Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-30 / 230. szám

1986. SZEPTEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Eszmei, cselekvési egységben Lakatos Ernő könyve az agitáció időszerű kérdéseiről A Velünk élő történelem című televíziós sorozat készítői tegnap a szolnoki rádióstúdióban forgattak. Felvételt készítettek Demcsák Katalinnal és Kövér Gyulával, akik mindketten jelen voltak az 1956 november elején megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívásának közlésekor, amelyet a szolnoki stúdióból közvetítettek. Felvételünkön Dem­csák Katalin a forgatás előkészületei közben (Fotó: Mészáros) Az oktatási intézmények nyitottságáért Űj szervezet az iskolatanács A változások korát éljük. Ami tegnap még új és jó volt, az mára elavultnak hat. A gazdasági-társadalmi élet­ben is gyorsan változnak a körülmények, a módszerek. Szükség van tehát a jó tájé­kozottságra, a politikai, gaz­dasági ismeretekre és az együttes cselekvésre. Hogyan tudjuk azonban befogadni az újat, a jövőt? Ez sokat vita­tott téma. Mit lehet tenni, hogy az emberek felismerjék a változás szükségességét és magukévá tegyék az új mód­szereket. Milyen elvi alapról politizáljunk, fogadjuk el az újat? A pártnak van vilá­gos, közérthető programja, elképzelése a jövőről. Ahhoz, hogy magunkévá tudjuk ten­ni ezt a politikát, szükség van az emberek meggyőzésé­re. Vagyis meg kell velük is­mertetni a párt politikáját, a jó módszereket, amelyet ma­ga az élet kíván meg. Milyen legyen ez az agitá­ció, propagandamunka? Er­re próbál választ adni köny­vében Lakatos Ernő, pártunk Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának; vezetője. A kötetet a Kos­suth Kiadó jelentette meg a Meggyőzés az egységes cse­lekvésért címmel. A kötet tartalmazza azokat az írásokat és interjúkat, amelyeket a szerző különbö­ző lapokba írt illetve külön­böző lapoknak adott, vala­mint néhány előadását. Egy­begyűjtve teljes képet ka­punk a párt agitációs és pro­pagandamunkájáról, arról, hogy a párt milyen elvi ala­pon fejti ki véleményét az időszerű politikai munkáról. Az ideológiai munkák célja — mondja egyhelyütt Laka­tos Ernő — o párt eszmei-po­litikai egységének erősítése, befolyásának kiterjesztése, az ellenséges nézetekkel szembeni tudatos kiállás in­tellektuális bázisának gaz­dagítása, az önálló eligazo­dáshoz szükséges feltételek megteremtése. Célunk eléré­séhez gondosan számba vesz- szük azokat a gyengesége­ket is, amelyek akadályozzák ideológiai munkánk erőteljes Űj állandó és időszaki ki­állításokkal, változatos köz- művelődési programmal vár­ják a látogatókat októberben a hazai múzeumok, a most huszonötödik alkalommal sorra kerülő múzeumi és műemléki hónap rendezvé­nyein. Az elmúlt negyedszá­zad során immár hagyomá­nyos kulturális rendezvény- sorozattá vált múzeumi hó­nap legfőbb szándéka, hogy időről időre felhívja a fi­gyelmet a múzeumok tevé­kenységére, képet adjon a tervszerű gyűjtő- és feldol­gozó munkáról. Az elmúlt időszakban nemcsak a mú­zeumlátogatók száma nőtt folyamatosan, ha­nem gazdagodott a mú­zeumi hálózat, s kiépült a szak- és tájmúzeumok, a helytörténeti gyűjtemények rendszere is. Megkezdődött a jelentős nagy gyűjtemények és múzeumok műemléki hely­reállítása, s a korszerű mű­tárgyvédelmi szempontoknak megfelelő műszaki felújítása. Az idén új bemutatókkal, várják a közönséget a leg­nagyobb budapesti múzeu­mok. A budapesti Történeti Múzeumban, a Magyar Nem­zeti Galériában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban a hol­land kulturális napokhoz kapcsolódóan nyílnak tárla­tok, amelyek az elmúlt évti­zedek holland építészetét, az 1917 és 1931 között műkö­dő avantgarde művészcso­port, a De Stijl munkásságát, valamint a holland irodalom egy sajátos vonulatát idézik fel. A Munkásmozgalmi Mú­zeumban a neves művész és kibaintakoztalááát. Elenged­hetetlennek tartjuk a politi­kai-ideológiai érzékenység, a reagálókészség, a vitakészt- ség fejlesztését. E gondolatokhoz tartja ma­gát Lakatos Ernő, amikor ki­fejti véleményét az említett kérdésekben. Nem marad meg pusztán csak az ideoló­gia vagy az agitáció síkján, van mondandója a gazdasági fejlődésünkről, a gazdaság- irányítás továbbfejlesztésé­ről, csakúgy mint a műszaki fejlesztésről, a társadalmi haladásról, az ideológia, a köztudat, a közélet formálá­sáról. Természetesen mind­egyiket az agitáció, a propa­ganda, az ideológia oldaláról közelíti meg. Véleményt for­mál a politikai agitáció vo­násairól is. Hangsúlyozza, hogy a kommunista pártok­nak egyik fő eszközük a harcban, munkájukban min­dig az emberek meggyőzése, megnyerése, a tömegek kö­zötti politizálás, az agitáció volt. Ma sincs másképpen. Egyik beszédében pedig azt mondta el, hogy törté­nelmi, ismeret, történelmi tudat nélkül nem tudjuk iga­zán megismerni a mai valósá­got. Ezért szükség van múl­tunk jobb megismerésére, a történelmi tapasztalatok birtokbavételére. Egy másik felszólalásban viszont már a gazdaságfejlesztés segítésé­nek a formájáról beszélt, hangsúlyozta, hogy az agitá- ciónak, a propagandamun­kának lépést kell tartania gazdasági fejlődésünkkel. Ezzel kpcsolatban elmondta, hogy a jövőben az agitációs és propagandamunkában na­gyobb figyelmet kell fordí­tanunk a szocialista erkölcsi normák betartását elősegítő tudati nevelésre. A propagan­da határozottan álljon ki és bizonyítsa, hogy a gazdaság- irányítási rendszer tovább­fejlesztésében olyan társadal­mi környezetet kell terem­teni, olyan gazdasági kény­szert kell kialakítani, amely­ben szükségszerűvé válik a gazdálkodás eredményességét növelő módszerek bevezetése, az erőforrások ésszerű és ta­politikus, Bíró Mihály szüle­tésének 100. évfordulójára rendeznek új bemutatót, a Szépművészeti Múzeumban az európai grafika hat év­századából válogattak tárla­tot, a Természettudományi Múzeumban pedig a Halley- üstökös és a Vega-program címmel nyílik kiállítás. A műemlékvédelem ered­ményei és tervei is jelentő­sek. Az 1981-ben megindult kastélyprogram részeként hat kastély helyreállítása fejező­dött be, közülük az egyik leg­inkább figyelemre méltó a Vas megyei Káldy-kastély felújítása: itt a helyi lakos­ság támogatása is hozzájá­rult egy műemléki gyógy­szertár megmentéséhez. Meg­kezdődött továbbá a gödöllői Grassalkovich-kastély, az edelényi L’Huillier-kastély és az óbudai Zichi-kastély fel­újítása, valamint a budai, az esztergomi, az egri, a sáros­pataki, a soproni, a veszpré­mi és a visegrádi vár védel­mi rendszerének megóvása. A városközpontok rehabilitá­cióján belül Győrött. Pécsett, Debrecenben és Kőszegen kezdődtek jelentős rekonst­rukciós munkák. Szolnok megyében hagyo­mányosan a honismereti mozgalom eseményeivel bő­vül a rrí,úzeumi és műemléki hónap rendezvénysorozata. A Szolnok megyei megnyitót október 3-án (pénteken) Ti- szaföldváron rendezik: abból az alkalomból, hogy most 30 éve, hogy megalapították a Tiszazugi Földrajzi Múzeu­mot. A megnyitó ünnepség délelőtt tíz órakor kezdődik karékos kiaknázása, a jöve­delemteremtő képesség biz­tosítása. Nem kerül meg olyan ké­nyes kérdéseket, sem, mint a nyolcvanas évek kapitaliz­musa. Ezzel kapcsolatban egy elméleti tanácskozáson kifejtette: nem elég hajtogat­ni, hogy a kapitalizmus túl­haladott rendszer, szüli a burzsoáziát, reakciós, impe­rialista, hanem reálisan kell értékelnünk. Nem szabad abba a hibába esnünk, mint egyesek teszik, amikor túl­becsülik a kapitalizmus tar­talékait, lehetőségeit, figyel­men kívül hagyják a belső ellentmondásokat és a külső korlátokat. Vagyis reálisan kell értékelnünk, miközben gazdagítani és reálisabbá tenni a szocializmusról ki­alakult felfogást a közgondol­kodásban. Külön írásban foglalkozik a sajtómunkával. Hangsú­lyozza, hogy a tömegtájé­koztatásnak nagy szerepe van az emberek meggyőzésé­ben, a közvélemény formálá­sában. A jó tájékoztatás leg­főbb alaptétele: a nyugodt lelki ismerettel vállalhat!^, képviselhető politika adott. Semmilyen akadálya nem le­het annak, hogy a fő irány­vonal következetesen érvé­nyesüljön a sajtópolitikában. S mindehhez hozzáteszi: nem a tömegtájékoztatás mozgatja a világot, de gyor­síthatja vagy fékezheti az előrehaladást. Gyorsíthatja, ha melléáll mindannak, ami előrevisz — fékezheti, hogy minden dolognak csak a fo­nákját mutatja meg. Ha el­kedvetlenít, ha szürkít, és le­hangol. Tehát a szerző az 1983. és 1986. közötti válogatott írá­saival, előadásaival értékes segítséget, érvanyagot nyújt a propagandistáknak, s mind­azoknak, akiket érdekel a közvélemény formálása, a párt eszmei-politikai egysé­ge, akik keresik a meggyő­zés, a tömegek közötti poli­tizálás korszerű módszereit, agitációs vonásait. a múzeumban: ekkor nyílik meg az Őslények a szolnoki Tisza-tájon kiállítás. Fél tizenkettőkor a nagyközségi tanács házasságkötő termé­ben tudományos ülés kezdő­dik, melynek előadói a Tisza­zugi Földrajzi Múzeum tör­ténetét, eredményeit méltat­ják, s megkísérlik fölvázolni a múzeumi munka korszerű, a tudományos kutatásokat és a közművelődési tevékenysé­get egyaránt szolgáló mo­delljét. A tiszaföldvári megnyitó­val gazdag eseménysorozat veszi kezdetét a megye tele­pülésein. Kunhegyesen októ­ber 9-én településtörténeti tanácskozást rendeznek a nagyközség alapításának 700. évfordulója alkalmából. Ugyancsak tanácskozáson ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a jászapáti hon­ismereti szakkör. Több kiállítás is nyílik. A szolnoki Damjanich múzeum közművelődési termében, a Szolnok Megyei Levéltár gyűjteményében levő régi térképeket mutatnak be, a ti­szafüredi Kiss Pál Múzeum­ban természettudományi je­lentőségű kiállítás nyílik, Karcagon pedig a Kunok ré­gészeti emlékei Magyaror­szágon című kiállítást láthat­ják az érdeklődők. A múzeumi, műemléki és honismereti hónap esemé­nyeihez kapcsolódva számos ismeretterjesztő előadás hang­zik el, a múzeumok és kiál­lítóhelyek pedig múzeumi órákra várják a tanuló ifjú­ságot. A szeptember elsején ha­tályba lépett új oktatási tör­vény tervezetét már jóval korábban megismerték a pe­dagógusok, egyúttal a javas­lataikat is elmondták róla. Most, hogy a hatályba lépés óta eltelt egy hónap, a tör­vény végrehajtási utasítása­it tanulmányozzák, ízlelgetik az iskolákban: keresik a megoldás útjait. Kétségtelen, hogy még mindig felmerülnek bizony­talanságok, de nem ritka az olyan intézményvezető sem, aki — feltehetőleg az előző években szerzett kellemetlen tapasztalatai alapján — a törvény paragrafusainak né­melyikét fenntartásokkal fo­gadja. Nem minden alap- és kö­zépfokú iskolában tapsolták meg például az iskolatanács létrehozásáról szóló intézke­dést. Aggályaik alapja, hogy úgy vélik, a törvény az ed­diginél nagyobb beleszólási jogot ad az iskola munkájá­ba olyan kívülállóknak, akik pedagógiai felkészültség hí­ján természetesen nem hoz­hatnak szakmailag minden oldalról alátámasztott dönté­seket. De hát voltaképpen mi az iskolatanács lényege? A közoktatásban hagyományok nélküli szervezet célja a tár­sadalmi környezet és az is­kola kapcsolatának erősítése, az oktatási intézményeket Október 4-én jelentős ese­mény zajlik Szegeden, amely­ről a televízió is beszámol. Nyolcévi újjáépítési munkák után megnyílik a Szegedi Nemzeti Színház. 1719 május 2.1-én III. Ká­roly szabadsági évéiben enge­délyezte Szegeden színház építését. Az épületet 1735 augusztusi 1-én avatták, első magyar nyelvű előadásukat 1757-ben tartották. 1806 ok­tóber 18-án indult az első teljes évad. A Szegedi Nemzeti Szín­ház sok viszontagságot élt meg. 1879-ben a nagy árvíz pusztította el, az új 1800 fé­rőhelyes épületet 1883 októ­ber 14-én avatták fel a ki­rály jelenlétében,. Működé­se ráfizetéses volt. 1885 áp­rilis 22-én tűz pusztított, szerencsére a biztosító fize­tett, így már a következő év­ben ismét új épületet avat­tak, ezúttal 1500 férőhelyes nézőtérrel. A Tanácsköztársaság ide­jén, háromtagú direktórium irányította a színháza*: Ju­hász Gyula, Ocskay Kornél és Baróthy József. Rövid egy hónapig tartó munkásságuk idején olcsó jegyárak, mun­káselőadások jellemezték a színház működését. Ezután nehéz idők következtek, volt, segítő társadalmi erők ösz- szefogása. Ha ebben a for­mában újdonságnak számít is az iskolatanács, „csírájá­ban” régóta létezett. Hiszen aligha van az országban tár­sadalmi támogatásokat nél­külöző iskola, amelynek ne lett volna eddig is patronáló üzeme, gyára, s ne fordulha­tott volna bizalommal a kör­nyezetében működő gazdasá­gi, társadalmi szervezetek­hez segítségért. Az iskolata­nácsban mindezek a „mecé­nások” együtt szerepelnek majd; a Hazafias Népfront irányításával közösen dönt­hetnek az iskolának nyújtott társadalmi támogatás fel- használásáról. Véleménye­zési jogkörrel rendelkeznek az iskola munkatervének és a tanév rendjének meghatá­rozásában, a működési sza­bályzatnak az iskolatanácsot érintő rendelkezéseire, a pá­lyairányítási tevékenység ér­tékelésére és a tanulók egészségügyi ellátására. Talán mindezekből is ki­derül, hogy az iskolataná­csok létrehozása nem igazol­ja az aggályoskodókat, hi­szen a pedagógusok oktató­nevelő munkáját nem hogy nem akadályozza, sokkal in­kább segíti. Egyébként is a Hazafias Népfront helyi bizottsága, mint az iskolatanács társa­dalmi irányítója, az iskola amikor a színház bezárásá­nak gondolata ds felmerült. A harmincas évek újabb fel­lendülést hoztak. A felszaba­dulás pedig a színház újjá­éledését jelentette, hisz Bu- tyenko városparancsnok egyik első kérdése volt: van- e színház, és ha igen, miért nem játszik? A színházat 1945. augusztus 28-án államo­sították. Helyszűke miatt lehetetlen felsorolná, milyen előadáso­kat tartottak az évszázad alatt, emlékezzünk inkább néhány nagy névre az igaz­gatók, művészek közül. Az 1800-as évekből említsük Be­regi Oszkárt, Tóvölgyi Mar- gitot, Janovics Jenőt későb­biekből Fedák Sárit, Ódry Árpádot, Rátkay Mártont, Hegedűs Gyulát. A 40-es évek végétől már tájbemutatókról, kamara- színházi előadásokról, a 70-es években Stúdióról, Kisszín- házról. Zenés Színházról is szól a krónika. A felszabadulás óta eltelt négy évtized igazgatói, zene­igazgatói között találjuk Gi- ricz Mátyást. Lehotay Árpá­dot, Both Bélát, Lendvay Fe­rencet, Pál Tamást, Vaszy Viktort, Rübányi Vilmost, Oberfrank Gézát Rendezett igazgatójával egyetértésben határozza meg az iskolata­nács összetételét. Az elnö­köt, akinek személyére ket­tős jelölésben a Hazafias Népfront tesz javaslatot, a tagok titkos szavazással vá­lasztják meg. Ugyancsak a demokratikus elvek bizonyí­téka, hogy az iskolatanács maga határozza meg munka- programját és működési rendjét. A tagok között hi­vatalból szerepel az igazga­tó, s mellette a KISZ, az út­törőcsapat, a szülői munka- közösség, az iskola dolgozói­nak szakszervezeti szervé­nek és a diákotthon nevelő- testületének képviselői. A többi tagot az iskola felkéré­sére az érdekelt külső szer­vek, üzemek delegálják. Az intézmény nagyságától, sajá­tosságaitól függően a tagok száma tíz-húsz lehet, ügyel­ve arra, hogy az iskola kép­viselői legyenek kevesebben. Az iskolatanács fogalmá­val ezekben a hetekben is­merkednek és barátkoznak meg az érintettek, így tehát most még sem jó, sem rossz példát nem hozhatunk fel mutatóban. Annyi azonban bizonyos, hogy az új szerve­zeti forma működése várha­tóan fejleszti majd az isko­la nyitottságát, a társadalmi környezet és az iskola gyü­mölcsöző kölcsönhatását. a színházban, a többi között Szendrő József, Abonyi Ti­vadar, Adóm Ottó, Bozóky István Békés András. A ha­talmas színésznévsorból há­látlanság bárkit kihagyni, ezért azok közül soroljunk fel néhányat, akik már nem élnek: Ajtay Andor, Dajka Margit, Dómján Edit, Rajz János, Ráday Imre, Süli Ma­nyi. A magánénekesek között is jeles neveket találunk, például Bende Zsoltot, Kara­kó Terézt, Komlóssy Erzsé­betet, Lehoczky Évát, Mol- dován Stefániát, Gregor Jó­zsefet, Simándy Józsefet, Ré­ti Csabát, Zsadon Andreát, a magántáncosoknál a többi között Lakatos Gabriellát. A televízió 2-es program­jában október 4-én délután 18 óra 50 perckor vetítik az Egy színház száz éve című filmet. A színházavató ün­nepség kezdete 20 óra. Ün­nepi beszédet mond Pál Lé- nárd, az MSZMP KB titká­ra. A műsorban közremű­ködik Bessenyei Ferenc, Kál­lai Ferenc, Komlóssy Erzsé­bet, Mensáros László, Páger Antal, Simándy József, a Szegedi Nemzeti Színház mű­vészei, zenekara, ének- és balettkara, és a Szegedi Szimfonikus Zenekar. A ren­dező Sándor János. Gall Sándor Megyei megnyitó Tiszaföldváron II múzeumi és műemléki hónap eseményeiből B. J. Kameraközeiben A Szegedi Nemzeti Színház

Next

/
Oldalképek
Tartalom