Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

6 Nemzetközi körkép 1986. SZEPTEMBER 6. Szovjet—amerikai konzultációk Szeptemberi csúcsforgalom Kérdőjelek az óceánon túl Választási szelek fújdogálnak A mal „csapat”: Reagan elnök, Shultz külügyminiszter és Bush alelnök Felpörgetett konzultációs gépezet van rákapcsolva ar­ra a szovjet—amerikai haj­tószíjra, amely a szeptem­beri Shultz—Sevarnadze ta­lálkozó, s talán egy évvégi Gorbacsov—Reagan csúcs- értekezlet induló energiáját szolgáltatja. Washingtonban üléseznek a két nagyhata­lom fegyverkorlátozási szak­értői. Egy nappal előbb Genfben kezdődik konzultá­ció az atomkísérletekről. Még előbb Moszkvában Af­ganisztán, majd később Washingtonban a közép­európai haderőcsökkentés kérdése kerül terítékre. Bern a fegyverkezés techni­kai szakértőit várja és újabb konzultációk időpont-egyez­tetése is folyik. A konzultációk persze nem tárgyalások. Résztvevőiktől értelmetlenség eredménye­ket számonkérni, de az egyetértés útját egyengethe­tik, tisztázhatják a megegye­zés lehetőségét. Nem felesleges áttekinteni ezért, milyen szovjet—ame­rikai konzultációk folynak jelenleg, részint a tavalyi csúcsértekezlet döntései alapján, részint egy általá­nos világpolitikai együttmű­ködés hol ígéretes, hol kife­jezetten konfrontativ össze­tevőiként. A genfi szovjet—amerikai tárgyalások, tehát az űr- és az atomfegyverek témaköré­ben e hét végén Washing­tonban folytatják a legille­tékesebb szakemberek azo­kat a konzultációkat, ame­lyeket augusztus 11—12-én Moszkvában kezdtek. Emlé­kezetes, hogy Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan 1985 novemberében a genfi tár­gyalások munkájának meg­gyorsítása mellett foglalt ál­lást és érintkezési pontokat látót a felek atomfegyverei 50 százalékos csökkentésé­nek témájában, valamint egy olyan közbenső megol­dás felkutatásában, amely az A Kubai Kommunista Párt februárban lezajlott III. kongresszusa nagy figyelmet szentelt az ifjúságnak. Külö­nösen jelentős az Ifjú Kom­munisták Szövetsége (UJC) szerepe a párt káderután­pótlásában — állapította meg a Központi Bizottság beszámolója. 1981 és 1985 között az újonnan felvett párttagoknak 45 százaléka az ifjúsági szövetség sorai­ból adódott. Ezt a részese­dést a következő öt évben 70 százalékra kívánják emelni. Minthogy az új párttagok 30 éves korukig továbbra is tagjai az UJC-nek, ez erősíti a párt befolyását a fiatalok körében. Ezt a célt szolgál­ja az is, hogy a párt Köz­ponti Bizottságába 3 tagot és 9 póttagot az UJC funkcio­náriusai közül választottak. A fiatalok már készülnek az UJC 1987. április elején sorra kerülő V. kongresszu­sára. A rendezvényt össze­kapcsolják a szövetség meg­alakulásának 25. évforduló­jának megünneplésével. Az előkészületek során tanul­mányozzák a III. pártkong­resszus határozatát, és ja­vaslatokat dolgoznak ki a pártprogram decemberben sorra kerülő vitájára. A szövetség legfőbb fel­adatának tartja a fiatalok munkára, tanulásra és haza­szeretetre nevelését. Szoros kpcsolatot építenek ki a kü­lönböző korosztályú diákszö­vetségekkel és az úttörőkkel. A termelésben az UJC se­gítségével az utóbbi évek­ben a fiatalok új részvételi európai közepes hatótávol­ságú rakéták korlátozását érintené. A tavalyi csúcstalálkozón a felek megállapodtak ab­ban is, hogy szakértői szin­ten tanulmányozzák a nuk­leáris veszély csökkentésé­vel foglalkozó központok kérdését. E kérdéskörben Genfben eddig két konzul­táció zajlott le: május 5—6- án és augusztus 25-én. A Moszkvában és Washington­ban felállítandó és fontos katonai információcserére hivatott központok kérdésé­ről további eszmecsere vár­ható. Hasonló módon folytatód­nak az atomfegyver elterje­désének megakadályozásá­val foglalkozó rendszeres szovjet—amerikai konzul­tációk, amelyek legutóbbi fordulóját Moszkvában tar­tották július 28—augusztus 1. között, amikoris az atom- energetika biztonságával és az atomsorompó-rendszer erősítésével összefüggő idő­szerű kérdéseket vitatták meg. Genfben ültek össze a két hatalom atomkísérleti szak­értői, akik ugyanebben a svájci városban július 25. és augusztus 1. között folytat­tak eszmecserét, egyebek mellett az 1974—76-ban a földalatti atomrobbantások korlátozásáról aláírt szov­jet—amerikai megállapodá­sok ratifikálásának és ezzel hatályba léptetésének lehe­tőségéről. A vegyifegyverekről 1986 január végén kezdődtek meg a többé-kevésbé rendszeres szovjet—amerikai konzul­tációk. A második fordulót áprilisban, a harmadikat jú­liusban, a negyediket au­gusztus 18—20-án Genfben tartották. Míg itt a vegyi­fegyverek betiltását kimon­dó egyezmény előkészítése volt a téma, addig Bern a vegyifegyverek elterjedésé­fonmáit dolgozták ki. Az ipar és a mezőgazdaság leg­fontosabb területein jelenleg csaknem 11 ezer ifjúsági bri­gád mintegy 350 ezer 35 év alatti dolgozója tevékenyke­dik. Közülük több mint 125 ezer tagja az UJC-nek vagy a kommunista pártnak. Né­hány év óta különleges ifjú­sági brigádok is dolgoznak 23 fontos létesítményen, köz­tük a legnagyobb kubai acél­mű rekonstrukcióján, vala­mint a havannai nemzetközi repülőtér és kikötő építésén. A KKP III. kongresszusa az ifjúsági szövetség felada­tául tűzte ki a fiatalok ha­zafias és internacionalista nevelését és előkészítését a katonai szolgálatra. A Hon­védelmi Szövetség (SEPMI) segítségével különleges hon­védelmi feladatokra is ki­képzést kap sok fiatal. A kommunista ifjúsági szövetség további tevékeny­ségi területe az állami szer­vek segítése a fiatalkorú bű­nözés leküzdésében. A Pren- sa Latina hírügynökség meg­állapítása szerint azonban ez a jelenség nem széleskörű és Latin-Amerika egyéb terü­leteihez viszonyítva csekély. Nem utolsó sorban az ifjú kommunisták feladata a köz­reműködés a szellemi-kultu­rális élet fejlesztésében, hogy a fiatalok érdekesen és értelmesen töltsék el szabad­idejüket. Ebben 35 ezer ifJlü- sági klub és az úgynevezett népi kempingek (Campismo Popular) fejlesztését célzó program nyújt lehetőséget. Összeállította: Majnár József nek megakadályozását célzó szovjet—amerikai konzul­tációknak ad szállást. Szeptember 8-án Washing­tonban kerül sorra a máso­dik konzultáció a Bécsben 1973 óta folyó közép-európai haderő- és fegyverzetcsök­kentési tárgyalások témakö­rében. Az első konzultációt augusztus 6—7-én a szovjet fővárosban tartották. Szerteágazó konzultációs hálózat működik a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok között az úgynevezett regionális problémák tár­gyában. Már 1985 februárjá­ban Bécsben a közel-keleti helyzetről, 1985 májusában Párizsban Afrika déli részé­nek problémáiról, 1985 jú­niusában Washingtonban Afganisztánról, 1985 szep­temberében Moszkvában délkelet-ázsiai—távolkeleti kérdésekről, október—no­vemberben Washingtonban Közép-Amerikáról tartottak szovjet—amerikai konzul­tációkat. Ez a sorozat 1986 márciu­sában afrikai, májusban kö­zép-amerikai, júniusban ázsiai—távolkeleti tárgyú megbeszélésekkel folytató­dott, majd augusztus 27—28- án Washingtonban már kül­ügyminiszter-helyettesi szin­ten, összevontan tekintette át a két fél a dél-afrikai, a közel-keleti, a közép-ameri­kai és az Afganisztán körüli helyzetet, megállapodva ab­ban, hogy Afganisztán té­makörében Moszkvában újabb konzultációkat tarta­nak. Mindezeken a fegyverkor­látozási, biztonsági és regio­nális kérdéseken kívül ter­mészetesen konzultációkat rendszeresített a Szovjet­unió és az Egyesült Államok a kétoldalú kapcsolatokról is. A július 22-én, illetve még a szeptember 19—20-i Sevarnadze—Shultz tárgya­lások előtt újabb konzultá­ció keretében folytatják. Ferenc József másik titkos románca? Hajdanvolt I. Ferenc Jó­zsef és Schratt Katalin szín- művésznő hosszú, bensősé­ges kapcsolatáról könyvtár­ra valót írtak már össze. Ám az, hogy az apostoli császár­ikirálynak Schratt művésznő előtt is volt mái" heves vi­szonya — mégpedig utódok­kal —, ez (ha igaz) újdon­ság a javából. A bécsi Kro- nen-Zeitung naplókból és levelekből idéz, amelyeket az osztrák nemzeti könyvtár­ban őriznek. írójuk bizonyos Anna Nahowski, aki 1931- ben, 71 éves korában halt meg. A feljegyzések szerint a bécsi fiatalasszonyt a schönbrunni parkban, séta közben „szólította le” a nála a 30 évvel idősebb uralkodó. Az ismeretségből utóbb vi­szony lett: Anna elvált első férjétől, majd egy vasúti tisztviselő neje lett — akit kisvártatva Galíciába he­lyeztek . . . A szőke Anna az udvar­tartás diszkréten átutalt pénzéből pompás villát vett a schönbrunni palota szom­szédságában, s ott fogadta hódolóját. Általában reggel 5 óra tájban — Ferenc Jó­zsef közismerten koránkelő volt... A románcnak évek után őfelsége új szenvedé­lye, Schratt Katalin vetett véget, a boldogtalan Anná­nak csak újabb kerek ösz- szeg jutott, végkielégítés­ként. Anna szerint lánya, Hele­ne, s fia (akit történetesen Ferenc Józsefnek keresztel­tek) e kapcsolatból szárma­zik. Ki tudja? Helene Na­howski egyébként ismert: Alban Berg, a nagy osztrák zeneszerző felesége lett. Tíz éve halt meg, s ő- helyezte letétbe anyja naplóit, ame­lyeket most feldolgoztak. Merre tart az Egyesült Államok? Nincs nap, hogy a világsajtóban ne tennék fel ezt a kérdést. Nem neihéz megérteni, hogy miért Az Egyesült Álllamok gazdasá­gi erejénél fogva egészen ki­vételes, egyetlen más ország­hoz sem hasonlítható hatása van nemcsak a tőkés világ gazdaságára, hanem az egész világgazdaságra. Joggal írta a közelmúltban egy londoni kommentátor, hogy ha az USA megfázott, akkor a vi­lág tüsszög. És annál a kivé­teles szerepénél fogva, ame­lyet a NATO-ban és más ha­sonló szövetségi rendsze­rekben betölt, a nyugati ol­dalon mindenki másnál in­kább az Egyesült Államo­kon múlik, hogy visszatér­het-e az enyhülés, amelyet nem alaptalanul hasonlíta­nak a tangóhoz: két fél kell hozzá. Michigani erőpróba Kristálygömb hiányában nehéz a válaszadás arra a kérdésre, hogy mi a dolgok iránya az észak-amerikai kontinensen. Hogy milyen nehéz, azt egyetlen epizód is jól példázza. A közelmúlt­ban páratlan törvényhozási kompromisszummal új adó­törvényt körvonalaztak az Egyesült Államokban, amely hamarosan életbelép, s a legközvetlenebbül érinti az ország egész lakosságának gazdasági helyzetét éppúgy, mint a nagy amerikai kor­porációk üzletiberuházási stratégiáját. Ám amikor kör­kérdést intéztek az ameri­kai közgazdaságtudomány „pápáihoz”, hogy vajon a törvény meghozza-e az igazi fellendülést az ország gazda­ságának, e szaktekintélyek egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményeknek adtak hangot. Pedig ez csak egy részkérdés... ' Egyelőre tehát azoknak a mozaikkockáknak az össze­rakásával kell beérnünk, amelyek — ilyen vagy olyan módon illeszkedve — bizo­nyosan részei lesznek a hol­nap kialakuló összképnek. Az első figyelemreméltó tény: noha az elnökválasztá­sokig még jóval több mint két esztendő hátravan, a vá­lasztási küzdelem tulajdon­képpen megkezdődött. Tanúsítja ezt az a nagy figyelem, amellyel az Egye­sült Államok határain túl is az 1988-as választások „nyitóeseményét”, az augusz­tusi Michigan állambeli re­publikánus előválasztást fi­gyelték. Pedig tulajdonkép­pen nem is egy nagyihordere­jű eseményről szól, csupán egy bonyolult politikai fo­lyamat első lépcsőfokáról, amelynek során eldöntik, kik — pontosabban melyik re­publikánus politikus mellett elkötelezett delegátusok kép­viselik majdan ezt az álla­mot a köztársasági párt el­nökjelölő kongresszusán. Ezen a michigani versenyen George Bush alelnök -biztos győzelmet aratott azokkal szemben, akik — Jack Kemp New York-1 képviselő és Pat Robertson jobboldali tv-prédikátor — úgy döntöt­tek, hogy ellenében ott ring- be szállnak. Hogy ezt az „előselejitező” politikai mér­kőzést milyen fontosnak te­Jack Kemp, az egyik repub­likánus aspiráns I— Michi- ganban vereséget szenvedett kintette Bush, arra jellem­ző: a maga propagálására Michiganben egymillió dol­lárt fordított)» A Robertson — léggömb Amit az amerikai libe­ralizmus hívei a michigani eredményből a legnagyobb lelkesedéssel fogadtak, az a „Robertson léggömb” kipuk­kadása volt. Pedig a tv-tisz- teletes nem akármilyen sze­repet játszik az amerikai tö­megkommunikációban. „Ke­resztény Rádió Hálózata” ré­vén, amelynek élén áll, ma már évi 250 millió dolláros forgalmat bonyolít le, és po­litikai tv-show műsorával rendszeresen 28 millió ame­rikait ér el. Az igazsághoz hozzátarto­zik: Bush maga is több kér­désben Robertsonéhoz ha­sonló nézeteket kezdett han­goztatni, hogy megfossza ezt az ellenlábasát tömegtámo- igatásától. Az eredményt Lee Atwater, Bush politikai fő­stratégiája így körvonalazta: „Michigan félreérthetetlen üzenete, hogy a Bushot tá­mogató folyam a republiká­nus pártban egy mérföld szé­les és egy mérföld mély.” A republikánus párti hely­zetről szólva: az utóbbi idő­ben a sajtóban nagy csin­nadrattát kapott ama kezde­ményezés, hogy töröljék el az alkotmány 22. kiegészíté­sét. Ez lehetetlenné teszi, hogy egy elnök két négy­éves terminusnál többet tölt­sön a Fehér Házban. A 22. kiegészítést annakidején Franklin Delano Roosevelt páratlan sikere nyomán a köztársaságiak harcolták ki. A Reagan-kor vége? A demokratapárti oldalon 4 névvel lehet számolni, egyelőre. ®ary Hart szená­torral, az előző elnökválasz­tási kampány rövid ideig látványosan fénylő hullócsil­lagával. Mario Cuomo New York állambeli kormányzó­val, aki a párt 1984-es kong­resszusán nagyhatású és em­lékezetes beszédet mondott. Mindketten kifejezetten li­berálisak, kül- és katonapo­litikai kérdésekben is a je­lenlegi vonalnál józanabbak. Tőlük is lényegesen balra áll társadalmi és politikai kérdésekben Jesse Jackson tiszteletes, akinek fekete­ként nem lehetnek reális fehérházi esélyei. Ám vele mégis— tekintettel a néger lakosság számarányára és hagyományos elkötelezettsé­gére a Demokrata Párt mel­lett — feltétlenül számolni kell bármilyen kompro­misszumos pártprogram ki­munkálásánál. És végül ta­lán nem a negyedik helyen kellett volna — legalábbis a párton belüli esélyek szem­pontjából — emlegetni Char­les Robb volt virginiai kor­mányzót, a néhai Johnson elnök vejét, az egykori „viet­nami frontharcost”, aki azt hirdeti magáról; hogy „mérsékeltként” megóvhatja a pártot egy hasonló vere­ségtől, mint ami a legutób­bi elnökválasztáson érte. ' Természetesen, még egy korántsem bizonyos demok­rata sikerből is csak óvato­san lehet országos súlyú következtetéseket levonni. Hiszen az időszakos válasz­tásoknál mindig különös súllyal nyomnak a latba a lokális tényezők: helyi „fő­kérdések” és helyi szemé­lyiségek. Mindazonáltal el­gondolkodtató a U. S. News and World Report elemzésé­nek végkövetkeztetése: „Ha a szakértőknek igazuk van, és a demokraták visszahódít­ják szenátusi többségüket, akkor a november 4-i vá­lasztások a Reagan-kor vé­gét jelenthetik, két évvel az­előtt, hogy távoznia kell az Ovális Irodából”. A lap ezt is hozzáteszi: „A demokra­ta fordulat nagyobb mérték­ben tehetné középutassá az Egyesült Államok bel- és külpolitikáját, s emelett át­írhatná a holnap történe­lemkönyveinek Reaganról szóló fejezetét”. E sommázó mondat elején ott a szócska: ha. Ha netán így lesz, ha Reagannek a kongresszus mindkét házá­ban demokrata többséggel kell számolnia a második félidőben, úgy a következ­mények hatása túlmutathat az amerikai politikai színté­ren. Vajda Péter Kongresszusra készülnek az ifjú kommunisták Kuba A demokrata párti Mario Cuomonak is van esélye a Fehér Házba jutásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom