Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-11 / 291. szám

1966. DEGEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kár lenne Jászdózsáért Megvitatja a városi tanács Egy téli estén gondokról és örömökről Könnyen belesétál az ember a sztereotípiák csapdájába. Ülök a jászdózsai művelődési házban a falugyűlésen és az első kellemes benyomás ez; üres széket alig találni a hatal­mas teremben. Már írom is a megszokás sugallta következ­tetést: nagyon szerethetik azt a települést lakói, ahol ilyen szép számban elzarándokolnak egy ködös, téli estén a köz­ügyek fórumára. És ha ennyire szeretik, hát ragaszkodnak is hozzá. Aztán Juhász Béláné ta­nácselnök asszony elkezdi beszámolóját, s egyszerre meghökkentő számok sor­jáznak a jegyzetfüzetemben. A falu lakossága kétezerhat- száznégy fő, 1986-ban húsz újszülött látott napvilágot, negyvenhat halottól kellett végső búcsút venni, elköltö­zött Dózsáról negyvennégy ember, ideköltözött tíz új lakos. Túl nagy számtan tu­domány nem kell hozzá, hogy kikerekedjék a végösz- szeg: miközben kilencvennel csökkent a falu lakóinak szá­ma egyetlen év alatt, mind­össze harmincán mérsékel­ték a fogyatkozás lefelé zu­hanó grafikonját. És ez már évek óta így van. Ezzel a felismeréssel né­zek végig a széksorokon és a képlet megelevenedik: idős, de legjobb esetben is jó középkorú hallgatók népe­sítik be a termet, öregszik és fogy a falu. Ezt erősíti egy szomorú bejelentés is. De­cember 3-án meghalt Bólya Ferenc tiszteletbeli kanonok. Minél kisebb az erdő — an­nál hangosabb a kidőlt fa zuhanása. A jászdózsai espe­res halála megdöbbentette a falut. Munkásságából volt mire emlékezni. A második világháború alatt bombazá­porban kerékpározott sebe- sülttől-sebesültig, kötözött, gyógyszert adott a rászoru­lóknak. Megtanult oroszul, elsőként tárgyalt a község határába érkező szovjet ka­tonákkal. Ha még néhány napig él, itt, ezen a falugyű­lésen vehette volna át a Ha­zafias Népfront kitüntetését. Nem érte meg, az utcán, a falu szeme láttára, a hivei karjaiban halt meg. A neki szánt elismerés a falumúze­umba kerül. Miközben a beszámolót hallgatom, nem tudok másra gondolni, mint arra; milyen vészesen fogy a falu — és mégis mennyire akarnak él­ni az itt lakók! A közeljö­vőben tornacsarnokot avat­nak. Nem egy hasonló léte­sítmény átadásán vettem már részt, ahol az új tulajdono­sok nem kis büszkeséggel szóltak arról, hogy az indu­lási összeget megduplázta a település tenniakarása. Am a dózsai mérleg ezek ismereté­ben is meglepő: három mil­lió forintból kerekedett ki a 13 milliót érő csarnok. A 10 millió a falu kezemunká- ja. De ha csak ez lenne: uta­kat, járdákat építenek sa­ját erőből. Az önkéntes tűz­oltóság leányraja második lett az országos versenyen. Bozóki Béla bácsi örömmel újságolta, hogy lám, a kör­nyezetvédelmi törekvéseknek meglett az eredménye. Az egykori mocskos, döglött ál­latokat „tutajoztató” Tárná­ban ma már horgásznak a fiatalok. Arról pedig már az országgyűlési képviselő, dr. Búzás József né számol be, teljesen jogos elégedettség­gel, hogy közéleti ténykedé­sének hamarosan beérik a gyümölcse: a falu kívánsá­gára megépül a Jászdózsát Tarnaörssel összekötő út, amelyik mindössze 5 kilo­méter hosszú, de egy másik megyébe vezet, no és az sem közömbös, hogy 42 millió fo­rintba kerül. A költségekhez mindössze 4 millió forint hi­ányzik, így hát a megépíté­sében joggal bizakodhatnak. Ha megnyitják e vivőeret, jó lenne, ha nemcsak menne, — de jönne is rajta a for­galom... A lakosság csökkenésére a falugyűlésen nem kaptunk kimerítő választ, de az okok között alighanem a munka- lehetőség hiánya szerepel az első helyen. Jászdózsa kima­radt az ipartelepítési hul­lámból, ma pedig már új gyárat építeni, szakképzetlen dolgozókat betanítani olyan lecke, amire nincs vállalko­zó. Pedig de kellene! Miként az is erősítené a meg­tartó erőt, ha az Egyesült Jászsági Áfész a fogyó köz­ségekben a kereskedelmi szempontokon túl a népesség­politikát szolgálva növelné javuló ellátásával a komfort- érzést. Ezúttal nem panasz­kodtak a dózsaiak, de a ko­rábbi falugyűlésen szóvátet- ték, hogy a ruházati bolt kí­nálata szegényes, az Ideál árusító buszának a segítsé­gét kérték a mezőgazdasági kisgépek, növényvédőszerek beszerzéséhez. Azt pedig már a községben gyakran meg­forduló idegen tanúsíthatja, hogy a vendéglő konyhája — ha üzemel, mert most éppen zárva van — enyhén szólva szánalmas gasztronómiai produkciót nyújt... A szol­gáltatások színvonala is ala­csony, kevés a faluban a meglévő 28 kisiparos. A jó közérzethez olykor parányi figyelmesség is elég. Jászdózsa, e patinás község megérdemli, hogy fennma­radásáért mindenki tegyen valamit, akinek erre módja van. Palágyl Béla „Ne bántsatok engem, mert én nem haragszom” Hobóéknál más nóta járja már Beszámoló egy koncertről 1986. december 9, Szolnok. A Megyei Művelődési Köz­pont szinháztermében a Ho­bo Blues Band koncertezik. Egy órával a kezdés előtt ér­kezem. Az épület előtt 6—8, szemmel láthatólag részeg suhanc Hobo-nótákat gajda- rászik: „viharban szület­tem...” — jó, jó tudom ne­kem is nehéz volt a gyerek­korom, megaszongya „ha felnő, gördül mint a kő”. Re­mélem. Fél órával később. Hely­szín a művelődési központ WC-je. Ketten az előbbiek közül. — Itt van a pisálda. De el­dugták. Minek ittál annyi sört? Igaz, én csak pálinkát, oszt mégis. Tíz perc múlva ugyanott néhányan bort öntenek a gallér mögé. Mintha csak vizet innának... Alapoznak. Kint a pénztárnál egy (azaz egy) rendőr beszélget. Egyre több fiatal nyüzsög az előtér­ben. Ügy látszik, teltház lesz. Földes Lászlót, a zenekar vezetőjét az öltözőben kér­dezem, milyen műsorral lép­nek föl. Elmondja, hogy ré­gi, szinte klasszikus számai­kon kívül egy Jim Morisson- blokkot és földolgozott Jó­zsef Attila-verseket fognak játszani. S a közönség? — Utóbbi időben sokat változott. Egyre kevesebb a csápöló, a koncerteken ré­szegen őrjöngő fiatal, s nő azoknak a száma, akik ké­pesek jól befogadni szöveg­centrikus zenénket — mond­ja Földes. — A szolnoki közönségről mi a véleményed? — Évek óta nem léptünk itt föl, tőlünk független okok miatt. Két éve is van már. Kicsit tartok a koncerttől. Amikor az előbb jöttem át a Pelikánból, sok részeg srá­cot láttam. Annak minden­esetre örülök, hogy itt és nem a sportcsarnokban kell játszani. De keress meg elő­adás után, akkor már bizto­san többet tudok mondani a közönségről. Pár perccel hét után a színpadon megjelenik az együttes. Rövid beköszöntő — s jöhet a zene. Kezdődik a kapcsolatteremtés zenekar és befogadók között. Azaz kezdődhetne, mert a kétórás műsort többször meg kell szakítani, ugyanis a színpad és a közönség közé beékelő­dik 15—20 csápoló. Nem több, csak ennyi. De ahhoz elég, hogy az énekes kezéből kirángassák a mikrofont, és értetlen közbekiabálásaikkal fölösleges feszültséget te­remtsenek. Földes megpró­bál hatni rájuk. Szép szóval előbb, majd keményebben. Szájbarágósán is. Kevés si­kerrel. Segítséget kér a ren­dezőktől. Nagysokára megje­lenik egy-két rendező. Jelen vannak. Szerepük nemigen több A feljárón, a sorok kö­zött dulakodás. Hosszas hu­zavona után normalizálódik a helyzet. A megoldás kulcsa nem a rendezők fellépésé­ben, hanem Földes személyi­ségében van. Ezek után a műsor szépen ível egyre föl­fV jebb. A zenekar immár arra is tud figyelni, amit csinál. A játékra. Aztán véget ér a koncert, s a közönség vastapssal bú­csúzik, Hobóék pedig azzal az ígérettel, hogy februárban megjelenő Ginsberg-lemezü- ket tavaszon szívesen bemu­tatják a szolnoki közönség­nek, ha ezt lehetővé teszik az illetékesek. — Kellemesen csalódtam a szolnoki közönségben — kez­di az összegzést előadás után Földes. — Leszámítva azt a néhány srácot, akik a balhét csinálták, jó társaság jött itt össze. Nagyon fájlalom, hogy a rendezők nem voltak a helyzet magaslatán, s nem tudtak segíteni. Az elején nagyon mérges voltam, de elhatároztam, végigcsinálom, s nem hagyom, hogy néhá­nyan tönkretegyék a többiek szórakozását. S őszintén mondom, nem rutinból ját­szottam, hanem örömmel, magáért a zenéért, a játé­kért... S a közönség? — kérde­zem immár magamtól. Más mint pár esztendeje volt. Többségük a tiszta értelem és az árnyalt érzelmek har­móniáját keresi Hobóék szö­vegcentrikus zenéjében. Fia­talok. Nyitottak ' a világra. Jóra és rosszra egyaránt... — jenei — Hogyan alakul Szolnok jövőképe? A tervről beszél a megyeszékhely főépítésze Lapunkban már hírül adtuk: elkészült Szolnok általá­nos rendezési terve. Az érdeklődők a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kiállított tervet is megtekinthették; véleményüket, javaslataikat különböző fórumokon mond­hatták el a terv társadalmi vitájában. A végrehajtó bizott­ság már ezek ismeretében tárgyalt az általános rendezési tervről, mely a közeljövőben kerül a tanácsülés elé. A terv­ről, sajátosságairól, a megyeszékhely fejlesztésében betöl­tendő szerepéről, hatásáról Berényi Andrással, a város fő­építészével beszélgettem, aki bevezetésképp elmondta, mi is a terv célja, rendeltetése. — Az általános rendezési terv alapot nyújt a város tervszerű fejlesztéséhez. Er­re nézve dolgoz ki koncep­ciót; irányelveket, módszere­ket, összefüggéseket fogal­maz meg. Erre épülnek aztán a konkrét fejlesztési tervek. A kettő persze színte­len kölcsönhatásban áll. Azt is mondhatnánk, hogy a rendezési terv érvényesül, a fejlesztési megvalósul. Mert az előbbi azt nevezi meg: mit, hol és miért alakítsunk majd ki, az utóbbi ebből ki­indulva azt: mikor, miből és hogyan. — Ezért is válik időnként szükségessé — mint a jelen esetben is — az általános rendezési terv módosítása. Most mi tette ezt indokolttá? — Szolnoknak eddig is volt ilyen terve. A változta­tást külső és belső tényezők indokolják. Az időközben módosított előírások szerint például a mostani terv már csak a várossal foglalkozik, a korábbinál sokkal inkább figyelembe veszi a városkör­nyéki településeket is, tehát településcsoportban gondol­kodik. Ez az egyik, a másik a város belső fejlődésében észlelhető feszültségek felol­dásának igénye. Ennek meg­értésére csak egyetlen példát említenék. Korábban ország­szerte a lakótelepek építésé­vel kívántuk a lakásigénye­ket kielégíteni. Ez a helyzet az utóbbi években lényege­sen megváltozott. A magán­erős családi házak aránya nőtt meg. Ez és az ilyen alapvető változások miatt is át kellett értékelni az előző tervet, a kor követelményei­hez, a mai reális igényekhez kell igazítani a jövőre vo­natkozó elképzeléseket is. — Az új rendezési terv milyen feszültség feloldásá­ra vállalkozik. Pontosabban: milyen gondok megoldását tartja elkerülhetetlennek? — A teljesség Igénye nél­kül három kérdéskört emel­nék ki. Nevezetesen: a köz­lekedés, azaz a 4-es műút el­kerülő szakasza; a csatorna- hálózat és szennyvíztisztítás, valamint a belváros rekonst­rukciója sarkalatos pontja a tervnek. — Részletesebben is hall­Nyúlvadászat puska nélkül Megkezdődött az élő nyu- lak befogása Csongrád me­gyében. A puska nélküli va­dászat során 1500 méter hosz- szúságú hálókat feszítenek ki, s azokba terelik a hajtők a tapsifüleseket. A megriad- tan rohanó állatok valóság­gal beletekerednek a hálóba, a közelben rejtőző yadászok azonban nagy ügyességgel pillanatok alatt kiszabadít­ják, majd az előkészitett lá­dákba rakják őket. Űtrava- lóval, eleséggel is ellátják a nyulakat, mivel messzire utaznak, Franciaországba, Svájcba és Olaszországba, az ottani állomány felfrissítésé­re. Csongrád megyében a tervszerű vadgazdálkodás eredményeként az utóbbi há­rom évben számottevően szaporodott a nyúlállomány, így a most kezdődött idény­ben mintegy 15 000 tapsifü­lest exportálhatnak. hatnánk az új elképzelések­ről? — Egymással szervesen összefüggő kérdések ezek. Rangsorolni nehéz őket. De talán a 4-es műúttal kapcso­latos megoldásokról először. A tervben szerepel egy új Tisza-híd megépítése, amely ezúttal új helyen, a majdan megépülő szennyvíztisztító alatt, a Cukorgyár magassá­gában ívelne át a folyón. A várost elkerülő szakasz Abony és Szolnok között ágazik majd el a Jelenlegi nyomvonalról és úgynevezett magasvezeitéssel csatlakozik a 442-es útra Szandaszőlős fölött, hogy a Holt-Tiszán létesülő hídon át Alcsisziget- nél, körülbelül a 6-os busz végállomásának! környékén, még Szajol előtt kapcsolód­jon vissza. Ez a hatalmas beruházás három ütemben valósul meg. Első lépésben a Tisza-híd, majd az alcsiszi- geti szakasz épül fel, s csak a végén készül el az abony! leágazás. Mindez kihat a belvárosi közlekedésre is. A cél a városközpont forgaM mának tehermentesítése. Ezért a kerülőutak kiépítése fokozottabb szerepet kap. Az Ady Endre úttal párhuzamo­san a Szántó körút folytató­dik a Mátyás király útig, hogy az északi és a Zagyván túli lakótelepek és az ipar­telepek közötti összeköttetést biztosítsa. — A csatornahálózat és a belváros rekonstrukciója szinte egymástól elválasztha­tatlannak látszik. Időben mégis az előbbi tűnik fon­tosabbnak. rMire számítha­tunk? — Kétségtelen tény, hogy az elmúlt 20—25 év fejlesz­tése következtében magasfo­kon közművesített lakóne­gyedek jöttek létre a város­ban. Ugyanakkor — s ez jelzi az ellentmondásos hely­zetet — a megyeközpont a kommunális szennyvizet még mindig tisztítás nélkül enge­dik bele a Tiszába. Minden­képp törekedni kell arra, hogy a biológiai tisztítóte­lep elkészüljön. Ez egyúttal elkerülhetetlenné teszi a gyűjtőhálózat kialakítását, továbbá a meglevő elavult, szűk keresztmetszetű csator­nák kicserélését. A mostani Az érdeklődő szülők kérdé­seikkel a pszichológushoz, a logopédushoz, a gyermekor­voshoz fordulhatnak, megbe­szélhetik velük problémái­kat. Mielőtt a szakemberek­kel beszélgetnének vagy a ta­nácsadás után kiválaszthat­ják a karácsonyi ajándékot is a mesekönyv, -hanglemez és -kazettakínálatból. Ho­gyan lehet természetes anya­gokból, terményekből saját­kezűig játékot készíteni? ötletet, tippet adnak az óvó­nők készítette játékok, ho­gyan töltsünk el egy szabad délutánt vagy estét gyerme­künkkel. Teljesítették éves export­tervüket a Keripar tatabá­nyai gyárának dolgozói: 182 millió forint értékű kereske­delmi és vendéglátóipari be­rendezést szállítottak külföl­di partnereiknek. A nyugati cégeknek a tavalyinál két­szer több berendezést szállí­terv is megerősiti az ezzel kapcsolatos eddigi elképze­léseket. Ennek egyik eleme­ként már megépült az a hídtól a Gábor Áron térig húzódó szakasz, amely a későbbiekben a Vörös Hadse­reg út alatt vezet el a Cu­korgyárig. A fő gyűjtőcsa­torna adna alapot arra, hogy a városközponti rekonstruk­ció létrejöhessen, illetve a még el nem látott területek is csatlakozhassanak a rend­szerbe. — A terv milyen straté­giát dolgoz ki a belváros re- konstru kciójá ra? — Mindenekelőtt a kiala­kult helyzetet veszi alapul. Arról van szó, hogy a folya­matos fejlődés eredménye­képp a belső súlypontok megváltoztak. Ma például a város lakóinak egyötöde él a Széchenyi lakótelepen. A történelmileg kialakult in­frastruktúra viszont nem iga­zodik a megváltozott kö­rülményekhez. Az intéz­ményhálózat továbbra is a szűkebb értlemben vett vá­rosmagban koncentrálódik. A terv célja épp az egyensúly kialakítása. Következésképp szorgalmazza a peremkerü­letek alapellátásának javítá­sát, a központi részeken pe­dig az épületfelújítást, út­építést. A kialakult lineráis városközpontban kisebb in­tenzitású bővítésére a Hősök tere és a vasútállomás közti terüMeó kínálkozik lehe­tőség. — A számos izgalmas te­rületet lehetne még kiragad­ni az általános ‘rendezési tervből. A részletek helyett talán inkább arról, a szak­ember összességében milyen­nek tartja a VÁTI munká­ját, mi lesz a terv további sorsa? — Ügy gondolom, ma már városalakítás túl jutott a romantikus korszakon. A nagy, intenzív területfej­lesztések után most sokkal inkább a józan realitások tisztelete került előtérbe. A terv egyébként tükrözi ezt a szakmai, társadalmi gazda­sági szemléletváltást. Meg­ítélésem szerint 15—20 évig nem lesz szükség arra, hogy módosítsuk. Természetesen, mint ahogy már említettem, a terv szellemének kell fo­lyamatosan és következetesen érvényesülnie; mindehhez De addig még egy vizsgán is át kell esnie. A tanácsülés hagyja jóvá, illetve dönt a ma még alternatív kérdé­sekben, hogy aztán a VÁTI ezek figyelembevételével fe­jezhesse be a városunk fejlő­désének irányt szabó mun­káját. Sz. Gy. A szolnoki 9. számú óvodai intézményben öt éve minden esztendőben szaktanácsadó napot rendeznek a szülők számára. Az érdeklődés min­dig nagy, a szakemberektől speciális kérdésekre is vá­laszt kapnak az édesanyák, édesapák, és a könyv-, hang­lemezkínálatból (a korábbi években játékot árultak) is ki-ki megtalálja a gyereke Ízlésének megfelelőt. Az idei szaktanácsadó na­pot először tegnap rendezték meg a Hősök téri óvodában. Ma a Dobó úti, holnap pedig a Tanácsköztársaság úti óvo­dába várják a szülőket. tottak. Elsősorban a nagy­konyhai főzőüstök exportját növelték. Az 50—230 literes korszerű óriáskuktákat egy holland cégtől vásárolt licenc alapján a korróziónak jól el­lenálló, különleges rozsda- mentes acélból készítik. Tanácsadás az óvodában Lehet kérdezni, lehet vásárolni is Óriáskukták exportra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom