Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
1986. NOVEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Új ópület, adatfeldolgozás számítógépekkel Nyitottabb várospolitika Korszerűbb körülmények között a költségvetési elszámoló hivatal vei, az ott folyó munkával ismerkedtek Elkészült a Melyei Tanács Költségvetési Elszámoló Hivatalának új székháza. A megyei tanács erre a célra 15 millió forintért vásárolta meg Szolnokon a SZÜV Liget utcai volt központját. Az épületet a Szotév alakította át, illetve bővített ki egy új épület- szárnnyal. A 9 millió forintos költséggel megvár lósult létesítményt tegnap ünnepélyesen avatták fel. 'Az ünnepségen Mezei Imre. hivatalvezetőhelyettes köszöntötte a vendégeket, köztük Mohácsi Ottót, a megyei tanács elnökét, Simon Józsefet, a megyei pártbizottság titkárát és Háklár Lászlót, a Pénzügyi Számítástechnikai Intézet igazgatóját. Ezt követően Mohácsi Ottó mondott beszédet, amelyben méltatta a számítógépes feldolgozáshoz megfelelő feltételeket biztosító létesítmény jelentőségét, majd az idáig vezető utat felidézve szólt a pénzügyi adatfeldolgozás gépesítésének immár több évtizedes megyei történetéről. — A megyei tanács mind sürgetőbb feladatának tekintette, hogy a hivatal számára elfogadható, korszerű feltételeket teremtsen. Ezért döntött úgy, hogy átveszi a SZÜV megüresedett épületét. Mintegy hároméves előkészítő, szervező munka után sikerült korszerűsíteni, kibővíteni az épületet, a terveket, az elképzeléseket valóra váltani — mondta, majd beszámolt arról, hogy a Pénzügyminisztérium és a Számítástechnikai Intézet segítségével korszerű számítógépekkel szerelték fel a hivatalt, megteremtve ezáltal a tanácsi gazdálkodás racionálisabb információfeldolgozó bázisát. Végül — miután az épületet és a benne kialakított számítóközpontot átadta rendeltetésének — az építésben kiváló munkát nyújtó dolgozókat pénzjutalomban részesítette. A vendégek ezt követően közösen tekintették meg az új létesítményt. Egy vízbekötés kikötései avagy már az Is jó, ha az utca megleli a tanácstagját Panaszkodnak. Papírokat mutatnak. Kimegyünk az utcára, megnézzük az országút mindkét oldalán a kiásott gödröket. Június óta vannak így. A szóbeli megbeszélésre hivatkoznak. Azt mondják, a Víz- és Csatornamű Vállalat ügyintézőjének eligazítása szerint jártak el. Most pedig pácban vannak. Mi lesz? A vizet nem akarják bekötni, a gödrök június óta kiásva. .. Szántó Sándorék szolnoki, Karinthy u. 53. szám alatti portáján vagyunk. Az asz- szony mutatja a kutat; 1927- ben ásták. Sokáig nagyon jó volt a vize, de mostanában használhatatlan. Nézem a megyei közegészségügyi-járványügyi felügyelőség tájékoztatóját ; „Az elvégzett vizsgálatok szerint ásott kútjuk Vize nem ivóvíz minőségű, ivásra alkalmatlan, fogyasztása tilos”. A felügyelőség levelében foglaltakat a háziak nagyon egyszerűen vehették észre; a kútvíz használata hasmenést okozott. Úgy gondolták, hogy bevezettetik a vizet. Az utca másik oldalán van a gerincvezeték. A dolog végtelenül egyszerű, vélték, átfúrnak az út alatt, vezetéket helyeznek el, és a Víz- és Csatornamű Vállalatot megkérik kössék azt be. Más is csinálta már így az utcában... Megszerezték a szükséges engedélyeket: a Titásztól, a Tigáztól, a távbeszélő igazgatóságtól, a közúti igazgatóságtól. Átfúrtak az út alatt, elhelyezték a csöveket, és amikor már a vízakna is kész volt, kérték a Víz- és Csatornaművet; kössék be a vizet. A válasz „nem” volt. Szántóék szomszédai is hasonló cipőben járnak. Az ivóvizük ihatatlan, vízbekötésre nincs remény. A Víz- és Csatornamű Vállalat válaszában a „nem” mellé a következő javaslatot tette: gerincvezetéket kell építeni a Karinthy utcának ezen szakaszán. A gerincvezeték építése 180 ezer forint körüli összegbe kerül. Addig is a vállalat — megoldásként — közkifolyót létesített Szántóék házával szemben, hogy onnan hordják a vizet. Telefon a Víz- és Csatornamű Vállalathoz, az igazgató helyettese, Török Ferenc tájékoztat. Mondja: olyan ez az ügy, mintha engedély nélkül építenének egy házat a portára. Türelmesen megkérdeztem, hogy mégis milyen engedélyre gortdol, amelyet Szántóék nem szereztek be. A közúti igazgatóság engedélyére — mondta ő. Az megvan, mondtam én. Nem értem tehát, miért nem kötik be a vizet? Azért, felelte ő, hogy ne fúrjanak át az út alatt. De már átfúrtak, mondtam én. Szántóék magánügye, felelte Török Ferenc. Egyébként, mondta, a megyei tanács vb. építési- és vízügyi osztálya is foglalkozott az üggyel. A Víz- és Csatornamű az osztálynak nak. adott jelentésben ismertette álláspontját. De én úgy gondolom, kötöttem az ebet a karóhoz, jobb lenne, ha én is megbeszélném a Víz- és Csatornamű illetékesével. Olvassa el a megyei tanács építési osztályánál lévő iratot, javasolta Török Ferenc. Úgy értsem, hogy á vállalat nem óhajt többet mondani az ügyről? — kérdeztem. Igen — hangzott a válasz. Valami azt súgta, keressem meg a Karinthy u. 53. számú ház tanácstagját. Szántó Sándorék nem tudták, de ezen már nem ütközik meg az ember. Fölhívtam a városi tanács elnöki titkárságát, ahol megkaptam a tájékoztatást: Tóth Istvánhoz forduljak. Fölhívtam Tóth Istvánt. Kérem szépen, mondja ő, egy baj van itt, az, hogy nem én vagyok a tanácstag. Egy orvos volt, ő pedig elköltözött a városból három hónapja. De ha már belekerültem az ügybe, mondta Tóth István, utánajárok akkor is, ha nem az én területem. Amíg ő „utánajárt” én fölhívtam dr. Szé- nási István vb-titkárt: kihez tartozik a Karinthy utca 53? Tóth Istvánhoz, felelte ő. Az nem létezik, így én, nekem maga Tóth István mondta, hogy ott nem ő a tanácstag. Márpedig higgyem el, hogy ő az, hiszen itt tartja kezében a szolnoki Közéletnek azt a számát, amelyik ismerteti a választókerületeket. Abban pedig az áll, hogy a Karinthy utca... Elgondolkozva tettem le a telefont. Egy utcának gyakorlatilag nincs tanácstagja... És ez 1985 óta nem derült ki? Másnap fölhívott Tóth István. Járt Szántó Sándoréknál, és az a véleménye, hogy a vizet be lehet és be is kell kötni. Azzal folytatta, hogy beszél a Víz- és Csatornamű igazgatójával, várjam meg az eredményt. Vártam. Fölhívott megint, kevésbé lelkesen, mint néhány nappal ezelőtt. Két probléma van, mondja. Az egyik az, hogy a Karinthy utca 53-as számtól kezdődő szakaszának valóban én vagyok a tanácstagja. A másik baj, hogy a vizet nem lehet bekötni. Beszéltem az igazgatóval, Kaposvári Káz- mérral. Elmondta, hogy azon a környéken három helyen kötötték be hasonló módon — út alatti átfúrással — a vizet, mindhárom esetben a Víz- és Csatornamű kezdeményezésére. Akkor lehetőségük lett volna Szántó Sán- doréknak is a bekötésre, ők azonban nem kérték. Most — úgymond — a saját szakállukra átfúrtak az út alatt, és vezetéket fektettek le — ez a munka azonban szakszerűtlen. A Víz- és Csatornamű egyébként se veszi kezelésbe a más (ok) által kiépített vezetéket. Tóth István hozzátette, hogy elfogadja a vállalat álláspontját. Jóllehet, a víz ezután se fog csapból folyni Szántó Sándoréknál, én egy kicsit mégis elégedett vagyok. Egy utca meglelte a tanácstagját... És ebből még víz is lehet! Tóth István ugyanis elhatározta, hogy társulást szervez a gerincvezeték építésére. Paulina Cva Szolnokon Szakmaközi bizottság Múltja és jövője van. Neve utal funkciójára. Szakmaközi bizottság: egy fórum, amely egy település szak- szervezeti szerveit, ezek tagjait képviseli: csaknem egyidős a szakszervezeti mozgalommal, a szakmaközi képviselet nagy hagyományokkal büszkélkedhet. A felszabadulás után a bizottságok részt vettek az ország újjáépítésében, a politikai célok megvalósításában. Az ’50-es évektől azonban presztízsük csökkent. A SZOT a területi szakszervezeti munka jelentőségét ismerte el 1980-ban, amikor elnöksége határozatot hozott a bizottságok újjáalakításáról. Szolnokon idén hívták életre, titkárává Kerekes Ferencet, a Volán nyugalmazott igazgatóját választották, aki — a bizottság munkájáról, céljairól, feladatairól adott tájékoztatást. — Kiket képvisel a szolnoki bizottság, és mire szól a „jogosítványa"? — Az SZMT irányításával létrehozott 15 tagú bizottság !a város valamennyi, tehát mind a 126 szakszervezeti szervét képviseli. A bizottságba delegált megbízottak összetétele tükrözi a megye- székhely ipari, szakmai arculatát. S minthogy Szolnokon a munkások 98 százaléka szakszervezeti tag, gyakorlatilag a város valameny- nyi dolgozójának képviseletét ellátja. Természetesen, nem a szakmai bizottságok felettes szerve. Ez a feladatainkból nyilvánvaló. Elsősorban arra hivatott, hogy a város lakói e fórum segítségével is részt vehessenek a területpolitikai, terület- és településfejlesztési döntések kialakításában. Feladatunknak tekintjük azt is, hogy épp e célok megvalósítására mozgósítsuk a szolnoki üzemek, vállalatok dolgozóit. — Részletesebben milyen területekről van szó? — Az állami és társadalmi szervekkel szinte az élet minden területén mód kínálkozik az együttműködésre, hiszen a város valamennyi megoldandó gondja-baja valamennyiünk közös ügye. Beszéljünk akár a lakásépítés, -elosztásról, a gyermekintézmények létesítéséről, a lakossági alapellátásról. Mindannyiunkat érintő kérdések ezek, csakúgy mint a munkaerőgazdálkodás, a társadalmi munka szervezése, de ide sorolhatjuk a szabadidő eltöltésének feltételeit és a lakóhelyi környezet védelmét. Egyszóval szinte kime- ríthetetlennek látszanak az úgynevezett érintkezési pontok. — A szolnoki bizottság eléggé megkésve alakult meg. Milyen érdemi munkát végeztek eddig? — Kiindulási alapként megismerkedtünk a város hosszú távú fejlesztési tervével. Ez egyfajta hiányt is pótol, hiszen a városi szakszervezeteknek nem állt módjában korábban, hogy véleményüket megfogalmazhassák az elképzelésekről. A jövő évi tervek kialakításába azonban már most az előkészítő szakaszban bekapcsolódunk. A tanács elnökhelyettese ismerteti a bizottsággal a megyeszékhely működési, fenntartási, felújítási, fejlesztési tervét, hogy tagjai az üzemi szakszerve? zeti értekezleten tájékoztathassák a dolgozókat, s ezt követően jelezzék az ezzel kapcsolatos észrevételeket, kiegészítéseket. A későbbiekben pedig áttekintjük majd a város idős lakosságának helyzetét. Azt vizsgáljuk, hogy milyen is valójában a volt munkahelyek kapcsolata a nyugdíjasokkal. A megyeszékhely autóbuszközlekedésének fejlesztése is sokakat érintő kérdés, szintén foglalkozik vele a bizottság, csakúgy mint a város környezetvédelmének a környezeti kultúrájának alakulásával. Es megvitatja azt is, hogy a dolgozó kollektívák jövőre milyen közhasznú tevékenységben vállalhatnak részt. — Mindettől nyitottabb lesz a várospolitika. A bizottság a demokrácia szélesítésének eszköze is egyben. Milyen „csatornákon” juttatja el a dolgozók véleményét a döntést hozó testületekbe? — Elsősorban a városi tanáccsal működünk együtt, Mindenképp arra törekszünk, hogy a városi tanács különböző bizottságaiban Is helyet kapjunk. Tanácskozási joggal vennénk részt a városfejlesztési- és ellátási; a művelődési, egészségügyi és szociális, valamint a lakáselosztási társadalmi bizottságban. Mindemellett a város valamennyi társadalmi, politikai tömegszervezetével kapcsolatot teremtünk az együttműködés érdekében. Csak egy példát említenék erre. A Lakóterületi Sportegyesülettel is kialakítottuk a munkakapcsolatot. Eredménye? A szakszervezet kötelezettséget vállalt, hogy segíti a Tiszaligetben jövőre induló szabadidőközpont megépítését. — A jelekből ítélve a bizottság munkája nem lesz formálist — Azt hiszem, senkinek sem közömbös, hogy milyen környezetben él, hogy az ezt meghatározó, alakító döntésekbe beleszólhat, hallathatja véleményét, hogy értelmes, cselekvő együttműködésre számítanak a célok megvalósításában. A szakszervezet most újjáalakított bizottsága erre ad lehetőséget. Munkájának is ez ad tartalmat. Sz. Gy. Építők tanácskozása Eszmecsere az ágazat helyzetéről Szakmai napot rendezett tegnap a Magyar Közgazda- sági Társaság Szolnok Megyei szervezetének építőipari szakosztálya. A megye- székhelyen, a Technika Házában Kádár József, az Építőipari és Városfejlesztési Minisztérium államtitkára tartott előadást az ágazat helyzetéről, gazdálkodásának változó körülményeiről, az építőiparral összefüggő időszerű kérdésekről. Többek között ismertette az iparág előtt álló jövő évi feladatokat, részletezve számolt be az építőipart közvetlenül érintő szabályozórendszer várható változásáról, amelynek célja, hogy — a népgazdaság és az építőipar érdekeit egyaránt szem előtt tartva -*- az iparág mind jobban feleljen meg a fokozottabb minőségi követelményeknek. Ugyancsak a népgazdaság helyzetéből kiindulva elemezte az építőiparban az utóbbi években végbement szerkezeti változásokat, amelyek a későbbiekben is tendenciaszerűen érvényesülnek. Így továbbra is a kis és vállalkozó szervezetek fejlődése lesz dinamikusabb. A vállalkozó típusú magatartás ugyanis az elkövetkező időszakban is alapvetően szükséges ahhoz, hogy az építőipar megfeleljen a vele szemben támasztott követelményeknek. Délután a SZÁÉV munkásszállásának tanácskozó- termében szűkebb szakmai körben folytatódott az eszmecsere. A tanácskozáson a megye építőipari vállalatainak gazdasági, politikai vezetői a helyi tapasztalatokról és kezdeményezésekről tájékoztatták az ágazat államtitkárát. Vitamin partik Formatervezett iizlethálAzat A Zöldért utódjaként nyílt Vitamin porta üzletek formatervezéséről kiállítás nyílt a Skála-Coop vállalkozásában Budapesten tegnap, a Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Tájékoztató Központjában. A bolthálózatot alig félév alatt alakították ki. A 17 tagú — belsőépítészekből, építészekből, gépészekből álló — csoport három hónap alatt elkészítette valamennyi üzlet teljes tervdokumentációját. Májusban megkezdődhetett a kivitelezés, s a 25 üzletből álló hálózat utolsó két egysége novemberben nyílt meg. A kiállítás január 2-ig, hétfőtől péntekig naponta 10-től 17 óráig tekinthető meg. A Palotás! Állami Gazdaság központja közelében levő Millér-híd javításra szó- i rult a nyárom A munka időtartama alatt Mintegy 40 méter hosszban lefektetett 100 centiméter átmérőjű csövön folyt a MHIér vize. A csöveket nemrégiben emelték ki a mederből
