Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. DECEMBER 31. Vízállásjelentés A nagyujjamnál árad, máshol apad, hajózóútszűkület, hajóvonták találkozása tilos — állapítom meg szakszerűen, miközben lábamon egy pár vadonatúj gyengén vízálló cipővel ta- podom az utat, s azon tűnődöm: a Nagy Fejedelem bizonyára pellengérre állította volna az olyan mesterembert, aki nem átallja országvilág előtt hirdetni, mily kontár munka került ki a keze alól. Visszamegyek az üzletbe, és kérdőre vonom az Eladót. A bájos hölgy kecses mozdulattal rámutat a kis címkére, mely félreérthetetlenül figyelmeztet; Óvakodj a víztől, mint a tűztől! Szaladok a Kereskedőhöz, és kérdem tőle, mi okból küldött az üzletbe olyan cipőt, melyet még az afrikai négerek sem húznának a lábukra, mivelhogy ők többnyire úgyis mezítláb járnak? A Kereskedő széttárja a kezét, és mutatja az utat egyenesen a gyárkapuig. Kérdezem az Igazgatót, miért adott a Kereskedőnek olyan lábbelit, melyet még az örömlányok sem viselnének, lévén, hogy úgyis le kellene vetniük? Az Igazgató humoros fiúnak nevez, és elküld a bőrgyárba. Kérdezem a bőrgyárban a Vezért, miért adta a cipőgyárnak azt a bőrt, mely nemrég még az arcát borította? A Vezér a hasát fogja a nevetéstől, és szól a sofőrjének, vigyen el a téesz- be. Kérdezem az Elnököt a téeszben, miért adott olyan silány anyagot a bőrgyárnak, hogy az abból készült lábbeliben a gázlómélység 3 cm. Az Elnök karon ragad, és belök az istállóba. Kérdezem a Teheneket az istállóban, miért adtak olyan vacak bőrt az Elnöknek, hogy ... — de a Tehenekkel ugye nem lehet olyan értelmesen elbeszélgetni, mint az emberekkel, és válasz helyett oldalba rúgtak. Kérdezem az Olvasót; mit lehet tenni ilyen helyzetben? Végül, úgy érzem, a lehető legjobb megoldást választottam, és elmentem az Úristenhez, tegyen igazságot. A Mindenható türelmesen végighallgatott, de amikor megtudta, mely országból érkeztem, cikcakkos bárányfelhők futottak végig az arcán. — Már régóta nem tartozik a hatáskörömbe — válaszolta bánatosan. — Szólhatna tán Lucifernek, Atyám! — kérleltem szelíden. A Mindenható megcsóválta a fejét. — Fiam — felelte —, lehetetlent kívánsz. Vagy tán azt akarod, hogy az elkárho- zottak ne kapják meg méltó büntetésüket? — Nem értem önt, Atyám! — válaszoltam, és tényleg nem értettem. A Mindenható tekintete villámokat szórt. — Ö, a tudatlan! — fakadt ki. — A bűnös lelkek - nek újabban egy pár magyar cipővel a lábukon kell álldogálniuk a Pokolbéli folyóban ! A. K. A Néplap értelmező szótára anyós szeme vőmérő aszfalt útravaló bakelit kiváló apaállat csekély szláv nászéjszaka dermedéspont állati szakkifejezés: a medve ugyanis németül azért hímnemű, mert egész télen megvan der-medve delirium tremens iszomláz excenter kiállított középcsatár finiser kiváló minőségű bajor sörfajta gyászlakoma bútor hóbli téli tábori szükséghely rövidített neve ívmetszés körívek vadhajtásainak eltávolítása j ambus szomorú lekvár kacsa állati hazugság Libanon a Lúdas Matyi tagadása, vagy tiltott arab étel nősülés boszorkányégetés origó régi énekesmadár papi pizsama heverenda radiátor falusi lakodalom ívmértékben kifejezve személyfelvonó hóhér vadász felhergelt kártyalap — NT — No, női Azért ennyi terhet én sem bírok el, még a tártaié kok mozgósításának időszakában sem! A Ráhárom expedíció — Szegény elhatározta, hogy minden új rendeletet és szabályozót megért... HIT VPÍR ftZ ílútVTfeL? A rooyftszTó ... A KÉPVISEL* ~ KEVESE&B PWVRT Sáfrány Mihály karikatúrái — Tudod, láttam egy filmet Heyerdahl expedíciójáról, amikor a Rá—II-vel, a papíruszhajóval átkelt az óceánon. Rendkívül megfogott a hajóépítés technikája. Kicsit módosítottam rajta, papirusz helyett, a hasonló tulajdonságokkal rendelkező bergmancsőből csináltam hajót. Eszméletlen jól sikerült, te leszel az első, aki beleülhetsz. Most elmegyünk Tápiófalvára, rátesszük a Rá—III-at a Tápióra, leevezünk a Zagyvára, aztán egy ugrás a Tisza. Megnéztem a térképen, pár kilométer az egész — állott elő Kala Lala barátom tavaly nyáron „vonzó” ötletével. Megadtam magam a végzetnek, amely a Rá—III képében meg is jelent hamarosan a tápiófalvai ház udvarán. Úgy szárazon egy nagyméretű, földrengéssújtotta mosóteknőre emlékeztetett leginkább, s noha volt benne valami együgyűen megható, teljes képtelenségnek tűnt, hogy két ember beleüljön. Gyalógosan akartam elillanni a rekettyések felé, ám Kala megsejtett valamit a szándékaimból, mert ellentmondást nem tűrő hangon rám szólt; — Na, fogd meg, és vigyük! Megfogtam a gyalázatos tákolmány egyik végét a sok közül, Kala a többit és vittük az iszonyú súlyt, nem sejtve mit hoz a folytatás. A vízparton derült ki, hogy Ráhárom majdnem olyan széles, mint a Tápió esti dagálykor. Valahogy vízre tettük azért, bár itt-ott a berg- mancsövek csomói teljesen érthetően ragaszkodtak az anyaföldhöz. A feszültséget alig oldotta, hogy Kala Lala, mint hajószenteléskor szokás. italt bontott, pezsgő helyett olyan szilvapálinkát, hogy a szagától a vizek madarai fölriadtak fészkükről, sűrű csapatokban borítván el az eget. És elindultunk. Evezőinket markolatig merítettük a sűrű iszapba, ha kellett kiszálltunk, s övig hínárban és haltetemben húztuk-vontuk a hajót, mint Ilja Repin képén a muzsikok. Leszállt az est, brekegtek a békák, jöttek a szúnyogok, fejem hamarosan akkorára dagadt, mint egy szakajtó. Ez már egészen olyan romantika volt, amilyet Kala Lalától várhattam. Tíz óra is elmúlt, amikor felrikkantott; — Itt a Zagyva! — Hol? — meresztettem a szememet a sötétben. — Itt ni! — azzal széthúzott egy fűzfabokrot, s a tövében tényleg mintha valami víz csillant volna a holdfényben. Tagadhatatlan, hogy a Zagyva nagyobb folyó, mint a Tápió. Ezt rögtön lemérhettük azon, hogy a bordá-' kát helyettesítő bergman- papíruszok között vastag sugárban ömlött befelé, na és megszaporodtak a békák, siklók, rákok, továbbá mindenféle rovarok. Noénak és Némo kapitánynak éreztem magam egyszerre. Valahol Szolnok határában virradt ránk. A partokon hazatérő éjjeliőrök, lucernatolvajok és a Zagyva árterét kutató régészek sereglettek össze, s mindenféle zagyvaságot kiabáltak, meg kérdezgették, hogy nem hideg-e a víz. Ekkor már Ráháromból jóformán semmi sem látszott, csak mi álltunk ki a vízből deréktól fölfelé. Egy babonás öregasszony később azt mesélte, hogy látta a názáretit, egyszerre két példányban, amint napfelkeltekor a vízen járt. A Tiszát késő délután értük el. S hogy történt, hogyan nem talán a zaklatott horgászok átkai fogantak meg, Ráhárom a folyó közepén ukkmukkfukk elsüly- lyedt. Azóta minden jóra fordult. A tűzoltóság kiszávaty- tyúzta belőlem a vizet, sikeres volt a mesterséges lélegeztetés, a végelgyengülés napszúrással párosult szindrómáit is legyőzte a szervezetem. Egyszóval jól vagyok. Azazhogy... Kala Lala reggel hagyott az asztalomon egy cédulát: „Kész a jégvitorlásom. Holnap reggel kipróbáljuk. Eszméletlen, jó lesz. Gyere! Kala.” Vágner János Nem a tükör, az élet görbéi Humorturmix Képtolonsógok Ha szorítjuk, akkor emelkedik ...? Kép szöveg nélkül Készítette: Tarpai Zoltán Lapos tördelókok Szedők vagyunk — Bemutatkozunk — Most mindent összeszedünk, szétrakunk — Ez a szakmánk — Mesterségünk az még nem — Kenyerünk se mindig — Arra még nem elég — Italra igen — 'Ha nem élünk nagy lábon —De méreten kívüliek is vagyunk — Nem tartunk mértéket — Italt se — Azt megisszuk — Ezért állandóan ingadozunk, — A kenyértől — Ha az folyékony — Mindig más a szintünk — Azzal van bajunk — Az alkoholszinttel is — Másnak a teljesítményszintünk okoz gondot — Pedig „ennre” hajtunk — Lányokra már nem mindenki — Bor árára már többen — Az enn az fizet — xy nem — Bonyolult egyenlet ez — Mert a lap sem fizet — Rendezni kellene a képletet — Nullára történő redukálással — Nem lenne ráfizetés — Nálunk már redukáltak — A lapos létszámot csökkentették — Az oldalszámot azt nem — Ezt többes számban mondjuk — Egyes számban nem — Magánszámot nem vállalunk — A lapnál — Ott nem lehet maszekolni — Másra kell a hangsúlyt helyezni — Hangsúlyt a hangsúlyba — Mert azzal is baj van — Még mindig — Az itallal — A védő és szeszes állunk — A lábunkon — Ez itallal — Nem tudjuk, hogy is bajunk — Másé is—Hogy más nap alatt születtünk — Ezért vagyunk másnaposak — Nem becsüljük önmagunkat — Társainkat se mindig — Trágárok vagyunk egymáshoz olykor — Főleg ha valaki nélkülünk kortyol — Mert mi erőre akarunk kapni — Nem vagyunk még mesterszedők — Osztók az igen — Osztani azt tudunk — Főleg lapot — Igen, ördögbibliát — Pedig nem nyerünk rajta — Rossz a lapjárásunk — Az is ingadozik — Ritkán jó a lap — Mert nem osztunk jól — Holott keverünk eleget — Betűket is — Talán ez a baj — Nem kellene ennyit kevernünk — Akkor többet nyernénk — Mások is — De más is van a dologban — Szeretünk dugni mások szerint — Ez így nem igaz — Jó sorunk az van — Néha rossz is — De ez még nem lenne rossz — Csak azzá válhat — Ha eldugjuk — A sort — Ebből már baj lesz — Prémium az nem — Más téma is van — Szeretjük a sportot — Ózni igen —Szedni nem — Ennek ellenére megszedjük — Nem magunkat — A sportot — Tehát mi sportolunk... Részletek Benedek Béla „fercművéből" Sujtótörvény — Kérem, ahogyan a telefonba is mondtam, szívesen nyilatkozom a sajtónak, elvégre a sajtó az sajtó, még ha vidéki .is. Ahhoz azonban törvényadta jogomnál fogva ragaszkodom, hogy megjelenés előtt lássam a nyilatkozatomat. — Meglep, elvtársam. Nem először kérek interjút, s eddig soha, egy villanásnyi kifogása se volt a megjelent írással kapcsolatban. Mi történt, valamit hibáztam mégis legutóbb? — Nem, szó sincs róla, kedvesem. Csakhogy azóta megjelent a törvény, ami engem véd. No, persze, magukat is. Kérem, az interjút holnapután délután három és négy óra között elolvasom. Világos? — Világos... — »ó —
