Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 7. Újabb csillag a láthatáron Épül-szépiil a Tisza Szálló Ha a Tisza Szálló életko­rát emberi léptékkel mér­nénk, nem számítana öreg­nek: két év múlva menne nyugdíjba, így alighanem a legtermékenyebb ailkotól pe­riódusát élné. Épületnek pe­dig egyenesen kamasz a ko­ra, nem több, mint 58 éves — mégis már-már műemléki rangban vigyázza a Tisza- part panorámáját. A korát az adja, ami a bölcs emberek tekintélye: sok-sok titok tu­dója, korszakokat köt ösz- sze úgy, hogy mániákusan őrzi sajátos arculatát. És persze rangját is, hiszen egy szállodánál fontosabb a bel­becs, mint a külcsín. Jelen­leg kétcsillagos, de a horizon­ton feltűnt a harmadik csil­lag, amelyet remélhetőleg elnyer majd. Tanulságos feleleveníteni a szálló múltját. A Tisza part­ján 1927-ben kezdtek egy kutat fúrni azzal a szán­dékkal, hogy termálvizet nyerjenek. Közben elkezdő­dött a szálloda és fürdő épí­tése is, tervezői azok vol­tak, akik a fővárosi Gellért Szállót megálmodták: Sterk Izidor. Sebestyén Artur és Hegedűs Ármin. A kivitele­zést az Ellich és Döménycég vállalta, amelyik pontosan az építkezés ideje alatt ju­tott csődbe, így a szolnoki festőmesternek, idős Füllöp Jánosnak adósak maradtak egy fél családi ház árával. Pedig igényesek voltak ám a műépítészek: amikor a homlokzat elől eltávolították az állványzatot, az egyik tervező mérgesen rászólt a festőre: — Mondtam magá­nak, hogy olyan színe le­gyen, mint a Gellért Szálló­nak, és ez nem olyan! A szolnoki mester egykedvűen benyúlt a szivarzsebébe, és kivette a fővárosi hotel te­nyérnyi faldarabját, melyet pipájával ütött ile és a szín­hez pászította. Árnyalatra olyan volt. Felépült az étterem és a szálló. Csil'logott-villogott minden a csillárok fényében, ám a tervező szeme észre­vett valamit. Leoltatta a vil­lanyokat, 10 száll gyertyát kért, és meggyújtva leállí­totta azokat a márvány bur­kolatra. A gyertyafényben olyan volt a korábban tü­körsimának látszó padozat, akár az országút. Még egy hónapig csiszolták, amikor az építész végre elégedett lett vele. Ma is építészek dolgoznak a Tisza Szállóban — igaz, nem gyertyafény mellett. A munkák állásáróil Csépe Mi­hály igazgató elmondta, hogy baj nincs, hiszen lám, a szállodai rész, amelyet ja­nuár 15-én zártak be. szep­tember elsején már vendé­get is fogadott. Hogy ki volt a felújított hotel első bejelent­kezője? Sik Igor, a Szigli­geti Színház vendége. Végig­járva a szobákat, az ember­ben egy közismert reklám­mondat motoszkál: „Mi a részletekre i* ügyelünk....’’ Valóban, a szolnoki Tisza Szálló nem monumentalitá­A szobák „csak” otthonosak Fotó: Nagy Zsolt A homlokzat immár a város jelképévé vált sával igyekszik elbűvölni a betérőt, sokkail inkább az otthonosság lemérhetetlen komfortfokozatával és az­zal, hogy itt a személyzet szájából soha nem hangzik el hangos és méltatlankodó szó. A felújítás során a szobák száma átmenetileg 28-ról 22- re csökkent, ám ezzel nem kevesebb, de több lett a Ti­sza: valamennyi szobához fürdőszoba is csatlakozik, melynek kádjában a gyógy­vizet élvezhetik az ideigle­nes lakók. Folyik a tetőtér beépítése, ahol romantiku­san égre nyíló szobák várják a vendégeket, de rendez­vénytermet is alakítanak ki, a torony alatt pedig, ahon­nan valamikor tárogatószó szállt a város fölé, egy laká­lyos kártyaszoba kap helyet. Ä falak között már a régi medrében zajlik az élet, ám kívül még viseltes arcát mu­tatja a szálló, de nem so­káig. A külső szépítkezés kö­vetkezik, majd a kerthelyiség csinosítása. Eddig 40 millió forintot áldozott minderre a Hungar Hotels, de még né­hány millióra szükség lesz — fogalmazott óvatosan Csépe Mihály. Ami pedig a szolgáltatá­sokat illeti. Valamennyi, szo­bában televízió, rádió és te­lefon várja a vendégeket. A szálló egy önálló tévéstúdió­val is rendelkezik, amely az esti órákban videoprogramot ad. A szobaár — a jelenlegi A recepció egy szálloda névjegye. Az első benyomásokat Itt szerzi a vendég kétcsillagos besorolásnak megfelelően — 8—900 forint körül van éjszakánként, ám a jelenlegi teltház azt bizo­nyítja, hogy vannak, akiknek ez egyáltalán nem drága. Jó neve van a szoűnoki szálló­nak a nemzetközi börzén, a szakmában sokan — éppen patinája és megnyerő at­moszférája miatt — máris a szolnoki Fórumnak titu­lálják. A szálló vendégkönyve valóságos irodalmi arckép- csarnok; Móricz Zsigmond szívesen ült vonatra vasár­nap reggel, hogy a szoilnoki gyógyfürdőben „megáztassa” magát, s a program végez­tével délután már a leány­falui otthonában telepedett a terített asztali mellé. De vendég volt itt Mesterházy Lajos, Déry Tibor, és más számos irodalmi nagyság. Rangja van hát a Tisza Szállónak, melyet őriznie kell, újjászületve, újabb em­beröltőn át. Palágyi Béla Földosztás és agrárfejlődés Jászfényszarun ““Részletek egy— különdíjas , pályázatból A Megyei Múzeumi Szervezet, együttműköd­ve a Szolnok Megyei KISZ-bizottsággal, a HNF Megyei Bizottságá­val, valamint a szövetke­zeti érdekképviseleti szervekkel minden évben néprajzi és helytörténeti pályázatot ír ki különbö­ző kategóriákban. A pá­lyamunkákat az októberi múzeumi hónap záróün­nepségén értékelik és ott adják át a díjakat is. így történt ez ebben az évben is: október 31- én vehették át a legjobb pályázók a díjakat. Az idén a legtöbb dolgozat a megye új és legújabb kori történetének kate­góriájában érkezett. Az ötvennégy pályamunka beküldője között huszon­hét volt a felnőtt. Ebben a kategóriában kiemelt első díjat kapott Kiss Jó­zsef a Földosztás és ag­rárfejlődés Jászfénysza­run 1945—48 című pá­lyaművéért. Ebből idé­zünk néhány érdekesebb dokumentumot. szántottam azután négy-négy holdat, de csupán barátság­ból. Nem fogadtam ed érte pénzt.” Kiss József idéz a jászsági felső járás főszolgabírójának határozott hangú leveléből, amelyben a tavaszi munkák végzéséről intézkedett: „Azt álllapítottam meg, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzése több és több nehézségbe ütközik. En­nek folytán elrendelem, hogy a meglévő igák csak a vetési és a szántáselőkészítési mun­kálatokra használtassanak, fuvarozásra isdokodt esetben csak az elöljáróság előzetes írásbeli engedélyével.” A szigorúságra — írja a továbbiakban a pályázó — azért is szükség volt, mert az igásilovak száma mindössze száztizenhárom, az ökröké pedig kilencven. A szolgabí­ró a traktorok bérszántási díját április 9-én holdanként hetven kilogramm kukori­cában határozta meg (...) A gondokat némiileg enyhí­tette. hogy a szovjet hadse­reg egységeitől segítség érke­zett : vetőmagot, üzemanya­got és igáslovakat adtak az újgazdáknak. („Orosz kato­nalovakat hoztak Berényből a juttatottaknak.”) Kiss József ezután arról ír, hogy művelni való terüllet volt, de vajon volt-e mit be­levetni? „A községet ért háborús károk ellenére sem okozott gondot a vetőmag ölőterem­tése a régi gazdáknak. Az újaknak igen. ök nem tarta­lékolhattak az előző éviből, nem volt előző évi. A nagygazdák és a cséplő- géptuüajdonosok hombárja azonban tele volt. A főjegyző 1945 április 20-án azt jelen­tette. hogy a malomban, a raktárakban gabonakészlet nincs. A járási főjegyző ren­delettől tiltotta meg az ár­pa és a zab állati takarmá­nyozás céljára való megőr- lését, mert kevés volt a vető­mag. A községi elöljáróság a malom vámkeresletről het­venöt mázsa búzát igénybe vett vetőmag céljára.” A mezőgazdasági gépek üzemeltetéséről szóló fejezet­ben a pállyázó egyebek között a következőket írja: „A tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzését hátráltat­ta az üzemanyag hiánya is. A traktor-tulajdonosok ren­delkeztek bizonyos tartalék­kal. Az orosz katonai pa­rancsnokság segített a község égető gondjain. (...) Az őszi mezőgazdasági munkák idején rendszeresen érkezett petróleum, gázoűaj és benzin. Jászfényszaru több szállítmányról le is mondott Jászberény javára. A járási főjegyző újabb ren­deletben közölte, hogy a fo­gatok az őszi mezőgazdasági munkák idején és azok be­fejezéséig csak az elöljáróság engedélyével hagyhatják el a községet. A megyei termelési miniszteri biztos a mezőgaz­dasági munkák idejére fel­függesztette a vasárnapi és az ünnepi munkaszünetet. (...) A géptulajdonosok kihasz­nálva az újgazdák kiszolgál­tatottságát, igen magas szán­tási díjat állapítottak meg. Márkus József bérszántó in­dítványozza, hogy a gyepet holdanként 130 kilogramm rozsért, a szántót 65 kilo­gramm rozsért szántsák. Hogy a szántási díj állan­dóan vitatott volt, kiderül a megyei gazdasági felügyelő körleveléből: „. .. több hely­ről panasz érkezett, hogy a traktoros bérszántók vala­mint a fogattulajdonosok oly magas összeget kémek, amely szinte megfizethetetlen. Ez­ért: kettős ló, ökör vagy te­hénfogat legalább 15 centi­méter mélységű szántás kát. holdankénti díja könnyű- és középkötött talajon 24, kö­tött talajon 30 forint lehet A 15 centiméternél sekélyebb szántásért annyiszor 1 forint 60 fillérrel kevesebbet kell fizetni, ahány centiméterrel sekélyebb a szántás. Kötött talajon két forinttal csökken centiméterenként. Traktorral végzett bérszántás könnyű- és középkötött talajon centi­méterenként 1 forint 40 fil­lér, kötött talajon 2 forint 10 fillér.” Módszereket várnak Segíteni a szabadidő hasznos eltöltését „A felszabadulással járó tulajdonjogi változás nem­csak hogy nem vetette visz- sza a termelő munkát — a rendkívüli kedvezőtlen tárgyi feltételek ellenére sem — hanem felszabadította a pa­rasztság termelői kedvét, mozgósította a" parasztgazda­ságok jelentős termelő erőit. Nem véletlen, hogy az új­birtokosok ilyen körülmé­nyek között igaerő hiányá­ban önmagukat fogták igába, és úgy művelték a föl­det. (...) Az újgazdák termelési kedve önmagában természe­tesen nem szüntette meg a mezőgazdaság művelési gondjait, egyébként is a mű­velésre váró földnek csak kisebb hányada esett rájuk. Jászfényszarun a szántó össz­területe 1945 tavaszán 7530 kát. hold volt, ebből az új­gazdáknak 946 kát. holdat osztottak ki. Az újgazdák kö­zül számosán rendelkeztek a földosztás előtt is kevéske birtokkal: a Részletes felosz­tási tervben szereplő adatok szerint ez a terület 320—340 kát. holdra tehető. így á' jut- tatottak földingatlana az összterület hatodrésze. A Földművelésügyi Mi­nisztérium 1945 január 23-án kiadott rendelete értelmében minden községnek munka­tervet kellett készítenie a ta­vaszi mezőgazdasági tenni­valók elvégzéséhez: a közsé­gek csak helyi erőforrásokra támaszkodhattak, először a leg­jobb termést ígérő földet kel­lett megművelni, az iga és különböző mezőgazdasági szerszámok tulajdonosai kö­telesek voltak azokat pénz vagy kézimunka ellenszol­gáltatás fejébe másoknak kölcsönadni. (...) Sokan voltak, akiket nem kellett a rendelet betartásá­ra kényszeríteni, egymásnak kölcsönösen segítettek.” Ezután Kiss József idéze­teket sorakoztat jegyzőköny­vekből és visszaemlékezések­ből: „Czeglédi Nándor szántot­ta meg a négy hold földe­met. A szántásért magam jó­szántából két kocsi répát ad­tam.” „Aki igával rendelkezett, annak kötelessége volt szán­tani más földjén. Nekem ti­nóm volt, Veres Sándornak is egy. összeálltunk. 17 hol­dat szántottunk fel. A szán­tási, vetési tervet a termelé­si tanács állította össze.” „Az újgazdák közül kevés­nek volt lova, fölszerelése. Előírták, hogy az igával ren­delkező gazdának kinek a földjét kell fölszántani. Elő­írták azt is, hogy a gazdának kosztat, a lovának meg ta­karmányt kell adni. Nekem lovam voít, Darabos Janinak is. Szalai József juttatott föld­jének fölszántása volt kiírva. Három válykosi gazdának is Kisújszálláson Fazekas népművész kiállítása Ma délelőtt fél tízkor Kis­újszálláson, a József Attila Városi Művelődési Ház kis­gazdájában nyílik meg Szűcs Imre fazekas népmű­vész kiállítása. A gazdagon díszített edények, tárgyak tárlatát Bácskái Miklós, a flszafüredl Városi Tanács mű­velődési osztáüyának vezetője nyitja meg. A néprajz, nép­művészet iránt érdeklődők november 28-ig nézhetik meg a kiállítást, minden nap dél­után 15—18 óráig, szomba­ton 9—11-ig. A KISZ Központi Bizott­sága pállyázatot hirdet, amelyben fiatal közművelő­dési szakemberek, illetve if­júsági közösségek, valamint művelődési intézmények kol­lektívái vehetnek részt. A téma izgailmas: a fiatalok művelődését, szórakozását, szabad idejük hasznos, tar­talmas eltöltését segítő mód­szerek kidolgozása. A pályá­zat néhány kiemelt témakö­re: a középiskolai, kollégiu­mi közösségek tervei, mód­szerei; a számítástechnika, a műszaki kultúra alkalmazá­sa; a lakótelepeken élő fia­talok szabadidős tevékeny­ségének formái; a termeiő- szövetkezetek, állami gaz­daságok és a községek közös művelődési lehetőségei; a videotechnika alkalmazása; a művelődési intézmények társadalmasításának formái. A szervezők elsősorban olyan módszerek kidolgozá­sát javasolják, ameilyek ja­varészt helyi forrásból meg­oldhatók. A pályadíjakon kí­vül a szakmailag legkorsze­rűbb munkák kivitelezését segítik elsősorban. A jeligés pályamunkákat két példány­ban. zárt borítékban kell feltüntetni a pályázók nevét, munkahelyük címét. A be­küldési határidő: decemberi. Cím: KISZ KB Kulturális Osztálya Budapest, XIII., Kun Béla rakpart 37—^8. A munkák elbírálását a szak­emberek még december fo­lyamán elvégzik, s az ered­ményt is kihirdetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom