Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-16 / 244. szám
1986. OKTOBER 16 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szoolallzmus megújulásának útja 15. Jl kölcsönös bizalom Beszámoló taggyűlésekre készülve Már három évvel az ellen- forradalom leverése után, 1959 decemberében, az MSZMP VII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója kifejtette: „A párt, mint tudvalevő, bizalommal és megbecsüléssel viseltetik a pártonkívüliek iránt. Őszintén,, közvetlenül és nyíltan szól a pártonkívüliek legszélesebb tömegeihez az eredményekről és a nehézségekről is. Három év alatt a párt és a pártonkívüld tömegek között éppen ez a nyíltság és őszinteség teremtette meg a kölcsönös bizalom nagy erkölcsi tőkéjét. A párt sikerei döntően attól függenek, hogy ezt a kölcsönös bizalmat a jövőben tovább erősítsük.” Hogy a kölcsönös bizalom milyen nagy erkölcsi tőke azt a magyar kommunista mozgalom negatív és pozitív értelemben már nagyon sokszor tapasztalta. És azt is, hogy milyen érzékenyen reagálnak a tömegek a bizalomra. Ha a vezetés részéről bizalmatlanságot tapasztalnak, bezárkóznak, ha bizalmat, feloldódnak, és bevonhatók a közös ügyek intézésébe. A bizalomteli légkörben a munka közben szinte elkerülhetetlen vezetési hibákat is másképpen ítélik meg, kijavítására esélyt adnak. Amikor viszont úgy érzik, hogy a vezetés mindentudónak képzeli magát, és csak parancsolgatásra, utasítgatásra képes, megvonják, elvesztik bizalmukat. Ennek a parancsolgatást elvető kommunista munkastílusnak kiformálásában, mint erről már szó volt az előzőekben, a kétfrontos harcnak volt meghatározó szerepe. A múlttal való leszámolásnak mintegy befejező aktusa volt az MSZMP Központi Bizottságának 1962. augusztus 14— 16-i határozata „A személyi kultusz éveiben a munkás- mozgalmi emberek ellen indított törvénysértési perek lezárásáról.” A koncepciós perek ügyében — állapította meg ez a határozat — 1953 óta volt több vizsgálat, azonban a teljes igazságot minden összefüggésében feltáró eljárás nem volt lehetséges, hiszen a rehabilitációt 1953—56 között éppen a perekért felelős személyek, vezető posztjaikat felhasználva, akadályozták. 1956 után pedig a munkáshatalom újjászervezése kötötte le a Központi Bizottságot. Most azonban mindenre fény derült, a határozat mélyen elemezte a törvénysértések nemzetközi és hazai okait, összefüggéseit, és ezek alapján a leginkább felelőseket, Rákosi Mátyást és Gerő Ernőt 17 társával együtt kizárta a pártból. (Rákosi Mátyás, aki 1956 júliusában a Szovjetunióba távozott, már életében soha sem tért haza Magyarországra, és 1971. február 5-én hunyt el Gorkij városában.) Az MSZMP tömegmunkájának jellemzésére, és a pártvezetés stílusára az évek során mindinkább elfogadott lett az emberközeli jelző. Ez az emberközelség azonban nemcsak hangot, magatartási formát fejezett ki, hanem elvi megfontolásokat is. Mindenekelőtt azt jelentette, hogy a pártnak nem elég csak egyszer megnyerni a tömegeket, hanem napról-nap- ra meg kell küzdenie az emberek bizalmáért, a tömegbázisért. A bizalom, a támogatás megnyerése azonban semmiképpen sem jelenthet elvtelen udvarlást, de azt sem, hogy a vitákat kerülik, az elfogadhatatlan nézeteket elhallgatják, megcáfolatlanul hagyják. Viták, nézetkülönbségek kisebb-nagyobb kérdésekben az évek folyamán mindig támadtak. Például a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, és persze a háztáji gazdálkodás eredményessége nyomán a munkásosztály, és általában a bérből és fizetésből élők körében újra és újra jelentkeztek parasztellenes hangulatok. Sőt még olyan hangok is hallatszottak olykor, hogy az MSZMP „nem munkás-, hanem parasztpolitikát” folytat. Máskor bizonyos puritánkodók — nem függetlenül maoista hatásoktól — a fogyasztás emelkedésétől, a „fridzsi- derszocializmustól”, pontosabban ezen keresztül állítólagos kispolgári mentalitás és hatások eluralkodásától féltették a szocialista társadalmat. Elsősorban az értelmiség körében újra és újra feltörtek nacionalista jelenségek is. Régi elvtársak az ifjúságnak — többnyire divatszokásokra visszavezethető — viselkedési tünetei miatt nyugtalankodtak. De nem egyszer az ideológiai frontra, még a kommunista értelmiség soraiba is behatoltak revizionista, sőt burzsoá eszmék, illetve ultrabalos, anarchista frázisokból táplálkozó nézetrendszerek. A pártvezetés — olykor időben ugyan kissé elmaradva a reagálással — sohasem tért ki a viták elől. Vagyis nem akármilyen egységre törekedett a tömegekkel, hanem olyanra, amelyben nem kellett elvtelen kompromisz- szumokat tennie. Mert persze kompromisszumok nélkül a bizalom megnyeréséért folytatott harcban sem lehetett előre lépni. A pártvezetésnek nemcsak az „abszolút igazságot”, még nem is csupán az ország, a dolgozó tömegek érdekeit kellett figyelembe vennie álláspontja kialakításában, és annak közlésekor, hanem számolnia kellett a tömegek tudatosságának színvonalával, nézeteik adott állapotával, és hagyományaikkal, szokásrend- szerükkel is. Hogy mindez a birtokukban legyen, a pártós kormányvezetés tagjainak jó kapcsolatot kellett kiépíteniük a tömegekkel, vagyis a szó szoros értelmében emberközelben kellett lenniük. Valóban ettől az időtől lett gyakorlat, hogy a párt vezetői gyakran járnak a tömegek között, és ott „birkóznak" a problémákkal. E kapcsolatokban igyekezett a pártvezetés érvényesíteni azt az 1956 őszén tett fogadalmát, hogy szabad, őszinte, szókimondó légkört alakít ki a pártéletben csakúgy, mint a szélesebb közéletben is. Ha nincs szabad légkör, akkor nem lehet megismerni a tömegek véleményét, és ez aláássa a bizalmat, akadályozza a tájékoztató és felvilágosító munkát, vagyis a megoldandó feladatokra való mozgósítást is. Viszont az is igaz, hogy a gyakorlatban a szabad véle- ménnyilvánítás határai köjegyében rül. különösen ha az a sajtóban, rádióban, televízióban történik, nézeteltérések is felmerülhetnek. Az világos, hogy a szocializmus ellenségeit nem illeti meg a szólás- szabadság, uszításuknak vagy romboló szándékú törekvéseiknek nem adhatunk fórumot. De az már megítélés kérdése lehet, hogy mi a véleménykülönbség, esetleg vitatható nézet, és mi a káros álláspont. Tudvalevő például: arra való hivatkozással, hogy ennek vagy annak a ténynek, jelenségnek szellőztetését az ellenfél kihasználhatja, az érintettek nemegyszer a jogos kritikát próbálják megakadályozni. Az elvek e kérdésben is világosak: a tömegeknek közük van, mindenről joguk van tudomást szerezni, ami ebben az országban történik; csak éppen a vezetés nem szerzett mindig érvényt ennek a hitvallásnak. E bizonytalanságok és hiányosságok ellenére a párt szava őszinte lett, hangja rokonszenves. Kevesebb lett a frázis, a „leg”-ek és általában a felsőfokú jelzők használata. Szóban, írásban és megjelenési formákban a hivalkodás, az eredmények el- túlzása és a nehézségek leta- gadása eltűnőben volt. És ezzel együtt a nyíltság, az önálló gondolkodás, a rátermettség és a gyakorlatiasság vált dicsért és javallt értékké. Kádár János 1960 májusában a Hazafias Népfront kongresszusán így foglalta össze, mit kell azon érteni, hogy a párt nem „uralkodik”, hanem hűen szolgálja a népet: „Pártunk mindenkori feladatának tekinti, hogy a kommunizmus eszméihez hűen, elvi engedmények nélkül, jól szolgálja a dolgozó nép érdekeit, és megvédje osztályellenségeink és a nemzetközi imperializmus mindenféle támadásával szemben. Az utóbbi években alapjában sikerült kialakítani a pártnak azt a helyes munkastílusát, amely egyedül alkalmas eszméink megvalósításához, amelynek lényegét tegnap is helyesen fejezték ki itt ebben a néhány szóban: mindig együtt a tömegekkel. Ez azt jelenti, hogy minden jelentősebb feladatot előbb meg kell tanácskozni a tömegekkel, a tömegeknek tudniuk kell, hogy mit, miért és hogyan kell megvalósítani, és azután cselekedjenek egy akarattal. így igyekezett dolgozni a párt a Hazafias Népfront-mozgalom keretében is, erre törekszik a jövőben is.” Nemes János (Következik: Leraktuk a szocializmus alapjait) Kisújszálláson Magyar—afgán barátsági gyűlés Tegnap az őszi szolidaritási aikoió alkalmából a Hazafias Népfront megyei bizottságának meghívására megyénkbe érkezett Sarwár Mangal, az Afgán Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete munkatársai kíséretében. A vendégeket Szolnokon Sándor László, a HNF megyei bizottságának titkára fogadta, akik rövid itt-tartózkodásiuk után Kisújszállásra utaztak. A nagykövetet a városi tanácson Ponyokai Bálint tanácselnök és Szepesi Gyula a városi pártbizottság titkára fogadta és tájékoztatta a város életéről. Ezután a Tisza II. Tsz gazdálkodásával ismerkedtek; megnézték az öntözőművet. a terményfeldolgozó üzemet. A téesz klubjában barátságig szolidaritási gyűlést rendeztek, amelyen tájékoztató hangzott el Afganisztán helyzetéről, politikai és gazdasági fejlődéséről. A gyűlést baráti találkozó követte, amelyen az afgán vendégék beszélgettek a téesz párt-, gazdasági-, tömegszervezeti vezetőivel és szocialista brigádok vezetőivel. Termeléskorszerűsités Gépgyártáshoz: robotok Üjabb és újabb ipari robotok üzembe helyezésével korszerűsítik a termelést a Kecskeméti Mezőgép Vállalatnál. Elsőként tavaly a kiskőrösi üzemegységben egy svéd li- cenc alapján készített, lengyel gyártmányú IRB—6 ívhegesztő robotot állítottak munkába. A kiskőrösi tapasztalatok felhasználásával a kiskunmajsai üzemegységben ebben az évben egy NSZK- gyártmányú ponthegasztő robot kapcsolódott be a termelésbe. A kiszolgáló forgató asztalt saját fejlesztéssel alakították ki a vállalat dolgozói. A jövő év első felében egy újabb robotot telepítenek Kiskunmajsára, az NSZK gyártmányú De-Vilbiss festőrobot az év második felében a tervek szerint már termel. A vállalat további fejlesztési elképzelései szerint Kecskeméten a közeljövőben osztrák licenc alapján egy komplett röbotosított hegesztő munkahelyet alakítanak ki. Az új technológiára az élelmiszeripari gépek gyártásánál a korrózióálló acélok magasabb követelményeket támasztó hegesztéséhez van szükség. Elérkezett az Ideje annak, hogy pártszervezeteink hozzálássanak évet záró számadásuk, a beszámoló taggyűlések előkészítéséhez. Igaz, még hátra van néhány hét számukra a helyi pártélet mérlegének elkészítéséig, de ennyi idő keli is ahhoz, hogy a tények tükrében és a leszűrt tapasztalatok alapján munkálják ki a következő év tennivalóit. Annál is inkább időigényes ez a felkészülés, mert a párttagok véleményének kikérése mellett a pártvezetőségek- nek igényelniük kell a pártonkívüliek széles körének értékítéletét is a hatókörükbe tartozó munkáhelyek helyzetének és feladatainak meghatározásához. A beszámoló taggyűlések előkészítése során lényeges, hogy a vezetőségi tagok körültekintő alapossággal beszélgessenek el a párttagokkal az alapszervezet munkájáról. Tevékenységüket, pártmunkájukat elemezve használják fel az alkalmat a pártfegyelem, a szervezeti, cselekvési egység erősítésére, a párttagokat foglalkoztató kérdések megismerésére. Akkor járnak el helyesen, ha a beszámoló taggyűlésieket megelőzően pártcsoport-érte- kezleteken összegzik a beszélgetések tapasztalatait, elemzik a pórtmegbizatások teljesítését és a pártápítés feladatait. Az üzemi és hivatali párt- vezetőségek az alapszervezeti taggyűléseket megelőzően összevont taggyűléseken, illetve küldöttértekezleteken számolnak be munkájukról, a beszámoló taggyűlések a jövő év elején lesznek. Magától érthető, hogy a pár talapszervezetek nap mint nap foglalkoznak a hatókörükbe tartozó terület helyzetével és feladataival, de minden fontosabb feladat átfogó és elemző mérlegelésére elsősorban a beszámoló taggyűléseken nyűik számukra lehetőség. Ez a tény magában rejti azt a veszélyt, hogy helyenként elvesznek a részkérdésekben i, figyelmük a kelleténél jobban megoszlik a feladatok között. Ezért az a helyes, ha a beszámolók központjában a gazdasági és intézményi munka pájrtirá- nyításának értékelése áll. Mindenekelőtt a XIII. kongresszus határozataiból adódó helyi gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásának mérlegelése szükséges. Ide tartozóan figyelembe kell venni, hogy a gazdaság élénkítéséhez helyileg miként sikerült biztosítani a politikai feltételeket, Figyelmet érdemel a termelés dinamikája, — magyarul szólva az. hogyan alakult a terv teljesítése, a gyártmányösszetétel. Érdemes szót ejteni arról, hogy az eredményeknek, illetve az esetleges visszaeséseknek mik voltak a szubjektív és objektív okai. A pártvezetőség beszámolója okvetlen térjen ki arra, hogy üzemükben gazdaságukban milyen az alkalmazkodó képesség, — példaként említve az új, illetve megszüntetett Az újítások ötéves mérlegét készítették el a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál. Az eredmény igen kedvező, fél évitized alatt megközelítően ezer ötlet, javaslat született, a; beadott szellemi termék jóval több mint egyharma- dát rövid idő alatt bevezették. Az anyag- és energiatakarékosságot, a munkavédelmet, a jobb, szervezettebb munkát, a munkaidőalap jobb, kihasználását szolgáló újítások népgazdasági haszna 23 millió forinttal meghaladta a negyedmilliárdot. Az újítók leleményes, tötenmékeket, az import kiváltására tett lépéseket, az exportfejlesztő pályázatot, az újítások és a műszaki fejlesztés helyzetét. Nem maradihat ki a beszámolóból a gazdálkodás hatékonysági mutatóinak elemzése. már csak azért sem, mert napjainkban nagyon is húsbavágó a fajlagos költségek alakulása, a kapacitás kihasználása és a termelékenység növelése. Jó alkalmat kínál az évi számvetés a nyereség, a személyi jövedelmek, keresetek és a teljesítmények közti összhang mérlegelésére, elgondolkodtató tapasztalaitok leszűrésére. Az előkészítés időszaka és a taggyűlés beszámolójának érdemi kimunkálása lehetővé teszi az alacsony hatékonyságú területeken az okok feltárását is. A párttagok joggal várnak választ a beszámoló taggyűlésen az őket foglalkoztató kérdésekre. Többek között arra, hogy a pártvezetőség megítélése szerint milyenek munkahelyükön a személyi feltételek, milyen a vezetés színvonala, hogyan alakul a munka és üzemszervezés, milyen a munkafegyelem, hogyan alakul a munkahely létszáma. A pártvezetőségek beszámolójának ki kell térni az életkörülményekre, a közérzet rétegenként megítélésére is. Mivel a pártalapszerveze- tek mindenhol az első vonalban, vagyis közvetlenül a dolgozók körében tevékenykednek, szerepük kulcsfontosságú, ezért a beszámoló külön fejezetét kell képezni annaki, hogyan tölti be szerepét az adott alapszervezet a felsőbb pártszervek határozatai végrehajtásában. E témát tárgyalva szót kell ejteni a párt vezető szerepének helyi érvényesítéséről, a párttagság aktivitásáról és fegyelméről Nyilvánvaló^ hogy minden pártái apszervezet sajátos körülmények között dolgozik, beszámolóját nem lehet uniformizálni. A pártmunka főbb feladatai viszont általános érvényűek, csak megvalósításuk alakul sajátosan, a helyi körülményektől függően. Ezért kell a beszámoló taggyűléseken — az említették mellett — értékelni az agitációs-propaganda munka eredményeit a tudatformálásban, a pártonkívüiliek körében kifejtett politikai munkát és nem utolsósorban az együttműködést és munka- megosztást a társadalmi szervekkel. Igen sokrétű martát, széles körű figyelmet igényel tehát a beszámoló taggyűlések előkészítése, a pártvezetőség beszámolójának kimunkálása. Jó fogódzót, nélkülözhetetlen kiindulópontot jelent viszont idei feladat- tervük áttekintésé, amely nemcsak az alapszervazetek vezetőségének nyújt segítséget, hanem megkönnyíti a párttagok véleménynyilvánítását, értékítéletét is az alap- szervezet éves munkájáról. rekvő munkáját hat és negyedmillió forint újítási díjjal honorálták. öt év alatt az újítómozgalomban másfélezer műszaki, fizikai munkás vett részt, ami annyit jelent. hogy csaknem minden második vállalati dolgozó feliratkozott a mozgalom pártfogolt- jai közé. A legsikeresebb alkotókat, ötletembereket az anyagi elismerésen kívül kitüntetésben is részesítették, negyvennyolcán kapták meg a „Kiváló újító”, „Kiváló feltaláló” cím különböző fokozatait. — sb — Negyedmilliárdos haszon Olajbányász-újítások
