Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-12 / 266. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 12. Kommentár Meddig tart az időzavar? Nem áll le Moszkva dip­lomáciai békeoffenzfvája, az amerikaiak pedig továbbra is időzavarban vannak. Így összegezhető röviden a nyu­gati sajtó értékelése a reyk- javíki találkozó utáni hetek eseményeiről. Meglehetősen sommás ez a megállapítás, — igazát azonban nem lehet elvitatni. Legutóbb Bécsben is kiderült: Moszkva igen következetesen kiáll nagy­szabású javaslatai mellett, ám ez nem zárja ki a kompromisszum keresésének lehetőségét. Nincs viszont kompromisszum abban, hogy a biztonság csak kiegyensú­lyozottan képzelhető el. Nem engedhető meg egyik fél számára sem a katonai fö­lény. Ezért tartja továbbra is a Szovjetunió elengedhe­tetlennek, hogy a hadászati fegyverek valamennyi vál­fajára kiterjedjen az először ötven, majd százszázalékos csökkentés. Ezt szögezte le legutóbbi moszkvai sajtóér­tekezletén Sevardnadze külügyminiszter is. A sajtóértekezleten el­hangzottakból kiviláglik az is, miként látja Moszkva a Rreykjavik utáni helyzetet: olyan időszak ez, amelyben meg kell ragadni a kínálko­zó alkalmat arra, hogy egyezséget kössenek a fegy­verzetcsökkentésről. Az egyezség elérésére fokozato­san is sor kerülhet, s az egyes megállapodások ma­gukban foglalhatják a to­vábbi leszerelési intézkedé­sek ígéretét. Így például a közép-hatótávalságú raké­tákról szóló egyezmény szo­ros kapcsolatban lenne a harcászati rakétafegyverek kivonásáról kötendő későbbi megállapodással. Ismeretes, hogy a Szovjetunió és szö­vetségesei az idén tavasszal Budapesten indítványozták, az európai (tehát az Ural és az Atlanti-óceán közötti tér­ségben lévő) hagyományos fegyverzetek mennyiségének és a csapatok létszámának jelentős csökkentését. Bár reykjavíkban nem volt mód megállapodni, a Szov­jetunióban az izlandi mun­ka-csúcstalálkozó napirend­jét továbbra is olyan alap­nak nyilvánítják, amire épí­teni lehet. Mi több, Moszkva hajlandó tovább lépni és kibővíteni a párbeszédet, bevonva a napirendbe pél­dául az emberi jogok kérdé­sét. Mindez azonban nem kampány, azaz olyan hadjá­rat, ami valamiféle gyors eredmény elérését tűzi ki célul. A szovjet politika most külföldön hasonló di­namikus stílust követ, mint odahaza az elmúlt másfél évben. A gazdaság korsze­rűsítése, a gyökeres refor­mok, vagy ahogy azt Gorba­csov főtitkár mondta a „for­radalmi átalakítás” együtt halad az egész emberiség egyetemes céljait, jobb és nyugodt életet szolgáló kül­politikai lépésekkel. Washingtonban ezt érthető nyugtalansággal és zavarral szemlélik. A megfigyelő úgy látja, hogy az Egyesült Államok politikájának irá­nyítói nem tudnak mindez­zel lépést tartani, a szovjet döntések kiszámításának ré­gi tudománya, a „kremlino- lógia” sem segít nekik. Mind világosabb Amerika szövet­ségesei számára, hogy nem szovjet propagandakam­pányról, leválasztási akciók­ról van szó, hanem új távla­tokat nyitó politikáról. Eb­ben a helyzetben mind ne­hezebb lesz megmagyarázni nekik, miért készül az Egye­sült Államok a SALT—II. Szerződés felrúgására, miért torpedózza meg az irreális csillagháborús „védelmi” program ábrándjáért a gyors és valódi biztonságot kínáló fegyverzetcsökken­tést? Miklós Gábor I pariameití választásik elátt Osztrák külpolitikai programnyilatkozat Ausztriának az eddiginél is tevékenyebben kell támo­gatnia a leszerelési törekvé­seket, hangsúlyozza az osztrák külügyminiszté­rium programnyilatkozata. A programot tegnap, alig két héttel a parlamenti válasz­tások előtt hozta nyilvános­ságra Peter Jankowitsch, szocialista párti külügymi­niszter. Az 1990-ig szóló el­gondolások azt helyezik az első helyre, hogy Ausztria a lehető legszorosabb együtt­működést alakítsa ki az Eu­rópai Gazdasági Közösség­gel, amellyel kereskedelmé­nek túlnyomó részét bonyo­lítja. A nyilatkozat méltatja a stockholmi konferencia si­kerét, emlékeztetve, milyen szerepe volt abban a sem­leges és az el nem kötelezett államok közvetítő tevékeny­ségének. Jankowitsch egy másik nyilatkozatában sík- raszállt azért, hogy rendezzék meg a stockholmi tanácsko­zás második szakaszát. Az osztrák külügyminiszter hangzotatta, hogy az alapve­tő külplotikai kérdésekben a parlamenti pártok egyet­értenek, s nem jelentene ér­demi változásokat, ha a no­vember 23-i választás ered­ményeképpen netán a polgá­ri-konzervatív Osztrák Nép­párt venné át a külpolitikai tárcát. Robbanás az antwerpeni zsinagóga előtt Tegnapra virradóra bom­ba robbant Antwerpenben, a nagy zsinagóga bejáratánál. Személyi sérülés nem tör­tént, de az anyagi kár, jelentős. Az antwerpeni rendőkapi- tányság kedden délelőtt kö­zölte: megállapították, hogy merényletről van szó, el­követését azonban eddig egy szervezet sem vállalta. Belgiumban a legutóbbi években a mostanin kívül három ilyen természetű me­rényletet követtek el. Ebből kettőt Antwerpenben. 1980- ban két terrorista bombát dobott a zsidó kultúrházban összegyűlt gyerekek közé. Egy gyerek meghalt hét sú­lyosan, hét könnyebben megsérült. Egy évvel ké­sőbb, ugyancsak egy ant­werpeni zsinagógába nagy­erejű bombát dobtak, há­rom ember meghalt, s anya­gi kár keletkezett. 1982-ben a brüsszeli főzsinagógába tartó hívőkre egy terrorista tüzet nyitott, négy ember megsebesült. Francia Mszliti Libanoni túszok kiszabadulása A francia külügyminiszté­rium közleményben fejezte ki köszönetét Szíriának, mert közreműködött a libanoni francia túszok kiszabadításá­ban és hozzátette: a francia kormány folytatja erőfeszíté­seit a többi hat túsz kiszaba­dításáért. Mitterrand elnök csak a két kiszabadulthoz intézett üzenetet, kifejezve örömét hazatérésük felett. Camille Sontagh és Marcel Coudari már nyilatkozott is a francia tv-állomások déli híradóinak. Hangoztatták, hogy túsztartóik jól bántak velük. A kiszabaduláskor há­romszor váltottak kocsit, mígnem magukra hagyták őket. Jean-Bernard Raimond külügyminiszter az Antenne 2 tv-csatornának nyilatkozva nem volt hajlandó elárulni, miként vagy miért cserébe eszközölték ki a két túsz sza­badságát és mikor várható a még fogva tartott hat túsz ki­szabadítása. Igyekezett lebe­szélni a televízió hírmagya­rázót arról a feltevésről, hogy közvetlen összefüggés van a két túsz szabadulása és a francia—iráni pénzügyi kö­vetelések rendezése között. Raimond azt bizonygatta, hogy a kormány állandó érintkezésben áll mindazok­kal az államokkal, amelyek­nek befolyásuk lehet a túsz­tartókra, de „ebben az eljá­rásban nem adjuk fel méltó­ságunkat, nincs szó adok-ka- pokról, sem kölcsönökről, sem fegyverszállításról.” Moszkfa Fidel Castro kitüntetése Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tegnap a Kremlben átnyújtotta a Le- nin-rendet Fidel Castronak, a Kubai KP KB első titká­rának, a kubai államtanács és minisztertanács elnöké­nek. A kubai vezető e ki­tüntetésben 60. születésnap­ja alkalmából azokért a ki­emelkedő érdemekért része­sült, amelyeket a szovjet és a kubai nép közötti testvéri barátság, mindenirányú együttműködés fejlesztése terén, továbbá a béke és a szocializmus erősítéséhez va­ló jelentős hozzájárulásával szerzett. A kitüntetés átadása után Mihail Gorbacsov és Fidel Castro áttekintette a szov­jet—kubai testvéri barátság további fejlesztésének szá­mos kérdését és foglalkozott a szocializmus állásainak megszilárdításáért, a társa­dalmi haladásért és a népek békés jövőjéért folytatott közös harc problémáival. Tűz ütött ki egy szovjet utasszállító hajón Hétfőre virradóra tűz ütött ki a „Türkménia” szovjet utasszállító hajó gépházá­ban. A szerencsétlenség kö­vetkeztében a személyzet két tagja életét vesztette, de sikerült kimentepi a fedél­zeten lévő 300 kiránduló is­kolást. A tengerjáró a csendes­óceáni Nahodka kikötőjéből hatvan tengeri mérföldre volt, amikor a tüzet észlel­ték. A kapitány azonnal pa- parcsot adott a mentőeszkö­zök vízrebocsátására. A le­génység egy része és a há­romszáz iskolás átszállt ezekre. A bajbajutottakat két óra múlva fedélzetükre vették a segélykérő hívásra helyszínre érkező hajók. A kimentett személyek hétfőn délelőtt 11 órakor megérkez­tek Nahodkába. A személyzet hajón ma­radt tagjai folytatták a küz­delmet az időközben a fedél­zetre átterjedt tűzzel. Ked­den reggelre a tüzet eloltot­ták, és a , Türkméniát” Na­hodka kikötőjébe vontatták. A tűz okának kivizsgálá­sa megkezdődött. Washingtin, New Yerk Times Cikk az űrfegyverkezés ellen Nevezzenek ki független szakértőkből álló bizottságot az amerikai űrfegyverkezési program felülvizsgálatára — javasolja Jerome Wiesner professzor, Kennedy elnök egykori tudományos tanács­adója a The New York Times tegnapi számában megjelent, Kosta Tsipis fizikus profesz- szorral közösen írt cikkében. Wiesner szerint ugyanis az amerikai kormány tudatosan figyelmen kívül hagyja azok­nak a szakértőknek vélemé­nyét, akik megvalósíthatat- lannak, vagy legalábbis hu­zamosabb kísérleti időszakot igénylőnek minősítik a ter­veket és laikusok, hozzá nem értők befolyása alatt döntött a program erőszakolt fejlesz­tése mellett. Ezzel a kormány megakadályozza a nukleáris leszerelés folyamatát. „A csillagháborús program olyan hatalmas tudományos és technikai nehézségekbe ütközik, olyan erőteljes kifo­gások merültek fel ellene, hogy az elnöknek üdvözölnie kellett volna azt a lehetősé­get, amely tíz évig az ala­pos laboratóriumi kutatáso­kat és vizsgálatokat irányoz­za elő, ahelyett, hogy látvá­nyos és a haladást csupán szimuláló, a kongresszus és a közvélemény meggyőzésére irányuló akciókra fordítaná a rendelkezésre álló anyagi erő­forrásokat és időt” — írja a két ismert tudós. Mint isme­retes, Reykjavíkban a Szov­jetunió hozzájárult a tízéves kutatási időszakhoz, de elle­nezte az űrfegyverek kipró­bálását a világűrben. USR fegyverek Iránnak Fehér Ház: „Törvénysértés nem történt” Semmit sem közöltek ar­ról a rendkívüli tanácsko­zásról, amelyet Reagan elnök hívott össze hétfőn a Fehér Házban. Az elnök Shultz külügyminiszterrel, Wein­berger hadügyminiszterrel, Meese igazságügy-minisz­terrel, Casey hírszerzési fő­nökkel és Poindexter nem­zetbiztonsági tanácsadóval folytatott megbeszélést, hí­rek szerint arról, milyen helyzetet teremtett Washing­ton számára, hogy napvilág­ra kerültek az Iránnal kö­tött titkos megállapodások. Az elnök megtagadta, hogy válaszoljon az újságírók ez­zel kapcsolatos kérdéseire. A Fehér Ház szerin „sem­miféle törvénysértés” sem történt az ügyben. Mint is­meretes, a fennálló amerikai törvények megtiltják fegy­verek szállítását Iránnak, amelyet „terrorizmust tá­mogató országnak” minősí­tenek. Most viszont kide­rült, hogy Reagan elnök jó­váhagyásával, ám a kor­mányzat más vezetőinek ki­zárásával létrejött titkos megállapodás alapján mégis sor került fegyverszállítá­sokra, állítólag azért, hogy megnyerjék Teherán támo­gatását a Libanonban fogva tartott amerikai túszok sza­badon bocsátásához. GENF Az atom- és űrfegyverzet­ről folyó szovjet—amerikai tárgyalások keretében ked­den Genfben ülést tartott a hadászati fegyverekkel fog­lalkozó munkacsoport. DAMASZKUSZ Damaszkuszba érkezett Jevgenyij Ivanovszkij, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének helyettese — je­lentette a SANA hírügynök­ség. Megbeszélést folytatott a két ország kapcsolatairól Musztafa Tlász szíriai had­ügyminiszterrel. A mártírok emlékművének megkoszo­rúzása után Ivanovszkij be­jelzést tett a látogatók könyvébe, s ebben országa teljes támogatásáról biztosí­totta Szíriát. PEKING Tegnap ötnapos látogatás­ra Pekingbe érkezett Pierre Aubert svájci külügymi­niszter. A kínai vezetőkkel elsősorban a kereskedelmi együttműködés kérdéseiről tárgyal. LA VALLETTA Líbia és Málta hétfőn alá­írta azt a megállapodást, amely a hágai nemzetközi bíróság 1985. júniusában ho­zott döntésének megfelelően rendelkezik a tengeri határ­vonal kijelöléséről, és a kontinentális talapzat meg­osztásáról a két ország kö­zött. A megállapodás lehető­vé teszi, hogy a szigetország olajuktatásokat végezzen a neki ítélt tengeri talapzaton. Nakaszone, a hídverő Nakaszone Jaszuhiro japán minisz­terelnök a hét végén 25 órás villám- látogatást tett Pekingben. A szokatla­nul rövid látogatás hivatalos célja az volt, hogy a japán konzervatív párt, az LDP elnöke és a Kínai Kommunis­ta Párt főtitkára közösen helyezze el a kínai—japán ifjúsági csereközpont alapkövét. A csereközpont, afféle kul­turális palota, felépítésének ötlete Na­kaszone és Hu Jao-pang két évvel ez­előtti találkozóján született. A központ, amelynek építését a két kormány kö­zösen finanszírozza, elsősorban kínai és japán fiataloknak ad majd lehető­séget arra, hogy együtt tanuljanak, sportoljanak és szórakozzanak, jobban megismerjék egymást és — ha lehetsé­ges — közelebb hozzák egymáshoz Kí­nát és Japánt. Nakaszone megfogal­mazása szerint az ifjúsági csereköz­pont fontos híd lesz a japán—kínai ba­rátság és megértés XXI. századba át­vezető útján. Érthető tehát, hogy az alapkőletételi ünnepségen kellemes volt a hangulat. Több, mint ezer kínai és japán fiatal éltette Nakaszonét, a hídverőt és Hu Jao-pangot, az egykori ifjúsági veze­tőt. Petárdák robbantak és békega­lambok repültek a magasba. Hu Jao-pang akár közvetlenül Naka­szone miniszterelnökhöz is intézhette volna szavait. Nakaszone volt ugyanis az első olyan kormányfő Japánban a második világháború óta, aki hivata­los minőségben látogatást tett a tokiói Jaszukuni szentélyben. Itt őrzik a há­borúban elesett több millió japán ka­tona „lelkét”. Köztük azokét is. akiket a japán fegyverletételt követően há­borús bűnösöknek, tömeggyilkosoknak nyilvánítottak és kivégeztek. Nakaszo­ne szentélybeli tisztelgése alaposan felkavarta a kínaiak nemzeti érzelme­it, mint ahogyan az a hivatalosan jó­váhagyott japán tankönyv is, amelynek japán szerzői és jóváhagyói természe­tesnek és jogosnak találták a japán császári hadsereg 1937-es nankingi vé­rengzését és több százezer kínai le- gyilkolását. Az is kiderült azonban a rövid láto­gatás folyamán, hogy az üzleti kap­csolatokban kevés hely jut az érzel­meknek. Azokon a tárgyalásokon ugyanis, amelyeket a japán kormány­fő folytatott Pekingben, a kínaiak egyáltalán nem rejtették véka alá kri­tikus véleményüket a kétoldaljú gazda­sági és kereskedelmi kapcsolatokban jelentkező problémákról. Ezúttal is szorgalmazták, hogy Japán mielőbb te­gyen lépéseket a kétoldalú kereskedelmi forgalomban immár állandó tényező­ként jelentkező több milliárd dolláros kínai deficit felszámolására. És nehez­ményezték azt is, hogy a japán tőké­sek nem akarnak befektetni Kínában. Nakaszone. akárcsak korábban, ez al­kalommal is hangoztatta, hogy Japán nemzeti politikájának tekinti Kína mo­dernizálási törekvéseinek. támogatását és előmozdítását. Kérdéses azonban, hogy ez a jól hangzó jelszó kielégíti a kínai vezetőket, akik lényegesen többet szeretnének exportálni Japánba és lé­nyegesen több japán tőkét szeretnének Kínába vonzani. Talán erre utalt Csao Ce-jang kínai miniszterelnöki amikor azt mondotta Nakaszónénak, hogy a jövőt illetően a gazdasági és a keres­kedelmi, valamint a pénzügyi együtt­működés nem csupán lehetőséget, ha­nem egyszersmind kihívást is jelent Kína és Japán számára. A tárgyalásokon érintettek nemzet­közi kérdéseket is. Állást foglaltak a szovjet—amerikai párbeszéd folytatása mellett. A 25 órás látogatás azonban nem adott választ arra a kérdésre, hogy Nakaszone miniszterelnök haj­landó-e a hídverő szerepére az ázsiai béke megőrzése és a nemzetközi fe­szültség csökkentése érdekében is. Éliás Béla MÜNCHEN A bajor rendőrség hétfőn hét embert tartóztatott le dollárhamisítás , gyanújával. Egy 22 éves munkanélküli fiatalember Augsburgban akart beváltani a hamis pénzből, ám nem járt si­kerrel. Letartóztatása nyo­mán jutottak el a rendőrök további hat személyhez, akiknél összesen 1 millió dollár értékű hamis pénzt, és 100 dollárosok készítésé­re szolgáló klisét, s egyéb, pénz előállítására alkalmas nyomdai berendezéseket foglaltak le. LUANDA Angolában nagy szabású rendezvényekkel emlékez­tek meg tegnap az ország függetlenné válásának 11. évfordulójáról. A nemzeti ünnep alkalmá­ból nyilatkozatot tett közzé az MPLA—Munkapárt KB Politikai Bizottsága. Ebben hangsúlyozza, hogy a térség­ben csak akkor lehet megte­remteni a békét, ha bizto­sítják Namíbia függetlensé­gét és Dél-Afrikában meg­szűnik az apartheid-rend­szer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom