Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
XXXVII. éTí. 307. 1088. dec. 3i.. szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A TARTALOMBÓL: Sikeres emberek Emberi sikerek Valami más kellene Gyorsfénykép és bokréta Humorturmix Új esztendő küszöbén smét mögöttünk egy esztendő, már csak órák választanak el bennünket a rákövetkezőtől; az idő stafétájában itt a soron következő váltás: 1987. Elérkezett az óév búcsúztatásának és az eljövendő új köszöntésének pillanata. Boldog új évet — hangzik fel gyakorta az ilyenkor megszokott jókívánság. Jó szívvel kívánnak eredményekben gazdag új esztendőt egymásnak egyének és közösségek. Űj naptárak kerülnek a munkaasztalokra, s új határidő- napló váltja fel a régit: az új feladatoknak. Visszatérően hagyományos pillanata ez életünknek, mégis különleges hangulatot adnak neki a búcsú talán nosztalgiával is párosuló és az új iránti szorongó várakozás vegyes érzelmei. Szorongás az újtól még akkor is, ha terveink, határozott elképzeléseink vannak már arra, hogy mit kívánunk tenni a jövőben. Csakhogy szándék és valóság között meglehetősen nagy a. távolság, és épp ez okozza várakozásaink szorongásos izgalmát: vajon sikerül-e lerövidítenünk ezt a távolságot, vajon el tudjuk-e érni, hogy e kettő — amit terveztünk, s amit valóra váltunk — tökéletesen egybeessék, teljesen megfeleljenek egymásnak? Mert erre talán még sohasem volt égetőbb szükség azaz terveink maradéktalan megvalósítására, mint éppen most, a ránk köszöntő új esztendőben. A megvalósításnak sok feltétele van. S napjainkban különösen megnőtt az emberi tényezők szerepe. Egyik legfőbb forrásunkká lépett elő a friss szemléletű. új gondolatokat termelő ember. Olyan értékek hordozója és megtestesítője, amelyek nélkül elképzelhetetlen gazdasági, társadalmi fejlődésünk gyorsabb ütemre állítása, a szocialista építésen belül kibontakozó technikai-műszaki forradalom véghezvitele. Éppen ezért, vigyáznunk kell erre az erőforrásunkra, s el kell követnünk mindent, hogy szárnyakat kaphasson a teremtő erő, hogy mind magasabbra csapjon az alkotó kedv. Vigyáznunk kell erkölcsi értékeinkre — szorgalom, becsület, tisztesség —, amelyek alapvetően fontosak számunkra: egy olyan társadalomban, mint a miénk, amely lényegében kíván emberi lenni. Különösen most, hogy bizonyos területein az életnek szembetűnő egyes értékek elhalványulása. És ez számunkra kihívást jelent. Mozgósítanunk kell tehát minden jószándékú embert, megyénk minden állampolgárát az itt-ott fejét felütő közömbösség ellen; mozgósítanunk, hogy gátat vessünk a féktelen önzésnek, s ugyanakkor szabad utat, széleset biztosítsunk a közösséget is boldogító egyéni, hasznos kezdeményezéseknek; hogy kihúzzuk a talajt a távlatvesztő nihilizmus alól, s ugyanakkor erősítsük a szocializmus távlataiba vetett emberi hitet. Mozgósítsuk erőinket arra, hogy tudatosodjék mindenkiben az emberi kapcsolatok őrzésének és fejlesztésének fontossága. Körülményeink alakításában azon kell munkálkodnunk az új esztendőben, hogy olyan feltételeket hozzunk létre, amelyek között szabadon valósulhat meg az egyénileg és társadalmilag kívánatos, embervoltunkból is fakadó érték. Ezen kell fáradoznunk tanácsainknál, falun és városon egyaránt, ezen üzemeinkben és vállalatainknál, iparban és mezőgazdaságban, erre kell irányítani figyelmünket közéletünk demokratikus fórumain, a közös gondolkodást formáló műhelyekben, intézményekben — szóval mindenütt. Az év vége — jól tudjuk — nemcsak a búcsú és a köszöntés ünnepi pillanata, alkalma a józan számvetésnek, a kritikus önvizsgálatnak is. Ilyenkor fellapozzuk még egyszer az elmúlt esztendő tetteit, eseményeit rögzítő, használt, megkopott határidős naplónkat, vagy jegyzeteinket, hogy felidézzük mit végeztünk jól, mit tettünk rosszul; miben jeleskedtünk, miben hibáztunk, mire kell a jövőben jobban vigyázni. A számvetés: erőgyűjtés a jövőhöz. Visz- szatekintve a lassan érvényét vesztő esztendőre, eredményeink láttán, ha derűlátásunk nem is lehet felhőtlen, vigasztalan borúlátásra sincs okunk. Hiszen gyarapodtunk az idén is. '86-ban is gazdagabb lett országunk, gazdagabb lett megyénk. Még ha ez a gyarapodás nem is oly látványos, mint ahogy szeretnénk, még ha lehetett volna nagyobb is — szűkösebb lehetőségeink jobb és még okosabb, ésszerűbb kihasználásával. Aki figyelemmel néz szét a megyében, jólesően fedezheti fel a Jászság és a Nagykunság arculatán a gyarapodás jeleit, szépítő vonásait. Múltbéli sikereink, balsikereink, megoldott problémáink és megoldásra maradt feladataink, növekvő gondjaink és orvoslásra váró bajaink — gazdaságiak és társadalmiak, egyéniek és közösségiek — tüzetes számbavétele segített és segít annak kimunkálásában, hogy miként tudnánk itt a megyében is szebbé, jobbá tenni önmagunk, családunk szű- kebb és tágabb környezetünk jövőjét; jövőnket, amely múltunkban is gyökerezik. A mögöttünk hagyott esztendők tapasztalatai céljaink táptalaját képezik. És erőt adnak a tudatos, jövőt formáló cselekvéshez, növelik a tervezés örömét. A tervezését, amelyben az egyéni’ és közös érdekek harmóniája testesül meg, amelyek 1987-re is szerte a megyében a település lakóinak közreműködésével és képviseleti jóváhagyásával születtek meg. Az. önállóan gondolkodó, gazdálkodó és cselekvő tanácsok tervei csak így válhatnak most már mindenütt az egységes cselekvés tárgyává, megvalósításukat így érezheti sajátjának minden egyes község, nagyközség, vagy város állampolgára, a feladatok megoldásában csak így számíthatnak tanácsaink a települések közösségeinek szellemi és anyagi támogatására, csak így nyílhatnak meg az elfogadott egészséges célok érdekében a helyi erőforrások csatornái. Mert, hogy újabb iskolák, tantermek, utak, vízművek, csatornák, orvosi rendelők, művelődési intézmények szülessenek, hogy komfortosabbá váljanak a lakókörnyezetek, hogy emelkedjék az infrastruktúra színvonala, hogy jobb legyen a lakosság egészségügyi ellátása, hogy mindenki zavartalanul juthasson hozzá egészséges ivóvízhez, villamos energiához, hogy minden településen megtalálhatóak és megvásárolhatóak legyenek a mindennapi élethez szükséges alapvető cikkek, hogy a kistelepülések se érezhessék társadalmunk mostoha gyermekeinek magukat, ■hogy növekedjék azoknak a településeknek is a megtartó ereje, ahonnan ma még talán elkívánkoznak az igényesebb lakók, és sorolhatnánk tovább a feladatokat. Mindezek megoldása csak pénzügyi forrásokból aligha volna lehetséges — bár tanácsainknak 6 milliárdnyi jut ezekre a célokra — megvalósításukhoz szükséges a lakosság település iránti szenvedélyeiből, ragaszkodásából fakadó áldozatvállalás is. Megyénk városainak, falvainak lakói mindig készek voltak közös célokra felajánlani önzetlen segítségüket. Bízom abban, hogy ez a szinte pótolhatatlan segítséget jelentő hagyomány a jövő esztendőben sem szakad meg. S hogy tovább erősödik az a párbeszéd, amely tanácsaink és a lakosság között évek óta folyik, s amely nélkül elképzelhetetlen volna demokráciánk szocializmust építő hazánkban. A dialógus, amely a gondolatok oda-visszaáramlá- sának kialakult módja, s amelynek megvannak jól kiépített intézményes formái, csak legyen igény célszerű működtetésükre mindenhol, minden településen, de akár a legkisebb közösségben is. Történelmi tapasztalat, a szocializmus építésének utóbbi három évtizede is ezt igazolja, s az új esztendőre megfogalmazott terveink végrehajtása is ezt igényli: csak gondolkodásbeli egyetértéssel teremthető meg az eredményekkel kecsegtető cselekvési egység. Amire végtelenül nagy szükség van, ha a pártkongresszus szellemében végre akarjuk hajtani, már pedig akarjuk, az ötéves terv megyénkre szabott célkitűzéseit, ha gazdálkodásunkban eleget kívánunk tenni az élet diktálta új követelményeknek, melyek irányát megyei pártbizottságunk a gazdaságosabb termelés, a fokozottabb minőség megteremtésének igényében jelölte meg. A gazdasági élet elodázhatatlan parancsa ez, amely szükségképpen veti fel a műszaki haladás gyorsítását, ahogy erre pártunk Központi Bizottságának néhány napja született állásfoglalása is utal. Ha lépést akarunk tartani azokkal, akik élen járnak, vagy még inkább, akik élre akarnak törni a technikai forradalomnak ebben a most kezdődő hazai elektronikus korszakában, mely újfajta magatartást tételez fel vállalatainknál is: a rugalmas alkalmazkodás kivételes képességét. Üzemeink, vállalataink csak így tudnak a jövőben mozgásterükön belül is hozzáfogni saját helyzetük, olykor szorongató problémáik megoldásához, és csak így lehetnek részesei a megújulást hozó reformok honi, de egyben világfolyamatának is — ahogy erre megyénk nagyüzemei között már példa is akad, biztató, követendő. Van feladatunk — bőséggel; lesz mit tennünk 1987-ben is. Talán több is, mint az elmúlt esztendőben. Csak időnk nem lesz rá sokkal több, 1987 egyetlen hivatalos munkanappal gyarapszik — az előző évhez képest. De ha becsülettel kidolgozza ki-ki rendelkezésére álló munkaidejét, s teljesítményét az elvégzett feladatokkal mérik — mennyiségben és minőségben —, s nem az eltöltött munkaórákat számolják csupán, akkor elegendő lehet akár ugyanany- nyi idő is a nagyobb eredményhez. Aligha új felismerés ez, csak valahogy eddig nem sikerült érvényt szereznünk mindenhol e célszerű igazságnak. A most felütött határidőnapló első lapjára, de akár címoldalára vastag betűkkel írhatjuk oda: vigyázzunk kincsünkre, a munkaidőre! És ez alighanem nemcsak egész évre szóló feladatot jelent, hanem egyben mindennapos harcot is követel tőlünk: hogy hasznosítható perceinkből egyetlen egyet se veszítsünk el haszontalanul. Kemény harcot követel ez társadalmunk minden szintjén, vezetőktől és vezetettektől egyaránt. Miként az is, hogy valóban gyakorlattá váljék, általánosan és oktalan kivétel nélkül, az anyagi és erkölcsi megbecsülés teljesítmény szerinti adagolása, juttatása —a differenciálás nemes értelemben, ami feltétlenül találkozik megyénk egészséges közvéleményével. Áz év vége a fogadkozások ideje is. S gondolom a megye lakói közül sokan fogadkoznak most, hogy az új évben az eddiginél is gondosabban védik majd féltett egészségüket, hogy távoltartják magukat a káros szenvedélyektől, és ugyanakkor több időt szentelnek a test- és szellemfrissítő mozgásokra. Mások arra tesznek talán esküt, hogy hiányzó szakmai vagy egyéb ismereteiket pótolják, illetve gyarapítják szükség szerint. Sokan talán éppen most döntenek a családalapításról, és talán arra is fogadalriiat tesznek, miként alakuljon majd a gyermekáldás. Nyilván akad, aki arra esküszik, hogy jövőre jobban gondol majd idősebb hozzátartozóival, szeretteivel. Mások ugyanezt a fiatalságra értik, a gyermekekre. És hányán lehetnek, akik egyszerűen csak tervezgetnek, amikor a következő évre gondolnak, gondolnak szebb lakásra, vagy csak lakásra, kényelmesebb életet biztosító környezetre, parkolóktól zöldellő városnegyedre, por nélküli utakra... Vonzó, ösztönző egyéni célok, törekvések, gondolatok, elképzelések, amelyek egybeesnek társadalmi célkitűzéseinkkel, az egyéni tervek tükrében nagyobb . célkitűzéseink jelennek meg. Igények, amelyek kielégítésén közös erővel fáradozunk. Elérhetőségükre ez a társadalmi garancia, ha nem is a vágyak, vagy olykor a szükségletek arányában és mértékében. z óra jár, s így év végén valahogy erősebben érezzük a ketyegését, érzékenyebbek vagyunk az idő múlására. De más ketyegést is hallunk az agyunkban, más szerkezet nyugtalanító zaját, egy veszélyes szerkezet ketyegését, amely a rombolás, a világpusztítás gyilkos eszköze, fenyegető réme a békés emberiségnek, a mi békénknek is, itt a Tisza táján — az atombomba ketyegését. Amikor számot vetünk önmagunkkal, tervezgetjük bölcsen holnapunkat, erről a tényről sem szabad megfeledkeznünk egyetlen pillanatra sem. Azzal a tudattal, hogy vannak a világban józan erők, a békét akaró szocialista országok, élen a Szovjetunióval, és más népek is, és messze látó emberek, akik szakadatlan erőfeszítéseikkel igyekeznek meghosszabbítani a béke útját, minden erejükkel igyekeznek végképp megszabadítani Földünket a nukleáris pokol mindent megsemmisítő veszedelmétől. Ezért most elérkezve két esztendő, a leköszönő és a ránk köszönő esztendő .mezsgyéjéhez”, nemcsak eredményekben gazdag új esztendőt kívánok megyénk minden polgárának, hanem békét is: a teremtő munka békés lehető- ségét. MOHÁCSI OTTO a megyei tanács elnöke