Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-11 / 265. szám
1986. NOVEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tájmúzeum Decsen Sárköz nevét, a népművészet tette híressé. 1952-ben Decsen, „Sárköz fővárosában” 36 par ászt asszony szövetkezetét alakított. Kezdetben népművészeti szőttessel, hímzéssel és hímestojás- készítéssel foglalkoztak. Közülük többen — a legtehetségesebbek — hivatásos művészekké váltak, vagyis népművészekből népi iparművészekké, a Népművészet Mestereivé lettek. A szövetkezet később kiteljesedett, bővült, bevezette a hímzett konfekció, népi kisbútor, népi fazekasáruk, faragott dísztárgyak, népművészeti baba, és a népviseleti ruhák készítését — utóbbit a Magyarok Világszövetsége és neves néptánccsoportok részére. Képünkön: a decsi tájmúzeumban bemutatják Sárköz falvainak építkezési stílusát, lakás- és öltözködési kultúráját. A fúvósok és a tücsökzenekar Újdonságok a zenei képzésben Sokan és sokhelyütt hallatják szavukat a zenei képzés színvonaláért, hatékonyságáért aggódók: hivatásos művészek, zenetudósok, — pedagógusok; hozzáértők és szakmán kívüli szimpatizánsok. Kodály és Bartók hazájában — mondják — a kidolgozott és alkalmazott módszerek ellenére egyre kevesebb olyan felnőtt és gyerek van, aki nemhogy érteni, művelni; pusztán élvezni, szeretni tudná a muzsikát. A magyar zeneoktatásnak mégis csodájára járnak Japántól az Egyesült Államokig. Vajon hogyan képes megújulni, a zene szeretetére nevelni, — milyen és mekkora terheket tud magára vállalni a közös feladatból egy városi zeneiskola? Erre a kérdésre kerestük a választ a megyeszékhely Kodály nevét viselő intézményében. Nem is az apró gyerekek, inkább szüleik igényeit tükrözi a szám: a jelentkezőknek — az előképzés növendékeknek — hetven százalékát tudják felvenni a város egyetlen zeneiskolájába. (Ilyen irányú képzés persze másutt is folyik, ezzel együtt örvendetes a zenét tanulni akarók viszonylag nagy száma.) De kötött a kapacitás — mondhatnánk kölcsönvett kifejezéssel — hiszen a Réz utcai iskolának tizenegy hangszeres terme van, ezen kívül még tizenegy helyiséget birtokol egy-egy általános iskolával együtt, illetve a Kodály Zoltán Általános Iskolával közösen. Az előképzősök számára egy éves próbaidő után derül ki, hogy kik azok a szerencsések, akik továbbléphetnek — természetesen képességük, tehetségük, fel- készültségük szerint. (A zeneiskolai növendékek felkészítése persze, már korábban elkezdődik. Két éve működik a zenei óvoda, ahol a hangszerekkel való ismerkedés jelenti a nagycsoportosok számára az első találkozást a zenetanulással.) A város hatszázhúsz diákja koptatja így az iskola padjait, hangszereit. De ne gondolják, hogy ez valami monoton, időnként fülsértő gyakorlás fantáziátlan óráit jelenti! A hangszeres tanulás merevségén, kötöttségén próbál túllépni a pedagógiai újdonság: a minden tagozaton bevezetett csoportos oktatás. Kis közösségekben egyszerre többen ülik körül például a zongorát, egymás# biztatva, egymástól is tanulva játszatnak az órán. Nemcsak a muzikalitást: a fantáziát, az egész személyiséget fejleszti ez a nyitottabb forma, s közben megismerhetik a közös muzsikálás szép élményét is. Ugyanezt a célt szolgálja, hogy ma már minden növendék kipróbálhatja ügyességét, tehetségét nagyzenekarban is. A harmadik éve működő fúvószenekar mellett Benedek Sándor irányításával dolgozik az apróságok utánpótlás-együttese, az úttörő vonószenekar mellett pedig már két „tücsökzenekar” készül a nagyok közé való „felnövésre”. A gimnazisták és középiskolások képzésében játszik nagy szerepet egy másik újítás: a kamarazenei főtanszak. ■ A zeneiskola nemcsak a szűkén értelmezett zenei nevelésért tesz sokat. Két éve vezették be a különböző művészeti ágakat egybefogó képzést: a muzsika mellett a képzőművészet, a mozgáskultúra közös elemeit tárja fel a gyerekeknek Lugossy László és felesége. Ezek a formák azért sikeresek, azért vál’tak be, mert a zeneiskola tanárainak alapvető törekvéseit tükrözik: „Legyen a zene mindenkié!” Munkájuk gyümölcse bizonyára később érik be: amikor mostani^ növendékeik majdani esztegályosként, kereskedőként, mérnökként vagy fogtechnikusként magukkal viszik mindenhová a zene szeretetét. Hírünk az országban Szövetkezetekről a Szabad Földben — A Városépítés Kunszentmártonrél Nők Lapja portré Az országos sajtóban megjelenő Szolnok megyei vonatkozású hírek közül októberben is kiemelkednek a mezőgazdasággal és a megye mezőgép-iparával foglalkozó hírek. A Mezőgazda- sági Technika 10. száma és a Magyar Mezőgazdaság október 1-i száma foglalkozott a szolnoki Mezőgép Vállalat tevékenységével. Mindkét elemző cikkben mint a mezőgazdasági gépesítés élenjárd képviselőjéről írnak a vállalatról, kiemelve, hogy termékeinek mintegy hatvan százalékát exportálja: betakarító és mezőgazdasági hulladékot hasznosító gépeket. A megye 55 termelőszövetkezetét összefogó Teszöv múlt évi munkájáról számot adó küldöttgyűlésről tudósított a Szabad Föld 42. száma. Hét esztendei kapcsolat bizonyítja az együttműködés életképességét és tartósságát, amely a Teszöv és a csehszlovákiai nagykürtös! járás Mezőgazdasági Igazgatósága között jött létre a géppark jobb kihasználása a kölcsönös segítségnyújtás érdekében. A gazdasági együttműködést tapasztalatcserék, kirándulások és csereüdültetések színesítik — Irta a Mező- gazdasági Szövetkezeti Élet októberi száma, elemezve az agrárszektorban kialakult nemzetközi kapcsolatainkat. Szolnoki székhelyű ipari vállalatokat mutatott be a Marketing 4. száma. A kereskedelem és az infrastruktúra témaköréből írt cikkek alapján kiemelkedik a Heti Világgazdaság 44. száma, amely a Tiszafüreden megalakult első telefonhálózatépítő gazdasági társaságról tudósit, valamint a Népszabadság október 8-i száma, amelyben a települések kereskedelmi ellátását elemezve szó esik arról is, hogy a megyeszékhelyen öt év alatt huszonöt százalékkal emelkedett a bolti üzlettér. Több országos napilap faglalkozott Kunhegyes fennállásának 700. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekkel. Kunszent- márton várossá nyilvánításának jelentőségéről, az új város földrajzi és regionális szerepköréről írt a Városépítés 4. száma. Gazdag tartalommal és széleskörű tematikával jelentek meg ebben a hónapban is a megye kulturális életével foglalkozó cikkek. A Hajdú-Bihari Napló is hírt adott a Jászberénybe került kétszáz Hamza Dezső Ákos festményről. A Népművelés 9. száma két megyei témájú cikket is közölt: Fellegi Beatrix az MMIK családi kaszinó elnevezésű rendezvénysorozatáról, Kaj- di Béla a képesítés nélküli népművelőknek az Oktatási Igazgatóságon szervezett tanfolyamáról irt. Igen szép írás jelent meg Kormos Valéria tollából a Nők Lapja 41. számában. Életéről, az intézeti gyerekek iránti szeretetéről' faggatta az újságírónő Patkós Gyulát, a Szolnok Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatóját. A Homoki Kisegítő Általános Iskoláról közölt cikket a Szocialista Nevelés októberi száma. A dr. Boros Zoltán és dr. Kádas István szolnoki orvosok által tervezett csontrögzítő szerkezet előállításának viszontagságairól irt a Gazdasági Magazin 7. száma. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Olvasószolgálata Kulturáltan TIT a természettudományokért Megújhodó stúdió Befejeződéséhez közeledik a TIT Természettudományi Stúdiójának felújítása, a megrongálódott épület helyreállítása. Mint ismeretes, a XI. kerület Bocskai úti épületen tapasztalt nagymérvű állagromlás, szerkezeti károsodás következtében a Stúdió üzemeltetése életveszélyessé vált, ezért az év elején be kellett zárni. Minthogy a tetőszerkezet csaknem teljes egészében tönkrement, a beázások pedig megrongálták az elektromos . vezetékeket, így a felújítási munka az egész épületre kiterjed — adott tájékoztatást dr. Préda Tibor, a TIT gazdasági igazgató. A tetőszerkezet felújítása utolsó szakaszához érkezett; a tetőt befedték, jelenleg a bádogos munkákat, és az egyéb kiegészítő javításokat végzik. Az épület belső tereiben előreláthatóan a jövő év elején fejeződnek be a munkálatok. A jövő év második felében azonban nemcsak felújított, megszépült épületet vehetnek birtokukba a látogatók, hanem modernebb eszközökkel felszerelt kiállításokkal, s korszerűbb modellekkel is találkozhatnak. Az épületrekonstrukciójával párhuzamosan ugyanis lecserélik az elavult demonstrációs eszközöket. A gőzgépmodellek, az elektrofizikai jelenségeket bemutató tárgyak közül csak azokat tartják meg, amelyek napjainkban is aktuálisak és számot tarthatnak a látogatók érdeklődésére. A stúdió vezetői a jövőben több, rövid periódusokban váltakozó kiállításnak kívánnak helyet adni az épületben. A stúdió szándéka, hogy kapunyitása után a környezetvédelmi tevékenység egyik fontos fórumává váljék, az országos szervekkel együttműködve szeretné vállalni a környezetvédelemmel kapcsolatos ismeretterjesztés feladatát. Sok a panasz köznapi viselkedésünkre, magatartásunkra. Sajtó, rádió, televízió teli van az emberi hanyagságot, lezsersé- get, trehányságot bemutató, ostorozó szövegekkel, riasztó példákkal. Ezeket hallva, olvasva, látva időnként szégyelljük magunkat, s gondolatban fogadalmat teszünk, hogy változtatunk a joggal kifogásolt dolgokon. Például, nem dobjuk el a cigarettavéget a lépcsőházban, a bolt ajtajában és a buszmegállóban, nem söpörjük a szemetet a parkoló kövére, a tatarozásból származó törmeléket nem öntjük, még titokban sem, a városszéli árokba, — és így tovább. A hivatalban és egyéb munkahelyeken alig várjuk, hogy kissé kipihenjük magunkat. Közben egyik cigarettáról a másikra gyújtunk, s észre sem vesszük, hogy már vágni lehet a füstöt a szobában. Csodálkozunk hogy némely szaktársunk, mint a szárazra dobott hal, kapkod levegő után, de mi csak mosolygunk azon, hogy mennyire nem bírják a dohányfüstöt egyesek. A statisztikák is arról adnak számot, hogy növekszik a közutakon az agresszivitás, s tagadhatatlanul terjedőben az alkoholfogyasztás — természetes normákat mesz- szl túllépő — mértéktelen élvezete, az egyéb narkotikumokról nem is beszélve. Mindez együtt jár az emberek viselkedésének eldurvulásával, a kötelező tapintat teljes hiányával. Hányán és hányszor megírták, hogy — már a gyermekek is! — a játszótereken, de a járműveken utazóknál is divat a mosdatlan, trágár beszéd, s nincs aki figyelmeztesse őket. Cukorbeteg ismerősünk rosszul lett a buszmegállóban, de senki sem sietett a segítségére, azt hitték, hogy részeg, akit kikerülni érdemes, s méltatlan a támogatásra. Szerencsére egy kollégája arra vetődött, s tudta a baját. Hányszor látjuk, hogy a tömegközlekedési járműveken — néhol pedig felirat is kér vagy figyelmeztet erre — nem adják át a helyet a terhes asszonyoknak, öregeknek, a begipszelt lábú, kórházból jövő betegeknek. Mindenki tud sorolni ehhez hasonló esetet, naponta tapasztalunk hasonlókat. Vannak persze jó példák is: — Bevásárlásból jöttem, szatyorral megpakolva, amikor egy kisfiú ugrott az ajtóhoz és szélesre tárta azt, még a nevét is elfelejtettem megkérdezni örömteli zavaromban. Egy boltban hangosan rámköszöntek, s azt hittem, hogy csak tréfálkozik valaki velem. Megállt a buszvezető a nehéz járművel, amikor két idős néni intett neki jóval a jelzőtábla után... Ilyen eseteket is látunk, de a bosszantóak jobban megmaradnak emlékezetünkben. Ami pedig a kulturálat- lanságot illeti, azt hiszem, az alapoknál kellene kezdeni, egészen az alapoknál: a családban, az iskolában legelőször. Aztán a munkahelyen, a közhivatalokban, a társas ösz- szejövetelek, értekezletek helyszínén: kérdezzük tán a mellettünk ülőt, nem zavarja-e, ha rágyújtunk? Észre- veszi-e az előadó, hogy fészkelődnek a kismamák, mennének az oviba a gyermekért?. .. És még erőteljesebben kellene küzdeni ellene az utcán, a rádióban, televízióban, az újságok hasábjain, az irodalom, a művészet eszközeit is segítségül híva, igazi rendeltetésüket felidézve. Vagyis lenen érni mindezt az egyén jellemének kialakulásakor, s a normák felállítása, megkövetelése idején. Mert valljuk be, valahol alaposan elhibáztuk. Üjra kellene kezdeni, de nem kapkodva, nem felületesen, hanem módszeresen. Ott valahol, ahol még a példamutatás érvényesül. Amíg nem késő, amíg hat a példa egyáltalán. F. Tóth Pál Székesfehérvárott Restaurálják a Rác templom freskóit Megújulnak Székesfehérvár egyik legszebb egyházi műemlékének, a Rác templomnak a freskói. A bizánci jellegű, Jézus és Keresztelő Szent János életének mozzanatait ábrázoló falfestményeket, valamint a templom rokokó ikonosztázát — Jo- van ©rabovacz és Grigorju Popovicz 1771-ben készített remekeit — restaurálják, színeiket felfrissítik, eltüntetik az idő kártételeit. Magát az épületet az Országos Műemléki Felügyelőség a közelmúltban hozatta rendbe. Felújították a barokk homlokzatot, a templom belső felületeit megtisztították az évszázados gyertyakoromtól, s megkezdték a berendezés felújítását is. Ezt a munkát tetőzi be a freskók helyreállítása. A megújult Rác templom érdekes dísze lesz a körülötte terjeszkedő új lakónegyednek, s középpontja a Rácváros hajdani portáiból létesülő skanzenek. Wmmk ci 7 B? * «P [1^ Paffig. _ araSS-,; ■VTftf. °I ' «WtoCTsTti ;;1 s fi m a ■ 'wa1 j íj lagPI Jjl i fi }Íffl É yi Képűnkön a Rác templom már kijavított falfestményei láthatók (MTI-fotók: KS)
