Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-18 / 297. szám

xxxvii. évf. 297. sz., 1986. dec. is., csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA EXPORT MÁSKÉPP A jövő évi költségvetésről döntött a megyei tanács Tegnap ülést tartott a megyei tanács. A tanácskozáson Mohácsi Ottó, a megyei ta­nács elnöke köszöntötte a tanácstagokat és a meghívott vendégeket, majd a testü­let megvitatta Szolnok megye 1987. évi összevont és központi költségvetései, va­lamint fejlesztési tervét. A tanácsülésen ezután a Szolnok Me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat lakos­sági szolgáltató tevékenységéről; részle­tesebben a vízellátás, a csatornázás és 'fürdőszolgáltatás közép- és hosszútávú fejlesztési koncepciójának időarányos végrehajtásáról hangzott el beszámoló, amelynek vitájában ár. Juhász Endre, az Országos Vízügyi Hivatal osztályvezetője is felszólalt. Az ülésen jóváhagyták a megyei tanács jövő évi munkatervét, tudomásul vették a végrehajtó bizottság 1987-es munka- programját.. Végül a tanácstagok előter­jesztéseket fogadtak el, majd tudomásul vették Kádár Györgynek, a közlekedési osztály vezetőjének Galambos Gergely ti- szaderzsi tanácstagnak az abádszalóki és tiszaderzsi posta fejlesztését sürgető in­terpellációjára adott válaszát. Még néhány nap, és elbú­csúztatjuk az óesztendőt. A vállalatok életében immár lezárult egy szakasz; janu­ár-februárban pedig elké­szül országos szinten is a számvetés, mit sikerült el­érni, s mi az, amire nem fu­totta az 1986-os esztendő­ben. A végleges népgazdasá­gi szintű eredmények csak kora tavasszal születnek meg, de az eddigi részletes jelentések alapján már lát­szik, az 1986-ra tervezett szá­mok és tények nem egy ágazatban eltérnek egymás­tól, s az export sajnos jócs­kán a várakozások alatt ala­kult. A világ, amelyben élünk, nem kedvez az exportra utalt országoknak. Gondol­junk csak a hetvenes évek ma már gondatlanabbnak látszó időszakára, amikor az olajexportáló országok ha­talmas bevételekhez jutot­tak, és radikálisan növelték importjukat. E régiókban most hosszú évek után elő­ször találják szembe magu­kat az országok a csökkenő bevételek miatti szűkösség­gel. Már maga a „mit” sem könnyű kérdés, hiszen egy­kor azonnal és készpénzzel fizető országok egyre rosz- szabb helyzetbe kerülnek. Az ottani költségvetés bevé­telei is apadnak, így az or­szág rendeléseiből egyre- másra kihúzzák a fölösleges, vagy inkább csak átmeneti­leg nélkülözhető tételeket. Csökken tehát az igény a kész gyárak, komplett be­rendezések iránt, biztos piac­ra csak az alapvető ellátást szolgáló cikkek számíthat­nak. A konkurencia természete­sen ilyen kiélezett helyzet­ben egyre erősebb, s ma­napság egyetlen cég sem ad­ja föl könnyen a hosszú évek munkájával kiépített pia­ci pozícióit, hagyományos vevőit, a már meglévő ér­tékesítési hálózatát. Az árak tehát nem túl magasak, vagy a technikai követelmények állítják egyre nehezebb hely­zet elé a potenciális eladó­kat. S végül, de nem utol­sósorban új jelenségként, mind több hitelt kérnek a vevők. Persze a hitel is áru a maga sajátos módján, mindenki valamilyen szem­pontból előnyösebb feltételt próbál ajánlani, hogy ezzel is vonzóbbá tegye portéká­ját. A magyar vállalatoknak tehát ezen a területen is föl kell venniük olykor jóval tőkeerősebb cégekkel a ver­senyt. E verseny viszont veszé­lyes zsákutcába terelheti a piacról kiszoruló cégeket, amelyek az áru technikai tu­lajdonságát javítandó irreá­lisan alacsony kamatot, vagy hosszú törlesztést ajánlanak föl. így ideig-óráig meg le­het ugyan hosszabbítani a piaci jelenlétet, de nem szo­rul különösebb bizonyítás­ra, hogy az export növelésé­nek csak a hitel nem lehet eszköze. Az árunak magá­ért kell beszélnie, egyszóval elsősorban a technikai tu­lajdonságoknak kell eladnia a portékát, s nem a kedvező hitelnek. Intő jel, hogy az utóbbi években számos ország vált fizetésképtelenné, és az ily módon átmenetileg behajt- hatalanná váló követelések még a nagyobb cégek egyen­súlyát is megbonthatják. Az általános fizetési hely­zet javulására, a pénzügyi szféra válságának megoldá­sára egyelőre hiába várunk, tehát e körülmények között kell eladni, egyre többet. Lakatos Mária A megye valamennyi la­kosát érintő kérdés, a jövő évi összevont és központi költségvetési és fejlesztési terv megvitatását érthetően élénk érdeklődés jellemezte. Megyénkben tartható-e a a VII. ötéves terv céljainak időarányos teljesítése? A népgazdaság teljesítőké­pességének kedvezőtlen ala­kulása mennyire befolyásol­ja az 1987-es elképzeléseket? A fejlődés üteme lelassul-e, szinten tudjuk-e tartani el­ért eredményeinket vagy megtorpanással, netán visz- szalépéssel kell számolnunk? Ezek, s az ezekkel összefüg­gő, hasonló kérdések tették ezúttal a szokásosnál is fon­tosabbá a tanácsülés elé ke­rülő tervjavaslatot, amely­hez — mint az a szóbeli kiegészítésből-is kitűnt — kiindulási alapot az idei év tapasztalatai adtak. — Az 1986-os év — hang­súlyozta Boros Lajos a me­gyei tanács tervosztályának vezetője — nem tekinthető átlagos esztendőnek. A ta­nácsok a VII. ötéves terv kezdő évében tértek át az új tervezési gazdálkodási rendre. Emellett az előző kö­Ezután részletesen szólt az egyes ágazatok eredmé­nyeiről, majd összegzésképp megállapította, hogy a gaz­dasági tervben meghatáro­zott feladatok megfelelően teljesülnek, megvalósításuk azonban a vártnál nagyobb erőfeszítéseket, színvonala­sabb munkát, jobb szerve­zést, a helyi erőforrások fo­kozottabb kihasználását igé­nyelte. — A nehézségek el­lenére az új tervezési, gaz­dálkodási rend kiállta a gya­korlat próbáját, előnyei ki­bontakozóban vannak, a tanácsok gazdasági tevé­kenységében nem követke­zett be törés — zárta le a gondolatsort. Majd az 1987­zéptávú tervidőszakból át­húzódó terhek és szabályo­zott bevételek több mint 100 millió forintos kiesés is ne­hezítette a gazdálkodást. A kiesést döntő mértékben a vállalatok város- és község­fejlesztési hozzájárulásá­nak csökkenése eredményez­te. A tanácsok az érdekelt­ségi bevételek növelésével és a mintegy 1,1 milliárd fo­rint értékű társadalmi mun­kavégzéssel ellensúlyozták az elmaradó összegeket. így a tanácsok idei pénzfelhasz­nálása meghaladja a terve­zettet, az előirányzott 5,5 milliárd forinttal szemben várhatóan eléri az 5,7 milli­árd forintot. Az év gazdálkodását elem­ző kiegészítésben egyebek közt elhangzott, hogy a mű­ködési, fenntartási költségek viszik el ennek az összegnek a zömét. A tervben megha­tározottnál csaknem 5 száza­lékkal többet fordítanak a tanácsok erre a célra. Az in­tézmények felújítása, az er­re szánt összegek felhaszná­lása nem tért el a tervtől/ és a fejlesztési kiadások is a tervnek megfelelően ala­kultak. es év várható gazdálkodási feltételeiről szólva kiemelte, hogy a középtávú terv ere­deti üteméhez képest jövőre kevesebb állami támogatás­ra számíthatnak a tanácsok. Jelentősen módosul a bevé­telek összetétele is. A for­ráscsökkenés — a központi intézkedések következté­ben — elsősorban az űt-, hídfenntartást, a bérfejlesz­tést érintik érzékenyebben. — Az életszínvonal-politi­kai intézkedésekkel össz­hangban a bérfejlesztés mér­téke öt százalékos. Ennek a fedezetét csak az egészség­ügy, a szociális ellátás, az oktatás és közművelődés az állami tűzoltóság és tanácsi igazgatás részére biztosítják központilag. A tanácsoknak, ha növelni kívánják, a bére­ket, ehhez kiadás-megtaka­rításra vagy többletbevétel­re kell szert tenniük. Je­lentős gondot okoz az út- hídkeret említett csökkenté­se is — hívta fel a figyel­met. — A belterületi utak kiépítése ugyanis igen dina­mikus volt, az elmúlt terv­időszakban, fenntartási költ­ségei is megnövekedtek. A rendelkezésre álló pénzalap azonban lehetővé teszi az intézményhálózat folya­matos üzemeltetését — szólt a gondokról, majd az egész­ségügy, a szociális ellátás, az oktatás lehetőségeit taglal­va említette, hogy az elért színvonal megtartása jó gaz­dasági munkát igényel. A közvilágításban, a parkok, temetők, fenntartásában, a köztisztaságban várható­an színvonalromlásra szá­míthatunk — állapította meg, majd a jövő évi fej­lesztés lehetőségeit vette számba. A fejlesztés forrásai — Fejlesztésre a központi­lag biztosított források az eredeti előirányzathoz képest ugyancsak mérséklődnek, de a csökkenést a megyei ta­nács hitelfelvétellel is a korábbi évek pénzmaradvá­nyainak igénybevételével teljes mértékben ellensú­lyozni tudja, így a normatív fejlesztés lehetőségeit, a cél- támogatási rendszert nem kell módosítani. Minden he­lyi tanács rendelkezhet te­hát az eredeti fejlesztési for­rással, és amennyiben a fel­tételeket teljesíteni tudja, az eredeti ütemezés szerint cél- támogatási összeggel. ösz- szességében a fejlesztési ki­adások az előirányzott 1,4 milliárd forinttal szemben (Folytatás a 3. oldalon) A Karcagi Népművészeti Háziipari Szövet kezet termelése 1983 óta háromszorosára növekedett. A felfutott termelés új gépek beállítását tette szükségessé. A képen lát­ható szabászgép fél éve dolgozik, üzembe helyezése lehetővé tette, hogy a korábban társszövetkezetekkel végeztetett bérmun kát megszüntessék (Fotó: T. Katona) A bérnövelés lehetőségei í}Z< Uj munkáinak zsűrizésére készül Szűcs Imre tiszafüredi fa­zekasmester. A Népi Iparművészeti Tanács bírálóbizottságá­nak mintegy 120 darabból álló kollekciót mutat be január­ban — butykosokat, butellákat, szilkéket, boroshordókat, vázákat, fűszertartókat és különböző tálakat. (Fotó: T. K. L.) Kádár János találkozója Bruno Kreiskyvel Dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság volt szövetségi kancellárja, mint a Bécsi Világkiállítást Elő­készítő Bizottság elnöke — dr. Hans Mayer, Bécs város polgármestere társaságában — tegnap Budapestre érke­zett. Megbeszélést folytatott Marjai József miniszterel­nökhelyettessel a nemzetkö­zi kiállítások és bemutatók területén való magyar—oszt­rák együttműködés kérdései­ről. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, az Elnöki Tanács tagja tegnap délelőtt a Par­lamentben fogadta a ha­zánkban tartózkodó Bruno Kreisky osztrák politikust, az Osztrák Köztársaság ko­rábbi szövetségi kancellár­ját, az Osztrák Szocialista Párt tiszteletbeli elnökét. Dr. Bruno Kreisky délután elutazott Budapestről. Magyar—szovjet gazdaság/ együttműködés Élénkülő kapcsolatok Az idei esztendő magyar diplomáciai eseménynaptá­rából is kitűnik, hogy erőtel­jesen megélénkültek a ma­gas szintű magyar—szovjet kapcsolatok. Gyakoriak vol­tak a két ország vezetőinek közvetlen megbeszélései; februárban Kádár János ve­zetésével magyar küldöttség vett részt az SZKP XXVII. kongresszusán, júniusban — kétoldalú együttműködésünk kiemelkedő eseményeként — Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tett látogatást hazánkban, Lázár György, a kormány elnöke pedig a KGST novemberi, bukaresti ülésszakán találkozott szov­jet kollégájával, Nyikolaj Rizskovval. Valamennyi megbeszélésen nagy hangsúllyal került szó­ba gazdasági kapcsolataink fejlesztésének lehetőségei, teendői. Mihail Gorbacsov csepeli látogatásakor is arról kérte a .munkáskollektíva vezetőinek véleményét: ho­gyan lehetne ott az üzemben, a szovjet partnereknél és ál­talában a szocialista közös­ség országaiban az együtt­működést eredményesebbé, hatékonyabbá tenni. Lénye­gében erre a kérdésre keres­tek választ, gyakorlati meg­oldásokat a két ország ma­gas rangú tisztségviselőinek azóta lezajlott eszmecseréin, s ebbe a folyamatba illeszke­dik Lázár György közelgő, szovjetunióbeli látogatása is. Az nem szorul magyará­zatra, hogy az új fejlődési pályára átállás nehézségei­vel, a kedvezőtlen, ellent­mondásokkal terhes világ- gazdasági környezet okozta problémákkal küzdő magyar gazdaság számára milyen je­lentősége van a Szovjetunió­val — hazánk immár negy­ven éve legfontosabb külke­reskedelmi partnerével — kialakított együttműködés­nek. A közös munka új, köl­csönösen előnyös lehetősége­inek feltárásában ugyanak­kor a Szovjetunió is érde­kelt, ahogyan ez kifejezésre is jutott a pórt- és állami ve­zetők megbeszélésein. A ba­ráti ország hatalmas gazda­sága is a megújulás útjára lépett, a gyorsítás nagysza­bású programja korszerű termékeket, fejlett techni­kát, technológiát igényel, s azt, hogy érdemben javuljon a hatékonyság, mielőbb ter­melőerővé váljon a tudo­mány. Alapvető törekvéseink (Folytatás a 3. oldalon) A fővárosban Számitógépes utastáiékoztaté Budapesten, a Felszabadu­lás téri metró aluljáróban, kísér|Letképpen mikrosfcámí- tógépes utastájékoztató rend­szert állítottak fel a turisták eligazítására. A berendezés arról informálja az érdeklő­dőket, hogy a főváros legne­vezetesebb épületeit, látni­valóit miként közelíthetik meg tömegközlekedési esz­közökkel. Az utasoknak csak annak a múzeumnak, intéz­ménynek vagy más neveze­tességnek a sorszámát kell beütniük a gépbe, ahová el kívánnak jutni, a berendezés kiírja, melyik metróval, busszal, villamossal vagy trolival jutnak el oda. Az utastájékoztató beren­dezést a VILATI Automatika Vállalat szakemberei készí­tették, a BKV megrendelé­sére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom