Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-18 / 297. szám
xxxvii. évf. 297. sz., 1986. dec. is., csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA EXPORT MÁSKÉPP A jövő évi költségvetésről döntött a megyei tanács Tegnap ülést tartott a megyei tanács. A tanácskozáson Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke köszöntötte a tanácstagokat és a meghívott vendégeket, majd a testület megvitatta Szolnok megye 1987. évi összevont és központi költségvetései, valamint fejlesztési tervét. A tanácsülésen ezután a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat lakossági szolgáltató tevékenységéről; részletesebben a vízellátás, a csatornázás és 'fürdőszolgáltatás közép- és hosszútávú fejlesztési koncepciójának időarányos végrehajtásáról hangzott el beszámoló, amelynek vitájában ár. Juhász Endre, az Országos Vízügyi Hivatal osztályvezetője is felszólalt. Az ülésen jóváhagyták a megyei tanács jövő évi munkatervét, tudomásul vették a végrehajtó bizottság 1987-es munka- programját.. Végül a tanácstagok előterjesztéseket fogadtak el, majd tudomásul vették Kádár Györgynek, a közlekedési osztály vezetőjének Galambos Gergely ti- szaderzsi tanácstagnak az abádszalóki és tiszaderzsi posta fejlesztését sürgető interpellációjára adott válaszát. Még néhány nap, és elbúcsúztatjuk az óesztendőt. A vállalatok életében immár lezárult egy szakasz; január-februárban pedig elkészül országos szinten is a számvetés, mit sikerült elérni, s mi az, amire nem futotta az 1986-os esztendőben. A végleges népgazdasági szintű eredmények csak kora tavasszal születnek meg, de az eddigi részletes jelentések alapján már látszik, az 1986-ra tervezett számok és tények nem egy ágazatban eltérnek egymástól, s az export sajnos jócskán a várakozások alatt alakult. A világ, amelyben élünk, nem kedvez az exportra utalt országoknak. Gondoljunk csak a hetvenes évek ma már gondatlanabbnak látszó időszakára, amikor az olajexportáló országok hatalmas bevételekhez jutottak, és radikálisan növelték importjukat. E régiókban most hosszú évek után először találják szembe magukat az országok a csökkenő bevételek miatti szűkösséggel. Már maga a „mit” sem könnyű kérdés, hiszen egykor azonnal és készpénzzel fizető országok egyre rosz- szabb helyzetbe kerülnek. Az ottani költségvetés bevételei is apadnak, így az ország rendeléseiből egyre- másra kihúzzák a fölösleges, vagy inkább csak átmenetileg nélkülözhető tételeket. Csökken tehát az igény a kész gyárak, komplett berendezések iránt, biztos piacra csak az alapvető ellátást szolgáló cikkek számíthatnak. A konkurencia természetesen ilyen kiélezett helyzetben egyre erősebb, s manapság egyetlen cég sem adja föl könnyen a hosszú évek munkájával kiépített piaci pozícióit, hagyományos vevőit, a már meglévő értékesítési hálózatát. Az árak tehát nem túl magasak, vagy a technikai követelmények állítják egyre nehezebb helyzet elé a potenciális eladókat. S végül, de nem utolsósorban új jelenségként, mind több hitelt kérnek a vevők. Persze a hitel is áru a maga sajátos módján, mindenki valamilyen szempontból előnyösebb feltételt próbál ajánlani, hogy ezzel is vonzóbbá tegye portékáját. A magyar vállalatoknak tehát ezen a területen is föl kell venniük olykor jóval tőkeerősebb cégekkel a versenyt. E verseny viszont veszélyes zsákutcába terelheti a piacról kiszoruló cégeket, amelyek az áru technikai tulajdonságát javítandó irreálisan alacsony kamatot, vagy hosszú törlesztést ajánlanak föl. így ideig-óráig meg lehet ugyan hosszabbítani a piaci jelenlétet, de nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az export növelésének csak a hitel nem lehet eszköze. Az árunak magáért kell beszélnie, egyszóval elsősorban a technikai tulajdonságoknak kell eladnia a portékát, s nem a kedvező hitelnek. Intő jel, hogy az utóbbi években számos ország vált fizetésképtelenné, és az ily módon átmenetileg behajt- hatalanná váló követelések még a nagyobb cégek egyensúlyát is megbonthatják. Az általános fizetési helyzet javulására, a pénzügyi szféra válságának megoldására egyelőre hiába várunk, tehát e körülmények között kell eladni, egyre többet. Lakatos Mária A megye valamennyi lakosát érintő kérdés, a jövő évi összevont és központi költségvetési és fejlesztési terv megvitatását érthetően élénk érdeklődés jellemezte. Megyénkben tartható-e a a VII. ötéves terv céljainak időarányos teljesítése? A népgazdaság teljesítőképességének kedvezőtlen alakulása mennyire befolyásolja az 1987-es elképzeléseket? A fejlődés üteme lelassul-e, szinten tudjuk-e tartani elért eredményeinket vagy megtorpanással, netán visz- szalépéssel kell számolnunk? Ezek, s az ezekkel összefüggő, hasonló kérdések tették ezúttal a szokásosnál is fontosabbá a tanácsülés elé kerülő tervjavaslatot, amelyhez — mint az a szóbeli kiegészítésből-is kitűnt — kiindulási alapot az idei év tapasztalatai adtak. — Az 1986-os év — hangsúlyozta Boros Lajos a megyei tanács tervosztályának vezetője — nem tekinthető átlagos esztendőnek. A tanácsok a VII. ötéves terv kezdő évében tértek át az új tervezési gazdálkodási rendre. Emellett az előző köEzután részletesen szólt az egyes ágazatok eredményeiről, majd összegzésképp megállapította, hogy a gazdasági tervben meghatározott feladatok megfelelően teljesülnek, megvalósításuk azonban a vártnál nagyobb erőfeszítéseket, színvonalasabb munkát, jobb szervezést, a helyi erőforrások fokozottabb kihasználását igényelte. — A nehézségek ellenére az új tervezési, gazdálkodási rend kiállta a gyakorlat próbáját, előnyei kibontakozóban vannak, a tanácsok gazdasági tevékenységében nem következett be törés — zárta le a gondolatsort. Majd az 1987zéptávú tervidőszakból áthúzódó terhek és szabályozott bevételek több mint 100 millió forintos kiesés is nehezítette a gazdálkodást. A kiesést döntő mértékben a vállalatok város- és községfejlesztési hozzájárulásának csökkenése eredményezte. A tanácsok az érdekeltségi bevételek növelésével és a mintegy 1,1 milliárd forint értékű társadalmi munkavégzéssel ellensúlyozták az elmaradó összegeket. így a tanácsok idei pénzfelhasználása meghaladja a tervezettet, az előirányzott 5,5 milliárd forinttal szemben várhatóan eléri az 5,7 milliárd forintot. Az év gazdálkodását elemző kiegészítésben egyebek közt elhangzott, hogy a működési, fenntartási költségek viszik el ennek az összegnek a zömét. A tervben meghatározottnál csaknem 5 százalékkal többet fordítanak a tanácsok erre a célra. Az intézmények felújítása, az erre szánt összegek felhasználása nem tért el a tervtől/ és a fejlesztési kiadások is a tervnek megfelelően alakultak. es év várható gazdálkodási feltételeiről szólva kiemelte, hogy a középtávú terv eredeti üteméhez képest jövőre kevesebb állami támogatásra számíthatnak a tanácsok. Jelentősen módosul a bevételek összetétele is. A forráscsökkenés — a központi intézkedések következtében — elsősorban az űt-, hídfenntartást, a bérfejlesztést érintik érzékenyebben. — Az életszínvonal-politikai intézkedésekkel összhangban a bérfejlesztés mértéke öt százalékos. Ennek a fedezetét csak az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás és közművelődés az állami tűzoltóság és tanácsi igazgatás részére biztosítják központilag. A tanácsoknak, ha növelni kívánják, a béreket, ehhez kiadás-megtakarításra vagy többletbevételre kell szert tenniük. Jelentős gondot okoz az út- hídkeret említett csökkentése is — hívta fel a figyelmet. — A belterületi utak kiépítése ugyanis igen dinamikus volt, az elmúlt tervidőszakban, fenntartási költségei is megnövekedtek. A rendelkezésre álló pénzalap azonban lehetővé teszi az intézményhálózat folyamatos üzemeltetését — szólt a gondokról, majd az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás lehetőségeit taglalva említette, hogy az elért színvonal megtartása jó gazdasági munkát igényel. A közvilágításban, a parkok, temetők, fenntartásában, a köztisztaságban várhatóan színvonalromlásra számíthatunk — állapította meg, majd a jövő évi fejlesztés lehetőségeit vette számba. A fejlesztés forrásai — Fejlesztésre a központilag biztosított források az eredeti előirányzathoz képest ugyancsak mérséklődnek, de a csökkenést a megyei tanács hitelfelvétellel is a korábbi évek pénzmaradványainak igénybevételével teljes mértékben ellensúlyozni tudja, így a normatív fejlesztés lehetőségeit, a cél- támogatási rendszert nem kell módosítani. Minden helyi tanács rendelkezhet tehát az eredeti fejlesztési forrással, és amennyiben a feltételeket teljesíteni tudja, az eredeti ütemezés szerint cél- támogatási összeggel. ösz- szességében a fejlesztési kiadások az előirányzott 1,4 milliárd forinttal szemben (Folytatás a 3. oldalon) A Karcagi Népművészeti Háziipari Szövet kezet termelése 1983 óta háromszorosára növekedett. A felfutott termelés új gépek beállítását tette szükségessé. A képen látható szabászgép fél éve dolgozik, üzembe helyezése lehetővé tette, hogy a korábban társszövetkezetekkel végeztetett bérmun kát megszüntessék (Fotó: T. Katona) A bérnövelés lehetőségei í}Z< Uj munkáinak zsűrizésére készül Szűcs Imre tiszafüredi fazekasmester. A Népi Iparművészeti Tanács bírálóbizottságának mintegy 120 darabból álló kollekciót mutat be januárban — butykosokat, butellákat, szilkéket, boroshordókat, vázákat, fűszertartókat és különböző tálakat. (Fotó: T. K. L.) Kádár János találkozója Bruno Kreiskyvel Dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság volt szövetségi kancellárja, mint a Bécsi Világkiállítást Előkészítő Bizottság elnöke — dr. Hans Mayer, Bécs város polgármestere társaságában — tegnap Budapestre érkezett. Megbeszélést folytatott Marjai József miniszterelnökhelyettessel a nemzetközi kiállítások és bemutatók területén való magyar—osztrák együttműködés kérdéseiről. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, az Elnöki Tanács tagja tegnap délelőtt a Parlamentben fogadta a hazánkban tartózkodó Bruno Kreisky osztrák politikust, az Osztrák Köztársaság korábbi szövetségi kancellárját, az Osztrák Szocialista Párt tiszteletbeli elnökét. Dr. Bruno Kreisky délután elutazott Budapestről. Magyar—szovjet gazdaság/ együttműködés Élénkülő kapcsolatok Az idei esztendő magyar diplomáciai eseménynaptárából is kitűnik, hogy erőteljesen megélénkültek a magas szintű magyar—szovjet kapcsolatok. Gyakoriak voltak a két ország vezetőinek közvetlen megbeszélései; februárban Kádár János vezetésével magyar küldöttség vett részt az SZKP XXVII. kongresszusán, júniusban — kétoldalú együttműködésünk kiemelkedő eseményeként — Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tett látogatást hazánkban, Lázár György, a kormány elnöke pedig a KGST novemberi, bukaresti ülésszakán találkozott szovjet kollégájával, Nyikolaj Rizskovval. Valamennyi megbeszélésen nagy hangsúllyal került szóba gazdasági kapcsolataink fejlesztésének lehetőségei, teendői. Mihail Gorbacsov csepeli látogatásakor is arról kérte a .munkáskollektíva vezetőinek véleményét: hogyan lehetne ott az üzemben, a szovjet partnereknél és általában a szocialista közösség országaiban az együttműködést eredményesebbé, hatékonyabbá tenni. Lényegében erre a kérdésre kerestek választ, gyakorlati megoldásokat a két ország magas rangú tisztségviselőinek azóta lezajlott eszmecseréin, s ebbe a folyamatba illeszkedik Lázár György közelgő, szovjetunióbeli látogatása is. Az nem szorul magyarázatra, hogy az új fejlődési pályára átállás nehézségeivel, a kedvezőtlen, ellentmondásokkal terhes világ- gazdasági környezet okozta problémákkal küzdő magyar gazdaság számára milyen jelentősége van a Szovjetunióval — hazánk immár negyven éve legfontosabb külkereskedelmi partnerével — kialakított együttműködésnek. A közös munka új, kölcsönösen előnyös lehetőségeinek feltárásában ugyanakkor a Szovjetunió is érdekelt, ahogyan ez kifejezésre is jutott a pórt- és állami vezetők megbeszélésein. A baráti ország hatalmas gazdasága is a megújulás útjára lépett, a gyorsítás nagyszabású programja korszerű termékeket, fejlett technikát, technológiát igényel, s azt, hogy érdemben javuljon a hatékonyság, mielőbb termelőerővé váljon a tudomány. Alapvető törekvéseink (Folytatás a 3. oldalon) A fővárosban Számitógépes utastáiékoztaté Budapesten, a Felszabadulás téri metró aluljáróban, kísér|Letképpen mikrosfcámí- tógépes utastájékoztató rendszert állítottak fel a turisták eligazítására. A berendezés arról informálja az érdeklődőket, hogy a főváros legnevezetesebb épületeit, látnivalóit miként közelíthetik meg tömegközlekedési eszközökkel. Az utasoknak csak annak a múzeumnak, intézménynek vagy más nevezetességnek a sorszámát kell beütniük a gépbe, ahová el kívánnak jutni, a berendezés kiírja, melyik metróval, busszal, villamossal vagy trolival jutnak el oda. Az utastájékoztató berendezést a VILATI Automatika Vállalat szakemberei készítették, a BKV megrendelésére.
