Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-27 / 253. szám
1986. OKTÓBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét Mm/aibőt I filmmüvÉsz-szSvetsignél LUTRA Fekete István könyvei minden bizonnyal azért is maradtak meg bennünk legkedvesebb gyermekkori olvasmányokként, mert az általa mesterien ábrázolt állatvilág „.figurái” Lutra, Kanah, Tás, stb. sóikkal fontosabbak, él- ménytad óbbak számunkra annál, hogy észrevegyük a történetek naivságát, a meseszövés banalitásait. Felnőtt korban olvasva Fekete Istvánt, nem érzünk csalódást, 'hiszen gyakorlott olvasóként ltudjuk, a sztori csak keret ahhoz, hogy bepillantsunk az áüatviilágba, amelyről gyönyörűségesebben talán senki sem tudott írná, mint a Lutra szerzője. Mindezek után arra gondoltunk, nagyszerű termé- saetfilmi születik, ha Fekete István világából a magyar természetűim méltán nagy öregje, Hárs Mihály készít mozit. Valamelyest azonban csalódtunk. Nem Fekete Istvánban, nem a rendező Hárs Mihályban, hanem elsősorban abban az elgondolásban, amely játékfilmesítette a Lutnáit. Érthetetlenül „kifordultak” az értékek ebben a fillmben. Mondhatnánk — csak éppen igaztalanok lennénk —, hogy a színészek elrontották a Lutnáit. Dehát nem is volt mit elrontaniuk a kitűnő közreműködőnek — Bessenyei, Usztics és mások — legfeljebb azt a színházi közhelyet buktatták meg, hogy a jó színész a telefonikönyvet is eljátsszái. El, de minek! Persze, lehet, mégis igazságtalanok vagyunk, saját elképzeléseinket kérjük számon a Lutrán. Dehát. ilyenek vagyunk mi nézők, ha Fekete István és Hárs Mihály nevét olvassuk egymás meliiett a mozipllafcáton, akkor azért váltunk belépőjegyet; hogy Lutrát, a kedvelt vidrát és életközösségét lássuk. Nos, abból kaptunk legkevesebbét, amire legjobban vágytunk: az állatvilág élet- epizódjiailből. Lutra a vizek királlyá ailíg-alig „fogad” bennünket. nemigen férkőzhetünk a közelébe. Értjük ezalatt: mostohán bánt az operatőr kamerájával. Nagyon is mostohán, így mi nézők Csak egy-egy ritka pillanatban lehetünk a „szép nagy vidra hím” társaságában. Szinte a háttérbe kerül, legalábbis másodlagossá válik Lutra és szőkébb környezete, s előtérbe kerül a vadász. Tisztelet néki, csakhát számiunkra Lutra az érdekesebb. Nem hisszük, hogy Hárs Mihály, olyan életművel', lamelyél megajándékozott bennünket, ezt ne tudná. Arra kell gondolnunk, hoigy már megint az az „átkozott pénz” az oka mindennek. Nagyon természetesnek tűnik, hogy a színészeket egy adott rossz forgatókönyv állapján sokkal dicsőbb filmezni, mint a vidrát, vidrákat. Ha valami akkor az ál- latfilmezés „eszi” a drága nyersanyagot, a filméit. „Az idő pénz” összefüggésről nem is szólva. Vagy netán a vidrát egyszerűen nem lehet úgy lencsevégre kapni, mint pl. egy őzikét, netán egy elefántot? Ez inkább csak kérdés, vagy netán mentség a Lutra — produkció viszonylagos sikertelenségére. Akár ez. akár az, mi Fekete—Hárs igazi Lutrájáról álmodunk, mint egy szép igaz meséről. — ti — Tisztújító közgyűlés A Magyar Film- és Tv- művészek Szövetsége szombaton megtartotta VII., tisztújító közgyűlését. A tanácskozáson — amelyen részt vett Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Köpeczi Béla művelődési miniszter — a mintegy 300 résztvevő meghallgatta , és megvitatta a szövetség beszámolóját az elmúlt öt esztendőben végzett munkáról, valamint az alapszabály módosítására tett javaslatokról. Kovács András, a szövetség elnöke köszöntője után Lugossy László főtitkár, illetve Mihályfi Imre alelnök szólt a szövetség eddigi eredményeiről, elemezte e művészeti ág helyzetét, s az elkövetkező időszakban a szakma előtt álló feladatokat. Lugossy László referátumában a mai magyar filmek tartalmi kérdéseivel foglalkozott Elemezte a filmekben felmutatott értékeket, jellemezte a mai magyar alkotások típusait, irányzatait, számba vette folytatandó, illetve folytatható hagyományait. Kitért az alkotó műhelyekben dolgozók felelősségére, s azokra a tennivalókra, amelyekből jelentős szerepet kell vállalnia a magyar filmművészetnek, különös tekintettel a szocializmus építésének folyamatára, a társadalom sorskérdéseinek az emberi sorsokban való bemutatására. Mihályfi Imre arról szólt, hogy a televíziózás napjainkban nagyobb szerepet tölt be a családok életében, mint korábban. Beszélt a gazdasági nehézségekről, a szövetség egyes szakosztályainak tevékenységéről. A közgyűlés vitája során felszólalt Óvári Miklós is. Felszólalásában kiemelte: a kultúra — benne a filmművészet — megbecsülése társadalmunk lényegéből fakad. A gondolkodás átalakításában, az emberek sokoldalú személyiségének kibontakoztatásában sokat segíthet a film, a tv, elsősorban a valóság bemutatásával, a meggyőzéssel. A vitát követően a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a beszámolókat, valamint az alapszabályzat módosítására tett javaslatokat. Ezután megválasztotta hatvan tagú új választmányát. Észak 'alföldi kórusok talólkozó]a Szolnokon Szárnyalt az ének Kilenc kórus hatszáz énekese találkozott szombaton a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Nyíregyháza majd Debrecen után Szolnokon folytatódott a hagyomány, az észak-alföldi kórusok évenkénti seregszemléje. A találkozó nyitányaként, melyen részt vett Varga Sándorné, a városi pártbizottság első titkára is, a köszöntő után délelőtt 11 órakor a vendég és a házigazda dalosok Liszt—Rossa Magyar ünnepi dalát adták elő Bu- day Péter vezényletével. A nem mindennapi produkciót követően ugyancsak nem mindennapi élményben volt része a hallgatóságnak, hiszen olyan együttesek adtak műsort, mint a kiemelt hangversenykórus minősítésű nyíregyházi Ifjú zenebarátok kórusa; a Bessenyei fiyörgy Tanárképző Főiskola női kara; a debreceni zeneművészeti főiskolai tagozat leánykara; a Nyíregyházi vegyeskar; a nívódíjas debreceni Maróthi György kórus. Valamennyi együttes között a debreceni Városi munkáskórus a legfiatalabb — mindössze hat éve alakult — ám korukat meghazudtolva máris jónéhány hazai és külföldi sikerrel büszkélkedhetnek. A házigazda várost illetve megyét képviselő számos kitüntetéssel, művészeti díjjal, hangversenykórus minősítéssel rendelkező Szolnoki Kodály kórus, a jászberényi Palotásy János szövetkezeti vegyeskar, valamint a hivatásos Szolnoki Bartók Béla kamarakórus ugyancsak a magyar énekmozgalom élvonalába tartozik. A kilenc együttes délelőtt 11 órától illetve délután négy órától adott nagysikerű hangversenyt, műsorukon a hazai illetve külföldi kórus- muzsika legjelesebb alkotásai szerepeltek, köztük számos Liszt-mű idézte a zeneszerző emlékét, születésének illetve halálának évfordulója alkalmából. Képünkön a Bessenyei György Tanárképző Főiskola nőkara. (Fotó: Hargitai) I A vezető érdekei szerint száll szembe a munkahelyi italozással. Érdeke, hogy legyen embere, aki dolgozik. Hogy a meglévő munkásai megmaradjanak, ne menjenek el más vállalathoz. Tehát jó, ha a vezető ismeri az elnézést. A Szolnoki Cukorgyár vállalati jogtanácsosának irodá- jáibam vagyunk. Cseng a telefon: dr. Szabó Arpéd fölveszi. Az egyik alkalmazottjuk! hozzátartozója hívta. Megtudom, hogy az asszonyt, aiki régi dolgozójuk, már másodszor találták ittas állapotban a munkahelyén. A családija, a hozzátartozói most mindent megmozgatnak, hogy elkerüljék a büntetést. Csökkent a magánkilépések száma Mindent megmozgatnak..., kibúvóit keresnek.... ahelyett, hogy az okot keresnék meg, miélnt iszik? Ahelyett, 'hogy segítséget nyújtanának neki, beszélgetnének vele, próbálnának változtatni az élei- tükön, vagy orvosihoz vinnék el1. Nem. Ezt a megoldást ma még kevesen választják. Az asszony esete nem egyedülálló a gyárban. Idén januáriban igazgatói utasítást adtak ki a Cukorgyárban az aikoholfoefolyásol tság mentes munkavégzésről. Az utasítás tervezetét, majd — az üzemi pártbizottság és szakszervezeti bizottság véleményezése után — az utasítást d!r. Szabó Árpád dolgozta ki. — Miért volt szükség az igazgatód utasítás kiadására? — Mért eléggé el volt terjedve nálunk a munkahelyi italozás. És nem akárkik nyúltak a pohárhoz,, hanem vezetők, törzsigárdiaitagok is. Volt olyan, aki ittasan jött be dolgozni. Előfordult, hogy valaki a munkahelyen pálinkát árult. Az is elgondolkozhatott bennünket, hogy az élelmiszeripari dolgozók üzemi baleseteinek 60 százaléka ittas állapotban történik. Sok apró húzósra csak mostanában derült fény. Megesett, példáiul, hoigy a villanyszerelő brigád egyszerre ként mai- gjántoilépést. Kimentek, nem jöttek vissza, utólag 'kiderült, hogy a kollegájukat ünnepelték meg. Mióta a magánkdlé- pővel távozókat elmenetelkor és visszajövetelkor is minden esetben szondázzuk, jelentősen csökkent azoknak a száma, alkáik munkaidőiben ügyes-hajós dolgaikat szeretnék intézni. Az igazgatód utasítás egyébként nagyon határozott, foglaltaibik például (nem mándien munkahelyen van így!), hogy a józan állapotban való megjelenés és munka nemcsak a gyáriakra kötelező, hanem a náluk dolgozó külső kivitelezőre, a vállalati és magám gmk-kra is. A legsúlyosabb büntetést, az elbocsátást akkor alkalmazzák; ha már negyedik alkalommal találják ittas állapotban a dolgozót. Az utasítás érvénybe lépése óta négy dolgozót kellett elbocsátani. Ez újabb gondolatokat szült. Részlet a szakszervezeti bizalmi testület előtt 1986. augusztus 28-án elhangzott igazgatód jelentésiből: , .Szeretnénk elkerülni az elbocsátást... ez azonban csak úgy érhető el, ha a munkahelyi vezetők a választott társadalmi tiszlsógviselőlkkel összefognak, és közvetlen környezetükben felmérik a rendszeresem és mértéktelenül italozókat, és a vállalat vezetésénél kezdeményezik gyógyításukat. Az alfcoholbe- tegséiget ki kell szűrni, személyes beszélgetéseken kideríteni okait, meggyőzni a dolgozót arról, hogy változtasson önmagáira és környezetére káros életmódján, és ha szükséges; önként vegyem részt aflkoholielvonó gyógykezelésen". Szondázta! az igazgató A Cukorgyárban tehát mér lépéselőnyben vannak. Sok munkahelyen még nem jutottak el idáig. Sajnos az első lépést Itt sem követte még a többi (a tett), mert megkezdődött a kampány. A termelés ró most nagy feladatokat az emberekre. Másik dicséretes pontja a cukorgyár! küzdelemnek, a következetesség: a vezető se kivétel, az igazgatói utasítás mindenkire érvényes! — Elvárhatja a vezető a beosztottól, hogy ne igyék a munkahelyen, ha ő Is ezt teszi? — íme dr. Szabó Árpád véleménye. — Kapott fegyelmit már osztályvezető is. Az igazgató személyesen is szondázott. Mi is meg voltunk lepődve, amikor bejött a szondával. Az egyik névnapon történt. Először ő maga fújt bele, aztán nekünk is követni kellett példáját. A vezető beosztású emberek italozásában két dolog nagyon érdekes. Az egyik az, hogy sokuk azt hitte, vele' nem történhet meg, hogy fie^ gyétmit kap. A másik a beosztottaik hozzáállása. Ha a főnök (pláne, ha nem szeretik) tíz óraikor iszik valamit, tíz óra öt perckor már jelenítik. De senki se próbál elbeszélgetni vele, hatni rá. Szóval lebuktatni igen'; segíteni nem. Persze tegyük hozzá, hogy az elbeszélgetés, a ráhatás kérdése nem ilyen egyszerű. Mert ha teszem azt, elmegyünk egy italozó ember családjához, megkérdezhetik; md közöm hozzá, ha munkaidő után iszik? Az viszont tény, hogy a munkahelyi elvárások a munkaidő utáni, előtti alkoholfogyasztást is megfogják egy kicsit. A vezető kulcsember Paróczai Dezsőnél, a megyei alkoholizmus elleni bizottság titkára: — Azokon a munkahelyeken, ahol a vezetés odafigyelt, ott mimes bizonytalanság, hogy mit szabad. mit nem szabad, hol szabad. A problémák elsősorban ott jelentkeznek, ahol nem fordított a vezető kelő figyelmet az alkohol izmus elleni küzdelemre, mert nem volt érdéke, mert mondjuk, munkaerőhiánnyal Iküszfcödik. Amilkor kezdeményeztük, hogy a munkahelyeken alakuljanak alkoholizmus elleni bizottságok, nagyon különböző reakciók voltak. Akadt vezető, akinek megkönnyítettük a helyzetét, mert egyébként is rendet alkart teremteni, és most már támogatást is kap hozzá. Előfordult, hogy amikor közölték a dolgozókkal, hogy ilyen bizottság alakul a munkahelyen, meg voltak sértődve. A vezetők személyes példamutatása nagyon fontos, a vezető kulcsember, óriási formálóereje van a környezetére. Sokszor felvetődött az a kérdés is, hogy a munkahelyi alkoholizmus elleni bizottságok formálisak-e. Elmondhatom, hogy ahol a vezetők támogatják és komolyan veszik, ott nem. Hatvan Szolnok megyei vállalatot kerestünk meg annak idején, és negyvenöt helyen alakultak meg a bizottságok. Tartjuk velük a kapcsolatot információkat, segédanyagot, módszertani segítséget próbálunk adni, lehetőséget arra, hogy megbeszéljük; kicseréljük a tapasztalatokat. Í A vezető érdekei szerint száll szembe a munkahelyi italozással. A vezető érdeke, hogy aki dolgozik, pontosan, megbízhatóan végezze munkáját. Tehát jó, ha a vezető ismeri a következetes szigort. (Következik: Háttérriport, avagy mi van a kulisszák mögött?) Paulina Éva Józanságra ítélve 2. A lópcsömosóst felülről kell kezdeni és sok vitát megelőz. Benne X Bemutatórepülés a szolnoki sportrepUlfttéren Péntek délelőtt a szolnoki sportrepülőtéren bemutatkozott a HB—21-os segédmotoros vitonlázó repülőgép. A bemutatkozás igm jól' sikerült, hiszen a szemre is igen mutatós kétkormányos gép a levegőben bizonyította, hogy mit tud. A pilótája, Bán József az esztergomi repülőtér parancsnoka rögtönzött légi akrobatikával is megör- bendeztette a szépszámú jelenlévőket, a különböző intézmények, vállalatok képviselőit. A HB—21-es osztrák konstrukció, de a gép főbb egységei: szárny, törzs, vezérsík az Esztergomi Labor Műszeripari Műveknél készültek. Rexa Ivánt, a gyár fejlesztő mérnöke elmondta, hogy a HB—21-es fesztávja 16,5 méter, súlya mindössze 552 kilogramm hasznos terhelése 200 kilogramm, utazó sebessége 150 kilométer óránként; die akár 90 kilométeres óránkénti sebességgel is biztonsággal repül — leállított motorral' is. A Szolnokon bemutatott gép egymás mögötti üléses; de a HB—23-as változatban egymás mellett ül az utas és a pilóta. Alkalmunk volt látni a gép buboréklkabiimos változatának prospektusát, ebiből a típusból' a pilóta valóban a maga alatti tájat is láthatja. Ennek azért van külön jelentősége, mert a gép kitűnően alkalmazható mezőgazdasági-, út- és árvízvédelmi megfigyelésekre is. Kitűnő repülési tulajdonságai lehetővé teszik, hogy a domborzatot akár 20 méterre megközelítse, viszonylag kis sebességgel manőverezhet a megfigyelt terület fölött. Igen* gazdaságos a gép működtetése, a jelenleg hasonló célokra felhasznált gépek üzemanyagköltségeinek kb. egyharmada. Mindössze néhány száz méter fel- és leszálló mezőt igényel; légi- taxiként is jól' bevált. A szolnoki repülőklub vá- Isaroilni kíván a HB—23-as t ípusból, s a kiképzési célokon kívül munkaeszközként is alkalmazzák majd a gazdásági élet különböző területein.
