Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

1986. OKTÓBER 6.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A SMOolalIzmua megújulásának útja 6.

Az ellenforradalom füzében

Kádár János 1957. júniusában az MSZMP országos értekezletén így jellemezte az ellenforradalmat megelőző évek hatását a párttagságra és a tömegekre: „Nyilvánvaló, hogy a tervezésben, a törvényesség megsértésében, a parasztpolitikában 1953 júniusában feltárt bizonyos hibák nagyon nagy kárt okoztak a pártnak, az országnak és a népnek is. De azt hiszem, kijelenthetem, hogy az eredeti hibáknál tízszer nagyobb kárt okozott az, ami a kijavításuk körül történt. Mert a párttagság is, az ország népe is minden körülmények között megértette és megérti, hogy a munka hibákkal, néha súlyos hibákkal is jár, de azt sohasem fogják megérteni, és nem is fogják a vezetőknek megbocsátani, ha a felismert, -megnevezett, ország-világ előtt ismert és látott hibákat újból megismétlik. Ez megsemmisíti a pártvezetés tekintélyét, az ország vezetésének tekintélyét, és ezért mondom, hogy az 1953-ban feltárt hibáknál nagyobb károkat okozott a párt és a tömegek kapcsolatában az a huzavona, ami három esztendőn keresztül a hibák kijavítása körül folyt”.

Az ellenforradalom az 1956. október 23-i tömegtüntetéssel kezdődött. Az előzmény az volt, hogy október 6-án óriási tömegek demonstratív részvétele kíséretében temették el Rajk Lászlót és mártírtársait a budapesti Kerepesi úti temetőben, a párttagság megrendülése és morális bűntudata tovább fokozódott. Október közepétől mind lázasabb lett a légkör az egyetemeken és főiskolákon, éjszakába nyúltak a viták, amelyeken a hangadók a Nagy Imre-csoport tagjai és hívei voltak. A legkülönbözőbb burkolt, sőt nyílt rendszer-. párt-, szovjetellenes követelések és felhívások fogalmazódtak meg pontokba foglalva, amelyeket röpiraton is terjesztettek. Október 22- én pedig a Budapesti Műszaki Egyetem diákgyűlése másnapra tüntetésre hívta a többi egyetemet is, sőt lényegében a főváros egész ifjúságát.

A pártvezetés — amelynek egprominensebb tagjai októ- >er 23-án reggel érkeztek ússza belgrádi tárgyalásaikéi — megint rosszul értékel- e a helyzetet, és ingadozó- tak mutatkozott. Először a elügyminiszterrel betiltatta

tüntetést, majd néhány óra aúlva — tiltakozások és nyo- nás hatására — visszavonat- a az intézkedést, sőt felszó- ítotita budapesti szervezeteitek egy részét — valamint a DISZ útján annak tagságát s — vegyenek részt a tüntetésen, hogy ott ők adhassák meg a hangot. Ez az „álljunk az élére” elképzelés nem is volt olyan rossz. Lengyelországban ugyanazekben a napokban nagy méretben — vagyis nem egyszerűen egy tüntetésre szűkítve — lényegében ez történt. Az új pártvezetés, amelyet a népszerű Gomulka vett át, az ottani nagy társadalmi megmozdulás élére állt, és némi jobboldali kitérés után sikerült neki a robbanást elkerülve, a pártot és az egész társadalmat visszavezetni a két- frontos harc, a megújulás útjára. Csakhogy az MDP- nek ekkor nem volt ereje és ideje sem egy ilyen bonyolult a'kció lefolytatásához.

A tüntetésnek — amely a lengyel változásokkal való szolidarizálás címén indult, és ezért a Bem-szobornál kezdődött — az élén a Nagy Imre-csoport illetve irányzatának hívei álltak. De nagyon hamar felülkerekedtek a tüntetők közt meghúzódó, szervezett szélsőjóbboldali elemek, és nemcsak nacionalista és szovjetellenes jelszavakat hangoztattak, hanem letépték a vörös zászlót, kivágták a nemzeti lobogóból a népköztársasági címert, gyűlölködést szítottak a karhatalmi erőkkel szemben. Először a rádió székháza, majd a párt napilapjának szerkesztőségi épülete, s a telefonközpontok felé irányították a tüntetőket E helyeken már fegyveres csoportok is feltűntek. A fegyvereket és szállító eszközöket raktárakból, laktanyákból, rendőrőrsökről, üzemőröktől erőszakkal szerezték meg. így indult a fegyveres támadás — amely természetesen valamilyen formában koordinálva volt és nem nélkülözte a katonai és helyi ismereteket sem — mindenekelőtt a Magyar Rádió mint az egész országot besugárzó hírközlő szerv és más fontos intézmények ellen. Ezek a fegyveres akciók rendkívül veszélyesek voltak, mert az ellenforradalmi elemek egy, a részt vevők nagy tömegét tekintve egészen más indítékú, szándékú, lényegében politikai jellegű tüntetés mögül ténykedtek. A tüntetők szinte a szó szoros értelmében a jtestükkel, tömegükkel óvták az ellenforradalmár fegyvereseket, akik ezeket a valódi céljukat nem ismerő, forrófejű, nacionalista jelszavakkal megtévesztett fiatalembereket azután igyekeztek Ibevonni csoportjaikba, fegyveres akcióikba.

A párt- és az államvezetés eközben megint habozott és késlekedett az ellenlépések megtételében. A Központi Vezetőség egész éjjel ülésezett, sebtében visszavette soraiba és a Politikai Bizottságba is Nagy Imrét, és kineveztette miniszterelnökké. Aztán nemcsak magyar alakulatokat mozgósított a védelemre, hanem statáriumot rendelt el, kijárási tilalmat léptetett életbe, és a szovjet hadsereg beavatkozását is kérte. Nagy Imre ekkor még e rendszabályokat helyeselte, a fegyveres lázadást ellenforradalmi jellegűnek nyilvánította.

Október 25-én végre kibontakozhatott volna az ellentámadás, amelyet a KV által kiküldött katonai bizottság nemcsak a fővárosi karhatalmi erőkkel, hanem vidékről is felvezényelt alakulatokkal akart végrehajtani. A KV ülése ezen a napon, a tehetetlennek bizonyult és népszerűtlen Gerő Ernő helyett Kádár Jánost választotta első titkárrá. Egyben Nagy Imre és hívei kényszerítő nyomására békés eszközökkel, fegyverletételre való felhívással próbálta a felkelést felszámolni, a katonai akciót leállították, és ezzel persze a fegyveres erők tagjait bizonytalanná tették és demoralizálták is.

Az ellenforradalmárok viszont — a párt szervezetlenségét és a vezetés bénultságát látva — erőre kaptak, és most indultak csak igazán rohamra. Nagy Imre és csoportja is erősítette pozícióit, és azt kezdte el szorgalmazni, hogy a felkelést nyilvánítsák „nemzeti demokratikus forradalommá”. A KV egy ideig ellenállt, de végül október 28-án engedett, ezzel a pórt dezorganizálása teljessé vált, Nagy Imre rádiónyilatkozatában nyomban hírül adta, hogy a „forradalom” elérte célját, a fegyveres erőknek tűzszüneti parancsot adtak, a felkelők osztagait beillesztették az állami fegyveres testületekbe, tárgyalásokat kezdtek a szovjet haderőknek Magyarországról való kivonulásáról. Az ellenforradalmi erők a tűzszünetet a pártbizottságok, intézményék, üzemek megrohamozására használták fel. és nem egyszerűen beépültek a fegyveres erőkbe, hanem átvették azok vezetését. Kiszabadították a börtönök foglyait, egyáltalán nem megkülönböztetve a köztörvényeseket és a politikai okokból elítélteket.

Október 30-án Nagy Imre bejelentette az egypárt-rend- szer megszűnését. Újra alakulták az egykori koalíciós pártok — köztük a Szociáldemokrata Párt is —, visszaállt a koalíciós kormányzati rendszer, és még tucatnyi szélső-jobboldali párt működésbe lépett és kaparintott kezébe sajtóorgánumot is. Ugyanezen a napon az MDP KV Elnöksége is kimondta a párt. feloszlatását, helyette Magyar Szocialista Munkáspárt néven új párt alakult. Az Intéző Bizottságnak Kádár János is tagja lett. Ezen a napon támadták meg a leggátlástalanabb lumpen elemekből verbuválódott ellenforradalmi osztagok a Budapesti Pártbizottságot, és miután azt elfoglalták — a kormány semmit sem tett annak érdekében, hogy megvédjék az ostromlottakat — bestiális kegyetlenséggel legyilkolták a pártmunkásokat és az őrséget.

A Nagy Imre-kormány

óráról órára egyre inkább jóbbra hajlott. November 1- én a kormányelnök, aki átvette a külügyi tárcát is, rádióbeszédében jelentette be. hogy Magyarország _kilépeU a Varsói Szerződésből, semlegesnek nyilvánítja magát, és kéri, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tűzze napirendjére a magyar kérdés megtárgyalását.

Nemes János

(Következik:

A Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány)

Október közepére teljesíti idei tőkés exportfeladatait a törökszentmiklósi Ruházati Ipari Szövetkezet. Folyamasomom 4 'S» Ü7 llÉivA '

tosan állnak át a szaÉ flíllf -Jpjfr ißk i

badidő ruhák mellett a

téli és tavaszi dzsekik

■Lvjjj | . P fl|

gyártására, melyeket a

^■§1 tbSM^

belkereskedelemnek szál..* L * Hr

l

ítanak. Fotó: Mészáros

Megtartotta kongresszusi küldöttközgyíílését a Teszöv

(Folytatás az 1. oldalról)

tizedek jelentős gazdasági változásait, kiemelve a mezőgazdaságban bekövetkezett fejlődés állomásait, majd a máról szólva azt elemezte, nem a szabályozó rendszer, hanem az aszály okozta és okozza jelenleg is a legnagyobb gondot. Ha legalább közepesen normális az időjárás, az üzemek maguk megoldották volna problémájuk jelentős hányadát. Majd így folytatta:

— Az egyik felszólalásban szó esett arról: a ’86-os szabályozóváltozások már kifejezik azt, hogy csökkennek a gazdaságokkal szembeni elvonások. Rövidesen közzé teszik a ’87-es szabályozókat, amelyek egyértelműen tovább erősítik a mezőgazdaság pozícióját. El kell érni, hogy az ország valamennyi termelőszövetkezetében, valamint az állami gazdaságokban megvalósuljon az egyszerű újratermelés, a közepeseknél a szinten tartás, a rekonstrukciós javítás, a jobb nagyüzemekben pedig a bővített újratermelés. A szabályozók változásai megteremMAJOROS KÁROLY:

tik ehhez a lehetőséget. S ezzel kitérnék arra, hogy alapelvünk — állami és üzemi erőfeszítésekkel — mindent el kell követni annak érdekében, hogy a VII. ötéves terv célkitűzései megvalósuljanak.

Ezután Szabó István arról szólt, hogy néhány gazdaságban igen könnyen feladják a nehezebb megélhetést biztosító tevékenységet — utalt itt például a juhtenyésztésre — ahelyett, hogy annak gazdaságosabb megoldásaira törekednének.

Szabó István az életszínvonal kérdéseiről szólva így folytatta:

— Arra fel kell készülnünk a jövőben, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. A “vállalati versenyszférában — mi is ide tartozunk — csökkenhet a jövedelem, hiszen nehezen viselhető el, az, ha nem nő a nemzeti jövedelem, a munkabérek és a különböző kiáramló pénzek pedig emelkednek. A termelőszövetkezetek 17 százalékánál az üzemi bruttó jövedelem kevesebb lett mégis 20 százalékkal emelték a béreket. Az iparban a vállalatok 34 százalékánál volt hasonló jelenség.

Végezetül a TOT elnöke hangsúlyozta, hogy a mező- gazdasági termelés alappillére az üzem — a tsz, az állami gazdaság — tehát, minden az ágazatban dolgozó szervezet kötelessége tevékenységével ezeket szolgálni.

Melegh István, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke elmondta, hogy Szolnok megye 55 mezőgazdasági, egy halászati termelőszövetkezetében, valamint a hat közös vállalatnál 1986. június 30-ig újraválasztották a Szolnok Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének küldötteit. A küldöttközgyűlésen százhuszonhárman képviselték a megye termelő- szövetkezeteinek tagságát.

Ezt követően Raisz Gusztáv, a Cibakház! Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke felszólalásában a termelőszövetkezet és a tag közötti kapcsolat alakulásáról beszélt.

Ezután Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára szólt a küldöttközgyűlés résztvevőihez.

Tegyék feszesebbé a gazdaságok a termesztési fegyelmet

Majoros Károly elmondotta, hogy az öt év számadása alkalmas arra, hogy a résztvevők feltárják a megye mezőgazdasági fejlődésének jellegzetes vonásait, átgondolják helyzetét, annak ellentmondásait, az elgondolásokat egybekapcsolják a jelen gyakorlatának tapasztalataival. Ügy jellemezte, hogy a beszámoló jó alap a vélemények kifejtéséhez, joggal büszke az eredményekre, s nem kendőzi el a gyengeségeket sem, sőt sokoldalúan szól az erőforrások túlzott kihasználásáról. Majd így folytatta:

— A megye mezőgazdasága a VI. ötéves tervét — a ’85- ös megtorpanás ellenére is — teljesítette az előirányzatokat csaknem kétszeresen túlteljesítette, tehát javult a termelés. S erről azért fontos szólni, mert a számok mögött emberek vannak, vezetők és beosztottak, akik a nehézségek ellenére vállalták

a munkát, igyekeztek megoldani a feladatot. A jövedelemtermelő képességnél

azonban szembetűnő a visz- szaesés, amely felelős elemzést kíván. Míg 1981-ben ugyanis száz forint ráforcjí- tásra 11,64 forintnyi a nyereség, tavaly ugyanennyire már csak 7,73 század az érték. Igen lényeges, hogy a miértre adandó válasznál, ne csak a kívülálló okok szerepeljenek, hanem azok is amelyek a gazdaságokon múlnak.

Ezután a megyei pártbizottság első titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a termelés növekedése nem az alaptevékenységeknél, hanem a melléküzemágakban volt jelentős, ugyanis míg az előbbiben 23 százalékos a termelés emelkedése, az utóbbinál ezzel szemben több mint 82 százalék. Ami arra figyelmeztet, hogy e tevékenységnek volt egy konjukturális időszaka. Azonban, megjelentek az ipari kisszövetkezetek

mint versenytársak, és további látványos fejlődés itt nem valószínű. Az alaptevékenységek idei viszsaeséséről szólva Majoros Károly kiemelte :

— Attól a realitástól nem távolodhatunk el, hogy a megye szántóterületének 56 százalékán gabonaféléket termelünk. E területeken zajló munka eredményessége vagy sikertelensége döntő módon meghatározza megyénk mezőgazdaságának sikerét. Tegyék feszesebbé a gazdaságok a termesztési fegyelmet. Tudjuk, a minőségi vetőmag, a műtrágya, a gép nem olcsó, sok pénz kell hozzá, de a holnapért is felelősek vagyunk. Nem biztos, hogy a legjobb megoldás, hogy nem veszünk minőségi vetőmagot, inkább a sajátot tesszük el, mert holnap jövőre miből fogunk fizetni? Meg kell találni a kévésbé pénz- és anyagigényes, de annál több szellemi értéket feltételező megoldásokat

Tisztségviselők és küldöttek megválfisztása

Zámoriné dr. Dernyei Éva, a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz vezető jogtanácsosa a mező- gazdasági szövetkezetekre vonatkozó jogszabályok korszerűsítéséhez fűzött néhány gondolatot.

Ezután Kasuba János, a Karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz elnöke az érdek- képviseleti munka fontosságáról beszélt, majd Dénes Lajos, a MÉM miniszterhelyettese felszólalásában arról szólt, hogy a minőségi átvétel — noha megbízhatósága helyenként kritizálható — egyre több mezőgazdasági termékre fog kiterjedni. A minőség és az ár kapcsolatáról szólva hozzáfűzte, sokszor igény a gazdaságok részéről, hogy a jobb minőségű árut, magasabb árral honorálják a felvásárlók a belkereskedelemben. Hozzátette, ugyanakkor a világpiacon is jobb minőséget követelnek a partnerek, de nem adnak az áruért többet, sőt olykor még azt az árat sem, amit tegnap adtak.

Ezt követően Mátyusné No- vák Terézia, a Tiszaszentim- rei Aranykalász Termelőszövetkezet varrónője szólt a kistelepülések és a termelő- szövetkezetek kapcsolatáról, Bagdi László, a Szolnok Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője pedig beszédében a tagok élet és munkakörülményeinek további javítását emelte ki.

A vita után a véleményeket Szegő László foglalta ösz- sze. Ezután a tanácskozás résztvevői szavazatukkal elfogadták a jelentést, valamint a küldöttközgyűlés javaslatait a mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusának állásfoglalásához. Majd megválasztották a megyei szövetség elnökségét, a héttagú ellenőrző bizottságot, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsába delegált tagokat, valamint a harminchét tagú kongresszusi küldöttséget.

A Szolnok Megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöke ismételten Szegő László, a Túrkevei Vörös Csillag Tsz elnöke lett, helyetteseinek pedig Kasza Jánost, a Törökszentmiklósi Béke Termelőszövetkezet elnökét és Raisz Gusztávot, a Cibakházi Vörös Csillag Tsz elnökét választották. A megyei szövetségi titkár teendőit az elkövetkezendő öt évben ismét Benedek Fülöp látja el. A Teszöv elnökség tagjai sorába választották még Bátyai Jánosnét, a Szolnoki Baromfikeltető Közös Vállalat igazgatóját, Fehér Jánost, az Űj- szászi Szabadság Tsz csoport- vezetőjét, Füleki Istvánt, a Tiszaroffi Aranykalász Tsz erdészét, Gubicz Andrást, a Jászkiséri Lenin Tsz elnökét, Jánosi Menyhértet, a Jásztelki Tolbuhin Tsz elnökét, Mátyusné No oák Teréziát, a Tiszaszentin rei Aranykalász Tsz var ónőjét. Nagy Frigyest, a K «ngyeli Dózsa Tsz elnökét, Ni gy Istvánt, a Tiszaburai Leni i Tsz elnökét. Nagy Zoltánt, a Mezőtúri Magyar—Mongol larátság Tsz elnökét, Nánás Sándort, a Kisújszállási 1 sza II Tsz gépszerelőjét, Sz ibó Bélát, a Jászárokszállási Kossuth Tsz termelési főmén 3két, Thaj- thy Józsefet, a Jászapáti Ve- lemi Endre Tsz műszaki fő- ágazatvezetőjét, és Trabach Jánosnét, a Cserkeszőlői Magyar-Román Barátsági Tsz főkönyvelőjét.

Az ellenőrző bizottság elnökének tisztét a következő öt évben Szabari István, a Jászjákóhalmi Béke Tsz elnöke tölti be. A TOT tagjai közé választották: Budai Kálmánt, a Zagyvarékasi Béke Tsz elnökét, Császár Szilvesztert, a Tiszaföldvári Lenin Tsz elnökhelyettesét, Zámoriné dr, Dernyei Évát, Kasu-, ba Jánost, Medveczki Lászlót, a Jászszentandrási Haladás Tsz elnökét, Péter Ferencet, a Fegyverneki Vörös Csillag Tsz kertészét és Szegő Lászlót.

A küdöttközgyűlés záróakkordjaként a munkában élenjáróknak kitüntetéseket adtak át.