Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-24 / 276. szám

1986. NOVEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Hz Első Lovashadsereg A vidéki mozik közönsége a november eleji fővárosi premierek után tulajdon­képpen most ismerkedik a szovjet filmkultúra napjain bemutatott filmekkel. És ta­lán nem túlzás, ha azt ál­lítjuk, hogy nem akármilyen élményt hagy maga után ez az ismeretség. Elem Klimov Búcsúzás című filmjét mél­tán emlegetik az elmúlt évti­zedek egyik legnagyobb filmalkotásának; Alexe j German Ellenőrzés az uta­kon című munkája nemcsak politikailag, de filozófiai mélységeiben is sokat vita­tott alkotás, nem véletlen, hogy csak másfél évtizeddel az elkészülte után mutatták be; a Bocsáss meg, Madár­ijesztő __ a rendezője Ro­l and Bikov — ma is az üt­közőpontok egyike, nagyon nyilvánvaló, hogy Bikov se(m a film elsődleges üze­netét tartja fontosnak, és az a tény, hogy gyerekek a főhősei, tulajdonképpen sú­lyosbítja a Madárijesztő va­lódi mondanivalóját. Meglepetés az idei film- fesztiválon. Nagyon meg kellene erőltetni az emléke­zetünket, hogy bizton meg­mondjuk; mikor ment a magyar mozihálózatban egy­szerre három ilyen nagysze­rű film. Három, amely ha jól meggondoljuk, tulajdon­képpen négy! A Vlagyimir Ljubomudrov rendezte El­ső Lovashadsereg ugyan ha­gyományos történelmi film a szó legszorosabb értelmé­ben, és talán, ha magányo­san jelent volna meg a mo­zihálózatban bizonyára let­tek volna akik megkérdője­lezték volna: megint egy „hőscsináló” film? Más kér­dés, hogy semmiféle megkö­zelítésben nem lenne iga­zuk. Bugyonnij legendás alakját megfelelően értékel­te a szovjet történelemtu­domány, érdemei kétségbe­vonhatatlanok. Más kérdés, hogy mint életút is nagyon izgalmas, hiszen az egykori partizán nem egészen 360 nap alatt lett a legendás lo­vashadsereg parancsnoka. A korszak, a polgárháború óta generációk ihletője volt a szovjet hatalomért har­coló hős, s nyilvánvalóan marad is. Solohov az utol­érhetetlen Csendes Donnal tiszteleg, a Vasziljev testvé­rek pedig az 1934-ben alko­tott, de ma is filmtörténelmi értékű Csapajevvel. Éppen Marija Bugyonnajátói tud­juk, hogy már az 1920-as évek elején készült egy film Bugyonnijról, a verhe­tetlen hősről, a lovasvezér­ről, nevezetesen a Vörös ördögfiókák címmel. Ezt kö­vette a Vakmerő szív és a Bosszúállók című játékfilm, majd egy 1912-ben készült dokumentumfilm. Ljubo­mudrov filmjében nem Bábel (útját járja, bár lép­ten nyomon érezzük. Bábel könyvének hangulatát. Ért­hetőnek tartjuk ezt, hiszen a nagy író hasonló témájú írásai okvetlenül átsz'űrőd- nének más, a korszakkal foglalkozó filmekbe is. Per­sze, összehasonlítva úgy véljük, Bábel gondolatgaz- dagabban írt a lovashadse­regről, Ljubomudrov inkább a látvány művésze és való­jában az iskolát teremtett Csapajev-film legjobb ha­gyományait követi. Az ered­mény nem vitás: a klasszi­kus képi megjelenítés és a mai, modern filmtechnika nagy erejű filmeposzt nö­vesztett föl. Pedig ha úgy tetszik, az Első lovashadse­reg valójában nem több egy jól komponált, monumentá­lis történelmi tablónál. Vi­szont ezeknek a filmeknek éppen a világsikerük bizo­nyítja, hogy milyen nagy szükség van rájuk. A fel­növekvő generációkat érdek­li apáik, nagyapáik törté­nelmi múltja, és ennek az igénynek nagy gonddal, hi­telességgel tett eleget Vla­gyimir Ljubomudrov filmje. — ti — Könyvek hangszalagon Hangoskönyvstúdiót avat pénteken a Vakok és 6yen- génlátók Országos Szövetsé­ge. A Soros Alapítvány tá­mogatásával vásárolt Sony gyorsmásoló berendezés, va­lamint 200 ezer kazetta fel- használásával a következő két esztendőben a nagyobb budapesti és a megyei könyvtárakban megkezdőd­het a kölcsönzés. A szövetség hangtárában jelenleg is több mint 1300 szépirodalmi és ismeretter­jesztő mű magnetofonszalag­ját őrzik. A stúdióban pedig további alkotásokról készül­het hangfelvétel. Az orszá­gos kölcsönzőhálózat kialakí­tása után a vakok és gyen- génlátók minden megyében hozzájuthatnak a művelődé­süket, szórakozásukat gazda­gító hangfelvételekhez. Az Országos Széchenyi Könyv­tár Könyvtártudományi és Módszertani Központ egyéb­ként nemrégiben ajánló jegyzékei jelentetett meg a jelenleg is kölcsönözhető hangoskönyvekről. Szövetkezett életünk Kunmadarasi győzelem az országos döntőn Négy alkotás ízelítőül Algériai ffilmnapok Algériai filmnapok kez­dődnek november 26-án, szerdán Budapesten. A Mű­velődési Miniszitérium, a Mo- kép és a Fömo közös szerve­zésében a Zrínyi moziban négy alkotás ad ízelítőt az algériai filmtermésből. A november 26-i díszelő­adáson Mohamed Lakhdar- Hamina Homokvihar című filmjét vetítik. Ezt követően a Bouamama sejk eposza és az Acélaratás című alkotást láthatják az érdeklődők. A bemutatók mellett fel­újítják Az algíri csata című, korábban nálunk is sikert aratott filmet, amely az al­gériai szabadságharc megrá­zó epizódjait örökíti meg. Az olasz—algériai kooproduk- cióban 1965-ben készült já­tékfilm rendezője Gillo Pon- tecorvo. Szövetkezti életünk cím­mel országos szövetkezeti­politikai és kultúrális ve­télkedőt hirdetett meg a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa a mezőgaz­dasági szövetkezetek közelgő V. kongresszusa tiszteletére a szocialista brigádok ré­szére. A vetélkedőn több mint 3000 termelőszövetke­zeti szocialista brigád vett részt. A kunmadarasi Kos­suth Tsz. Tyereskova bri­Boloro a Lézer Színházban Szombaton este (november 22-én) mutatta be legújabb műsorát a planetáriumi Lé­zer Színház. A Bolero című előadás a Gallaktikus Lézer­koncert komolyzenei soro­zat negyedik bemutatója volt. A műsorban a közked­velt Bolero mellett Ravel, Saint-Saens, Falla, Chabrier és Rdmszkij-Korszakov mű­veiből is „láthattak” részle­geket. A fény-koncert egylK különlegessége a hangzás: az előző — Egy óra Pink Floyd című — bemutatón sikerrel kipróbált lézeres hangrögzl- tési eljárást a Bolero össze­állításánál is felhasználták. Süni-nap, madarak társaságában Yendéglát* az ifjú természetbarátok folyóirata volt Papagájok rikácsolásától, számítógépek csipogásától, gyerekzsivajtól volt hangos szombaton a szolnoki Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont előtere. Itt rendezték meg a városi és a megyei szakemberek szombaton a Süni-napot, a kedves, színes és érdekességekben bővelke­dő folyóirat napját. Elsősorban a legifjabb korosztályt, az általános is­kolásokat várták a színes ké­peskönyvek, természetbarát újságok a folyóiratolvasóban, ahol a Sünit is lehetett né­zegetni. Az ifjú természetba­rátok lapja két éve gyűjti ol­vasóit. Fő profilja a fotózás és az állatok lakásban tartá­sa — de világunkban fellel­hető bármely élőlényről tá­jékozódhatnak a természet- tudományokat kedvelők. A tigristől a gilisztáig minden állatról olvashatnak; az Asztrosüni rovatban csilla­gászati, a Digi Süni rovatban számítástechnikai érdekessé­gekről is tanulhatnak. Szol­nokon ezeknek a rovatoknak megfelelően .állították össze a programokat. Kiállítást mutattak be kedves-hangos madarainkból: papagájok, pintyek, csízek várták a ve­vőket kalitkájukban. A tek­nősöket is meg lehetett vásá­rolni, s változatos eledelt is kínáltak az állatoknak. Ál­latorvos is érkezett, aki ta­nácsokat adott az érdeklő­dőknek. gádja a megyei és a területi döntő megnyerésével jutott el az országos döntőbe. A vetélkedő végső eseményét szombaton rendezték meg Budapesten a Mezőgazdasá­gi Szövetkezetek Házában. A tíz versenyző brigád közül a kunmadarasiak bizonyul­tak a legjobbnak és meg szerezték az első helyet. Ké­pünkön a győztes csapat tagjai, akik külföldi juta- lomutat kaptak. Sétautak vezetnek az egykori fatenger partján Iz ipolytarnóci ösvilág Nógrád megyében megnyílt az érdeklődők számára is a 23 millió éves Ipolytarnóci őspark. Az Európában egye­dülálló, 160 hektáron elterü­lő park gazdag leletanyaga az ősvilág számtalan emlékét őrzi. A 23 millió éves, 60 méterre becsült mammutfenyő meg­kövesedett maradványai (MTI-fotó: Szabó Sándor — KS) Még láttam a 48-as honvédeket A jő órán még vitatkoznak is Egy nyolcvanhat éves pedagógus monológja „1900-ban születtem Kar­cagon, édesapám tanítóként kereste a kenyerét. Az volt a szava járása: tanulj fiam, mert a tudásra minden hely­zetben nagy szüksége lehet az embernek! Hogy én is ezt a küzdelmes, de mégis cso­dálatos hivatást választot­tam, és végül magyar—latin —történelem szakos gimná­ziumi tanár lettem, annak más az oka. 1912-ben úgy alakult a szünidőm, hogy pár hetet az egyik bécsi, távoli rokonunknál tölthettem. A Burgban találkoztam Ferenc Józseffel. Egyenruhában sé­tált, a kezeit hátra tette, és kissé meggömyedve lépke­dett, akár az öreg emberek. Látszólag senki sem kísér­te, így én is odakíváncsis­kodtam jó 25—30 méterre hozzá. És ott, akkor hirtelen az is eszembe jutott, hogy nálunk Karcagon minden év március 15-én, a felvonulás élén azok a rogyadozó léptű, aggastyánok haladnak, aki­ket ő egykoron a halálba kí­vánt. Igen, az 1848/49-es di­cső csaták akkor még élő résztvevői, harcosai, akik közül a városban 1910-ben még tíz lakott. Soványak, hosszú, ősz szakállúak vol­tak, de a szemük csillogott, amikor az ünneplők élén vi­rágokat, koszorúkat vittek a Kossuth-szoborhoz. Szóval, valahogy ekkor határoztam el, nekem az a feladatom, ha szabad használnom ezt a szót: küldetésem, hogy ezek­nek a foltos ruhás, kun re­belliseknek az unokáit, azok­nak a gyerekeit oktassam. 1925-ben kezdtem a taní­tást a karcagi gimnázium­ban, és ott is fejeztem be a pedagógus pályámat már jó­val túl a nyugdíj-korhatáron. Ami a kitüntetéseimet illeti, nincs mivel dicsekednem, de azt hiszem, aki ezt a hiva­tást választja, azt nem a medálgyűjtés szenvedélye hevíti. Nekem az oktató-ne­velőmunkáról az a vezérel­vem, hogy akkor eredmé­nyes, ha a diák szabadon gondolkodva fejtheti ki az álláspontját. Éppen ezért, il­lő határokon belül nálam mindig lehetett vitatkozni, hiszen az volt a célom, hogy a diákok produkálják magu­kat. Minden tanári teljesít­ménynél, igyekezetnél többet árul el az, ha az illető órá­ján az osztály tagjai tanul­mányokról, írók megítélésé­ről, szóval az anyagról, pro és kontra vitatkoznak, uram bocsá’, olykor nézeteket üt­köztetnek. A tankönyveket soha nem tekintettem szentírásnak, ha­nem mankónak, amelyek a cél helyett csupán jó, vagy rossz eszközök az ismeretek elsajátításához. Ilyen típusú órákon szívesen beültem a padba, miközben a vitaveze­tőt a katedrára invitáltam: tessék, szabadon figyelje, szólítsa a nyilatkozókat, moz­gassa az osztályt, győződjörr meg arról, milyen érzés ott „fenn” ülni. Így repültek az évek. évti­zedek, amelyek végén engem is ért egy nem várt, kedves meglepetés. Ha jól emlék­szem, 1978-ban pedagógus­napra negyvenperces filmet készített a televízió, amely­nek én voltam a főszereplő­je. Az arcom ugyan csak röpke pillanatokra jelent meg, inkább a volt tanítvá­nyaim — Szabó József a Po­litikai Főiskola rektora, Kó­nya István a Debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­tem rektora, most tanszék- vezető, Horváth Gyula szí­nész és a többiek — vallot­tak óráimról, személyemről, és kicsit talán arról is, hogy mit kaptak útravalóul attól a gimnáziumtól, amelyik ép­pen most ünnepelte alapítá­sának 310. évfordulóját. Azóta annyit változott a helyzetem, hogy családostól Szegedre költöztünk, mivel egyetlen lányunk ott adjunk­tus a klinikán. Könyvtárba járok, rendszeresen olvasok, mert azt soha nem lehet megunni. Ha az idő engedi, a kertben dolgozgatom, bár délutánonként azért már le­fekszem. így telnek a napja­im. Szolnokra azért érkez­tem, mert az egyik összejö­vetelükre meghívtak a jelen­leg ott élő, hajdanában Kar­cagon tanult öregdiákok. Az állomástól gyalog jöttem a központig, elsősorban azért, mert kíváncsi voltam az emberekre, a város új arcá­ra. Hogy bírtam az utat? Re­mekül, hiszen mint koráb­ban említettem, még csak 86 múltam. Ha most azt kérde­zik, közel a kilencvenhez, minek köszönhető ez a szel­lemi, testi frissesség, erre nincsen általánosítható re­ceptem. Lehetne mondani a mértékletességet, az állandó fizikai, szellemi tevékenysé­get, bár hozzáteszem: talán a gének szerencsés találkozá­sa is hozzájárult a soknak tűnő, de gyorsan elrohant, egészséges esztendőkhöz. El­fogadod tőlem ezt a meg­jegyzést, vagy más a vélemé­nyed? Vitatkozhatunk is, mint egykor a magyarórá­kon. Tessék, te következel..." Elmondta: Szász Béla, volt karcagi gimnáziumi tanár. Lejegyezte: D. Szabó Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom