Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

1986. OKTÓBER 13 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A magyar-szovjet barátság ápolása Hosszú, forró nyár után Tiszaburán 4. Csak pontosan, szépen - és csak előrelátóan (Folytatás az 1. oldalról) hiszen hazánk nyersanyag- és energiaellátásának döntő részét a Szovjetunió biztosít­ja. Szólt arról is, hogy ha­zánkban a MSZMP politiká­jának megfelelően alakult az MSZBT tagcsoportok munká­ja, és ennek eredményekép­pen sok barátja van a Szov­jetuniónak. Az erőfeszítések és eredmények ellenére azon­ban akadnak olyanok is még, akik nem mindenben értenek velünk egyet. Ha jószándé- kúak, felvilágosító munká­val, meggyőzéssel kell meg­nyernünk őket, hiszen a mozgalom egyik legfontosabb feladata az, hogy minél szé­lesebb körben népszerűsít­sük, tudatosítsuk, fogadtas­suk el a Szovjetunió békepo­litikáját — fejezte be felszó­lalását az MSZBT elnöke. Fábián Péter hozzászólásá­ban kiemelte, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság 1985. augusztus 13-i ülésén értékelte a barátsági munkát. Leszögezte, hogy ezeknek a közösségeknek a tevékenysé­ge megfelel a követelmé­nyeknek, hiszen a népeink közötti barátság ápolása, erő­sítése terén értékes és sikeres munkát végeztek. Az ország megyéi között nálunk dolgo­zik a legtöbb tagcsoport, ami örvendetes, ugyanakkor to­vábbi közösségek létesítése csak ott ajánlatos, és indo­kolt, ahol ehhez megvannak a szükséges feltételek. Szólt arról is, hogy a pártszervek és -a'apszervezetek a moz­galmat nem „felülről”. ha­nem belülről irányítják, hi­szen minden tagcsoport önál­Visontán befejezték a Ga­garin Hőerőmű kettes számú, száz megawattos blokkjának generálfelújítását és a gép­egység tegnap ismét meg­kezdte a folyamatos villa­mosenergia termelést. A ge­neráljavításra — mely öt­évenként esedékes, — 226 Paul Poupard bíboros, a vatikáni Nem-hívők Titkár­ságának vezetője az eszme­csere témaválasztását is in­dokolva kiemelte: napjaink­ra az erkölcsi értékek világ­szerte megrendültek, s ez sú­lyos következményekkel jár az emberiségre nézve. A tu­dományos és műszaki fejlő­di* oz egyes nemieteket uj feladatok elé állí iá s ez kölcsi problémákat is felve. Megállapította: a párbeszé­det — várakozásuknak meg­felelően — egymás vélemé­nyének tiszteletben tartása, a kölcsönös megértés jelle­mezte. A dialógusban részt­vevők a fennálló vélemény- különbségek ellenére igye­keztek közös érintkezési pontot találni. Különösen fontosnak tartotta, hogy a marxista és katolikus tudó­sok egyaránt hangsúlyozták a személyiség szerepét, s azt a legfőbb értéknek tartották. Rámutatott: a katolikusok és a marxisták dialógusa nem korlátozódhat elméleti jellegű vitákra. Kívánatos, hogy szabad véleménycsere jöjjön létre a két világnézet képviselője között minden szinten. Kifejezte azt a kí­■ ■■ ■■ ■■ ■■ ■ közös ügyünk zítja tevékenységét a köve­telményekhez. Természetes, hogy a barátság ápolása a párttagok egyik fő feladata, de az is szükséges, hogy a fiatalok és a párton kívüliek is egyre nagyobb számban vegyenek részt e közösségek tevékenységében, mert a tö­megbefolyás szélesítése állan­dó cél, folyamatos feladat — mondotta a megyei pártbi­zottság titkára. A vitában tizennégyen fej­tették ki véleményüket a barátsági munka különböző tiélszterületeiiről. Többen hangsúlyozták azt, hogy a különböző szintű vetélkedők jól hozzájárulnak ahhoz, hogy a résztvevők még job­ban megismerjék a Szovjet­unió lakóinak életét, min­dennapjait. Ezen a területen különösen a zagyvarékasi termelőszövetkezet dolgozói és a tiszafüredi gimnazisták dicsekedhetnek sok szép, or­szágosan is elismert ered­ménnyel. Különösen a diá­kok, a tanulók és a fiatal szakmunkások között népsze­rűek ezek a tevékenységi for­mák. Szóltak a baráti találkozók, a társadalmi munkák, a kö­zös kulturális és sportprogra­mok fontosságáról, a hazánk felszabadulásáért elesett szovjet hősök sírjainak, em­lékműveinek folyamatos gon­dozásáról, de azt sem hall­gatták el, hogy az orosz nyelv elsajátítása területén adódnak még feladatok, hi­szen sokan lemorzsolódnak a Gorkij Nyelviskola hallgatói közül. Igaz, a nyelvtanulás nem kis áldozatot, lemondást követel, mégis tovább kell keresni azokat a lehetősége­naptári napot írtak elő, s a munkálatokat a tervezettnél két héttel korábban végez­ték el. Sor került a környe­zetvédelmi szempontból igen fontos elektrofilter és a hoz­zátartozó tüzelőberendezések falazatát, és korszerűsítették az irányítóberendezéseket. vánságát, hogy a megkezdett párbeszéd ugyanilyen vilá­gos, nyílt szellemben folyta­tódjék. Lukács József akadémikus az MTA Filozófiai Intézeté­nek igazgatója elöljáróban arról szólt, hogy a mostani eszmecsere a dialógusok hosszú sorába illeszkedik. Poupard bíboros szavaira is reagálva rámutatott: a világ számos országában az élet rr^indennapjain is zajlik a párbeszéd a marxisták és a katolikusok között. Az elmé­leti tanácskozások létrejöttét éppen ezek a mindennapi dialógusok ösztönözték. S ez fordítva is igaz: e tudomá­nyos konferenciák befolyá­solhatják a különböző világ­nézetű emberek mindennapi cselekvését, együttélését. Kiemelte: első ízben ültek asztalhoz a világ két legna­gyobb szellemi táborának a szocialista és a kapitalista országokból érkezett képvi­selői. A szimpóziumot az jel­lemezte, hogy a résztvevők keresték a módját, miként tudnak új módon válaszolni a kor által felvetett kérdé­sekre. A tapasztalatok szerint a témaválasztás helyesnek két és formákat, amelyek az eddiginél joihban segítik a sikeres, eredményes oktatást. A vitában Klukáné dr. Pilis- Hegyi Ibolya (Tiszafüred), Sándor László (Szolnok), Ko­vács Tibor (Kunszentmárton), Szabó Tiborné (Kisújszállás), Varga Kálmánná (Török- szentmiklós), Bozsó Lászlóné (Mezőtúr), Berki Ferencné (Szolnok), Herceg István (Túrkeve), Nyári László (Szolnok), Hegedűs János (Szolnok), Nagy István (Ti­szafüred), Kovács Imréné (Kunmadaras), Szabó Lajos (Kunhegyes), és Kis Pál And­rás (Abádszalók) szólalt fel. Ezt követően Garai Lajos összegezte az elhangzottakat. Kiemelte: sok hasznos ta­pasztalat, észrevétel jelle­mezte az értekezletet, és most is bebizonyosodott, hogy a népeink közötti barátsági munka mindennapi életünk részévé vált. A megállapítá­sokat, a szóbeli kiegészítést, valamint a hozzászólásokban elhangzott javaslatokat a küldöttek egyhangúlag elfo­gadták. Ezután Apró Antal, a ma­gyar—szovjet barátság el­mélyítéséért végzett tevé­kenységéért hét aktivistának oklevelet nyújtott át, majd megválasztották azt a tizen­kilenc küldöttet, akik az MSZBT VIII. országos érte­kezletén képviselik me­gyénket. Az újjáválasztandó országos elnökségben hatan: Hajnal Géza, Miklós József, Kis Pál András, Major Fe­renc, Nagy Sándor és Varga Kálmánné kaptak helyet. Az aktívaértekezlet az Interna- cionálé hangjaival ért véget. D. Sz. M. Gázipari tárgyalások Viktor Csernomirgyin szovjet gázipari miniszter, aki Kapolyi László ipari mi­niszter meghívására látoga­tott hazánkba, tegnap eluta­zott Budapestről. Magyaror­szági tartózkodása alatt tár­gyalásokat folytatott vendég­látójával a gázipar területén megvalósított gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működés továbbfejlesztésé­nek lehetőségeiről. bizonyult. Mindkét fél meg­őrizte saját integritását, s így kívánt javaslatokat ten­ni a világ közös problémái­nak megoldására. Sok tekintetben azonos né­zőpontot képviseltek az igaz­ságosság kritériumát illetően is. A marxistákat és a kato­likusokat egyaránt a globális erkölcsi problémák foglalkoz­tatták, s a mai világ legfon­tosabb sorskérdését, a béke megőrzését, illetve a háborús veszély elhárítását mindany- nyian igen fontosnak tartot­ták. Az eszmecsere légkörére utalva Lukács József aláhúz­ta: a vitában résztvevők nem a másik fél gyenge pontjait keresték, néhány kivételtől eltekintve a konstruktivitás, a problémák megoldásának együttes keresése jellemezte a dialógust. A mostani világ- helyzetben. amikor a termo­nukleáris háború veszélye fe­nyegeti az emberiséget, a párbeszéden tanúsított erköl­csi felelősségtudat bizonyos mértékben támogatást is ad­hat és modellt is mutathat a nagy sorskérdések megoldá­sának kereséséhez. Végül elmondotta: elhatá­rozták, hogy a szimpóziumon elhangzott előadásokat közös kötetben jelentetik meg, an­nak szimbólumaként, hogy a dialógust a marxisták és a katolikusok egyaránt sikeres­nek és folytatandónak tart­ják. Az időközben Szolnokot megjárt elnök készséggel csatlakozik a további határ­járásunkhoz. Az ottani murv kásoárt meghívására a na­pokban Lengyelországba uta­zó Szolnak megyei delegáci­ót vezeti H. Nagy István. Az úttal kapcsolatos eligazításon vett részt a megyeszékhelyen, a Teszövnél. Hol folytassuk a beszélgetést? — kérdi, és én szívesen hallanék a téesz további terveiről. Meglepői kérdéssel kezdi az elnök: — Tudja hogyan járt az egyszeri szegényemiber? Vett A szövetkezetben látottak- hallottak alapján nem tűnik túlzásnak, amikor H. Nagy István a téeszbeliek munká­járól szólva a költőt idézi: csak pontosan, szépen. De hozzáteszi: és csak gondos előrelátással. Amúgy jó gaz­da módjára. — Csak olyasmibe fekte­tünk pénzt, ami gyors meg­térüléssel, de mindenképpen hosszú távon jó haszonnal biztat. Az új ötéves tervben is meghatározó lesz a gazdál­kodásunkban a gabonater­mesztés, ezért szerepel a kö­zéptávú tervünkben egy .1200 tonna kapacitású szemester­ménytároló. Ha már eddig sem volt veszteséges a szarvasmarha- és a juhászati ágazatunk, pont most ne él­nénk a központi fejlesztési támogatásokkal? Kétszáz fé­rőhelyes tehenészeti telepet építünk a tervidőszakban, él­tetővel, borjúnevelővel, siló- térrel és a szükséges utak­kal. Továbbra is program ná­lunk a juhászat fejlesztése. Hatszáz férőhelyes hodály építését ütemeztük be, de nemcsak a nagyságrendjét, a minőségét is javítjuk a törzs- állománynak. Már megérkez­tek az egyik telepünkre Űj­A szóbanforgó gyümölcsös a gabonához hasonlóan fon­tos pillére a Lenin Tsz alap­tevékenységének. Jó évjá­ratban a gyümölcsfélék érté­kesítése adja a szövetkezet összes árbevételének 12 szá­zalékát. a nyereségének az egynegyedét. Hogy határjá­rásunk utolsó állomása tett a gyümölcsös, annak egyedü­li oka, hogy eddig a náluk legkésőbben érő termés, a körte értékesítésével kapcso­latos teendők kötötték le Sza- lóczi Sándor kertészeti fő- ágazatvezetőt. — Közben még utána néz­tem még, hogy kezdhetjük-e ma a tápanyag-visszapótlást, itt a kertben. Nálunk nem vész kárba szervestrágya, igaz a „szántóföldiék” csak évente mintegy 200 hektárt tudnak megteríteni vele. Mi vagyunk a nagy fogyasztók. Negyven hektárra csak. de jelentős mennyiséget kiszó­runk a fák alá. Négyéves forgóban így az egész gyü­mölcsösünket meg tudjuk is- tállótrágyázm. Az idei szezon nem valami fényesen sike­rült. Virágzásban érte fáink többségét a fagy. Veszteséges azért talán nem egy új kalapot, hogy legyen mivel köszönnie, de aztán meg nem 'kerülközött pénze új csizmára, amiben elme­hessen a templomba. A má­sik esztendőben meg malac­ra költött a vásárban, akkor viszont új tengelyre nem fu­totta a kocsijához, amivel a takarmányt hordta. Nagyon képletesen azt szeretném ér­zékeltetni, hogy mennyire nem mindegy, mire fordítja azt a kis pénzt a vezetősé­günk, amit fejlesztésre költ- hetünk. Zélandiból azok a nagyérté­kű .kosok, amelyekkel három éves keresztezési program­mal egy nagyobb és jobb hús­formájú szaporulatot, több gyapjút adó anyajuh-állo­mányt alakítunk ki. — Olyan fejlesztési elkép­zelésük, amivel a felépülés népességmegtartó képességét javíthatják, van-e? — Nem egyszerűen a mel­léküzemági tevékenység lét­rehozásának kérdése ez a mi esetünkben, őszintén kell be­szélnünk arról, hogy a köz­ségben lévő szabad munka­erő nagyobb részének kvali­fikáltsága nem teszi lehető­vé, hogy például precíz mű­szerek, netán Lada ajtózárak gyártását alapozhassuk rá. Létesítsünk gyümölcslé üze­met? A mai korszerű techno­lógiához néhány érettségizett, féhérköpenyes asszonyra van csak ott szükség. Ezzel sem oldódna meg a községbeliek nagyobb arányú foglalkozta­tása. Az viszont mindenkép­pen több időszaki munkale­hetőséget biztosít majd, hogy a konzervgyárakkal együtt­működve fokozzuk a gyü­mölcstermelésünk alapfeldol­gozását. Például magozásra, felezésre gondolunk. kevesebb termés értékesítési átlagárai viszont a vártnál kedvezőbben alakultak. A jövő évtől már egyfajta biz­tonságot jelent majd a na­pokban átadásra kerülő kor­szerű szeszfőzdénk is, amit palackozóval szeretnénk bő­víteni. Nem tudhatjuk mi­kor érd elemi kár, fagy, vi­har vagy jégverés a gyümöl­csöst, mikor és mennyi ipari irrtinőségű termésből készít­hetünk jobb áron eladható gyümölcspálinkát. A 200 hektáros gyümöl­csös felén szüreteltek még csak az idén. Jövőre már termőre fordulnak a kert másik felén is a fák. Az újabb telepítésű gyümölcsös számomra érdekes „termelés- szerkezetéről” faggatom a főágazatvezetőt. — A hosszabb érés idejű al- mástermésűeket csak a kör­te képviseli a gyümölcsö­sünkben, az se nagy terüle­ten. Annak idején, amikor hozzáfogtunk a korábbi ha­gyományokra és a termőhe­lyi adottságokra alapozott fejlesztéshez, az úgynevezett nyári gyümölcsök telepítését szorgalmaztuk. Az késztetett rá bennünket, hogy ezen a vidéken biztonsággal csak a téli csapadékra lehet számí­tani. Ami esetleg a cseresz­nye, a meggy, a kajszi és még talán a szilva éréséig elegendő talajnedvességet je­lent. Szakmunkásokból középvezetők Gyünölcsösről, fákról me­rőben másra terelődik a szó. Szalóczi Sándor volt az első, akit a szakmunkások egyete­mi felvételét előkészítő tan­folyam tíz évvel ezelőtti lét­rehozásakor továbbtanulni „küldött” a szövetkezet. — A szakmai közép­vezető-utánpótlás legjobb lehetőségének tartja a veze­tőségünk ma is a Szet-et, If­jú Kacskó Sándor gépesítési és Mészáros Béla növényter­mesztési ágazatvezetőkkel együtt hárman mondhatjuk már magunkról, hogy a té­esz neveltjei vagyunk. Vörös László kollégánk most vég­zi a sikeres előlkészítő és fel­vételi után az egyetemet. Ve­le az állattenyésztésben szá­mol vezetőként a téesz. A ve­zetőség nem sajnálja az anyagiakat azért, hogy ta­nítássá az arra alkalmas fia­talokat. A négy évi középis­kolai tananyag elsajátításával töltött tíz hónapos előkészítő tanfolyam idejére az átlag- keresetét megkapja a szak­munkás. Nem kevés áldoza­tot hoznak persze a családfőt nélkülöző otthoniak sem. És bizony majd hat évig a brigádtársaknak is jobban meg kell. fogniuk a munka végét. — Végül is miben mutat­kozik meg az efféle vezető­utánpótlás gyakorlati hasz­na? — A szövetkezet szempont­jából abban, hogy „készebb” vezetőt állíthat egy-egy ága­zat élére. A Szét után egye­temet, főiskolát végzettek ugyanis tudják, ismerik mindazt, amire ott nem ta­nítják őket: a téesz helyi adottságait, sajátos lehetősé­geit. A magát vezetésre, irányításra alkalmasnak tar­tó egyén szempontjából pedig abban, hogy nem kell meg­küzdenie a munkahelyi beil­leszkedés nehézségeivel. És mondjuk meg őszintén, az idősebb szövetkezeti gazdák is szívesen veszik, ha olyas­valaki irányítja a munkáju­kat, aki szakmunkásként, velük vállvetve is bizonyított már. Elköszönőben föl kell emelnünk a hangunkat. Az egész nyáron a fák között szorgoskodó asszonyok, lá­nyok nevetését fölváltotta az MTZ-k dübörgése. Hordják az istállótrágyát, egy ideig nem csendesedik még el a kert. A téli álomra készülő fákon úgy tűnik tartja még magát a lomb. Bár, ahogy ágat émek-súrolnak a pót­kocsik, sűrűn hull alá a cse­resznye meg a meggyfáikról a levél'. Bőkezűen osztogatja még ajándéknapjait az indián nyár, de szép lassan a burai határt is lemezteleníti az ősz. Vége Temesközy Ferenc A Jászságból a Hatvani Cukorgyárba szállítják feldolgozásra a cukorrépát. Felvételünk a jászkiséri vasút­állomáson folyó rakodásról készült (Fotó: T. Z.) loan dolgozik, alakítja iga­Felúlftottáh a Gagarin Hőerőmű kettes számú blokkját Egyetértés a béke megőrzésében Sajtótójékoztató a marxista-katolikus párbeszédről A társadalom és az etikai értékek címmel, 15 ország marxista és katolikus tudósainak részvételével Budapes­ten tartott háromnapos nemzetközi szimpóziumot köve­tően szombaton a tanácskozás rendezőinek — az MTA Filozófiai Intézetének és a római Pápai Gergely Egye­temnek — a képviselői sajtótájékoztatón számoltak be a konferencián tapasztaltakról. Élnek a fejlesztési lehetőségekkel Jövőre 200 nektáron érik a gyümölcs lesz a főágazat, merthogy e

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom