Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1986. DECEMBER 6. Akik foglalatosságot korosnak Klubok és kérdőjelek A szövetkezet segít Megőrzött — Szövetkezetünkben a nyugdíjba vonuló dolgozók búcsúztatása valójában csak névleges búcsú. Nyugdíja­saink ugyanis a baráti és a munkakapcsolatok sokfélesé­gével kötődnek továbbra is a szövetkezethez, a volt mun­katársakhoz. Jászberényben a Lenin Tsz szociális bizottságán foglal­ják így össze azt a hasznos és tartalmas kapcsolatot^ amit a szövetkezet a nyugdí­jasokkal fenntart. Embersé­ges kapcsolatot a volt dol­gozóival, a még élő — sajnos egyre kevesebben vannak — alapító tagokkal. A termelőszövetkezet több mint félezer tagja közül száznegyven a nyugdíjas és járadékos. Az aránylag ma­gas szám figyelembevételével határozzák meg a szövetkezet gazdálkodásában a szociál­politikai munkát, az idős ta­gokról való gondoskodást. A nyugdíjasok közül huszon­ötén dolgoznak állandó jel­leggel és a régi munkahelyü­kön. Néhányan a besötéte- dés után mint éjjeliőrök vi­gyázzák azt a vagyont, ami­nek gyűjtésében egykor ők is részt vettek. Nélkülözhetet­len a nyugdíjasok idény jel­legű munkája a betakarítá­sok idején. A szövetkezet különböző juttatásokkal is hozzájárul ahhoz, hogy a munkában megfáradt idős dolgozói a kötődések lehetőségekhez képest keve­sebb gonddal töltsék a pihe­nés éveit. Továbbra is meg­kapják a háztáji földet, aki kora vagy egészségügyi álla­pota miatt nem tudja azt megművelni, annak évi 6 ezer forint pénzbeni juttatással egészítik ki jövedelmét. A szövetkezet igyekszik se­gíteni azokon az idős tago­kon is, akiknek kevés a nyugdíja. A szociális bizott­ság javaslatára rendszeres szociális segélyt utalnak ki a kis nyugdíjasoknak, évente 120—130 ezer forintot fordít a tsz ilyen célra, 54 idős em­ber részesül rendszeres szo­ciális segélyben. Rendkívüli segélyt is kapnak a rászorul­tak, évente 10 ezer forintot tartalékolnak ilyen juttatá­sokra. A Lenin Tsz nyugdíjasai is részesülnek a kedvezményes üdültetésben. Jó néhány tsz- tag nyugdíjas korában tudta meg, hogy milyen kellemes napokat lehet eltölteni Haj­dúszoboszlón, a Balaton partján, vagy Eger környé­kén. Rendszeressé tették a nyugdíjas találkozókat, ahol a megvendégelésen kívül tá­jékoztatják őket a szövetke­zet gazdálkodásáról, a volt munkahelyen bekövetkezett változásokról és a szövetke­zet további eredményeit szol­gádé tervekről. — illés — Tiszafüreden — akár az országban — minden ötödik polgár az idősebb korosz­tályhoz tartozik, s közöttük nem kevés olyan akad, aki igényli a segítséget. A segít­ségnyújtásnak többféle mód­ja létezik ebben a városban is. öt gondozónő kívánság szerint akár naponta is meg­látogatja otthonában az arra rászorulókat, hogy a legszük­ségesebb házkörüli teendő­ket ellássák: begyújtsanak, megmelegítsék az ételt, be­vásároljanak, mossanak, s persze beszélgessenek a ko­rosabbakkal. A legutóbbi fölmérés is azt bizonyította, hogy két alapvető feladatot kell meg­oldania helyi tanácsnak az időskorúak esetében: enyhí­teni ük szükséges a kevés nyugdíjjal rendelkezők gondjait, másrészt a gondo­zásra szorulók ellátását kell biztosítaniuk. Fél esztendővel ezelőtt hozták létre azt a gondozási központot, amelyiknek egye­düli feladata éppen az előbb fölsoroltak olyan színvonalú ellátása, amelyről azok nyi­latkozhatnak kedvezően, aki­ket érint munkájuk: a hat­vanadik életévén túljutott népesség. Most — az idősek klubjának tagjaival együtt — száznegyvenhárman veszik igénybe a különféle szolgál­tatásokat. Haszonegyen láto­gatják rendszeresen a klubot, ahol térítés ellenében napon­ta háromszor étkezhetnek olcsón, de tévézéssel, rádió­hallgatással, társasjátékkal és olvasással is múlathatják az időt. (A központ vezetője szeretne beszerezni egy szö­vőszéket, amin értékesíthető „termék” is készülhetne, de más foglalatosságot is keres, amivel a szerény nyugdíja­kat kiegészíthetnék a klub tagjai.) Hetente kétszer ház­hoz jön az orvos, de a gon­dozónők jelzéséi alapján a körzeti orvosok az otthonuk­ban élőket is fölkeresik, ha a szükség úgy kívánja. A gondozási központ ve­zetője alighanem a város vonzáskörzetében lévő többi klub nevében is beszélt, ami­kor a január elsejétől ér­vénybe lépő új térítési for­máról mondta el vélemé­nyét. A gondozottak többsé­ge háromezer forint körüli nyugdíjból él. A számítások szerint nekik a házi gondo­zásért havonta várhatóan öt­száz forintot kell majd fi­zetniük, s további ötszáz fo­rint lesz az étkezés díja. Nem kevesen kpzülük saját házzal is rendelkeznek, annak fönn­tartására és egyéb igényeik kielégítésére alig marad pénzük. Nekik külön kell fi­zetniük a klub mosógépének használatáért — a mosa­tásért, s ha el is akarnak oda járni rendszeresen, akkor a havi százötven forint tagsági díjat is fizetniük kell. Ök az étkezést naponta 17 forint 80 fillérért kapják, míg azok, akik azt a klubban veszik igénybe, kevesebbet fizetnek ennél. Most készülnek azok a kérdőívek, amiket a koruk szerint érintetteknek kikülde- nek, hogy fölmérjék: mekko­ra és milyen igény van az idősek körében a segítségre. A kitöltött kérdőívek visz- szaérkezte után döntenek a gondozás formájáról. A városban és vonzáskör­zetében kilenc idősek klubja működik. Berendezésük meg­felelő, fölszereltségük a munkában megfáradtak igé­nyeihez közel áll. A tervek között az szerepel, hogy a tiszafüredi klubot — ahol huszonöt koros városbelinek tudnak helyet biztosítani egyelőre — jövőre kívülről is kicsinosítják. Akkorra ta­lán az új működési forma körüli kérdőjelek is „átvál­toznak”. — hz — tagsági igazolvánnyal Fél évszázad együtt Januártól Szolnok, Vörös Hadsereg út 19. Térképzöld épület, mintha csak egy nagyob­bacska családi ház lenne, de nem az. A falon tábla jelzi: itt található a városi tanács III. sz. idősek klubja. Be­lépve a kapun, gondozott, őszidőn is rikító virágokkal szegélyezett kert tárul a lá­togató elé. Az első ember, akivel találkozom Tompa Dezsőné, az intézmény veze­tője. öt éve alakult meg itt az öregek napköziotthona, azó­ta szervezi, irányítja annak munkáját. Elmondja, hogy klubjuk nagyobb létszámmal is működhetne, de csak húsz állandó tagja van, vagyis „kihasználtsága” nyolcvan százalékos. Sok idős embert visszatart valami rossz, té­ves beidegződés. Szégyellni- valónak tartják sokan az „öregek otthonát”, a közös étkezést, sőt akadnak, akik attól félnek, a napi nyolc órás gondoskodásért cserébe az állam elveszi a házukat. Erről olyannyira nincs szó, hogy januártól rendes klub­tagsági igazolványt kell vál­taniuk az idős látogatóknak. S hogy milyen szolgáltatá­sokat nyújt a klub. Milyen itt az élet? Azokat az embe­reket, akik öregségükre ma­gukra maradtak — de azo­kat is, akik családjuk köré­ben élnek, ám amíg a fiata­lok dolgoznak, napközben nem tudnak mit kezdeni ide­jükkel —, minden reggel ki­alakult, összeszokott társa­ság várja itt egy kényelmes, nagy teremben, ahol aztán elüthetik az időt. Beszélge­téseken, a régi emlékek, tör­ténetek felelevenítésén kívül kézimunkázhatnak, olvas­hatnak újságokat, könyveket a ház kiskönyvtárából. Rá­diózhatnak, tévézhetnek s mintegy 100 lemezből álló gyűjteményük is van — többnyire magyarnóták. Van­nak, akik házimunkájuk nagy részét (pl. mosást, va­salást) itt végzik. Persze ezek csak hétköz­napok, a hétköznapi lehető­ségek, mert gyakran szer­veznek egyéb programokat is. Járnak a klubba előadók, kulturális foglalkoztatásokat szerveznek (minden hét szer­dáján pl. egy nyugídjas énektanárnő látogat hozzá­juk), ezentúl szalonnasütése­ken, vetélkedőkön, kirándu­lásokon vesznek részt, ami­ket maguknak szerveznek. Természetesen segítik őket a brigádok is a papírgyárból és a Sütőipari Vállalattól. Kel­lemesen gondolnak vissza (és készülnek) emlékezetes eseményekre, nagy ünnepek­re, mint például a farsang­ra és a karácsonyra. Képe­ket kotornak elő a régi idők­ből, elmúlt telekből és nya­rakból, mutatják rajta ma­gukat, melyikük minek volt beöltözve — menyasszony­nak, angyalnak vagy épp boszorkánynak a jelmezbá­lon. Néhányan eljárnak az idősek szabadegyetemére, ahol előadásokat hallgatnak az egészséges életmódról, a helyes táplálkozásról, egyéb orvosi témákról útifilmeket néznek a világ szinte minden országáról, stb. Közeledik az ebédidő. Az étkezőben megterítettek, már csak az ételszállító kocsi ér­kezését várják. Látom, a tá­lalásnál segítkeznek az öre­gek is. De segítenek másban is. A kertrendezésben, virág­ápolásban. "v Eljövőbe az utca sarkából előkerül egy barátságos ku- tyus is. Agyondédelgetett jószág. Mindenki kedvence. — jenei — November végén bensősé­ges ünnepség színhelye volta Jászberényi Városi Tanács házasságkötő terme. Hamar József, a párt és munkás- mozgalom veteránja, egykori tűzoltóparancsnok megerő­sítette 50 évvel ezelőtt kötött házasságát élete párjával, Margit nénivel. A ritka ju­bileumot még rangosabbá tette, hogy a tanács saját ün­nepségének tekintette, a ren­dezvényt. A friss szellemű Józsii bácsi ugyanis 1969 óta, mint nyugdíjas, a váro­si tanács irattárosa. Munká­jának megbecsüléséről, sze­mélye iránti szeretetről árul­kodtak az örömteli pillana­tok. A házasságkötést meg­tisztelték jelenlétükkel a vá­rosi tanács dolgozói, a tömeg­szervezetek képviselői, volt munkatársak, a jászberényi Tűzoltó Parancsnokság kép­viselői. Az idős házaspár három gyermeke, 6 unokája, roko­nok, ismerősök hallgatták az anyakönyvvezető szívből jövő szavait, melyekkel mind- annyiuk „Józsi bácsiját” és feleségét köszöntötte. A Családi Iroda által szervezett ünnepséget unokák versei, dal és gyönyörű fuvolaszó tette még ünnepélyesebbé. Űjra felhúzták a gyűrűt, fél évszázad tisztességének zálo­gát. Egymást követték a kö­szöntők, ajándékok, virágok halmára hullottak az ünne­peltek örömkönnyei. Nagy tetszést aratott a kézimunka-kiállítás A napokban ünnepelte megalakulásának 10 éves évfordulóját a török­szentmiklósi Hámán Kató MÁV nyugdíjas nőklub. Ez alkalomból egészna­pos találkozót szervezett a klub vezetősége a vas­utaskörben. A program­ban szerepelt: rövid meg­emlékezés, a tagok mun­káiból készült kiállítás megtekintése, Turgonyi Júlia szociológus előadá­sa és a Miklós néptánc­együttes műsora. A klub kórusa nyitotta meg az ünnepi találkozót A legidősebb tagok Az orvos tanácsai Párkapcsolat túl az élet delén Nagyon sok a téves nézet. Az öregedés magával hoz bizonyos változásokat e té­ren is, de a szexuális reagá­lóképesség nem szűnik meg, csak módosul. A szexuális hanyatlás jelei a két nemnél nem egyforma mértékűek, de egy bizonyos idő után ki­egyenlítődnek. Mindezek nem jelentik azt, hogy le kell mondanunk a szexuális él­ményekről, de tudomásul kell vennünk, hogy nem minden úgy megy, mint 20 éves korban. A szexuális szükségletek öregkorban is kielégíthetők, az iránta való igényben na­gyok az egyéni különbségek. Számos tényező is befolyá­solja ezt: az egészségi álla­pot, a betegségek. Jó, ha ar­ról is tudunk, hogy az idős­korban gyakran szedett gyógyszerek (pl. vérnyomás- csökkentők) is okozhatnak potenciacsökkenést. A rend­szeres nagymértékű alkohol- fogyasztás hosszabb távon rontja a szexuális képessé­get, nem is szólva arról, mennyire taszító az erősza­koskodó, kötekedő, alkoholos ember. A dohányzás is árt a szexuális aktivitásnak. Szá­mos egyéb mellékhatása mi­att is tanácsosabb mérsékel­ni, vagy teljesen elhagyni. A különböző afrodiziákumok: (nemi aktivitást fokozó sze­rek) — teák, zselék, injek­ciók — hatása nem kellően ellenőrzött és bizonyított, ezért óvatosan használjuk és még kevesebbet higgyünk bennük. A nemi élet gyako­riságára e korban nincs re­cept, hiszen az igények is nagyon különbözőek. Nagyon fontos a kellő, alapos elő­készület, a rendszeres tisz­tálkodás. Jó, ha valami ün­nepélyes pillanat — amely kellemes hangulatot áraszt — előzi meg egymáshoz va­ló közeledésünket. Gyakori, hogy idős házaspárok, több sikertelen próbálkozás után lemondanak a nemi életről. A szexuális funkció mester­séges elsorvasztása ellene mond a biológia törvényei­nek; és sietteti az öregedést is. Azt is tudjuk, hogy a rendszeres és kielégítő nemi életnek, ha nem is fiatalító, de egészségerősítő hatása van. Ez a lemondás ugyan megszokható, de sok olyan kölcsönös örömtől fosztja meg a magára maradt há­zaspárt, amelyet másképp nem tud elérni. A szexuális reagálóképesség hosszabb szünet után azonban —épp­úgy mint más képesség, ame­lyet nem gyakorolunk — visszafejlődhet. Időskorban sok a magá­nyos, főleg az özvegyasz- szony. Egyes adatok szerint 70 év körül a nők 70 száza­léka özvegy. E korban nehéz már partnert találni, s a nők helyzete még sokkal nehe­zebb is. A szeretett élettárs elvesztése ' után könyebben bele is nyugszanak a nemi élet abbahagyásába. Az ön­kielégítés átmeneti megol­dás, csak a szexuális funk­ció szintentartását teszi le­hetővé. A párkeresés terén sok társadalmi előítélettel is meg kell küzdeni az idősek­nek. A fiatalok pl. illetlen­nek tartják az idősek sze­xuális érdeklődését. Az élet sokszor cáfolja ezt, hisz gyakran találkozunk idős férfi—fiatal nő párral, akik a környezet gúnyolódása, megvetése ellenére is boldo­gok. Ritkább az ellenkezője — idős nő fiatal férfival — de az utóbbi években ez is gyakoribb. Az új, harmoni­kus párkapcsolat nemcsak az idős egyének számára hoz új boldogságot, hanem fiatal hozzátartozóik életét is gaz­dagítja. összegezve azt mondhat­juk, hogy a szexualitás idős­korban is teljesen normális jelenség. Jó lenne, ha meg­változna a társadalomba mélyen beivódott nemtelen öregségről alkotott elképze­lés. Dr. Cz. L. Összeállította: Sóskúti Júlia

Next

/
Oldalképek
Tartalom