Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
ben vannak, a továbbítás nem akadály nélküli. A csütörtöki ónos eső következtében sok felsővezetékszaikadás volt, 13 villanygép munka- képtelenné vált. A vezetékszakadás Üjszász—Szolnok, Szolnok—Abony között okozott az elmúlt 36 órában sok zavart, s a vonatkésések időtartama 20—200 perc közötti. Ennek ellenére a személy- szállítás javult, a teherforgalomban elsőbbséget biztosítanak az élelmiszerszállítmányoknak A keleti országrész vasúti gondjai azonban nehezítik a szolnoki vasutasok munkáját is, pénteken reggel még 2414 vagon várt továbbításra. A jegesedés, az ónos eső az áramszolgáltatásban okozott sok bajt. Péntekre virradóra 39 város és község áramellátásában volt részben vagy teljesen kimaradás. 40 vezeték szakadt meg a súlyos je- gesedésben, 52 oszlop tört ki. A Titász 160 embere, 45 gépjárműve és egy lánctalpas dolgozott a hibaelhárításon, Alattyán kivételével sikerült. Csütörtökön 25 településsel szűnt meg a telefonösszeköttetés, péntek reggelre öt már elérhető volt, s remélhetőleg vasárnap estig — ha az időjárás újból nem nehezíti a szerelők dolgát — helyreállítják a kapcsolatot. Alapvető élelmiszerekből az ellátás, a szállítás megfelelő, néhány településen ivóvíz hiány miatt kellett a nap (Folytatás a 3. oldalon) A BMV kunszentmártoni gyárában erre az évre 240 millió forint értéket irányoztak elő.' A gyár főleg egyedi termékeket készít. Az első félévig a lakossági kislakás építés ellátása érdekében falazó elem, gerenda, födém béléstest, tető, és panel sablonokat szállítanak a hét társgyárnak (Fotó: T. Z.) Tegnap a reggeli órákban ismét tanácskozott a Tárcaközi Koordinációs Operatív Bizottság. A testület megállapította, hogy péntek reggelre tovább javultak a közlekedési viszonyok az országban, a közúti igazgatóságok, az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek dolgozói, a katonák és a lakosság jelentős része fegyelmezetten, áldozatkészen, lelkiismeretesen dolgozott az utak, vasútvonalak megtisztításán. Kilenc kivételével sikerült valamennyi alsóbbrendű utat járhatóvá tenni. Mindössze két megyében — Veszprémben és Fejérben — van járhatatlan út. A vasúti közlekedésben — elsősorban az áruszállításban — jelentős fennakadásokat okozott a csütörtöki ónos eső. A villamosított vbnala- kon a felsővezeték jegese- dése, az áramszédők törése miatt több mint 40 mozdony vált menetképtelenné. Tegnap reggelig megtisztították a jégtől a vezetékeket és a váltókat. Ügy tervezik, hogy a jövő hét elején fokozatosan visszaáll a vasjút a téli menetrendre. Péntektől egyébként feloldották a részleges fuvarozási korlátozást, vagyis az alapvető élelmiszerek, energiahordozók és más fontos árucikkek mellett már újból szállíthatják a szerelvények a termelés folyamatos fenntartásához szükséges alapanyagokat, eszközöket és más termékeket. A hét végén a várhatóan megnövekedő utasszámra tekintettel az eddiginél több személyvonatot állítanak forgalomba. Az iparban a termelőmunka lassan normalizálódik. Több vállalat hétvégi műszakot szervezett a kiesett termelés pótlására. Csütörtöktől péntekre virradóra enyhült az idő, s az ónos eső okozta legnagyobb megterhelés után valamelyest könnyebedett a megye helyzete. Ezt állapította meg tegnap reggel a megyei operatív bizottság, amely Be- reczky Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettesének vezetésével már egy hete éjjel-nappal készültségben van, s igyekszik biztosítani a közlekedés, a hírközlés, az ellátás és szolgáltatás alapvető feltételeit. A bizottság tegnapi ülésén már örömmel, de érthető óvatossággal nyugtázta, hogy a megye' mindén útja járható. A napsütés, az olvadás is óvatosságra készteti az utazókat: az úttestre zuhanó fák, gallyak okozhatnak helyenként nehézséget. A Jászkun Volán személy és teherszállítása sokat javult, pénteken 260 autóbusz és 340 teherautó járta a megye útjait, szállított embereket és fontos élelmiszereket. 22 pótkocsis szerelvény indult útnak propán-bután gázzal, fü- szért-árukkal 32 teherautót raktak meg. A MÁV-nál már nem ilyen könnyen javult a helyzet, bár a váltók és felsővezetékek Szolnok térségében rendXXXVIII. évf. 14. sz., 1987. jau. 17., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ülést tartott a megyei pártbizottság Az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága Majoros Károly elvtársnak, a megyei párt- bizottság első titkárának elnökletével 1987. január 16-án kibővített ülést tartott. Az ülésen a megyei pártbizottság tagjain kívül részt vettek: a megyei pártbizottság osztályvezetői, a városi és a városi jogú pártbizottságok első titkárai, a megyei tanács tisztségviselői, a társadalmi szervezetek megyei vezetői, valamint vállalati, intézményi, üzemi pártbizottságok titkár rai és alapszervezeti titkárok. A megyei pártbizottság megvitatta és elfogadta : — Majoros Károly elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának tájékoztatóját a Központi Bizottság 1986. december 28-i üléséről, továbbá a két ülés között végzett munkáról. — Szűcs János 'elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának előterjesztésében a pártalapszervezeti munka helyzetéről szóló jelentést, és a további feladatokra tett javaslatot, — a megyei pártbizottság 1987. évi munkatervét. A vitában a következő elvtársak szólaltak fel: Barta Szilveszter, a szolnoki Mezőgép Vállalat pártbizottságának titkára, ‘ Deme Istvánná pártalapszervezeti titkár, a Gyógyászati Segédeszközök Gyára kisújszállási üzemegységének művezetője, Gáspár József, a tiszafüredi városi pártbizottság első titkára, Hakucsák László pb-tag, a SZIM karcagi gyárának minőségellenőre, Jankovics. Zoltán pb-tag, a BM Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Móricz Béla, a mezőtúri városi pártbizottság első titkára. Nagy Lajosné pb-tag, a Május 1. Ruhagyár túrkevei gyárának művezetője, Pintér Ferencné pb-tag, a Tisza Cipőgyár kunszentmártoni gyáregységének szakmunkása, Szabó István pb-tag, a jászberényi városi pártbizottság első titkára, Tabák Lajos pb-tag, nyugdíjas igazgató, Tiborcz Zoltánná, a jászjákóhalmi községi pártbizottság titkára. II Szovjetunió hajlandó a kompromisszumra Gorbacsov-iizenet Hirosima polgármesteréhez Moszkvában közzétették Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának Hirosima polgármesteréhez, Ara- ki Takesihez küldött válaszlevelét. Ebben a szovjet vezető a nukleáris kísérletek betiltásának kérdésével foglalkozik. A Szovjetunió célja — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov — egybeesik Hirosima és a világ valamennyi népe óhajával: elhárítani a hiro- simai katasztrófa világméretekben való megismétlődését. Ebből kiindulva a szovjet kormány nem elégszik mega leszerelési óhaj hangoztatásával, hanem a nukleáris leszerelés gyakorlati megvalósításáért lép fel. „Meggyőződésünk, hogy a fegyverkezési verseny megfékezésének legcélravezetőbb útja az atomrobbantások beszüntetése.” — Mint azt Reykjavik megmutatta, mi e cél érdekében hajlandóak vagyunk ésszerű kompromisszumokat kötni. Biztosíthatom önt — írta az SZKP KB főtitkára —, hogy a Szovjetunió megteszi a leszereléshez vezető út ráeső felét, s közben nem törekszik semmiféle katonai fölény megszerzésére. — Ideje mindenkinek levonni azt a következtetést, hogy a nukleáris erő helyzetéből folytatott politika túlhaladottá vált. Korszakunkban a biztonság csak egyetemes lehet. Varsói Szerződés Szakértők tanácskozása Budapesten ülést tartott január 15—16-án a Varsói Szerződés tagállamainak az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésével foglalkozó szakértői munkacsoportja. Áttekintették a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet össz-európai méretű csökkentésével kapcsolatos kérdéseket. A csökkentést, mint ismeretes, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti tanácskozásán kezdeményezték. A TARTALOMBÓL Minden a gyártás korszerűsítésén múlik Ha valaki földet, házat orokol... Mibe kerül a tavaszidézés? Egy „elfelejtett” dráma Házunk tája Lényeges Javulás ez utakon Nagy erővel javítják a vezetékeket Az állatállomány jól vészelte át a zord napokat SZOLNOK MEGYEI VI Ltá PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Nem a hírért, névért Mondom Marikának, az újságosnak a héten, amikor jégpáncél borított mindent, mondja csak a nevét, ezt aztán meg kell írni. Amikor emberek félve éviekéinek az utakon, magukkal is alig bírnak, ő meg tolja azt a húsz-huszonöt kilónyi újsággal megrakott kerékpárt, s reggel nyolckor, fél kilenckor már olvashatom a lapot. Azt mondja, ha eddig nem tudtam a nevét, ne tudjam eztán se, s nem akar ő semmiféle nyilvános elismerést azért, amit csak Szolnokon majdnem százan, az országban meg többezren csinálnak. Nézném meg hajnalban a pályamunkásokat, akik majd megfagynak, úgy kínlódnak a váltókkal. Mondom a pályamunkásnak, aki bevallja nyíltan, tizenhatórás szolgálatból tér haza holtfáradtan és fa- gyoskodva, hogy mondja már, mit mennyit bírt a brigádjuk ezekben a nehéz napokban. Elhárítja a kérdést, nehogy azt gondoljam már, hogy ezért dicsőségtáblára szeretnének kerülni. És — korombeli, gondolja én is' emlékszem a régi dalra — idézi is: „télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, ősszel esik, az eső...” A nagy ABC tájékán hajnali fél hat tájt már utat taposnak hóban, jégben a kereskedők. Hatkor nyitni kell, a kemény télben a vásárló türelmetlenebb, mint máskor. Talán igaza is van, hiszen bármennyire igyekszik mindenki, előfordul, hogy éppen nincs kenyér, amikor egy-egy nagyobb vásárlótömeg érkezik, s ilyen időben ki szeretne többször boltot járni? A pénztárosról tudom, közeli faluból jön napjába a kasszához. Kérdezgetem, hánykor kel, s mennyit fagyoskodik autóbuszra várva a hideg, sötét hajnalban. Elutasítóan szigorú a válasz: magánügy, túlélte tegnap is, ma is, re- -mélhetőleg ezután is. Mit mondjon az autóbusz vezetője, aki éjszaka kezdi fűteni a motort, hogy elindulhasson a munkásjárattal, úgyis késni fog, bármennyire is igyekszik. Elnézem az autóbuszvezető gondterhelt, barázdált homlokját, álmosságtól hunyorgó szemét, s mondom, rengeteg helytállást követel ez a kemény tél. Tényleg? — kérdezi vissza, s rögtön sorolja, hány szakmában, miféle beosztásokban dolgozó emberek állják a kemény tél próbáját nyüszítés nélkül, s bár örülnek, ha vége a műszaknak, de annyira rendkívülinek nem tartják a dolgot, hogy valamiféle kü- löndicséretre vágynának. Veri háza előtt a lapát élével a jeget a háztulajdonos. Nem hagyom szó nélkül, de jó ilyet látni, mondom, s megállók egy pillanatra. — Természetesen — válaszolja, s nem hagyja abba az erőlködést. — Tudja, mindenkinek, akinek kötelessége, így kell, kellene lennie. Nem vagyok már fiatalember, jól emlékszem, valamikor mindenki kötelességének tartotta, hogy' megtisztítsa járdáját hótól, jégtől, sártól. Elszokunk tőle, s most minduntalan örvendezünk, ha látjuk a rendet. Pedig, ez a természetes. Természetesen! S már nem is erőlködöm, hogy himnuszt zengjenek a hősies kitartásról, a munkáról, a kemény tél sokezer névtelenjéről. Nem adják a nevüket, mert tudják, sokan, nagyon sokan vannak. És nem a név a fontos, a cselekedet! (SJ)
