Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. OKTÓBER 24­Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) nevelitek. Mindamellett gc«v- doLni Ikell a bírósági statisz­tika adataira. A gyenrruefcek veszélyezte tét tségén ék leg­drámaibb mutatója a fiatal - korúak bűnözésének statisz­tikája. E statisztika szerint a gyermekek 15 százaléka ndvelkedäk egyszölős család­iban, ilffletőleg szülőik néllkül. Közülük kerül ki — arányu­kéit két és félszer meghaladó­an — a fiatalkorú bűnözők 43 százaléka. Az évente álla­mi gondozásba kerülő, mint­egy 4800 gyerek közül csalk 1800 való olyan családiból, ahol a szülők együtt élnék. Statisztikai adatok támaszt­ják alá azt a tényt is, hogy a társadalmi beilleszkedési zavarók általában összefügg­nek a családi viszonyok ked­vezőtlen alakulásával. így: 1982-ben a férfi bűnelköve­tők közt az elváltak száma, mely évről évre nőtt, több mint négyszerese volt a há­zasakénak; a női bűnelköve­tők között az elváltak a fér­jesek háromszorosát tették ki. Az öngyilkosok között 1984-ben két és félszer annyi elvált volt, mint házasságban élő. A nyilvántartott iszáko­sok között háromszor annyi az elvált, mint az együttélő. Vitathatatlan tehát, hogy a kiegyensúlyozott házasság védelmet nyújt mind a tár- sadlalominak, mind az egyén­nek a deviáns késztetéseikkel, magatartásökkal szemben, a felbomlott családi élet vi­szont fokozza a veszélyt. Az előbbiekben is körvona­lazott nyomós okok — társa­dalmi és egyéni érdekék — eűkerülíhetatüienné teszik ál­lamunk, kormányunk szá­mára, hogy a családi viszo­nyok védelme és az ifjúság fejlődésének elősegítése terén eddig is tett erőfeszítéseit fo­kozza. a szülkségies intézke­dések kidolgozása a kormány népesedéspolitikai, szociálpo­litikai ifjúságpolitikai és egyéb társadalompoldtilkad ha­tározatai alapján már folya­matban van. Egyértelműbb jogszabályt A jognak a házasélöt de­mokratikus normáira való nevelő szerepe az utóbbi időkben elhalványodott; a házasságokat túlnyomórészt a felék közös kérelmére bontják fel, s a bíróság nem tájékozódhat ilyen esetben a házasaiét történéseiről a végleges megromlás okainál nem értékelheti a felek ma­gatartását, a házasság meg­szűnéséért viselt felelősségü­ket. Ez is hozzájárult ‘bizo­nyos téves nézetek elterjedé­séhez. A bíróságon a váló fe­lek és jogi képviselői több­ször adták hangot annak a véleményüknek, hogy a há­zasság a házastársak magán­ügye, úgymond „magánszer­ződés”, amelynek megszün­tetése csakúgy elhatározá­sukon múlik, mint a megkö­tése. A bíróság csupán admi­nisztrációs szerepet tölthet be a bontás kimondásánál, éppúgy, mint az anyakönyv­vezető a kötésnél; ne is avatkozzon tehát be ügyeik­be. E télfagiásból egyenesen következik az a másik téves fel tételezés, hogy az áUám — a társadalom — érdekte­len a házasélet alakulásával szemben, ezért nem támaszt a házastársak magatartásár­vái1 és döntésével szemben követelményeket, amelyek megsértéséhez nem is kíván következményeket fűzni. A családi viszonyok meg­szilárdításában a szemlélet­formálásnak e formáját és eszközeit nem léhet alábe­csülni : az elmúlt években például — már a törvény ter­vezetének előkészítését meg­előzően is — a jogászok M- hivtáfc a közvélemény figyel­mét a családiboml.ásóknak az egyéni és társadalmi érde­kekre hátrányos következ­ményeire, a házastársi és szü­lői felelősség fokozódásának szükségességére. Bizonyára e figyelemfelhívások is köz­rejátszottak abban, hogy né­mi — szerény — eredménye­ket sikerült elérnünk. A statisztikák is jelzik, hogy bár a válások száma az utóbbi években összességéiben nem csökkent, de az előző két évtizedben tapasztalt évenkénti ütemes növekedése 1982 óta megállt, stagnál:; s különösen örvendetes, hogy a házasság első hat évében — a fiatalabb házasok között — kevesebb a válás:, mint koraibban. Bár a nemzetközi tapaszta­lataik szerint egy új törvény hatálybalépése 'körüli időben némileg növekszik a bontó- perek száma, remélhető, hogy a kedvező tendencia nem változik, s hosszabb távon a házassággal és a családdal kapcsolatos szemlélet és be­állítódás. a fejlődés szükség­leteinek megfelelően fokoza­tosan átalakul. Ehhez azonban szükséges, hogy a törvény egyértelmű legyen azokban a kérdések­ben, amelyekben a közvéle­mény és a társadalmi gya­korlat bizonytalanná vált. A beterjesztett javaslat sza­bályai kifejezésre juttat­ják, hogy a házasság nem magánszerződés, hanem olyan jogintézmény, amelyet a bíróság közös nyilatkozat esetén is a végleges és hely­rehozhatatlan megromlás ötjéktív tényének vizsgála­ta és a békítés megkísérlése után bonthat osák fel. Az állam nem érdektelen a há­zastársi 'magatartásokkal szemben, előírja a felelős hái- zasitársi és szülői maigaltar- tá|st, s ama hárítja a család- bomlás negatív jogkövetkez­ményeit, akiinek ez a helyzet felróható. Törvényünknek — a köz­akaratot is kifejezve — a házasság szilárdságának és tartósságának követelmé­nyéből kall kiindulnia, ezt kell szabályaival elősegítenie. A háziasságok sikerének, tar­tósságának alapvető feltéte­le a helyes párválasztás. Eb­ben azonban a jog nem be­folyásolhatja a férfiakat és nőket. Csupán arnnyit tehet, hogy az éretlen házasságkö- tésá elha tár ozások elé korlá­tot állít a házasságikötési korhatár javaslat szerinti 18 évre való felemelésével. A válásra vonatkozó jogi sza­bályok módosításánál is az a lka indulási pont: a válás feltételeinek bizonyos fokú megszigorításával! a kerese­tek gyakoribb elutasításával sem érhető el az; hogy a zátonyra futott kapcsolatból is házasság váljon a jogi kötelék fenntartásával. Gondoskodás, biztonság Végezetül a miniszter olyan résztémákról beszélt, amelyek a törvényjavaslat előkészítésének menetében a legtöbb vitát váltották ki. A házasságkötési korhatárnak a nők esetében is 18 évre fel­emeléséről egyebek között azt mondta: a javasolt új szabályozónak itt az a célja, hogy akadályozza meg az éretlen fejjel, jóformán gyer­mekkorban kötött házasságo­kat. Az elváltak helyzeté­nek, egyben a gyermekeik sorsának, nevelkedési felté­teleinek javítása a célja — mondta — a javaslat azon szabályainak, melyek a gyer­meküktől válás folytán kü­lönélő szülők jogkörét széle­sítik. A kiskorúakról való állami gondoskodásnak a korábbinál differenciáltabb rendszerét építi ki a javas­lat. s a gyermek érdekéhez és a szülői felelősséghez iga­zodó, többlépcsős rendszert vezet be. (A kiskorúakról való állami gondoskodás tel­jes rendszerét, működési szabályait további magas szintű jogszabályok rendezik majd.) — A tartásdíjról és a há­zastársi volt közös lakás használatáról szóló új sza­bályozással az elvált háza­sok — és gyermekeik — helyzetének méltányosabb rendezése a cél — hangsú­lyozta Markója Imre. — A gyermektartásdíjról — foly­tatta — a gyermek tényleges szükségleteit, mindkét szülő kereseti-jövedelmi viszonyait figyelembe véve kell dönte­ni, s a körülményektől füg­gően az eddig mechanikusan alkalmazott 20—40 százalék helyett — gyermekenként — a kötelezett keresetének 15— 25 százaléka közötti skálán, az eddigieknél rugalmasab­ban kell meghatározni. Megemlítette: a javaslat a házasok autonómiáját to­vább bővítve, most azt is le­hetővé tenné, hogy vagyoni viszonyaikat a törvényes há­zastársi vagyonközösségi rendszer szabályaitól eltérő módon, szerződéssel rendez­zék. Ennek az új jogintéz­ménynek a bevezetését ná­lunk egyrészt az indokolja, hogy a magánszemélyek vál­lalkozásának kockázata és anyagi felelőssége növeke­dett, s e körülmények között lehetővé kell tenni, hogy az ilyen tevékenységet nem folytató házastárs mentesül­jön a sikertelen gazdasági tevékenység következményei alól, melyek egyébként őt is terhelnék. E szabályozással másrészt az a cél, hogy a há­zasságkötés előttről szárma­zó jövedelmek, vagy a szü­lőktől, rokonoktól kapott je­lentős vagyoni értékek kü­lönvagyon! jellegét a másik házastárs elismerje. Felhívta Markója Imre a figyelmet az apaság megálla­pítására vonatkozó szabá­lyok korszerűsitésére. — A javaslat szerint — mondta — a származás bizonyosságáról minden perbe vitt esetben meg kell a bíróságnak győ­ződnie, s részletes bizonyítás alapján kell dönteni abban az esetben is, ha az anya az apaként megjelölt férfivel huzamos ideig együtt élt, il­letőleg huzamos időn át kap­csolatot tartott vele. Az Országgyűlés őszi ülésszakán Gáspár Sándor. György az ülésteremben Németh Károly, Kádár János és Lázár (Telefotó — KS) Megszűnik az a — sok visszaélésre is lehetőséget adó — helyzet, hogy bármely férfi, aki az anyával a fo- gamzási időben érintkezett, tartásdíj fizetésére kötelez­hető. Ha ugyanis e férfi apa­sága nem állapítható meg, tartásdíj fizetésére sem lesz kötelezhető. Következeteseb­bé kívánja tenni tehát a ja­vaslat azt az elvet, hogy az apaságnak a biológiai szár­mazás tényén kell alapulnia, s hogy a tartási kötelezett­ség a gyermek vérszerinti apját terheli. Befejezésül a miniszter kérte a törvényjavaslat elfo­gadását. A törvényjavaslat vitája Dr. Antalffy György (Csongrádi m.), az Ország- gyűlés jogi igazgatási és igaz­ságügyi biziotitságiánalk elnöke a törvényjavaslat bizottsági előadója hangsúlyozta, hogy a bizottsági vitát éléinlk ér- dleklődés kfcénte. A felszó­lalták többsége egyetértett a törvénymódosítás céljaival és jogi megoldásaival, de ugyanjaikkor jelentős számú módosító javaslat is elhang­zott. Egyetértés alakult ki abban, hogy átfogó család- és ifjúságvédelmi intézkedési programra van szükség, mert a család szerepének erősödé­se nem érhető él kizárólag a családjog eszközeivel. Több képviselő bírálta a törvény­javaslatot, arra hivatkozva, hogy nehezebbé teszi a há­zasság félbontását, holott — álláspontjuk szerint — az el­járás elhúzódása csak elmér- gesíti a családon bélül kiala­kult feszült helyzetet. A felszólalók többsége tá­mogatta a nők házasságkö­tési korhatárának felemelé­sét. A házastársak lakáshasz­nálatának új szabályozása tetszést váltott ki; eszerint a bíróság a házastársak vala­melyikének kérelmére a bér­lőtársi jogviszonyt megszün­tetheti ha a közös lakást két másik lakásra el lehet cse­rélni, és a lakáscsere után mindkét Iházastárs megfele­lő lakáshoz jut. Antalffy György ismertette azt is^ hogy a vitát követő­en a bizottság — az ügy miniszter javaslatait is figyelembe véve — a képvi­selők álltai felvetett módosí­tási javaslatok, közül számo­sat elfogadott. Ezek sorában megemlítette az egytől hat hónapig terjedő foélkülési idő elhagyását, és a házassági, vagyonjogi szerződé® köz­okiratban, vagy jogi képvise­lő által ellenjegyzett magán­okiratba foglalását. Az igaz­ságügyminiszter javaslatait figyelembe véve nem fogad­ta el ugyanakkor a 16 éves komái fiatalalbban kötött há­zasságok engedélyezésére irányuló javaslatot, ez egyébként ‘nemzetközi szer­ződésekben vállalt kötelezett­ségünkkel is ellentétes len­ne. Végezetül azzal az indít­vánnyal foglalkozott, amely a kétfordulós országgyűlési vitát javasolta. Mint mondta, aiz Országgyűlés ügyrendje erre nem ad lehetőséget. Az ügyrend szerint a törvényja­vaslat általános és részletes vitája együttesen történik. Csak a hosszú, illetőleg kö­zéptávú népgazdasági tervek és a jelentősebb koncep­ciók tárgyalhatok két for­dulóban. A jogi igazgatási és igazságügyi bizottság ne­vében javasolta az Ország­gyűlésnek, hogy a törvényja­vaslatot a bizottság által egy­hangúlag megszavazott mó­dosításokkal együtt fogadja ed. Gázsity Milutinné (Bara­nya m.), a sellyed általános iskola drávasztánai tagisko­lájának vezetője szólalt fél elsőiként a vitában. Elsősor­ban a család és az iskola kapcsolatából adódó gondok­ra tért ki, amelyek főként az aprófalvas településhálózatú Baranya megye itástelepülé- seán jelentkeznek. László Béla (Szabolcs-Szat- már m.), a fehérgyarmati vá­rosi pártbizottság első titká­ra szerint a család napjaink­ban nem tud eleget tenni sok hagyományos» századok hosz- szú során át gyakorolt fel­adatának. A gazdaság, a tár­sadalom szerkezetének mó­dosulásával azonban már nem is tehető alkalmassá ar­ra. hogy visszanyerje régi funkcióit. Bozsó Jánosné (Tolna m.), a gyöniki általános iskola igazgatója különösen fontos­nak tartotta, hogy a tör­vény módosítása a gyerme­kek érdekeit, illetve védel­mét sízolgálja. Kiss János (országos lista) római katolikus címzetes ka­nonok hangsúlyozta: a csalá­di élet válsága aligha orvo­solható különféle „sorom­pókkal”, törvénnyel. Ennek annál sokkalta mélyebben gyökerező okai vannak, így a felelősség hiánya. Sebesi Lászlóné (Békés m.), nyugalamazott áltaLános is­kolai igazgató megelégedésé­nek adott hangot a tekintet­ben, hogy a jelenlegi módo­sítási javaslat szerint házas­ságot csak nagykorú férfi és nő köthet (külön engedél­lyel is csak akkor, ha a 16. életévét betöltötte). Dobos Józsefné (Heves m.), a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet munkavédelmi vezetője elmondta: Heves megyében is emelkedik a vá­lások száma. A megyei bíró­ságoknál a pereknek mint­egy fele családjogi, ezek két­harmada pedig bontóper. Ezért nagyon fontos, hogy a törvényjavaslat újraszabá­lyozza a házasság előtti ta­nácsadást. Kosztolánczi Jánosné (So­mogy m.), a Kaposvári Ru­hagyár varrónője javasolta, hogy a 14—16 év közötti leá­nyok kivételesen indokolt esetben — így például akkor, ha gyermeket várnak — gyámhatósági engedéllyel to­vábbra is házasságot köthes­senek. A képviselő javasolta még, hogy a jelenlegi rendelke­zéshez hasonlóan a jövőben is legyen mód az intézetben nevelt gyermekek esetében az örökbefogadás államigaz­gatási úton történő jóváha­gyására. n gyermekek érdeke elsőrendű Szavaz az Országgyűlés (Telefotó — KS) Léderné dr. Faragó Mar­git Szolnok megye képviselő­je, a megyei tanács Hetényi Géza Kórház és Rendelőinté­zetének szemész főorvosa fel­szólalásában hangsúlyozta: egy sor társadalmi beillesz­kedési zavar (alkoholizmus, bűnözés), a gyermekek szo­cializációjának fogyatékossá­ga, veszélyeztetettsége függ össze a családi élet problé­máival, melyeknek megoldá­sa — egyre több esetben a családi kapcsolatok, a házas­sági életközösségek megbom­lása — a válás. Az országos adatokkal egyezően Szolnok megyében is emelkedett a házassági bontóperek száma, a 15 év­vel korábbihoz képest közel 50 százalékkal A tapasztala­tok szerint a fiatalon, sok­szor meggondolatlanul kö­tött házasságok esetében gyakoribb a válás. Ezért he­lyeselni lehet, hogy a módo­sításra irányuló javaslat a házasság megkötésére előírt korhatárt a nőknél is a 18. életévben szabja meg, amely­től csak gyámhatósági enge­déllyel lehet eltérni, ha a há­zasuló már a 16. évét betöl­tötte. A törvénynek a legfonto­sabb része az, amely a há­zasság felbontásának a mód­ját és lehetőségét rendezi. Egyet kell érteni azzal, hogy továbbra is akkor legyen fel­bontható a házasság, ha a házasélet teljesen és helyre­hozhatatlanul megromlott, s a család már nem tudja be­tölteni társadalmi rendelte­tését, és nem szolgálja az Lédemé dr. Pangó Mar­git felszólalását mondja érintett személyek, főként a családhoz tartozó gyermekek érdekeit sem. Majd igy folytatta: — A Legfelsőbb Bíróság házassá­gi életközösség felbontásáról szóló 9. sz. irányelve ki­mondja, hogy „a közös gyer­mek érdekében a bíróság­nak elő kell segítenie, hogy a szülők fenn nem tartható házassága minél kisebb meg­rázkódtatással szűnjék meg”. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt a célt szolgálja a módosítás 42. paragrafusá­nak az a rendelkezése, mi­szerint a bontóper előtti (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom