Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-22 / 249. szám
1986. OKTÓBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyő Az idő sodrában jó olykor olykor megállni, ha csak néhány percre is; nemcsak előrevetni tekintetünket, de egy kicsit akár körbe is nézni, netán visszapillantani. Az évfordulók általában jó alkalmat kínálnak erre. Egy este Liszt Ferenccel Egy régi élményemmel kezdem: volt egyszer egy film. címe — ha jól emlékszem — A kis karmester. Egy csodás tehetségű gyermekről szólt, aki azóta már neves dirigens lett, Roberto Benzi „alakította” főszerepét. Telt házakkal játszották a mozik, pedig témája valójában a komoly zene volt, igaz, csodálatos muzsika csendült fel benne többször is, felszárnyalóan; Liszt szimfonikus költeménye, a Les préludes. Még most is ez a muzsika csendül fel emlékezetemben, ha a filmre gondolok. A filmet ezúttal az juttatta eszembe, hogy hétfő este újra felcsendült az említett zene, méghozzá egy önálló est keretében, amellyel a 175 éve született Liszt Ferencnek tisztelgett a televízió. A „zenehétfő” teljes egészében Liszt géniuszáról szólott, méghozzá azzal a tiszteletre méltó és eltökélt szándékkal, hogy felkeltse iránta legszélesebb körökben az érdeklődést, hogy szélesítse e kivételesen szép muzsika útját tévénézők millióihoz; hogy aki hajdan — bárhová is érkezett — Európa nagy városaiba mindig kivételes tisztelet, sőt rajongás övezte, az találja meg napjainkban is a maga híveit. Talán ezért is került az emlékezés középpontjába — helyesen — a Liszt egyéniségét is jól képviselő, de ugyanakkor könnyen megközelíthető és befogadható Les préludes, méghozzá ihletett bevezetővel, amelyben Mihály András a tőle megszokott személyes varázzsal, nagyszerű be- leérzéssel és ugyanakkor végtelen szakmai pontossággal tárta fel a remekmű titkait. Ennél szakszerűbb, a laikusok számára szakszerűbb magyarázatát eddig a kérdéses zeneműnek aligha hallhattuk; megvilágítását annak, hogy a muzsika valójában a cselekvő ember, az emberi tettrekészség diadalát zengi. Mihály András jó pedagógus módjára minden eszközt megragadott, még táblai szemléltetésre is futotta kedvéből, hogy bennünket magával ragadjon. A tévé zenei klubjának ez a rendkívüli jelentkezése mély benyomásokat gyakorolhatott a nézőre; ami csodálatos : minden pillanatában érezhettük, hogy itt csak a muzsika fontos, Liszt muzsikája, annak bűvkörében vagyunk — előadók és nézők egyaránt. Egyébként nem is tudom, hogy a komoly zenének ez a népszerűsítő televíziós programja miért tűnt el a képernyőről, miért nem jelentkezik rendszeresen, ahogy azt régebben megszoktuk tőle. Az est folyamán megszólalt a Liszt-ügyek honi „prókátora” is, aki valamikor társaival egyetemben indította útjára az említett és most újra előbukkanó televíziós zenei klubot, a komoly zene ismeretterjesztésének fórumát. Most a Liszt nevét viselő társaság főtitkáraként beszélt azokról az eseményekről, amelyek az évfordulóhoz kapcsolódnak és ebben az esztendőben zajlottak, illetve zajlanak. Hazaiakról és kölföldiekről egyaránt szólott. És láthattunk dokumentumfilmet, amelyben nyomon követhettük Liszt magyarországi útjait, ellátogathattunk Szekszárdra, Sopronba, ahol többször is megfordult, és részletesen megismerhettük Eckhardt Mária értő kalauzolásával a zeneszerző hajdani pesti tartózkodásának helyét, az immár emlékmúzeummá átalakított Liszt-rezidenciát. Mert bár Doráti Antal, a világhírű karmester, aki szintén részt vett eble előtt I ben a több órás emlékezésben, Liszt jó értelemben vett világpolgár voltát ecsetelte, azért a zeneszerző büszkén vallotta hazájának ezt az országot, s a dokumentumfilm jó érzékkel ennek a ragaszkodásnak adta kétségtelen tanujeleit. Ebben a több tételes hétfő esti programban hallhattunk továbbá verset és dalt; olyat, amely róla beszólt, Baudelaire csaknem ismeretlen, Liszt iránti rajongását kifejező prózaversét Csernus Mariann olvasta fel, és olyat, amely ma íródott hozzá, a fiatal Baka István költeményét, amelyet Bodnár Erika szólaltatott meg. És még egy kis tiszteletlenség vagy ahogy a műsort vezető Czigány György illette, egy kis „liszt- telenség” is jól illeszkedett ebbe a színes összeállításba: a Szerelmi álmok zenéjére pompás paródia készült. A tartalmas „Zenehétfőt” végül a VI. Magyar rapszódia parádés elődásával Jandó Jenő zárta. Televíziónk valóban méltó módon emlékezett a 175 éve született Liszt Ferencre, s kétségtelen, mi nézők is méltó szeretettel tudunk ezek után gondolni is a nagy magyar zeneszerzőre. Kállai Ferenc varázsa Kállai Ferenc már 60 éves, mondhatjuk kijelentő módon, de őt látva és hallva, mondhatnánk kérdő hangsúllyal is, vagy feltételesen: már hatvanéves? Ugyanis aki ismeri őt, az tíz éve is olyannak láthatta, mint vasárnap este a vele készült beszélgetésben, amelyben a sorozat szándékainak megfelelően a színészi mesterségről szólott. Akkor látszott idősebbnek, tíz éve vagy most fiatalabbnak tíz esztendő múltán is? Aligha ez a kérdés, sokkal inkább az, hogy ő olyan művésszé érett, akinek művészete „kortalan”, aki művészi egyéniségével kiemelkedik, mondhatni fölülemelkedik „az idők árján”. Halhatatlansága nincs szolgai módon az idők múlásához kötve, jóllehet az idők során született az meg, és nagyon is kapcsolódik az idők múlásához, hisz a színész halhatatlansága egy-egy előadásban jelenik meg csupán estéről estére. Mégis Kállai oly módon vált, mes- tersógéneíc (Mlasszikűsává, hogy nála már a maradandó nemcsak egy-egy előadásban mérhető: kikristályosodott művészi egyénisége a garancia rá. Az az alázat például, amellyel a színészi mesterségről beszélt ez alkalommal is, s az a tehetség, amelynek mindig a legjavát képes adni akár kicsi, akár nagyobb, netán főszerepben; az a művész, aki közönség és művészet kapcsolatában a közönség tiszteletére teszi a hang- sV'ilyt, s aki ha színpadra lép vagy képernyőn jelenik meg soha nem olcsó lőrével elégíti ki közönségét, művészetének érett aszúborát kínálja mindig.^ Tapasztalható nyugalmát, ránk gyakorolt kellemes kiegyensúlyozottságát ez a belső tartás hitelesíti. Nincsenek sem művészi, sem emberi pózai: az ő jellegzetessége a póztalanság. Annak a művésznek az egyszerűsége ez, aki nemcsak érzi, tudja is, hogy mire képes, tisztában van nemcsak érdemeivel, de képességeinek esetleges korlátáival is. Bármily furcsa, nem a beszélgetés részletei — amelyet Kol- tai Tamás vezetett kérdéseivel — hanem az egyéniség összvarázsa az, ami megbűvölt ebben a Kállaival esett találkozásban. Talán, ha meg sem szólalt válnia, csupán nézett volna ránk sugárzó tekintetével, már abból is megérezhettük volna: olyan kortársunk néz ránk, aki messzire lát, és aki minden szenvedélyét, tehetségét azoknak áldozza, akikkel együtt él ebben a világban, hogy ők is messzebbre láthassanak: az emberi lélek mélyeibe. V. M. 175 óvó született „...hangok nagy tanárja” ÚttörO Vakáció-akció n Kalandos nyár sikere A Magyar Úttörők Szövetsége most gyűjti össze a Vakáció-akció programsorozatának tapasztalatait. Nyáron a táborozásokon és a lakóhelyi művelődési intézmények gyerekeknek szóló egy-két programján kívül nem sok rendezvény várja szervezetten az iskolásokat. Az úttörőszövetség ezért szervezte a kettős célú Vakáció-akciót: ennek programjaiban a befogadói élmény és az aktivitás egyformán érvényesülhetett. Szolnok megyében például Kalandos nyár címmel szervezett teljes szünidőt átfogó programot a Verseghy Könyvtár és a megyei úttörőelnökség. Azt tűzték ki célul, hogy az úttörők a nyári hónapokban — szellemi kalandokon át — megismerjék a megye közművelődési intézményeit. Ehhez kézhez kapták a tanév végén a kalandos próbatételeket meghirdető műsorfüzetet. Az alkotóképesség próbájaként illusztrációkat készíthettek a pályázó gyerekek a Móra kiadónál 1987-ben megjelenő három mű egy-egy részletéhez. Az űrhajózásról, a tudományokról vagy a művészetekről szóló, „próbatételek” sikeres teljesítéséhez könyvtárba kellett járniuk. A Szolnoki Művelődési Központ gyerekrendezvényein a nyáron négyezer tizenéves vett részt. 1986 kettős emlékéve Liszt Ferencnek: 175 esztendeje, 1811. október 22-én született az akkor Sopron megyei Do- borjánban (ma: Raiding, Burgenlandi, s 100 éve annak, hogy 1886. július 31-én Bayreuthban, hol hamvai mindmáig pihennek, lehunyta a szemét. Apja, Liszt Ádám az Esterházy-hercegek szolgálatában állt, maga is muzsikált, s felfedezve a gyermek zenei tehetségét, hatéves fia első zongoratanára volt. A nyolc esztendős Liszt már hatalmas sikerrel hangversenyezett. Bécsbe költözött a család 1822-ben, hisz Pesten akkortájt nem talált volna megfelelő pedagógust. Carl Czerny, Beethoven kedvelt növendéke fogadta Lisztet tanítványai közé, s felismerve ragyogó tehetségét, csakhamar ingyen tanította. Beethoven is hallotta egyik hangversenyét, 1823-ban négy tomboló sikerű koncerttel mutatkozott be Pesten. Liszt előtt hamarosan kitárul a nagyvilág s a fényes párizsi zenei élet. Barátságot köt Chopinnel, Berliozzal, a francia irodalom nagyjaival (Victor Hugo, George Sand, Stendhal köréhez tartozott), forradalmi eszmékkel ismerkedett. 1838-ban hírét véve a pesti árvíznek elhatározta, hogy jótékony hírű hangversenyek sorozatával segíti a károsultakat. Bécs és Pozsony után 1839—1840-ben Pesten tölt három hetet. Vörösmarty ódát írt Liszt Ferenchez 1841-ben. A fiatal zeneszerző elsősorban önmagának, zongorája számára komponált, megismerve népies műzenénket írja a Magyar rapszódiák első változatait. 1848-tól Liszt öt évig nem hagyta el Weimart. Akkoriban gyülekeztek köréje tanítványai, akik ettől fogva mindenhova követték, mint az üstököst a csóvája. Ekkor született az Esz-dúr és az A-dúr zongoraverseny, a pisai freskó ihlette Halál- tánc-vízió, a Les préludes, a Mazeppa, a Tasso. Az 1850-es évekből való a monumentális, a pianistákat mindmáig próbára tevő h-moll Szonáta, s az esztergomi bazilika felszentelésére 1855-ben írt, és egy év múlva tömérdek gán- csoskodás után elhangzott Ünnepi Mise. Leveleit olvasva megható, mily nagy felelősséget érzett a magyar zenekultúra fejlődésében meghatározó szerepet játszó Zeneakadémiáért. 1880-ban készült el a Zene- akadémia új épülete Budapest legszebb útvonalán, a Sugár-űton (ma Népköztársaság útja), benne Liszt pompás új otthonával, amelyet fényűzően rendeztek be a számára. A magyar zenekultúra két óriása, Bartók Béla és Doh- nányi Ernő a Liszt-tanítvány Thomán István osztályában érett nagy pianistává. A Zeneművészeti Főiskola félévszázados jubileumakor, 1925-ben veszi fel Liszt Ferenc nevét. Az 1933-as budapesti Liszt-hangverseny Fischer Annie világkarrierjének kezdete. A jelenlegi magyar Liszt Ferenc Társaság 1973-ban alakult meg, tagjainak száma közel ezer. A nemzetközi érdeklődés növekedésének jele, hogy külföldön is mind több Liszt- Társaság tevékenykedik. Az idei kettős emlékév nem egy megkésett Lisztkultusz kezdetét jelzi, hanem a csúcspontját mindazon mozgalomnak, amelyek az elmúlt 15—20 esztendőben célul tűzték ki. hogy felhívják a zenei közvélemény figyelmét Liszt Ferenc roppant művészi jelentőségére. A szolnoki zeneiskolában Ünnepi hangulatú hangverseny Tusa Erzsébet a szolnoki szimfonikusokkal Fotó: T. Z. Gyerekeik. felnőttek; tanítványon^ tanárok, szülők ültek együtt hétfőn este a Szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában ahol az idei bérleti sorozat első hangversenyére készültek a művészek. Különleges alkalom volt ez: hiszen felavatták a vállalati támogatásból vásárolt két Stei nway-zongo- ráit, s ezenkívül a Zeneakadémia is két zongorát bo- tsátott a szolnoki zeneiskola rendelkezésére — használatra. A hangverseny „nyitányaként” a növendékek virággal és zeneiskolai emblémáival köszöntötték a vállalatok megjelent képviselőit. Ezt követően Tusa Erzsébet adott hangversenyt. Először Liszt öt kisebb darabját mutatta be. Az Invokációt, majd a Bal- csiillagzatot (a mű akár Bartók Mikrokozmoszában is helyét kaphatna), aztán az Álmatlanul című művet mely egyetlen dallamot ismételget, mint amikor az embert egyetlen gondolat nem hagyja nyugodni; a következő darab, az Alomban volt, amely rnálr a zenei impresszionizmus, Debussy felé mutat; végül a Vilié d’Este szökőkút jai zárta a sort, amelyben Lisztet a hely varázsa, a természet és a víz mint ősi szimbólumok, a tisztaság jeliképei ihlették meg. Ezután Kodály Meditáció című, magas szintű, érzelem- dús gondolkodást tükröző alkotását mutatta be Tusa Erzsébet. Majd Bartók darabja. Az éjsziafca zenéje következett, amely a kozmosz finom kis dallamait, az éjszaka különös hangulatát 'hozta az aulába. Végül Debussy impresszionista műve, a Tűzijáték hangzott el. Szünet után a Szolnoki szimfonikus zenekar Báli József vezényletével. Tusa Erzsébet közreműködésével Liszt Haláltáncát mutatta be, amely a feltörekvő és a visz- szahúzó erőket is a maga viharos teljességében ábrázolja. A nagy sikerű hangverseny végén szűnni nem akaró vastaps hívta vissza újra meg újra a művésznőt, aki ráadásként Liszt Toccata című etűdjét játszatta el, méltó befejezéséül az estének.- kJ Baranyó-tárlat Sikeres finnországi kiállítása után — B aranyó Sándor Szolnok testvérvárosában, Riihimakfi új városi könyvtárában mutatkozott be, — most új tárlatra készül: a D|e|breoaná Agrártudományi Egyetem aulájában mutatja be legfrissebb müveit, a tárlat megnyitója: október 23- án 14 órakor. Sportolóknak, fUrdózöknek Szabadidőközpont az Sbölben Szabadidőközpontot hoznak létre Keszthelyen, a Balaton partján. Egyik részéta Helikon strandtól délre eső területen, egy kikötésre is alkalmas kis öbölben alakítják ki, elsősorban a vízisportok, a vitorlázás, a kajak-kenu és az evezés kedvelőinek. A meder kotrását elvégezték, s befejeződött a megszüntetett ládagyár épületeinek átalakítása is. Bennük hajótárolókat, öltözőket és mosdókat rendeztek be. Még az idén hozzálátnak a végleg bezárt szükségkemping helyére kerülő sportkombinát építéséhez. Jövőre már avatni is akarják a tenisz-, röplabda- és lábteniszpályákat. A fürdőzőkről sem feledkeztek meg. őket szabad strand és napozó várja majd. A helyi- tanács tervében klubház felépítése is szerepel, amelyben tekepálya, szauna, társalgó és könyvtár is helyet kap. A keszthelyi vállalatok, intézmények többsége, valamint a lakosság társadalmi munkával segíti az építkezést. Teljes egészében előreláthatólag az évtized végére készül el a Ba- laton-parti szabadidőközpont.
