Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
1986. NOVEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 su* il.''s"*.*rr^' • 3 * • - ■ v * A <■ ^‘- •;> . v~\ *' Újszászon, tizenöt lJf*flC7ÍÍ|lÍk 21 llflf PQ J 1 rteéhM ______IwwSfOfclHHfi O H”v " K O a vasúttól „segítség” a lakásoktól Ügy tűnik: Űjszászon a valamikori községalapítók kedvelhették a széles, hosz- szan elnyúló telkeket, hiszen a település belterületi útjainak a hossza meghaladja az ötven kilométert. A mennyiség több mint kétharmadánál az a legnagyobb gond, hogy télen a sár, nyáron pedig az alacsonyan vitorlázó por állandó és hívatlan vendégnek számít. A nem újkeletű panasz részbeni orvoslását végül is egy pályarekonstrukció segítette. Ugyanis a nagyközségtől Tápió- györgyéig húzódó vasúti szakasz felújítását az idén végzik a MÁV szakemberei. Ez a művelet azt jelenti, hogy a duplavágányú pályán kicserélik az aljzatot: még pedig olymódon, hogy ügyes gépekkel kőzúzalékot dolgoznak az alapba, illetve a régi egy részét átrostálva, azt ismét visszarakják. Hangsúlyozom: csak egy részét, mert a többi hatalmas kupacok formájában a töltés mellett hever. Mindezt megtudva a tanács vezetői, levelet írtak a MÁV Debreceni Igazgatóságához, remélve: hátha sikerül olcsón hozzájutniuk az útalapnak kiváló, közeli kövekhez. A válasz gyorsan megérkezett, aminek örvendetes módon az volt a lényege, hogy a település lakói ingyen elhordhatják a kimaradt zúzott követ, ám a fuvarköltségek természetesen a szállítókat terhelik. Nagy volt az öröm, és ezt A Mátyás utcában az útalapot készítik az ott élők hallva a tanácstagok gyorsan körbejárták körzetük lakóit: vállalnák-e az útkorszerűsítés fejében a szállítások fizetségét. Szinte minden utcában igent mondtak az ott élők, és több helyen pár napon belül elkezdték a 25 centiméter mély útalap kialakítását. Ebbe majd a zúzalék kerül, amelyet egy úthenger kellően összetömö- rít. Ami a szállítást illeti: ezt magánfuvarozók épp úgy végzik, mint ahogyan a Szabadság Termelőszövetkezet, ahonnan többek között rakodógépet is kapnak a nagy munkához. A lakóknak csak a járművezető bérét, illetve a gép üzemanyag-költségét kell megtéríteniük. Ügy számolják: a zúzalék tizenöt utcába elég. és a fáradozás eredményeképpen a belterületi földutak hossza öt-hatezer méterrel csökken az idén. Tény, az új hengerelt út nem tükörsimaságú sztráda, de arra kiválóan alkalmas, hogy az ott élők közös összefogásából, erejéből nem utolsósorban a forintjaiból a már meglévő, döngölt alapra valamikor egy felső, záróréteget húzzanak. Még így is félpénzbe kerül, hiszen a kő ingyen van, és szállítani se messziről kell. Nem beszélve arról, hogy a por és a sár már az eddigi összefogás eredményeképpen sem keseríti tovább néhány- száz / újszászi csalód mindennapjait. D. Sz. M. Barónyl tapasztalatok Nyugállományban, de nem tétlenül Ifolt dolgozóikat visszavárják az Üzemek Jászberény 31 ezres lakosságának mintegy negyede nyugdíjkorban. Ahogy a pihenés évei elérkeznek, sokan közülük azonban le se teszik a szerszámot, hanem tovább dolgoznak. mások pedig egy-két hónap után újból közösségbe kívánkoznak. A közösség éltető erején túl természetesen fontos szerepet játszanak az anyagiak is, mert aki birja, teheti. igyekszik kiegészíteni a nyugdíját. Azok vannak könnyebb helyzetben, akik helyben dolgoztak, mert saját munkahelyük szívesebben foglalkoztatja őket. Idegen nyugdíjast általában ritkán alkalmaznak az üzemek, vállalatok, és ennek több magyarázata is van. Egyrészt a régi dolgozó a megszokott környezetben, gépek, emberek között hatékonyabban dolgozik, másrészt pedig sokszor éppen elegendő a saját nyugdíjasainak munkát, fizetéskiegészítést biztosítani. A Hűtőgépgyárban az előző év őszén felmérik a nyugdíjba lépőket, akikkel a gyáregységek, üzemek vezetői elbeszélgetnek további szándékaikról. A szalagon, teljesítménybérben dolgozók legtöbbször alig várják már a pihenést. Az utolsó években elegendő a normát teljesíteni, tehát oda nem kívánkoznak vissza. Munkaerőhiány miatt a szerszám-, laborüzemben, a tmk-ban dolgozó vasas szakmabelieket várják leginkább visz- sza. Az alkalmazottaknál ritkán nyílik lehetőség az irodai munkára, ez a réteg nem is igen keres újból állást. A betanított- és segédmunkás nyugdíjasokat a gondnokságon udvari munkával tudja foglalkoztatni a gyár, mivel a könnyű munkaköröket (rendész. öltözőőr) a rehabilitált dolgozók töltik be. Az Aprítógépgyárban is hasonló a helyzet, bár ott a szakmunkások magasabb aránya miatt több nyugdíjast tudnak eredeti helyén foglalkoztatni. Ezen túl portán, iparőmek és idénymunkára (fűtési szezonban) nyílik lehetőség az idős dolgozók előtt. Jelenleg 38 nyugdíjas dolgozik a vállalatnál A mezőgazdasági üzemek is visszavárják volt dolgozóikat, de ott is főleg csak a termelésbe. A Kossuth Tsz a meghatározott évi 1260 óra munkaidő, illetve a 60 ezer forintos keresethatárokon belül korlátlanul tudja foglalkoztatni nyugdíjasait, és ezzel a lehetőséggel negyvenen élnek is. Elsősorban állatgondozóként a tehenészetben és a juhászaiban van szükség és lehetőség a munkára. A Szekuritás azon ritka vállalatok közé tartozik, amely más vállalatok nyugdíjas dolgozóit is szívesen foglalkoztatja. Bedolgozói munkakörben munkavédelmi kesztyűk készítésére várja a jelentkezőket, akikkel mintakesztvű varrása után köt szerződést. Az alkalmazott és más nyugdíjas szellemi dolgozók előtt nem nyílnak ilyen tágra a kapuk egyik munkahelyen sem. Számukra a Munkaerőszolgálati Iroda se tud választékot kínálni. Közöttük legkedvezőbb helyzetben talán a tanárok vannak a pedagógushiány, illetve a rendszeresen előforduló hosszabb-rövidebb idejű helyettesítések miatt. —lp— Nagy népszerűségnek örvend a TIT szolnoki csillag- vizsgálója; Derült idő esetén, minden hétfőn szerdán és pénteken az érdeklődők számára rendszeres távcsöves bemutatókat tartanak. Képünkön Horgas Attila és Balatoni Tibor amatőr csilla- gftsEok Cassegrain-típusú távcsővel megfigyeléseket végeznek. (Fotó: Cs. F.) Évente 4 ezer pero Ahol a magánvélemény közvéleménnyé formálódhat Tízéves a körzet! televíziózás November 24-én lesz 10 éve, hogy hazánkban Pécs és Szeged jóvoltából megkezdődött a vidéki televíziózás, majd kialakult a körzeti adások rendszere.A közelgő évforduló teremtett alkalmat arra, hogy a múltról, a jelenről és a jövőről beszélgessünk Szegeden, a Magyar Televízió Körzeti Stúdiójának impozáns épületében Tandi Lajossal a stúdió vezető-helyettesével. Közelebb az emberekhez — Maga a döntés, amely létrehozta a körzeti televíziós stúdiókat jelzett valamit... — Igen, a demokratizálás, a decentralizálás folyamatát. A fővárosnak, mint egyetlen központnak az oldását, legalábbis az erre való törekvést. A tömegtájékoztatás célját, hogy közelebb kerüljön azokhoz az emberekhez, akikről és akikhez szólni kíván. Aztán a hetvenes évek közepére úgy is emlékezhetünk — vélekedik Tandi Lajos —, mint arra az időszakra, amikor az emberek magánvéleménye közvélemény- nyé formálódhatott. Ennek egyik lehetséges fóruma és visszhangja a televízió. A körzeti televíziózással kiegészült a tömegtájékoztatás addigi strukljirája; kiteljesedtek a vidéki tömegkommunikációs műhelyek. — Az utóbbi két-három évben a helyi televíziózással — a kábeltelevíziók, a városi televíziók — létrejöttével tovább színesedett a kép. — Igen, azt hiszem olyan átmeneti időszakot élünk, amelyben a kommunikációs eszközök még nem egészen pontosan tudják a maguk dolgát, keresik helyüket és szerepüket. Magyarul a változás átmeneti idejét éljük. — Melyek voltak a 10 év legfőbb állomásai? Szolnok mostohagyerek7 — Az első években egyedi műsorok készültek a szegedi stúdióban, jórészt „vendég”- allkotókkal. Aztán fokozatosan kialakult a stáb, rendszeresen jelentkezett a Dél-Alföldi Krónika az egyes csatornán, akkor még három megye gondjaival. A következő lépés a regionális sugárzásra való áttérés volt. Azaz a szentesi adó körzetében a kettes csatornán minden héten egy óra a Szegedi Körzeti Stúdióé. 1985-ben Szolnok megye is stúdiónk régiójához kapcsolódott. — Mintha ez nem jelentett volna látványos áttörést! — Igen. be kell vallanunk, hogy egy kicsit mostohagyerekként bántunk a megyével. Hogy mást ne mondjak emblémánkban a három kör egyelőre változatlan: azaz csak három megyét jelképez. Nos, hadd szóljak először a lehetőségekről; Szegedtőfl a távolság elég nagy, mondjuk Szolnok megye északi pereméhez. Ráadásul a szentesi adó sugárzási körzetéből a megye bizonyos részei kiesnek. És valljuk be, kicsit el- kényelmesedtünk, hiszen elkényeztetett bennünket a Zentai Zoltán, Zérczi István alkotópáros, akik a tv-híradó szolnoki irodájának munkatársaiként meglehetősen szorgalmasan és színvonalasan dolgoztak, és elláttak bennünket a megyéről szó4ó tudósításokkal. Munkájukra, s mások bekapcsolódására továbbra is számítunk, de igyekszünk ezt a munkakapcsolatot értékközpontúbbá, differenciáltabbá tenni. — A nyár óta Zentai Zoltán a Szolnoki Városi Televízió vezető-helyettese, megüresedett állására pályázatot hirdetett a televízió. Azóta még kevesebbet foglalkozik Szolnok megyével a szegedi stúdió. A tv-hiradó irodavezetői állásának betöltésével nyilván előnyösebb helyzetbe kerülhet a megye, de más változások is várhatók. — Igen. Január 1-től megnövekszik a feladatunk és azzal együtt a felelősségünk is, hiszen elkezdődik az országos sugárzás, azaz minden kedden este 6-tól 7-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának közéleti magazinműsorát lehet látni az egész országban. Természetesen ezekben a heti magazinokban egyaránt foglalkozni kívánunk mind a négy megye problémáival, eseményeivel, embereivel. Az egyórás műsorban bővebb terjedelmet kaphatnak a fajsúlyosabb témák, természetesen llesz programajánlat, sport és továbbra is jelentkeznek a Dél-Alföldi Krónika hírei. Teljosltöképosségllk határén — A szegedi stúdió vállalta a szlovák és a román nemzetiségi műsorok készítését is. — Szívesen tesszük, ugyanis nemcsak példás nemzetiségi politikánk újabb fórumát llátjuk benne, de magyar nyelvű műsorainkra is hatnak a nemzetiségi témák. Ónálló vállalkozásunk már évtizede a 10—14 éveseknek szóló, Szegeden megjelenő Kincskereső című folyóirat „meghosszabbítása”. A lap ugyanis a nyári iskolai szünetben nem jelenik meg, de ekkor mi két televíziós különkiadással jelentkezünk. A kezdettől fogva jó a kapcsolatunk az Újvidéki Televízióval, közös műsorokat készítettünk és készítünk. Hamarosan képernyőre kerül Hangszerrőű hangszerre — Népzenei kalandozások a Dél-Alföldön és a Vajdaságban című műsorunk, amelyben igyekszünk föltérképezni e táj népzenei anyagát. Megemlítem az „Azok bontották le, akik építették...” (olvasókörök a vásárhelyi tanya- viliágban) című dokumentumfilmünket és a Dixi-show című produkciót, mely nemzetközi hírű Molnár-dixieland 11 számára készített mű. — Milyen személyzet, milyen technikával lát neki a megnövekedett feladatoknak? — Ha az ellhelyezésünket, azaz az épületet, aztán a technikát — többek között közvetítő kocsijainkat, elektronikus kameráinkat stb. nézzük, akkor azt mondhatom, jók a feltételeink. Ama közvetlenül műsorkészítéssel foglalkozó húsz szerkesztő, riporter, operatőr, rendező stb. manapság éppúgy teljesítőképessége fölső határán dolgozik, mint a műszaki kollégák. Évente négyezer-négy- ezer-kétszáz percnyi műsorral jelentkezünk, az utóbbi 3 évben 93 százalékkal emelkedett műsdridőnk, miközben létszámunk mindössze 7 százalékkal. Technikávail tehát egyelőre jobban állunk, mint felkészült szakembergárdával. Egri Sándor Dilemma Géza ötvenhatban kerékpárral hagyta el az országot. Kétkezi ember volt idehaza, tudta mi a munka. Ilyen irányú ismereteit újabbakkal tetézte Nyugaton az első évtizedben. Ezidő alatt kevés hír érkezett tőle, de a hetvenes évek elején megszaporodtak levelei. Akkor már egy kisebb szerviz-állomása volt az egyik NSZK-beli sztárda mentén, később benzinkutat is telepített melléje, sőt tíz kocsit is üzemeltetett taxiként. — Mégis csak vitte valamire ez a Géza —, mondta itthon Lenke, a sógornő, férjének, Józsinak. Géza öccsének. Aztán jöttek az utazgatások. Először Géza jött haza. Mercedesszel, később hozta a tíz évvel fiatalabb feleségét is. Juttát, egy év múltán meg az ikerpárt, hadd ismerkedjenek össze az unokatestvérek. Aztán a viszont látogatások is igazán jól sikerültek. Géza rendszeresen visszatért a hazai bázisra, ők meg bejárták Nyugat-Európát Géza NSZK-beli otthonából. Most azonban gondban van a honi család. Géza télen levelet irt: aktiv évei végére ért, idehaza egyre romlik az öröksége, a hegyháti kertes családi ház (Géza az anyait kapta annak idején), igaz, eddig is gondot fordított rá, két éve új gyümölcsöst is telepített, de hát idegenekre bízta a gondozást, szépen fizet érte. Különben is, az elmúlt években olyan dolgokat látott idehaza, amik ha előbb vannak, dehogy menu át a határon ötvenhatban, odakint meg nem az a világ van most, amit hajdanán idehaza megálmodott. Arra gondolt hát, hogy pénzzé teszi dolgait, tőkével érkezik haza, a nyugdíját is át tudja utaltatni. Márkában. Egyszóval jól jár még a Magyar Népköztársaság is. — A Gézát elöntötte a nosztalgia — állapította meg csalódottan Lenke, de azt nem mondta, csak gondolta: ezután mi lesz az ő túráikkal, hogy elmaradnak a cuccok, amik olyan jól mennek itthon, az ügyes vásárlások a jóízlésű Jutta kíséretében. Józsiban is megfordult néhány hasonló gondolat. Máris fuccsbamentnek látta kocsijának ingyen szervizelését Géza állomásán, s vége lesz az ingyen tankolásoknak a rokoni benzinkútnál. Jó-jó, ők is mindent megadtak itthon a rokonságnak. Jutta gyorsan felmelegedett nálunk, imádja a magyarokat, dehát neki még tíz aktív éve van hátra egy laboratóriumban, nem is akármilyen beosztásban, az ikrek meg most állnak valamelyik főiskola kapujában. Géza azt kéri, írják meg neki, milyen lehetőségek vannak a hazatérésre, aztán nyáron idehaza részletesen is megbeszélik majd a dolgokat. Hát most fagyos a hangulat Józsi- éknál. Érdeklődni kellene, mit hol és hogyan, válaszolni Gézának, valahogy okosan lebeszélni róla, vagy ha mégis hazajönnek, előtte egy útjuk még nekik is legyen, aztán majd csak lesz valahogy. Célszerűbb, ha Géza vár még tíz évet, aztán Jutta is nyugdíjba megy, csak akkor jönnek haza. Addig a két gyerek is végez, családot alapít, nekik igazán nem sok keresnivalójuk van az apjuk országában... És hozzájuk újra csak ki lehetne járni... Mostanában álmatlanabbak Józsi és Lenke éjszakái. Egyelőre tudatalattijukban fogalmazódik a válasz, mert válaszolni kell. Nehéz beleélni magukat Géza lelkivilágába. A hegyháti kertben lassan kopaszodnak a fák. Valamikor a papa nyesegefe őket, amikor Géza még csak ott lá- batlankodott mellette. Hatvanévesen ez a kert, ezek a fák hívják haza félálmában. Juttának nem mondta meg, hogy már egy éve vásárolt egy csodálatos metszőollót. Ha egyszer azt kézbevehetné. Benkő Károly
