Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
10 Szolnok megye múltjából 1986. DEGEMBER 20. Tíz koraiak emlékei A Zagyva-parti leletmentés újabb eredményei ötfillér a pogácsába, alma a kútba Luca napján teát ittak, Parasztságunk az esztendő jeles napjait étkezésének rendjével is megkülönböztette a hétköznapoktól. A téli ünnepkörben találkozunk olyan napokkal, amelyek nem mentek ugyan igazi ünnepszámba, de számtalan babonás előírás szabályozta a napi cselekedeteket, munkákat, tiltotta vagy előírta bizonyos ételek fogyasztását. Az esetleg a megszokottól eltérő módon készült étkek gyakran jóslásra1 szolgáltak. Ha nem is ünnepi gazdagságú volt, de rendkívül érdekes hagyományokat őrzött Luca napja Szolnok megyében is. A Szolnok és Zagyvaré- kas közötti Zagyva-parton június közepe óta folyó nagyméretű leletmentésről a Néplap 1986. augusztus 9-i számában már egyszer hírt adtunk. Az azóta előkerült újabb leletek, s az erre az esztendőre nagyjából befejezettnek tekinthető hatalmas föltáró munka eredményei indokolják, hogy ismét jelentkezzünk. Az óriási területen — a Zagyva-part mintegy 3,5 km- es szakaszán 200—300 méteres sávban — a gépek segítségével szinte egyedülálló lehetőségeink voltak a különböző régészeti korszakok megfigyelésére és regisztrálására. Az adott területen érdekes összehasonlítást tehettünk. Az előzetes terepbejárásokon, fölszíni gyűjtőuta- kon több olyan időszak leleteit nem találtuk meg, melyekből a későbbi föltárások során igen jelentős emlékanyag került elő, valamint olyan objektumok is napvilágot láttak, melyekre nem számítottunk. Mindezeken kívül többé-kevésbé egész településeket, településcsoportokat -sorozatokat és ezeken belül rendszert sikerült megfigyelni, amelyekre a terep- bejárások csak részleges információt adhattak. tünk egy idol töredéke, mely erre a korábbi időszakra (i. e. 1900—1700) datálható. A későbronzkor és koravaskor közötti világot, a Gávai kultúrát (i. e. 1100—900) több gödör és földbe mélyített ház reprezentálja. A szkíta korból (i. e. 550—250) két jelentősebb településcsoportot figyeltünk meg, jellegzetes magasra húzott fülű, korongolt bögrékkel, behúzott peremű tálakkal. Ezeknek az évszázadoknak a leleteit nagyrészt sírokból, temetőkből ismerjük — bár szórványos telepjelenségekről több helyről hírt adtak, — ezért e gazdag telepanyag különös érdeklődésre tarthat számot a szkíta kor kutatói között. Figyelemre méltó a kelta emlékanyag is (i. e. III—II.) század), a korábban föltárt mintegy tíz házból álló település és két sír mellé most újabb szórványos telepnyomokat sikerült dokumentálni. Az adatok azt bizonyítják, hogy az arra alkalmas területeken nemcsak zártabb faluszerű települések jöttek létre, hanem egy-két házból álló, mai fogalommal élve tanya jellegű lakóhelyek is kialakulhattak. Római kori, i. sz. II—III. századi szarmata telepnyomokat két, egymástól 1500— 2000 méterre elhelyezkedő eredménye a késő-népván- dorláskori, i. sz. VIII. századi avar telepek föltárása, a Kárpát-medence legnagyobb megfigyelt lelőhelyegyüttese. A jelenségek közel valamennyi partmenti részen előfordultak. Három, egymástól 500— 1500 méterre fekvő lakóhely határolható körül, melyeken belül a több mint 100 ház (veremház és fölszíni építmény), a nagyszámú tároló- hely, továbbá a szabadtéri kemencék és az árkok tömböket, kisebb-nagyobb egységeket alkotnak. A házak egy részében a korszak általános tüzelőberendezése, a különböző típusú agyagkemence is megfigyelhető volt. Az objektumokból származó bőséges leletanyagból az avar parasztgazdaságok mindennapi élete írható le, s ez adalékot nyújt a korszak gazdaságtörténetéhez is. A települések környékén csupán négy avar sírt leltünk. i A három hónapos munka után az adatgyűjtés még tart. Ennek keretében még ez évbeli sor kerül a föltárt területek környékének terepbejárására, melynek segítségével az Alsó-Zagyva ezen részének régészeti topográfiája készíthető el. A középkorban szentként tisztelt Lucia alakja pogány- kori emlékekkel fonódott ösz- sze, s nevét a Lux — .fény’ jelentéssel hozták összefüggésbe. A magyar nyelvterület jelentős részén női ruhába öltözött alakoskodók (Luca asszonyok) jártak e napon. A hiedelem szerint Luca megbüntette a mosás, kenyérsütés tilalmát megszegő asszonyokat. Jósló, szerencsevarázsló eljárásai e napnak egész Magyarországon elterjedtek voltak. Közülük legáltalánosabb a baromfi hasznát biztosító abroncsból történő etetés, a tyúkok meg- piszkálása és a varrási tilalom. Szolnok megyében is széles körben ismertek a Luca naphoz kötődő szokások és hiedelmek; most közülük azokat vesszük számba, melyek az étkezés rendjével, az e napon készített ételekkel állnak kapcsolatban. Karácsony böjtjéhez hasonló, a nap minden étkezését megszabó ételsora csak néhány településen volt Luca napjának. Lévai Ilona gyűjtéséből tudjuk, hogy Tisza- sülyben, reggelire teát iftak és kenyeret ettek. Sült tököt is fogyasztottak, mert azt tartották, akkor a következő évben sok pénz jön a házhoz. Délre angyali guba (mákos guba) készült. Levest ilyenkor nem főztek, mert úgy vélték, akkor esős lesz az új év. Vacsorára meghámozott, reszelt vagy felvágott almát ettek, utána tejet ittak. Kertész Ilona pályázatban dolgozta fel Jászszent- andrás Luca napi szokásait. Leírása* Szerint itt ebédre bántott' 'szárazb’aíblevést és mákoscsíkot főztek. Vacsorára kukoricagörhe készült, gyakran kukoricát pattogattak. Tiszasülyben Luca estéjén a gyerekek az ablak alatt énekeltek, vagy Luca napi mondókákat mondtak. A háziaktól angyalgubát és pénzt kaptak. Az esti vacsora maradékát pedig a jószágoknak adták, azt tartva, hogy az ételt az állatok azzal hálálják meg, hogy éjfélkor megszólalnak és megmondják gazdájuknak a jövendőt. Sok helyen a Luca napi vacsora csak pogácsából állt. A kenyérsütési tilalmat — melynek megszegése tűzkárt jelentett — Jászszentandrá- son olyan komolyan vették, hogy a pogácsát is megsütötték még az előző napon. Ezt ették a Luca-esti mulatságokon, összejöveteleken és pogácsával kínálták a Luca napján járó gyerekeket is. Tiszaföldváron apró zsíros pogácsákat sütöttek. Ügy tudták, hogy minél több készül belőle, annál több tojás várható a következő esztendőben. Jászalsószentgyörgyön a lucapogácsát szakajtóba tették, s lehetőleg tizenhárom vendéget kínáltak meg belőle. Főleg a Jászságban, elszórtan a Tisza mentén és á Tiszazugban ismert a jósló célú lucapogácsa sütése. Szerencse- és férj jósló szerepe a közismertebb, de néhol a pálpogácsához hasonlóan halálra is jósoltak belőle. Lévai Ilonának Tiszasülyben így meséltek a készítéséről: „Édesanyám húga egyszer Luca napján pogácsát sütött., Éppen akkor átment hozzá a szomszédasszony és mondta neki, próbálja meg ő is, amit beszélnek, tegyen pénzt, 5 fillérest egy pogácsába, aki azt megtalálja, az gazdag lesz a következő évben. A nagynéném meg is csinálta. Délután átszaladtam hozzájuk, azt mondta, vegyek a pogácsából. Vettem egyet, nagyon ízlett, de majd kitörtem a fogamat, egy fémdarabot dobtam ki a pogácsából. A nagynéném nem szólt semtököt ettek mit sem róla. de látszott raj ta, szomorú, hogy a pénz nem ő találta meg. Kará csony után újév jött, és m akkor nagyon gazdagok let tünk”. Tiszaugon a pogácsái közül egybe névvel ellátói cédulát tettek. Aki azt a po gácsát vette ki a tálból, szá míthatott a szerencsére. Ti szaföldváron szokás voltszin tén szerencsejósló és -élőidé ző szándékkal 10 vagy 20 fii léreseket sütni a pogácsábs Ugyanitt jegyezte le Herne Julianna, hogy férjjósló cél lal a Luca napi pogácsáb; neveket tartalmazó cédulá kát tettek, s ezekbe a pogá csákba még egy-egy tollat i szúrtak. Amelyik toll süté közben nem égett el, az ab ban a pogácsában rejlő né' volt a leendő férj neve. I halál jóslására is a toll szol gált. Jászszentanóráson pél dául a pogácsába sütés élőt tollat és pénzt tettek. Aki i pénzt találta meg, szerencséi lett, akinek a tollas jutott, as a következő évben meghalt Fontos szerepe volt Luci nap hagyományaiban a férj jósló és egészségvarázsló cse lekedeteknek. Tiszasülyber Luca napján, hogy a következő évben egészségesek legyenek, piros almával kere kítették körül az emberek í szájukat, a lányok pedig égj almát kétfelé vágtak, s au egyik felét a kútba dobták A másik felét karácsony estéjéig ették meg. Az éjfél: misére elmentek, s a mis< után hozzájuk odamenő legény lett a férjük. Jászszent- andráson Luca napjától vízkeresztig tartották az almái a kútban. Mikor kiszedték, i családtagok számára egyenlően elosztották, s megették Így a következő esztendőben jó egészségre Számíthattak. Ha az alma a kútban elpusztult, baj szakadt a családra Az alma ilyen szerepe és felhasználása a téli ünnepkör többi tagjához, főleg a karácsonyböjti étkezéshez is erősen kötődött. A Luca napi férjjósló, egészségvarázsló éljárások a megye azon településein — a Jászságban, a megye északi részén, valamint a Tiszazug katolikus többségű falvaiban — élnek elevenebben, ahol a karácsonyböjtnek is gazdagabbak a hagyományai. T. Bereczki Ibolya Kovács Gyöngyi Kriveczky Béla Cseh János Római kori település házai és vermei A neolitikum időszakából viszonylag kevés leletet tártunk föl, egy-két gödröt és sírt. Ezek a középső neolitikus Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúráját (i. e. 4500— 3600) és a Szakálháti csoportot (i. e. 3600—3500) képviselik a területen. Jelentős eredményeink születtek a rézkorból. Az ilyen kódú leletanyag több, egymástól távolabb eső ponton jelentkezett. az egyik felületen a korai rézkori Tiszapolgári kultúra (i. e. 300—2500) egyik erődített telepét figyeltük meg és tártuk föl részben. Az erődítési rendszer kb. kétharmadát tudtuk dokumentálni és szerkezetére is adatokat nyertünk. Megleltük a külső nagy sánc bejárati szakaszát, kapuját, valamint az azzal párhuzamosan futó belső kis kerítés alapárkát. Az erődítés és a telep kiemelkedő fontosságú, nemcsak a magyarországi rézkori kutatásban. A településen — mint arról már korábban beszámoltunk — kemencét, tűzhely töredékeket, hulladékgödröket. továbbá sírokat bontottunk ki. A középső rézkort egy újonnan előkerült emlékanyag fémjelzi, mely a Bodrogkeresztúri kultúrához, (i. e. 2500—2200) tartozik. A leletcsoport érdekessége, hogy dunántúli importként egy metszett, mész- bétótes díszítésű, úgynevezett retzi típusú edény töredéke is előfordul benne. A bronzkorból elsősorban a késői szakasz leleteit említhetjük, de néhány tárgy azt mutatja, bogy a terület a korai bronzkorban sem volt lakatlan. Különlegesebb lelerészen tártunk föl. Az egyik, jól körülhatárolható település 200—250x100—150 méter kiterjedésű, több mint 20 házzal, több száz veremmel, szabadtéri kemencékkel és árkokkal. A gödörházak és a fölszíni .építményeit tördj)- ben vagy elszórtan találhatók, az árkok teleprészeket zártak le, a falu közepén szabad térség húzódott. A másik lelőhelyen a telepjelenségek szórványosabbak, kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak. A tárgyi emlékanyag segítségével a szarmata paraszti közösségek gazdasági élete, kereskedelmi kapcsolatai raj- zolhatók meg. Az ugyancsak i. sz. II—III. századi temetők egyrészt a telephelyekhez csatlakoznak, másrészt azoktól távolabb kerültek fölszínre. A sírok száma 100 fölött van, a népcsoport temetkezési szokásait, viseletét, fegyverzetét dokumentálják, egyes leletek római provinciális összefüggéseket jeleznek. Az utóbbi évek kutatásai nyomán korántsem meglepő, habár nem várt lelet egy ko- ra-népvándorláskori, gepida sírcsoport, 8 temetkezés, az i. sz. VI. század első feléből. A zömmel egyetlen sorba rendeződő sírokban a fakoporsók nyomait is észleltük, az egyikből torzított koponya került elő. Értékesek a leletek, így a fegyverek, az ékszerek (pl. fibulák), valamint a viseleti és a használati tárgyak. Településre utaló nyomokat két ponton, a temetőtől 100—150 méterre fedeztünk föl, az egyik helyen veremházat és gödröket. A leletmentő ásatás fontos Angyali csík, kikolompolás, háromkirályok járása Karácsonyi népszokások a Jászságban csonyi jókívánságaikért ennivalót, gyümölcsöt, esetleg néhány fülért kaptak a háziaktól. Karácsony böjtjét az éjféli mise oldotta föl, amelyen a A karácsonyi ünnepkörhöz a Jászságban gazdag hagyomány- és szokásvilág kapcsolódott. December 24-e, karácsony böjtje még általában munkanap volt. Az asszonyok ezen a napon főzték meg az ebédet, az ünnep további napjaira, a férfiak pedig az állatok körüli teendőket látták el. A nap ünnepélytes voltát emelte a karácsonyi asztal szertartásszerű megtérítése, valamint a hagyományos böjti étrend, amely a Jászságban a következő volt: pálinka, egy girizd fokhagyma, korpából készült cibereleves vagy habart bableves, majd a mézes-mákoscsík. Az éjféli mise utánra megmaradt tésztát, angyali csíknak nevezték. Vacsora után aszaltszilvát, almát, szőlőt, diót és sült tököt ettek, de mindenből csak keveset, hogy az új évben is bőven legyen belőle. Széna az asztal alatt Az éjféli miséről hazajövet néhány helyen csak a vacsora maradékát ették meg, máshol viszont ilyenkor már megrakták az asztalt minden finomsággal: hurkával, kolbásszal, szalonnával, oldalassal. A karácsonyböjti vacsora maradékát az úgynevezett karácsonyi morzsát szinte mindenhol összegyűjtötték, s a későbbiekben ezzel gyógyították a beteg állatokat. A gyümölcsoltó Boldogasszony napjáig (március 25.) eltett, a kemence szájában tartott ételmaradékot pedig a gyümölcsfák alá szórták, hogy bővebben teremjenek. A karácsonyi asztal alá helyezett szénát és szalmát ugyancsak a beteg, főként a felfúvódott jószágokkal etették meg. vet, csengőkkel, kolompokkal felkeresték az új házasokat, akik megvendégelték a látogatókat. Karácsony napjához termés- és időjóslás is kapcsolódott. Ha az éjféli miséről hazafelé csillagos volt az ég, Jászdózsán azt tartották, hogy bő kukoricatermésük lesz. Karácsony böjtjén Jászalsószentgyörgyön ostyahordók jártak. A harangozó által megsütött színes ostyákat iskolás gyerekek vitték a házakhoz, így gyűjtve ajándékokat a harangozónak. Több helyen szokás volt a karácsonyesti kántálás is. Gyerekek jártak házról-házra és jókívánságaikért, szép énekükért ajándékot (diót vagy pénzt) kaptak. Ezen a napon Jászdózsán szokás volt a fiatal házasokat kikolompolni. A legények éjféli miséről jöA karácsonyi népi játékok közül az egyik legelterjedtebb és legnépszerűbb volta t£bb szereplős, dramatikus betlehemes játék. A betlehe- mezők házilag készített jászol vagy templom alakú betlehemet hordoztak magukkal. A játék szereplői: egy vagy két angyal, a kifordított subát viselő és kezükben csörgős botot tartó pásztorok, valamint a süket, öreg pásztor, akinek tréfás félreértései a humor forrását képezték. A betlehemes játékot a karácsonyt megelőző napokban főként a gyerekek játszották, házról-házra járva. Szereplésükért és karáíalu apraja-nagyja részt vett. Általánosan ismert volt vidékünkön az a hiedelem, miszerint az éjféli misén luca- székre ülve, meg lehet ismerni a boszorkányokat. A szék készítőjét a boszorkányok természetesen üldözőbe vették, aki mákot szórva maga után akadályoztatta őket. Hazaérve a lucaszéket azonnal el kellett égetnie. Aprószentek napján, december 28-án, a Jászságban is szokás volt a gyerekek megvesszőzése. Jászberényben a gazda a reggeli miséről hazaérkezve, megkérdezte a gyerekektől, „No, hányán vannak az aprószentek?”, s ha azok nem tudták a választ, hogy „Hatszázhatvanhatezren meg egy szakajtóval”, akkor egy nyaláb vesz- szővel megveregette őket. Ének kiugróé csillaggal Január 6-án, vízkeresztkor Jászfelsőszentgyörgyön és Jászszentandráson ismeretes volt a háromkirályok járása is. A játékot iskolás fiúk játszották. Bundába öltöztek és papírsüveget tettek a fejükre, a nevük Gáspár, Menyhért, Boldizsár volt. A kezükben kiugrós szerkezetű csillagot vittek, amit a köszöntő ének közben többször kieresztettek. Általános szokás volt ezen a napon a ház megszentelése, valamint az állatok szenteltvízzel való itatása. Vízkereszt azért is volt különösen várva várt ünnep, mert ez a nap már a farsang kezdete, s ettől a naptól ismét szabad volt a bál és a mulatság. H. Bathó Edit Összeállította; Tálas László
