Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-19 / 272. szám
1986. NOVEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Nagy sikerű hangversenyt adott héttűn este a Jászberényi kamarazenekar a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola aulájában. Gál Tamás vezényletével barokk szerzők műveiből adtak elő (Fotó: T. K. L.) A szocializmus megújulása — Dokumentumok ü magyar kultúra útja A Kossuth Könyvkiadó újdonságaiból Hányszor énekeltük már mámoros hangulatban, „Schneider Fáni de azt mondta, nem kell néki piros szoknya, inkább kell neki gigerli, aki őtet ingerli”, sohasem gondolván azonban arra, hogy valójában ki is lehet e csábos nőszemély, s arra pedig még kevésbé, hogy ki is írhatta a róla szóló igen népszerű dalocskát. Pedig Schneider Fáni valóságos élő alak volt, s a szerzője sem akárki e nótának, az a Lauka Gusztáv, aki ismerős figurája a reformkort követő idők irodalmi világának, akit könnyed elegáns, humoros stílusáért sokan kedvelnek, akit nagyvilági életmódjáért talán sokan irigyelnek is. Pipafüstben Nos, szombat délután óta már a legszélesebb nyilvánosság számára is közismert — mióta Hegedűs Géza tanár úr pipára gyújtott, és elkezdte mesélni 1830-tól indulva 100 év irodalmi érdekességeit —, hogy ki volt az a Schneider Fáni, s hogy ki írta a róla szóló nótát. Olyasmit tudhattunk meg ebben az élvezetes órácskában, amiről általában a felszín fecseg, de többnyire hallgat a mély. Amiről komoly berkekben általában kevesebb szó esik, de annál több oldott társalgásban, „könnyelmű” csevegésben. Ami azért épp oly jellemző lehet egy adott korra, mint egy fajsúlyosabb esemény. „Géza bácsi” tehát mesélni kezdett a képernyőn, csakhogy amit tőle hallottunk és hallunk, korántsem csak mese, valóság az, de mesében megidézve, lett légyen szó művészi valóságról, egy-egy költeményről vagy az élet, a hétköznapok megtörtént eseményeiről. Géza bácsi bárhol húzza végig az irodalom tarlóján emlékezete gereblyéjét, mindig talál kalászt ott is, ahol már más egy búza szemet sem lelne. Kitűnő ötlet volt őt rábírni, hogy egy sorozat erejéig odaüljön a kamerák elé, és kötetlenül beszéljen arról, amiről ritkán vagy sose hallunk, amiről talán csak ő tud szólani hitelt érdemlő módon és szórakoztatva tisztelt hallgatóságát. Aki évtizedek óta oktatja főiskolán a színinövendékek nemzedékeinek sorát, most tanítványai közé fogadott bennünket is, a tévénézők millióit. Csak megjegyzem, már előző nap is találkozhattunk vele a Péntek esti randevúban, ahol ugyan még csak mellékszereplő volt, a műszaki egyetem kollégistáinak szabados műsorához, deákos bolondozásaihoz rajzolt históriai hátteret, felvillantván a középkor diákjainak híres csínytevéseit, mert ő azokat is jól ismeri, ismertetvén a vagáns költészet remekeit, mert ő abban is otthonosan mozog, ha kell, csak úgy „mellényzsebből” ránt elő egy-egy verset, s idézi fejből sorait, de ismétlem, itt még csak magyarázatokat fűzött Déri János kérésére a látottakhoz. A Pipafüstben — találó cím ez a műsorhoz — azonban már főszereplőként mutatkozott be e Szabó Márta tanítványi kedvessé- gű társaságában. De nem is pontos • talán a megjelölés, hisz Hegedűs Géza az „óráin” sem maga játssza a főszerepet, főszereplővé mindig az válik, amiről beszél, amit fel- vagy amit megidéz. Még akkor is, ha egyéniségének színeit is hozzáadja a szóbanfórgó témához. Ahogy itt is történt, a legnyilváno- sabb „óráján”. Nem arra figyeltünk, hogy kialudt pipáját újra meg újra hányszor keltette életre, tüzet adván neki, hanem Arany Jánosra, aki mesteri- képet fest versében, a Vojtinában a múlt századi Pest-Budáról, vagy Berzsenyire, akinek képzeletében a kisvárosias Pest nagyvárossá válik, vagy Bajza József éles hangjára, amely egyébként a reformkor kritikai életét is jellemzi, a kávéházak világára, amelyben ifjú forradalmárok készítik elő a gyökeres társadalmi változásokat, a amelyek tulajdonosai szinte kivétel nélkül a rendszer besúgói, ami ugyancsak jellemző a Habsburg-elnyomás korszakára. Látszólag szabad kalandozás ez a műsor a múlt század évtizedeiben. De valójában jól körvonalazott körképet ad, vagy legalábbis a könnyed oldaláról nézve jellegzetes képet nyújt a megidézett korról. Felhangzottak itt a korszak link költészetének egyes darabjai — lásd Lauka — és nagy költők könnyed hangvételű „link” versei, de egyetlen pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy itt valami televíziós linkség- nek lennénk a részesei, és épp ez a nagyszerű ebben, ahogy Hegedűs Géza pipa- füstje, ragyogó szelleme bearanyozza a múlt századi „linkségeket” is, megéreztetvén velünk, hogy itt is, ezekben is az ember van jelen. Évgyűrűk Jubileumra készült, de egyáltalán nem önünneplésnek szánt programmal emlékezett vasárnap délután a két stúdió közösen arra a tényre, hogy 1976-ban televízió-történeti esemény zajlott le azzal, hogy két régió, a Dél-Alföld és a Dél-Dunán- túl önálló körzeti televíziót kapott. Az emlékezés tartalmát is e gondolat köré csoportosították, mindkét színhelyen, a pécsi és a szegedi stúdióban is egy-egy meghívott szakember segítségével a régió-tudat mai problémáit feszegették, kezdve azzal, hogy mitől is válik régióvá egy adott tájegység, s hogy mi kell ahhoz, hogy az adott régióban kialakulhasson az azonosság tudata, hogy valóban dél-alföldinek is érezhesse és tartsa magát az, aki e tájon lakik. És egészen odáig húzódott a beszélgetés, hogy kitért az újság, a rádió, a folyóiratok, a szellemi műhelyek e tudat erősítésében játszható szerepére is. Izgalmas kérdéseket vetett fel a Tandi Lajos szerkesztette stúdió-dialógus, ha nem is adott minden kérdésre kimerítő választ, ha nem is győzött meg mindenben igazán arról, hogy kis hazánkban valóban léteznek-e ma is hagyományos értelemben vett régiók, olyasformán, mint például a franciáknál Provence vagy Bretagne, amelyek nevéhez méltán illesztik oda jelzőként az országot is. Nálunk is beszélnek ugyan Somogyországról, de ez inkább régi maradvány. Vajon Szeged környékén, az Alföldnek ezen a déli részén mi jelenti ma azt a régiót kifejező sajátságot vagy sajátosságokat, amelyekkel ez a vidék elhatárolhatná magát gazdaságilag, szellemileg, földrajzilag is jói kivehetően a vele szomszédos területekről? Bonyolult kérdések ezek, s talán egy kicsit magyarázzák is a regionális tévé működési területének újabban tapasztalt bizonytalanságait. Tízéves tehát a szegedi és a pécsi tévé, mostanában azonban mintha kevesebbet hallanánk róla mégis, kevesebb programját láthatjuk a központi műsorban, mint évekkel ezelőtt. Mintha elhalványult volna ilyen jellegű szerepe. Kár, a központi televízió programja is vesztett ezáltal színeiből. Az a néhány részlet, amelyet a dialógus színesítésében felvillantottak, arra utal, hogy ma is volna pedig a régióban mutatni és mondani való — az országnak is. V. M. Hungarológiai szeminárium Helsinkiben A helsinki magyar kulturális és tudományos központ kezdeményezésére, a helsinki egyetem finnugor tanszékével s a Finn—Magyar Társasággal karöltve hungarológiai szemináriumot rendeztek Helsinkiben. A tanácskozást Hargita Árpád, hazánk helsinki nagykövetének beszéde és Köpeczi Béla művelődési miniszternek a résztvevőkhöz intézett üdvözlő levele nyitotta meg. A nyelv és irodalom, a néprajztudományok, a történelem, a szociológia, a közgazdaságtudomány, valamint a művészeti ágak területeiről hangzottak el előadások. Akii Miklós és a többiek A MAFILM stúdióiban több film forgatása fejeződött be az utóbbi hetekben, illetve jónéhány már az utómunkálatoknál tart. Az utóbbiak közül leghamarabb Révész György Akii Miklós című kaiandfilmjét láthatják a nézők, már december végén. A Mikszáth Kálmán regényéből készült adaptáció címszereplője Hirt- ling István, a XIX. századi környezet képi megjelenítője pedig Szécsényi Ferenc operatőr. Vitézy László is a történelmi múltból merítette témáját. Az Érzékeny búcsú a fejedelemtől című alkotás alapjául Hankiss Ágnesnek, a Valóság című folyóiratban megjelent tanulmánya szolgált. A film Bethlen Gábor Erdélybe kalauzolja el a nézőit, ám nem valamiféle történelmi parabolát kínál, hanem sorsokat, élethelyzeteket közelít meg a szociálpszichológia eszközeivel. Erdőss Pál rendező — miképpen két előző filmjében is — társadalmunk perifériájára sodródott személyiségek életét, konfliktusait vizsgálja, gyakran eleve kudarcra ítélt kitörési próbálkozásaikra irányítja nézői figyelmét. Ezúttal egy fiatal házaspár áll a történet középpontjában, akiket börtönbüntetésre ítélnek, és két kiskorú gyermeküket állami gondozásba veszik. A Hajnali háztetők című film Ottlik Géza azonos című műve alapján készült, de felhasználták az író több más munkájának motívumait is. A cselekmény egy festmény, egy hármas portré keletkezésének, illetve modelljeinek története. A filmben szerepet vállalt Cserhalmi György, Andorai Péter, Udvaros Dorottya és Haumann Péter. A huszonötödik politikai könyvnapokra a Kossuth Könyvkiadó több új társadalomtudományi tanulmányt, történelmi visszapillantásról, közelmúltunk jelentős eseményeiről szóló kötetet jelentetett meg. A szocializmus megújulása Magyarországon című könyv válogatást nyújt Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkáraként majd a párt főtitkáraként mondott beszédeiből, cikkeiből. A válogatás áttekintést ad annak a marxista—leninista politikának az érvényesüléséről, amely az 1956 óta eltelt három évtizedben a magyar nép 1945-ben elkezdődött új történelmének legjobb hagyományait folytatva, a torzulásokat leküzdve a fel- emelkedés útjára vezette az országot. Ez a harminc év — évszázadokra visszatekintve is — páratlanul sokoldalú és lendületes fejlődést hozó időszaka történelmünknek. Amit elértünk, népünk munkáját dicséri, és a szocializmus eszméjét igazolja. Berecz János Ellenforradalom tollal és fegyverrel — 1956 című kötete másodszor jelent meg. Az első kiadás óta eltelt öt esztendőben bebizonyosodott, hogy a könyv témájának időszerűsége egyáltalán nem kopott meg. A dokumentumok feltárják az ellenforradalom kirobbanásának okait és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának körülményeit, bemutatják a forradalmi ellentámadás megszervezését, a szocialista konszolidáció első lépéseit. Hollós Ervin és Lajtai Vera Drámai napok című kötetéből megtudhatja az olvasó, pontosan mi történt 1956 október végén, november elején Magyarországon, hogyan változott az október 23-i tüntetés véres ellenforradalmi lázadássá. Választ kapunk azokra a kérdésekre is, hogy kik álltak az események hátterében, mi volt az ellenforradalmárok célja. A feldolgozás egyik érdeme, hogy vizsgálódásai körét az egész ország területére kiterjeszti és így átfogó történetét adja az 1956 október 23 és november 4 közötti eseményeknek. Történelmünk egyik rövid, de igen jelentős időszakának összefüggő szemléletéhez és jobb megértéséhez kíván hozzájárulni Geréb Sándor és Hajdú Pál Az ellenforradalom utóvédharca 1956 november—1957 március című kötete. Megjelent az SZKP XXVII. kongresszusának dokumentumgyűjteménye is. Az 1986 február 25—március 6-ig tartott kongresszuson elhangzott valamennyi beszámolót, hozzászólást és a kongresszus határozatát tartalmazza a kötet. Természetesen lehetetlen a politikai könyvnapok alkalmából kiadott minden könyvet részletesen ismertetni, hiszen rendkívül gazdag a választék. Néhány cím a kínálatból: Palmiro Togliatti Előadások a fasizmusról: Veres Péter Az Alföld parasztsága: Balogh Edgár Magyarok, románok, szlávok; Köpeczi Béla A magyar kultúra útja 1945—1985; Ancsel Éva Etikai tanulmány a tudásról és a nem-tudásról; Falu végi Lajos Tervezés, egyensúly és megújulás 1986 —1990. Debreceni hívogató Bőséges és tartalmas nézni-, látnivalókat, programokat kínál a Debrecenbe látogatónak a város kulturális élete. A Csokonai Színház november 21-én mutatja be Örkény István Tóték című színművét Pinczés István rendezésében. A Kölcsey Művelődési Központban játsszák a Csetepaté Choggiában című vígjátékot Ugyanitt lesz látható az országos népi bútorpályázat anyagából rendezett kiállítás, amely kísérő rendezvénye lesz az országos népi bútorműves konferenciának. Ugyancsak a művelődési ház látja vendégül irodalmi estjén Ratkó József költőt november 24-én. A hagyományoknak megfelelően most november 21- ig tart Debrecenben — a természetvédelemmel foglalkozó intézmények és szervezetek támogatásával — a biológiai napok ismeretterjesztő sorozata. Ennek keretében tart előadást az atomenergia környezetkímélő felhasználásáról november 21-én Simon Péter, a Paksi Atomerőmű üzemviteli igazgatója. Sikeres koncertet adott a Quartette nevű együttes a napokban a Tisza Szállóban. A zenekar tagjai — Kőszegi Imre (dob), Vu-kán György (zongora), Berkes Balázs (bőgő), Ablakos Dezső (szaxofon) — színvonalas zenével szórakoztatták a szolnoki jazzkedvelőket (Fotó: Hargitai)
