Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-29 / 255. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. OKTÓBER 29. Józanságra ítélve 4. I Ha végigmegyünk Szol­nokon a Tisza-hídtól a vasútállomásig: hány tej­bárt találunk, ahol friss te­jet ihatnánk, ropogós kiflit ehetnénk reggelire? Mi közünk hozzá? Nekünk, akik a mások munkahelyein kívül élünk, mi közünk hoz­zá, hogy ott éppen megbír- kóznak-e az alkoholizmussal vagy sem? De kérdezhetném úgyis: a kívülálló nem segít­het a munkahelyek gondja­in? Most olyan embereket szeretnék bemutatni, akik nem közömbösek a más baja iránt. A cukrászda legyen cukrászda Egy hír vitt Karcagra: úgy hallottam, hogy a városban nem engedélyeznek több ma­szek italkimérést létesíteni. Mint Molnár Ferenctől, a vá­rosi tanács elnökétől meg­tudtam, a hír nem igaz. Vi­szont az igazsághoz való kö­zelségét illetően majdnem. — Nem szívesen engedünk újabb vendéglátó helyeket nyitni — mondta a tanácsel­nök. Aztán említett néhány „szeszmentes” esetet. — A Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalatnak volt egy Bárány nevű egysége. Egy időben a diákétkeztetésnek adott helyet. Mellette hama­rosan megjelent a Rózsabo­kor presszó és étterem. Ami­kor a diákétkeztetés meg­szűnt (az iskolában történik már) a Bárányban, borkósto­lóvá akarták alakítani. Nem járultunk hozzá. Javasoltuk, hogy szeszmentes ifjúsági presszó vagy tejbár legyen belőle. Eleinte úgy nézett ki, hogy nem tudunk megegyez­ni. Végül süteménybolt nyílt a helyén. Persze, más kérdés, hogy hogyan üzemel... Aztán egy másik eset. A Déryné művelődési központ oldalszárnyában cukrászdát nyitott az áfész. Ott is alko­holt akartak árusítani. Azt mondtuk, ha cukrászda, le­gyen cukrászda. A vendéglá­tóiparban dolgozók azt vall­ják, ha nem árulnak italt, becsukhatják a boltot. És pil­lanatnyilag nem az az érde­kük, hogy a vendég kulturált körülmények között jól érez­ze magát, hanem, hogy minél kevesebb idő alatt minél töb­bet igyék. — Igaz is: az ember, ha idegen helyen jár, és enni szeretne, a feliratokat nézi. Azt, hogy hol talál falatozót, büfét, bisztrót, éttermet. És amikor belép, kiderül, hogy a falatozó, bisztró, étterem — füstös, koszos kocsma. — Nem merik vállalni a vendéglátó egységek a nevü­ket. Valami jobban hangzót akarnak kiírni, mint azt, hogy kocsma vagy italbolt. Pedig ... ismerek egy ma­szek „kocsmát”, sokkal kul­turáltabb hely, mint néme­lyik presszó. — A tanács nem vonhatja vissza az engedélyt, ha egy falatozó mondjuk, nem fala­tozó? — Ezért nem áll módunk­ban becsukni. Ha nagyon le­rongyolódik, értesítjük a Köjált, és egészségügyi okok­ra hivatkozva meg lehet szüntetni a működését. De én azt hiszem, nem a kocsmák nyitása vagy nem nyitása akadályozza meg az alkoho­lizmus terjedését. El kellene érni, hogy az emberek igénye változzék, kultúrált helyen és módon akarják eltölteni a szabad idejüket. És ez első­sorban nevelés kérdése. Ne­velhetne a vendéglátó hely is a kulturáltságával, színvona­lával, programjaival. De a munkahelynek van igazán nagy nevelési lehetősége és feladata, hiszen az emberek a napjuk jó részét ott töltik. Ki az alkoholista? A Hetényi Géza megyei kórházban a pszichiátriai és a fertőző osztály dolgozói gondozzák az alkoholbetege­ket. Dr. Fügi Saroltával, a Mi közünk hozzá? pszichiátriai, és dr. Bényei- Magdolnával a fertőző osz­tály vezető főorvosával be­szélgettem. Kiderült, hogy már a fogalmaink értelme­zéséivel is baj van. Dr. Fügi Sarolta: — Az alkoholista szót egy viselkedésmintával azonosít­ják. Azt tartják alkoholistá­nak, aki megveri a családját, botrányt csinál. Pedig az is alkoholista, aki lefekszik és elalszik... és úgy megy tönkre a mája. Dr. Bényei Magdolna: — Sokszor úgy jön hoz­zánk beteg, hogy azt mond­ja: „Ne tessék azt hinni, hogy én alkoholista vagyok! Csak reggelente iszom meg azt az egy deci pálinkát, meg nap­közben három—négy üveg sört... én nem vagyok alko­holista ... — közben meg a májzsugor szélén áll. Min­denki azt hiszi vagy tartja, hogy amit ő iszik, az nem sok. Az elvonókúra fogalma is tévesen él a köztudatban. Dr. Fügi Sarolta: — Az emberek többségé­nek fogalma sincs róla, hogy mi az elvonókúra. Ijesztge­tésre használják, büntetés­ként tartják számon. Amíg valaki együtt iszik a többi­vel, jópofa haver, de ha el­vonókúrára megy, a legna­gyobb megvetés tárgya lesz. Dr. Bényei Magdolna: — Attól kezdve, hogy alá­írja a papírt, hogy nem iszik, csökkent értékű ember. Dr. Fügi Sarolta: — Attól kezdve, hogy se- gístéget kér, védtelen. Az el­vonókúráról ugyanis azt hi­szik az emberek, hogy csak a súlyos alkoholistának van ott a helye, pedig megelőzés is. Ebben segíthetnének a munkahelyek is. Hogy idejé­ben jöjjön el hozzánk az al­koholbeteg, ne akkor, amikor már tönkrement. Az a véle­ményem, hogy a szankcioná­lás önmagában nem elég. Dr. Bényei Magdolna: — Aki beteg, nem lehet csak ütni. Mert mi lesz vele utána? Hogyan él tovább? Rendben van, kapja meg a fegyelmit a dolgozó, ha itta­san találják a munkahelyen, de segítsenek neki talpraáll- ni. Ne tekintsék ezt a dolgo­zó magánügyének. Annak, hogy az emberek a pohár után nyúlnak, oka van. Min­denki feszült valamiért, és nem nagyon talál feloldást. Mert a szülő, az iskola nem tanított meg mindenben er­re. A munkahelyek teljesít­mény-centrikusok. Mégis vállalniuk kell a nevelést. A munkahely neveljen! Dr. Fügi Sarolta: — Az alkoholizmus társa­dalmi probléma, komoly fe­szültségek vannak a hátteré­ben. A feszültségek oldásáért kellene tenni valamit. Ezért mondtam, hogy a munkahe­lyi italozás büntetése kevés. Aki természetesnek tartja, hogy nem iszik, az szankciók nélkül is betartja. A többiek pedig megpróbálják kiját­szani az ellenőrzést. Vajon mit tesznek a vállalatok, üzemek azért, hogy egészsé­ges életre neveljék a dolgo­zóikat? Azért, hogy a dolgo­zó megértse, miért nem lehet inni, hogyan hat az alkohol az emberre? Próbálják kide­ríteni, hogy aki iszik, miért teszi ? Milyen körülmények között él, milyen gondjai vannak? Az embert nem le­het kiragadni a környezeté­ből. Ha otthon lakik, érde­mes megnézni, milyen a csa­ládi élete? Ha munkásszállón él, biztosítanak-e ott kultu­rált környezetet, értelmes szabadidős programokat? Tudnak-e a vállalatok tartal­mas együttléteket szervezni a dolgozóknak az alkohol je­lenléte nélkül? Párbeszédet kellene folytatni a vezetők­nek és a dolgozóknak: mit tegyenek azért, hogy a mun­kás ne igyék? Az sem utolsó kérdés, hogy a munkahelyen hogyan ítélik meg a józan életvitelt. Pozitív kategó- ria-e? Figyelembe veszik-e (vehetik-e) jutalomosztáskor vagy lakáshoz juttatáskor? Dr. Bényei Magdolna: — Tervezzük, hogy a kö­zeljövőben fölkeressük azo­kat a munkahelyeket, ahon­nan a legtöbb alkoholbete­günk van. Beszélni szeret­nénk ezeknek a cégeknek a vezetőivel: segítő szándékkal jöttünk, ilyen a helyzet, néz­zük meg együtt, mit tehet­nénk ezekért az emberekért. Ha végigmegyünk Szol­nokon a Tisza-hídtól a vasútállomásig, hány lépé­senként találunk kocsmát, bisztrót, presszót, éttermet, élelmiszerboltot, ABC-t, | ahol szeszes italt kapni? Vége Paulina Éva Foglalkozása: kutyakiképző Kerepesi József rendőr fő­törzsőrmesterről még vélet­lenül sem lehet álllítani, hogy a kutya sem hallgat rá, hiszen ha négylábúi védenceit kiengedi a magas kőkerítés­sel övezett udvarra, és azok örömükben azt sem tudják, hogyan kürtöljék világgá boldogságukat, elég ha eny- nyit szól: hallgassatok! Erre a hat-nyolc gyönyörű, fajtisz­ta németjuhász, meg angol véreb úgy befogja a száját, mint bármelyik jólnevelt al­só tagozatos osztály. Tiltakozik a megnevezés ellen: nem idomár, hanem kutyakiképző. Irigyelt a fog­lalkozása, mert a kutyatu­lajdonosok zömévei ellentét­ben az ő „tanoncai” a sze­me villanását, a keze intését is értik. Vajon miféle mági­kus erővel hathat, hogy ezek az óriási fogú, nem éppen jámbor kinézésű ebek egyet­len felemelt hang után hát­sójukra ülve figyelik mozdu­latait? Nos, mágiáról szó sincsen, legfeljebb temérdek olyan ismeretről, amely hi­vatása gyakorlásához nélkü­lözhetetlen. A kutyákat világéletében szerette, és még akkor sem vált meg egytőil-kettőtől, amikor a főváros egyik ne­gyedik emeleti lakásában élt. Szinte természetes, hogy a seregben is a kutyás határ­őrökhöz került. Nyolc éve szolnoki és jelenleg két szol­gálati kutyával rendelkezik. Az egyik Csoki névre hall­gat, fekete, világos rajzú hét­éves németjuhász, (mivel egy kutyaév hét emberi eszten­dőnek számít, elmondható, Csoki a legszebb korba ju­tott). Könnyen kezelhető, a gazdához engedelmes, de idegenekkel szemben tartóz­kodó, ha kell támadó. Híres helyszínelő, nyomkövető. Jó fél évtizede télen Kunhegye­sen rablás történt: egy tanyát fosztottak ki, és a tettes este 11 után csikorgó hidegben árkon, bokron át Karcagra indult. Csoki öt óráig követ­te a nyomot és az illető megkerült, noha a ködöt ha­rapni lehetett volna. Máskor pedig az elkövető vasúton, műúton keresztül cikkcakk- ban haladt. Ö is meglett, mégpedig egy juhhodály éjje­liőre személyében. A másik védenc: Pici, az angol véreb, aki nevével el­lentétben szelíd, jámbor lé­lek. Nehezen akar betörni, noha már egyéves elmúlt, még mindig roppant játékos. Lógó, nagy fü­lekkel, hatalmas po­fával áldotta meg a sors, aki sehogyan sem akarja megér­teni, hogy a gazdának nem Új műsor a Nagycirkuszban Nagy sikerrel mutatta be új műsorát a Fővárosi Nagycirkusz „Cirkusz szárazon és vízen” — címmel. Képeink a január közepéig látható látványos produkció néhány mozzanatát rög­zítették (Fotó: Hauer Lajos — KS) Belertörödötten mondja egy vegyes hétvégi társaságiban a maték^tanár: — Valahol, va­lamikori, valamit elrontot­tunk. — Lassan ráfigyel min­denki. Van a társaságban mérnök, 'képzőművész s né­hány pedagógus. — Megnézhetjük a saját gyenmékeStnkiet is — folytat­ja a matematikus. — Tegnap köszöntem voltam a magyar —történelem szakos baráto­mat. Születésnap. Ott is mi van? A tizenéves Hány és fiú kiváló sízakéntelemmal keze­ld a magnót, a hitaesdt, volu­menekben beszélnek, röpköd a levegőben a tűinél, a ba- äiainsz (listenbiizony nem tu­dom, jól mondom-e?). Jó, ne kérdezz meg mi az, hogy anmlüfter, valamit én is ér­tek hozzá. Természetes, hogy túl vagyunk már a kurblis, mjnejkergő gramafönökön, ki­ment a divatból a hintáié, de van bővén elektromos játék, video-magmó, Leglo... Valaki közbeszól: — Ne húzd fel magad any- nyira, a te gyerekeid is kap­nak ezt; azt... — Nem is erről van szó. Arról beszédeik, hogy valami­kor valámit elrontottunk. Jó. Jó. Ezek a gyerekek nem olyanok lesznek mint mi, mi sein lettünk olyanok, mint a szüléink. De most gyorsabb az eltávolodás. — Gyorsabb aiz élet is — szól a háziasszony. Szintén gyakorló pedagógus, most ér­kezik a kávéval a konyhából. ö is rögtön példákat mond, pedig alsótagozatos osztálya van. Folyik a társalgás a család­ról, az iskoláról, a gyerme­keket érintő hatásokról, az otthon passzivitásáról!, az egymásramutogatásrótt, a gyerekek fásultságáról, egy­oldalú érdeklődésükről, a hu­mán műveltség hiányéiról. — És akkor a magyar—tör­ténelem saalkos előveszi a gyűjteményét — tér vissza a születésnapi emlékeire a matek-tanár. — Évek óta jegyzi a gyerekek eüszóflésait a feleletekből; dolgozatokból. Ilyeneket olvasott fel: „Árpád ezután a hadúrnak fehér lovat áldozott melyen később Benczúr Gyula meg­festette”. „A hét vezérnek, mivel nem tudtak írni, muszáj vőlit egymás véiréből ikartyintaná’’. „Volt király, aki a Csele patakba, volt aki az orra vérébe fulladt bele”. „IV. Károly kisded csapa­tával majdnem Budára ért már; amikor meiggonxioillta maglát és disszidált”. „A, Habsburgok 1867-ben Deák Ferenc segítségévéül fá- tyolt borítottak a múltra. Ezt: később a történelem fellib­bentette”. „Werbőczy hármas könyve több kiadást ért meg”. „Könyves Kálmán eitöiröi- te a boszorkányokat, ezért az inkvizíciónak már úgy kel­lett kitaláltad őket”. főseink a húst nyereg alatt puhították, így az mindig kéznél volt”. fis még folytathatnám. Magyarszakos barátom olyan büszkén olvasta fel gyűjte­ménye gyöngyszemeit, mint­ha ő produkálta volna őket. Látom, nevetgélitek rajtuk. Mlegmondam őszintén — s kájvéja után nyúlt a matema­tikus-— nekem nincs kedvem ezen nevetni. Valami baj van a balanszom mai. B. K. A boldogság netovábbja, ha a gazda ölébe bújhat az ember mindig kimondottan élvezet, ha egy derék csaholó húsz­centis nyelve körbenyalogat- ja az arcát. Picinek bámu­latos a szaglása, igaz, volt kitől, skót őseitől örökölni ezt a tulajdonságot. Naponta futtatja, trénin­gezted őket a szabadban. Szi­gorú, következetes. Az ebek­nek verekedniük tilos, erős hanggal is csak akkor llehet „válaszolniuk”, ha a gazdi engedi. Eddig közel száz faj- kutyával foglalkozott, és kö­zülük minden szempontból tizenötöt, húszat kiválónak tart. A kiválasztásukat kö­lyökkorukban végzi, sokat veszi kézbe, eteti őket azért, hogy szokják az ember si- mogatását, mozdulatait. A „kutyaiskola” időtartama ál­talában három év. A kemé­nyebb kiképzésüket hat­nyolchónapos korukban kez­di és a tanulás addig tart, amíg a jószág él. Ez kutyá- éknál tíz-tizenhárom évet jelent. Téves az a félfogás, hogy csak kölykök képezhetők. Bármikor el lehet kezdeni a nevelésüket, de azt tudni kell, négylábú segítőink társító lények: magyarán mondva helyzetekhez, moz­dulatokhoz kötik a parancso­kat, kéréseket. Sokat lehetne még mesélni erről az érdekes foglalkozás­ról, de az mindenképpen ide- illik, hogy a Belügyminiszté­rium kétévenként rendezi az országos nyomozókutyaver­senyt. Kerepesi József „ne­veltjeivel” már volt tizen­hetedik, kétszer nyol­cadik, sőt egyszer országos bajnok is.. Mondanunk sem kell, tizenegyéves lánya is rajong a csaholókért, akik fényképezés, közben minket is körbeugráltak. Sőt, Pici még a nyölvét is kinyújtotta, úgy akarta megkóstolni» ízlelni fotóriporterünk fényképező­gépét. Mit mondjak? Lehan­goló véleménye lehetett ró­lunk, mert azután tájunkra sem jött... D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom