Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-10 / 264. szám
1986. NOVEMBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jubilál a Helyőrségi Művelődési Otthon Ünnepi ajándékműsor a megyeszékhelyen A nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulóján ünnepelte tízéves fennállását a Magyar Néphadsereg szolnoki Helyőrségi Művelődési Otthona. Ebből az alkalomból november 7-én jubileumi rendezvénysorozatra került sor, melynek legrangosabb vendégeként a Szovjet Déli Hadseregcsoport Ének- és Táncegyüttese adott ünnnepl ajándékműsort az intézmény dolgozóinak, látogatóinak, vendégelnek és a város nagyközönségének a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színház- termében. A megyében és Szolnokon már többször fellépett művészegyüttest ismerősként köszöntötte a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség — valamint a vendéglátó házigazda, a Killián György Repülő Műszaki Főiskola és a HMO nevében Kovács László alezredes. Az együttes művészeti vezetője, az Összövetségi köztársaságok Érdemes művésze címmel kitüntetett Juri} Sein alezredes által összeállított műsor az orosz nép és a Szovjetunió más nemzetiségei folklórkincsének legbecsesebb — és a magyar közönség számára is legismertebb — darabjait vonultatta fel. Vastapssal köszönte meg a hallgatóság a kedves-humoros népdalok, a hazaszeretetről és a szolgálat szép- ségeiről valló katonadalok, a nyírfaerdőket idéző bala- lajka-muzsika, a fergeteges ukrán táncok előadását éppúgy, mint a kalocsai ruhába öltözött lányok hamisítatlanul magyar marsát, vagy Farkas Ferenc Csínom Palkó című művének kedvesen vidám tolmácsolását. Az ajándékműsor a kultúra — a zene, a tánc — nyelvén fogalmazta újra és fűzte szorosabbra a két nép barátságát. A bravúros, vidám produkció címe Katonatánc Fotó: T. K. L. A hét flImlelbOl Ellenőrzés az utakon Jó néhány meglepetést tartogat a mozinézők számára az idei szovjet filmhét. A bemutatott alkotások közül is kiemelkedik Elem Klimov kétrészes filmje a Búcsúzás, és Alekszej German Ellenőrzés az utakon című munkája. Ez utóbbi úgynevezett háborús film, de sehogysem illeszthető a kétségtelenül erős propaganda hatású, pa- tétikus filmek sorába. Sokkal inkább a Ballada a katonáról, a Szállnak a darvak, a Csendesek a hajnalok testvérfilmje. Elkészítése idejét tekintve nem is mai film, hiszen több mint másfél évtizedig várt bemutatásra. Rögtön tegyük hozzá, nem művészi megfontolások miatt. German filmjében ugyanis a főhős nem „felmagasztosul”, hanem egyszerűen „csak” — s milyen sokat jelent ez a „csak” — tragikus helyzetbe kerül. Az Ellenőrzés az utakon egyik alakja ugyanis egy fogságba esett tiszt, aki céltudatosan a legcélravezetőbb megoldást választja, hogy mielőbb visszakerüljön az övéihez, átszökhessen a partizánokhoz! Lazarev — róla van szó — a hélyzet logikája szerint dönt: annak érdekében, hogy életben maradjon s később visszatérhessen a meggyőződése szerinti oldalra, elfogadja a lehetőséget, a németek szolgálatát. Tudatos döntés, a mai mozinéző számára elfogadható. De a történet nem ma játszódik, hanem akkor, amikor a szovjet nép élet-halál harcot folytatott az ellenséggel. Lazarev akkor veszíti ef sorsa irányításának lehetőségét, amikor visszatér az övéihez. A szovjet népet ért tengernyi szenvedés megteremtette a háború egyszeregyét: aki az ellenséggel lepaktált, — pusztuljon. A legnagyobb kérdés Lazarev számára, hoy az övéi hisznek-e majd neki, megbíznak-e benne? A kérdés igen egyszerű: fegyvert kap, hagy harcoljon a fasiszták ellen, avagy rögtön a fegyverek csöve elé állítják, s ki- végzik, mint árulót? Petuskov őrnagy, a partizánegység komiszárja a bűnöst látja Lazarovban, a parancsnok, Lokotkov pedig a megtévedt embert. Ez utóbbi nézőpont közelebb van Lazarov magatartásformájához, csak éppen ez is csapda számára. Súlyos a végkifejlet, halálos. De a helyzet is tragikus volt, amelyben akkor az embereknek dönteniük kellett saját és mások élete fölött. Lazarov megértésében az a kérdés, hogy elfogadjuk-e, azért állt a németek szolgálatába, hogy életben maradjon és harcolhasson a fasiszták ellen? Petuskov őrnagy úgy fogja fel: csak azért, hogy az életét mentse. Lokotkov, a parancsnok sem hisz maradéktalanul a volt tisztnek, de amikor megadja neki a lehetőséget, hogy bizonyítson, úgy gondolja, messzi még a háború vége. A történet tehát mindenképpen rendhagyó s azok számára, akik makulátlan hősöket akartak a filmszalagon is az utókor számára hagyni, érthetően megkérdőjelezhető. Arról nem is szólva hogy German az epizódokban sem azt mutatja, amit az egykori hivatalos „elvárások” már-már „szentesítet • tek”. Az elpusztított falvak túlélői nem fogadják buzgó optimizmussal a partizánokat, mert tudják, életükkel vagy szeretteik életével fizethetnek akár csak a ro- konszenvért is. Egy öregasszony oda is vágja Lokatov szemébe: „elmentek, utána- tok meg a büntetőosztagok: elpusztulunk.” Van a filmnek egy másik „vonulata”, amelyik legalább annyira érdekes, mint a primér történet. Eljutott-e Lokotkov Berlinbe? Nem, ő nem valószínű, tudomásul kell vennie, hogy „mellékvágányra” került. De mégip igyekszik, hogy akinek „arra van útja", jusson el Berlinbe, hiszen ezekben az években mindannyiuk életcélja — ha úgy tetszik szó- szerint is — az volt. Lokotkov döntésének helyességét az élet Lazarev révén is igazolta. Ahogy az idő igazságot szolgáltatott Alekszej German nagyszerű alkotásának is. — tiszai — Egymilliárdos pala Jászapátiban Ásványok kiállítása nyílik Öregdiák gyűjtése Ma délelőtt nyitják meg a 75. születésnapját ünneplő jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Vasútépítő Gépészeti Szakközépiskolában Borsos János gyűjteményének kiállítását, amely értékes kőzetekből, ásványokból, ősemberek által használt régi szakócákból, eszközökből állt össze. Borsos János a gimnázium diákja volt, most fúrómesterként dolgozik, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalatnál, Várpalotán. Négy éve gyűjti a köveket, 3200 darabot meghaladó gyűjteményéből most ötszázat mutat be __. amel yek mind hazai lelőhelyekből származnak. A legrégebbi darab egymilliárd éves. egy kristályos pala. Kiállítását december tizedikéig nézhetik meg az érdeklődők. Mától Ismét bemutatók Csiilagnéző A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Szolnok Városi Szervezetében ma ülést tart a csillagászati szakosztály. Értékelik a ’86- os év munkáját, s javaslatokat hallgatnak meg a következő év feladataihoz, a magasabb színvonalú csillagászati ismeretterjesztés érdekében. Az ülés előtt jelentették be, hogy a toronyház tető- szigetelése befejeződött, s mától ismét fogadja látogatóit a csillagvizsgáló. A téli időszámítás idején hetente háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken 19—21 óra között tartanak bemutatót, s ezek előtt hangosított diasorozatok, kisfilmek és videofilmek segítségével ismerkedhetnek az érdeklődők a világegyetem érdekességeivel, az űrkutatás legújabb eredményeivel. A csillag- vizsgálóban szakirodalom is vásárolható. Belépőjegyeket a helyszínen lehet venni. II szolnoki Bánk bán a Vígszínházban Elkapkodták a jegyeket — Egy nap, két és félezer nézű A Szigligeti Színház társulata nagy érdeklődéssel kísérve mutatta be november 7-én, pénteken a Bánk bánt, a Vígszínházban. Az érdeklődésre mi sem jellemzőbb, minthogy a korábbi, az eredeti meghívás csak egy, az esti előadásra szólt, s aztán ahogy árulni kezdték a jegyeket. oly nagy volt az érdeklődés, hogy délutánra is telt házat ígértek a közönségszervezők. A végeredmény tehát: két előadáson közel két és félezer néző, a fővárosban. A színházi szakma képviselőin kívül elsősorban diákok tekintették meg Katona József klasszikus drámáját Ács János rendezésében. Tudomásunk szerint ebben az évadban fővárosi társulat nem vállalkozott a Bánk bán bemutatására. Pedig ezekben az ínséges időkben, amikor mai szerzők nem kényeztetik el a színházakat drámáikkal, érdemes a klasszikusok színpadra állításával kísérletezni. A közönség várakozása legalábbis ezt igazolja. Telt ház előtt ment a szolnoki Bánk bán november 7-én a fővárosi Vígszínházban. Képünkön a bemutató előtti nézőtéri pillanat, s az előadás egy jelenete Fotó: N. Zs. A portré nagymestere Gábor Móricz emlékkiállítása a karcagi Déryné müvelűdésl központban Kevés művésznek adatott meg, hogy olyan időben is tekintélyes életművet mondhatott magáénak, mint a kilencven- hét éves korában — ez év szeptember 12-én — elhunyt Gábor Móricz festőművész. A Karcagon e napokban nyitva tartó tárlat a SZOT-díjas művész első emlék- kiállítása. S ezen a tárlaton egyetlen tárlóban igazolódni látszik az Sütő Irén portréja (1985) életmű terjedelme és műfaji gazdagsága: az 1910-ben rajzolt mezőtúri portréval — öreganyám a címe — együtt van kiállítva a mester ez évben készített bronzplakettje is. A két munka között egy bő emberöltő, 76 esztendő van. A karcagi tárlat tisztelgés Gábor Móricz emléke előtt, a szülőföld, a szűkebb haza emlékezése. A későbbi világjáró festő ugyanis Kisújszálláson született, 1889. március 20-án. Valamelyik nagyanyja Mezőtúron élt — lásd az 1910-es ceruzavázlatra történt utalás — tehát a karcagi eredet kétségtelen, ám a „genius loci”, a hely szelleme Gábor Móricz festészetében csak nagyon közvetetten érvényesül. 1907-ben festőnk már Párizsban tanul az Éco- le des Beaux-Arts-on, a Képzőművészeti Főiskolán Székely Bertalan, Balló Ede, Egy korai önarckép Szinyei Merse Pál voltak a mesterei. Az első jelentős nemzetközi sikerét Amszterdamban 1932-ben érte el, ezt követően Európa számos, rangos szalonja kaput nyitott — Róma, London, Berlin stb. — alkotásai előtt. Természetesen, rendszeres kiállítója volt a nagyobb hazai tárlatoknak, de több, önálló kiállítása is számottevő művészi elismerést váltott ki. Legutóbb Hódmezővásárhelyen láthatták képét az érdeklődők. A karcagi tárlat értő tallózás Gábor Móricz igen gazdag életművében. Az idézetek — tehát a kiállított művek — elsősorban az időrendiséghez igazodnak, s a festő legerősebb műfajára, a portréra helyezik a fő hangsúlyt. Élete utolsó évtizedeiben ugyanis — a csendélet mellett — a portréfestészet vált az idős művész legkedvesebb műfajává. A magyar művészeti élet kiválóságait festette. az egyéniség legkifejezőbb vonásait tükröztette az arcon, ebben szinte utolérhetetlen, méltón mondták róla. hogy a kortárs portréfestészet egyik nagy mestere. A karcagi válogatás elsősorban csendéletekkel és portrékkal jelzi a hosszú és gazdag életút egyes stációit. A számunkra legfontosabbnak tűnő látvány talán az, hogy Gábor Móricz virág- csendéletei is magukon hordozzák a „belülről láthatás” szándékát, jól érzékelhető a virágok karaktere — ahogy a portrékon az egyéniség arculata. Gábor Móricz karcagi emlékkiállítása november 23-ig tart nyitva. — ti — Szombaton a törökszentmiklósi művelődési ház rendezte Családi hétvégén már délelőtt csaknem négyszázan fordultak meg. A rendezvényt immár hat éve minden jelesebb ünnepnapon megszervezik. Most először kötötték egybe népművészeti vásárral a „kaszinózást". A Mezőtúrról, Szegedről, End- rődről s még több településről érkezett húsz népművész kínálta portékáját. A gyerekeknek pedig zenés műsorokat, mesekönyveket, videofilmeket, játszóházat, rajzversenyt, zenehallgatást kínáltak. Hangulatos szombat telt el a vígság jegyében. Amíg el nem fáradt gyerek-szülő, állt a „bál".
