van a gyermek lelkületének alakítására. Egy 6 év körüli kisfiú kacagva kergetőzik a hinta körül egy kutyával, melynek láthatólag szintén kedvére van a játék. Az előszobában hét gyermek „mamája” (közülük öten testvérek) Barbara Cwaline köszönt. A nagy, vagy játékszobában gyönyörű, világos színű tftútorok és sok virág. A puha szőnyegen szanaszéj- jel heverő játékok, amelyeket az 5 éves Michal éppen most próbál nagy igyekezettel összeszedni. Ezenkívül van még egy szoba a „mama”, vagyis a nevelőanya, és öt szoba a gyerekek számára. Ez utóbbiak közül az egyikben a „néni” a 9 éves Tornákét kérdezi ki az aznapi leckéből (a magányos, gyermektelen nőkből álló említett „nénik”, — közülük egy-egy jut két házra, — szabadságuk idején a nevelőanyákat helyettesítik, segítenek a ház körüli munkában, takarításban.) Az emeleti szobában a 10 éves Beata a féléves Jolát próbálja éppen álomba ringatni. Barbara, a nevelőanya Varsóból származik, korábban földrajztanámő volt. A többiekhez hasonlóan őt is igen alapos selejtező vizsgákon keresztül választották ki nevelőanyának. A sajtó, a rádió, és a tévé felhívására több mint 600 nő jelentkezett nevelőanyának. A háromhónapos pszichológiaipedagógiai tanfolyamra már csak 22 jelöltet javasoltak a szakemberek. A hegyekben, a Szudétákban rendezett nyári táborban pedig már csak 16-an voltak. Az egyikük itt visszalépett. Csak a legkitartóbb, gyermekszerető, legrátermettebb 25—40 év közötti életkorú, legalább középfokú képzettséggel rendelkező nők maradtak. A nevelőanyák mindegyike teljes szabadságot élvez a ház veA gilboraji gyermekfalu kék szabadon kijárhatnak amikor és ahová csak akarnak, a moziba vagy sétálni. A kisvárosi gyerekek is bejárhatnak a gyermekfaluba társaikhoz, s együtt játszanak a játszótéren. Néhány év múlva azonban a gyerekek felcseperednek,— mi lesz velük, miután felnőttkorba lépnek? Teodora Bialas igazgatóhelyettes elmondja, hogy a felnőttkor elérésekor valamennyien lakása takarékkönyvet kapnak, és megkezdhetik önálló életüket. Csak miután a nevelőanya „szárnyára bocsátotta” valamennyi gyermekét, azután kezdődik az újabb verbuválás. Üjabb gyermeket addig nem vesznek fel a családba. A nyugdíjkorhatárt elérő nevelőanyák pedagógusi nyugdíjba mennek, s visszatérnek saját környezetükbe, és a gyerekfalu újabb nevelőanyákat toboroz. Amikor elbúcsúztam Barbara „mamától” és a gondjaira bízott gyermekektől, megkérdeztem, hogy milyen sokáig lesz képes itt kitartani? „Gondolom, hogy végig” — válaszolta mosolyogva. S valószínűleg így vélekednek a többiek is, mert eddig még egy sem lépett vissza. Összeállította: Majnár József Épüj Kuba első atomért: műve
