Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

1986. OKTÓBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Bolond az, ki ország-világ előtt teregeti ki szennyesét, sőt kéri, hogy ezt megtehes­se — ezt gondolhatták so­kan, amikor a Hírháttérben feltűnt a budapesti jogi egyetem dékánja és azért kér­te a nyilvánosságot, hogy az intézményükben váratlanul kipattant csalásról — mely általános megrökönyödést keltett a közvéleményben, hisz épp a jogra és igazságra nevelés házában következett be a kirívó jogtalanság, illet­ve nevezzük nevén, a bűn —, hogy annak néhány részleté­ről szóljon. Hogy tisztázza a közvélemény előtt, valójában mi is történt, hogyan állott elő a felvétel körüli botrány- nyá váló visszaélés, s ami még fontosabb, hogy a kar nevében határolja el magát azoktól, akik bűnös módon éltek vissza a lehetőségekkel. Nem ismertünk ugyan meg minden részletet ezúttal sem, például tisztázatlan még, hogy az illetékes minisztéri­umtól hogyan juthatott el a javítási kód idő előtt egyes oktatókhoz, és más egyéb is „homályos”. A dékán azon­ban azt is megígérte: a nyo­mozás befejeztével, amikor mindenre fény derül, ugyan­csak tájékoztatni fogják a nagyérdemű nézőket, azaz bennünket. Rendkívül rokon­szenves magatartás ez, s ha léteznék a sport mintájára valamiféle tájékoztatási faire play-díj, akkor most teljes szívvel a dékánnak, illetve ennek az egyelőre nem gyak­ran előforduló gesztusnak ítélném. Egyébként itt jegy­zem meg: a televízió belpoli­tikai „magazinja”, a Hírhát­tér, az utóbbi időben egyre több olyan hír nyomába ered, amelyik feltűnően in- gerli a széles közvéleményt, s rajzol hátteret, olyat, amely segít eligazodni egyes vitás és vitatható kérdésekben. Ez a magazin a közgondolkodást kivételesen alakító progra­mok sorába nőtte fel magát; érdekfeszítően közéleti és közkedvelten szórakoztató műsora lett a televíziónak. Katonák a képernyőn Az előbbiekre is érvényes, de a fegyveres erők napjának alkalmából sugárzott műso­rokra is ráillik: a tájékozta­tás nyitottsága; az utóbbi esetben azt is mondhatnám, hogy soha nem tapasztaltam még kifejezettebben meg­nyilvánulni a „szeretnénk magunkat megmutatni” ne­mes szándékát, mint ezen a mostani hétvégén, amikor több helyszínről kaptunk ké­pet a katonaélet, a fegyveres testületek életének ünnepi pillanatairól és hétköznapi valóságáról. Belefért ebbe az „egész napos” programba még a Kapcsoltam „különki­adása” is, amikor egyes fegy­veres testület nevében ültek mikrofon elé a játékosok, és tegyük hozzá, vizsgáztak je­lesül. Az pedig külön is ör­vendetes, hogy az egyik hely­szín ezúttal is városunk, Szol­nok volt (az előző héten is vendégünk volt a televízió), ahonnan parádés pillanatokat továbbítottak a kamerák, de ahonnan képet kaphattak a nézők a Furkó-legénység, az ejtőernyősök igen nehéz, fér­fiasán kemény és különlege­sen szép munkájáról is, gya­korlatozás közben ismerhet­tük meg őket. Jól tükrözte ez a „nyitott nap” azt a nyilvánvaló törek­vést, hogy a fegyveres testü­letek és a civil lakosság kö­zött minél kisebb legyen az érzelmi távolság, netán oly­kor a szakadék; hogy a ri­degnek és egysíkúnak vélt katonavilágról minél széle­sebb és színesebb képet al­kothasson a néző, színeset és valóságosat. Népes televíziós csapat munkálkodott e vál­lalkozás sikerén, s közülük kiemelném Medveczky Lász­lót, aki felelős szerkesztőként irányította a vállalkozás egé­szét és Gombár Jánost, aki a műsorvezetői teendőket látta el az ügyhöz méltó szorga­lommal és lendülettel. Erzsébet asszony És még mindig a nyitott­ság, a nyíltság, de most egé­szen más oldalról; arról az oldalról, hogy valaki mennyi­re meri vállalni saját egyéni­ségét, akár a nagyvilág, akár a kamerák előtt, ami az ese­tünkben egyébként egyre megy. A Teleferében meg­mutatkozni ugyanis annyit jelent, mint odaállni a nagy­világ elé. Nos, Erzsébet asz- szony, akit többek között péntek este láthattunk és hallhattunk, egyáltalán nem „titkolta” sem gondolatait, sem érzelmeit, nőiségének sa­játos színeit bátran villantot­ta fel, s nem tanúsított álsze­mérmességet sem, sem álsze­rénységet, amikor adakozó kedvéről beszélt. Szívügye a nemzet színházának fölépü­lése, hangoztatta, de nyíltan kimondta vágyként, hogy egy társalgó a majdani teátrum­ban Erzsébet névre keresz- teltessék el, sőt, már előre le­foglalta magának az új szín­ház nézőterének első sorában a legjobb két helyet. Ügy ér­zi, ez kijár neki. Rendkívül szórakoztató szópárbajt ví­vott a gyakorlott és finom humorra, sőt némi kajánság- ra is hajlamos riporter és a nagyvilágban jártas, sok ta­pasztalaid hölgy, akinek ko­rát ravaszul rejtette el elő­lünk a tökéletes smink. Vol­tak a Teleferében mások is, ha úgy tetszik leg-ek (Vitray mintha ezúttal Rózsa György Leg műsorából csent volna el néhány várományost), példá­ul a kígyókkal szinte egyedül foglalkozó fiatalember, aki nemcsak él a hüllőkért, úgy tűnik meg is él belőlük. Hisz a tőlük lefejt mérgek árán utazza be a világot újabb is­meretekért, gondolatok kicse­réléséért. És láthattunk egy érdekes zenészt is, de mégis az igazi leg ezen a péntek es­tén, Vitray felfedezése: Er­zsébet asszony, kinek teljes nevét sajnos nem tudtam megjegyezni, mert úgy elfo­gott az ámulat. Azt azonban eldöntöttem: ha a Skála a Nemzeti Színház javára a kö­zeljövőben kibocsájtja tégla­sorsjegyeit — fő díját az Amerikában élő vagyonos hölgy biztosítja — nem ma­radok ki a vásárlók sorából. Professzor Romhányi Egészen másfajta egyéni­ség varázsa fogott meg a csü­törtök esti portréfilmből, mely formát is bontott, azaz nem a szokások szerint épült fel. Zolnay Pál — ő rendezte a filmet — kissé vakmerőén Romhányi professzort, a róla alkotott és tanítványaitól el­hangzott véleményekkel szembesítette. Ez a mondhat­ni „film filmben” módszer igen izgalmassá tette a le­gendás hírű professzorral va­ló találkozást, aki mintegy kommentálta a róla elhang­zottakat és így fejtette ki vé­leményét minden, számára fontos dologról: szakmai be­csületről, emberi tartásról, hivatásról, tudomány és gya­korlat szerves kapcsolatáról. Az idős mester, aki egyébként tanítványait is rendszerint mesternek szólította, gyönyö­rű igazságokat mondott ki, a gondolat gyémántjait hullat­ta el a televízió képernyőjén. Rövid, tömör mondatokban, mondhatni címszavakban be­szélt, csak a lényeget mond­ta, ami évtizedek során le­szűrődött a tapasztalatok ros­táján. Szenvedély nélkül nincs élet, a kórbonctan pro­fesszora, aki életében mindig a halottakkal foglalkozott, az élet dicséretét „zengte” val­lomásában. Az élet — és a holtak tiszteletét, mert igaz, életében halottakkal foglal­kozott, de ahogy ő mondta: sohasem holt tárgyakkal. A boncolásra ítélt hullában is a volt embert tisztelte mélysé­gesen. V. M. A látás művészete Hétféle vizuális és képző- művészeti csoport kezdi meg munkáját októbertől a Szol­nok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A lég­ii jabibaknak az alsótagozatos kisdiákoknak kedd délutá­nonként vezetnék képzőmű­vészeti szakkört; csütörtö­könként pedig a felsősöknek adnák leckéket a látás és a megítélés művészetéből. A tizenéves érdeklődőknek szobrász-plasztikai szakkört indítanak minden hét csütör­tök délutánján; a textilfestő foglalkozásokat keddenként tartják, a kerámiakészítéssel pedig a szerdai napokon is­merkedhetnek meg. A felnőt­tek részére is szerveztek kép­zőművészeti ismereteket nyújtó szakkört, amely szom­bat délelőttönként tartja foglalkozásait. A főiskolai felvételi vizsgára előkészítő rajztanfolyam hétfő délutá­nonként várja az érdeklődő­ket, akik az említett napokon jelentkezhetnek a MMIK- ban. A nemrég elhunyt P. Szeőke Izabella festőművész munkáiból látható kiállítás a kun­szentmártoni Helytörténeti Múzeumban. A művésznő, aki Csók István és Vaszary János tanítványa volt 1917 és *21 között, a Körös-parti községben élt élete végéig. A tárlaton több mint negyven olajfestménye és akvarellje, valamint számos meseil­lusztrációja látható (T. K. L.) Népmesék— Műemlékeink Verseghy levelei Milyen könyvek, tanulmányok jelennek meg jövöre szükebb hazánkban A megyei kiadói tanács jóváhagyta a különböző, könyvkiadással foglalkozó szervek, intézmények — Damjanich IVSfúzeum, Megyei Levéltár, Verseghy Könyv­tár stb. — jövő évi könyvki­adási tervét. A megyében az eddig ki­alakult gyakorlatnak megfe­lelően évente 15 nagyobb lé­legzetű — tehát 3 szerzői ív­nél terjedelmesebb — külön­böző témájú, műfajú könyv jelent meg, míg a szerényebb, 3 ív alatti terjedelmű mún- kák száma 10 körül van. A szerzői és az olvasói igé­nyek ennél jóval új könyv megjelenését szorgalmaznák, de az anyagi lehetőségek és a nyomdai kapacitás hiánya a gazdagabb helyi „könyvter­mést” bizony akadályozza. Példa erre, hogy az adott ke­retek miatt az országosan is jónak minősített honismereti, helytörténeti pályázatok kö­zül a megyei múzeumi szer­vezet igen keveset tud pub­likálni. Az elmúlt években már ki­alakult bizonyos kiadói profil a megyében. A Megyei Mú­zeumok Igazgatósága elsősor­ban szűkebb hazánkra vonat­kozó régészeti, néprajzi, mű­vészettörténeti, történeti ku­tatások eredményeit tette közzé, a Verseghy könyvtár pedig — a Verseghy-kultusz ápolásán kívül — főleg a me­gyében folyó irodalomtörté­neti kutatások anyagát, pe- riodikumokat, repertóriumo­kat jelentetett meg. Nagy reményeket fűzhe­tünk a Levéltári Füzetek fo­lyamatos megjelenéséhez is. A jövő évben kiadásra ke­rülő könyvek közül igen ér­tékes kiadványnak ígérkezik Endes Mihály A Nagykunság élővilága című kötete, amely a karcagi városi tanács ki­adásában, a Nagykun tele­pülések összefogásával jele­nik meg. A megyei könyvtár folytat­ja a Verseghy-művek kiadá­sát. A Verseghy Dokumentá­ció a, tudós költő irodalmi, nyelvi és magánéleti levele­zéseit, vitairatait adja közre; ezzel szinte párhuzamosan jelenik meg a Káldy-féle bib­liafordítás kritikája. Ez Ver­seghy utolsó nagy műve, amely filológiai, irodalomtör­téneti szempontból vizsgálja a bibliát. A megyei könyvtár kiadja a Szigligeti Színház adattárának második kötetét, amely 1978-tól napjainkig nyújt betekintést a színház életének történetébe. Az 1987. évi gyermekkönyv­hétre jelenik meg a Nyelv­rokonaink népmeséi, című kötet, amely az idén meghir­detett nemzetközi — magyar —finn—észt — népmese il­lusztrációs pályázat anyagát tartalmazza. A megyei levéltár kiadvá­nyai közül kiemelkedik a Jászberény törökkori okle­veleit tartalmazó könyv, amely a megyei és országps kutatást alapvetően segíthe­ti. A megyei műemléki bizott­ság jelenteti meg a Szolnok megye műemlékei című al­bumot, amely elsősorban ide­genforgalmi, oktatási célokat szolgál majd, s közli a mű- emlékjellegű épületek fotóit és adatait is. A Szolnok Megyei Múzeu­mok igazgatósága folytatja a már több évtizedes múltra visszatekintő, nagy népszerű­ségnek örvendő Múzeumi Le­velek kiadását. Ezúttal a Kunhegyes fennállásának 700. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülés anyagát adja közre. Még egy hasonló jellegű ki­advány szerepel a jövő évi tervekben: Szemelvények Jánoshida 800 éves történe­téből, amely a település ki­emelkedő eseményeit tartal­mazza. A megyei pedagógiai inté­zet az idei megyei országos pályázaton díjat nyert tanul­mányokat jelenteti meg, több más munka mellett.- ti — I MDKÉP Videotékájában Változó kölcsönzési feltételek A Mozgóképiorgalmazási Vállalat — az első hazai vi­deotéka alapítója — mintegy két esztendős forgalmi ta­pasztalatait, s a kölcsönzők véleményét felhasználva ok­tóber 1-től módosítja a VHS típusú műsoros videokazet­ták bérletének rendszerét. A jövőben a kölcsönzőkkel megállapodást kötnek, amely­nek értelmében azok 1987. január 1-től évi 200 forintért juthatnak bérleti igazol­ványhoz (az idei év hátralé­vő részében ez az összeg 100 forint.) A továbbiakban en­nek felmutatásával vehetők igénybe a videotékák orszá­gos hálózatának szolgáltatá­sai. Ezzel párhuzamosan megszűnik az eddig alkal­mazott, kazettánként! ezer forintos letéti díj. Az igazol­ványt évente meg kell újíta­ni. A bérlőket számítógépes nyilvántartásiba veszik. s adataikat — a következő éves díj befizetése nélkül is — három évig tárolják. A kölcsönzők ez idő alatt in­gyenesen jutnak hozzá a novemberben ismét megjele­nő alapkatalógushoz, vala­mint az új műsorokat tartal­mazó, negyedévenként je­lentkező kiadványhoz. Karácsonyi ajándék is lehet II Hungaroton év végi újdonságaibél Theodorakisz Budapesten koncertezik Hosszú idő után ismét Bu­dapesten ad koncertet Mikisz Theodorákisz görög zeneszer­ző november 14-én. A krétai származású mű­vész aktív résztvevője a de­mokratikus politikai mozgal­maknak, a tábornokok ha­talomátvétele után illegali­tásban élt, majd bebörtönöz­ték. Ezt követően a diktatú­ra bukásáig négy évet szám­űzetésben töltött el. 1974- ben, a katonai diktatúra bu­kása után tért vissza Görög­országba. A Budapest Sportcsarnok­ban megrendezendő hangver­senyt a Nemzetiközi Békeév jegyében tartják meg. Mikisz Theodorakisz egy világtur­né állomásaként látogat ha­zánkba. Együttesével és Ma­ria Fanantouri énekesnő ven­dégszereplésével mintegy hetvenperces koncertet ad. Még javában tart a Ma­gyar Hanglemezgyártó Válla­lat kora őszi kedvezményes vására, a Hungaroton hang­lemez hetek. A vállalat ille­tékesei azonban már a tél, az év végi ünnepekre gon­dolva újabb zenei felvételek kiadására készülnek. A na­pokban jelent meg a Hunga­roton negyedik negyedévi ko­moly zenei és népzenei ki­adási terve, amely az érdek­lődők és a zenét szeretők számára igyekszik megköny- nyíteni a decemberi nagy ajándékozási hullám vásár­lóinak gondjait. A népzenei lemezek kíná­lata számszerűen csekély, mindössze egy korong meg­jelentetését tervezi a Hunga­roton. A népművészet, a me­semondás mestere, a Kisdo­bos című lap munkatársa, Káka Rozália gyűjtötte ösz- sze Érden a bukovinai szé­kely népdalkor legbecsesebb darabjait: bujdosódaloka t, rabénekeket, lakodalmasokat. A komoly zenei lemezek kö­zött négy újabb Liszt-kiad­vány jelenik meg: Az isme­retlen Liszt-sorozat második és harmadik darabja Dráfi Kálmán, illetve Jandó Jenő zongorajátékával; német és francia nyelvű Liszt zenekari dalainak felvétele, amely­ben Tokody Ilona, Takács Klára, Takács Tamara, Mol­nár András, és Sólyom-Nagy Sándor mellett Kóródi And­rás vezényletével az Állami Hangversenyzenekar műkö­dött közre. Neves művészek adják elő — más művekkel együtt — Liszt Missa Choralis című darabját, ön­álló latin nyelvű felvételen. Korongra kerültek még há­rom évszázad leghíresebb fu­rulya duettjei, gregoriánéne­kek a Scola Hungarica elő­adásában, valamint Händel Hegedűre és basso continnor- ra írt szonátái. A huszadik század zenéjét egy Benjamin Britten felvétel képviseli, a magyar szerzők közül Kodály kórusműveit énekelte lemez­re a Magyar Rádió, és Tele­vízió énekkara és a Magyar Néphadsereg Művészegyütte­sének férfikara, Sapszon Fe­renc illetve Zámbó István vezényletével. A mai magyar zeneszerzők fagottra és zongorára írt művei közül Kocsis Zoltán és Janota Gábor válogatott egy lemezre valót; Kurtág György orosz nyelvű műveit; A boldogult R. V. Truszova üzenetei, a Jelenetek egy re­gényből és a Búcsú című da­rabokat játszotta önálló le­mezre többek között Csenge- ry Adrienn közreműködésé­vel és Pierre Boulez vezény­letével az Ensemble Inter- contemporain.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom