Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. OKTÓBER 13. Kommentár Új szálak Európai kőrútjának har­madik állomására érkezik ma Raul Alfonsin, argentin államfő. Az első két megálló, Madrid és Párizs volt, az iga­zi érdekesség azonban csak most következik: Dél-Ameri- ka egyik legtekintélyesebb politikusa Moszkvában a szovjet vezetőkkel tárgyal. Nem mindennapi teherrel a vállain kezdte meg kor­mányzását Alfonsin. A nép­harag által távozásra kény- szerített tábornokok súlyos örökséget hagytak a polgári vezetőkre: áldatlan gazdasá­gi helyzet, elégedetlen társa­dalmi rétegek, külső és belső feszültségek nehezítették Al­fonsin munkáját. Noha a tö­megek szimpátiája sok prob­léma megoldásában segített, a kétmillió munkanélküli, és a még mindig évi 67,5 száza­lékos infláció bizony erősen igénybe veszi az elnök tár­sadalmi bázisának szilárdsá­gát. Alfonsin mindenesetre jó irányban fogott hozzá a meg­újuláshoz. Mindenekelőtt le­számolt az egymást váltó ka­tonai junták bizonyíthatóan bűnös tagjaival, s ezzel em­berek millióinak adta vissza az igazságba, a törvényesség­be vetett hitét. Az új valuta, az austral bevezetésével meg­próbálta legalább fékezni az infláció ütemét, s egy sor gazdasági intézkedéssel igye­kezett élénkíteni a fejlődést. Megoldódott a Chilével évti­zedek óta húzódó határvita, és csitulni látszanak a kedé­lyek a Falkland (Malvin)- szigetek ügyében is. Alfonsin mint a „Hatok” egyike, aktív részt vállal a világpolitikából is, és sok esetben kifejezet­ten szimpatikus nézeteket vall a válságok megoldásá­nak lehetséges módozatairól. Argentína például tevékeny részt vállal a közép-amerikai konfliktus békés rendezésé­nek előkészítésében is. Argentína a Szovjetunió régi kereskedelmi partnere. A britekkel folytatott hábo­rú idején a Kreml elítélte a londoni kormány magatartá­sát, és kiállt Buenos Aires mellett. Ezt nyilvánvalóan nagyra értékeli a jelenlegi argentin elnök is — akit kényszerítő erővel szorítanak hazája gazdasági érdekei, no- meg a közhangulat is. Alfonsin moszkvai tárgya­lásai jó alkalmat szolgáltat­nak a két ország közti kap­csolatok új szálakkal való megerősítéséhez. Argentína, mint Latin-Amerika egyik legerősebb, legbefolyásosabb állama, jótékony hatással le­het az egész térség gazdasági és társadalmi fejlődésére. A Szovjetunióhoz fűződő jó vi­szony ápolása feltétlenül se­gíti az országot közeli és tá­volabbi céljainak megvalósí­tásában. Horváth Gábor Salvador! földrengés H főváros romokban Súlyos pusztítást végzett a péntek este lezajlott, nagy- erejű földrengéssorozat a közép-amerikai Salvadorban. Szombat reggelig összesen három nagyobb földmozgást és tucatnyi erős útórezgést észleltek. Az első három ren­gés erőssége az 5,2-es és a 7- es szint között mozgott, a Richter-skála beosztásán. Hivatalos veszteséglistát szombat reggelig nem tet­tek közzé, de helyi rádióje- lentések szerint a halottak száma jóval meghaladja a kétszázat. A San Salvador-i tízemeletes kereskedelmi központ is összeomlott, s a benttartózkodó ezer személy közül eddig 150-nek a holt­testét ásták ki a romok alól. A többiek sorsáról egyelőre nincs megbízható informá­ció. Gorbacsov és Reagan tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról) Nagyjelentőségű, azonnali és közvetlen hatású, történel­mi megállapodások megkö­tésének lehetőségét tette semmivé az Egyesült Álla­mok kormányzata azzal, hogy nem mondott le a ha­dászati védelmi kezdeménye­zésnek nevezett űrfegyverke­zési programjának a labora­tóriumi kísérleteken túlme­nő folytatásáról — derült ki Mihail Gór bacsó vnak, az SZKP KB főititkárának reyk- javíki sajtóértekezletén el­mondott szavaiból. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió összefüg­gő nagyjelentőségű javaslato­kat tett. amelyek keretében hajlandó lett volna minden korábbinál nagyobb méretű engedmények megtételére. Ezek közül többnek a kér­désében már meg is született a konkrét megállapodás a reykjavíki találkozó során, az űrfegyverkezés kérdésében mutatkozó nézetkülönbség azonban újra elzárta a meg­nyílt utakat. Hosszas tárgyalások után a nukleáris hadászati fegyve­rek kérdésében sikerült pél­dául megállapodni abban, hogy a hadászati fegyver- rendszerek mindhárom ösz- szetevőjét, tehát a szárazföl­di telepítésű, földrészközi ballisztikus rakétákat, a ten­geralattjáró fedélzeti ballisz­tikus rakétákat és a hadásza­ti bombázó repülőgépek szá­mát egyaránt 50 százalékkal csökkentik. Mint Mihail Gor­bacsov rámutatott, ez szovjet készről (jelentős engedmény lett volna, hiszen a csökken­tés jelentős részben érintet­te volna az amerikai felet leginkább nyugtalanító szov­jet nehézrakétákat is. Ráadá­sul' a Genf ben született meg­állapodástól eltérően a felek nem tekintettek volna hadá­szati fegyvernek minden egy­más területét elérni képes eszközt. A közepes hatótávolságú eszközök kérdésében a meg­állapodás lényege az lett vol­na, hogy Európában szovjet és amerikai részről felszá­molnak minden közepes ha­tótávolságú rakétát, az 1000 kilométernél kisebb hatótá­volságú rakéták számát a je­lenlegi szinten befagyaszta­nák és haladéktalanul tár­gyalások kezdődnének ezek további sorsáról. Egyidejűleg Ázsiában csak 100 robbanó­töltet maradna rendszerben a szovjet közepes hatótávolsá­gú Ihoirtíozóeszközökön, s ugyanannyi robbanótöltettel rendelkezhetne az Egyesült Államok is hasonló eszköze­in, saját területén. Egyidejű­leg teljesen levették volna a napirendről a brit és francia nukleáris erőik kérdését, amellyel (kapcsolatban Géni­ben még az volt a szovjet ki­kötés, hogy ezek az eszközök p jövőben megállapodásig nem korszerűsíthetők. Gorbacsov elmondta, hogy miután e kérdésekben már létrejött a megállapodás, ja­vasolta Ronald Reagan-nek, hogy erősítsék meg a rakéta­elhárító rendszerek korláto­zásáról kötött, lejárati idő nélküli szovjet—amerikai megállapodást: mindkét fél vállalja, hogy tíz éven belül nem mondja fel a szerződést és szigorúan betartja előírá­sait. Kötelezzék magukat ar­ra is, hogy a rakétaelhárító fegyverek kifejlesztése érde­kében kezdett kutatásokat csupán laboratóriumi körül­mények között folytatják. E témakörben rendkívül éles hangú vita bontakozott ki — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. — Ronald Rea­gan a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy űrfegyverkezési programját folytatva az Egyesült Államok a világűr­ben is kipróbálhasson új ra­kétaelhárító fegyvereket, le­hetőséget nyerve ezzel a Szovjetunióval szembeni ka­tonai fölény megszerzésére. Az amerikai elnöknek ez a hajlíthatatlan magatartása semmissé tette a már létre­jött megállapodást a hadá­szati, a közepes és kisebb ha­tótávolságú fegyverek szá­mának lényeges csökkentésé­ről is. Felhívtam rá az elnök fi­gyelmét, hogy történelmi le­hetőséget szalasztónk el, hi­szen álláspontjaink soha nem voltak még ilyen közel egy­máshoz — hangsúlyozta Mi­hail Gorbacsov. Közölte azt is, hogy Reagan elnök állás­pontjából világossá vált: az Egyesült Államok, s főleg annak az elnök döntéseire is meghatározó hatást gyakor­ló katonai -ipari komplexuma a technológiai fölényben bízva mindenáron 'katonai fölényt akar kivívni a Szov­jetunióval szemben. Gorbacsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a megál­lapodások ellenére sem lehet kudarcnak tekinteni a reyk- Ijlajvíkj találkozót. A csúcs­értekezlet egy hosszú, na­gyon nehéz folyamat újabb, mindkét fél számára tanulsá­gokkal járó állomása volt. Korunknak azok a realitá­sai, amelyek szükségessé tet­ték a találkozót, továbbra is érvényben maradnak, azok­kal mindenki kénytelen szá­molni, s ezért nem lehet ab­bahagyni a fegyverkezési pírbblémák rrtegoldási módi­jainak felkutatására kezdett munkát. A párbeszédre tehát, bár­milyen nehéz ás legyen az, még nagyobb szükség van, mint eddig — szögezte le a főtitkár, hozzáfűzve, hogy ha mindkét fél jól átgondolja álláspontját, a reykjavíki megbeszélés tanulságait, ak­kor nem veszett el a fegy­verkezési Ihaijsza megállítá­sának esélye. Ezzel összefüggésben utalt Gorbacsov tervezett Egyesült Állaimok-beli látogatására is, leszögezve: úgy érzem, foly­tathatjuk Reagan elnökkel a megkezdett eszmecserét. Reagan amerikai elnök el­utazása előtt rövid beszédet mondott az Izland szigetén lévő amerikai támaszpont, a keiflaviki légitámaszpont sze­mélyzete előtt. Az elnök ki­jelentette: a Szovjetunió „azt akarta, hogy csupán labora­tóriumi kísérletekre korlá­tozzák” az űrfegyverkezési kutatást, ez pedig „megölte volna védelmi pajzsunkat”. Reagan szerint igen jelen­tős előrehaladás történt a tárgyalások közben a hadá­szati fegyverek korlátozásá­nak megoldásában, előreha­ladás mutatkozott a nukleá­ris kísérletek megszüntetése kérdésében, de a tárgyalások végén „egy olyan terület ma­radt, ahol változatlanul fenn­álltak a nézeteltérések. A Szovjetunió ragaszkodott ah­hoz. hogy miközben a két fél keresi annak lehetőségét, mi­ként csökkentse az egész vi­lágot fenyegető nukleáris ra­kéták és robbanófejek szá­mát, írjunk alá olyan megál­lapodást, amely lehetetlenné tette volna számomra és az eljövendő elnökök számára tíz évre szólóan azt a jogot, hogy kifejlesszük, kipróbál­juk és (telepítsük a nukleáris rakétáik elleni védelmi esz­közöket, amelyek a szabad világ védelmét szolgálják. Ezt nem tehettük meg és nem is tesszük meg” — je­lentette ki Reagan. „A béke előmozdítására jöttünk Izlandra és az eddi­gi legmesszebbmenő fegyver­zetellenőrzési javaslatokat tettük le az asztalra. A főtit­kár elutasította ezeket. En­nek ellenére nagyon jelentős erőfeszítéseket tettünk Iz- landon nézeteltérései nk nagy részének megoldásában és folytatjuk az erőfeszítése­ket” — hangoztatta Reagan. Shultz amerikai külügymi­niszter a találkozó befejez­tével megtartott sajtókonfe- renciáján — amelyet az ame­rikai televíziós hálózatok adásukat megszakítva közve­títettek —, a kétnapos ta­nácskozás amerikai szem­szögből „csalódást keltő” mérlegét vonta meg és a Szovjetuniónak az űrfegy­verkezéssel kapcsolatos ma­gatartását igyekezett fele­lőssé tenni a megállapodások elmaradásáért „A Szovjetunió célja az volt, hogy megölje a hadá­szati védelmi kezdeményezés programját” — tette szóvá az amerikai külügyiminiszter . Ezt azzal akarta elérni, hogy változást — a szovjet megfo­galmazás szerint erősítést — akart elérni a rakétaelihárí- tó fegyverekkel kapcsolatos SALT—I szerződésben. Ez annyira korlátozta volna a szerződés keretei között el­végezhető kutatómunkát, hogy a program nem halad­hatott volna erőteljesen elő­re. Az elnök, bármily ke­ményen dolgozott az ilyen rendkívüli nagy terjedelmű és fontosságú egyezmények érdekében, egyszerűen nem adhatta fel az Egyesült Álla­mok és szövetségesei, a sza­bad világ biztonsági érdeke­it, azzal, hogy felhagy ezzel a lényegét tekintve védelmi programmal. Az elnöknek figyelembe kellett vennie, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés programja volt az egyik legfőbb kivál­tó oka annak, hogy lehetősé­günk nyílt az ilyen megálla­podásokra, s azt is, hogy a program folytatása és lehe­tősége feltétlenül szükséges annak biztosítására, hogy a létrejött megállapodásokat hatékonyan végrehajtják. A külügyminiszter szerint a reykjavíki találkozón el­hangzottak alapján Genfben folytatódnak majd a leszere­lési tárgyalások, de nem volt hajlandó találgatásokba bo­csátkozni arról, hogy a talál­kozó után van-e esély pél­dául a közepes hatótávolsá­gú nukleáris eszközök szá­mának csökkentésére. Mint mondotta, az izlandi főváros­ban a különböző fegyverfaj­ták csökkentéséről és felszá­molásáról „egymással össze­függésben” volt szó. Shultz kifejezte reményét, hogy Gorbacsov a jelenlegi tárgyalások eredménytelensé­ge ellenére ellátogat majd az Egyesült Államokba, de azt mondotta, erről csak kevés szó esett Reykjavíkban és nem állapodtak meg ilyen út­ban. Vendégünk dr. Richard von Weizsäcker Dr. Richard von Weiz­säcker, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi elnö­ke 1920. április 15-én szü­letett Stuttgartban. Népiskolai, majd gimná­ziumi tanulmányokat végzett Berlinben és Bernben. Sike­res érettségi vizsga után 1937-töl jogi és történelmi ta­nulmányokat folytat az ox­fordi, grenoblei és göttingeni egyetemen. Katonai szolgála­tot 1938. és 1945. között tel­jesít. Ezt követően 1945-től 1953-ig ismét egyetemi hall­gató, majd joggyakornok, le­teszi az első és a második jogi államvizsgát. Iparvállalatoknál dolgozik 1953-tól 1966-ig, 1954-ben jo­gi doktorátust szerez Göttin- genban. Ekkor lép be a Ke­reszténydemokrata Unióba (CDU). 1964. és 1970. között a Német Evangélikus Eay- házgyülés elnöke, 1966-tól 1984-ig a CDU szövetségi el­nökségének tagja. A Német Evangélikus Egyház Szinódu- s&nak és Tanácsának tagja 1969. és 1984. között. A Szö­vetségi Gyűlés (Bundestag) soraiban 1969-től 1981-ig te­vékenykedik. 1971—1974-ben a CDU Alapelvi Bizottságá­nak, majd 1974—1977. között a párt Alapelvi Programbi­zottságának az elnöke. A Szövetségi Gyűlés alelnöki tisztét 1979-től 1981-ig tölti be, majd Nyugat-Berlin kor­mányzó polgármestere és a nyug at-berlini képviselöház tagja lesz 1981-től 1984-ig. 1984 óta a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi el­nöke. Szűrös Mátyás Svédországba utazott Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, az Országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke a svéd kormány meghívására tegnap Stockholmba utazott. Szűrös Mátyás búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőtéren (megjelent Anders Ragnar Dromberg, a Svéd Királyság budapesti nagykövete. Hazaérkezett a magyar ifjúsági delegáció Széfiábél Szombaton hazaérkezett Szófiáiból a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának delegá­ciója. amely Hámori Csaba első titkár vezetésével, a Di- mitrovi Kommunista Ifjúsági Szövetség meghívására tar­tózkodott Bulgáriában. A tárgyalások során a két if­júsági szervezet vezetői meg­beszéléseket folytattak a szervezeteik előtt álló fel­adatokról, tevékenység ülk megújításáról, valamint a nemzetközi ifjúsági mozga­lom időszerű kérdéseiről. Há­mori Csaba és Andrej Bund- zsulov, a Dimitrovi Kommu­nista Ifjúsági Szövetség KB első titkára a megbeszélések zárásaként 1986—1990. évekre szóló együttműködési megál­lapodást írt alá. Hámori Csa­bát fogadta Csudomir Alek- szandrov, a BKP KB tagja, a Központi Bizottság titkára. Hz angol királynő Pekingben Tegnap, helyi idő szerint a késő délutáni órákban külön- repülőgéppel Pekingbe ér­kezett II. Erzsébet angol ki­rálynő. aki Lá Hszien-nien el­nök meghívására egyhetes látogatást tesz a Kínai Nép- köztársaságban. Kínai poli­tikai körökben nagy jelentő­séget tulajdonítanak az an­gol királynő látogatásának és rámutatnak, hogy ez az el­ső ilyen magas szintű látoga­tás Kínában a két ország kapcsolatainak történetében. Az angol királynőt és fér­jét, Fülöp herceget, aki egy másik repülőgéppel félórá­val korábban érkezett, a pe­kingi repülőtéren Vu Hszüe- csien kínai államtanácsos és külügyminiszter üdvözölte Li Hszien-nien, a Kínai Nép- köztársaság elnöke nevében. Az angol királynő válaszul kijelentette, nagyon örül an­nak, hogy Kínában van. Az üdvözlés után a király­nő és kísérete pekingi szál­lására, a kínai kormány ven- dégházáha hajtatott. A repü­lőtéren és a vendégház bejá­ratánál lelkes kínai tömeg, zömében kínai fiatal üdvö­zölte a ritka vendéget. BUDAPEST A KISZ Központi Bizott­ságának meghívására tegnap többnapos látogatásra ha­zánkba érkezett a Kínai Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságá­nak küldöttsége. A delegációt Liu Jen-tong, a KKISZ KB másodtitkára vezeti. MAPUTO Dél-afrikai támadástól tartva szombaton teljes ké­szültségibe helyezték Mozam- bikban az ország fegyveres erőit, a népi milícia egysé­geit. A maputói 'kormányközle­mény éberségre szólította fel a lakosságot, mivel értesülé­sek szerint a dél-afrikai faj­üldözőik Samora Machel el­nök megdöntésére készülnek, bábkormányt akarnak hata­lomra juttatni. ÜJ-DELHI Az Egyesült Államok kész segítséget nyújtani Indiának — akár termelési együttmű­ködés keretében — korsze­rű fegyverrendszerek gyártá­sához védelmi képessége nö­velésére. Ezt a kijelentést Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter tette szom­bat este Űj-Delhiben Rad- zsiv Gandhi kormányfővel tartott megbeszélése után. A tárgyaláson nemzetközi kérdéseket, a szubkontinens biztonsági tényezőit és tech­nológia-átadási lehetőségeiket vitattak meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom