Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-25 / 277. szám
1996- NOVEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Pannónia Szőrmekikészítő Konfekció és Kereskedelmi Vállalat gyára NSZK exportra jelenleg 430 férfi irha kabátot szállít. Képünk az anyagósszeválogatás folyamatáról készfiit (Fotó: Xarpai) A Legfelsőbb Bíróság teljes iilósón Irányelvek a munkafegyelemről A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, dr. Szil- bereky Jenő elnökletével tegnap teljes ülést tartott Marfc'ó utcai székházában. A legmagasabb bírói fórum bíróinak tanácskozó testületé — az Alkotmányban meghatározott jogkörében — irányelvet hozott a tos ítélkezési feladatokról. Az egyhangúlag elfogadott irányelv abból indul ki, hogy társadalmunk alapvető érdeke a hatékony munka, ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele a fegyelmezett munkavégzés. A munkafegyelmet védő, illetve a gazdálkodás rendjét biztosító jogszabályok megfelelő érvényesítése elsőrendű társadalmi, gazdasági, egyúttal jogpolitika, nevelési és igazságszolgáltatási feladat. Mindezek érdekében hasznosítani lehet és kell a munkaügyi bíróságok ítélkezési gyakorlatának tapasztalatait is. Arra ad ösztönzést az Irányelv, hogy a bíróságok következetesen segítsék a munkaidőalap jobb kihasználását, a fegyelmezett munkavégzést, végső soron a munka hatékonyságát szolgáló jogszabályi rendelkezések érvényesítését. A munkafegyelmet jelentő kötelemunkafegyelemmel kapcsol azettségek teljesítésének elmulasztása ugyanis minden esetben a munkafolyamatot zavaró hátrányt vagy veszélyt okoz a munkáltatónak, a dolgozónak, illetve a társadalomnak. A fegyelmezett és eredményes munka érdekében elő kell mozdítani, és nyomatékosan számon kell kérni a dolgozók kötelezettségeinek teljesítését. Ugyanakkor a munkáltatóknak, szövetkezeteknek is teljesíteniük kell a munkaviszonyból, illetve a tagsági viszonyból származó kötelezettségeiket. Gondoskodniuk kell a fegyelmezett és hatékony munkához szükséges feltételekről, ideértve a más vállalatokkal, szövetkezetekkel való együttműködéshez és a lakossági igények teljesítéséhez szükséges munkafeltételeket is. A munkával kapcsolatos jogoknak és kötelezettségeknek együttesen kell érvényre jutniuk. Elismerés, kedvezmény, jutalom a kiemelkedő, illetőleg tartósan jó munkáért adható. Az irányelv rámutat arra Is, hogy növekedett a fontossága a vállalat, a szövetkezet, a munkáltató munka^ szervezési és irányítási tevékenységének. Az eredményes gazdálkodás megkövetelheti azt is, hogy a dolgozókat a korábbihoz képest más munkakörbe, más munkahelyre, illetve más munkáltatóhoz szervezetten átcsoportosítsák. A munkáltató fel is mondhatja a dolgozó munkaviszonyát. A munkáltatói felmondásnak a törvényes rendelkezések keretei között bármely valóságos indokolás mellett helye lehet. Külön foglalkozik az irányelv á munkaidő alatti italozás, illetve a munkahelyen italos állapotban való megjelenés miatti felelősségre vonással. Szól a munka során a közvagyonban okozott kár megtérítése iránti igényekről. Végezetül foglalkozik a vezetők felelősségével. Tanácsi küldöttség utazott Tallinnba Tanácsi küldöttség utazott tegnap reggel Szolnok testvérvárosába, Tallinnba. A delegációt dr. Bozsó Péter, a megyei tanács vb-titkára vezeti. Látogatásuk során tanulmányozzák az időskorúak helyzete, társadalmi segítésének módjait, továbbá a társadalmi szervek közreműködését az alkoholizmus elleni küzdelemben, valamint a helyi és területi szakigazgatási tanácsi szervek kapcsolatait és viszonyát. Törvénytervezet a főidről Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága Cselőtei László elnökletével tegnap az Országházban ülést tartott. A testület — a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság több tagjával kiegészítve — a földről szóló törvény tervezetét vitatta meg. A képviselőket dr. Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tájékoztatta a készülő törvény céljáról. Mint elmondotta, a törvény erősíti majd a földre vonatkozó gazdasági-társadalmi viszonyok szocialista vonásait, és az eddiginél racionálisabb földhasználatot tesz lehetővé azzal, hogy például intézményesíti az állami és a szövetkezeti szektor között nemcsak a földcserét, hanem a tulajdonjogi átruházását is. A törvény a földtulajdon, föld- használat és az ingatlanforgalom összes területét felöleli; olyan átfogó jogszabály készül, amely helyébe lép a jelenleg érvényben lévő, már-már áttekinthetetlenül sokrétű, több törvényen, törvényerejű rendeletén és számos ’ minisztertanácsi határozaton alapuló szabályozásának. A törvény hangsúlyozza majd a szövetkezeti földtulajdon és földhasználat egységét, és biztosítékokat nyújt ahhoz, hogy eredményesebb legyen a termőföld védelme, s növekedjék a földtulajdonosok és föld- használók termelési biztonsága, egyúttal gazdasági önállósága is. Gázüzem a határban A technológiai rendszer egyik szabályozója A távvezetéket minden továbbításkor meg kell nyitni (Fotó: Tarpai Z.) A berendezés szíve, ahol minden adat leolvasható A Kisújszállási Sázelőkészítő Üzem a kornyék, Fegyvernek, Nagykörű, Kisújszállás alacsony fűtőértékű gázát gyűjti össze. A négyezer kalóriájú gázt a Tiszai Hőerőműben égetik el speciális kazánokban, ahová az előkészítő üzemből naponta 2 millió köbméter gázt továbbítanak. Falusi kereskedők Egykor, ha a vásárló belépett a falusi boltba, megszólalt a csengő. Az ajtó fölé szerelt rézharangocskának nemcsak jelképesen volt értelme. Valóságosan jelezte a boltosnak, hogy vendége, vásárlója érkezett. A boltos ugyanis nem tétlenkedett az üres üzletben, szabad perceit is munkával töltötte. Tennivalója bőven akadt a ház körül, hiszen a bolt mellett legtöbbjük mezőgazdasági munkával is foglalkozott. A falusi kereskedők kertet is műveltek, állatot is tartottak, mindenki azzal foglalkozott kiegészítésképpen, amihez éppen értett. S nem afféle hobbi, passzió volt a földművelés, az állattartás, hanem a megélhetésnek, a jövedelemszerzésnek egyik módja. A bolt ugyanis nem, vagy csak nagyon szerényen tartotta el a családot. Nincs ez másképpen most sem, csak napjainkban népesebb „család” panaszkodik a szerény megélhetésre. A magánkereskedelem nem divat a falvakban, az ellátás jó- szerint csak a fogyasztási szövetkezetek feladata. A statisztikák szerint a szövetkezetek árbevétel-arányos nyeresége 2—3 százalék között ingadozik, s mint a szakemberek mondják, ez a szerény jövedelem sem a falusi boltok fenntartásából származik. A szövetkezetekben is kényszerű divat a kiegészítő tevékenység; mező- gazdasági termékek felvásárlásával, feldolgozásával foglalkoznak; nagykereskedelemre vállalkoznak; ipari termékeket gyártanak. A szűkre szabott árrések miatt á kiskereskedelemből nem tudnak megélni a fogyasztási szövetkezetek. Mondhatnánk, nincs új a nap alatt, hiszen az egykori szatócsokhoz képest semmi nem változott. A szövetkezetek versenytársak nélkül gazdálkodnak, s ez kevésbé jelent monopóliumot, mint kényszerűséget. A monopolhelyzet ugyanis közgazdasági értelemben is kihasználható lehetőség. A falusi kereskedelemben azonban megkülönböztetett, kihasznált helyzetről szó sincs, amit az alacsony jövedelmezőség ékesen bizonyít. így aztán a szövetkezeti kereskedelmet nemcsak az állami vállalatok hagyták el, mint versenytársak, a magánkereskedők sem igazán mérték velük össze kereskedői tudásukat. A magánkereskedők vállalkozó kedvét a törvényes előírások is korlátozták, hiszen ha mégis boltot nyitottak valamelyik községben, hivatalosan csak kereskedésre kaptak engedélyt. Mindez már a múlté. Októbertől módosult a belkereskedelmi törvény, és a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendelet, s a falusi kereskedők is többféle jövedelem- szerző foglalkozásra vállalkozhatnak egyidőben. A bevezetőben említett példánál maradva, újra fölszerelhetik az üzlet ajtaja fölé a csengőt, s amíg üres az üzlet, a hátsó udvarban vagy a műhelyben találhatnak elfoglaltságot. Nincs akadálya annak, hogy például a cipész üzletet is nyisson, s ne csak foltozó vargaként működjön, hanem az új lábbeliket is árulja boltjában. A törvényerejű rendelet módosítását követően várhatóan megélénkül majd a kereskedelem. Ez, mint már hallani lehet, nem mindenütt arat osztatlan sikert. A szövetkezeteknél, vállalatoknál dolgozó kereskedők ugyanis azt mondják, hogy a magánkereskedők eleve előnyben vannak velük szemben, s így a versenyben nem egyforma az esélyük. Márpedig azonos esélyek nélkül versenyről sem lehet valójában beszélni. E kijelentés igazsága aligha vitatható. A nem egyenlő feltételeket érzékeltető helyzetekről pedig számos történetet mesélnek a kereskedők. Az közhelyszámba megy, hogy nem minden termékből egyformán azonos és folyamatos az ellátás, s ahol hiány van, ott a nem éppen etikus kereskedelmi módszerek is fellelhetők. Az kétségtelen, hogy a magánkereskedők ilyen tekintetben előnyben vannak, hiszen egyszerűbben és mélyebben nyúlhatnak a zsebükbe, ha a kurrensnek számító árut mindenképpen meg akarják szerezni. A vállalati szakemberek azt is kifogásolják, hogy a költség- gazdálkodásban sem azonosak az esélyeik, hiszen csak példaként említve, az egyik szektorban sem nélkülözhető tüzelőolaj ára nem mindenkinek azonos. S bár a szövetkezeti, állami kereskedelemnek nincs ellátási felelősségük, rajtuk mégis gyakrabban számonkérik az ellátási hiányosságokat, mint a magánkereskedőkön. Persze nemcsak panaszkodni, kifogásolni tudnak a szövetkezeti szakemberek, hanem tenni is. Az egyik áfész évekig lángost sütött a városi strandon. Meglepetésükre a „maszek” is engedélyt kapott ugyanerre a tevékenységre. Ezt látva a szövetkezet elnöke fölkereste munkatársát, s csak annyit mondott neki: a szövetkezeti lángos mindig legyen olcsóbb néhány fillérrel, mint a szomszédé. Nem kétséges, kinél falatoztak ezután többet a strandolók. Anélkül, hogy bárkit is a magánkereskedelem háttérbe szorítására buzdítanánk, a példa bizonyítja, hogy a szövetkezeti kereskedelem sincs tétlenségre kárhoztatva. Más módszerekkel, de állhatják a versenyt, s az újabbnál újabb fogások helyett nem kell panaszkodással tölteni az időt. A legjobb, a súrlódásoktól leginkább mentes helyzet persze az volna, ha intézményesen egyforma versenyfeltételeket teremtenének minden kereskedésre vállalkozó embernek és szervezetnek. V. F. J. NDK licenc alapján TartAsabb ékszíjak a Taurusból Űj technológiával készülnek az ékszíjak a Taurus egyik budapesti gyáregységében. A műszaki fejlesztések eredményeként a korábbiaknál nagyobb teherbírású, jóval tartósabb, másfél- szerte hosszabb ideig használható ékszíjakat gyártanak. A technológiai változáshoz az NDK-ból vásárolt licenced amelynek bevezetése tízmillió forintba került. Ebből a pénzből új gyártósorokat vásároltak, illetve a régi gépek közül sokat átalakítottak. A géppark kibővítésével az eddigieknél évente egyharmadával több ékszíjat tudnak készíteni. Az új technológia bevezetése azért vált szükségessé, mert a nyolcvanas évek elején jelentős mértékben kicserélődött a mezőgazdaság gépparkja, és megváltoztak az ipari üzemek igényei Is. A hagyományos ékszíjak iránt visszaesett a kereslet, az új berendezésekhez pedig másféle méretű és nagyobb teherbírású ékszíjak szükségesek. A licenc alapján gyártott termékek már megfelelnek az új követelményeknek, és nemcsak erősebbek a régieknél, hanem munkavédelmi szempontból is sokkal biztonságosabbak. Forgás közben ugyanis — ellentétben a régebbi típusokkal — nem töltődnek fel elektromossággal, s így nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy kipattanó szikrával esetleg lángra lobbanthatnák a közelükben lévő gyúlékony anyagokat.
