Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

1986. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I5 A fooit szeretni kellI Egy álma van: újra NB l-ben játszani Sugár Tibor 1976. júniusá­ban, huszonkét éves korá­ban Túrkevéről igazolt át a Szolnoki MÁV NB Il-es labdarúgó-csapatába. A me­gyei bajnokságban kétszer gólkirály volt, Szolnokon is azt várták tőle, hogy minél többször zörgesse meg az el­lenfelek hálóját. Egy év múlva újabb állomás követ­kezett. Szentmihályi Antal, a Székesfehérvári MÁV Előre NB I-be jutott csapatának az edzője hívta, ugyancsak középcsatárnak. Nagy mun­kabírása, szervezőkészsége, áttekintő képessége folytán azonban három hét után a középpályára került. A MÁV Előre NB I-es csapatában a három év alatt 95, majd egy év múlva Dunaújvárosban — szintén az NB I-ben — 16 mérkőzést játszott. A négy év alatt a két csapat­ban 17 gólt lőtt. A mezőny­ben két poszt kivételével mindegyiken szerepelt. Köz­ben Székesfehérváron elvé­gezte a Bánki Donát Műsza­ki Főiskolát, ahol üzemmér­nök, gyártástechnológus ké­pesítést szerzett. A Szolnoki MÁV MTE labdarúgó-csa­patába 1983. februárjában tért vissza. Sugár Tibivel a székesfe­hérvári időket idéztük visz- sza. Nem nosztalgiázni akar­tunk, csak emlékezni, az ak­kori időket, az ottani körül­ményeket párhuzamba állí­tani a mával. Tanulságként is? Mindenesetre a MÁV Előre akkori NB I-be kerü­lése futballéletünk szenzá­ciójának számított. A tehe­tősebb másik fehérvári csa­pat, a Videoton árnyékában nemcsak bekerültek a leg­jobbak közé, hanem három évig ott is maradtak. Mi volt az a kohézió, amely ilyen si­kert préselt ki a csapatból? Hiszen nem szerepeltek ben­ne sztárok, nem volt mö­göttük gazdag bázis, tehetős mecénás. — Szép időket töltöttem Székesfehérváron — idézte vissza Tibi. — Azok a játé­kosok nem is gondolták, hogy NB I-be jutnak, aztán ott találták magukat. Jóma­gam az ottani Járműjavítóba kerültem sporttátuszba, amely fele akkora mint a szolnoki. Amikor az öltöző­be léptem, úgy fogadtak, mint egy régi társukat, egy törzstagot. Kifogástalan volt a csapatszellem, nem volt klikk vagy ellentét az idő­sebb és a fiatalabb játéko­sok között. Szolnokon saj­nos az ellenkezőjét tapasztal­tam. Tele voltak lelkes, ten- niakaró emberekkel, agilis edzőnk volt, aki a játékosok­kal megtalálta az összhangot. Mindannyian egyet akar­tunk, az NB I-ben játszani. Nálunk minden mérkőzés ünnep volt az első osztály­ban. Olyan egyénekkel talál­koztunk, akiknek a nevét előzőleg csak az újságokban olvastuk. Kereki, Nyilasi, Pintér, Weimper és társaik ellen játszottunk. Örök em­lékem marad, amikor 1977. őszén meghívtak a magyar válogatott kibővített, har­minckettes keretébe. A Nép­stadionban tartottuk az ed­zést és — micsoda megtisz- telés volt — én mint fiatal játékos az akkor már har­mincszoros válogatott Kere­kivei passzolgattam. Azóta is tart közöttünk a barátság. Meglepett Baróti Lajos szö­vetségi kapitány szerénysé­gével, egyszerűségével, elő­ször találkoztunk és egysze­riben a barátjának tekintett. Számtalan olyan személy- lyel, játékossal ismerkedtem meg, akitől tanultam, akik azóta is jó ismerőseim. Fe­hérváron értéke volt az NB I-nek. Most is megvan a lelkese­dés, de valahogy más, mint ott volt. Szolnokon nem tud­ják úgy menedzselni a csa­patot. Ezalatt elsősorban a játékosok lakáskérdésének a megoldatlanságát értem, hi­szen ez a legfontosabb, a fiatal valahol lakni akar. Aztán új arcokra lenne szük­ség a közönségnek, nem sok­ra, évente csak egyre, de nem tudjuk felvenni a ver­senyt anyagiakban a többi klubbal. Ez szerintem a he­lyi vállalatok passzivitásán is múlik. Nem igaz, hogy egy-egy munkahely nem tudna megvásárolni ötven vagy hatvan bérletet évente. A bérletek árából a játéko­sok dotálására vagy átigazo­lására lehetne adni. Nagyobb aktivitással működhetne a Baráti Kör is. A futballt na­gyon kell szeretni. Hogy Fe­hérváron miért voltunk sze­gények? Azért, mert feleany- nyi prémiumot kaptunk, mint például a kiesésre állt Kaposvári Rákóczi. Mert a szerelésünk minősége nem érte el az NB I-ét. Mégis, úgy szerettük a futballt, hogy fizettünk is volna azért, hogy az NB I-ben játszhas­sunk. Elmondok egy ehhez kap­csolódó pletykát. 1978-ban Csepelen játszottuk az utol­só bajnoki mérkőzést. Ha győzünk, bentmaradunk az NB I-ben, döntetlennél újra­játszás következik a Rákó­czival a Népstadionban. Ha kikapunk kiesünk. A kulisz- szák mögött arról suttogtak, hogy mi 200 ezer forintot adunk a Csepelnek a két pontért. Kérdem én, honnan és miből lett volna az egye­sületnek ennyi pénze? Fe­jenként 6 ezer forintot ígér­tek, ha megnyerjük a mér­kőzést. Mi azonban pénz nél­kül is megtettünk volna mindent, hogy az NB I-ben maradjunk. Az első félidő 44. percében én lőttem a má­sodik gólt, 2:l-gyel fordul­tunk s ez maradt a végered­mény is. Legalább fél évig minden­ki a 200 ezer forintot emle­gette. Valamit az edzői pedagó­giáról is. Csepelen a győztes mérkőzés után Szentmihályi az orkánját a földre dobta és azon ugrált örömében. A bentmaradásért jutalomból egy hetes NSZK-beli uta­zást kaptunk. Szentmihályi az utat idegfáradtságra hi­vatkozva lemondta. Utólag megtudtuk, hogy semmi ba­ja nem volt. Azért mondta le, hogy egy játékossal több utazhasson. Elképzelhető, hogy ezután még jobban megnőtt a tekintélye, rajon­gásig szerettük. Meggyőződésem, hogy a fiatalok most is nagyon ked­velik a futballt, de más ta­karék és más teljes lángon égni. Szolnokon nem min­denki egy felé húz. A veze­tőségben nézetkülönbségek tapasztalhatók, így az NB I csak álom marad. Bár én szeretném a legjobban, hogy magasabb osztályba kerül­jünk és akár csak egy fél évig is, újra NB I-es játékos legyek. A mostani bajnokságban mit várok? Képességeinket és lehetőségeinket figyelem­be véve becsületes, lelkes helytállást és a nyolc-tizedik helyet. De azért is keményen meg kell dolgozni. — És személy szerint mit tervezel ? — A nyáron lejár a szer­ződésem. Ha szükség lesz rám, akkor még egy, vagy két évig játszom. Pataki István Sugár (balról) lSvést küld a Bakony Vegyész kapujára Lakóterületi tömegsport-dosszié Aranysárkány és hóka-móka Szinté^roskadoz- nak a polcok a sok dokumentációtól a Szolnoki Lakó- területi Tömeg­sport Egyesület irodájának szek­rényében. Bár­mennyire idegen­nek tűnik egymás­tól a sport és az adminisztráció — ezekre a doku­mentumokra szük­ség vaij,. Hivata­los levelek, jelen­tések, kimutatá­sok, szórólapok, rendelkezések, fel­hívások, értékelé­sek: ezek rögzítik az egyesület meg­alakulása óta el­telt nyolc eszten­dő történetét. A szolnoki Kos­suth Lajos utca egyik épületének pincerendszeré­ben, a lejárattól jobbra re­mekül felszerelt kondícióte­rem működik, csaknem min­dennap. reggeltől estig. Bal­ra van az irodahelyiség, ahol Tenyeri István ügyve­zető elnökkel beszélgettünk, többek közt az említett ira­tok „társaságában”. — Milyen emlékei vannak az egyesület megalakulásá­ról? — kérdeztem a sport­vezetőt.. Az első lépések — Már 1978-ban működött két öntevékeny lakóterületi sportcsoport, a Jubileum La­kásszövetkezeté és a Széche­nyi lakótelepé — mondta. — A város más területein is alakultak kispályás labdarú­gócsapatok különböző lakó- közösségekben. Ebből indult ki' egy átfogó igényfelmérés, amely az egész megyeszék­hely lakótejepeire kiterjedt: vajon volna-e létjogosultsá­ga egy olyan tömegsport­egyesületnek, amely az itt élők sportját szervezné, ösz- szefogná, irányítaná, koordi­nálná? , — Abban az évben hirde­tett pályázatot a SZOT a la­kótelepi sport fellendítésére — kapcsolódott a beszélge­tésbe rövid időre Bozsó Ist­ván nyugdíjas (az SZLTE af­féle „mindenese”), az egyik elnökhelyettes. — Én akko­riban még a tanácsnál dol­goztam, a lakásszövetkezetek képviselete a munkaköröm­höz tartozott. A Jubileum Lakásszövetkezet karolta fel az egyesület ötletét, helyet biztosítva a működéshez egyik irodájában is. Eredeti­leg csak a lakótelepi "kispá-# lyás focicsapatokra és külön­böző játékos vetélkedők, kö­zös kocogások, futások meg­szervezésére épített az egye­sület, de azóta minden év­ben bővült a kör. Korhatár nélkül Előkerült a szekrényből az alapító okirat; rajta a kelte­zés: 1978. december 10. Az alakuló ülésen 12 tagú elnök­séget és háromtagú szám- vizsgáló bizottságot válasz­tottak. Az elnök Tolna Ká­roly, az MNB Szolnok megyei igazgatója volt, helyettesei: Auguszt Géza, Báli István és Kocsis József. Az egyesület színe kék-sárga, támogatói: a Mészöv, a lakásszövetkeze­tek, az OTP, az Ingatlanke­zelő Vállalat. A papírra ve­Nagy sikere volt az egyesület „sulibulijának” nemrégiben a Széchenyi lakótelepen. Képünkön éppen a gyerekek szurkolnak az idősebbeknek a „piros” iskola tornatermében A Néplap 52. heti totótippje 1. Arsenal—Southampton 1 1 1 1 2. Chelsea—Aston Villa 1 1 2 2 3. Coventry—Tottenham X 2 X 2 4. Manchester United—Norwich 12 12 12 12 5. Oxford—Queen’s Park 1 1 1 1 6. Sheffield—Liverpool 12 12 12 12 7. Watford—Newcastle 1 1 1 1 8. West Ham—Wimbledon 1 2 2 1 9. Derby County—Barnsley 12 12 12 12 10. Huddersfield—Bradford 2 X 2 X 11. Ipswich—Crystal Palace 1 1 1 1 12. Oldham—Leeds United 12 12 12 12 13. West Bromwich—Plymouth Pótmérkőzések: 2, 1, 1. X 2 2 X Születésnapi teremfocitorna Az év végén is megrendezi a Szolnok Városi Tanács Sportlétesítmények Igazga­tóság születésnapi teremlab­darúgó-tornáját a tiszaligeti sportcsarnokban. December 27-én 8 órától előkészítő és úttörő, 28-án 7.30-tól serdü­lő és ifjúsági csapatok lép­nek majd pályára kétszer tíz, illetve tizenöt perces mér­kőzéseken. Előkészítő kor­osztályban Törökszentmiklós és a Jászberényi Lehel SE, az úttörőknél Tápi ószele mellett az Eger SE, a DMVSC, a Kunhegyesi Lab­darúgó-kollégium és a Szol­noki MÁV MTE mindkét ka­tegóriában indul. Serdülő és ifjúsági korosztályban Eger, Cegléd, Debrecen, Jászbe­rény és Szolnok indít csapa­tot, de pályára lép a megyei serdülőválogatott is. (A MÁV MTE két-két gárdával szere­pel az úttörők és az ifjúsá­giak körmérkőzésein). Szom­baton 14.15 órakor a szolno­ki „Focisuli” tagjai tartanak bemutatót, majd a helyosz­tók és az ünnepélyes ered­ményhirdetés után az ed­zők és a szülők mérkőznek meg egymással. Vasárnap 18.15 órára tervezik a serdü­lök és az ifjúságiak mérkő­zéseinek eredményhirdetését. tett cél a lakosság sport iránti igényének kielégítése volt, és havi tíz forint tag­díjjal minden szolnoki ál­lampolgár a klub tagja lehe­tett. — A városi tanács is a támogatók között volt a ma­ga 40 000 forintjával — vet­te vissza a szót Tenyeri Ist­ván. — Egy-másfél évig csak társadalmi vezetése volt az egyesületnek, aztán kerültem ide mellékállású sportszer­vezőként. A gazdálkodás és az adminisztráció egyre nö­vekvő feladatait ezután füg­getlenített gazdasági vezető látta el. A várost nyolc te­rületre osztottuk, az így ki­alakított sportcsoportokat az elnökség tagjai vezették. A sportágakhoz csatlakozott a teke és több különböző lab­dajáték,, majd 1979-től a mai napig népszerű „lányok- asszonyok tornája” a Tallinn köFzeti általános iskolában. Abban az évben volt elő­ször gyermeksportnap is a Jubileum téren, a Kiszöv tá­mogatásával — benne foci, rollerverseny és más érde­kes vetélkedők; ekkor indult a lakóterületi spartakiád a Széchenyi lakótelepen, kü­lönböző atlétikai számokkal, korhatár nélkül; később téli túrát is szerveztek a lakás- szövetkezetek tagjainak a Kékesre. Aztán 1980-ban de­bütált az Aranysárkány fesz­tivál (egyik szervezője, volt kollégánk: Constantin Ma­karuk Lajos adta neki ezt a nevet). Szeptember 6-án, a Zagyva-parti lakótelep ját­szóterei, sportpályái adtak helyet a gyerekek játékos versenyeinek, a háztömb kö­rüli futástól a kerékpárver­senyig. Akadt látványosság — és versengési lehetőség —, a szülők számára is. Változatos programok — Először a hőlégballon­eresztés aratta a legnagyobb sikert — emlékezik az elnök —, később a limbóverseny, a gördeszka-, a cselgáncs- és karatebemutató, legutóbb a sárkányrepülők kötelékgya­korlata és a breaktánc; ami éppen a legdivatosabb volt. Mindig bővül a program: a sárkányeregetéstől a szkan- derozásig, a kötélhúzástól a kosárradobásig sok minden­ben vetélkedhettek a részt­vevők már. Lehet pingpon­gozni, „grundbirkózni”, sak­kozni, lábteniszezni is és még sokáig sorolhatnám. Minden korosztály találhat magának szórakozást ezeken a sport­napokon. (I Tegyük hozzá: a többin is, amelyet az egyesület szer­vez. Például a januári ,,Hó­ka-móka hóban, jégen” egy alkalommal —21 fokos hideg­ben hatszáz résztvevőt -von­zott! Volt itt szánkó- és kor­csolyaverseny, csúszkálás, trojkázás, hóemberépítés és jéghokimeccs, korábban sí­oktatás is; mindehhez forró tea és este tábortűz (a szer­vezők készülnek, most janu­árban is így lesz). A tavaszi Széchenyi-majális és a spar­takiád mellett a májusfa- és a Pelikánfutás, a május el­sejei bemutató, a Szolnok Kupa karateverseny (az idén nemzetközi kick-box viadal volt), az országos kiokusin- kaj edzőtábor is vissza-visz- szatérő rendezvénye évente a Lakóterületi Tömegsport Egyesületnek. — Júliusban a Közterület­fenntartó Vállalatnak szer­veztünk családi sportnapot — folytatta Tenyeri István. — A vendégek lovagolhat­tak, sétakocsikázhattak hin- tóval, versengtek az erdei tornapályán, aztán kugliban és léggömbfújásban is. Ren­deztünk egy Mini Mundial című kispályás focitornát, s volt indiánsátor-építő és fő­zőverseny is. Az idei leg­nagyobb eseményünk a há­romnapos országos kispályás labdarúgótorna és az ötlet­börze volt; ez utóbbinak nemcsak a kezdeményezői, de a nyertesei között is ott vol­tunk. Egyre népszerűbbek nyári napközis sporttábora­ink a Tiszaligetben: négy éve még csak tíz jelentkező volt, legutóbb 170 ... Együtt fut a csalód Folyamatosan bővül az egyesület: ma már öt szak­osztálya (természetjáró, kis­pályás foci, karate, lovas, tenisz) és 39 önköltséges tan­folyama van. Ezeken belül 3818-an sportolnak rendsze­resen, s az ez évi 201 ren­dezvénynek összesen 19 521 résztvevője volt. (Lám, er­re is jó a pontos dokumen­táció!) Családi programjaik állandó vendégei, aktív sze­replői például Földi Jánosék két kislányukkal, a sportve­zetőkként példát mutató Kő­vári Lászlóék szintén két gyerekkel; a legutóbbi csa­ládi futásokon is mindany- nyiszor elinduló Szabovikék, Harangozóék (szintén né­gyesben) vagy Szudiék — a sportegyesület szervezői, ve­zetői már sok családot rend­re ismerősként üdvözölnek. — Ezt a családi futást meg az iskolák közötti vetélke­dést is azért találtuk ki, hogy minél többen, akár már óvodás korban bekapcsolód­janak a sportprogramokba, váljon életelemükké, termé­szetes igényükké a rendsze­res mozgás — mondta még a sportvezető. — A Széche­nyi lakótelepi vetélkedést szeretnénk a város kilenc általános iskolájára kiter­jeszteni majd. De vannak komolyabb terveink is: egy játéktermet alakítanánk ki a közeli árkádsor alatt, nyit­nánk egy sportruházati bol­tot is, klubunkban gyümölcs­levet és forrásvizet lehetne kapni természetjáróinktól... És készen vannak a tervei a Tiszaligetbe megálmodott szabadidősport-központnak is; ez azonban még a jövő zenéje. Ma már hat főfoglalkozá­sú szakember dolgozik az egyesületben, melynek tár­sadalmi elnöke Králik Lász­ló, az Építő, Javító és Szol­gáltató Vállalat igazgatója. A 13 tagú elnökség és a 35 társadalmi aktíva a megye- székhelyen lakók jelentős százalékának biztosít rend­szeres, illetve alkalmi spor­tolási lehetőséget a város­ban. Céljuk, hogy minél na­gyobb legyen azoknak az aránya, akik ki is használ­ják ezeket a lehetőségeket. Várkonyl Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom