Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
198Ó. OKTOBER 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 azooiaUzmua megújulásának útja 11. A munkásosztály és szövetségesei A barátság a béke záloga Az MSZMP 1957 júniusi Országos Értekezletével Lényegében befejeződött a párt újjászervezése. Az eszmei- politikai irányvonal és a Szervezeti, muntoastílusbeli kérdések tisztázása és az élet normális rendjének helyreállítása után a párt figyelmét teljes erővel a széles népi- nemzeti egységfront létrehozására, a szocialista építés érdekében a dolgozó tömegeknek aktivizálására fordíthatta. Ehhez mindenekelőtt a gazdaságban kellett előrelépni. 1957 nyarára a termelés ugyan a régi kerékvágásba került, az ellátás kielégítő volt, az előző évekhez viszonyítva jelentősen javult a dolgozók életszínvonala. Mindennek nem a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem elsősorban külső források adták fedezetét. A testvéri szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió árúkban, valutában és egyéb formáiban mintegy 2 milliárd rubel értékben nyújtottak anyagi segítséget Magyarországnak. Ezenkívül halasztást adtak a hitelek visszatérítésére és jelentősen bővítették áruszállításaikat. Az 1957. évi terv a nemzeti jövedelemnek az előző évekhez képest kisebb, viszont a fogyasztásnak 8 százalékkal nagyobb emelkedését irányozta elő. Az ipari termelést az előző évhez képest csupán 2 százalékkal tervezte emelni, ezen belül a nehézipar termelése 3,4 százalékkal kisebb a könnyű- és élelmiszeriparé 9 százalékkal nagyobb lett volna. A mezőgazdasági termelési értéket 3,2 százalékkal magasabbra tervezte. Az 1957. évi terv nem teremtette — nem is teremthette — meg a nagyobb fejlődés feltételét, de a gazdasági helyzet megszilárdítását segítette. És már jelentkeztek óvatos kezdeményezések a gazdaságirányítás rendjének megváltoztatására is. Növelték a vállalati önállóságot, csökkent a tervmutatók száma, fokozatosan bevezették a nyereségrészesedés gyakorlatát, kevesebb termék maradt a központilag elosztásra kerülő kontingensben... A gazdaságpolitika mélyebbre ható elemzését végezte el a kormány által kiküldött Közgazdasági Bizottság, amelyben a legtekintélyesebb közgazdászok és más szakemberek (köztük szép számmal pártonkívüliek) vettek részt. E bizottság elemzése minden égető és vitatott kérdést felvetett: az ország adottságait, és ezzel kapcsolatban a gazdasági struktúrát, a fejlesztés ütemét, a beruházási politikát, a mező- gazdaság elmaradottságának felszámolását stb. A gazdasági irányításra vonatkozó olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet a tervezet, mint a tervek összeállításában a helyi vélemények, kezdeményezések figyelembe vétele, a közvetett befolyásolás alkal(Folytatás az 1. oldalról) valamint Kádár János személyes üdvözletét. Hangsúlyozta, hogy a magyar társadalom építésében, a szocialista gazdaság fejlesztésében jelentős szerepük van a szövetkezeteknek, ezért nagy .Várakozás előzi meg a szövetkezeti szövetségek kongresszusait, amelyek sorát most az ipari szövetkezetek tanácskozása nyitja meg. Ez á kongresszus olyan öt évről ádhat számot, amelynek során a nehézségek ellenére figyelemre és elismerésre méltó eredmények születtek. A kormány elnökhelyettese mazása. a vállalatok gazdasági önállósága, az érdekeltség. amelynek a vállalati nyereségből való részesedésben is kifejezésre kell jutnia, az árrendszer — főleg a termelői — reformja, a bankrendszerű ellenőrzés ki- fejlesztése. csupa olyan gondolat, amelynek megvalósítása az akkori viszonyok között ugyan nem mindig volt reális és lehetséges, de irányvétel szempontjából, feltétlenül megfontolásra késztetett. A dokumentum egyes tételei bizonyos mértékben szerepeltek az Országos Pártértekezlet téziseiben is. Más vonatkozásban is a valóság iránti érzékenységet tanúsította az MSZMP és vezetése. 1958-ban széles körű vizsgálatot, ma azt mondanánk: szociológiai felmérést kezdeményezett a munkás- osztály helyzetéről. Ez a lépés azért is figyelemreméltó volt, mert az MDP egykori vezetése ugyan soha nem fukarkodott a munkásosztály társadalmi vezető szerepének deklarálásával, az olykor bizony dagályos hitvallással a munkáspolitika mellett, arra azonban soha sem szánta el magát, hogy átfogóan megvizsgálja, hogyan él, dolgozik, gondolkodik ez az osztály, milyen változások mennek végbe rétegződésében, mentalitásában, törekvéseiben a szocialista átalakulás hatására. ■ A munkásosztály helyzetéről szóló elemzés elkészítésében mintegy kétezer pártmunkás és állami funkcionárius vett részt. Negyvenöt ezer munkással és munkásból lett értelmiséggel beszéltek. A vizsgálat kimutatta, hogy a munkásosztály létszáma 1949-től 1957-ig 80 százalékkal nőtt, arányuk az összkeresők között pedig 18,7 százalékról 29 százalékra. Ugyanakkor ez a pozitív változás negatív hatásokkal is járt. Szűkült a régi, szervezett, tősgyökeres munkások aránya és befolyása körükben. Gyors számszerű növekedésükkel nem tartott lépést tudati fejlődésük, erősödtek soraikban a kispolgári nézetek, a nacionalizmus, a szovjetellenesség. a szocialista tulajdon lebecsülése és a parasztellenes nézetek is. (Ez utóbbi annál is feltűnőbb, hiszen a létszám növekedésének forrása nagyrészben éppen a parasztság volt). A beszélgetésekből kitűnt, hogy miközben az MSZMP irányvonalát áltáléiban elfogadják, sok jogos bírálat érte a Központi Bizottságot, egyes pártszervezeteket és pnég inkább az állami intéz- fményeket és szerveket.. Kifogásolták, hogy azt az irány- yonalat nem érvényesítik .megfelelően, sőt olykor még <el is torzítják azt. Egyes vehetők — helyenként még azok is, akik a munkásosztály soraiból kerültek ki — figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét. Az elemzés alapján elfogadott 1958 október 16-i KBezután a nemzetközi élet legújabb fejleményeiről szólt, részletesen elemezve azokat a körülményeket is, amelyek a -gazdasági környezet hatásaként a magyar vállalatok, szövetkezetek munkáját, eredményességét is befolyásolják. Az ipari szövetkezetekről szólva kiemelte, hogy termelésük növekedése az ipar egészéhez képest kétszer nagyobb volt. Érdemes megvizsgálni e jelenség mozgatórugóit. a többi között azt, hogy javult az eszközhatékonyság, gazdaságosabbá vált az export, jobban sikerült kielégíteni a lakosság határozat részletesen taglalja miképpen kell javítani a párt és munkástömegek politikai kapcsolatait, milyen kötelességei vannak a piárt-, állami- és gazdasági vezetőknek a személyi kapcsolatok javításéiban, hogyan kell gazdasági, kulturális és különböző szervezeti intézkedésekkel a munkásosztály érdekeit jobban érvényesíteni. Megjegyzendő, hogy egy év múlva a KB megbízásából a Politikai Bizottság újra áttekintette a helyzetet és tennivalókat, majd 1962 júniusában a budapesti pártbizottság jelentését és feladattervét vitatta meg e kérdésről. A társadalmi-politikai konszolidációnak fontos eszköze volt a népfrontmozgalom fel- támasztása. Ez sem ment viták nélkül, hiszen míg egyesek csupán a pártonkívülie- ket szerették volna benne látni, addig kommunista körökben — a Nagy Imre időkre emlékezve — bizonyos ellenszenv nyilvánult meg a mozgalommal szemben. A pártnak tehát e tekintetben is világossá kellett tennie koncepcióját. A PB november 2-i határozata állást foglalt az erős népfrontmozgalom mellett, mint amely kifejezi a népi egységet és a széles tömegek céltudatos munkáját a szocializmus építéséért. „A tömegek aktív közreműködése nélkül nem oldhatjuk meg sikeresen az előttünk álló nagy feladatokat” — figyelmeztetett a határozat. Az elvi megalapozás olyan, amely mindmáig érvényes és iránymutató: „A népfrontpolitika a szocializmus építésének, az osztályszövetségnek sajátos* történelmileg meghatározott módja: a munkásosztály és a szocializmushoz hű erők összefogása azokkal a társadalmi rétegekkel és csoportokkal, amelyek nem mindenben értenek egyet velük, de olyan alapvető kérdésekben, mint a nép- köztársaság erősítése, a szocializmus építése, a béke védelme, hazánk függetlensége, az életszínvonal emelése ,és más kérdésekben — helyeslik a párt és a kormány .politikáját, 'készek ezek megvalósításában részt venni”. Az ezen az alapon megújuló és kivirágzó népfronttevékenység első nagy próbája az 1958 november 16-i országgyűlési- és tanácsválasztások voltak. Fő célként a népi hatalom megerősítését és az alkotmányos élet helyreállításának befejezését jelölték meg. A választási kampányban, majd a szavazásokon kifejezésre jutott az új politika iránti bizalom és így az ország vezetése megbízást kapott a politika iránti bizalom és így az ország vezetése megbízást kapott a politika folytatására. igényeit Mindezt úgy — és ez példaként állítható —, hogy az ipari szövetkezeteknél a bérek emelkedése nem érte el a termelés növekedésének dinamikáját. Végezetül a gazdaság előtt álló feladatok végrehajtásához kérte az ipari szövetkezeteik segítségét, felelősségteljes, tevékeny közreműködését. A kongresszus első napján a vitában tizenhárom küldött szólalt fel, közöttük Gonda Sándor, a Jászladányi Vegyesipari Szövetkezet elnöke is. A kongresszus ma folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) emberi fedezete és gazdagsága bennünk van, hogy kiáll- junk a barátság és a béke eszménye mellett — mondotta, s ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitotta meg a nagygyűlést, amelyen Be- reczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese mondott beszédet. — Ezen a barátsági nagygyűlésen — állapította meg — a régmúlt történelemben egymástól elszakadt testvérek kései utódai, egyben a jelen korszak szocialista nagycsaládjához tartozó barátok találkoznak egymással. Sok évszázad telt el, amelyek során a történészeken kívül más nem tartotta nyilván a rokoni viszonyt. Az észt nemzet is vívta a maga harcát a fennmaradásért, a magyarságnak is egy évezreden át kellett küzdeni azért, hogy neve még rövid időre se kerüljön le Európa térképéről — kezdte beszédét, majd a két nép hasonló sorsfordulóit felidézve szólt azokról a történelmi eseményekről, amelyek közelebb vitték egymáshoz az észteket és a magyarokat. Méltatta a nagy októberi szocialista forradalmat és a Szovjetuniónak a II. világháborúban aratott győzelmét, amely lehetőséget teremtett az egymástól rég elszakadt rokon nép kapcsolatának újrafelvételére. — Hiszen — mondotta — a szocialista tábor nagy családjában minden nemzet, minden nép szabadon, egyenrangúan egymásra találhat, a kölcsönös érdekek érvényesítésével egymás történelmi, földrajzi és más sajátosságainak tiszteletben tartásával építhetik társadalmukat. A történelmi előzményeket taglalva említette meg azokat a kiemelkedő dátumokat, amelyek a szovjet—magyar kapcsolatok alakulásában is |új mérföldkövet jelentettek. Ennek során elevenítette föl a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság 1945-ös életre- hivását, és az ebből 1957- ben megújuló tartalommal létrejött Magyar—Szovjet Baráti Társaság megalakulását. — Az MSZBT országos és Szolnok megyei vezetése kezdeményezője és támogatója volt az észt—magyar együttműködés kiépítésének is. Immár 22 éve az észt—magyar kapcsolatok az élet sok területén gyümölcsözően kibontakoztak és fejlődtek — mondta, s a több mint két évtizedes barátság jelenéről szólva hangsúlyozta: — Az együttműködés ápolása és szélesítése társadalmi, politikai feladataink eredményesebb megoldását szolgálja. Igen fontosnak tartjuk, hogy megyénk dolgozói személyesen is megismerkedhetnek, kapcsolatot teremthetnek az észt emberekkel, örülünk, hogy körünkben üdvözölhetjük a testvéri nép pártmunkásait, ipari, mezőgazdasági, egészségügyi, közlekedési dolgozóit, a tömegszervezetek és művelődési ágazatok képviselőit, s a méltán híres észt kórus ének- és tánckultúra neves művészeit. Ezt követően a két népet kölcsönösen érintő témákról szólt. Beszélt a szovjet és magyar nép egyre szélesedő politikai, társadalmi, gazdasági együttműködésének eredményeiről, illetve az együttműködés időszerű kérdéseiről, majd így folytatta: — A magyar—szovjet barátság és együttműkikiés kiemelkedően fontos területe a béke megóvása, a szocialista világrendszer biztonságának védelme és a fegyverkezési verseny megállítása. A szovjet békepolitika, a világ valamennyi népéhez hasonlóan, a mi népünk legbensőbb érdekeit is kifejezi. Ezért támogatjuk azt minden erőnkkel, és minden területen. A magyar nép és ezen belül Szolnok megye közel félmillió lakosa hisz abban, hogy a népek barátsága a béke lehetőségének eszköze — mondta, majd kifejezte azt a reményét, hogy vendégeinknek sikerült — szándékuknak megfelelően — olyan élményeket szerezniük, hogy kedvező emlékekkel távoznak el megyénkből. Végezetül megyénk dolgozóinak jókívánságát tolmácsolva, a szovjet—magyar barátságot és az észt Szolnok megyei kapcsolatot éltetve fejezte be beszédét. A barátsági nagygyűlésen ezután szólalt fel M. Leoszk, az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnökhelyettese, aki köszönetét mondott a Szolnok megyeieknek a meleg fogadtatásért, vendégszeretetért, és az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Legfelsőbb Tanács Elnöksége nevében üdvözölte a jelenlévőket, majd hangsúlyozta: — Országainkat, az egész szocialista tábor népeit ezer megszakíthatatlan szál fűzi össze, összetart bennünket törekvéseink és cselekedeteink egysége; közös vágyunk, hogy erősítsük a szocialista tábort, amely az emberiség jobb, boldogabb jövőjének megteremtésére törekszik. Áttérve a szovjet—magyar kapcsolatokat előremutatóan befolyásoló legutóbbi eseményekre, elsőként Mihail Gor- bacsovnak, az SZKP KB főtitkárának és Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának legutóbbi találkozását emelte ki, amely együttműködésünknek újabb lendületet adott. Szólt az SZKP XXVII. kongresszusáról is, amely mint ismeretes, nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szocialista országok együttműködése a tapasztalatok cseréjével is mind gyümölcsözőbbé váljon. — Kölcsönös eszmecseréinkkel Szolnok megye és az Észt SZSZK jó példát nyújt erre a szoros baráti együttműködésre — állapította meg. — Mi nagyon büszkék vagyunk arra, hogy bennünket nemcsak a múlt, hanem jelenünk és jövőnk is összeköt. Sokoldalú kapcsolataink már régóta nemcsak politikailag, de gazdaságilag is igen kedvezőek. A tartui Vöit Mező- gazdasági Gépgyár és szolnoki testvérvállalata, valamint a Kommunaar és a Tisza Cipőgyár példája is bizonyítja, mennyire hatékony a korszerű technológia megismerése, átadása. A baráti kapcsolat jelentősége nem mérhető pusztán gyakorlati hasznával. Nyilvánvaló — hangsúlyozta —, hogy köztársaságunk a Szolnok megyeiek számára soknemzetiségű országunkat képviseli, rajtunk keresztül megismerhetik a szovjet nép életmódját, kultúráját, hagyományait és szokásait. Szolnok megye számunkra ugyanígy képviseli egész Magyarországot. Önöknek köszönhetően mi is jobban megismertük Magyarország gazdag kultúráját, a magyarok munkaszeretetét és kitartását. Mindez kétségtelenül gazdagít mindnyájunkat, s még közelebb viszi egymáshoz a Szovjetunió és Magyarország népeit. Ezt követően Észtország jelenéről tájékoztatta a nagygyűlés résztvevőit. Beszámolt az Észt SZSZK eredmé-nyei- ről, szólt a XI. ötéves terv időszakának soros tennivalóiról, a népgazdaság ágazatainak alapvető átalakításáról, a tudományos-technikai fejlődés gyorsításáról, a gazdaság hatékonyabbá tételéről, tehát mindarról, ami megalapozza a dinamikus fejlődést, a társadalmi, gazdasági fejlődés ütemét. Mindezzel összefüggésben szólt a béke védelmének fontosságáról. — Az ENSZ a béke évének nyilvánította az 1986-os esztendőt. E cél elérésében a szocialista tábor népei élen járnak. A népek közötti együttműködés, a barátság és a kölcsönös megértés elmélyítése, erősítése a béke záloga. Nagy szerepük van ebben a mi testvéri kapcsolatunknak Is. ezért is kell oly nagyra értékelnünk — mondta, majd a búcsúzás szavai következtek. — Engedjék meg - fordult a vendéglátókhoz —, hegy újabb sikereket kiván- j-tk Önöknek a munkában hegy azokat szociálist'» hazájuk javára és egvéni hol degságukra fordí .hassák. Erősödjék és fejlődjék a Szovjetunió és Magyarorszag népeinek barátsága! Éljen a béke az egész Földön! Ezután — a látogatás emlékéül — M. Leoszk egy észt művész Építők című képző- művészeti alkotását adta át Bereczki Lajosnak. Fábián Péter ezt követően jelentette be, hogy vendégeink ma reggel elbúcsúznak tőlünk. Jó utat, szerencsés hazatérést kívánt nekik! — Vigyék el hazánk, Szolnok megye jó hírét — mondotta, majd a viszontlátás reményével az észt Ne- gemiszemi kifejezéssel köszönt el a barátságvonat utasaitól. A nagygyűlés az Interna- cionálé hangjával ért véger. Rövid szünet következett A játéktér átrendezése után műscrral folytatódott a rendezvény. Az előadáson é;»t és magyar előadók, művészeti együttesek szerepeltek. Nagy sikerrel lépett lel az észt Country zen?irai? a tál- linni női néptánccsoport és énekduó. Színvonalas műsort mutatott be a házigazdák képviseletében a Bartók és a Kodály kórus, a Corvinka, Tallinnka és a Tisza tánc- együttes, valamint az együtteseket kísérő Szolnoki fúvósötös. Az eseményekről tudósítottak: D. Szabó, Jenei, Lukácsi, Paulina, Sóskúti, S. Tóth, Szóke Fotó: Nagy Zs., Mészáros J, [Nemes János (Következik: A mezőgazdaság átalakítása) Megkezdődött az ipari szövetkezetek kongresszusa A nagygyűlésen felszólalt M. Leoszk, az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnökhelyettese, a politikai delegáció vezetője
