Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 5. ünnepi tanácsülés a 30. évforduló alkalmából (Folytatás a 3. oldalról) helyzeteiben is hatékony szövetségi összefogást kiala­kítani. További maradandó tanul­ság, hogy a helyes politika folytatásához nem elegendő az esetleges hibák felismeré­se, a mélyenszántó önkritika sem. A hibák kijavítására hozott jó határozatokat kö­vetkezetesen végre is kell hajtani. Ha a mulasztásokat nem ismerjük fel időben, ha a szükséges korrekciók meg­valósítása elmarad, az sú­lyosan veszélyeztetheti a szo- ciailizmus ügyét. Az 1956-os magyarországi ellenforradalom történelmi tanulságokat hordoz a világ- rendszerek közötti harc ala­kulására vonatkozóan is. A fegyveres lázadást alapvető­en a belső okok tették lehe­tővé. Ám annak mind az elő­készítése, mind a lefolyása ékesen bizonyította: az osz­tályküzdelem egyszerre fo­lyik nemzeti és nemzetközi keretekben is. Amennyiben ollyan helyzet alakul ki, ami restaurációs erők számára saját megítélésük szerint kedvező perspektívával ke­csegtet, azok külső és belső osztagai késedelem nélkül, lépéseiket összehangolva cse­lekednek, adott esetben vál­lalják a fegyveres erőszak alkalmazását is. Következés­képpen a nemzetközi össze­A fejlődésről vallott felfo­gásunk követelte meg a mar- xizmus-leninizmus tanításai­nak, a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségei­nek alkotó alkalmazását a magyarországi nemzeti kö­rülményeknek megfelelően. Az ilyen politika vezetett je­lentős eredményekre a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésében, nemzetközi figyel­met é* elismerést kiváltó fej­lődésében. Ez érvényesült a gazdasági reform kidolgozá­sában és állandó fejlesz­tésére való törekvésben, a reformfolyamat további irá­nyításában. A társadalmi fejlődés ob­jektív törvényeinek megfele­lően járunk el, amikor hitet teszünk a szocialista demok­rácia folyamatos kiteljesítése mellett. Valljuk, hogy a de- mokrátia egyszerre cél és eszköz: cálja a szocialista vi­szonyok alakításának, mert az emberek igazán csak de­mokratikus viliágban érez­hetik magukat jól, de esz­köze annak, hogy elkerüljük a fejlődés zsákutcáit, megta­láljuk problémáink legjobb megoldását, előrehaladásunk­ban hasznosítsunk minden függéseket a nemzetközi osz­tályharc szempontjából kell megítélni. A magyar forra- dallmárok ezért is helyesen jártak el, amikor a belső erők mozgósításával egyidejűleg az internacionalista összefo­gásra, a kommunista világ­mozgalomra, a szocialista or­szágok, elsősorban a Szovjet­unió segítségére támaszkodva hárították eil, verték vissza a nemzetközi reakció támadá­sát. Kedves Elvtársak! Az MSZMP politikájában épít ezekre a drága áron szerzett, megszenvedett ta­pasztalatokra. Gyakorlatunk természetesen folyamatosan kiegészül a legutóbbi har­minc év felismeréseivel. Ha indokolt, készek vagyunk meggondoltan és időben kor­rigálni azt is, ami korábban adott feltételek között egyéb­ként helyes véleménynek vagy döntésnek bizonyult, ám közben az éAet túlhaladta. A legutóbbi három évti­zed megmutatta, hogy a né­pi hatalom szilárd, ha olyan politikai gyakorlatra, veze­tésre épül, amely a fejlődést szolgálja. Megtanultuk azon­ban, és számolunk vele, hogy a fejlődés nem egyenesvona- ilú és egyenletesen felfelé ívelő folyamat. Az előreha­ladás az objektíve keletkező ellentmondások folytonos megoldásán keresztül megy végbe. rendelkezésre álló társa­dalmi energiát. A szocialista demokrácia kibontakoztatá­sa nem a távoli jövő felada­ta, hanem a fejlődés minden stádiumában meg kell tenni hozzá az éppen akkor idő­szerű lépéseket. Ez a folya­mat vezet el a társadalom szocialista önkormányzatá­hoz, s felöleli a lakosság egyre szélesebb körű. cselek­vő részvételét a döntések elő­készítésében, végrehajtásá­ban és ellenőrzésében. Eredményeink e téren — túlzás nélkül mondhatom — jelentősek. Persze, van még mit jobbítanunk, tökéletesíte­nünk. A követelményekhez kelil igazítanunk a testüle­tek, a szervezetek és az in­tézmények munkáját, a kö­zöttük levő munkamegosz­tást, és változtatnunk kell a demokratikus intézmények hatékony működését fékező egyéni és társadalmi maga­tartást, a bátortalanságot. Politikai rendszerünk nem egyedüli, de legfontosabb eleme volt és marad a párt. Politikája, aktivitása, amely eszmei és cselekvési egység­re épül, meghatározza a szo­cialista demokrácia sorsának alakulását. Vezető szerepe ma is nélkülözhetetlen, báré vezető szerep formája, érvé­nyesítésének módja változik. Az izmosodó szocialista de­mokrácia viszonyai között az irányító szerep a vélemé­nyek türelmes alakításával, az emberek meggyőzésével, a viták vállalásával és a társa­dalmi közmegegyezésnek e viták során való újraterem­tésével érvényesíthető első­sorban. Pártunknak ma kell felis­mernie a századforduló kö­vetelményeit. a magyarság jövőbeli érdekeit. A haladó erőket egységbe fogva, bát­ran és kezdeményezően ketll vezetnie. Ez társadalmunk szilárdságának legfontosabb feltétele, a néphatalom, a szocializmus alapvető ténye­zője. Ami pártunk munkájá­ban nem elég hatékony, azon időben változtatni kell. Hatá­rozottan és meggyőzően visz- sza kell azonban utasítanunk az olyan kritikát, amely tet­szetős elképzelésekre hivat­kozva igyekszik egyrészt meggátolni az előrelépést, másrészt a reformfolyamat továbbvitelének ürügyén úgy kívánná átalakítani társadal­munkat, hogy megszűnjön a vezető marxista-ileninista párt meghatározó szerepe, gyengüljön a szocialista kor­mányzat és államhatalom. A mai ideológiai küzdelmek, politikai próbálkozások kö­zéppontjában éppen ez áUl. Társadalmi-gazdasági fej­lődésünkben lehetnek, van­nak is nehezebb időszakok. Történelmi tapasztalatunk, hogy a nehézségekből való kijutás mindenekelőtt a párt erején és munkájának haté­konyságán mjilik. Tú'l nagy árat fizettünk e tapasztalatért ahhoz, hogy elfeledjük. A pártnak most is van prog­ramja, amit a XIII. kong­resszus határozatában és a VII. ötéves terv céljaiban fogalmazott meg. De napja­inkban ennél konkrétabb cselekvési terveket várnak a dolgozók. Igazuk van. A Köz­ponti Bizottságnak az a tö­rekvése, hogy a már ellfoga- dott célok megvalósításában, számolva a konkrét körül­ményekkel, mindnyájunk összefogásával érzékelhető előrehaladást érjünk el. En­nek érdekében minden szin­ten az eddiginél határozottabb vezetésre, hatásosabb párt­munkára van szükség. Kedves Elvtársak! Az ellenforradalmi válság keletkezésének, az abból ki­vezető politikai küzdelem­nek, a szocializmus megvédé­sének és megújulásának ta: nulságai nem évülnek el. Most és a jövőben is világo­san kell látnunk, hogy a tra­gikus helyzetből való kibon­takozás és a későbbi előreha­ladás legfontosabb záloga az volt, hogy az MSZMP képes­nek bizonyult szakítani a szocializmus ügyét végve­szélybe sodró politikával, de megvédte a nép alkotó mun­kájával létrehozott értéke­ket. Vállalta a folytonossá­got, valamint a szolidaritást a munkásmozgalom fő vonu­latával, miközben a megúju­lásnak, amely népünk életé­ben nemzetközileg is figye­lemreméltó eredményeket hozott, alkalmas útját és megoldásait dolgozta ki. Nem gondoljuk, hogy a fejlődés során többé nem kell kritikus helyzetekkel szembenéznünk, de köteles­ségünk. hogy a tanulságokat megszívlelve e kritikus hely­zeteket időben, a szocialista nemzeti egységet folytono­san újrateremtve feloldjuk. Akik harminc évvel ezelőtt részesei voltak a szocializ­mus megvédéséért és meg­újulásáért folyó harcnak, ezért is küzdöttek. Az utódok nemzedékeinek ezzel az örökséggel kell híven sáfár- kodniok — fejezte be beszé­dét Berecz János. A Központi Bizottság tit­kárának beszéde után a me­gyei tanács aulájában elhe­lyezett márványtáblánál ko- szorúzási ünnepségre került sor. A Szózat elhangzását követően az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a megyei pártbizottság nevében Berecz János és Majoros Károly he­lyezte el a megemlékezés ko­szorúját; a Minisztertanács nevében Czinege Lajos és Papp Lajos, a megyei tanács nevében Mohácsi Ottó és Vankó Attiláné, a tanácsi apparátusi pártbizottság tit­kára, a tömegszervezetek és -mozgalmak nevében Sándor László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára és Iváncsik Imre, a KISZ me­gyei bizottságának első titká­ra, a fegyveres erők és testü­letek nevében pedig Zsembé­ri István vezérőrnagy és Ri­deg András, a Munkásőrség megyei parancsnokának he­lyettese helyezett koszorút az emléktáblára. A megemléke­zés. amelyen közreműködött a Killián György Repülő Mű­szaki Főiskola zenekara és a szolnoki Kodály kórus, az In- ternacionálé hangjaival ért véget. S. B.—N. Zs. m ’ * Berecz János és Majoros Károly megkoszorúzza a megyei tanács épületének aulájában lévő márvány emléktáblát A marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazása A résztvevők egyik csoportja Megemlékezések, koszorúzások november 4-e alkalmábél Budapesten Az 1956-os ellenforrada­lom áldozatainak emléke előtt tisztelegtek, s a Forra­dalmi Munkás—Paraszt Kor­mány megalakulásának 30. évfordulójára emlékeztek tegnap országszerte. A néphatalom hőseinek, az ellenforradalmárok ellen ví­vott harcban elesettek em­lékműveinél, sírjainál lerót­ták kegyeletüket a párt-, az állami és a társadalmi szer­vek, valamint a fegyveres erők és testületek képvise­lői. Az MSZMP Budapesti Bizottságán, a fővárosi kerü­letekben és az ország számos településén ünnepi üléseken idézték fel a 30 esztendővel ezelőtti eseményeket, meg­emlékezve a népi hatalom iránt elkötelezettek küzdel­meiről, a fegyveres^ harcok áldozatairól, s a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány megalakulásának 30. évfor­dulójáról. A fővárosban koszorúzási ünnepséget rendeztek a Nép­hatalom Hőseinek Köztársa­ság téri Emlékhelyén. A fel­lobogózott téren több százan gyűltek össze, hogy tiszte­legjenek az ellenforradalmá­rok ellen vívott harcban, a pártszékház védelmében el­esettek emléke előtt. A mun­kásmozgalmi mártírok em­lékműve mellett magasodó dombormű kőfalánál a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága nevé­ben Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára, továb­bá a főváros állami, társa­dalmi és tömegszervezeteinek vezető képviselői koszorúz­tak. Elhelyezték a megemlé­kezés virágait a pártház egy­kori védői és az elesett hő­sök hozzátartozói is. Megkoszorúzták az ellen­forradalmárokkal vívott harc mártírjainak sírjait és az ellenforradalmárok elleni fegyveres harcban elesettek emlékművét is a Mező Imre úti temetőben. Az MSZMP Budapesti Bi­zottsága baráti találkozóra hívta meg tegnap a pártház védelmében részt vett harco­sokat, Aa mártírok hozzátar­tozóit. A budapesti pártszék­házban rendezett ünnepsé­gen Grósz Károly mondott beszédet. Az ünnepi tanácsülés elnöksége

Next

/
Oldalképek
Tartalom