Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-23 / 250. szám
1986. OKTÓBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az életünk a tét A halandóság főbb jellemzői megyénkben 0 Népesedéspolitikánk hosszú idő óta foglalkoztatja a közvéleményt és á szakembereket egyaránt. Az ezzel kapcsolatos vitákban és a központi intézkedésekben is azonban sokáig csak a születésekről, azok társadalmi, családi és egyéb vonatkozásairól esett szó, viszonylag kevesebb figyelmet kapott a halandóság. A Minisztertanács — az MSZMP Politikai Bizottságának állásfoglalása alapján — legutóbb 1984-ben hozott határozatot a hosszú távú népesedéspolitikai koncepcióról, mely alapvető célként jelölte meg a népesség csökkenési folyamatának mérséklését . nagyobb távlatban megállítását, majd a lakosság számának emelését. E dokumentumban fogalmazódott meg először, hogy a termelékenység befolyásoláA felszabadulást követő negyven esztendőt figyelembe véve a ’60-as évek közepéig — összefüggésben az egészségügyi ellátás színvonalának emelkedésével, az életkörülmények javulásával és a jobb táplálkozással — a halandóság egyenletesen javult. Elsősorban a csecsemő- halandóság mérséklődött, de jelentős volt a csökkenés az 1—30 éveseknél is. Ezt követően azonban megindult a halálozások számának és a népességhez viszonyított arányának fokozatos növekedése. E tendenciaváltozást jól szemlélteti néhány adat: 1966-ban például a meghaltak száma még alig haladta meg a 4500-at, ez 1985-re 6000 fölé emelkedett; ugyanakkor a halálozási mutató 10 ezrelékről 14 ezreléket megközelítő szintre nőtt. Ebben meghatározó szerepet játszott az. hogy romlott a népesség kor szerinti ösz- szetétele, fokozódtak a környezeti ártalmak, a jelentős fejlődés ellenére fogyatékosságok voltak az egészségügyi ellátásban. Emellett felerősödtek az egészséget károsan befolyásoló szokások, közüA részletesen vizsgált 1970 és 1985 közötti időszakban az ezer lakosra jutó halálozások száma 13,5 (országosan 12,0) százalékkal emelkedett. Ebben eltérő mértékben ugyan, de egyaránt szerepet játszott a módosuló — öregedő —népességösszetétel és a kor szerinti halálozások növekedése. Általában ismert, hogy megyénk népességének a hosszú idő óta tartó jelentős elvándorlás miatt az országosnál is kedvezőtlenebb a kor szerinti összetétele, különösen a 70 éves és idősebbek élnek itt nagyobb arányban. Számításaink szerint a halálozási arány emelkedésával egyenrangúnak kell tekinteni a népesség egészségi, biológiai állapotának, illetve halandósági viszonyainak javítását. Az elmúlt másfél évtizedben megyénkben is a népesedés meghatározó elemévé a halandóság vált. Az 1971— 1985 közötti időszakban az ezt megelőző tizenöt évhez képest ugyanis a megye vándorlási vesztesége egyharma- dára mérséklődött, az élve- születések száma 1975 óta folyamatosan csökkent, a halálozások száma és a halandóság viszont jelentősen nőtt. Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy 1980 óta évente átlagosan több mint 1800-zal fogyott lakosságunk és hogy 1930 óta 1985 végén éltek legkevesebben, alig 436 ezren a megyében, melynek további folyamatos csökkenése prognosztizálhalük legjelentősebb a dohányzás, az alkoholizmus, az egészségtelen (túlzott kalóriadús) táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a szabadidő egyoldalú felhasználása. Az ezer lakosra jutó halálozások száma a megyében az utóbbi négy évtizedben — néhány év kivételével — mindig valamivel magasabb volt az országosnál, tendenciája azonban lényegéhen, vagy csaknem teljesen megegyezett azzal. Meg kell jegyezni, hogy hazánk széles — a világ valamennyi országára kiterjedő — nemzetközi összehasonlításban a halandósági viszonyok tekintetében egyértelműen a fejlett országok csoportjához tartozik, de az utóbbiak között a legrosz- szabb helyek egyikét foglalja el. A magyarországi igen magas halandóságot jelzi, hogy napjainkban szinte va- lamenyi európai országban hosszabb a születéskor várható élettartam (például a rendelkezésre álló legutóbbi adatok alapján Ausztriában, Belgiumban, Csehszlovákiában, NDK-ban a férfiaknál 2—5, a nőknél 1—4 évvel), mint hazánkban. sének négyötöd része a népesség öregedésének tulajdonítható és egyötöde volt csak tényleges halandóságromlás. Másképpen fogalmazva, ha eltekintünk a megye népességének öregedésétől, akkor csak valamivel több mint 2 ezrelékkel növekedett volna a halálozások aránya az elmúlt tizenöt év alatt. Napjainkban a megyében ezer megfelelő nemű lakosra számítva a férfiak közül mintegy egynegyedével többen halnak meg és átlagosan 66 évig, majdnem 6 esztendővel rövidebb ideig élnek, mint a nők. A nemek szerinti különbségek már a magzati életszakaszban is kimutathatók és a teljes életkori skálán, tehát valamennyi korcsoportban megmaradnak. Legerőteljesebben a 25—29 és a 30—34 éves korban jelentkeznek. Ezekben a korcsoportokban a halálozások több mint két és félszer gyakrabban fordulnak elő a férfiaknál, mint a nőknél. De a felnőtt korban (15—59 év között) minden korcsoportban legalább kétszeres a különbség. Az eltérő nemenkénti halandóság fokozatosan megszünteti a születéskori fiútöbbletet és az életkor előrehaladásával számottevő nőtöbblethez vezet. Kedvezőtlen továbbá, hogy mind a férfiak, mind pedig a nők to- vábbélési valószínűsége az elmúlt másfél évtizedben az országoshoz képest csökkent. Például az 1982-ben született fiúk már csak fél évvel hosz- szabb, a leányok pedig' már csaknem ugyanennyivel rövidebb életre számíthatnak az országosnál. Egyre többen halnak meg aktív dolgozó korukban Mint ahogy erről a korábbiakban is szó volt, az utóbbi években a halandóság jelentősen romlott a megyében. Felvetődik a kérdés, hogy általánosnak tekinthető-e ez? Ha az elmlúlt másfél évtized adatait vizsgáljuk, egyértelműen kijelenthető: nem. Lényegesen kedvezőbbé váltak a gyermek- és ennél szerényebb mértékben a fiatal felnőtt korúak halálozási mutatói. A csecsemőhalandóság a háború előttinek alig több mint egytizedére esett vissza. Jelenleg ezer újszülött közül 19 hal meg egyéves kora előtt, többségük nem éri meg az egyhónapos kort. Az 1—4 éveseknél 50, az 5—9 éveseknél 60, a 10—14 éveseknél 10, a 15— 19 éveseknél 20, a 20—24 éveseknél egyaránt 10 százalékkal javult a halálozási arány. A felnőttkorúak többi korcsoportjában jelentős volt a romlás, így tehát egyre többen haltak meg aktív dolgozó korukban. A 30—34 és a 35—39 évesek halálozási gyakorisága több mint másfél- szeresére, a 40—44 éveseké egytizedével, a 45—49 éveseké kétötödével, az 50—54 évesdké egyötödével és az 55—59 éveseké egyharmadá- val növekedett másfél évtized alatt. (Folytatjuk) Fekete Szabó Sándor a KSH Szolnok Megyei Igazgatósága osztályvezetője Műsoron: a Forgatókönyv és II buszmegálló Az Újvidéki Színház Szolnokon Immár több mint két évtizedes kapcsodat, barártsájg köti össze az ú jvidéki és a szolnoki színházat. A huszonkét év alatt a Szigligeti társulata számtalan alkalommal vendégszerepelt a vajdasági városiban, s ugyanannyiszor láthattuk Szolnokon az újvidékiek produkcióit. A csere vendégjáték sorozatban hétfőm és kedden ismét találkozhatunk az Űj vidéki Színházzal. A társulat hétfőin este hót órakor a nagyszínházban Örkény István Forgatókönyv című tragédiáját adja elő, (alig tíz nappali később az újvidéki 'bemutatót követőem. Minit ismeretes a Forgató- könyv Örkény utolsó alkotása, két nappal a halála eilött a kórházi ágyon végezte él rajta az utolsó javításokat, simításokat. Az író utolsó üzenete a, dráma, amely az irodalamtörtónésiaek, kritikusok szerint az önkény- életmű csúcspontja. A darab tartalmát megtörtént esetekből merítette Örkény. Amíg a [Forgatókönyv az író utolsó üzenete A buszmegálló, az újvidékiek másik bemutatója Harag György, a rendező utolsó üzenete. A kínai szerző Kao Hszing-csien darabja nyomán készült előadás Harag utolsó munkája volt 1984-ben, s a társulat a rendező iránti tiszr teledből tartja repertoárján mind a mai napig A buszmegállót. A darabot a Szo- baszímházban nézheti meg a szolnoki közönség kedden este fél. nyolctól. A vendégjáték után 22 órakor a Szigligeti Színház művészei az idei évad együk nagysikerű előadásával Csálth Géza A Janiké című tragédiájával kedveskednek az újvidéki .társulatnak, de természetesen jegyet válthat a késő esti műsorra az érdeklődő közönség is. Észak-alföldi kórusok találkozója Harmadik alkalommal tartják meg az idén az Észak-alföldi Kórusok találkozóját, amelynek ezúttal Szolnok lesz a házigazdája. A három megye Hajdú-Biihar, Sza- bolcs-Szatmár és Szolnok együttesei szombatom a Megyei Művelődési és Ifjúságii Központban adnak hangversenyt. A találkozón kilenc kórus mutatja be műsorát, amelyet a körvezetők szakmai tanácskozása majd az ünnepélyes díjkiosztás követ. tó. Ellentétes tendenciák a felszabadulás után Részletesebben az utóbbi másfél évtizedről A Túri Fazekas Múzeum adott otthont október 15-től Busi Lajos, a népművészet mestere kiállításának. A város szülötte — a helybeli Fazekas Szövetkezet dolgozója — több országos pályázaton, így a rangos Gerencsér Sebestyén pályázaton is öregbítette a túri fazekasság hírnevét, holdas díszítésű használati tárgyakkal. A kiállításon is láthatók zöld, sárga és barna mázzal díszített étkészletei, amelyeken írókát nem alkalmaz. Kuglófsfitőit és egyéb háztartási edényeit is bemutatja a november 30-ig nyitva tartó kiállítás. (Fotó: Z. F. E.) Megjelent a Pártélet októberi száma és jövedelem A folyóirat közli annak a beszédnek a szerkesztett szövegét, amelyet Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott a Politikai Főiskola 1986. évi tanévnyitó ünnepségén. Horváth István a többi között hangsúlyozta: nemcsak a szorosan vett hiányosságok okoznak gondot, hanem ennél átfogóbb és mélyebb okok is hatnak: a társadalmi összműködés és teljesítőképesség gyengeségei is rontják a gazdasági hatékonyságot. Ábrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke elemzi, milyen gondok vannak hazánkban a környezet állapotával kapcsolatban. A mezőgazdasági tsz-ek- ben 1977-ig folyamatosan csökkent a foglalkoztatottak száma. Ezt követően viszont kismértékű visszaáramlás kezdődött. 1983-ban azonban már ismét az elvándorlás volt a jellemző. Az összetett kérdésre Poden Gyula, a TÖT főtitkárhelyettese keresi a választ. Az utóbbi időben gyakran elhangzik, hogy a gazdaság élénkítésének, a versenyképesség növelésének, egyik legfőbb akadálya a túlságosan magas jövedelemközpontosítás, azaz a túlzott költségvetési elvonás. Kollarik István a kérdés néhány elemét vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy szerkezeti változások nélkül a támogatások nem csökkenthetők, hiszen a gazdaságtalan kapacitások fenntartása újratermeli a pénzügyi átcsoportosítás iránti igényt, s enélkül az elvonások sem mérsékelhetők érdemben. Lassan végéhez közeledik az új vezetési formákra való átállás folyamata. Az állami vállalatok többségénél a dolgozók részvételére épülő testületek döntenek a kollektív érdek érvényesítését jelentő stratégia fő kérdéseiben. A vállalati tanácsok működésének eddigi tapasztalatait értékeli Kame- niczky István. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes azt a kérdést vizsgálja, hol helyezkedünk el ma a műszaki fejlődés világfolyamatában. Valóban növekszik-e a „technológiai rés” hazánk és a gazdaságilag legfejlettebb országok között, s hogy várhatóan miként változik majd a magyar mezőgazdaság helyzete: feléljük-e az elmúlt két évtized eredményeit, vagy lesz erőnk, képességünk ütemesen és sikeresen továbbhaladni az eddigi úton. Napjaink egyik izgalmas, sok vitát kiváltó kérdése az ifjúság és a politika viszonya. Miként vélekedik a mai magyar ifjúság a politikában való érdemi részvétel lehetőségéről és szükségességéről? A politikai rendszer a mai körülmények között mennyire igényli az ifjúság aktivtását? Ezekről a kérdésekről rendezett ke- rekasztal-beszélgetést a szerkesztőség Lakos Sándornak, a Pártélet felelős szerkesztőjének vezetésével. Szövetkezetpolitikai újságírók megyénkben Megyénkbe szervezett tanulmányutat tegnap a Magyar Újságíróik Szövetségének Iszövetkezétpoliitiilkai szakosztálya. A fogyasztási, az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági, szervezeti életével foglalkozó újságírók délelőtt Jászberénybe látogattak. Megtekintették az Egyesült Jászsági Áfész áruházát, a Jászsági Építőipari Szövetkezet dolgozóinak munkáját dicsérő hűtőgép- gyári lakótelepet. A szakosztály tagjai ezután áagyvaréfcasra utaztak, ahol bemutatták a vendégeknek, a Béke Termelőszövetkezet számítóközpontját. Ezután Szolnokon folytatódott a program, a zagyvarékasi té- esz elektrotechnikai részlegében, ahol a hazai számító- gépgyártás egyik formáját tanulmány ózhatták az újságírók. A Szolnok megyei tapasztalatcsere Martfűn ónt véget, az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyárban tett üzemlátogatással.
