Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. OKTÓBER 13. A szerkesztőség postájából Július óta nincs műhelykocsi? Szüleim és az OTP támo­gatásával családi házat épí­tettem, a beköltözéshez szin­te minden készen áll, csupán a melegvízhez szükséges gáz­bojler és falifűtő szerelési munkáit kellene elvégeznie a Szolnoki Villamosipari Gé­peket Javító Vállalat (Szol- vili)) szakembereinek, amire nyár óta, júliustól várok. Be­jelentésünkre ekkor jött ki először a gázszerelő, aki kö­zölte, hogy azért nem tudja most megcsinálni, mert mű­helykocsi kell hozzá. Július 16-i sürgetésünkre az volt a válasz, hogy sok a munka, várni kell. Szeptember 4-én ígérték, hogy még azon a héten jönnek a szerelők. Szeptember 11-én édesapám sürgette meg az ügyet, mire még aznap megkaptuk a táv­iratot, hogy 18-án jönnek. Meg is érkezett egy szakem­ber, s azt mondta, rossz a műhelykocsi, majd 24-én dél­után tudnak jönni. Az ígért időpontban ketten is jöttek, hogy megmondják: még min­dig rossz a műhelykocsi, majd a jövő héten ... (nap, óra megjelölés nélkül). Ezek után elhihetik, hogy semmi reményt nem látok a beköltö­zésre ... Menyhárt János Rákóczifalva • • • Olvasónk panaszával Ba­logh Sándort, a Szolvill szer­viz helyettes vezetőjét keres­tük meg. aki az ügy kivizs­gálása után a következőket válaszolta: „A bejelentés va­lóban július óta fut nálunk, de a munka elvégzésének időpontjára nem tettünk ígé­retet. Ugyancsak július óta áll a műhelykocsink, mert 10 éves, elhasználódott, felújí­tása pedig gazdaságtalan len­ne. Helyette újat igényel­tünk, amit a jövő év elejére várunk. De addig is igyek­szünk feladatainkat ellátni, a vállalat egyéb gépkocsijaival járjuk a megyét, hiszen vala­mennyi propán-bután gáz­üzemű berendezés javítási, szerelési, üzembe helyezési munkái hozzánk tartoznak. Hogy szeptember 24-én miért volt két szakember is a hely­színen, amikor semmit sem csináltak? Azért, mert fel­mérték a kiépítendő gázve­zetéket, amit — a kocsi hiá­nya miatt — műhelyben kí­vántak elkészíteni. De meg­állapították. hogy csak a helyszínen lehet a vezetéket kiépíteni, illetve a hegesztést elvégezni. E munkára viszont már nem került sor. mert a panaszos édesapja ezt köve­tően azzal keresett meg személy szerint engem, hogy már nem kívánja részlegünk­kel végeztetni a munkát, kis­iparossal csináltatja majd meg. Ezek után felvilágosí­tottam, hogy milyen szakem­berrel és hogyan végeztethe­tik el a propán-bután gázve­zeték kiépítését, hiszen a munka átvételére kizárólag mi vagyunk jogosultak. S végezetül még annyit: részle­günk az új szervizkocsi meg­érkezéséig is igyekszik fel­adatait (úgy ellátni, hogy eh­hez hasonló panasz ne for­duljon elő”. Járdát építettünk A szajoli falu­gyűlésen vetődött fel, hogy az új la­kótelepen, ahol zömmel fiatal csa­ládok laknak, ut­cai gyalogjárdát építsünk. A közsé­gi tanács támo­gatta ezt a javas­latot és biztosítot­ta a járdaépítés­hez szükséges anyagokat. Az itt lakók összefogásá­val, keze munká­ja nyomán pedig folyamatosan ha­ladnak az építés­sel. Eddig 300 mé­ter betonjárda ké­szült el, amelyen három utca lakói közlekednek is. Már nem kell tar­taniuk az ószi-téli sártól. Bízunk abban, hogy a is önzetlen segítséget nyújt, községi célok megvalósítású- Wesniczky Antal hoz a szajoli lakosság ezután tanácstag Játékos megemlékezés A kunszentmártoni Deák Ferenc Üti Általános Iskola a hagyományokhoz híven, szeptember 29-én, a fegyve­res erők napján egész napos, játékos megemlékezést tar­tott. A helyi munkásőrök vál­lalták, hogy ebből az alka­lomból bemutatják a tanu­lóknak a különböző fegyvere­ket, tájolókat és egyéb esz­közöket. A honvédelmi neve­lésbe is betekinthettek, a fegyvereket kézbe is foghat­ták a pajtások. A Körös bal partján tartott egész napos „majális” után minden osz­tály — o szülői munkaközös­ség közreműködésével — jó ebédet főzött. A program si­kere az iskola vezetőinek kezdeményezését dicséri. Veres István Kunszentmárton Baráti találkozó A megyei tanács Vasipari Vállalatának dolgozói há­romnapos zombori kirándu­láson vettek részt szeptember 19-én. A jugoszláv Trepca cég kollektívája látott ven­dégül bennünket és progra­munkba iktatta a zombori Akkumulátorgyár megtekin­tését ; megismerkedtünk a város nevezetességeivel, majd Szabadkára utaztunk és végezetül a Zöld Szigetre is ellátogattunk. Utazás köz­ben pedig játékos vetél­kedőkkel, útikalauzzal szóra­kozhattak a résztvevők. Az élményekben gazdag, kellemes hétvégét jugoszláv barátainknak rövidesen — még ebben a hónapban — vi­szonozzuk. Célunk a két vál­lalat közötti baráti kapcsolat kialakítása, kulturális, mű­szaki és gazdasági területen egyaránt. Filó Mihályné a műv. biz. titkára A Kunszentmártoni Fafeldolgozó Ipari és Szolgáltató Szövet­kezet az idén is megrendezte a csatordai horgász emlékver­senyt. Mintegy hatvanöt horgász a Körös város alatti szaka­szán próbálta szerencséjét. Sajnos, zsákmányuk az ilyenkor hagyományos halászléhez kevés volt, ezért birkapörkölttel zárták a hangulatos versenyt. Egyéniben I. Nagy György (Szarvas), II. Ambrus Tibor és III. Barna Szilárd — mind­ketten makóiak. (Az eseményről a hírt és a fotót Bakulya János kunszentmártoni olvasónktól kaptuk) Hasonló örömökre vágyunk Sok évvel ezelőtt a szolno­ki IKV dolgozója voltam, de egy másik tanácsi vállalattól mentem nyugdíjba. Két év­vel ezelőtt, 71 évesen ért egy baleset, melynek következté­ben mozgássérültté váltam, csak bottal és kísérettel tu­dok közlekedni. Ily módon találkoztam nemrég IKV-s volt kolleganőmmel, akivel egymás helyzetéről váltot­tunk néhány szót. Pár nappal később az IKV Martos Flóra Szocialista Brigád tagjai vi­rággal, ajándékkal kerestek fel lakásomon. Meghatott, hogy csaknem két évtized után sem felejtettek el, s most, amikor a legnagyobb szükségem van a segítségre, törődnek velem. Azóta rend­szeresen tartjuk a kapcsola­tot, a lakás rendben tartásá­ban segítenek és az orvoshoz is elkísérnek. Volt kolléga­nőimen kívül több olyan bri­gádtag is eljött hozzám, akik nem ismertek engem, mert később kerültek a vállalat­hoz. Ügy érzem, már nem va­gyok egyedül, mindannyian szeretettel gondoskodnak ró­lam. őszinte együttérzésüket, segítségüket köszönöm, s jó lenne, ha cselekedetük mások számára is példaként szolgál­na. Meggyőződésem, hogy so­kan vagyunk olyan nyugdíja­sok, akik nem elsősorban anyagi támogatásra, hanem ilyen és ehhez hasonló örö­mökre vágyunk. F. E. Szolnok II hulladék árából video Nagyszabású hulladékgyűj­tési akciót hirdetett Nagy- ivánban a HNF községi bi­zottsága, a KISZ területi alapszervezete és a Petőfi Sándor Űttörőcsapat. Az ok­tóber 10-től 20-ig összegyűj­tött papír- és fémhulladék II méhészettel A szajoli méhész szakkör tagjai kellemes emlékkel zárták a nyári szünetet, mert Gödöllőn, a kisállattenyész­tő és kutató központban jár­tunk. A méhészettel kapcso­latos sok hasznos tudnivalót ismertették velünk, majd megtekintettük azt a kiállí­tást is. ahol a méhészet múlt­árából képmagnót vásáro­lunk, amit az általános mű­velődési központ gyermek-, ifjúsági és felnőtt közösségei használnak majd. Labancz Ignác Nagyiván ismerkedtünk ját és jelenét mutatták be. Társaim nevében köszönöm a patronáló méhészeknek. Tüsi István szakkörvezető­nek és az áfésznek, hogy le­hetővé tették számunkra ezt az ismeretszerzést. Szöllősi Erika Szajol Házi kertünkből A jászladányi nyugdíjasok klubjának igen mozgalmas életéből, a közelmúlt sok-sok programjából most a legak­tuálisabbat emeljük ki. Ok­tóber elsején a házi kertek termésbemutatóját rendezték meg, mely nagyszerűen sike­rült. Volt minden, amit a kiskertekből elő lehetett va­rázsolni. Három asztalon pél­dául gyümölcsparádé, majd valóságos paradicsomkert tá­rult a szemlélődök elé. Ter­mészetesen mindenki meg­kóstolhatta a kiállított termé­keket, a maradékot pedig testvériesen elosztották egy­más között — irta levelében Kiss Jenő Béláné olvasónk. Hozzászólás cikkeinkhez Rangot jelentett a járműben dolgozni Jóleső érzéssel olvastam a Néplap október 7-i számában A favázas kocsitól a dízel- mozdonyig című írást, mely a Járműjavító szakmunkás- képzéséről szólt. Jómagam ötven éve vagyok tanúja mindannak, amivel a cikk foglalkozik. A múltat idéző személyes tapasztalatok mel­lett, azok ismeretében szem­léletes a hetvenöt éves fejlő­dés, a ma eredményei. Tég­laházi származású lévén, olyan felejthetetlen nagy tu­dású — az üzemben és a ma­gánéletben egyaránt példa­mutató — járműves mesterek környezetében éltem, mint Balázs Matyi bácsi, Dracskó Pista bácsi és még sorolhat­nám. Ők egy nehéz korban mindenkor derűt, a jobb jö­vőben való bizakodást. a szakma szeretetét. embersé­get, pozitív emberi tulajdon­ságokat sugároztak át a gondjaikra bízott és környe­zetükben élő fiatalok tudatá­ba. Elítélték a gyújtogatékat Az embereik általában a tűztől és a víztől, az aszály­tól vagy a pusztító erejű vi­hartól féltik legjobban a szorgos munkával megszer­zett javaikat. Azután a döb­benet. az elkeseredés szorít­ja össze a szívüket, mert rá­jönnek, hogy van olyan elve­temült „embertárs”, aki a legkegyetlenebb természeti csapásnál is nagyobb pusz­tításra képes. Ilyen gátlásta­lan „trió” ügyét tárgyalta a napokban a Jászberényi Vá­rosi Bíróság. Tóth László, Jászszentand- rás. József Attila út 6/2 szám alatti lakos. Földije, Mond! Ferenc. Rózsa út 61 szám alatt lakik. Tóth 27, Mondi 21 éves. tehát erőteljes, mun­kaképes fiatalemberek. Dol­gozni azonban nem szerettek, csavarogni, italozni annál jobban. Tóth Például, fiatal kora ellenére alkoholista. A két jó barát, az elmúlt év no­vemberében is együtt iszo­gatott. A folytatás: éjfél kö­rül betörtek a helyi műve­lődési ház pinceklubjába, ahonnan magnót és videojá­tékot loptak el. Azután havonta vagy he­tenként hatoltak be együtt Jászszentandráson a hétvégi házakba. Nem válogattak, el­vittek mindent, amit találtak. Loptak televíziót rádiót magnót, lemezjátszót, ruha­neműt. még a mosóport se hagyták ott. Mondi önállóan is betört Jászszentandráson, és Budapesten is, ahol a Campack leányvállalat egyik raktárából értékes láncfű­részt vitt el. A lopott tár­gyak nagy részét eladták, volt amift a rendőrség később lefoglalt. Lopási szándékkal törtek be, két esetben azonban el­árulták, hogy nemcsak tol­vajok, de embert mivoltuk­ból kivetkőzött vandálok is. Ez év februárjában, miután feltörték és kirabolták az egyik vfkendházat, felgyúj­tották az épületet. A ház és berendezése elpusztult, a tűz- átterjedt a szomszéd épület­re. Csaknem egymillió forint kár keletkezett. Másnap a két gyújtogató, megintcsak italozás közben, elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Végórájuk színhelyéül természetesen hétvégi házat jelöltek ki. Éjfél előtt betör­tek. a házat felgyújtották, a tervezett tűzhaláltól azon­ban megmenekültek, mert... elmenekültek. A tűz ezúttal is továbbterjedt, így a „tű­zijáték” sorozattal okozott kár összértéke elérte a más­fél millió forintot, és csak a szomszédok gyors közbelépé­sének köszönhető, hogy nem lett ennek a többszöröse. A lopásokon, gyújtogatáso­kon kívül Mondi Ferenc más bűncselekménnyel is terhelte bűnlajstromát. Budapesten megismerkedett Markó La­jos, Taktaharkány, Béke út 27 szám alatti lakossal. Ezt a barátságot is alkohollal pecsételték meg és iszogatás közben jutott eszükbe, hogy jó lenne, ha a jövőben gép­kocsik feltörésével szereznék meg az italra valót. Attól kezdve együtt és so­rozatban törték fel a gép­kocsikat. lopott járművel utaztak Jászapátiba, betör­tek a vas-műszaki boltba, ahonnan több tízezer, forint értékben iparcikkeket vittek el. Feltört kocsikkal furi­káztak, ha nem indult a jár­gány kifosztották, az is elő­fordult, hogy amikor az egyik kocsival nekiütköztek egy oszlopnak, másikat lop­tak, hogy visszakocsizzanak Budapestre. A Jászberényi Városi Bí­róság bűnszövetségben el­követett közveszély okozás, több rendbeli, nagyobb érték­ben üzletszerűen elkövetett lopás, rongálás, dolog eilen! erőszak é® jármű önké­nyes elvétele miatt Mondi Ferencet 7 év fegyházban le­töltendő szabadságvesztésre ítélte, és 7 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Kö­telezte Mondát a Jászapáti Áfésznek és a Compack Vál­lalatnak okozott kár megté­rítésére. Bűntársát, Tóth Lászlót 5 év 6 hónap, ugyancsak fegy­házban letöltendő szabadság- vesztésre ítélte, őt, 6 évre tiltotta el a közügyek gya­korlásától és elrendelte kény­szergyógyítását. Markó La­jos 1 év 6 hónap börtönbün­tetést kapott, 2 évre eltiltot­ták a közügyek gyakorlásá­tól és kártérítésre kötelezték Az ítélet nem jogerős. Délutáni pihenés az őszi napsütés­ben A cikket olvasva gondola­tok ébrednek az emberben, s úgy érzem, az üzem régmúlt nagvjainak küzdelmes élete, helytállása egyúttal a maiak­hoz is szóló üzenet, biztatás és jobb munkára ösztönzés. A Járműjavítóban dolgozni mindig rangot jelentett, te­kintélyt adott. Bár — a mai­val ellentétben — az itt dol­gozó emberek a kor színvo­nalán álló kezdetleges esz­közökkel, igen nehéz munkát végeztek. Élve az alkalom­mal, magam is tisztelettel gratulálok az üzem kollek­tívájának a jubileumhoz. És büszke vagyok arra, hogy mindkét fiam az üzem tan­műhelyében sajátította el a szakma alapjait — már jó körülmények között — ki­tűnő, az elődökhöz méltó mesterek irányítása mellett. Benes Imre Szolnok Megtalálták a rakoncafát Lapunk október 6-t számá­ban Guba Mihály szolnoki olvasónk levelét közöltük El­lopták a rakoncafát? címmel, melyben szóvá tette, hogy a Szolnoki Fűrész- és Hordó- ipari Vállalatnál előre elké­szített, „eladva” megjelölé­sű faanyagja egyik napról a másikra eltűnt, amikor a megbeszélt időpontban, a fuvarossal együtt érte ment. Érthetetlen vált számára, hogy egy vállalat telepéről hogyan tűnhet el ily módon az áru, s végezetül kérte, se­gítsünk megkeresni. Olvasónknak nem kellett sokáig várnia, mert Kántor György, a vállalat igazgatója már a panasz megjelenése napján kérte szerkesztősé­günktől Guba Mihály címét, hogy azonnal értesíteni tudja: a rakoncafa megkerült, me­het érte. Nem lopták el, ha­nem a délutáni műszak dol­gozói gyáregységen belül más területre szállították a vevő számára már összekészített 30 rakoncafát. Az esetért el­nézését kérte. Összeállította: Csankó Miklósáé

Next

/
Oldalképek
Tartalom