Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

1986. OKTÓBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Posta mm ■ r m r >1 tanácskoztak a képviselők (Folytatás az 1. oldalról) kaUmaaása előtt, az új infor­matikai szaligiáltatásolk íedtó- teteiinelk megteremtésével. iMiilyan feltételeik szülksétge- EieQc a távközlés-fejlesztési program teljesítéséhez? A népgazdaság VII. ötéves terv- törvénye egy rekonstrukció­val egybekötött, gyorsított fejlesztési programot hatá­rozott meg. a program, a népgazdasági terv fejleszté­si célkitűzései között is prio­ritást élvez. A kormányzati szervek meghatározták, hogy Degallálblb 282 ezer teüetfomál- lomás épüljön, azzal hogy a távbeszélő-fejlesztés VII. öt­éves tervét nyitottan kell ke­zelni. A terv nyitottsága ab­ban jut kifejezésre, hogy be­fogad minden pótlólagosan bevonható forrást a fejlesz­tés további gyorsítása érde­kéiben. Gazdaságszervező munkánk során sikerült olyan pótlólagos forrós-lehe­tőségeiket és érdekeltségi for­mákat feltárni, amelyeket korábbi gyakorlatunkban nem alkalmaztunk. Ilyen a lakossági és a közületi tele­fonkötvény, amely a fej­lesztésre kijeaöilt körzetekből több mint 3 milliárd forint bevonását ígéri. Ugyanilyen nagyságrendű pénzforrást biztosít a vállalati, tanácsi eszközök telefonifejlesztésre történő átadása. Ez pályázati rendszer keretéiben történik, amelyben minden „külső” 40 forinthoz a Posta 60 forint­tal járul hozzá. A közös munka eddigi eredményeiért köszönetét mondóik a tanácsoknak, a vállalatoknak és a kötvényt vásárló állampolgároknak. A pótlólagos források bevoná­sa végülis 75 ezerrel több te­lefon építésének pénzügyi feltételeit teremti meg — mondotta qz. államtitkár. Be­jelentette: — Tárgyalásaink a Magyar Nemzeti Bankkal eredmény­re vezettek, és így 1900-ig 400—420 ezer telefoniálloiniiás megépítésének pénzügyi fel­tételei teremtődtek meg. Eb­ből 140 ezret az elodádhatait- lam rekonstrukcióra kell fel­használni, így 260—280 ezer új telefon-állomás létesül. A VII. ötéves terv fejlesz­tési forrásai közül a vissz­terhes források a távközlés- fejlesztés forrásainak mint­egy 30 százalékát érhetik el. Törlesztési kötelezettségei a következő 10—15 évet terhe­lik. Ahhoz tehát, hogy a VIII—IX. ötéves tervidőszak­ban ne csökkenjenek a fej­lesztési lehetőségek — a visz- szafazetési kötelezettség mi­att —, szükséges időben új forrósokat feltárni, esetleg új formáikat bevezetni. és növelni a szolgáltatás jöve- delemteremtő képességét. A fejlesztési program A távközlés-fej lesztésá program feltételéiről szólva elmondotta: Az ipar a megemelt prog­ram túlnyomó részét gyárt­mányaival, szállításainak ütemezésével!, jelentős szer­vező-fejlesztő inté2kedések- kel képes teljesíteni. A táv­közlés fejlesztéséhez szüksé­ges berendezések, anyagok mintegy 80 százalékát a ha­zai ipar szállítja, a fennma­radó hányad importból biz­tosítható. Az üzemeltetés- fernntantás Postán, belük fel­tételei ma még nem elegen­dőek, azokat a Posta önma­ga valószínűleg nem is tud­ja megteremteni. Ennek megoldására várhatóan össz- bormányzati összefogásra lesz szükség. Szeretnék szólni távközlés- fejlesztési programunk terü­leti tervezéséről és a pótló­lagos helyi források kapcso­latrendszeréről. A telefonhá­lózat kiépítése műszakilag egyfajta egymásra épültséget igényel. így került sor arra, hogy azokban a megyékben, váro­sokban. vagy városrésziekben hirdettünk pályázatot és bo­csátottunk tó kötvényt, ahol a hálózati rendszer egymás­ra épültségfe műszakilag le­hetővé teszi a fejlesztést. így fordulhat elő, hogy ahol nincsenek meg a háló­zatfejlesztés feltételei, azokon a területeiken egyelőre .bár­milyen magas összegű hozzá­járulás megajánlása esetén sem tudunk telefonállomáso­kat létesíteni. A távbeszélő-elosztásban még jó néhány éven keresz­tiül — bár csökkenő mérték­ben, és a területek közötti erős differenciáltsággal — a hiánygazdálkodás kénysze­rű gyakorlata fog érvényesül­ni. Ezért, és a megváltozott finanszírozási formák miatt, amelyek megbontják a tele- fonelosztás eddigi rendijét, in­dokolt, hogy a Magyar Pos­ta felülvizsgálja és korsze­rűsítse azt. A kormánynak a hosszú távú tervezésre vonatkozó munkaprogramja alapján már folyik az iMfarmatíkai rendszer, benne a hírközlés felzárkóztatására, bővítésére vonatkozó munka. Ez meg­alapozhatja egy legalább 10 —15 éves időtávú, önálló táv­közlési-fejlesztési kormány­program kialakítását is. Tóth Ildés beszámolójában mintegy hetvenezer munka­társa névében biztosította az Országgyűlést, hogy a Ma­Marjai József és Cseh&k Judit az ülés szünetében. (Tele- fotó — KS) gyár Posta dolgozói, a postá­sok jó hagyományaihoz híven igyekeznek dolgozni. —A postások döntő többsé­ge lelkiismeretesen és elkö­telezetten végzi munkáját. Ezért hadd mondjak nékik köszönetét. Ugyaniakkor ne­vükben is elnézést kérek a néhány, rosszul dolgozó pos­tás mulasztásaiért, hibáiért — mondotta végezetül. Az előterjesztés vitája Stadinger István (Buda­pest). az Országgyűlés épí­tési és közlekedési bizottsá­gának élnöke, a napirend bi­zottsági előadója beszámolt arról, hogy szakmai tesitüle- tük a szokásosnál is részle­tesebben, tékintette át a Pos­ta tevékenységét. A bizott­ság véleménye szerint — a beszámoló reális; önkritikus képet rajzol a szolgáltatá­sok jelenlegi, nem mindig és mindén területen kifogásta­lan minőségéről'. Az értékelés korrekten elemzi a helyzetet, a jövőt illetően pedig helye­sen állapít meg feladatokat, követelmény eket, igényes munkacélokat. A távközlés új fejlődési pályája azonban nemcsak a telefonellátottság javítását ígéri. Az adatátviteli hálóza­tok bővítése az elektronika társadalmi-gazdasági elter­jesztésének fontos tényezője. Mindemellett a terv eredmé­nyes végrehajtása társadal­mi kérdéssé vált, nemcsak a célok, hanem az eszközök oldaláról is. A költségvetés fokozódó szerepvállalása mellett elengedhetetlen a ta­nácsi, a vállalati és a lakos­sági pénzforrások fokozott bevonása is. Brezniczky József (Bara­nya m.), a pécsváradd Me­zőgazdasági és Élelmiszer- ipari Szakmunkásképző In­tézet igazgatója kifejtette, hogy a Posta fontos népgaz­dasági szerepe kívánatossá teszi, hogy megkülönbözte­tett elbírálásban részesüljön a többi szolgáltatóvállalattal szemben. Gágyor Pál (Budapest), az Ipari Informatikai Központ ■vezérigazgatója fleüsaólaitásó- bam hangsúlyozta: az ország jelenlegi gazdasági nehézsé­gei ellenére is elengedhetet­len. hogy felgyorsuljon a távközlés fejlesztése. Bibék Istvánná (Csongrád m.)„ a Mórahalmi Vörös Ok­tóber MgTsz személyzeti ve­zetője a Csongrád megyei ta­pasztalatokat ismertetve el­mondta, hogy a külterületek postai ellátását elsősorban, a gépkocsis kézbesítők bizto­sítják. Novák Lajos (Szabolcs- Szatmár m.), a Fémmunkás jVlállalat nyíregyházi gyár­egységének technológiai cso­portvezetője rámutatott, hogy a fejlesztés feladata már túlnő a Posta keretein, s jelentős terheket ró a tele­pülésekre. Bölcsey György (Budapest), a XXI. kerületi Tanács elnö­ke rámutatott, hogy a Posta dolgozód fontos szerepet töl­tenek be a közhangulat, a közérzet alakulásában, s ezt leginkább akkor érzékelik az emberek, ha esetleg valami fogyatékosság jelemtfcezilk. Keszthelyi Zoltán (Borsod m.), a MÁV Miskolci Von­tatási Főnökségének dízella- katosa felhívta a figyelmet, hogy a gazdaságilag elmara­dott településeken az egyéb­ként is szűkös fejlesztési for­rásokat elsősorban a minden­napi gondok enyhítésére használják fel. Katona Sándor (iFejór m.), az Ikarus móri leányvállala­tának igazgatója több kép­viselőtársával összhangban szorgalmazta: a VII. ötéves tervben a népgazdaság fej­lesztéseivel összhangban kap­jon a Posta kiemelt beruhá­zási lehetőséget. Szatmári Lajos (Veszprém m.), a Veszprémi Szénbá­nyák Vállalat várpalotai bá­nyaüzemének főaknásza a telefonhálózat-fejlesztés egyik hasznos kezdeménye­zésének mondotta a lakossá­gi kötvény kibocsátását. Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet: az új telefonok el­osztásánál feltétlenül szük­séges, hogy a tervezetnél több készüléket szereljenek fel más, szociális indokok alapján. Sándor Gábor (Nóglrád m.), az Üvegipari Művek pásztói Szerszám- és Készülékgyárá­nak anyagbeszerzője utált arra, hogy a Posta vezetői jól látják a távközlés gond­jait, s helyes, hogy a pályá­zati rendszerben lehetőség nyílik arra is, hogy a hozzá­járulások körét a pénzbeni támogatáson túl más for­mákra is kiterjeszthessék. Páifi Dénes (Zala m.), a Növénytermesztési és Minő­sítő Intézet fajtakísérleti ál­lomásának vezetője hangsú­lyozta: fontos, hogy a posta munkája a lakosság körében több megértésre és támoga­tásra találjon. Novák ístván (Vas m.), az ÉLGÉP szombathelyi, 4-es számú gyárának technológu­sa is részletesen szólt a tele­fonhelyzetről. Zsigmond Attila (Buda­pest), a Budapest Galéria fő­igazgatója képviselői beszé­dekből vett szemelvényekkel mutatta be, milyen szerepe volt a parlamentnek 1920 óta a távbeszélő-fejlesztés, -fenntartás kérdésében. Javasolta: váljék kiemelt kormáinypaiograimimá a távibe­szélőfejlesztés feladata, s ne tárcaprogramként kezeljék, s az Országgyűlés kísérje fi­gyelemmel illetékes bizott­ságai révén, hogy a Posta miként használja fel megnö­vekedett anyagi eszközeit. Plecskó Ferenc (Somogy m.), a Kemikál Építőanyag­ipari Vállalat barcsi gyárá­nak üzemvezetője szerint az I964-es postatörvény meg­érett a felülvizsgálatra, egyes rendelkezéseit célszerű len­ne az élethez igazítani. Ezután Sarlós István beje­lentette; hogy több hozzászó­ló nem jelenitikieziett, ismét megadta a szót Tóth Illésinek. A Magyar Posta elnöke kö­szönetét mondott a képvise­lőknek a posta helyzetéről és fejlesztési lehetőségeiről el­hangzott beszámoló eletmző megvitatásáért, a hetveneeer postás miuntkájáinlalk elisme­réséért. Visszatért azokra a képvi­selői észrevételekre — egyet- óntőleg —, hogy a telefonnak meghatározó jelentősége van az egész gazdaságiban. Rea­gált arra is, hogy az úgyne­vezett kötvényes területeiken igevés a „keret” szociális szempontból feltétlenül in­dokolt teLefomjuttatásra, a tapasztalatok alapján — mondta — semmi akadálya nem lehet amnaík, hogy ezt az arányt a mostani 5 száza­lékról felemeljék, legalább egy-két százalékkal. A postás dolgozók munka- körülményeivel és bérezésé­vel kapcsolatos képviselői vélemények kapcsán említet­te meg Tóth Illés: a SZOT egyetértésével olyan döntés született, hogy a munkával mérhetően túlterhelt távbe­szélő-kezelőknél át lehet tér­ni a 36 órás munkahétre. Hogy a posta által kezelt ta­karékbetéteket esetleg fel le­hetne-e használni a telefon­fejlesztésre — miként az egyik képviselő felvetette —, biz áliámititfcár kategorikusan válaszolt: nem lehet felhasz­nálni. a Posta az ilyen pénz­ügyieteket az OTP megbízá­sából mintegy szolgál tatás­ként, végzi. Egyetértését fe­jezte ki azokkal a képviselői indítványokkal, hogy a töLe- forafejlesztés legyen önálló (kormányprogram. Hozzátette: ez egybeesik a kormányzat szándékával. Csakúgy, mint az, hogy a ma meglévő tele­fon-gond okát egy korszerű technikai bázison, kell meg­oldani. A Postánál megter­melt javakat már ma fel le­het, fel is kell használni a gyorsabb ütemű postai fej­lesztések érdekében. Leg­újabban rendelkezésre áll már a Távközlési Alap, s eb­ibe helyezik teljes egészé­ben az idén végrehajtott ta- rifaemeüésíből származó pénzt HjelyesiLéssei! szólt arról, hogy az ország elmaradt te­rületei mok fejlesztésébe a postai lehetőségek, szolgálta­tások javításét is belle kell érteni. Ehhez azonban, a mű­szaki feltételeket is meg kell teremteni. Válasz az interpellációra Megismételte: a postai fej­lesztéseknek az Országgyűlé­sen ismertetett terveit mini­mális programnak tekintik. Végül kérte a beszámoló és a válasz elfogadását. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés a Ma­gyar Posta einökémlsk beszá­molóját és a felszólalásokra adott válaszát — három el­lenszavazat és három tartóz­kodás mellett — tudomásul vette. Ezután dr. Hutás Imre egészségügyi államtitkár vá­laszolt Király Zoltán Csorog­nád megyei képviselőnek még csütörtökön ismertetett kérdésére, majd az egész­ségügyi államtitkár válaszát követően a Parlament őszi ülésszaka — amelyen Sarlós István. Péter János és Cser- vemka FVarenené felváltva el­ölő költ — befejezte munká­ját. Parlamenti Jegyzet Családról, válásról és a hiányzó telefonról Az Országgyűlés csütörtöki ülé­sén jó példáját láthattuk annak, miként kell a nyolcórás munkaidőt kihasználni: Sarlós István 10 óra­kor rázta meg az ülés kezdetét jel­ző elnöki csengőt, és bizony az ülésterem nagy órája kevés híján 18 órát mutatott, amikor az első nap vitáját berekesztették. A napi­rend végére azonban még ekkor sem került pont: pénteken dél­előtt tovább gondolták a törvény­hozók, miként lehetne visszaadni a család intézményének évezredes rangját? A családjogi törvény módosítása nem volt könnyű téma; egynéme- lyik képviselő elő is állt azzal, hogy tárgyalják két részletben, mivel annyi a közös megbeszélni való. Végül is egyetlen „csomagban” ke­rült terítékre a szerteágazó prob­lémakör, így hát ha már többet nem is lehetett beszélni a társada­lom legkisebb sejtjének, a család­nak a megóvásáról, hát a szenve­délyek hőfoka vált mérhetően for­róbbá. Addig szinte valamennyi véleményt nyilvánító képviselő el­jutott, hogy a házastársi kapcsola­tok megromlásának három „kór­okozója” a lakáshiány, az ebből va­ló kilábolást segíteni látszó túl­munka és a velejáró hajszoltság, majd az elhanyagolt élettárssal éle­sedő viszony következtében az al­kohol. Tudatformálásra van szükség, gazdasági és szociális intézkedések kellenek, és akkor javulhat a le­hangoló statisztika — hangoztatták a képviselők. Az ám, csakhogy mindennek gátat szab a gazdasági kényszer. Egyik területen sem szá­míthatunk „nagy ugrásra”, így a lehetőségek szűk körében mozogva kell végiggondolni, mit tehetünk a népesség növekedéséért, a válások számának csökkentéséért, és a há­nyódó gyerekek sorsának rendezé­séért? Az ötletekben nem volt hiány. Az egyik képviselő szóvá tette, hogy az állami dotációval ponto­sabban célozzák meg a családokat: a forintot kapják kézhez a szülők, amit az állam jelenleg ártámoga­tás formájában nyújt a gyermekne­veléshez, így nem történhetik meg, az, hogy az olcsóbb gyermekbútor hétvégi házakba vándorol, a mér­sékelt árú bébiételből pedig kutya­eledel lesz. Ugyancsak a szülőkre kellene bízni annak eldöntését is, Ivajon igénybe tóvánják-e venni a bölcsődei szolgáltatást, vagy in­kább azt az évi 30 ezer forintot látnák szívesebben, amennyibe az apróság ellátása kerül az intéz­ményben az államnak? Alighanem a kötődéseket erősí­tené néhány adminisztratív intéz­kedés is. Így vissza kellene adni a szülőfaluját a ma születetteknek. Napjainkban születési helyként az a település kerül be az iratok meg­felelő rublikájába, ahol a legköze­lebbi kórház van, és ahol a szülés ténylegesen megtörtént. De hát élet fonalának eredete mégsem ide vezethető vissza, hanem oda, ahol eszmélni kezdett az emberke. Ugyancsak eresztékeiben gyengítet­te meg a kistelepülések közösségi életét a nagy buzgalommal — ám gyakran hibásan és elhamarkodot­tan — végrehajtott körzetesítés. Generációk szakadtak el egymás­tól és a családi tűzhelytől. Pedig a családi fészek otthonként is nagy szolgálatot tehet főleg az élet ele­jén álló fiataloknak. A vitában huszadikként felszó­laló Király Zoltán, a Szegedi Kör­zeti Tv Stúdió szerkesztő riportere elmondta, miért fog tartózkodni a törvényjavaslat megszavazásától. A családok szétbomlása kapcsán ösz- szehordott kásahegyen át kellene rágni magunkat, és nem megkerül­ni azt — mondotta. Véleménye sze­rint néhány jogi formáció prakti­kusabbá tétele nem hozhat alap­vető megoldást a házasság, a csa­lád és gyámság tárgyában. ö is, miként jó néhány felszólaló sza­porította a törvényjavaslat kapcsán felsorakoztatott kérdő- és felkiáltó jelek számát. A Parlament sajtóirodájából sür­gős telefonálnivalóm támadt Szol­nokra. Amíg a szerkesztőséggel kapcsolatot sikerült teremteni — másfél óra telt el ezalatt — volt időm olvasgatni a posta elnökének az Országgyűlés második napirend­jéhez készített beszámolóját. Azt vártam, hogy a Magyar Posta, amo­lyan bizonyítvány-magyarázathoz kezd. A telefon ügyében például azt írja, hogy jó az, csak mi nem tudjuk használni, esetleg tönkre­tesszük, netán türelmetlenek va­gyunk, egyszóval alkalmatlanok a távbeszélésre. Számítottam arra is, hogy az áll a beszámolóban, misze­rint a nehézségek ellenére is nagyot lépett előre a telefonhálózat, ami­nek örülni kell, ahelyett, hogy in­gerülten csapkodnánk a készüléket. Hát nem ez állt a beszámoló­ban! Az őszinte feltárás igényével készült írásos anyag csontig hato- lóan már-már önmarcangolóan kendőzetlen volt. Még olyan gon­dokat is a köz asztalára helyezett, amit mi nem is sejthetünk, miköz­ben örökkévalóságnak tűnő időt töltünk a hívott félre való várako­zással. Egy tanulmány szerint a távbeszélő-hálózat hiányossága miatt legkevesebb 11—12 milliárd forint veszteség éri évente a nép­gazdaságot. Hallatlanul nagy szám ez, és még csak azt sem mondhat­juk a jelenlegi gazdasági lehetősé­geink birtokában, hogy „nosza neki, oldjuk meg a telefonproblé­mát!” A bajok gyökerei ugyanis legalább egy emberöltőnyire nyúl­nak vissza: Magyarország telefon- hálózatának fejlesztési üteme év­tizedek óta egyedülállóan a legki­sebb Európában. Márpedig az évti­zedes mulasztásokat napjainkban pótolni lehetetlenség. Hogy mennyi a tennivalónk? Nos, hát Svájcban száz lakosra 81 készülék jut — nálunk úgy 14, hogy vidéken csak 9 ez a mutatószám. Hogy mi várható? Semmiképp nem az, hogy a hiányzó, mintegy egy­millió állomás, akár az ezredfor­dulóig is munkába áll. A képviselőket is megrázta e drámai kép, a vitában hangot ka­pott az, hogy a prognózis lassú emelkedését mindenképp mere- dekebb pályára kell állítani. Meg­engedhetetlen, hogy még 2000 táján is Európa sereghajtói legyünk a távbeszélésben. És akkor még nem szóltunk a telexhálózatról, amely­nek sűrűsége, ugyancsak a lemara­dott országok között biztosít helyet számunkra, nem panaszoltuk fel a kapualjakba helyezett újságokat, csak a postahivatalig közvetített pénzküldeményeket. És arról sem szóltunk, hogy a világ rohan. Oly annyira, hogy félő, telefonon nem tudunk majd kapcsolatot teremteni vele... Palágyi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom