Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám

1986. OKTÓBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kőszegen, a történelmi nevezetessé­gekben bővelkedő városban rendkívül nagy gondot fordítanak a műemlék és a műemlék- jellegű épületek felújítására és karbantartá­sára. A hiányzó házak helyére a város hangulatának megfelelő, az utcaképbe jól illeszkedő épületeket építenek fl diiporáma-fesztiválon Magyar siker Ausztráliában Magyar szerző nyerte az egyilk fődíjat az ausztráliai Brisbane városban rendezett Nemzetközi Diaporáma Fesztiválon. Tám László pécsi fotóművész „Kis vi­rág" című, természeti témá­jú sorozata a legmagasabb minősítést kapta a zsűritől. A magyar alkotó 1984 óta vesz részt a Bridfest (Bris­bane International Diapora- ma Festival) rendezvényein, mégpedig figyelemreméltó sikerrel. Tavalyelőtt az „Ab­lakok" című sorozata lett fesztivál díjas. tavaly az „Impressziók” cimű műve a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége (FIAP) díját nyerte el. Most érkezett meg az ötödik kontinensről Pécs­re az idei fesztivál elisme­rő oklevele és díja. Ez utóbbi egy eukaliptuszfából készült korong, közepén réz­ből formált eukaliptuszvirág. A szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában hét­főn nyitották meg azt a reprezentatív tab- lókjállítást, amely Liszt Ferenc életének főbb mozzanataival és műveivel ismerteti meg a látogatókat. Liszt művészi nagysá­gát Forrai Miklós, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára méltatta, majd a szolnoki Kodály kórus (képünkön) adott műsort Az első előadás október 28>án Irodalmi szabadegyetem A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, a TIT és a 6alé- riabarátok Köre ez évben is meghirdeti irodalmi szabad­egyetem-sorozatát. Az érdek­lődő közönség igényének messzemenő kielégítése cél­jából a szervezők kikérték az irodalomtanárok és részben a diákok véleményét. Így állt össze a Remekírók—remek­művek sorozat. Így szerepel a sorozatban Bulgakov, Ajt- matov, Gorkij, Camus, Joyce, Capote, T. Mann, Kafka, Marqez. Az első előadást Ka­marás István tartja: október 28-án 17 órakor. Rádiós müsorsorozat a konszolidációról Az 1956-os ellenforradalom utáni konszolidációs folya­mat legfontosabb mozzanata­it felelevenítő műsorsorozat kezdődött a Magyar Rádió­ban. A Forradalmi Munkás Pa­raszt Kormány, az újjászer­veződött párt mindent meg­tett annak érdekében, hogy tisztázza, mi történt 1956. ok­tóber 23-a és november 4-e között; elemezze az új párt viszonyát ezekhez az esemé­nyekhez. A sorozat mintegy száz tanú megszólaltatásával, s több rendkívül érdekes, korabeli hangdokumentum felhasználásával mutatja be e sorsdöntő napokat. Az első rész Egy szétzilált ország címmel idézte fel azo­kat az állapotokat, amelyek november 4-e után a köz- igazgatást, a termelést, s fő­ként az emberek hangulatát, gondolkodását, magatartását jellemezték. A Cselédek akartok lenni? című epizód, amelyet ma sugároznak, a falun lezajlott eseményekre emlékezik, s arra, hogy mi­ként reagáltak ezekre a .er- melőszövetkezetek, illetve az ott dolgozó emberek. Október 17-én, pénteken A munkás- tanácsok című adás a novem­ber 4-e után átalakult, illet­ve átszervezett munkástaná­csokat, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács tevé­kenységét, a kormány és a párt elleni harcát mutatja be. A negyedik részben — ok­tóber 18-án — a párt újjá­szervezésével együttjáró vi­tákat, a pártnak a konszoli­dációban játszott szerepét idézik fel. A befejező rész, Kibonta­kozás címmel október 20-án az ifjúságért való küzdelmet, az első eredményeket, a ter­melés megindítását, az 1957- es május 1-jét eleveníti fel. A sorozat az 1956 júniusában megtartott országos pártérte­kezlet eseményeinek megidé- zésével, illetve a kétfrontos harcot meghirdető határozat jelentőségének értékelésével zárul. '■smfifc Tallózás folyóiratokban Hírünk az országban A Szolnok megyei szövet­kezeti napok országos hírű­vé növekedett. Hogy meny­nyire számottevő volt a szö­vetkezetek életében e ren- dfezvénysorozat bizonyítja az is, hogy a Szövetkezet című lap 37. száma bő ter­jedelemben számolt be er­ről. Még mindig a szövetke­zeteiknél maradva, említsük meg a Szövetkezeti Kereske­delem idei, 4. számát, amely­be Barta Árpád írt cikket Stratégia és taktika az áfészekben. Az írásban a Szolnok megyei áfész-tervek is szerepelnek. Zöldiéi ü leti -ko nf er encia volt Szolnokon — írja a Népszva szeptember 12-i száma. A cikkből szó esik a városi parkok,, pihenőerdők és egyéb zöldterületek gon­dozó szervezeteinek mun­kájáról. Az Állami Gazdaság című lapban Horváth Lász- lóné az önelszámoló egysé­gek érdekeltségi rendszeré­ről értekezik. A Népszabad­ság szeptember 12-i számá­ból megtudhatjuk, hogy tíz­ezren dolgoznak a megye kisüzemeiben. Az ötlet 39. száma „pa­pucsba bújt". Méghozzá a Tisza Cipő lábbelijébe. Az utazás a papucsunk körül című írás minden bizonnyal tanulságos lesz mind a gyártóknak, mind a vevők­nek. A Népszabadság és a Magyar Hírlap — előbbi az 5-4, utóbbi a 27-i számában — hírt adott arról a tény­ről, hogy Szolnokon — kí­sérletképpen — rehabilitá­ciós bölcsődei csoportokat hoznak létre. A Magyar Hírlap Gyógytestnevelés- képzés Szolnokon — címmel adja tudtul e hírt az olva­sóiknak. A Szolnoki Papírgyár víz­gazdálkodása, a korszerű technológia, a vízellátás. a vízforgalom a témája a Pa­píripar 4. számának. Két anyanyelvi témájú írás is jelent meg szeptem­berben : Anyanyelvi konfe­rencia Szolnokon (Óvodai nevelés szept 7—8. sz.) és A. Gorkij nyelviskola Szol­nok megyében (MSZBT Ér­tesítő 4. sz.). Az előbbiben szó esett az anyanyelvi ne­velés közös gondjairól,, a nyelvművelés intézményén belüli és kívüli lehetőségei­ről. Az utóbbi a Gorkij Nyelv­iskola eredményeiről, az orosz nyelv oktatásáról szól, illetve összegzi a tapasztala­tokat jászberényi és a mart­fűi tapasztalatokat. A fegyveres erőket ünne­peltük szeptember végén, ebből az alkalomból több írás jelent meg lapjainkban, köztük Szolnok megyei ki­tüntetéseikről, az MHSZ-is- kolák hasznosságáról. Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Olvasószolgálata Holnaptól az flba-Novák teremben Varázslatos csendéletek A Képcsarnok Vállalat szolnoki Aba-Novák termé­ben holnap délután 16 óra­kor nyílik Keleti Jenő festő­művész kiállítása. A hatvan­hat éves mester varázslatos csendéletei és más alkotásai a hónap végéig láthatók. BIMM A tévé képernyője előtt Arckép —szoptőkke/ Vészi Endre hamarosan hetvenéves lesz. egészen pon­tosan október 19-én, tehát néhány nap múlva. Ezt ugyan a születésnapra ké­szült portréfilm előtt senki nem tudatta velünk, talán azért sem, mert még kissé korai volt ez a vasárnap esti köszöntő. Dehát jobb korán, mint soha. Aztán kellemetlen meglepetéssel is szolgált a Szép Szónak ez a kiadása: a Rádióűjságban előre meghir­detett tartalomból bizony csak a versek maradtak vé­gül és némi próza. Pedig az előzetes hírverésben -egyik írásának dramatizált változa­tát, és az általa írott filmek­ből is ígért részleteket a szer­kesztő. Ami természetes is, hisz Vészi életművének igen hangsúlyos és jelentős részét képezik a munkáiból készült filmek is, s hadd tegyem hozzá, tévéjátékai is. Sokan az Angi Vera című film alap­ján jobban ismerik őt, mint mondjuk a folyóiratokban közölt, majdan kötetekbe gyűjtött verseiből. Most mégis csak költemé­nyeit hallhattuk, csaknem kizárólag. Vagy talán épp azért született ez a döntés, hogy Vészi ismeretlen költői arculatát mutassák fel a portréban? Meglehet, de ez is csak találgatás. Épp ezért il­lett volna a nézőt, bennün­ket néhány szó erejéig tájé­koztatni e tartalmi változta­tás vagy tán azt is mondhat­ni csorbulás okairól. Így tán egységesebb lett a portré? Az ígért filmrészletek bevágása megtörte volna líraian benső­séges hangulatát? Mert az kétségtelen, hogy Gábor Pál rendező képekben is arra törekedett, hogy Vészi finom emberségű világát ad­ja vissza; ügyelvén arra is, hogy a versek, amelyeket Mádi Szabó Gábor és Moór Marianne szólaltattak meg, ne szavaltassanak, hanem egyszerűen csak olvastassa­nak fel „hétköznapian”, ter­mészetes közvetlenséggel. Gábor Pál jól ismeri Vészi írói karakterét és egyénisé­gét, hisz több közös munká­juk is volt, például a már említett és nagy sikert ara­tott Angi Vera. Így érzéke­nyen közelített a portréfilm alanyához. Jól választotta meg a helyszíneket, a szent­endrei táj a maga természe­ti szépségével nem csupán látványos háttérként szolgált, részévé vált a műsor hangu­latának; a műsornak, amely­ben egy olyan író beszélt hozzánk, akinek legékesebb erénye: a végtelen embersze­retet. Tollát a humánum pa­rancsa mozgatja, léte az em­berség, ahogy versében is mondja. Ezt érezhettük kö­tetlen vallomásából is, amelyben gyermekkorára, költői indulásának éveire em­lékezett, s évtizedek távolá­ból is melegen idézte Ady iránti rajongását, József Atti­lával való találkozását. Lényegében tehát élvezetes portréfilmet láthattunk, elte­kintve a már említett kissé zavaró szeplöktöl, és egy módszerbeli tévedéstől, me­lyet azért is szóvá kell tenni, mert hasonló programokban, olyanokban, amelyek versek­ből épülnek fel, gyakorta ta­lálkozhatunk vele; hogy tud­niillik, egy-egy költemény metaforáit, szóképeit meg­próbálják lefordítani a kép­ernyőn a valóságos képek nyelvére, a valóság megfele­lő naturális képeit adják hozzá, mintegy értelmező hátteréül. Ahogy ebben a portréfilmben is történt, ami­kor Vészi egyik verséhez, amelyben szappanfőző apjá­ról énekel, s az elhangzottak­hoz a fortyogó, éppen főzés­ben lévő szappan masszáját kapcsolták képekben. Nem állítom, hogy egyes táj- vagy természeti lírai vers eseté­ben nem elképzelhetetlen az ihlető természet képeinek és a vers metaforáinak összeve­tése, összejátszatása — akár egy tévéprogramban is. De Vészi Endre esetében, akinek költői világában a realizmus sajátosan szürrealizmussal párosul, azaz mindig van versében valami valóságon túli is, tehát lefordíthatatlan költőiség, ami egyébként a modern líra sajátja is, de ami ismerős a népköltészet­ből is, különösképp furcsa eredményt szül a képernyőn. Rosszul alkalmazott mód­szernek bizonyult. De hogy más példával is éljek, itt van az egyszerű és közismert nép­dal. a Márványkőből, már­ványkőből van a Tisza fene­ke kezdetű dalocska. Vajon képileg visszaadható lenne-e ez a szürrealisztikus költői metafora, ha valaki megpró­bálná lefotografálni a már­ványfenekű folyót — nevet­séges képtelenség. Hagyni kell a verseket magukért él­ni, hisz a jó vers tartalma még prózában sem mondható el hiánytalanul, lényege az, hogy vers. hogy kötött, hogy ritmusa, dallama van stb. Miért tartom én veszélyes­nek is a szóban forgó mód­szert? Mert sajnos azt sugall­hatja a nézőnek, hogy a mű­vészi alkotás mindenkor egy­szerűen csak a valóság má­solata. Nemcsak a versek, de egy festmény, egy szobor, egy film is és mindenféle alko­tás. Arra indít, hogy a vász­non is csak a7.t fogadja el „szépnek” valaki, ami úgy­mond hasonlít a valósághoz. Nem tartalmában, hanem megjelenésében, formájában. Visszakanyarodva a költé­szethez; hinni kell a szép szó erejében, már pedig a költői szó gyönyörűsége vitathatat­lan. önmagában is, képi mankók nélkül is megél, a képernyőn is. Jó példa rá a szombat esti Vers — min­denkinek. V. M. Ha hívnak, jövök ... Svájcban élő magyar karmester vezényelte a Szolnoki szimfonikusokat Zsúfolásig telt zenerajon­gó fiatalok kai-idősebbetek el az évad első hangverseny- estjén Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont színházterme. Itt adott koncertet a Szolnoki Szim- foniikus Zenekar a zenei vi­lágnap tiszteletére, amelyen Baranyai László zongoramű­vész működött közre. Ritka vendég vezényelte a zene­kart, Gulyás Béla. a magyar származású svájci karmes­ter. A műsor a bécsi klasszikus és romantikus nagyok mű­veiből állt. Először Beetho­ven F-moll nyitányát hall­hattuk. Hatalmas belső át­éléssel. harmóniával adták elő a bécsi klasszicizmus mesterének alkotását. Sza­badságvágyat. egyszerű errv béri eszméket foglal össze Beethoven ebben a talán szenvedélyesebbre írott da­rabjában — amelyet mégis magabiztosan, rutinosan tol­mácsolt a zenekar. Ezt követte Mozart C-dűr zongoraversenye, ez a nagy­szerűen összetett alkotás, há­rom léteiben. Ezerféle em­beri érzelmet fejez ki: a könnyed, dallamos, hajlé­kony ütemekben ott rejlik a későbbi drámaiság. a szo­morú borongás, majd az életvidám kedélyességben a későbbi démoni szorongás. Baranyai László zongoramű­vész nagy tudással és nagy­vonal ú könnyedséggel ját­szotta a szólórészeket, időn­ként ellensúlyozva a zene­kar lassúbb előadásmódját. Szünet után Schubert VI. szimfóniája csendült fel, amely ötvözte a kecsességet a komolysággal, a friss tán­cok ütemét a fájdalom mély hangjaival. A legnagyobb német dalköltő zenéjének gyökerei az osztrák népzené­ig nyúlnak vissza, hangula­tos táncainak dallamában fel is ismerhető ez. Oldott, romantikus irányzathoz tar­tozik ez a zene; s szimfóniái a dallami szépségekkel tűn­nek ki. Koncert után az öltözőben beszélgettünk a fáradt, de boldog karnaggyal. Gulyás Bélával, akinek édesapja. Gulyás György, a debreceni Kodály Kórus alapító tagja. — Hogyan alakult ez a pálya, amely messze vitte a szülőföldjéről? — Budapesten végeztem a Zeneakadémián, s akkor még itthon. Cegléden volt egy kamarakórusom. 1970- ben mentem ki Svájcba, ahol a baseli és a zürichi konzervatóriumban szerez­tem diplomát, mint kar­nagy. 1982-ben alapítottam Baselben az Űj Zenekart, amely a városban működő öt zenei társulat közül a leg­fiatalabb. 1983-ban dirigál­tam először meghívásra a Szolnoki szimfonikusokat, tehát most már nem volt ismeretlen a társaság. Szere­tek velük dolgozni, fegyel­mezett, figyelmes emberek. — Sok zenész van a csa­ládjában, .. — Nem sok. Budapesten él zongoraművész húgom, Gulyás Márta. A többiek mind matematikusok, Svájc­ban ismertebbek. Kisebb ko­romban én is az akartam lenni... — Otthon milyen zenét játszanak a legszívesebben? — Amilyet a közönség akar. Basel a klasszikus és egyúttal a modern zene ott­hona is. S mivel az öt ze­nekar szinte minden stílust játszik, a hallgatóság igé­nyes, értő emberekből áll. Az én zenekarom a klasszi­kusok műveit játssza főleg: Mendelssohn, Beethoven; Schubert, Weber alkotásait. A szolnoki zenekar em­lékkönyve előtte az aszta­lon. Egy pillanatig forgatja a tollat majd lendületes be­tűkkel kanyarítja: „Nagyon jó itt — ha hívnak, jövök!” Körmendi Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom