Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-27 / 279. szám

1986. NOVEMBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kél levél, két panasz Akik a sor végére szorulnak A muzsika határtalan Zenepedagógia és képzeletfejlesztés Zongoratanárok továbbképzője Szolnokon A tanácsoknak alapvető feladata, hogy a kis és nagy- közösségek érdekeit figyelembe véve arányosan fejlessze a települést. Ez nem könnyű feladat, hiszen a lakók elvárásai a különböző utcákban azonosak, a pénzügyi és a műszaki lehetőségek azonban eltérőek. A jogos sérelmek mellett elő­fordul, hogy a jó szándék is visszájára fordul. A tévedések, félreértések vádaskodásokat szülnek, sértett emberekre pedig nem számíthat a tanács. Sokszor elegendő a jó szó, az együtt­érző felvilágosítás, és mindkét részről a lehetőségek felelős­ségteljes mérlegelése. Enélkül a türelem is hamarabb fogy el. Az alábbiakban két olyan panaszos levél hátterét világK- ttom meg, melyekhez hasonló bizonyosan nagyon sok van a megyében. „Tabló” a tanítványokról, a vendégekről és a házigazdák­ról Azt a Kodály-igazságot, hogy a zene nem ismer ha­tárokat már-már elcsépeltük és csak akkor érezzük át a mélységét, amikor nem mint közhelyet, hanem mint egy esemény tartalmának kife­jezését alkalmazzuk. A kodályihoz hasonló igazságok juthatnak még az eszünkbe, ha olyan országos jelentőségű találkozóról — hivatalos fogalmazásban to­vábbképző — értesülünk, mint amilyet tegnap Szolno­kon rendeztek. A Magyar Zeneművészek Szövetsége szervezésében a Szolnoki Bartók Béla Zene­iskolát érte a megtisztelte­tés, hogy otthont adjon a zenepedagógus szakosztály zongora tagozata ülésének. Már önmagában a tény, hogy Szolnok lehetett az évente egyszer, legfeljebb kétszer összehívott ülés házigazdája, azt bizonyítja, hogy a me­gyeszékhely zeneiskolája mind nagyobb tekintélyt vív ki magának. Elérte ezt jól felkészült pedagógusaival, de valljuk be, remek személyes kapcsolataival is. Hiszen a tegnapi összejövetel „szolno- kiasítása” mellett olyan nemzetközi tekintélyek bá­báskodtak, mint Tusa Erzsé­bet zongoraművész. Hetven zongoratanár fo­gadta el a zenepedagógus szakosztály meghívását, hogy megismerkedjen az NSZK- ban folyó, a hazaitól némi- ként eltérő feltételek mellett működhető zongoraoktatás módszertanával, az ottani ta­nárok pedagógiai-szakmai ötleteivel. Mindezekhez két művészt látott vendégül a szolnoki zeneiskola: Hans- Jürgen Thomát, a freitzhei- mi zeneiskola igazgatóját és Helmut Vogel zeneszerzőt. Az amatőr művészeti moz­galom új formáinak népsze­rűsítéséhez, a magasabb színvonalú műhelymunkához nyújt segítséget az a pályá­zat, melyet ebben az évben ismét meghirdetett a KISZ KB Kulturális Osztálya, áz Állami Ifjúsági és Sport Hi­vatal, valamint a Művelődé­si Minisztérium. Az ifjúsági amatőr művészeti ösztöndíj — az évi egyszeri anyagi tá­mogatáson kívül, melynek összege 10—30 ezer forintig terjedhet — a vállalt felada­tok megoldásához fokozott mértékű szakmai, módszer­tani segítséget is nyújt. A fenntartó szerv egyetér­tésével pályázó együttesek­nek olyan részletes munka­tervet kell kidolgozniuk, amely egy évre előre meg­határozza a csoport művé­szi tevékenységének legfon­tosabb feladatait. Az ösz­töndíj elnyeréséhez a megyei KISZ-bizottság, illetve az Tegnap, a Magyar Keres­kedelmi Kamara székházá­ban kihirdették a XI. ma­gyar propagandafilm-szemle eredményét, átadták a díja­kat és bemutatták a szakem­bereknek a díjnyertes alko­tásodat. Az idei filmszemlére 67 propagandafilmet neveztek be három kategóriában, gaz­dasági, idegenforgalmi és társadalompolitikai témakö­rökben. A propagandafilmek 5—25 percesek, az alkotások fele a legmodernebb videó- technikával készült. A fil­medet előzsűrizték, majd a Ez utóbbi művész szerzemé­nyei kötelező darabként sze­repeltek az NSZK-beli ze­neiskolák zongoraversenyé­ben. A zenepedagógus szakosz­tály és a szolnoki házigazda zeneiskola az országos to­vábbképző megszervezésével igazán kitett magáért. Gon­doskodtak arról, hogy a vendég zeneszerző művei mellett egy mai magyar ze­neszerző alkotásával is ta­lálkozzanak a hazai zongo­ratanárok : Helmut Vogel művein kívül Kurtág György zongorabarabjaiból is be­mutattak néhányat a szolno­ki, a kisújszállási, a karca­gi, a törökszentmiklósi és a jászberényi zeneiskolák nö­vendékei. Az NSZK-beli művész-ta­nárok előadást is tartottak a meghívottaknak: Hans'-Jür- gen Thoma igazgató a Né­met Szövetségi Köztársaság zeneiskoláinak aktuális prob­lémáiról beszélt, Helmut Vo­illetékes művészeti szakbi­zottság véleménye szüksé­ges. A pályázatot meghirde­tő szervek a művészeti cso­portvezetők kiemelkedő munkájának elismerésére nívódíjat alapítottak, melyet a csoport munkájától füg­getlenül ítélhet oda a bíráló bizottság. Az ösztöndíjra és nívódíj­ra szóló pályázatokat a jövő év január 15-ig kell bekül­deni a KISZ megyei, illetve budapesti bizottság címére, ahonnan előzetes véleménye­zés után továbbítják a KISZ Központi Művészegyüttesé­hez. Az ösztöndíj odaítélé­séről 1987. március 31-ig dönt az amatőr művészeti mozgalom legnevesebb sze­mélyiségeiből és a díjalapító szervek képviselőiből álló zsűri. Pályázatot küldhet be bármely működő együttes, szakkör, művészeti klub, nemzetiségi csoport vagy al­kotó közösség. válogatás után 28 filmet ér­tékeltek. Két alkotás kapott első díjat, az egyik a Magyar Optikai Művek termékeit reklámozza, a másik Veszp­rém megye elhagyott falvai­nak mai életét mutatja be. Az Országos Egészségnevelé­si Intézet „Miért dohány- zunk?” című filmje, mint a legjobb társadalmi célú rek­lámot szolgáló propaganda­film, ötletdíjat kapott. A zsűri két alkotásnak máso­dik díjat, 4 további filmnek pedig harmadik díjat ítélt oda. Több alkotás oklevelet kapott. gél pedig a képzelőerő fej­lesztéséről és a mozgásfo­lyamatok stabilizálásáról tar­tott referátumot. A zeneis­kola igazgatója például rész­letesen beszámolt arról, mi­lyen módszereket alkalmaz­nak az iskoláskor előtti ze­neoktatásban. Az NSZK-ban ugyanis már négyéves kor­ban megkezdődik a hang­szertanítást. Az ötlet nem is­meretlen a magyar zenetaná­rok előtt sem, hiszen van­nak már kezdeményezések a módszer hazai elterjesztésé­re. A tegnapi továbbképző vé­gül is, túl azon, hogy a szol­noki zeneiskola szakmai te­kintélyét bizonyította, elér­te célját, nevezetesen, hogy az ország zongoratanárai közelebbről megismerked­hettek egy oktatási rendszer metodikájával, amelyet más módszerekkel együtt beépít­hetnek saját pedagógiájuk folyamatába. — B — Kincskeresés Országos gyermekkönyvhét november 28. december 5. Az idei gyermekkönyv­hét verses kínálata kivételes — igazi irodalmat nyújt. S ha a többi könyvet néz­zük, akkor is csak jót mond­hatunk. Móra Ferenc Kincskereső kisködmönét immár huszon­nyolcadszor jelenteti meg a róla elnevezett ifjúsági könyvkiadó. A klasszikusok­ból ugyanis sohasem elég. Sütő Andrástól, az egyik legnagyobb mai magyar író­tól pedig az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó kínál mesejáté­kot Kalandozások Ihajcsu- hajdiában címmel. A termé­szet kifogyhatatlan világá­ról Schmidt Egon egyszerre két könyvet is írt: az Ezer ágán ezer fészek című vé­dett madarainkról, A madár­etető vendégei pedig a ma­darak téli gondozásáról szól — mind a kettő örök tárgy, jó, hogy ilyesmit adhatunk gyermekeink kezébe. Az ál­latokról még egy mű jele­nik meg: Vargha Béla Kis­állatok a lakásban című könyve. Történelmi, zenei, művészeti könyvek egészítik ki a kínálatot. A 24 mű mellett a téli könyvvásárra még külön is ajánl könyveket a Móra Ki­adó. A Móra Kiadó, csak a Móra Kiadó. Az országos gyermekkönyvhétre, amely elnevezés kissé hangzatos, a többi nem rukkol ki szinte semmivel. Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, a Múzsák Közművelődési Kiadó és a Zeneműkiadó jelentkezett még gyermekkönyvvel, de éppenhogy. A máskor tevé­keny gmk-k hol maradtak? Az országos gyermekkönyv­hét ugyanis több kell, hogy legyen üzletnél. F. L. Kérdezősködés után végül a tanácsházán igazítanak útba: a Kis utat Üjszász szé­lén a vasúton túl találom meg. A sínek mellett tornyo­suló cukorrépa hegyek körül rakodógépek forognak, rak­ják a vagonokat, vontatók, teherautók borítják le ter­hüket az útmenti szabad te­rületre. Az Ady Endre ut­cát árok szántja végig, on­— Nem is volna semmi baj a csönddel, nyugalommal, másért vag3runk elkeseredve — mondja Bakó János kerti munkáját félbeszakítva. — Nem irigylem másoktól a fejlődést, de mi egyáltalán nem érezzük a haladást, öt­vennyolcban építettem a há­zam, és csak nyolc évre jött a villany. Azután, mikor jár­dát kértünk, még azt is megkaptuk, hogy miért épí­tettünk ide. Már én is azt mondom, bár ne tettük vol­na, mert nagyon kevés gond­ja van ránk a tanácsnak. Az ivóvíz a legnagyobb problé­mánk, nehezünkre esik már messziről hordani. Gráner Zoltán is azt pa­naszolja a szerkesztőségünk­be írt levelében, hogy míg a szomszéd utcában már a gázt vezetik, addig ők még mindig „kannázzák” a vizet, annak ellenére, hogy ugyan­Ezért kérték a megyei ta­nács és a Néplap közbenjá­rását, a villanyvezetés miatt is annak idején „kihívták az újságot”. A tanácson azon­ban hamarosan kiderül, hogy egyrészt a levélírónak nincs mindenben igaza, másrészt nincs szükség mások beavat­kozására, hogy a Kis úton is házhoz menjen a víz. Az 1960-ban alakult vízműtársu­lat vállalta, hogy tíz év alatt kiépíti a közkifolyókat úgy, hogy azok legfeljebb 300 mé­terről elérhetők legyenek. A mintegy 20 milliós beruhá­zásban 10 év alatt megépült 30 kilométer vezeték, kutat fúrtak, víztornyot állítottak, tározómedencét és gépházat építettek. A költségekre min­den telektulajdonos ugyan­csak 10 év alatt 4 ezer fo­rintot fizetett be (és nem 8- at), mely nem érte el a tel­Székeslehérvárott Elkészült a skanzen első háza Tető alá került az első ház Székesfehérvár jövendő sza­badtéri múzeumában, a rác­városi skanzenben. A jelleg­zetes utcakép, valamint a népi építészettörténeti em­léknek számító másfél évszá­zados rác porták megőrzésé­re az Ikarus székesfehérvári gyára által kezdeményezett Egy üzem — egy műemlék­mozgalom keretében 12 vál­lalat, illetve intézmény vál­lalkozott arra, hogy helyre­állítsanak és gondozzanak egy-egy épületet. Elsőként a kezdeményező Ikarus kollek­tívája állított heljme egy 150 éves portát. A tervek szerint 1988-ig végeznek a rekonstrukciók­kal, s az új funkcióknak megfelelően be át rendezik a házakat. nan gyalog kell . folytatnom az utat. Kiszáradt nádas mellett elhaladva már azt gondolom, rossz felé tartok, mikor mégis rátalálok az 5— 6 házból álló Kis útra. A há­zak ablaka a szántóföldre néz, messziről traktorok zú­gását hallani, de azzal együtt is csöndes, nyugalmas a vi­dék. úgy fizetik a településfejlesz­tési hozzájárulást, mint má­sok. Azért is méltatlankodik az utcabeliekkel együtt, mert a másfél évtizede befizetett 8 ezer forint fejében vál­lalt hálózatépítést a tanács nem teljesítette. A levélíró nincs otthon, így Bakó Já­nos és a felesége tolmácsolja az utca panaszát. — A járdát is csak nagy nehezen kaptuk, sokat dol­goztunk vele, de nem bán­tuk, építettük mások helyett is. A vízzel azonban nem boldogulunk, mert kevesen vagyunk, idősek, magatehe­tetlenek laknak az utcában. Gondolja el, tavasz óta a malacnak is a kútról kell hordanunk a vizet, van sa­játunk is, de a szárazság mi­att kiapadt. Elfelejtenénk minden sérelmünket, ha ezt a tanács orvosolná. jes kiadás felét sem. A me­gyei tanácsnak és a KÖTI- VIZIG-nek a panaszt kivizs­gáló képviselői is megálla­pították, hogy a társulat a kötelességét határidőre (1970-re) teljesítette. Tehát a lakók ilyen irányú panasza jogtalan, mint ahogy az sem igaz, hogy 1 kilométerről hordanák a vizet. Nagy Jó­zsef tanácselnök azonban megérti a magukat mellő- zöttnek érző Kis útiakat, mert az a 300 méter is sok. — Kisfeszültségű hálózat és járda van minden utcá­ban, a vízvezetékből azonban a teljes kiépítettséghez még mindig hiányzik 6 kilométer. A tehó-ból évenként befolyó 700 ezer forintot éppen ezért a tornaterem építése mellett a vízhálózat bővítésére szán­tuk. A testület úgy döntött, hogy a hátralévő 7 utcában Kedvező tapasztalatokkal zárult a postának az a kez­deményezése, hogy az idei idegenforgalmi főszezontól kezdődően a kijelölt posta- hivatalokban lehetővé vált a valutabeváltás. A posta ez év februárjá­ban kapott engedélyt arra, hogy szolgáltatásai körét va­lutabeváltással is bővítse. Az ország különböző területein 57 postahivatalt jelöltek ki erre a feladatra, elsősorban az üdülőhelyeken és a na­gyobb városokban, előnyben részesítve a hosszított, illet­ve a hétvégi nyitvatartási Idejű hivatalokat. Csaknem háromszáz postahivatali dol­gozó tanfolyamon sajátította el a szükséges szakismerete­ket.. Kidolgozták az új szol­gáltatás módszereit, s besze­rezték a kellő segédeszközö­ket. Olyan asztali mikroszá­mítógépeket is vásároltak, amelyek a betáplált árfo­lyamnak megfelelően szá­mítják ki, hogy a befizetett 1988-ra befejeződik a veze­téképítés, és ezzel, remélem, megszűnnek a Kis úton is a panaszok. Pusztamonostoron a Gyöngyvirág utca lakóit nem az ivóvíz, hanem a járdahi­ány aggasztja. Idén ugyan nem volt panaszra okuk, mert az időjárás kedvükben járt, nem kényszerültek gu­micsizmában közlekedni, de volt már rosszabb évük is. A 3 éve kialakított utcában már elkészült hat ház, falai állnak néhánynak, mellettük is alapok, építőanyagok vá­rakoznak. A fiatal házasok, mert azok költöznek oda, ta­nácstól várnak segítséget, utat, járdát. Jenes Jánosék háza előtt, végig amíg a ke­rítés tart, már kész a járda, tekintélyes árok is húzódik mellette ugyanolyan hosszú­ságban. — Innen a víz el nem fo­lyik, de legalább elnyeli a csapadékot — mondja a gaz­da. — A járdának se lesz folytatása, pedig közművesí­tett telket ígért a tanács. A járdalapokat ugyan kiszállí­tották, de azokból csak egy sorra futja. Azt mondják a másikat pótoljuk magunk, ha babakocsival is akarunk közlekedni. Márpedig van is. lesz is babakocsi bőven, és aki itt épít, még ha olcsón kaptunk is telket, alaposan eladósodik, szüksége van minden forintra. Döntött a falu Amikor beszélnek vagy az utca lakói által írt levelet ol­vasom, úgy érzem, igazuk van. De el kell fogadni Kiss Lászlónak, a Jászfényszarui Nagyközségi Közös Tanács elnökének a magyarázatát is. — Negyvennyolcezer fo­rintot kértünk az alapköz­művel, tehát villannyal, víz­zel ellátott 830 négyzetméte­res telkekért. Járdát, utat azért nem építettünk, hogy az se terhelje a költségeket, különben is lakossági össze­fogással mindig olcsóbb, mintha vállalat készítené. A településfejlesztési hozzájá­ruláskor a község egyember- ként döntött az iskola mel­lett, úgyhogy Pusztamonos­toron minden pénzét, erejét arra gyűjti az elöljáróság. A közös tanács apparátusa a megvalósításban segít, a pénzek elosztása azonban ott kint a faluban történik. Az a véleményem, és több bele­szólási jogom nincs is, hogy a Gyöngyvirág utca lakói­nak egyelőre be kell érniük azzal az egy sor járdával, amíg vagy maguk vagy az elöljáróság erejéből többre nem futja. Különben a ha­sonló kérések teljesítését az iskola szenvedi meg. Lukácsi Pál valutának mennyi az ellen­értéke, s nyugtát is készíte­nek erről. A gép tárolja és összesíti az adatokat, s egy gombnyomásra számot ad a napi forgalomról. A kijelölt postahivatalok­ban három hónap alatt — augusztustól október végéig — összesen közel 51 ezren váltottak be valutát, csak­nem 65 millió forint érték­ben. A kedvező tapasztalatok alapján a jövő évtől várha­tóan további postahivatalok­ban is bevezetik ezt a szol­gáltatást, s ehhez újabb 250 postai dolgozót képeznek ki. A Magyar Posta foglalkozik azzal a tervvel is, hogy a ké­sőbbiekben — a nyelvtudási hiányosságok áthidalására — olyan szakszöveget állít ösz- sze német—magyar, illetve angol—magyar nyelven, amelynek segítségével köny- nyebben megérthetik egy­mást a külföldi ügyfelek és a hivatali alkalmazottak. Ösztöndíj, nívódíj fiatal amatőröknek Pályázni január 15-ig tehet Versengő propagandafilmek Qtletdijas a Miért dohányzunk? Nem mind igaz Egyiknek gáz, másiknak víz se Kedvező tapasztalatok Valutabeváltás a postákon is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom