Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
10 Barangolás a megyében 1986. OKTÓBER 25Jánoshida. a 800 éves falu A falu előtt szorosam a Zagyva-töltés maliié húzódik a szolnoki út, majd alighogy megjelenik a helységnévjel- zö tábla. egy nagy kanyarral elhagyja a folyót, s elkerüli a falút is. A kanyarban leágazó út vezet a faluiba, s míg az idegen figyelmét a hídon ét a Zagyva látványa köti le; észrevétlenül elhagy egy idővel dacoló, kettétört koromá- jú nagy fát. Vám talán kétszáz éves is, tartják az öregek; mert a nagyapjuk is már csak olyan nagynak és időtlennek ismerte. Arról nem szól az emlékezet, hogy Rákóczi megpihent volna alatta, pedig a szomszédos községekben meglehet, nem kerülte volna el a „Rákóczi fája” megnevezést. A jános- hidai ember azonban sohase volt nagyra törő, nem mi ntha nem vágyott volna szebbre; jobbra, de aiz évszázadok a környezeténél kevesebb lehetőséget adtak a boldogulásán ra. A Zagyva egyébként vallóban szép. Megérdemel néhány pillantást a hídról, a töltések közé szorított, szelíden kanyargó folyó. A lassan ballagó vizet bokrok szegélyezik, távolabb rekettyés takarja el, és a fák mögül megváltozott irányban lép ki. A rozsdabarna réten elszórt libanyáj szedeget, a töltés lábánál töhenek hevernek lustán, elégedettem, és a Zagyva-gáton túlról a falu már mutatja háaait, tornyát, színes lombjait. Az októberi verőfényben leírhatatlan hangulat ül a tájon, az ember nem is alkar szabadulni a hatása alól1. A faluiba vezető út már prózaibb. A házak, árkok olyanok, mint máshol, de a központ felé kanyarodva hamarosan kiszélesedik az utca. Nyárfáik, fenyők és tiuják 6ora vezet az enyhén kanyarodó, széles sugárúton, a virágágyak, nyírt sövények ismét különös hangulatot teremtenek. A Fő út a modern tanácsháza, a pártház és a téesiziroda mellett tovább hariadva kétszintes épület előtt hirtelen véget ér. A kastély, ahogy a faluban nevezik a volt premontrei prépostság rendlházát, még ma is a község föló emelkedik. A nádfe- deles faluvégi házak között azonban egytkor jóval nagyabb volt aíz ellentét. Nem konkurált véle emeletes kőház, megjelenésével is uralta a falut. Most a sebhelyes főhomlokzatát állvány takarja, de a felújítás hamarosan befejeződik. Az emeleten szolgálati lakások vannak, a földszintjére pedig egy hónapja költözött be az öregek napközi otthona. A megszokott egykori tisztasági fürdő után még idegenül érzik magukat az idős emberék a tágas szobákban.. Jó 40 éve pedig gyakran megfordultak ott a falak 'között, csakhogy akkor nem őket szolgálták lka. mint ahogy ma a község igyekszik a kényelmet, nyugalmat megteremteni számukra. Van tévé, rádió, könyvek, újságok, llehet kötni, varrni, de leginkább a kártya forog a kézben. Ügy telik legjobban az idő — mondják az asszonyok, s köziben beszélik a falu sorét, mesélik sajátjukat. — Az életünkben nem volt ilyen jó sorúink. mint itt, csak be kell gyalogolnunk, s mindent a helyünkbe hoznak — mondják az ebéd utáni ikávézás közben. — Sokszor megbeszéltük már, hogy amit így a tányéron visszaküldőink, bizony sokért nem adtuk volna an maik idején. Nagy úr volt a szegénység, megtanított mindenkit beosztani a keveset is. Nem csoda, hiszen földje, amiből meg tudott volna élni egy népes család, csak kévéseiknek vplt. a népszáímlálás adatai szerint 1930-ban Jánoshidán a keresők több mint féle nincstelen gazdasági cseléd, napszámos; a birtokosok kétharmadának vagyona sem érte el az öt holdat. Az uradalomban keresték megélhetést, a környékbeli jómódú gazdáknál adták él magúkat, vagy bandákba verődve a Dunántúlon vállaltak munkát. A cseléis ásni kellene meg a virágokat gondozni. A déli harangi- szóra fogja az ételhordót és elgyalogol a községi konyhára. Jól főznek, kiadósán, s az jól meg is becsüli, aki még ma is a szájában érzi a fcu- koricalkenyér izét. A kastély méűüett szépen parkosított 'környezetben áll az Alföld egyik legrégibb műemléke, a premontrei rend Aa Alföld értékes románkori emléke két évtizede még egy volt a sok barokk templom között Eszes Frigyes: meg kellett érteni a parasztot, hisz ezer évig várt a földre Molnár Ferenc: összefogással pótoljuk a lemaradást defcruek az intéző mér négy órakor kiosztotta a munkát; s az benne tartott sötétedésig, de mégha hét végére is jutott tennivaló, jobb dolguk volt a suimmásökinál. Legalább egész évben volt; mit az asztalra tenni, de a summádnak néhány hónap alatt kellett beszereznie a család egész évi élelmét, ruhára, tűzre valóját. — Egy fazék érett túróért, egy kocsi szalmáért és egy választási malacért adott oda anyám nyolc-kilenc éves koromban disznópásztomak egy boldogházi gazdához — mondja a nyolcvankét éves Molnár Balázs. — Két hét múlva vasárnap hazaengedett a gazda, én pedig me|m mentem vissza. Anyám megijedt. mert a bérre szükség volt, de apám igazat adott. Otthon maradtam libát őrizni. Azután mentem én is a többiekkel summásnak Fejér megyébe; 1919-ben is ott voltunk; miikor nyár végén váratlanul megjelent az apám. Vöpöskatona volt, ott bújt meg közöttünk, csak karácsonyra merészkedett haza vélünk együtt. Két nap múlva már megtalálták a csendőrök. Ahogy a magam lábára álltam, dolgoztam itthon az. uradalomban, meg a 'környéken, és amikor elfogyott a munka a földeken, akkor pedig mentem Pestre a Cementgyárba. Balázs bácsi az év ellején maradit magára, azóta egyedül tesz-vesz a portán, most által alapított témplom. Két évtizede még csak egy volt a számtalan jászsági barokk templom között, azonban a felújítás során kiderült, hogy nyolc évszázados emlékeket rejt a vakolat. Az 1971—73- as műemléki kutatómunka tette láthatóvá a román kori részleteket, és a helyreállítással nyerte el mai képét a templom. A környék egyébként évezredek óta lakott volt, erről tanúskodnak a különböző korszakokból előkerült leletek. A község területén is lépten-nyomom bukkannak a régmúlt nyomaira, a Zagyva- híd 1948-as építéseikor csakúgy mint most legutóbb a jubdlleumi óvoda alapozása sarán. A falu középkori múltja ennek ellenére ködbe vész. legfeljebb a prépostság története követhető nyomon. Sazdád ugyan gyakran váűA gazdag vízi világ a tiszta vizű folyókkal együtt már a múlté, üresen emeli ki hálóját Tasi István Is az ország egyik legszennyezettebb folyójából toztalk, de az uradalom maradt, és maradtak évszázadokon ét a jabbágyterhék i®. A kései jobbágyfelszabadítás után a múlt század második felében a tótkéri határrészen osztottak földet (nem önzetlenül), majd a két világháború között a falu alatt kapott a nép a zselüérföldek- bőű Az 1945-ös földosztáskor itt valóban ezer éves jussát kapta a panaszt. A 4000 holdas uradalmat osztották szét, fiam is jutott minden igénylőnek föld. Az új föddhözjuit- tatottak munkája jó ideig nem volt könnyebb, mint korábban. — Igavonó híján sokan szántás nélkül csak úgy belekapni ták a magot a főidbe — emlékezik Turóczi Pálné a kezdeti lendületre —, de mindegy volt, mert magának dolgozott. Vállalt minden áldozatot, sőt hamarosan rabja lett saját földjének. Elsők között léptem a ’49 őszén alakult Dimitrov Tsz-be, majd ’54-toen egy lakóházban berendezett bölcsőde szakácsa lettem. Mint a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének tátikára állandóan jártam a falut, szerveztük a gyűléseket, csasztus'kákat írtunk, színdarabokat adtunk elő. Könnyű volt az asszonyokat mozgatni, pedig szinte minden estére jutott valamilyen program. A Csárdáskirálynőt nyolcszor adtuk elő a kultúr- házfoan, de talán a legnagyobb sikerünk egy ’57-es politikai nagygyűlés megszervezése volt. Eszes Frigyes, a Vörös Hajnal Tsz párttitkára a téeszek szervezése idején a tanácsnál igazgatási előladó volt. Jól ismerte a falut, megértette a földjükhöz ragaszkodó parasztokat, de tisztában volt a koiiefctivizá- iás előnyével is. Úgynevezett népnevelő csoportok lepték efl) a határt 1959 februárjában, hogy meggyőzzék a parasztokat a közös gazdálkodás előnyeiről'. — A tótkéri iskolában gyűltünk össze és onnan indultunk a tanyákra. Azon a részen régi kis- és törpebirtokosok éltek, de Mázsára, ahol csak ’45-ben osztottak földet, ugyanolyan nehéz dolga volt az ági tatáknak. Ama jobban hallgattak a tanyasiak, akiről látták, hogy megérti gondjaikat, és átésrzi azt az örömöt, amit a „magamiéin aratok” jelentett számukra. Hamarosan megalakult a korábban fel nem bomlott Dimitrov mellett a Bélke és az Aranykalász Tsz,, és még március végén kikerült a heOységinévjelző tábla mellé, hogy „szocialista község”. i Az egyesülések után 1966- bam létrejött Vörös Hajnal Tsz fokozatosan erősödött és tavaly a százmilliós termelési érték mellett 12 és félmilliós nyereséget ért el. A téesz döntő szerepet vállal a községfejlesztési feladatok megoldásában, és nemcsak azért, mert teheti, hanem azért is, mert a vezetők tudják, hogy Jánoshidának néhány évtia törekvés hatja át a község valamennyi lakóját, ennek érdekében szervez, mozgósít, koordinál a községi pártbizottság, a tanács, a népfront is. A kezdeti évek lassú fejlődése után az elmúlt másfél évtizedben szemmel láthatóan meglendült a község- Középületek sora jellemzi ezt a változást, új munkahelyek születtek, kiépült a járda, víz, és a kisfeszültségű hálózat, burkolat fedi a falu útjainak egyharmadát, felkészültek az ifjú szakemberek letelepítésére, eredményes erőfeszítéseket tettek az elvándorlás fékezésére; a község otthont teremtő képességének megteremtésére. — A jánoshidai ember szereti faluját — mondja Molnár Ferenc tanácsélnök. — Jásznak vallja magát, bármennyire is idegennek tekintették ezen a földön, és nem kérkedik 800 éves múltjával. Ez a nép sóikat tett azért, hogy bebizonyítsa, jól tud élni a történelem adta lehetőséggel. Büszkék vagyunk eredményeinkre, a szép főutcánkra, a dolgos lakóinkra, az önzetlen összefogásra. Nem vagyunk elégedetlenek jelenünkké!; de nlem vissza; hanem előre tekintünk. Üj óvoda, tornaterem, szolgálati lakások, szolgáltatóház, újabb munkalehetőségek szerepelnek a feladatok között. Folytatódik a közmű szépítése, és sokat fordíts nak az idősek napjai na megkönnyítésére is. Az elte négy évtized alatt a falu tó pe gyökeresen megváltozót eltűntek a szegényes; földit süllyedt cseüédházak, beépül tek a zseOQérföldek, de mind ezzel együtt úgy tűnik, a fie Lu túlságosan is igyekszik él felejteni a múltat. Lebontás ra vár a falu talán legére gebb háza is a Deák Fedem utcában. Darák Gábarn nem szívesen beszél a múlt ról, jobb szeretné, ha már nádtetős, mestergjerendás hé za sem tanúskodna anróL M még lefelé visz a lépcső járdáról a kétszáz éves hé zaba, de előtte már ott áll' a új; lábazatig betöltött föld del. A summás és cseüédéleíne! emlékeiből sem alakult ik helytörténeti gyűjtemény; d a falú kezdi málr kutat* múltját, a könyvtárban is kolásokból alakult múükuita to csoport magnószalagr rögzíti az idősek emlékek dalait, szokásait. Nem azér hogy visszasírják a régi sze génységet, hanem a tényeke saját múltjukat kellően meg ismerjék; az életmód váltál nyomon kövessék; az ösztc nős agnánmozgalmak és e erős vallásosság hagyamt nyalnak hatását értékeljél] és nagyszüleik sorsát vállai va építsék unokáik jövőjét Lukácsi Pál Fotó: T. Katona L. kiépítésé, az utcák, parkok Az utolsó hizzlc egyike a régmúlt Jánosbldárúl. Már épül helyette az új Az üregek napküzl otthonában: Soha nem volt ilyen J6 dolgunt zed alatt évszázados lemaradásokat kell pótolnia. Ez
