Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-20 / 247. szám
1986. OKTÓBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Lenni vagy nem lenni „Amíg alszik az ember, legalább nem érzi az éhségei!" — részlet Szélpál Árpid A nagycsarnok környékén című riportjából, amely a Népszava 1930. május 18-i számában jelent meg Ojra a mozikban a Lengyel Menyhért-novella alapján készült Lenni vagy nem lenni című fűm. Csák éppen nem az igazi , csak éppen a mai mása! A történet — ha ugyan anmaik leihet nevezni a remek fikciót! — először még a háború alatt került a moziné- zök elé: a méltán világhírű német származású amerikai rendező Ernst Lubitsch forgatta a magyar író elbeszélése alapján. Egy kicsit „magyar” film is volt ez, hiszen az íróján kívül „szülőatyja” volt Rózsa Miklós, a zeneszerző, a tűnkével Kordia Vince, a díszlettervező. Máté Rudolf, az operatőr s a színész, Verebes Ernő. A film szinte egyik óráról a másikra lett világsiker. Nagyszerűen komponált játék volt, olyasmit vállalt fel amire nagyon nagy szüksége volt akkoriban az emberiségnek. Mondták, írták annak idején, hogy Lubitsch filmje hadosztályokkal ér fel. Ahogyan Chaplin „gyilkos” filmjei is. igaz, a bemutató előtt már kopott Hitler katonáinak nimbusza: moszkvai csata, majd a sztálingrádi 'katlan, de ne felejtsük: a Lenni vagy nem lenni még a sokat halogatott második front a D-map, a partraszállás előtt járta be az antifasiszta világot. Lengyel Menyhért és Lu- bitsoh olyan fonák helyzeteket teremtettek a német megszállók — a történet Varsóban játszódik — a fasiszta katonai és rendőri Olyan történet ez, amelyet jólesik a végén kezdeni: több szolnoki illetve szolnoki központú vállalat anyagi támogatásából a Szolnoki Bartók Béla Zeneiskola két Steinway márkájú zongorát vásárolt, 800 ezer forintért. Persze, mint minden történetnek, ennek is volt kezdete, amit 1983-ra datálhatunk: akkor adták át ugyanis a megyeszékhely új zeneiskolát. A zeneoktatást szolgáló intézmények — túl a növendékek hangszerismereteinek tanításán — jó, ha egy kicsit a város zenei kőrútjai is. Az úttörőházzal közös aula, az épület legnagyobb helyisége azonban sem esztétikailag sem akusztikailag nem volt alkalmas arra, hogy ott magas színvonalú hangversenyeket rendezzenek. Pedig az igény adott volt rá hiszen Szolnok komoly zenét kedvelői nem túl gyakran jutnak igazi hangversenyélményhez. A zeneiskola tanulóinak szülei között többen is akadtak, akik felajánlották a segítségüket ahhoz, hogy az aula hangversenyek tartására is alkalmas legyen. Deákné Blazsek Györgyi belsőépítész például tanácsokat adott az iskola vezetőinek a helyiség belső kialakításához, Turóczi István, a Tisza Bútorgyár főmérnöke vállalta, hogy a gyárban a szükséges faipari munkákat elvégzik, és csak a felhasznált anyag költségét számlázzák. Pódium és az akusztikát javító díszfal tehát már megvolt, „mindössze” olyan hangszerek hiányoztak, amelyek révén avatott művészek valódi élményhez juttathatják a közönséget. Ismét a szülők segítettek az ötleteikkel. Egy szó mint száz, a múlt tanév elején elindult anyagi. támogatásért a zeneiskola két vezetője, szelrvek számára, hogy abban csak tgyefogyotfcak lehettek! S éppen ez volt a legnagyobb funkciója annak a filmnek. Bizonyítani, hogy a király is lehet meztelen! Lu- bdtsch filmje sokkal több volt az ellenpropagandánál, azt bizonyította, hogy van nevetni való a német megszállókon, — hazugság a német fasiszták legyőzhetetlenségéről szóló nimbusz. A 'kései utód Alán Johsan nem tudom mit akart. Valószínűleg egy jó szórakoztató fűimet „csinálni”, amikor újra rendezte a Lenni vagy nem lenni sztoriját. Ez sikerült is neki, a nagy Lutoitsch talán megbocsátja haló poraiban : az új változat — mint film — semmivel sem rosz- szabb híres elődjénél. Csak éppen közben a világ változott meg. elég talán ha csak utalok rá: nem „húsbavágó” már a mondanivaló sém. Az előzőekből következően a „tálaláson” is változtatni kellett valamelyest az új Lenni vagy nem lenni rendezőjének, — el is marad az a fergeteges kacagás, amely a nagy előd-film bemutatását végigkísérte. Pedig a „stáb” most is remek, a színészek a Helyzetnek megfelelően komád iáznak... Csak hát akik látták Lubitsch filmjét óhatatlanul is összehasonlítanak — a tv is bemutatta! — akik meg nem. talán megelégszenek annyival amennyit Alán Johson mutatott. Ez nem kevés, csak éppen az eredeti volt sokkal több! — ti — Labáth Valéria igazgató és Lénártné Cser Magdolna közművelődési igazgatóhelyettes. Első útjuk — nem találomra — a Tiszamenti Vegyiművekhez vezetett, ahol kétszázezer forintot kaptak igényes minőségű zongora vásárlására azzal a feltétellel, hogy a zeneiskola növendékei és tanárai a vállalati ünnepségeket műsorral színesítik majd. Hasonló feltételek mellett adott a Víz- és Csatornamű Vállalat százötvenezret. — Nem mindenütt fogadtak bennünket egyforma lelkesedéssel — emlékezik Labáth Valéria —, de minden vezető megértette, hogy mecénások nélkül aligha képzelhető el magas színvonalú hangversenyélet Szolnokon. A felkeresett vállalatoknál belátták, hogy a szolnoki zeneiskola a város kulturális életének nélkülözhetetlen része, és hogy az iskola saját költségvetéséből nemigen jut új hangszerek vásárlására. Egy évben háromszázezer forint úgynevezett dologi kiadásokra fordítható pénze van, amiből fizetnie kell például az utazásokat, a fogyóeszközöket, a könyvbeszerzéseket, a hangszerek karbantartását. És ha már szó esett a számokról, nem érdektelen tény, hogy a szolnoki általános iskolás korú gyerekeknek mindössze öt százaléka jár zeneiskolába, és ez a beiskolázási arány nem éri el az országos szintet. Így ás (több — hatszáznegyven — növendéket 'oktatnák, mint amennyire — négyszázötven — a tantestület létszámából telik. Vagyis jelentős túlóráit, többletmunkát vállalnak a zenetanárok, ami számukra nem anyagi előny, mégsem válnának meg egyetlen tanítványuktól sem. I világ matril. Ét még félmillió lépés Iv-serozalok bemutatás elitt A vitáig nagyvárosaival, valamint hazai tájakkal ismerteti meg a nézőket az a két új fiilmsoroizat, amelynek forgatását a közelmúltban fejezték be a Televízió művelődési fősaerkesztőségének munkatársai. A világ metrói címmel októbertől havonta kerül a képernyőre az a sorozat, amely a városi közlekedés történetén és fejlődésén — valamint a városok mai, világszerte égető gondjain — keresztül segít bemutatni a nagyvárosok életét és mindennapjait. Az október 25-én látható első rész a metró „szülővárosálba”, Londoniba vezeti, el a nézőiket, a már elkészült további 12 fejezet állomásai egyebek között Moszkva, Becs, Párizs, Stockholm, .New York és Washington lesznek. Az egyébként 40—45 perces filmek a technika nem egyszer meghökkentő megoldásain kívül megismertetnek a metropoliszok helyzetével, érdékes emberekkel, a legjellegzetesebb életmódbeli különbségekkel, valamint a városok társadalmi, gazdasági és kulturális életével. És még félmillió lépés címmel a Televízió Natura saer- kesztősége készített új sorozatot. amelyet a dél-dunántúli Kék túra meghosszabbított útvonalán forgatott a nyolctagú csoport. A röpke kitérő után visz- sza a zongorákhoz: összegyűlt párszázezer forint, amikor a zeneiskola vezetői vették a bátorságot, hogy a fővárosban szétnézzenek jó márkájú hangszer után. A keresésben, válogatásban kitűnő szakemberektől kértek és kaptak segítséget, míg végül is ráakadtak két magánkézben lévő Steinway gyártmányú zongorára, amelyek félévszázada készültek, és amelyek előállításában gép még nem vett részt. A hangszerek műkincs-értékűek, és már ott díszelegnek a zeneiskola aulájában: várják, hogy megszólaltassák őket. Erre nem kell sokáig várniuk, hiszen ma este hat órakor megtörténik a bemutatkozásuk: a Liszt-évfordulók tiszteletére ünnepi hangversenyt rendeznek, amelyen Tusa Erzsébet zongoraművész indítja el a Steinway-ket remélhetőleg hosszú pályafutásukon. A hangversenyen közreműködik a Szolnoki szimfonikus zenekar Báli József vezényletével. A koncert kezdete lesz egy sorozatnak. Végül, de nem utolsósorban álljanak itt azok a mecénás vállalatok, amelyek képviselői természetesen meghívást kaptak a ma esti zongora-avatásra; amelyek nélkül ma nem lenne zongora-avatás : Tiszamenti Regionális Vízmű, Ingatlankezelő Vállalat, Cukorgyár (egyaránt 100—100 ezer forintot adtak), Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó (50 ezer), Vasipari Vállalat (20 ezer), Héki Állami Gazdaság Agroker (10—10 ezer), Martfűi Növényolaj gyár (30 ezer). A Papírgyár székeket vásárolt, a Mezőgép egyedi tervezésű ruhatári fogasokat, a Bőrtex pedig zongoratakarókat készített. —bendó— A törökszentmiklósi városi művelődési központ pincegalériájában nyitották meg Szélpál Árpád fotóinak kiállítását. Képi értékükön túlmenően máért fontosak számunkra a Törökszentmiklóson született, de az 1930-as éveik végétől Franciaországiban élő író, költő, fotói? Az elsődleges magyarázat Szélpál Árpád életútjában van. ö maga — egy hosszabb interjú keretében — így mondta el „fotóssá válásának” történetét. Az előzmény: a bátyjától kapott ajándékba egy fényképezőgépet. S most a történet: „Sem környezeteimben, sem iskolástársaim között egész Törökszentmik- lóson nem ismertem senkit, akinek fényképezőigépe lett volna... Abban az időben^ az első világháború előtti években, magunk kötötte rongy- labdával, magunk faragta bigével, lúdtollból vágott krumpli puskával játszottunk, és szappanihabból fújtuk a színes buborékokat a viláigba. A községnek egyetlen fényképésze volt. Ö örökítette meg az új párokat és az iskolaév végén az osztályokat. Csodálatos dolgokat fényképezhettem volna akikor;, a községi legelőiről hazatérő tehén- és disznósereget, az embervásáron álldogáló mezítlábas napszámosokat, a ibúcsúsokat, a hetipiacot, az országos vásárt. Lefényképezhettem volna Jász-Nagykun—Szolnok vármegye főispánját, aki pusz- taszakállasi kastélyából négylovas hintón hajtott be Tö- röikszentmiklósTia. De akkor még mindezt csak a szemem fényképezte, a gépem nem... ...Browning dobozommal készített fényképeimet egyszer megmutattam Kassáknak. Ez már 1926 táján történhetett... ő biztatott, hogy kevéske megtakarított pénzemen vegyek egy jó fényképezőgépet, és próbálkozzam meg a fényképezéssel. ...Lefényképeztem KassáSzomszéd megyék folyóiratai Gondolatok a film erotikájáról - Hangjáték Önéletírás „Egészséges-e az az erotika, ami a mai magyar filmművészet legfrisseb alkotókét, aztán a „Mutter”-!, Kassák anyját. Az olyan jól sikerült. hogy Kassák bekeretezte és felakasztotta a Sziget-utcai lakás falára. Hogy jól síjkerült, azon azt kel.1 érteni, hogy visszaadta a maiga természetes egyszerűségében, erejében, valóságában az öreg nénit. így kezdődött. Első riportom 1929 szeptemberében jelent meg a Népszavában Nyomortanyáik címmel. Attól kezdve több éven át minden héten a vasárnapi számban megjelent egy képes riportom. Döbbenetes volt, amit az életben láttam. Akkor értettem meg, hogy mire való az én fényképezőgépem. Nem arra, hogy „fényképeiket” csináljak vele. hanem arra, hogy bemutassam azt, amit látok, amit mások nem akarnak látni; az angyalföldi proletáréletet, a ferencvárosi Kiserdő homokbuckáiban, gödreiben élő kilakoltatottakat, a lágymányosi nyomorúságot, a pádon alvó munkanélkülieket, a munkára váró kubikosokat, a rongyos gyerekeket, akiknek tökmag vagy napraforgómag volt a táplálékuk. Attól kezdve a fényképezőgép ugyanazt a hivatást töltötte be a kezeimben, mint a toll, — írta Szélpál Árpád Albertini Bélának. Szélpál Árpád riportjai mind egy-egy vádirat volt az úri Magyarország ellen. Az írásait a szerző maga- Ikészítette fényképekkel dokumentálta. Került mindenféle fotós-manírt, valóban tény-képek voltak, amelyeket közreadott. A jelentős szociológiai értékű, a célszerűségnek nagyszerűen megfelelő fényképek szinte a csodával határosán átvészelték az elmúlt fél évszázadot, s hazánkban először tavaly a budapesti Dorottya utcai kiállítóteneim- ben szembesülhetett múlt és jelen. A nagy visszhangot kiváltott Dorottya utcai kiállításon sait jellemzi? Erotikusak-e a magyar filmek? Meddig merünk elmenni? A hazai közszemlélet mennyi erotikát engedélyez? Jellemző — erotikáról csak kérdéseket lehet feltenni!” — berzenkedik Sz. Mikus Edit kecskeméti népművelő a Forrás októberi számában. Sz. Mikus Edit ezúttal a „népi szexológus” szemüvegével nézte meg az újabb magyar filmeket — az Egészséges erotikát, az Idő van-t, a Szerelem első vérig-et, és a Falfúrót. A négy film által közvetített értékek sajátos szempontul elemzésére vállalkozik. Akik az ágyjelenetek felelevenítésére számítanak a folyóirat 7 oldalán keresztül, azoknak csalódniuk kell, mert a szerző nem a külsőségeket veszi szem- ügyre. Igyekszik mélyebbre hatolni, úgy, ahogy mélyre hatolnak a filmek, amelyekből nem hiányoznak az ágyjeha jelzésszerűen is, de a „tény-képeket” eredeti közegükben láthatta a közönség. Nevezetesen: a tárlaton a Népszavában közölt riportok egy részét is bemutatták. A törökszentmiklásii kiállítás sajnos, nem követte ezt a gyakorlatot így kevésbé tudja bemutatni Szélpál gazdag életművének igen értékes szakaszát, inkább csak — de tisztelet és köszönet azért is — Szélpál Árpád 1930-as években készült fotóit publikálja, a tárlat címének megfelelően. A „tény-képek” drámai erejét így sem csökkentette a rendezési, de a Tüntetés (1918), a Húsz vers (1927), a Versek (1977), a Keréknyom (1979), a Forró hamu (1984), az Öt év isten háta mögött (1985) és más művek szerzőjének hazai megismertetését jobban szolgálta volna a tárlat ha a rendezők az életmű egészébe ágyazva, az ahonnan vétetett elvének érvényesítésével mutatták volna be a fontos kor- és fotótörténeti anyagot. Ezt annál is inkább telhették volna, mert a költői, író, újságíró munkásságának legjobb hazai ismerője, dr. Fehér Imre — Törökszentmiiklóson él — könyvében évekkel ezelőtt közreadta Szélpál Árpád műveinek bibliográfiáját, így az említett Népszava riportok megjelenési dátumait is. Hangsúlyozzuk, minden félreértés elkerülése érdekében, hogy a kiállítás címét értelmeztük, tudjuk, nem az életmű egészének bemutatására vállalkozott a rendező Törökszentmiklósi Városi Könyvtár, de meggyőződésünk, hogy a hiányolt publikációk — Népszava, Lantos Magazin, stb. — másolatainak bemutatásával vált volna teljéssé az így. is megrázó erejű, esztétikai megjelenítésében is élményt adó tár- iát. (A kiállítás október 22-ig tart nyitva). Tiszai Lajos lenetek. Csakhogy a magyar filmbéli szeretkezések — ellentétben a pornóval — megnyugtatják, nem pedig felizgatják a nézőt — állítja a szerző. Bizonyára ez az elemzés „viszi” a kecskeméti folyóirat idei 10. számát, amelyben azonban természetesen még jó néhány figyelemreméltó írás található. Például Zalán Tibornak a Rádiószínház számára készült hangjátéka, Tóth Béla önéletírása vagy a kecskeméti művésztelep történetére való emlékezés. Izgalmasak, mert eligazíthatnak, vagy vitára késztethetnek az elemzések, az értékelések, ilyen például a magyar túszdráma (Végh Antal: Könyörtelenül) regényét tollára tűző Balázs Géza Írása. Nem kiugróan jó a Forrás mostani száma, egyszerűen — olvasható. — E — Meoéném vállalatok támogatták a vásárlást Ma este megszólalnak az új zongorák ünnepi Liszt-hangverseny a szolnoki zeneiskola hangszeravatólán
