Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-20 / 273. szám

1986. NOVEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Műszer- Mniti Ipari Szövetkezet kisújszállási üzemében eb­ben az évben 30 légáteresz­tő készüléket gyártanak, exportra. Je­lenleg az utol­só 10-ee so­rozat autó­szerelését veszik, (foto: T. Z.) Az sem baf, ha nyereséges I Így darab valóság a jövő mérnökeinek Az elmúlt két év alatt elért száz millió forintos termelési értéknövekedést alapul véve 1986-ra 600 millió forintot ter­veztek a Medicor esztergomi gyárában. A magas műszaki színvonalon előállított precíziós orvosi műszerek 56 százalé­kát szocialista országokba szállítják, de a megrendelők közé tartozik több tőkés és fejlődő ország is. A képen Pelcz Ala- josné a körzeti orvosok munkáját segítő, telepről működ­tethető EKG berendezést készíti elő szállításra (MTI Fotó: Arany Gábor) Brutyó János köszöntése Brutyó Jánost, az MSZMP KB tagját 75. születésnapja alkalmából tegnap a Köz­ponti Bizottság nevében Ká­dár János, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt főtitkára köszöntötte. Jelen volt Né­meth Károly, az MSZMP fő­titkár-helyettese. SZOT Ifjúsági Tanácsa napirendjén Sport és propaganda A SZOT Országos Ifjúsági Tanácsa megvitatta azt a jogszabálytervezetet, amelyet az 1987/88 évi ifjúsági parla­mentekről terjesztett elő az Állami Ifjúsági és Sporthi­vatal. Az elképzelésekről Varga-Sabján László, az ÁISH elnökhelyettese adott részletes tájékoztatást. A SZOT munkaprogramjá­hoz kapcsolódó ötéves ifjú­sági feladat- és politikai propaganda munkatervét is ez alkalommal határozta meg a testület, elfogadva a beterjesztett határozati ja­vaslatot. „A számítástechnika önmagában nem érdekes...” A kapun belül lehet csodálkozni Hétfő óta Szolnokon ta­nácskozik a Neumann János Számítógéptudományi Tár­saság harmadik országos kongresszusa. A három-négy évenként mindig más város­ban megrendezésre kerülő tanácskozás mostani aktuali­tásairól Havass Miklóst, az NJSZT főtitkárát kérdeztük. — Szolnoki kongresszusuk az Alkalmazás ’86 címet vi­seli, a tanácskozásra nem­csak a számítógéptudomány szakembereit hívták meg, hanem azokat is, akik az önünk munkájának eredmé­nyeit hasznosítják. Miért nemcsak tudományuk speci­ális kérdéseinek megvitatá­sát tűzték ki célul? — Talán furcsának tűnik, hogy éppen én mondom, de a számítástechnika önmagá­ban nem érdekes. Pontosab­ban: a számítástechnika ér­telmét nem az elkészített rendszerek szakmai érdekes­sége adja, hanem azok az eredmények, amelyeket a felhasználók módszereinket használva elérnek. A számí­tástechnikát csak hatásaival együtt szabad mérni — ez minden tudománynál jobban érvényes a miénkre. Ezt a véleményt nemcsak én val­lom. Jó bizonyíték erre, hogy a kongresszus résztvevői kö­zött én is nagyon sok isme­retlen arcot látok, ők az al­kalmazók küldöttei. Kíván­csiak rá, mit kaphatnak tő­lünk, mi pedig azt szeret­nénk, ha elmondanák, mit várnak. __ A számítástechnika, az e lektronizáció társadalmi ha­tásairól mindenhol rengete­get lehet hallani, olvasni. Valóban olyan gyökeresen átformálta, átformálhatja életünket tudományuk gya­korlati alkalmazása? — Meggyőződésem, hogy az eddigi ipari társadalma­kat egy új típusú, informáci­ós társadalom váltja fel. Megfigyelhető, hogy például Amerikában a legerősebb vállalatok legtöbbjének va­lamilyen köze van az infor­mációhoz, gondoljunk csak a számítógépeket gyártó IBM- re, az óriási telefontársasá­gokra, a rádiós- és televízi­ós társaságokra, az újság­konszernekre. Az emberek­nek nagyon nagy része fog­lalkozik ma már információ- gyűjtéssel. -feldolgozással, Jó félórával későbbb, a forgácsolóműhelyen és a tá­gas üzemcsarnokon át, az irodaháznál zártuk a kört. Kicsit megálltunk még be­szélgetni a gondosan rend­ben tartott udvaron. Legin­kább arról, hogy mi ösztö­nözte a nemrég kinevezett igazgatót, a helybeli Ma­gyar—Mongol Barátság Ter­melőszövetkezet korábbi el­nökhelyettesét, címzetes fő­iskolai docenst, hogy elfo­gadja a főigazgató hívását, s elválallja a tanüzem vezeté­sét. A lényeg egyetlen rövid mondatban elfér: az üzem­ben rejlő lehetőségek, ami­ket eddig még nem sikerült teljesen kiaknázni.-továbbítással. De a „hagyo­mányos” ipari cégeknek a nyereséget sem az határoz­za meg leginkább, hogy mennyire jó a termékük, mi­lyen hatékonysággal termel­nek. Ez az alap, több profit­ra azonban az tesz szert, amelyiknek a legpontosabb, legidőszerűbb információi vannak, a piacról, tudja, ki­nek, hol, mit adhat el a leg­jobb áron. A japán kereskedőházak sikerének „titka” éppen a hírháttér. Hírhálózatuk az egész világot átszövi: Ma­gyarországon vásárolnak és esetleg Alaszkában adják el, mert ott annak az árunak jó ára van. Az egész világról kell rendelkezni informáci­ókkal, ez pedig korszerű szá­mítástechnika nélkül elérhe­tetlen. Az új technika lehe­tőséget teremt a nemzetkö­zi kapcsolatok kiépítésére, és ha néhányan élnek ezzel a lehetőséggel, a többiek is rákényszerülnek erre a nem­zetköziségre. És más újdon­ságot is hoz ez az új társa­dalom. Hiszen például segít­heti a demokrácia kiszéle­sítését is, bárki hozzáférhet az információhoz, például a tanácsnál képernyőn figye­lemmel kísérheti, bármikor ellenőrizheti, milyen szem­pontok alapján döntenek például a lakáskiutalásokról. — A világ élenjáró orszá­gait, cégeit hozta példaként. Nálunk azonban általában hiányoznak a legkorszerűbb komputerek, sok gazdasági vezető nem is tudja, mit várhat a számítástechniká­tól. .. — Magyarországon — a néhány kiemelkedő ered­ményről persze nem szabad megfeledkezni — még két­ségtelenül csak a számítás- technika elterjesztésének ko­rát éljük. Nemcsak a legjobb eszközök hiányoznak, a tár­sadalom általános munka- kultúrája sem felel meg még az elektronizáció támasztotta követelményeknek, nagyon sokan idegenkednek is a szá­mítógéptől. Ezeknek a gon­doknak a többségére az ok­tatás hozhat gyógyírt. Az elmúlt ötéves tervben nem véletlenül költöttünk 700 millió' forintot arra, hogy minden középiskolába jusson számítógép, 1990-ig pedig több mint egymilliárd forint jut az általános iskolák „szá­mítógépesítésére”. Ma szá­mítástechnikai területen az oktatás fejlesztése a legfon­tosabb, a legkifizetődőbb be­ruházás. Mert nagy gond, hogy pénzhiány vagy a nyu­gati embargó miatt nélkülöz­nünk kell a legmodernebb gépeket — még nagyobb azonban, hogy a most meglé­vő eszközöket sem tudjuk a leghatékonyabban kihasznál­ni. Az igényes szellemi mun­kára képes szakemberek a mai viszonyok között is tud­tak néhány világszerte elis­merést kiváltó eredményt produkálni. Ez pedig azt jel­zi, hogy nem a technika vi­szonylagos korszerűtlensége miatt kell leginkább kese­regnünk — bőven van teen­dőnk, amíg társadalmunkat megtanítjuk együttélni a számítógéppel. És ha „okta­tási programunk” sikeres lesz, akkor talán a legjobb technikát sem csak külföld­ről kell várnunk. V. Sz. J. ként működő oktatási intéz­ményhez, azzal az elsődleges céllal, hogy itt oldják meg az iskola diákjainak gyakor­lati képzését. (Az intézmény­ből két évvel később. 1972- ben lett főiskola, ez évtől pedig már a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Mező- gazdasági Gépészüzemmér- nöki Főiskolai Karaként fo­gadja a hallgatókat.) Már a kezdetkor világos volt azon­ban, hogy ezt a termelő te­vékenységre is alkalmas lé­tesítményt luxus lenne csak oktatási célokra használni. Ez • felismerés határozta meg a tanüzem további sor­sát, gazdálkodását. Két termék, amely a mezőtúri tanüzemben készül zés a mezőtúri főiskolán egy összetett rendszerben való­sul meg. Az iskola saját la­boratóriumában, nálunk a tanüzemben, végül pedig a bázisgazdaságokban és tan­gazdaságokban. E rendsze­ren belül természetesen mi is a maximális életszerűség­re törekszünk, arra, hogy a diákjaink teljesen éles hely­zetben sajátíthassák el a szakmai fogásokat. Ezért nincsenek is elkülönülő rész­legeink, ahol csak a diákok­kal foglalkoznánk. Bejön a hallgató az üzembe, megis­meri és tanulja az itt folyó munkákat. Dolgozik, ahogy a termelő üzemekben szokás. Ez persze azt is jelenti, hogy profilunkat kell hozzáigazí­tanunk az oktatási felada­tokhoz ! Amikor végére jutottunk mindannak, ami egy igazga­tói irodában megbeszélhető, elindultunk, hogy bejárjuk az üzemet. Házigazdánk me­net közben sorra vette ter­melői és szolgáltatói profil­juk lényeges területeit. Legelőször is a vevőszol­gálati osztályt, amelynek ténykedése a következőkben foglhalható össze. Szerződé­ses kapcsolatban áll három nagy céggel, az Agrotek Vál­lalattal, a szolnoki Agroker- rel, s a Nikex Külkereske­delmi Vállalattal, bizonyos mezőgazdasági és földmun­kagépek garanciális szervi­zére. Sőt, ,újabban garancián túli javításokat is vállal. Azok a sárga-zöld színű szervizkocsik, amelyekkel sűrűn találkozhatunk a me­gyében és megyehatárokon túl egyaránt, a mezőtúri tan­üzem szerivzes szakembereit „viszik házhoz”. Zárul a kör... Mezőgazdasági kisgépeiket egy házi bemutató teremben mutatta be az igazgató, kü­lön kiemelve néhány „ínyencséget”. A háztáji gazdaság és a nagyüzem szá­mára egyaránt gyártanak jól hasznosítható eszközöket. Az egyszerű kéziektől kezdve a komputer-vezérlésű parcel­la-permetezőig sok mindent. Különösen büszkén mutatta precíziós kézi vetőgépüket, és azt a hatsoros sorba ve­tő gépet, amit a főiskola ku­tató-fejlesztő csoportja fej­lesztett ki. Ha azt hallja az ember, hogy iskolai tanüzem, akkor szinte azonnal „beugrik” a régi, sematikus kép: tenyér­nyi. apró műhelyek, ahol svájcisapkás fiúk vasdarabo­kat reszelgetnek — céltala­nul — csupán csak azért, hogy az iskola diákjainak le­gyen hol bekoszolni magu­kat, gyakorlati oktatás cím­szó alatt. Aztán, ha belép va­laki a GATE mezőtúri főis­kolai kara tanüzemének ka­puján, máris sutba dobhat­ja korábbi elképzeléseit. Egy jókora üzem tágas udvarán találja ugyanis magát, amelynek modern csarnokai, rendezett, széles útjai inkább keltik egy közepes nagyságú ipari cég képzetét, mint egy tanüzemét. Az üzem helyén egykor gépjavító állomás működött. Később a gépeket — ame­lyek addig a gépállomáshoz tartoztak — átadták a gaz­daságoknak, így gondoskod­ni kellett a telep hasznosí­tásáról. (A gépállomások fel­számolásának folyamata egyébként, országosan a hat­vanas évek végére fejeződött be.) A hasznosítás egyik le­hetséges útjaként e gépjaví­tó bázisokon alakultak ki a mai Mezőgép Vállalat üze­mei, az állomások másik ré­szét viszont a helyi adottsá­goknak megfelelően haszno­sították. A mezőtúri telepet 1970-ben csatolták az akkor még felsőfokú technikum­Őnállóan, felelősen — Már az alapító okirat­ban is az szerepel — mond­ta erről ottjártunkkor az üzem nemrég kinevezett igazgatója, Gonda Sándor, hogy az iskola szervezetén belül, önállóan gazdálkodó eredmény-érdekeltségű költ­ségvetési szervként működik a tanüzem. Ez ma is érvé­nyes, így a vállalati szabá­lyozáshoz hasonló rendszer­ben gazdálkodunk, ami azt jelenti, hogy eredményünk meghatározott részét anyagi ösztönzésre fordíthatjuk. Gazdasági célként egyébként csupán az úgynevezett „null­szaldós” gazdálkodást hatá­rozták meg számunkra, te­hát azt, hogy a tanüzem mű­ködéséhez a feltételeket meg kell teremtenünk. Természe­tesen ettől sokkal többre va­gyunk képesek... Mit is takar ez az utóbbi igazgatói mondat? A tan­üzem napjainkra már egy 300 dolgozót foglalkoztató, többprofilú céggé nőtte ki magát. Évi árbevétele száz­millió forint körül van, s a VI. ötéves terv időszakában csaknem 28 millió forint nyereséget könyvelhetett el összesen. Felvázolta Gonda Sándor azt a sajátos, többszálú kap­csolatrendszert is, ami a fő­iskolát és az üzemet össze­kapcsolja. Érdemes néhány gondolat erejéig elidőzni en­nél. Az oktatás szolgálatában A főiskola irányító szere­pe jórészt belső igazgatási csatornákon át érvényesül. Ez gyakorlatilag egyetlen dolgot jelent, azt, hogy a tanüzem mindenkori igazga­tója az iskola főigazgatójá­nak közvetlenül alárendelten dolgozik. Ettől az egyetlen kapocstól eltekintve, az isko­la és az üzem két önálló gaz­dálkodó egységként, egymás­nak mellérendelten műkö­dik, s közös ügyleteikben egymással elszámolnak. A főiskola tehát kifizeti az üzem által végzett szolgálta­tások — hallgatók gyakorla­ti foglalkoztatása vagy ép­pen más jellegű munkák — ellenértékét. Ami viszont lé­nyeges: a tanüzem az isko­lának csak önköltségi áron számlázhat, nyereséget on­nan nem kasszírozhat. Hogy mennyire túlnőtt már az anyaintézmény kiszolgálá­sán, azt jól jelzi egy adat: az évi közel százmilliós árbe­vételből (idén 97 millió a tervezett érték) mindössze 1,6 millió forint származik a főiskola részére végzett szol­gáltatásokból. Arról viszont, hogy a tan­üzem hogyan szolgálja az oktatási célokat, milyen el­vek szerint tölti be alap­funkcióját. érdemes újra az igazgatót idézni. — A leendő üzemmérnö­kök gyakorlati képzése ak­kor lehet igazán hatékony és jó, ha az életszerű. Ez a kép­Beazólgetés Havasa Miklóssal, a számftógéptudományl társaság főtitkárával

Next

/
Oldalképek
Tartalom