Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

1986. DECEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NEPLAf 5 ülést tartott Szolnok Várom Tanácsa Jelentés a megyeszékhely egészségügyi alapellátásáról Tanácsi rendelet a tehó-ról Tegnap ülést tartott Szol­nok Város Tanácsa. Az idei utolsó ülésen több fontos, a távoli és közeljövőt érintő kérdésekről tanácskozott a testület. Dr. Csépányi Attila, a Megyei Tanács Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet főigazgató-főorvosa beszá­molója alapján értékelték a város lakossága egészségügyi alapellátásának helyzetét, s dr. Baki Magda egészségügyi osztályvezető előterjesztése alapján határoztak a további teendőkről. Beszámolót hall­gattak meg és fogadtak el a környezetvédelem helyzeté­ről, s a város településkör­nyezeti kultúrájáról. Döntöt­tek a városi tanács és végre­hajtó bizottsága 1987. évi munkatervéről is. Az előter­jesztések között szerepelt a megyeszékhely általános ren­dezési tervének jóváhagyása és tanácsrendeletet alkottak a településfejlesztési hozzájá­rulásról. Ugyancsak tanács- rendelet született a lakásel­látás és gazdálkodás idősze­rű feladatairól, valamint az út és közműfejlesztési hozzá­járulás tanácshatározatának módosításáról. Az egészségügyi alapellá­tás helyzetéről szóló jelen­tést azért fogadta érthetően nagy várakozás, hiszen az egészségügyi integráció be­vezetése (1982. január 1.) óta először került a tanácsülés napirendjére a téma. Dr. Csépányi Attila főigazgató- főorVos mind az írásos, mind a szóbeli előterjesztésében hangsúlyozta: ez a változás biztonságosabbá, kiegyensú­lyozottabbá tette a város la­kosságának alapellátását, ha­tékonyabbá a szakorvosi és fekvőbeteg ellátási szolgála­tok működését. A lakosság egészséges életmódjának ki­alakításában, a megelőzés­ben azonban nemcsak az or­vosoknak, egészségügyi dol­gozóknak van a továbbiak­ban is sok feladatuk. Szolno­kon most 19 körzeti és 8 üzemkörzeti orvosi szolgálat végzi az alapellátást, szoro­san együttműködve az üzem­orvosi szolgálattal és a szak- rendelésekkel. Megnyugtató a körzeti szolgálat szakmai képzettsége és továbbképzé­se, s az átmeneti orvoshiányt vagy a szabadságolások mi­att korábban megüresedett körzeteket rendszeresen he­lyettesítik a kórház orvosai. A legdinamikusabban az üzemegészségügyi szolgálat fejlődött, a városban már 52 üzem, vállalat, intézmény mintegy 37 ezer dolgozója fordulhat bajaival munkahe­lyi főfoglalkozású vagy rész­foglalkozású orvoshoz. A körzeti orvosok sűrűbben lá­togatják a tartósan beteg szolnokiakat, a felnőtt lakos­ság mintegy 10 százaléka áll rendszeres egészségügyi gon­dozás alatt — különös tekin­tettel az időskorú beteg em­berekre. A gyermekkörzeti orvosi rendelők száma 19, átmeneti­leg ezek közül most 3 üres, orvos nélküli. A szakdolgo­zók — védőnők, iskolavédő­nők — többsége, mintegy 80 százaléka főiskolai végzett­ségű, s egészségnevelésben, gondozásban a korábbi évek­hez viszonyítva megfelelő az előrelépés. A felnőtt, de kü­lönösen a gyermek fogászati szakrendelés korábbi nehéz­ségein túljutottak, bár ezt sok erőfeszítéssel, alapbér- emeléssel, garzonlakások ki­utalásával érték el (s minthr mégis, — ahogyan a tanács­kozáson többször elhangzott — időnként „ugródeszka” jellegű egy-egy fogszakor­vos számára a város). Faládátok 1987-ra Eszmecsere az elöljárókkal a közös lanácsok elnökeivel Tegnap tájékoztatót tartot­tak a megyei tanács kister­mében a közös tanácsok el­nökeinek és az elöljáróknak. A megyei tanács elnöke Mo­hácsi Ottó, valamint a ta­nács vezetői az időszerű fel­adatokról szólották, ismertet­ték többek között a megyei tanács középtávú és éves ter­vét, a kiemelt társadalmi­gazdasági programokat, hangsúlyosan szólván a jövő évi költségvetési és fejlesz­tési elképzelésekről. Ismer­tető hangzott el továbbá az elöljáróságok szerepéről, ha­tásköréről, feladatairól, meg­ismerhették a meghívottak a tanácsi gazdálkodás új voná­sait, képet kaptak a hatósá­gi tevékenység jelenlegi helyzetéről, s egyben a me­gyei tanács és szerveinek szervezeti felépítéséről, mű­ködésének főbb szabályairól. A tanácskozáson, mely alkal­mat adott a hallottakról va­ló kölcsönös eszmecserére is, részt vett a megyei pártbi­zottság osztályvezetője, dr. Rábold Gábor is. A beszámolóban elhang­zott az is, hogy megfelelő az ügyeleti ellátás, s hogy ja­vult a körzetek felszereltsé­ge, valamint a hét Végi ügyeletek munkájának egyik fontos alapfeltétele: már há­rom gépkocsi áll a központi ügyeleti feladatok ellátóinak rendelkezésére. összességében az alapellá­tás megfelelőnek mondható, amit igazolt a tanácsülés*vi- tája is. Bagyuja Györgyné dr. a tanácsi állandó bizott­ság nevében is ezt szögezte le, s köszönetét mondott a megyeszékhely lakói egészsé­gének ellátásában dolgozók­nak. Lengyel Boldizsár ta­nácselnök-helyettes az elis­merés mellett felhívta a fi­gyelmet az idős korosztály gondozására, amelynek ellá­tása az ezredfordulóig nagy erőfeszítéseket követel. Tar Ferenc tanácstag véleménye szerint a beszámoló túl sze­rény hangú volt, mert az alapellátás, de azon belül is a gyermekkörzeti munka so­kat javult. A tanácsülés mind a be­számolót, mind a további ja­vítás érdekében határozati javaslatban összefoglalt fel­adatokat elfogadta. * * * Az előterjesztések között alkotott rendeletet a városi tanács a településfejlesztési hozzájárulás mértékéről, amelynek fizetését a fizetés­re kötelezhető szolnokiak 67,4 százaléka elfogadott. A rendelet értelmében (a már korábban ismertetett mente­sítések figyelembevételével) a hozzájárulás mértéke 1987—1990 között lakáson­ként, illetve ingatlanonként évi 300 forint. (A tanácsren­delet részletes ismertetésére visszatérünk.) Postai kedvezmények A Magyar Posta a karácso­nyi és az újévi ünnepek ide­jére ismét kedvezményes te­lefontarifát vezet be. A karácsonyi kedvezmé­nyes időszak december 23- án, este 6 órakor kezdődik és december 27-én, reggel 7 órakor fejeződik be. Az új­évi kedvezményes időszak december 30-án, este 6 órá­tól január 2-án, reggel 7 órá­ig tart. Ezekben az idősza­kokban a Posta az éjszakai tarifának megfelelően szá­molja a díjat a távolsági be­szélgetéseknél az automata hálózatban, a helyi és a bel­földi, valamint az ünnepek alatt szolgálatot tartó kézi­kapcsolású központokban. Bevásárlóközpont épül Szántódon. A Ba laton déli partjának jobb áruellátása ér­dekében autós szupermarket épül Szántó don. A 3 ezer négyzetméter alapterületű, ragasztott favázas épület mellé 560 gépko csit befogadó autóparkoló is épül. (MTI Fotó — Zóka Gyula — KS) Ünnepre várva, ünnepre készülődve Piros arcú gyerekek húz­zák a szánkót a jászkiséri fő utcán. A boltok előtt meg- megáll a „fogat”, felcsillanó szemekkel merednek a ki­csik és a nagyobbak is a ki­rakatban tündöklő fenyőfá­ra. Vidámak, nevetgélnek, ta­lálgatják mit cipelhet a szomszéd néni a nagy do­bozban. Kié lesz az ajándék Az előtérben felállított mindenki karácsonyfája ta­gadhatatlanul jelzi az ünnep közeledtét. — Karácsonyi koncertet rendeztünk a napokban — mondja Torma András, a művelődési ház előadója- ott volt a fenyőfa a nagyte­remben, s a gyertyafényben muzsikáltak a hevesi zene­iskola tanárai. A hangver­seny volt az ajándékunk a lakosságnak. Illetve decem­ber 26-án diszkóba várjuk a fiatalokat. —A kintmaradt plakátok szerint más is történt. — Rendeztünk vásárral egybekötött képzőművészeti, s kerámia kiállításokat. To­vábbá otthont adtunk a Kunság Füszért külföldi ru­ha vásárának, a Tisza Cipő­gyár exportból visszamaradt csizmáit árusíthatta. A ká­vézóban berendezett alkalmi üzletnek igen nagy sikere volt, hiszen helyben megvá­sárolhatták a jászkisériek az ajándékba szánt holmikat. Készülnek is persze aján­dékok, fenyőfadíszek a mű­velődési házban. Csete Ba­lázs kései utódai ma is mes­terei a játékkészítésnek,. A gyerekek most természete­sen karácsonyfa díszeket ké­szítenek, kukoricából, csupa egyszerű, természetes anya­gokból. — Ez lesz a ti meglepeté­setek? — Nekem igen — újságol­ja egy tíz év körüli kislány. — Én nem nagyon kapok zseb­pénzt, miből spórolhatnék akkor a szüleimnek, testvé­reimnek, nagyanyámnak, ajándékra? —■ Kinek, mit vennél ha tehetnéd? — Nem is tudom — bi­zonytalanodik el, majd még­is kitalálja. — Az öcsémnek biciklit, a nagymamának va­lamilyen meleg holmit. — És te mit szeretnél kap­ni? — Én csak könyvet kér­tem, de biztosan kapok va­lami mást is. Az a jó, hogy Az olajos padlójú, plafo­nig polcokkal, fiókokkal zsúfolt parányi helyiségben igen óvatosan kell közleked­ni, hiszen még az eladótér is tele van áruval. Czifra Áron szerint ilyen „mú­zeumba illő” üzlet talán már csak kettő-három van az országban. Ami azt illeti az árukészlet is múzeumba illő, a petróleumlámpától, a csillárig, a színes televízióig minden megtalálható. Var­rógép, hajsütő vas, lábasok, fazekak, kerti szerszámok, bicikligumik, étkészletek, kávéfőzők, kannák, vödrök, mosógépek, centrifugák — jól megférnek egymás mel­lett a néhány négyzetméte­ren. A temérdek árut vizs- gálgatva azon töprengek mi lehet a legkelendőbb: — A petróleumlámpa alig­ha, inkább a magnó, tv? — Az utóbbi feltétlenül — segít a boltvezető. — Színes televízióból közel húsz fo­gyott el eddig de sokan ke­resnek fekete-fehér készülé­ket is. Sajnos, abból vi­szont csak hordozható, kis tévé van. Naponta telefonál­gatok, érdeklődöm a nagy­képernyős fekete-fehér ké­szülék után, de mindhiába. Pedig, akárcsak a csillárok, az evőeszközök, a színes té­vék, ez is sok helyen az egész család karácsonyi ajándéka lenne. Számtalan új ház van a nagyközségben, s az építkezés nem csekély kiadásai után egyelőre nyil­ván a fekete-fehér tv is megfelelne a fiataloknak. a Pistié vagy Katié? Mert­hogy ekkora dobozban csakis valami ajándékféle lehet ezt bizonyossággal tudják. Miután ezt alaposan meg­beszélték a művelődési ház felé veszik útjukat. A Ma­ko vecz Imre tervei alapján készült, két éve felavatott szép intézményben filmve­títésre invitálják a napkö­ziseket. nem tudom előre mivel lep­nek meg a szüleim. — S a többiek? Végeláthatatlan sora kö­vetkezik a válaszoknak. Ki zsebrádiót, ki magnót, vala­milyen divatos ruhát, köny­vet, lemezeket, hi-fi tor­nyot, biciklit, elektromos vasutat, robotot, babát ke­res majd a fa alatt. Ott lesz? Szinte biztos. A nagyközség üzleteiben legalábbis igen nagy a for­galom. Az alig egy éve meg­nyílt kicsiny könyvesboltban egymásnak adják a kilincset a vásárlók. Ki hanglemezt, kazettát keres, mások a könyveket lapozgatják. Van, aki megtalálta van, aki nem amit szeretett volna venni, de üres kézzel senki sem távozik. — Van-e sláger könyv? — faggatjuk a vásárlók ízlésé­ről Szabó Andrásné boltve­zetőt. — Jobbára krimiket és gyerekkönyveket keresnek, de fogy a lemez és a kazetta is. Sajnos, összehajtogatha­tó, a legkisebb gyerekeknek való könyvekből nem kap­tunk eleget. Egyébként há­romszázezer forintos készlet­tel várjuk a vásárlókat, s úgy tűnik valószínűleg az idén is úgy 140 ezer forint körül lesz a decemberi for­galom. Ennél persze alighanem többet költenek könyvre a jászkisériek. A település la­kosainak jelentős része Jász­berényben, Budapesten vagy a MÁV-nál dolgozik, s a ha­zautazás előtti órákban a városokban néz szét és vesz ajándékot. Az viszont biztos, hogy több millió forint ér­ték lesz majd a karácsony­fák alatt Jászkiséren is, hi­szen a könyvesüzlethez kö­zeli Vas-Műszaki Boltban a novemberi forgalom megha­ladta az egymillió forintot, s Czifra Áron boltvezető azt reméli, hogy decemberben elérik a másfél milliót. A könyvesbolt forgalmának a tízszeresét... A település szélén új, szép, nagy házba, fiatalokhoz, Gulyás József ékhez kopog­tattunk be mi is. Kis híján disznóölésre érkeztünk, a fiatalasszony, két év körüli kisfia aktív közreműködésé­vel takarítja a nem minden­napi munka nyomait. — Karácsonytáján szinte minden háznál vágnak disz­nót errefelé. így aztán nem kell húsra költeni — magya­rázza. — Mekkora volt a jószág? — Két mázsa fölött. — Mi lesz belőle kará­csonykor? — Húsoskáposzta? Kocso­nya? Majd még meglátom. Valószínűleg a kakast is le­vágjuk mellé — néz az ab­lakból jól látható baromfi- udvar felé, s a kiszemelt ál­dozat mintha csak meghal­lotta volna végzetét nagyot vág csőrével egy körülötte settenkedő tyúkra. — S per­sze sütök majd süteményt, kalácsot is. — Vendégeket hívtak? — Hogyne. A rokonok hív­tak bennünket, s természe­tesen mi is őket. Karácsony­kor általában mindenki rá­ér. Elsétálnak egymáshoz a rokonok, barátok, ismerő­sök boldog ünnepeket kí­vánni, s ajándékot visznek egymásnak, de leginkább a gyerekeknek. — Mi lesz a fenyőfa alatt? — Szerény karácsonyunk lesz az idén is. Két éve készült el a házunk, tele vagyunk adóssággal. A fér­jem gépkocsi vezető. Én gye­sen vagyok. Mi lesz a fa alatt? A két gyereknek ap­róbb játékok, hogy a férjem mit kap az hadd maradjon meglepetés. — És magának mit sze­retne? — Nekem az a legnagyobb öröm ha egészségesek, bol­dogok a gyerekeim, s a fér­jem. Amit ezen felül kapok természetesen annak is na­gyon fogok örülni, hiszen nem az ajándék nagysága a fontos, hanem a szándék, a szív amivel adják. — Mennyibe kerül az idei karácsonyuk? — Ha hozzáveszem a disz­nóölés költségeit, hiszen az is a decemberi jövedelmün­ket terhelte, akkor úgy öt­ezer forint körül. Az ünnep előtti disznóvá­gás „szezon” igencsak érző­dik az ABC áruház forgal­mán is. — Amikor ládaszám ké­rik a sört, kilószám a sava­nyú káposztát tudjuk, hogy elkezdődnek a disznóölések. — jegyzi meg nevetve Gu­lyás László üzletvezető. — Van-e hiánycikk? — A déli gyümölcsök, a mandula, a kókuszreszelék, a mazsola. Az utóbbiak per­sze, csak ünnepek előtt fogy­nak, a déli gyümölcs azon­ban máskor is keresett. Ba­nánt csak egyszer kaptunk akkor is mindössze 180 kilót, s narancsból is több kellett volna. Van és lesz viszont elegendő kenyér, tprtalap, képviselőfánk, szaloncukor, édesség. Ha nincs hova menni Az utóbbiból igen nagy té­telben vásárolt a helybeli Lenin Termelőszövetkezet. A település lakosságának je­lentős hányadát foglalkozta­tó tsz, ötszáz édesség csoma­got készíttetett, dolgozói gyermekeinek, illetve nyug­díjasaiknak. A moziban, ün­nepségen éppen ma adja át a télapó a hatalmas fenyőfa alatt a gyerekeknek a cso­magokat, majd filmeket ve­títenek nekik. Évek óta hagyomány már az is, hogy a tsz dolgozói karácsonytájt meglátogatják nyugdíjasaikat házukban illetve a szociális otthonok­ban. Kinek pénzt visznek, kinek ajándékcsomagot, de ami még ennél is jobban esik a munkában elfáradt idős bácsikáknak, nénikék­nek a figyelem, az érdeklő­dés a társaság. Ez hiányzik legjobban az ünnepekben az öregek napközi otthona la­kóinak is. — Sokunknak nincs hova menni — jegyzi meg az egyik idős bácsi. — Nekünk a karácsony is olyan nap mint a többi, vagy mégrosz- szabb mert akkor a napközi is zárva van. — Főzünk ma­gunknak valamit otthon, nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót, esetleg átnézünk a szomszédba. — A gyerekek? A család? Halk hümmögés hallatszik innen is onnan is szomorkás mosoly kíséretében. Majd szinte egymás szavába vág­va mesélik életüket. Szóba kerül a gyerekkor, a betle- hemezés, a cselédsors, a há­ború, a nélkülözés, a sok­sok munka, a fővárosba, az ország túlsó végére nősült, férjhez ment gyerekek, uno­kák, s az utolsó szavak szinte mindenesetben ugyan­azok: „magamra maradtam.” — Karácsonykor is? — Engem nem is hívtak a gyerekeim, de ha hívtak vol­na is, hogyan utazzam el messzire hóban-fagyban egyedül? — kérdez vissza könnyezve egyikük. Az otthon csaknem húsz napköziben lakójából mind­össze ketten utaznak el ro­konokhoz, néhányan helyben ünnepelnek a családjukkal, többségük azonban egyedül lesz. Begyújtanak a kályhá­ba, megfőzik az ebédet, va­csorát. Feldíszítik a fenyő­ágat vagy aprócska fát. Meg­gyújtják a gyertyákat. Mint­ha ünnep lenne. Tál Gizella Ajándékba koncert Hiányzó fekete-fehér

Next

/
Oldalképek
Tartalom