Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

1986. OKTÓBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Minisztertanács napirendién A lakásellátás fejlesztése Bányász Rezső tájékoztatója Bányász Rezső, a kor­mány szóvivője a Miniszter­tanács ülését követő tájé­koztatón külön is szólt két nagyjelentőségű — a lakás­ellátásra, illetve a gazdasá­gilag elmaradott területek fejlesztésére vonatkozó — társadalmi-gazdasági prog­ramról. —A lakáshelyzet, amelyet ma ismételten áttekintett a tanácsok összesített tervei alapján a Minisztertanács, a társadalmat leginkább fog­lalkoztató témák egyike. A kormány megkülönböztetett figyelmét bizonyítja, hogy már a második 15 éves la­kásépítési terv végrehajtá­sán munkálkodunk. Kétség­telen, hogy a nagy erőfeszí­tések ellenére is sok még a gond. A kritikai észrevételek hangoztatói azonban időn­ként hajlamosak figyelmen kívül hagyni az elért ered­ményeket. Hadd tegyem hozzá: néha sajtónkban is mutatkozik távlatvesztés. — Megértjük azokat, akik évek óta várják, hogy sa­ját otthonuk legyen, akik sok gonddal küzdve, erőik megfeszítésével építik la­kásukat, családi házukat. De ne feledjük el azt sem, hogy a mai gondok nem azono­sak a harminc, a húsz vagy a tíz évvel ezelőtti gondok­kal. A szóvivő nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy 1960-tól napjainkig több mint másfélmillió lakás épült, így a lakásállomány most meghaladja a 3 millió 800 ezret; megkétszereződött a szobák száma; harmadára csökkent az egyszobás laká­sok aránya; tízszeresére nőtt a háromszobás ottho­nok száma; 1985 végén száz lakásra 106 család jutott és többszörösére nőtt az el­múlt évtizedekben a kom­fortos otthonok száma. — A most elfogadott tár­sadalmi-gazdasági prog­ram célja — folytatta — az, hogy az 1990-es évek elejére településeink többségében megegyezzék a lakások és a családok száma; a lakásállo­mány minőségileg megfelel­jen a társadalom mai, ma­gasabb igényeinek. A VII. ötéves terv idősza­kában 320 ezer lakást kell felépíteni, 140—160 ezer ál­lami lakást felújítani. Emellett a program előirá­nyozza 300—350 ezer, ma­gántulajdonban lévő lakás felújításának hitel- és anyag- szükségletét is. A kormány kéri, hogy a lakásprogra­mokban szereplő elképzelé­sek megvalósulásához a ta­nácsoknak nyújtsanak segít­séget a társadalmi szervek, az intézmények és az állam­polgárok. Áttérve a gazdaságilag el­maradott területek fejleszté­sének kérdésére Bányász Rezső rámutatott: a most el­fogadott társadalmi-gazda­sági program az 1985-ben hozott kormányhatározat Végrehajtásának fontos ál­lomása. A program Baranya, Békés, Borsod, Somogy, Sza­bolcs, Vas és Zala megye 23 olyan térségét érinti, ahol hiányzik, illetve korszerűt­len az ipari tevékenység. E területeken ráadásul rossz a termőföld is, ezért a lakos­ság egy része ingázásra kényszerül. — A kormány átfogó programja, amelyet a kor­mányzati szerveken és a ta­nácsokon túl az Országgyű­lés négy bizottsága is meg­tárgyalt, véleményezett, el­sődlegesen a gazdaság fej­lesztésére, a munkalehetősé­gek bővítésére, a jövedelmek emelésére irányul. A c^l az, hogy lehetőleg korszerű ter­mékeket gyártó, modern technológiával működő — elsősorban háttéripari jelle­gű — kis- és középüzemek létesüljenek. A mezőgazda­ságban a veszteséges tevé­kenységek felszámolása, a talajjavítás és a kistermelés növelése a feladat. De ugyan­ilyen fontos a szellemi erők megmozgatása is. A felzár­kózásban komoly szerep há­rul a helyi idegenforgalom, falusi turizmus fellendítésé­re, a kishatár-forgalom bő­vítésére is. A program nem teljesíthe­tő a megfelelő helyi célok kijelölése, a megyei, a helyi tanácsok, a gazdálkodó szer­vezetek és a lakosság cse­lekvő részvétele nélkül. A központi támogatás fő for­rása a VII. ötéves tervre elő­irányzott mintegy három- milliárd forintnyi területfej­lesztési és' szervezési alap. Az összeg jelentős részével közvetlenül az érintett hét megye rendelkezik. A támo­gatásról nyílt pályázati rend­szer útján döntenek. A hátrányos helyzetű tér­ségek felzárkóztatására más források is rendelkezésre állnak, így például a víz­ügyi alap, a meliorációs ál­lami támogatás, ezek össze­sen mintegy harminc milli­árd forintot is elérhetnek. Mindez együtt is csak ki­egészítheti a gazdálkodó egy­ségek és a tanácsok saját pénzügyi forrásait. Az el­maradott térségek fokozatos felzárkóztatása a legfejlet­tebbekhez a mostani terv­időszakon is túlmutató, hosszú távú feladat — zárta nyilatkozatát a szóvivő. Egy falu kinövi önmagát? Az ellátás fehér foltja Szolnok szomszédságában Napjainkban szerteágazó urbanizációs feladat, ám né­hány generáció múltán minden bizonnyal a honismereti szakkör kutatási témája lesz az, ami ma történik Szajolban. Néhány év óta divatba jött a község. Kezdődött azzal, hogy valaki rácsodálkozott a Holt-Tisza faluszéli ágára és az ár­terület odvas fái helyére takaros hétvégi házakat álmodott. A dolog innen valójában már könnyen ment: zártkerteket osztottak a vízparton és a jelentkezők száma messze meg­haladta a kiosztható parcellákét. Szolnok térségéből mint­egy 150 szabadba vágyó városlakó jutott itt vízhez, zöldhöz és oxigénhez. Az építkezési kedv nem állt meg a vízpartján. A község belterületén is új családi házak kezdtek kinő­ni a földből, és a tanács di­cséretére legyen mondva, hogy elébe ment az igények­nek. Első lépésként 74 tel­ket osztottak, ezeket már be is népesítették a lakásépítők, majd a 4-es számú főútvo­nal mellett újabb 74 házhely közművesítését kezdték meg. Igen, így, ilyen szokatlan módon: először a vizet és a villanyt vezették el a jö­vendő családi házak helyére és csak azután kezdték el osztani a telkeket. A 200 négyszögöl körüli porták ára nem elérhetetlen: négyszö­gölenként 5—600 forint, de a drágábbakhoz már porta- lanított út is jár. A vásár­lása kedv meglepően nagy. A község vezetői úgy ter­vezték, hogy elsősorban a fiatalok számára biztosítják a fészekrakás lehetőségét, de nem titkolt szándékuk az sem,, hogy megpróbálják ha­zacsalogatni ezzel a lehető­séggel azokat is, akiket idő­közben szétszórt a munka­hely és a lakásszerzés kény­szere. Az újonnan kiosztásra kerülő telkek közül is már 30 gazdára talált, de sorba lehet állni azokért a házhe­lyekért, amelyek a jelenlegi gázcseretelep helyére kerül­nek. Ehhez persze az kell, hogy az előközművesítésre megelőlegezett pénzt — úgy 3 millió forintot — a vétel­árakból visszakapja a ta­nács és ebből az összegből telepítse ki a cseretelepet. Nem kell nagy fantázia hoz­zá, hogy az ember elképzel­je: néhány éven belül kertes házakból álló lakótelep te­rül el a falu szélén. Ez eddig a dolog napfé­nyesebb oldala, ám a szajo- li őslakók biztonsággal meg­jósolhatják, minő napi bosz- szúságok fogják megkeserí­teni az új háztulajdonosok életét, ha csak nem történik az urbanizációs változáshoz fogható „történelmi fordu­lat” a község ellátásában. A megyeszékhelyen alig van még egy ilyen lélekszá­mú település mint Szajol, amelyik ennyire szegényesen állna vendéglátó helyek, üz­letek,, szolgáltató létesítmé­nyek dolgában. A „vendég­látó” szót bátran használ­hatjuk idézőjelben, hiszen a szegényes kocsmák, szükség — italboltok, presszónak ne­vezett talponállók színvo­nalát máris messze megha­ladta az idő. Egyetlen „osz­tályos” szórakozóhelye sincs a falunak, kivéve a Pettyest, amelyik, a 4-es út mellett, a község határában, nem is titkoltan az átmenőforgal­mat szolgálja. A korszerűt­len művelődési otthon és a viseltes mozi fölött is jócs­kán eljárt az idő. A boltok helyzete külön téma. Ügy 10 évvel ezelőtt épült a falu közepére egy ABC áruház, amelyik nem is túl tágas, nem is túl kor­szerű, ám emberemlékezet óta az egyetlen jelentős be­ruházása a kereskedelemnek. Aki ide betér, ha nem bosz- szantotta fel magát a szegé­nyes áruválaszték miatt, a pénztár előtti sorbanálláskor holtbiztos, hogy kizökken nyugalmából. Az állomás közelében lévő kis ABC- ben felújítás folyik. A befe­jezést decemberre ígérték, de a munkák jelenlegi állása szerint jó, ha tavaszra lesz valami belőle. E bevásárlá­si lehetőség híján a többi üzletben duzzadt egészség­telenre a forgalom, így nem ritka a kosárra az utcán vá­rakozók látványa. A Holt-Tisza-part már az idei nyárra is benépesült, ám a szabadidejüket itt töl­tők ellátásában mindössze egyetlen szemfüles maszek látott üzletet. A tanács in­gyen telket ajánlott az áfésznek, amelyre az nem tartott igényt, így a térség ellátása továbbra is senki földje marad. Magyarázat? Természetesen van: azt mondják a kereskedelemért felelősök, hogy minden csa­ládból dolgozik valaki Szol­nokon, aki elvégzi a bevá­sárlást a megyeszékhelyen. A dolog már csak azért is sántít, mert az ugyancsak Szolnok vonzáskörzetéhez tartozó Tószeg vagy Rákó- czifalva valóságos városi ní­vót képvisel Szajolhoz ké­pest az üzletek, vendéglátó helyek terén. Szabó Zsigmond tanácsel­nök nem tud arról, hogy a Szolnoki Áfész bármiféle je­lentős lépésre is készülne a máris megnövekedett és a jö­vőben tovább népesedő köz­ség ellátásában. Így hát örül­ni sem tud teljes szívvel an­nak, hogy Szajolt felfedez­ték azok, akik a vidéki élet nyugalmára vágynak. Mert hát egy község — egy faluvá szerveződő közösség — nem­csak lakóházakból áll! Palágyi Béla A munkásmozgalmi klubban A Széchenyi kizárva- VAGY TALÁN MÉGSEM... Előadás az ellátásról Tegnap Majoros Károly, a megyei pártbizottság első tit­kára a pártszékházban fo­gadta Andrikó Miklós belke­reskedelmi államtitkárt és megbeszélést folytattak a ke­reskedelempolitika és az el­látás időszerű kérdéseiről. Jelen volt ezen Simon Jó­zsef, a megyei pártbizottság titkára. Az államtitkár ezután Ma­joros Károly és Simon Jó­zsef társaságában a Cseme­ge vállalat szolnoki 121-es áruházába látogatott. Meg­tekintette a felújított üzletet, majd az ellátásról váltott szót Csík Pál igazgatóval. Andrikó Miklós ezután fel­kereste a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának épülő kollégiumát, ahol Tóth And­rás, a megyei tanács keres­kedelmi osztályának vezető­je és Adámosi György, a Szotév igazgatója tájékoztat­ta a beruházásról. A belkereskedelmi állam­titkár délután a Szakszerve­zetek Szolnok Megyei Taná­csának székházában a mun­kásmozgalmi klub tagjaival találkozott, és az ellátás idő­szerű kérdéseiről tartott elő­adást. A rendezvényen részt vett Simon József. Barátsági gyűlés Karcagon Mongol vendégek a megyében Tegnap a reggeli órákban mongol vendégek érkeztek a megyébe, a Hazafias Nép­front Megyei Bizottsága meghívására. Delgerdalajn Zsambazsancan, a Mongol Népköztársaság Nagykö­vetségének első titkára több­ször is járt nálunk, mint em­lítette: egyetemi hallgató ko­rában, huszonöt évvel ezelőtt másfél hónapos szakmai gya­korlatát a TVM-nél töltötte le. Ezúttal Szúrnia Batzana sajtóattasé kíséretében érke­zett Karcagra. Előbb az Általános Tech­nikai Ipari Szövetkezet kül­ső telepére látogattak, ahol a város vezetői fogadták a vendégeket, majd röpgyűlé- sen és a későbbi üzemlátoga­táson is találkoztak az üzem dolgozóival. Felkeresték a Cipőipari Szövetkezetét is. Délután a DATE Karcagi Kutató Intézetében megren­dezett barátsági gyűlésen a mongol nép életéről, mun­kásságáról tartott előadást Delgerdalajn Zsambazsan­can. A lakáscserét ajánló apróhirdetéseket bön­gészve sokszor olvasom a ka­tegorikus kijelentést: „A Széchenyi kizárva”. Ügy lát­szik, Szolnoknak ez az új la- kótlepe sokak számára nem szimpatikus. A centrumtól való távolsága mellett más okok is közrejátszanak eb­ben. Az ott élő, közel húsz­ezer ember kénytelen elvi­selni az úttörőknek mindig kijáró megannyi nehézséget. Lakni azonban valahol kell, igazodni a környezethez és a lehetőségek szerint alakítani azt. Erre vállalkozott Csősz János, a 21-es körzeti párt- szervezet titkára. Közismert, hogy a körzeti pártszervezetek többnyire a nyugdíjasokat tömörítik, ve­zetőségi tagjaik is azok. Csősz János viszont még jól bírja magát, termelésirányító a Járműjavítóban. Titkár­ként azért esett rá a válasz­tás, mert ő is a Széchenyin lakik az Orosz György úton. Körzetéhez nemcsak az új lakótelep tartozik, hanem a Kisgyep és a Medgyesi lakó­telep is. Területileg tehát ez a város legnagyobb körzeti pártszervezete. Ha figyelem­be vesszük azt is, hogy tag­jai között a nyugdíjasok mel­lett megtalálhatók a kisma­mák. a maszek taxisok, a butikosok és azok a dolgo­zók is, akik pártnjunkát la­kóhelyükön végeznek, akkor önkéntelenül felvetődik a kérdés: lehet-e egy ilyen he­terogén összetételű, nagy te­rületet átfogó szervezetben érdemi munkát végezni? A tények azt mutatják, hogy igen. Betudható ez mindenek előtt annak, hogy a „huszonegyesben” sikerült egvséges nártvezetőséget lét­rehozni. és a bizalmi-hálózat is megérdemel minden di­cséretet. A város körzeti pártszerve­zetei között itt alakították meg először a szakmai párt­csoportokat, Feladatuk a la­kóhely ügyes-bajos dolgainak intézése. Nem a városi párt- bizottságnak „passzolják” te­hát a kisebb gondokat, ha­nem az áttételes ügyintézést kizárva, saját maguk járnak a dolgok végére, — legyen szó közvilágítási, szolgáltatá­si vagy pedig más mulasztá­sokról. Ezáltal minden párt­tagnak akad sikerélményt jelentő pártmunkája. Van igazgatási-rendészeti, okta­tási-közművelődési, ipari-ke- reskedelmi-szolgáltatási és szociálpolitikai pártcsoport­juk. Már elnevezésükből is kitűnik, hogy a környék leg­fontosabb dolgaival foglal­koznak. Az igazgatási-ren­dészeti pártcsoport szerepét például csak az tudja méltá­nyolni, aki a korábbi közbiz­tonsági helyzetet ismerte. A pártszervezet is segített az ottani önkéntes rendőri cso­port megalakításában. És mivel még korántsem tartja kielégítőnek a lakótelep rendjét és biztonságát, azt tervezi, hogy telefonügyele­tet szervez a nyugdíjasok kör réből az önkéntes rendőrök mellé. A pártvezetőség célul tűz­te a lakótelep szépítését is. Rá is fér, hiszen kevés a zöldterület, a sétára alkal­mas hely, nincs elég lóca, kevés a parkoló. Sokat vár­nak az új orvosi rendelőtől, az új piactól. Nagyon jól tudja az alapszervezet veze­tősége, hogy mindez közhan­gulatot befolyásoló tényezői Azért a városrész fejlesztési, ellátási és szolgáltatási hely­zetét és lehetőségeit igyek- szik jól megismerni. Meg aztán lehetőséget biztosítani a lakóknak is arra, hogy kér­déseikre a legilletékesebbek­től kaphassanak választ. Két­évenként ezért szerveznek — más társadalmi szervek köz­reműködésével — fórumot a Széchenyin. A legutóbbi fó­rumon a városi pártbizottság első titkára és a városi ta­nács elnökhelyettese vála­szolt az érdeklődőknek. Más példa is bizonyítja, hogy a huszonegyes körzeti pártvezetőség munkája a va­ló élethez igazodik. Az épí­tőipari vállalat igazgatóját például megkérték, tájékoz­tassa őket a lakótelepi épít­kezésekről. A Gagarin lakás- szövetkezet és a Gyermekvá­ros helyzetéről is tájékozód­tak. Célul tűzték ki az Ecse- ki toti új középiskola első ta­pasztalatainak megismerését is. Kellő tájékozottság bir­tokában nagy segítséget ad­nak a város vezetőinek. És azok igénylik is véleményü­ket a lakótelepet érintő va­lamennyi fontos kérdésben. Egyik legutóbbi példaként az ottani barakklakások felszá­molását említhetjük erre. A körzeti pártszervezetben sok az idős, megfáradt ember is. Részben ezért, részben meg azért, hogy kezdeményezéseik több sikerrel járjanak, ettől az évtől igénybe veszik az ÁÉV üzemi pártbizottságának pat- ronálását. Propagandista „kölcsönzéstől” a fásítási ak­ciókig sok mindenben jól jö­het az együttműködés, hasz­nát nemcsak a pártszervezet, hanem a lakótelep is láthat­ja. S. B. Kiállítóink a plovdivi nemzetközi vásáron Az idei, 42. Plovdivi Nemzetközi Vásár minden eddiginél látványosabb volt. A szeptember 29-től október 6-ig nyitva tar­tó kiállításon 35 ország több mint kétezer vállalata jelentkezett 73 ezer négyzetmé­teres területen. A bolgár vendéglátók csaknem 800 gyár és üzem, 26 mezőgaz­dasági kombinát, 45 külkereskedelmi vál­lalat — köztük a hazai Ikarus — 6700 ter­mékét mutatták be, 44 ezer négyzetméteren A lipcsei és potsdami vásár után itt is nagy népszerűségnek örvendett az Ikarus új autóbusza (Fotó: Hauer Lajos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom