Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-09 / 289. szám
1986. DECEMBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Színes, izgalmas írások a barátság szellemében Tallózás szovjet folyóiratok, kiadványok között Október végén fejeződött be egy átfogó felmérés arról, vajon hány, kimondottan a Szovjetunió életével, mindennapjaival foglalkozó havilap, folyóirat jár a munkahelyek, a lap- terjesztők közreműködésével a dolgozóknak, nyugdíjasoknak, diákoknak. Az országos havi 170 ezer 87-ből 6 ezer 742 példány megyénk részesedése. Ezek a lapok, a Szovjetunió életének megismerésén túl, elsősorban a vetélkedőkhöz nyújtanak hasznos segítséget, hiszen felhasználásuk révén a különböző versenyeken indulók alaposabban tájékozódhatnak e hatalmas ország népeinek mindennapjairól, életéről, munkájáról. A népszerűségi lista élén a Szovjetunió című havilap áll, amelyből közel két és félezer kel el rendszeresen megyénkben. Terjesztésében kimagasló eredménnyel dicsekedhet a szolnoki 605. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, ahol Bozsó Péter tanár havonta 600 példányt értékesít a diákok között. Ebből a lapból a martfűi Tisza Cipőgyárba havonta 150, a 633-as számú szolnoki Ipari Szakmunkásképzőbe 130, a MÁV Járműjavítóba és a jászberényi Hűtőgépgyárba 100, a Tiszámén ti Vegyiművekbe 95, a Szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképzőbe 80, Karcagon a szakmunkásképzőbe 60, a gimnáziumba 50, a Jászapáti Velemi Termelőszövetkezetbe pedig 42 jár. Az eladott példányszámokat tekintve szintén „dobogós” megyei helyezéssel dicsekedhet a Lányok Asszonyok című lap, amelyik — mint a nevéből is kitűnik — elsősorban a szebbik nem képviselői között népszerű. Az olvasók azt is elmondták, hogy ez a színes, szép formátumú kiadvány számukra olyan sajtótermék, amelyben a család apraja-nagyja megtalálja saját kedvtelését, hiszen divat, kézimunka, háztartási tanácsadás, rejtvény éppúgy található benne, mint művészeti, egészségügyi vagy sporttémájú cikk. Ennek a lapnak az olvasásáért az „aranyérem” mindenképpen a Martfűi Tisza Cipőgyárat illeti, ahol Ádám Imréné vezetésével a terjesztők havi 550—600 példányt adnak el. Ami a további sorrendet illeti a MÁV Járműjavítóba 110, a Hűtőgépgyárba 100, a Szolnoki Cukorgyárba 90, a Ti- szamenti Vegyiművekbe és a Kisújszállási Fékonba 80—80, a Tisza Cipőgyár kunszentmártoni üzemébe, s a Tisza- földvári Lenin Termelőszövetkezetbe pedig 70—70 jár rendszeresen. A felsoroltakon kívül népszerű még a Fáklya című lap is, amelyből 2 ezer 80-at olvasnak a megyében, a fiatalok körében pedig közkedvelt a Szputnyik című havilap, a legkisebbek háza táján pedig a Misa meseújság. Noha az előfizetők számának alakulásában az utóbbi időszakban mind országos, mind megyei szinten némi visszaesés következett be. szűkebb hazánk munkahelyeiről még hosszasan lehetne sorolni a jó példákat (Karcag Kátisz, Városi Kórház, Tiszafüred Ganz Danubius, Törökszentmiklós Béke Termelőszövetkezet, Tiszaörs Petőfi Termelőszövetkezet stb.), ahol az aktivisták a párttagok segítségével eredményesen, sikeresen terjesztik a hasonló témájú kiadványokat, lapokat, folyóiratokat. A felmérés a dolgozók között egyféle közvéleménykutatást is tartalmazott arrói. hogy mi a véleményük a magyar nyelvű szovjet lapokról. Kiderült, hogy az előfizetők általában azokat a folyóiratokat szeretik, amelyekben rövidek az írások, illetve színesek, izgalmasak, érdekesek a cikkek. A hosszabb anyagokat időhiányra, no, meg a rádió, a televízió és a napilapok híreire hivatkozva általában csak a nyugdíjasok, azaz a több szabadidővel rendelkezők olvassák. Ugyanakkor szeretnének több olyan cikket is látni, elsősorban a Szovjetunió és a Lányok Asz- szonyok című folyóiratban, amelyek részletesebb bepillantást nyújtanak a szovjet tudomány és technika világába. D. Sz. M. Karcagi tájház Elmúlt századok népművészete Helybéliek és a Karcagra látogatók jól ismerhetik már a kunsági lakáskultúra, valamint a fazekasság múltját és jelenét bemutató két táj- házat. A közelmúltban ismét felavattak egy gyűjteményt, amely az elmúlt századok népművészetével ismerteti meg az érdeklődőket. A Népi Iparművészeti Tanács és a Szolnok Megyei Tanács anyagi támogatásával újítottak fel egy épületet, amelyben a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet dolgozóinak gyűjteményét, illetve saját termékeik mintadarabjait állították ki. A divat és a népművészet összefüggéseit, a csaknem elfeledett munka- módszereket, régi és új termékeket mutatják be az érdeklődőknek. Elmúlt századok falusi csendjét őrzi a kunsági kék bútorokkal berendezett „tisztaszoba”. Cserépedények, vázák, kerámia a polcon, rokka, kelengyéslá-- da a sarokban. Szép, meleg színekkel hímzett párnák, faliképek, szőnyegek díszítik a helyiségeket. Végig kísérik a XVIII. században kialakult népi hímzőstílusokat és motívumokat — a gondolattól a megvalósulásig. ízléses kiállítású kis tájékoztatóban olvashatunk a régi hímzésekről. a múlt századi életről: „A nagykunsági népviselet jellegzetes darabjai a bőr felsőruhák, amelyeket szűcsök készítettek. Zöld, piros irharátéttel és színes gyapjúfonallal. majd szűcsselyemmel hímzett ködmönökben, majd a fekete hímzésű pele- rinszerű kisbundákban jártak az emberek ... A cifraszűr a múlt század utolsó harmadában volt divat vidékünkön. Hímzését a szűrszabók készítették...” A legkisebb szoba falait vertcsipke borítja, leheletnyi fonalból „kunkorodnak” a hatalmas térítők. A csipkeverés hagyományaival a felvidéken ismerkedtek meg az asszonyok a reformkor tájékán. Ennek felhasználásával alakítottak ki egy újabb csipkestílust, amelyet ma már „karcagi csipke’’ néven ismernek országszerte. A Nagykunság régi hímzőkultúráját a Karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet iparművészei folytatják. Bein Klára ruhákat, Csikós Sándorné filcrátétes, hímzett tárgyakat tervez. A tájház előterében meg is lehet vásárolni ezeket a szép, egyedi darabokat, filc garnitúrákat, hímzett blúzokat, tarisznyákat, női és gyermekruhákat, vertcsipke térítőkét. Már amikor nyitva van a tájház. Mert sajnos, egyelőre hetente egyszer, csak szerdán fogadnak látogatókat, s többnyire előre bejelentett csoportokat. Keresettek a szövetkezet filcrátétes, hímzett térítői (Fotó: T. K. L.) Lapkószítő mesterek Gutenberg unokái Hosszú volt az út, amely elvezette az embert — a barlangrajzolókon és a homályba görnyedő kódexmásolókon keresztül — a gu- tenbergi időkbe. Félezrede elmúlt ennek, s egészen sokáig maradt minden a régiben, alapelvekben és technológiában egyaránt, oly any- nyira, hogy a Szolnoki Nyomdában még má is létezik a kéziszedés, igaz ez már szinte csak a címekre korlátozódik. Estébe hajlik a decemberi délután, amikor belépek a Vörös Csillag úti épületbe, nem először, s nem is utoljára. Valamiféle időtlenség őrizhető, amely beágyazódik belemosódik az ember pórusaiba. A gépek monoton zúgása, kattogása fogad. Meleg van. Feltürt ingujjak, nyugodt, kiszámított mozdulatok. Konyákig festékes, ólom- maszatos emberek. Barátságos „fekete ördögök”. A le- vefeőben vibráló naprakész feszültséget sajátosan ellenpontozza az a fajta családias légkör, amely csak a nagymúltú szakmák sajátja lehet. Szedő ásóval Kovács László, magas, vékony ember. A hatalmas helyiségben, a szedőteremben találok rá. A billentyűk fölé hajolva szedi, hívja elő az újságsorokat. Most épp a lottó november havi jutalom- sorsolásának gyorslistyáján dolgozik. Először feladatáról, munkájáról kezd mesélni. Szakma ez, s nem is akármilyen. ö is több mint negyedszázada esténként, éjszakánként, s természetesen vasárnap is a nyomdában található. — Érettségi után (radnótis- ta diák volt) a szegedi nyomdához kerültem kéziszedő tanulónak. Akkor még az összes munkafolyamattal meg kellett ismerkednünk, ami csak létezett a nyomdában. De el is sajátítottuk a szakmát, mire megkaptuk a bizonyítványunkat. 1963-ban költözött Szolnokra — családi okokból. Feleségét, aki már ekkor is az egészségügyben dolgozott, ide helyezték. — Szolnokon, a Május 1. úti nyomdában kezdtem. Ócska, kopott kis nyomda volt, de a hangulatát nem lehet elfeledni. Persze hangulat ide, hangulat oda, mindannyiunk számára nagy könnyebbséget jelentett az új nyomda. Tágasabb, kényelmesebb épületbe költöztünk, s ami a legfontosabb, egészségesebbe is. Régen, főleg a háború előtt, nagyon sok nyomdász betegedett meg ólommérgezésben. A gépi vagy melegszedéskor a 270—280 fokra hevített ólom gőze lerakódott a szervezetben, s csökkentette a vér oxigénszállító • képességét. Ma azonban már légelszívó, levegőcserélő berendezésekkel mindez megelőzhető. Hosszas albérleti hányód- tatások után hetvenben sikerült szerezniük egy panellakást. Örömmel újságolja, nemrég eladták, és Zagyva- rékason vásároltak kertes házat. — Életemben először akkor fogtam a kezembe ásót, amikor kiköltöztünk, de lassacskán a gazdálkodásba is belejövök. Persze nem kell nagy gazdaságra gondolni. Néhány csirke, egy kis ve- temény . .. Szolnokon a piac mellett Laktunk, gyakran megfordultam a csarnokban, tudom, mit, mennyiért árulnak. így aztán kellőképpen értékelem mostani helyzetemet, és a kiskertet... Kovács Lászlónak két lánya van. (A nagyobbik az Államigazgatási Főiskolán tanul, a kisebbik még csak nyolcadikos.) Hallgatom halk beszédét, nyugodt mondtait, szépen formált szavait, ahogy magáról, családjáról, munkájáról s világunkról szól. Akár elégedett embernek is gondolhatom. Azt azért nagyon fájlalja, hogy a Szolnoki Nyomdában hamarosan megszűnik az a munkafolyamat, amelyet ő eddig konok kitartással, s nem lohadó lelkesedéssel végzett. Az új technológia, az új eljárás — a fényszedés — pár éven belül kiszorítja a régit. Nyomda a nyomdában — Kétségtelen, a jövő a fényszedésé. Külföldön már rég ezzel az eljárással állítják elő a napi sajtótermékeket. Igazi fehérköpenyes munka. Egy más világ. Állam az államban, nyomda a nyomdában — mondja Balogh Károly fényszedő, aki ’83 őszén egy háromhónapos átképzésen ismerkedett az újszerű szövegelőállítással. Akkor már ő is 25 éve volt nyomdász. 1958-ban érettségizett Szolnokon. Eredetileg rádió-tévészerelő akart lenni, de akkor Sopronba kellett volna menni tanulnia, s inkább a Jpéletlenszerűen adódó nyomdászpályát választotta. Szülei a Papírgyárban dolgoztak, végül is hozzájuk kötődő szakmát választott. — Nem bántam meg. Mint korosztályombeli kollégáim, valamennyien, én is kipróbáltam az összes munkafolyamatot. A Május 1. úti nyomdában kezdtem. Elnéz valahová messzire, )úgy mondja: — Ott még úgy volt, hogy mindenki szerette a szakmáját. Lehajolt egy betűért, egy anyagért... Amikor a fényszedéshez átpártolt, az egyik legjobb, legügyesebb gépszedőként tartották számon munkahelyén. A Néplap készítéséből ugyan mostanában kimaradt, s ki is marad még 1—2 évig, de utána kezdődhet újra a napi hajsza, idegeskedés. Munka persze most is akad bőven. Könyveket, táblázatokat, prospektusokat, s ha úgy adódik, névjegykártyákat programoz a gépbe. Újságokat is. Néhány kisebb üzemi lapott ugyanis már telektronikus -íúton szednek, például az Energiát, az Ivóvizet vagy a Fóti Híradót. Mindenesetre, a jövő a fényszedésé. Sokkal gyorsabb, tisztább, praktikusabb a réginél. Balogh Károly nem bánta meg a pályán belüli pályamódofcitást. Az ezréd- fordulóig még sok idő van. Akkor megy nyugdíjba. S addig dolgozni kell. akár hagyományos módon, akár elektronikus módszerrel, a szakma becsületéért, a nyomtatott szóért. ... és az üzemvezető Sárik István közel egy évtizede a Szolnoki Nyomda központi üzemvezetője. A szalonéban huszonnyolcadik éve dolgozik. — 1959 augusztusában kerültem ide Ceglédről ipari tanulónak. Nagybátyám akkor már több évtizede nyom- dászkodott, s bizony kellett a segítsége, mert akkoriban még másképp volt minden. Nagyon nehezen lehetett bekerülni. Manapság gond 'van az utánpótlással, sokat veszített tekintélyéből ez a szakma. Országos probléma, hogy csak a gyengébb képességű gyerekek mennek szakmunkástanulónak. örülünk, ha egyáltalán jelentkezik hozzánk valaki. Később pedig nagy a lemorzsolódás. Sárik István 1962-ben ma- • gasnyomó-gépmesteri szakmunkásbizonyítványt kapott, színjelessel. Utána érettségit, s hamarosan megszerezte a közgazdasági technikusi oklevelet is. Folyamatosan tanult. Nyomdaipari technikum, marxista középiskola, majd egyetem ... — Most épp egy német nyelvtanfolyamra iratkoztam be. Hozzám ez a nyelv áll a legközelebb. Hagyománya van a szakmában. A könyv- nyomtatás is erről a nyelv- területről indult Gutenberg idejében. Aztán a történelmünk ... Amikor én kezdtem, az öreg mesterek még nagyon sok német vagy németből magyarított szót használtak. Gépeink jelentős része NDK gyártmányú, így prospektusaik, műszaki leírásaik németül készültek. — Persze mindahhoz, amit csinálok, kell egy nagyon biztos és nyugodt háttér. Amikor a különböző iskolákba jártam, sokat segített a feleségem... és a noszogatása is elkelt. Szabad idejét — kedvelt időtöltésein az olvasáson és a rejtvényfejtésen kívül — a sport köti le. Ügy is mint résztvevőt, s úgy is, mint nézőt, vagy sportszervezőt. Régen versenyszerűen is futballozott, mostanában „csak” úszásra telik idejéből és energiájából. Munkába menet minden reggel megfordul a Damjanichban. S mint sportszervező? Idestova másfél évtizede a MÁV MTE ) propágandabizottságának tagja, társadalmi munkában. — Régebben nagyon sok társadalmi megbízatásom volt, de többről lemondtam, mert úgy éreztem, túlságosan szétforgácsolódom. Persze maradt így is elég. Tagja vagyok a HNF városi bizottságának. A munkahelyemen pedig a választott vezetőségben kaptam feladatokat. Tavaly december óta a Szolnoki Nyomdában is működik — méghozzá jól — egy 9 tagú választott vezetőség, amely minden fontosabb vállalati döntésben, beruházásban vagy tervkészítésben — stb. — hallatja hangját. Hamarosan teljesítjük az éves tervünket, noha még csak december elejét írunk. Amíg beszélgetünk állandóan nyílik az ajtó. Tervezeteket, félkész munkákat hoznak, tanácsokat kérnek. Sárik István halk, de határozott szavakkal irányítja, segíti őket. Jenei Gyula
