Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-15 / 12. szám
1987. JANUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Támadásban a kommersz Nem kell mély szakmai elemzés hozzá, hogy észrevegyük; az irodalomban, a különböző művészeti ágakban támad a kommersz. Elég a könyvesboltok választékát végigböngészni, a mozik műsorát figyelemmel kísérni. Elönti már az utcai újságárusok standjait is az a sokféle könyv, amelyet bizonyos túlbecsüléssel lektűrnek neveznek, és meglehetősen drágán kínálja magát. (Könyvnek hívják, mert az irodalmilag értékes művekhez hasonló formában jelenik meg, bár vannak, akik kétségbe vonják, vajon minden összefűzött, vagy kötött nyomtatványt el kell-e könyvnek fogadnunk.) A könyvesboltok forgalma örvendetesen kielégítőnek mondható, ami a forintbevételt illeti. Nem tudom, a könyvterjesztő vállalatok központjai milyen módon mérik hálózataik eredményességét; tartok tőle, hogy az általános nagy kom mer - ciaizálódásban mindinkább háttérbe szorul annak vizsgálata, vajon a vállalati bevétel miből tevődik össze. Ugyanis tapasztalatom szerint, s ezt megerősítik azok a könyvbalti dolgozók, akik szintén aggódva figyelik a folyamatos ízléseltolódást — a boltokban a nem éppen értéket képviselő irodalmi alkotások jelentik a forgalom nagyobb hányadát. Természetes dolog, hogy a könyvterjesztés nem szorítkozhat kizárólagosan az irodalmi, vagy a szakirodalmi értékek árusítására, el kell hogy adja a nagyközönséget igencsak érdeklő hobbikönyveket, szakácskönyveiket, utazási tanácsadókat, egyebeket, de már nem tekinthető ugyanilyen értékű, hasznos cselekvésnek. ha roppant nagy tömegben Kiirar/a a lektiírk&nt közreadott különböző irományokat. Nem elsősorban a labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatban kiadott és sajátos igényt kielégítő könyvekre gondolok, hanem inkább a népszerű művészek életéről, intimitásairól megjelentetett, népszerű riporterek; által összegyűjtött, különböző, nagy példányszámban közreadottakra, amelyeket igen sokan kizárólagos olvasmányaikként vesznek, olvasnak, s nagyon sokan azt hiszik, hogy hiteles irodalommal találkoznak. Állítólag üzletnek sem rossz ilyesmiket írni és forgalmazni. Hazánkban évente 65—70 millió ember jár moziba. Nem közömbös hát az sem, milyen összetételű a filmkínálat:, milyen hányadot foglal el a kommersz, illetve az olyan szórakoztató jellegű filmipari gyártmány, amelynek a művészethez igen kevés a köze, legfeljebb csak annyi, hogy hasonló technikai módszerekkel készül, és egyazon forgalmazási hálózatban kerül a tömegek elé. S mert ugyanannak a mozinak a vásznán jelentkezik a kommersz és a selejt, mint ahol az érték, sok esetben ejtheti tévedésbe a nézőt, azt a hitet táplálva benne, hogy filmművészetet kínálnak neki. A filmforgalmazásban a kommercializálódás meglehetősen régóta tart, de az elmúlt hónapokban minden eddigi méretet felülmúlt a kommersznek a támadása. Bátran állítható, hogy a látható filmeknek legalább 80 százaléka, vagy még ennél is több ehhez a kommersz, elsősorban a nyugatról importált, nagyüzemileg gyártott filmipari termékekhez tartozik, s minden egyéb a megmaradó 15—20 százalékos hányadba szorul. A televízió műsorában is fellelhető a kommersz támadása az értékek ellen. Természetesen k,ülön keli választanunk a hatalmas műsorfolyamtól az esztétikai értékű vígjátékot, a bohózatot. Ha figyelembe vesszük a televízióban látható tévéfilmek, tévéjátékok, különösképpen az importált művek, meg a moziktól játszásra átvett filmek nagy tömegét, a kommersz túlsúlya itt is szembetűnő és bántó. Idestova két évtizede hivatkozunk a gazdaságosságra. Már elismertük azt is, hogy a kultúra is sok tekintetben áru. Szemethunytunk és még mindig szemet hunyunk a videóval való visz- szaélés fölött, hogy kocsmákban, cukrászdákban, klubokban, és ki tudja, még hányféle nyilvános helyen a videóval való szórakoztatás ürügyén sokszor olyan filmCt*. I TnHÚtonftlf., amelyeknek bemutatása nemcsak hogy nem kívánatos, hanem sokszor tételes szabályba is ütközik. lit már nem is a kommersz, hanem leginkább a perifériára szorult, vagy azon kívül eső „művészet-peremi termék” támad az értékek és az egyetemes jó ízlés ellen. Vajon van-e — ha van, hol van a határa — annak a tűrőképességnek, amely a nemzeti és az egyetemes kulturális értékek rovására a kommersz és a még annak sem nevezhető produktumok tömeges támadását nem képes visz- szatartani? B. M. Derkovits ösztöndíjra Pályázati felhívás A Művelődési Minisztérium és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége pályázatot hirdet a Derkovits Gyula ösztöndíjra. Az ösztöndíj célja tehetséges, már önálló művészi tevékenységet folytató fiatal művészek alkotói támogatása. A három éves ösztöndíj segíti a művészek rendszeres, tervszerű munkán alapuló fejlődését. A pályázók elbírálása eddigi munkásságuk, művészi, emberi magatartásuk és az ösztöndíj időtartamára szóló művészi célkitűzések alapján történik. A pályázóknak olyan feladatot kell maguk elé tűzniük, amellyel a szocialista tartalmú és igényű művészet előbbrehaladá- sát szolgálják. A pályázati kérelemhez mellékelni kell a pályázó eddigi művészi munkásságának részletes ismertetését, életrajzot, a főiskolai végzettséget igazoló irat fotókópiáját, az ösztöndíj időtartamára vonatkozó művészi célkitűzéseket, a szakmai és ideológiai továbbképzés programját és a jelentkező eddigi művészi munkásságát dokumentáló 4—5 alkotását. A pályázati kérelmet a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályára kell postán eljuttatni 1987. február 15-ig a Budapest 1884, Pf.: 1. címre. A műveket 1987. március 2-án és 3-án 8 és 16 óra között lehet bevinni az Ernst Múzeumba. Miért csendes a nyelvi labor? 1985 őszén szép ajándékkal lepte meg a TIT országos központja a társulat megyei szervezetét. Egy nyolcszázezer forint értékű komplett nyelvi laboratóriumi felszerelést bocsátott az idegen nyelvet tanuló szolnokiak rendelkezésére. De azóta eltelt idestova másfél év alatt egy óra nem sok, annyit sem használták még az értékes berendezést. Eső a pincében Mint annak idején lapunkban is közreadtuk, a Szolnoki Technika Házának egyik első emeleti helyiségében, majd később pincéjében rendezték *be a labort, ahonnan egy kiadós tavaszi eső „ki- önötte” az értékes felszerelést. Tavaly nyáron ugyan helyrehozták, szigetelték a pincét, de a Technika Háza vezetősége végül is úgy határozott, hogy a földszinti MTESZ klub legyen a nyelvi laboratórium végleges otthona. Erről az örömteli hírről tavaly október 2-án értesítették is a TIT megyei szervezetét. Vagyis immár három hónapja. Órát mégsem tartanak az eszközökkel. Hogy miért? Az egyszeri, harang nélküli templom plébánosával szólva ennek több oka is van. Először is mert nincs csoport... Októberben ugyanis már javában tanítottak a tanfolyamokon, s mivel a nyár folyamán, szeptember elején még bizonytalan volt a laboratórium sorsa, nem szerveztek rá csoportot. A korszerű eszközöket különben is olyan csoportoknál volna célszerű elsősorban alkalmazni, akik már megfelelő szintre eljutottak az idegen nyelv elsajátításában. E tény mellett más oka is van, hogy még mindig némák a magnók, fülhallgatók. A nyelvtanárok jelentős hányada idegenkedik a technikától, a különböző eszközök használatától. Az egyetemeken, főiskolákon nem is igen készítik fel őket erre. Ilyenformán elkelne a laborhoz egy technikus is, ám ez csak tovább növelné a tanfolyamok amúgy sem olcsó árát. További ok, hogy nincsí elég anyag sem a laboratóriumi oktatáshoz. Kinek térül meg Mindezek a gondok kiegészülnek azzal, hogy évről évre csökken a TIT tanfolyamra beíratkozók száma. Angolul, oroszul, franciául tanul- ni, más népek gondolkodását elsajátítani nemigen lehet heti egy-két órában. Az idegen nyelv tanulása nagyon is nagy „ráfordítást” igényel; anyagiakban s időben egyaránt. És ugyan miért hozzon ekkora áldozatokat • az, akinek nem fűződik ehhez semmi érdeke? Az idegen- nyelv-tudást azoknak a munkahelyeknek, munkaköröknek a kivételével, ahol ez hozzátartozik a mindennapi tevékenységhez, s annak minőségéhez, nem nagyon honorálják sem anyagiakkal, sem erkölcsileg. Még mindig alig olvasható olyan pályázati, felhívás, álláshirdetés, amelyben az idegennyelv-tudást előnyként emlegetnék. Mindez persze szoros összefüggésben áll műveltségképünkkel, amelyben sok fontos és hasznos tudnivalót nem tartunk követelménynek. Semmivel sem tekintjük „többnek” azt az embert, aki idegen nyelveken is beszél, mint azt aki nem. Ebben a közegben a TIT egymagában aligha képes rangot adni a nyelvtanulásnak. Noha az igazsághoz tartozik az is, hogy a presztízsveszteségben igen nagy szerepe volt a társulatnak is — elsősorban a tanfolyamok eredménytelensége miatt. Indul a kísérlet A korszerű, a minél több érzékszervre ható eszközökkel — így a nyelvi laboratóriummal — igencsak hatékonyabbá válhatott volna az oktatás. Mindehhez már nem kell ugyan kísérlet, s természetesen nem is ezzel a szándékkal indít még ebben a hónapban egy kísérleti jellegű tanfolyamot a szervezet a nyelvi Laboratóriumban. A tervek szerint az olyan jelentkezők tudását, akik már valamilyen szinten beszélnek idegen nyelveken, a május végéig tartó tanfolyam során azonos szintre hoznák. Ez a párhónapos kurzus lenne egyben a labor főpróbája, s szeptembertől már fogadná a több megfelelő tudású — csoportot is. Ilyenformán a majdnem másfél éve „néma’Taborban végre rövidesen megszólal a magnó. Feltéve, ha lesz elég jelentkező, s a tárgyi feltételek mellé meglesznek a személyi feltételek is. Tál Gizella Illyés Gyula emlékére Országos prózamondó verseny Illyés Gyula születésének 85. évfordulója tiszteletére országos vers. és prózamondó versenyt hirdetett a Magyar Rádió és a Televízió, tizenegy állami és társadalmi szervvel illetve intézménynyel — köztük a Hazafias Népfront Országos Tanácsával, a KISZ Központi Bizottságával, a SZOT-tal és a Művelődési Minisztériummal — közösen. A versenyen induló amatőr előadók először ezév tavaszán találkoznak majd a megyei elődöntőkön, a középdöntőkre ősszel, a döntőre — melynek egy részét a Rádió és a Televízió is közvetíti — novemberben karül sor. A résztvevőknek fel- készültségükhöz Illyés Gyula műveit, verseit, prózai es drámai alkotásait, műfordításait kell felhasználniuk, ezenkívül tíz magyar verset kell választaniuk a népköltészetből, illetve a magyar nyelvű irodalomból a kezdetektől napjainkig, beleértve a határainkon túli magyar költészetet is. Az országos versenyre megyénkből pályázók nevezését — köztük a fegyveres testületek tagjainak jelentkezését — január 25-ig fogadja el az első forduló házigazdája, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. Cukrászok, szakácsok, felszolgálók lesznek A szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola vendéglátó szakán tanuló diákok hetente egy alkalommal gyakorlaton vesznek részt az iskola kabinetjében. Megismerkednek az ételkészítés és cukrászati műveletek technológiáival. Felvételeink az I/b osztály gyakorlati óráin készültek. Képeinken Tóth Sándorné cukrászati, Zoboki Józsefné és Kovács Imréné az ételkészítési technológiai gyakorlat vezetői munka közben, s készül a sütemény a cukrászati kabinetben (Fotó: Nagy Zsolt) Köztisségek, egyéni alkoték pályázata Nevelési-oktatási tudományos alap létesült Március 1-ig döntenek az egymilliá farint felosztásául Január 1-től nevelési-oktatási tudományos alap létesült a megyében. Az évente egymillió forint összegű alapból a kezdeményező, kutató, kísérletező iskolákat támogatják. Az alap létrehozása — országosan is újszerű vállalkozás volt — igen nagy népszerűségnek örvend a nevelési-oktatási intézmények, a pedagógusok körében. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben mint az, hogy tavaly december 31-ig, a felhívásban jelzett határidőig hetvenhá- rom iskola, alkotó közösség illetve egyén küldte el pályázatát. Az óvodákból öt, az általános iskolákból huszonhat, a középiskolákból huszonkilenc, a szakmunkásképzőkből egy, a zeneiskolákból három, a kisegítő iskolákból öt, a főiskolákról, az úttörőházakból pedig két- két pályázat érkezett. Negyvenhat témát közösségek, huszonhetet pedig egyénileg küldtek be. A kutatás idejére vonatkozó kérdésre a legtöbb pályázatban összesen harmincháromban több — általában négy —,évet jelöltek meg. Két évre szóló programmal húszán jelentkeztek. A pályázatok igen magas száma egyben azt is jelzi, hogy a megye nevelési-oktatási intézményeiben megnövekedett a kutatási kedv, a pedagógusok keresik azokat a módszereket, lehetőségeket, amelyekkel hatékonyabbá, eredményesebbé válhat a tanítás. A megjelölt kutatási témák egy része megegyezik a pályázati felhívásban javasolt területekkel. Többek között az idegen nyelv oktatás módszereinek fejlesztését, az óvodákból iskolába való átmenet megköny- nyítésének -lehetőségeit, a videotechnika, a számítógép iskolai alkalmazását, a világnézeti, a munkára nevelést, a tehetséggondozást, a diákok szabadidős programjainak szervezését választották kutatási témának a közösségek, pedagógusok. E mellett a hetvenhárom pályázat tartalmazza a gyerekek, a fiatalok nevelésiének valamennyi iskolai és iskolán kívüli területét. Nem lesz könnyű dolga majd az alap felosztásáról döntő bizottságnak. A szakemberekből álló testület hamarosan, január 28-án tartja meg alakuló ülését. Ekkor döntenek arról, hogy milyen szempontok alapján rangsorolják a beérkezett pályázatokat, melyek azok a területek, amelynek kutatását anyagi eszközökkel is támogatják. A pályázati kiírás értelmében március 1-ig dönt a bizottság az alap fel- használásáról, s erről értesíti a pályázókat. Kiállítások a bolgár kultúrában A szocialista országok budapesti kulturális központjai ezekben a hetekben véglegesítik az 1987-re tervezett programjaikat. A Népköztársaság útján, a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban Nino Nikolov igaz- tgató január 19-én, hétfőn, tájékoztatón ismerteti majd a sajtó képviselőinek a bolgár—magyar kulturális kapcsolatok székházának ezévi terveit. Ehhez az eseményhez kapcsolódva nyitja meg Fodor András József Attila- díjas költő és Makszimiljan Kirov művészettörténész Gerzson Pál Munkácsy-díjas festőművész illetve Mezey István grafikusművész tárlatát.
