Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-26 / 278. szám

1986. NOVEMBER 26. SZOLNOK MEGYEI NEPLAC § ( A tévé képernyője előtt Tegnapi tájékoztató Monográfia Erdély történetéről Három kötet, negyvenezer példányban Elkészült, s a napokban megjelenik az Akadémiai Kiadó nagyszabású vállalkozása, az Erdély történetét a kezdetektől napjainkig feldolgozó háromkötetes mo­nográfia. A mintegy kétezer oldalas tanulmánygyűjte­ményt — amelynek megírásában az MTA Történettudo­mányi Intézete megbízásából jeles történészekből álló munkabizottság vett részt — Hazai György, az Akadé­miai Kiadó főigazgatója és Köpeczi Béla akadémikus, a kötet főszerkesztője mutatta be a sajtó képviselőinek tegnap, az MTA kongresszusi termében. Véget ért A velünk élő történelem, s mire e sorok megjelennek, már mindenki tudni fogja, mi lett végül Isaürával, sorsa hogyan is végződött, illetve alakult, hisz ő nem pusztulhat el, ab­ból „országos botrány” len­ne,. annyira hozzánőtt a né­zőmilliók szívéhez. S azt is ismerni fogjuk már, miként végezte Leonció úr, akinek a regénytől eltérően, ahol ön- gyilkosságra vetemedik, a film alkotói más véget szán­nak, ahogy ez hírlett az elő­zetesekből. És ha már soro­zatról esik szó, megemlíten­dő egy többrészes új magyar film bemutatása is, a Bábol­náé, amelynek sugárzása az elmúlt héten kezdődött, az első két részt szombaton és vasárnap láthattuk, s ezen a héten folytatódik tovább. Bábolna Sára Sándor dokumentum­filmje ősbemutató, jóllehet a februári budapesti filmfesz­tiválon bemutatták már, sőt díjat is nyert a filmek ver­senyében. De már akkor ki­derült, hogy terjedelme mi­att egyáltalán nem moziba való, igazán a képernyőn él­het majd meg — folytatá­sokban. És nemcsak terjedel­mi okokból. Az első két rész láttán mondhatjuk, ez a do­kumentumfilm kifejezetten képernyőre született, hisz jórészt emlékezésekből áll; beszélnek azok, akik a Bá­bolnai Állami Gazdaság megszületésének majd sor­sa alakulásának, jelenlegi kombináttá fejlődésének résztvevői, tanúi; őket lát­juk, a beszélő embereket, sőt csak emberfejeket közel­képben, az ő arcuk tűnik fel a képeken rendre, s csak oly­kor olykor szakítja meg az em­lékezések sorát egy-egy kora­beli Filmhíradó-részlet, hol ellenpontozván a hallottakat, hol csak értelmezvén őket. Érdekes mód A velünk élő történelem édestesvérének érzem ezt a nagyszabású filmet, hiszen végül is egyet­len gazdaság életének feltá­rásában megelevenedik a történelem is, a felszabadu­lás utáni évtizedek; a szub- jektíve megélt események­ből végül is az elmúlt idő­szak objektív képe bontako­zik ki. Egyébként a filmben a Szolnok megyeiek ismerős­ként láthatták viszont Föl­di Istvánt, a megye egykori főispánját, aki kisújszállási parasztemberből lett a me­gye vezetője a felszabadulást követő években, s látta el nagy igyekezettel a köz szol­gálatát. Megható volt látni és hallani elérzékenyülését, ahogy idős fejjel most a ré­giekre emlékezett; a sze­gényeknek sajátjából sza­lonnát osztogató főispánt, aki minden idegszálával a nép javát igyekezett szolgálni. Erről néhány egykori híra­dórészlet is híven és szemlé­letesen tanúskodott. Földi István Bábolnáért cserélte fel a főispáni széket, az Al­földet a Dunántúlért, hogy ott szervezze tovább az új életet. Sára Sándor filmje a múl­tat idézi, de nem romantizál, nem hősöket akar kreálni, hamisan nem idealizál. Még­is, akik megszólalnak, akár egyszerű emberek, akár ve­zető férfiak, valahogy a kép­zeletünkben históriai aurát kapnak, felnőnek, megnőnek a szemünkben. Ezért is isz- szuk a szavukat, pedig oly­kor akadozik, vagy épp csak töredék, de így hiteles: em­berileg. A személyes vallo­másokból egy rendkívül iz­galmas dráma feszültségeit érezhetjük meg: a régi és az új konfliktusai szólalnak meg — nagy erővel. Színre lép a filmben Burgert Róbert is, akinek nevével ma már Bábolna teljesen összeforrott, aki 1960 óta irányítja az egyre sikeresebb vállalkozást, s aki maga is együtt alakult a fejlődő gazdasággal, s aki igencsak a „nehéz emberek” fajtájából való, akit a ku­darc nem bénít meg, ellen­kezőleg mindig új küzdelem­re sarkall. A dokumentum­film jól mutatja be azt a következetes vezetői maga­tartást, amellyel a sokáig, 1959-ig csak vergődő gazda­ságot sikerült kedvező szél­irányba állítani, hogy ott le­gyen a „fősodorban”, a vi­lág élvonalában. Remekmű ez a maga műfajában, egy nagyszerű vállalkozás tanul­ságokban bővelkedő vállal­kozás filmes megörökítése. Röviden Juhász Előd szereti az élő­adást, s ez jó dolog, és a muzsikát, ami egyébként ke­nyeret is ád neki; szereti, és szeretné, ha mások is meg­szeretnék azt, amiért ő lel­kendezik, a jó zenét, akár könnyű, akár komoly válfa­jában. Zenebutikjában együtt is található mindket­tő. Szereti a szállodákat is, butikjait gyakorta ott nyit­ja meg, legutóbb azonban nem azért ütött tanyát a Fó­rum Szállodában, hogy szo­kás szerint zenei salátával kedveskedjen nézőinek, ha­nem hogy pillanatfelvételt készítsen egy kiváló muzsi­kusról, Lehel Györgyről, a rádió és televízió szimfóni- kus zenekarának vezető diri­genséről; hogy közelképbe hozza azt a muzsikust, akit gyakorta látunk frakkban és karnagyi pálcával a kezében, azaz munkaközben a képer­nyőn, de aki eddig még alig szólalhatott meg — civilben. Most a nézők kérdéseire vá­laszolva igen megnyerőén tárta fel emberi és muzsiku- si titkait, lett légyen szó műhelymunkáról, egyszerű hobbiról, tervekről, vágyak­ról, sikerekről. Akit eddig csak sötét ruhában, ünnepi öltözékben láttunk, most „ki- színesedett” előttünk. És ra­bul ejtett egyszerűségével, sallang nélküli mondaniva­lójával, amelyek egy letisz­tult szemléletű ember vilá­gát sugározták. Ezt a for­mát, a pillanatfelvételt egy- egy neves emberről, kivéte­les személyiségről alighanem érdemes volna a televízió gyakorlatában szélesebb kör­ben is meghonosítani. Osztrák tévéfilmet sugár­zott vasárnap este a televí­zió, egy számunkra, magya­rok számára is érdekes oszt­rák alkotást, már a témá­jánál fogva is, hisz Mária Terézia, akiről szólt, a ma­gyarok királya is volt, s ha másért nem, a híres jelene­tért minden iskolás megjegy­zi a nevét. Igen, azért a je­lenetért, amely itt is helyet kapott, ebben a filmben, amikoris az ifjú uralkodónő szorult helyzetében magyar­jaihoz fordul segítségért, akik meghatódva a királynői szavaktól, életüket és vérü­ket ajánlják fel Bécs men­tésére. Viszont jóval keve­sebbet tudunk már róla, ál­talában, hogy ki is volt ő valójában, ezért is ment ér­dekesség számba az Axel Corti rendezte tévéfilm, amely azt mutatta be, ho­gyan vált erőskezű uralkodó­vá apja halála után a gyen­gének hitt Mária Terézia. Jól megcsinált film az „Életün­ket és vérünket”, a történe­lem nagyvonalú ábrázolásá­val és hamis eszményítések nélkül. A kitűnő színészek közül külön is említésre mél­tó a címszerepet alakító Eli­zabeth Augustin (hangja Ko­vács Nóra), aki izgalmasan formálta meg Mária Terézia figuráját — izgalmasan és rokonszenvesen. V. M. Áfa kezdődnek Mpuvpí közművelődési napok Mától kétnapos tanácsko­zásra gyűlnek össze Szolno­kon a Megyei Művelődési és IfjVsági Központban a me­gyénkben dolgozó népműve­lők, könyvtárosok, muzeoló­gusok, valmint a közgyűjte­mények munkatársai. A harmadik alkalommal meg­rendezett közművelődési napok programján a műve­lődéspolitika. a közművelő­dés időszerű kérdéseit, fel­adatait tekintik át a részt­vevők. A ma kezdődő plenáris ülésen Célok és törekvések Szolnok megye közművelő­désében címmel Fábián Pé­ter, a megyei pártbizottság titkára tart tájékoztatót, majd az ideológia, a közélet, a kultúra összefüggéseit vizsgálja előadásában Szabó István, az MSZMP KB tu­dományos, közoktatási és kulturális osztálya munka­társa. Csütörtökön délelőtt Közművelődés és életmód címmel Pusztai Ferenc mű­velődési miniszterhelyettes tart előadást és konzultációt a résztvevőknek. Mindkét nap szekcióüléseken folyta­tódik a vita, ahol többek között a tanácsok irányító szerepét, feladatait tekintik át. A megyei közművelődési napok alkalmából a rende­ző szervek korábban pályá­zatot hirdettek a művelődést irányító apparátus munka­társai, a pedagógusok és a közművelődési dolgozók szá­mára. A pályadíjakat — a csütörtökön délelőtt sorra kerülő értékelés után — Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes adja át. Aligha választhatott volna jobb reklámhirdetést magá­nak a fővárosi fiatalok ked­venc ifjúsági szórakozóhelye — a Petőfi Csarnok — Csil­lagfény szuper videodiszkó- jának népszerűsítésére, mint a tiltó hirdetést, azaz a márkavédjegyet, hogy tud­niillik Csillagfény néven csak ők rendezhetnek vi- deodiszkót hazánkban. A szolnoki sportcsarnok péntek este sorra kerülő, immár harmadik hasonló nevű ren­dezvénye joggal viseli az el­nevezést? — kérdeztük Szautner Jánostól, a városi tanács sportlétesítményei­nek igazgatójától. — Teljes joggal, hiszen valóban a Petőfi Csarnok Csillagfény szuper videó- diszkója települ Szolnokra, szeptember óta havonta egy­szer a tiszaligeti sportcsar­nokba. Tudomásom szerint az országban csak e két he­lyen, tehát a Petőfi Csar­nokban és Szolnokon ren­dezik meg a Csillagfény diszkókat. — Hogy került a Csillag­fény Szolnokra? — A 24. tiszaligeti napok alkalmából a KISZ városi bizottsága adta az ötletet, úgyhogy először akkor hív­tuk Szolnokra a Csillag­fényt. Nos, mindjárt az első alkalommal olyan jól sike­rült az este, hogy a fiatalok igényeit a KISZ tolmácsol­ta; havonta legalább egy al­kalommal rendezzük meg a Csillagfény diszkót a tisza­ligeti sportcsarnokban. Szí­vesen vállaltuk, mert egy­értelműen tetszést aratott a műsor, semmilyen ellenvéle­ménnyel nem találkoztunk. Mindjárt az első alkalommal 35 ezer forintot költöttünk a speciális padlóburkolatra, hogy a csarnok parkettáját megvédjük. Segítőkésznek bizonyultak a város sport­egyesületei is, hiszen példá­ul a kosarasok edzéseit eze­ken a péntek estéken má­Mint elmondták, a monog­ráfia megírását több ténye­ző tette időszerűvé. A ma­gyar történelemtudomány immár hagyományosan tö­rekszik a magyar és az egye­temes, így a közép- és kelet­európai történelem kapcso­latainak kutatására, össze­függéseinek bemutatására is. Ugyanakkor Erdély törté­nete hosszú évszázadokon keresztül összefonódott a ma­gyar nép történelmével, fej­lődésének tendenciái sok te­kintetben Magyarország tör­ténetét is meghatározták, s az erdélyi magyar kultúra része az összmagyar műve­lődéstörténetnek is. Az utób­bi évtizedekben az Erdély­re vonatkozó ismeretek, ré­gészeti és tudományos for­rások és résztanulmányok kiszélesedése önmagában Is indokolttá tették, hogy meg­jelenjen egy tudományos ob­jektivitással megrajzolt, a gazdaság, a társadalom és a kultúra, s az itt élő etniku­mok és államalakulatok tör­ténetét felvázoló, a közös és sutt kell megtartani. Vállal­ták a pluszmunkát a kollé­gáim is, hiszen az éjféli be­fejezés után elpakolnak, hogy szombaton reggel úgy fogadhassuk a sportolókat, mintha mi sem történt vol­na. Ennyi örömhöz nyilván az is hozzátartozik, hogy anya­gilag sem járt rosszul a ti­szaligeti sportcsarnok. — Az első alkalommal, amikor közel ezerh étszáz fiatal váltott belépőt, való­ban megérte. A második, az októberi programunk már ráfizetéses volt, de a no­vemberi és a decemberi műsort már lekötöttük, úgy­hogy megcsináljuk bármibe is kerül. — Miért éri meg a Petőfi Csarnoknak, és miért ráfize­téses a Csillagfény Szolno­kon? — A Petőfi Csarnokban minden szombaton megren­dezik a szuper videodiszkót, alkalmanként négy-ötezer fiatallal és 80 forintos be­lépőkkel. Ráadásul őket nem terheli a szállítási költ­ség. — Akkor nincs más hátra, Szolnokon is emelni kell a belépőjegyek árát. — Három lehetőségen gon­dolkozunk, de azt hiszem ez a megoldás lenne a leg­rosszabb, amit mindenféle­képpen szeretnénk elkerülni. Ügy gondolom a 60 forint még megfizethető, hiszen ennyiért egy menő filmet nézhetnek meg és 5 óra hosszás programot kapnak a fiatalok. Ha hozzászámítom egy szendvics és két üdítő árát, már elúszott a százas. Havonta egy alkalommal ennyi talán megengedhető. — Mi a másik két lehető­ség? — Gondolkozunk azon, hogy programjainkat színe­sítsük, anyagi támogatókat szerezzünk. Bevonhatnánk például a helyi népművelő­ket, elképzelhető volna az eltérő vonások feltérképezé­sére is vállalkozó, korszerű monográfia. Az Erdély tör­ténete nemcsak a nagykö­zönség számára kíván egy hozzáférhető, igényes össze­foglalást adni, de a magyar történetírás nagy próbatéte­le is, hiszen bizonyítja a re­alizmusra, az objektivitásra és a nemzetek közötti együtt­működésre való törekvésün­ket is. Az első kötet Erdélynek a magyar honfoglalásig terje­dő őstörténetét, a Moháccsal záródó középkort és az ön­álló fejedelemség kialakulá­sának és megszilárdulásának korszakát tárgyalja. A má­sodik kötet két évszázadot ölel fel, ebben „Erdély aranykorát”, valamint a Habsburg-birodalomba be­kebelezett nagyfejedelemség társadalmi feszültségekkel terhes korszakát vázolja fel. Az utolsó másfél évszázadot bemutató harmadik kötet azért is jelentős, mert az er­délyi reformkornak ez az el­ső tudományos szintézise. A is, hogy némi reklámköltség fejében a Skála vagy vala­melyik más vállalat divat- bemutatót tartson, számító­gépeit • rendelkezésre bo­csátana a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ vagy a SZÜV. A harmadik megoldás ter­mészetesen az, hogy minél több fiatal látogassa a prog­ramokat. Bevallom, akadnak ellendurrekereink; az egyik szolnoki középiskolában például nem engedték ki­tenni a plakátjainkat, mond­ván, hogy éjfélig tartó prog­ramra ne invitáljuk diákjai­kat. Nevelési szempontból talán lehet némi igazuk a pedagógusoknak, azonban nézőpontjukat igencsak túl­haladta a gyakorlat. Mert mégiscsak nevetséges volna a diszkóból kitiltani a 18 éven aluliakat. Inkább azon vagyunk, hogy tisztességes szórakozási lehetőségeket nyújtsunk nekik. Eddig még nem volt — és azt hiszem ezután sem lesz — rendbon­tás, nem okoztak kárt a fiatalok. Szóbakerült, hogy valamelyik taxis cég egy kocsijával — mint mini diszpécser kitelepül arra az estére a sportcsarnokhoz. Elképzelhető az is, hogy megállapodunk a Volánnal, hogy a program végeztével autóbusszal utazhassanak a városközpontba, netán a környékbeli településekre is a fiatalok. Ügy véljük a sportcsarnok fogadókészségében és ötle­tekben sincs hiány. Mily gyakran hangoztatjuk, hogy Szolnok nem használja ki a lehetséges mértékben fő- városközeliségét, nem tart lépést a fejlődéssel. Íme most nem panaszkodhatunk! A színvonal ugyanaz, minta Petőfi Csarnokban. Érdemes tovább, közösen gondolkod­ni, kár volna a lehetőséget elszalasztani. Egri Sándor kötetet az 1918-tól napjain­kig tartó fejlődést összefog­laló kitekintés zárja: itt el­sősorban a fő gazdasági, társadalmi tendenciák fel­rajzolására törekedhettek csak a rendelkezésre álló források alapján. A kötetek szerzői, szer­kesztői hasznosították a ma­gyar mellett az egyetemes, így a román és a szász tör­ténészek munkáit is, ám nagyrészt saját vizsgálódá­saikra építve mutatják be e sokarcú történeti tájegység históriáját. Maradtak területek. s akadnak még olyan problé­mák is, amelyek további ku­tatómunkát, újabb tudomá­nyos vitákat igényelnek — a magyar történetíráson be­lül is. Ezeket a szerzők az egyes részeket kísérő szak- irodalom kapcsán is megfo­galmazzák, illetve jelzik, így nemcsak széles körű tá­jékozódásra adnak módot, de felhívják a figyelmet a közös pontokon túl az elté­résekre, a tisztázásra váró nézetbeli különbségekre is. Az újságírók kérdéseire válaszolva elmondták, hogy a mű 40 ezer példányban je­lenik meg, s a hazai olvasó- közönségen kívül az alkotás­ra szeretnék a külföldi szak­emberek és tudományos or­gánumok figyelmét is fel­hívni. Ezért is tervezik, hogy kiadják a monográfia rövi­dített változatát német, francia és angol nyelven is. Pályázat külföldi ösztöndíjra Megjelenít, s a Művelődési Minisztérium a közelmúlt­ban valamennyi középiskolá­ba és felsőfokú intézménybe eljuttatta azt a kiadmányt, amely az 1987—88-as és 1988 —89-es tanévre a külföldi ösztöndíjas képzésre szóló pályázati felhívást tartal­mazza. A szocialista orszá­gok egyetemein és főiskoláin ezúttal is azokra a műszaki, agrár-, orvos- és társada­lomtudományi szakokra le­het jelentkezni, amelyek ha­zai egyetemeken nem talál­hatók, illetve azokra a spe­ciális szakterületekre, ame­lyek ismeretét az illető or­szág egyetemein igen magas színvonalon lehet elsajátíta­ni. Isaura Budapestre jón! Várhatóan többször tetióp és énekelni fog a Rabszolgasors népszerű főszereplője Isaura hamarosan, január elején személyesen is elláto­gat Budapestre. Ugyanis a Rabszolgasors című tévésorozat közönség- sikerét látva az Ifjúsági Rendező Iroda a brazil nagykövetség segítségével megkereste Lucélia Santos- nak, a sorozat női főszerep­lőjének menedzserét. A művésznő — aki hazá­jában ismert énekesnő, nagylemezei jelentek meg — a filmsorozat kapcsán már több országban járt. Itt-tar- tózkodása alatti programjá­ban fellépések, valamint kö­zönségtalálkozók is szerepel­nek majd. Csillagféiy korhatár nélkül Havonta egyszer: szuper videodiszkó Szolnokon Bz anyagi gondok ellenére nem emelik a belépők árát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom