Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. DECEMBER 31. Vízállásjelentés A nagyujjamnál árad, máshol apad, hajózóútszű­kület, hajóvonták találkozá­sa tilos — állapítom meg szakszerűen, miközben lá­bamon egy pár vadonatúj gyengén vízálló cipővel ta- podom az utat, s azon tűnő­döm: a Nagy Fejedelem bi­zonyára pellengérre állította volna az olyan mesterem­bert, aki nem átallja ország­világ előtt hirdetni, mily kontár munka került ki a keze alól. Visszamegyek az üzletbe, és kérdőre vonom az Eladót. A bájos hölgy kecses moz­dulattal rámutat a kis cím­kére, mely félreérthetetlenül figyelmeztet; Óvakodj a víz­től, mint a tűztől! Szaladok a Kereskedőhöz, és kérdem tőle, mi okból küldött az üzletbe olyan cipőt, melyet még az afrikai négerek sem húznának a lábukra, mivel­hogy ők többnyire úgyis me­zítláb járnak? A Kereskedő széttárja a kezét, és mutatja az utat egyenesen a gyárka­puig. Kérdezem az Igazgatót, miért adott a Kereskedőnek olyan lábbelit, melyet még az örömlányok sem viselnének, lévén, hogy úgyis le kellene vetniük? Az Igazgató humo­ros fiúnak nevez, és elküld a bőrgyárba. Kérdezem a bőr­gyárban a Vezért, miért adta a cipőgyárnak azt a bőrt, mely nemrég még az arcát borította? A Vezér a hasát fogja a nevetéstől, és szól a sofőrjének, vigyen el a téesz- be. Kérdezem az Elnököt a téeszben, miért adott olyan silány anyagot a bőrgyár­nak, hogy az abból készült lábbeliben a gázlómélység 3 cm. Az Elnök karon ragad, és belök az istállóba. Kérde­zem a Teheneket az istálló­ban, miért adtak olyan va­cak bőrt az Elnöknek, hogy ... — de a Tehenekkel ugye nem lehet olyan értelmesen elbeszélgetni, mint az embe­rekkel, és válasz helyett ol­dalba rúgtak. Kérdezem az Olvasót; mit lehet tenni ilyen helyzetben? Végül, úgy érzem, a lehető legjobb megoldást választot­tam, és elmentem az Úris­tenhez, tegyen igazságot. A Mindenható türelmesen vé­gighallgatott, de amikor megtudta, mely országból érkeztem, cikcakkos bá­rányfelhők futottak végig az arcán. — Már régóta nem tarto­zik a hatáskörömbe — vála­szolta bánatosan. — Szólhatna tán Lucifer­nek, Atyám! — kérleltem szelíden. A Mindenható megcsóvál­ta a fejét. — Fiam — felelte —, le­hetetlent kívánsz. Vagy tán azt akarod, hogy az elkárho- zottak ne kapják meg méltó büntetésüket? — Nem értem önt, Atyám! — válaszoltam, és tényleg nem értettem. A Mindenható tekintete villámokat szórt. — Ö, a tudatlan! — fa­kadt ki. — A bűnös lelkek - nek újabban egy pár ma­gyar cipővel a lábukon kell álldogálniuk a Pokolbéli fo­lyóban ! A. K. A Néplap értelmező szótára anyós szeme vőmérő aszfalt útravaló bakelit kiváló apaállat csekély szláv nászéjszaka dermedéspont állati szakkifejezés: a med­ve ugyanis németül azért hímnemű, mert egész télen megvan der-medve delirium tremens iszomláz excenter kiállított középcsatár finiser kiváló minőségű bajor sörfajta gyászlakoma bútor hóbli téli tábori szükséghely rövidített neve ívmetszés körívek vadhajtásainak eltávolítása j ambus szomorú lekvár kacsa állati hazugság Libanon a Lúdas Matyi tagadása, vagy tiltott arab étel nősülés boszorkányégetés origó régi énekesmadár papi pizsama heverenda radiátor falusi lakodalom ívmértékben kifejezve személyfelvonó hóhér vadász felhergelt kártyalap — NT — No, női Azért ennyi terhet én sem bírok el, még a tártaié kok mozgósításának időszakában sem! A Ráhárom expedíció — Szegény elhatározta, hogy minden új rendeletet és szabályozót megért... HIT VPÍR ftZ ílútVTfeL? A rooyftszTó ... A KÉPVISEL* ~ KEVESE&B PWVRT Sáfrány Mihály karikatúrái — Tudod, láttam egy fil­met Heyerdahl expedíciójá­ról, amikor a Rá—II-vel, a papíruszhajóval átkelt az óceánon. Rendkívül megfo­gott a hajóépítés technikája. Kicsit módosítottam rajta, papirusz helyett, a hasonló tulajdonságokkal rendelke­ző bergmancsőből csináltam hajót. Eszméletlen jól sike­rült, te leszel az első, aki beleülhetsz. Most elmegyünk Tápiófalvára, rátesszük a Rá—III-at a Tápióra, leeve­zünk a Zagyvára, aztán egy ugrás a Tisza. Megnéztem a térképen, pár kilométer az egész — állott elő Kala Lala barátom tavaly nyáron „vonzó” ötletével. Megadtam magam a vég­zetnek, amely a Rá—III ké­pében meg is jelent hama­rosan a tápiófalvai ház ud­varán. Úgy szárazon egy nagyméretű, földrengéssúj­totta mosóteknőre emlékez­tetett leginkább, s noha volt benne valami együgyűen megható, teljes képtelenség­nek tűnt, hogy két ember beleüljön. Gyalógosan akar­tam elillanni a rekettyések felé, ám Kala megsejtett va­lamit a szándékaimból, mert ellentmondást nem tűrő han­gon rám szólt; — Na, fogd meg, és vi­gyük! Megfogtam a gyalázatos tákolmány egyik végét a sok közül, Kala a többit és vittük az iszonyú súlyt, nem sejtve mit hoz a folytatás. A vízparton derült ki, hogy Ráhárom majdnem olyan széles, mint a Tápió esti da­gálykor. Valahogy vízre tet­tük azért, bár itt-ott a berg- mancsövek csomói teljesen érthetően ragaszkodtak az anyaföldhöz. A feszültséget alig oldotta, hogy Kala Lala, mint hajószenteléskor szo­kás. italt bontott, pezsgő he­lyett olyan szilvapálinkát, hogy a szagától a vizek ma­darai fölriadtak fészkükről, sűrű csapatokban borítván el az eget. És elindultunk. Evezőinket markolatig merítettük a sű­rű iszapba, ha kellett kiszáll­tunk, s övig hínárban és hal­tetemben húztuk-vontuk a hajót, mint Ilja Repin képén a muzsikok. Leszállt az est, brekegtek a békák, jöttek a szúnyogok, fejem hamarosan akkorára dagadt, mint egy szakajtó. Ez már egészen olyan romantika volt, ami­lyet Kala Lalától várhattam. Tíz óra is elmúlt, amikor felrikkantott; — Itt a Zagyva! — Hol? — meresztettem a szememet a sötétben. — Itt ni! — azzal széthú­zott egy fűzfabokrot, s a tö­vében tényleg mintha vala­mi víz csillant volna a hold­fényben. Tagadhatatlan, hogy a Zagyva nagyobb folyó, mint a Tápió. Ezt rögtön lemér­hettük azon, hogy a bordá-' kát helyettesítő bergman- papíruszok között vastag su­gárban ömlött befelé, na és megszaporodtak a békák, siklók, rákok, továbbá min­denféle rovarok. Noénak és Némo kapitánynak éreztem magam egyszerre. Valahol Szolnok határában virradt ránk. A partokon hazatérő éjjeliőrök, lucernatolvajok és a Zagyva árterét kutató régészek sereglettek össze, s mindenféle zagyvaságot kia­báltak, meg kérdezgették, hogy nem hideg-e a víz. Ek­kor már Ráháromból jófor­mán semmi sem látszott, csak mi álltunk ki a vízből deréktól fölfelé. Egy babonás öregasszony később azt me­sélte, hogy látta a názáretit, egyszerre két példányban, amint napfelkeltekor a ví­zen járt. A Tiszát késő délután ér­tük el. S hogy történt, ho­gyan nem talán a zaklatott horgászok átkai fogantak meg, Ráhárom a folyó kö­zepén ukkmukkfukk elsüly- lyedt. Azóta minden jóra for­dult. A tűzoltóság kiszávaty- tyúzta belőlem a vizet, sike­res volt a mesterséges léle­geztetés, a végelgyengülés napszúrással párosult szind­rómáit is legyőzte a szerve­zetem. Egyszóval jól vagyok. Azazhogy... Kala Lala reggel hagyott az asztalomon egy cédulát: „Kész a jégvi­torlásom. Holnap reggel ki­próbáljuk. Eszméletlen, jó lesz. Gyere! Kala.” Vágner János Nem a tükör, az élet görbéi Humorturmix Képtolonsógok Ha szorítjuk, akkor emelkedik ...? Kép szöveg nélkül Készítette: Tarpai Zoltán Lapos tördelókok Szedők vagyunk — Bemu­tatkozunk — Most mindent összeszedünk, szétrakunk — Ez a szakmánk — Mestersé­günk az még nem — Kenye­rünk se mindig — Arra még nem elég — Italra igen — 'Ha nem élünk nagy lábon —De méreten kívüliek is vagyunk — Nem tartunk mértéket — Italt se — Azt megisszuk — Ezért állandóan ingadozunk, — A kenyértől — Ha az fo­lyékony — Mindig más a szintünk — Azzal van ba­junk — Az alkoholszinttel is — Másnak a teljesítmény­szintünk okoz gondot — Pe­dig „ennre” hajtunk — Lá­nyokra már nem mindenki — Bor árára már többen — Az enn az fizet — xy nem — Bonyolult egyenlet ez — Mert a lap sem fizet — Ren­dezni kellene a képletet — Nullára történő redukálással — Nem lenne ráfizetés — Nálunk már redukáltak — A lapos létszámot csökkentet­ték — Az oldalszámot azt nem — Ezt többes számban mondjuk — Egyes számban nem — Magánszámot nem vállalunk — A lapnál — Ott nem lehet maszekolni — Másra kell a hangsúlyt he­lyezni — Hangsúlyt a hang­súlyba — Mert azzal is baj van — Még mindig — Az itallal — A védő és szeszes állunk — A lábunkon — Ez itallal — Nem tudjuk, hogy is bajunk — Másé is—Hogy más nap alatt születtünk — Ezért vagyunk másnaposak — Nem becsüljük önmagun­kat — Társainkat se mindig — Trágárok vagyunk egy­máshoz olykor — Főleg ha valaki nélkülünk kortyol — Mert mi erőre akarunk kap­ni — Nem vagyunk még mesterszedők — Osztók az igen — Osztani azt tudunk — Főleg lapot — Igen, ör­dögbibliát — Pedig nem nyerünk rajta — Rossz a lapjárásunk — Az is ingado­zik — Ritkán jó a lap — Mert nem osztunk jól — Holott keverünk eleget — Betűket is — Talán ez a baj — Nem kellene ennyit ke­vernünk — Akkor többet nyernénk — Mások is — De más is van a dologban — Szeretünk dugni mások sze­rint — Ez így nem igaz — Jó sorunk az van — Néha rossz is — De ez még nem lenne rossz — Csak azzá válhat — Ha eldugjuk — A sort — Ebből már baj lesz — Prémium az nem — Más téma is van — Szeretjük a sportot — Ózni igen —Szed­ni nem — Ennek ellenére megszedjük — Nem magun­kat — A sportot — Tehát mi sportolunk... Részletek Benedek Béla „fercművéből" Sujtótörvény — Kérem, ahogyan a tele­fonba is mondtam, szívesen nyilatkozom a sajtónak, el­végre a sajtó az sajtó, még ha vidéki .is. Ahhoz azonban törvényadta jogomnál fogva ragaszkodom, hogy megjele­nés előtt lássam a nyilatko­zatomat. — Meglep, elvtársam. Nem először kérek interjút, s ed­dig soha, egy villanásnyi ki­fogása se volt a megjelent írással kapcsolatban. Mi tör­tént, valamit hibáztam még­is legutóbb? — Nem, szó sincs róla, kedvesem. Csakhogy azóta megjelent a törvény, ami en­gem véd. No, persze, magu­kat is. Kérem, az interjút holnapután délután három és négy óra között elolvasom. Világos? — Világos... — »ó —

Next

/
Oldalképek
Tartalom