Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

1986. SZEPTEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A félhold árnyékában 1. Buda csellel, harc nélkül a töröké Számomra a társulat a színház Beszélgetés Egry Mártával, a Szigligeti Színház új tagjával Vegyünk elő egy térképet, engedjük szabadjára a kép­zeletünket és menjünk vissza két-három évszázadot az időben. Mekkora volt az a török birodalom, amelynek sere­gei 1526-ban tönkre zúzták a mohácsi mezőn a magyar hadaikat és utána el foglalták az ország jelentős hánya­dát? A félhold világított Ésaak-Afrdika fölött. Egyip­tom, Tripolisz, Tunisz és Algír a török birodalomhoz tartozott. Ugyanígy a blinden kori szultánnak fi- 'zetett adót Irak, a Vörös- tenger keleti partjának, a Krím-félszigetnek és a Öal kán-félszigetnek a la­kossága. Óriási katonai ha­talom tartotta rettegésben a török birodalom határán élő népeket, országokat, mert sa|ha senki sem tudhatta, hogy Konstantinápolyban ki ellen főznek támadó ter­veket a nagyvezér tanács­adód. Térjünk vissza a végzetes 1526-os esztendőre, amikor is IL Lajos király serege megsemmisült Mohácsnál, itt a túlerő diadalmasko­dik, míg 1541-ben a cselve­tés győz, mert ekkor amíg Szulejmán szultán Budán kívül fogadja a kis János Zsigmond .gyerekkirályt, és három gyámját, addig a tö­rök katonák Buda nyitott kapujain, mintha csak a palotákat bámulnák, békés szándékot színlelve besétál­tak a Várba és amire a megtévesztett őrök, polgá­rok észrevették, már min­den kaput, teret, kereszt- utat elfoglaltak. Harc, pus­kalövés nélkül. Ekkor senki nem sejthet­te, hogy amilyen könnyen jutott Buda a török birtoká­ba, olyan nehezen tudják majd a keresztény hadak 145 esztendő múlva vissza­foglalni. Csaknem másfél évszázadig a félhold ragyo­gott a Duna magyar partja fölött. Amikor a törökök fortéllyal megszerezték Bu­dát, a janicsárok parancsno­ka lovas hírnökökkel adta a lakosok tudomására: — A hatalmas Szulejmán császár parancsolja, hogy a városban mindenki tegye le a fegyvert és maradjon otthonában. Aki nem enge­delmeskedik, annak levág­ják a fejét. A polgárok megrettentek, és nem mertek szembe­szállni a turbénos katonák­kal. Ezzel megkezdődött a törökvilág Budán. A város megváltozott, ezt jól érzé­kelteti Reinhold Lubenau Az egykori budai városháza, Hadik András szobrával kőnigsbergi utazó naplójá­nak részlete: . .A házak és paloták, amelyekből rendkívül sok volt valaha, jobbára dűle- deznek, megtámasztva álla­nak. Mert ha a törököknek lovaik számára helyük van, azzal sem törődnek, hogy házaikba behull az eső. A tekintélyes épületeket pusz­ta hiúságnak tartják... Nem nagyon törődnek azzal, hogy a házakban egerek, gyíkok, menyétek, skorpiók te­nyésznek, mert ők a háza­kat, mint zarándokok, át­meneti szállásnak tartják... Nagy uraik azonban szép kerteket is csináltatnak, ezekben fényűző fürdőket építtetnek”. ■ A törökökre emlékeztet­nek a később feltárt leletek, így például a hajdani Pa­sa szeráj romjai. Aki el­megy a mai Vármúzeumba, az megláthatja a török mű­vészet, a fegyverkészítés, az iparművészet sok remekét. Budát azonban rengeteg kár érte. 1578. Drámai esztendő. Ekkor a villám belecsapott laz egyik palotába, ahol a törökök lőport tároltak. A budai palota kövei, amint ezt Zolnay László, „A budai vár” című könyvé­ben is olvashatjuk, a Duna jobbpartjától átrepültek a balpartra, szétszakították a folyamon létesített hajóhi- dakat. Növelte a bajt, hogy a robbanás nagy tűzvészt okozott. Ilyen csapás még nem érte a palotát és a kör­nyező épületeket. Aki ek­kor látta a várost, hihetet­lennek tarthatta a korábbi itáliai mondás igazságát: „A kerek világnak három város a gyöngye: Velence a vizeken, Buda a hegyekben, ‘és Firenze a síkságon.” A lőportár robbanása pedig nem is Buda romlásának a vége hanem éppenséggel a kezdete volt. ! 1591-ben Rudolf császár követe ajándékokat vitt III. Murád szultánnak. A diplo­mata kíséretében utazott .Vratiszláv, egy nemes cseh fiatalember is, aki ezt je­gyezte fel budai élményei­ről: „Régen Buda külvárosai­ban is szép épületek emel­kedtek, régi magyar kirá­lyok és főurak lakóhelyei. Ma már csak romok látható­ak. Ami pedig még fennma­radt és némileg lakható, az kaszárnyául szolgál. A ka­tonák szegények, alig kap­ják meg mindennpai, szük­ségletüket. Nincs otthon mit őrizniük. Ha a tető vala­melyik részén átcsorog a .víz, akkor ahelyett, hogy megjavítanák, áthuircolkod- naik a ház másik végébe, ahol még száraz helyre vet­hetik fekhelyeiket.. A cseh fiatalember elis­meréssel ír a török fürdők­ről, amelyeket ki is próbált és feljegyezte, hogy kilenc kerek fülkében sárgaréz csapokiban folyik a hideg és meleg víz. Fontosabb per­sze az — mert Rudolf csá­szár és magyar király kém­feladattal küldte embereit Buda várába, — hogy meg­számolták. harminc ágyú védi a falakat és az egyik­nek a csövébe még egy em­ber is beleférne. Feltűnt Rudolf emberei­nek a török állandó készü­lődése, a várható újabb harcokra. Mindenütt látták malmukat, amelyek lőport készítettek, erődöt építettek és nagy fegyverraktárakat Rudolf császár és király ajándékokat küldött a tö­rök szultánnak, de ez nem csillapította Konstantiná­poly támadó kedvét, megin­dultak a kisebb-nagyobb tá­madások. 1596. III. Mohmed szultán személyesen vezette hadait magyar földre és el akarta foglalni Eger várát. A vé­dők nem voltak olyan egy­ségesek, mint 1552-ben, amikor Dobó irányította a katonákat. Eger falait csak kevés magyar, de annál több német, vallon és len­gyel próbálta védeni a túl-, erővel szemben. 1 A katonák, amikor felrob­bant egy lőporos hordó, gyá­ván viselkedtek. Nyáry Pál parancsnokot megkötözték és a várat átadták a tö­röknek. Szomorú esemény a magyar' várak történetében. A hadiszerencse azonban forgandó. 1596. október 26- án, tehát tizenhárom nap­pal Eger eleste után, Mező- keresztesnél összecsapott a császári haderő a törökök­kel. Ibrahim nagyvezér csapatai győztek ugyan, azonban súlyos veszteségeket szenvedtek. Nincs hosszabb fegyvernyugvás a magyar- országi háború ide-oda hul­lámzásában. 1598-ban a császári és királyi csapatok elfoglalják a törököktől Győrt és fel­vonulnak Buda ostromára. Molnár Károly A Táncsics Mihály utca (Szentgyörgyl Martna felvételei) (Folytatjuk) Két hete sincs, hogy a Szolnoki Szigligeti Színház évadnyitó társulati üléséről közöltünk lapunkban tudósí­tást, amelyben — egyebek meÉett *— megjegyeztük, hogy jelentős művészi erők­kel gazdagodott a társulat, lett légyen szó rendezőkről, vagy „játszó személyekről”. Az évadnyitó óta zajlanak a színházban a csöndes hét­köznapok — ideértve termé­szetesen a szombatokat és a vasárnapokat is. A feszített munkatempót megköveteli a korábbi évekhez képest ese­ményekben gazdagabb színi idényt ígérő műsorpolitika éppúgy, mint a bemutatás­ra szánt művek iránti tisz­telet. (Lapunkban a követ­kező napokban, hetekben — egy-egy készülő produkció apropóján — igyekszünk be­mutatni a társulat új tag­jait, megszólaltatni szerep löket, rendezőket.) Hogy a sort Egri Mártával kezdjük — nem szorul külö­nösebben magyarázatra. A Vígszínházban esztendőkön át bizonyította tehetségét — miközben testvére, Egri Kati Szolnokon vált Jászai-díjra érdemes, érett művésszé. (Egri Kati az 1984—85-ös évad végén vált meg a Szig­ligetitől.) És persze az sem jelentéktelen tény, hogy Eg­ri Márta játssza az Ács János rendezésében október 3-án bemutatásra kerülő Bánk bánban Melindát, majd a Rátonyi Róbert irányításával készülő Csárdáskirálynőben Szilviát. — A laikus azt gyaníthat­ná, hogy e szerepek kedvéért szerződött Szolnokra. Hol­ott ez nem így van. — Persze, hogy nem, hi­szen, amikor aláírtam a szer­ződést a szolnoki színházhoz, az idei évad műsortervének legföljebb a vázlata készül­hetett el. Nem épületet, nem várost, nem szerepeket vá­laszt az ember, ha néhány esztendőt eltöltött a színi pá­lyán, hanem társulatot. Szá­momra nyilvánvaló volt, hogy itt valami új, valami jó do­log készül. Nem panaszkod- hatom a Vígszínházban töl­tött évekre, de.., Hőbbet! mást is akartam játszani. — Tehát mondhatjuk úgy, hogy az újabb megmérette­tés igénye hozta Szolnokra? — A „talán több is van bennem” kételye mindig ott munkál az emberben. Ki kell próbálnom tehát, meny­nyi van bennem. S erre egy újat vállaló, ugyanakkor jól szervezett társulatban van lehetőség. — A testvére példája, szolnoki sikerei mennyiben motiválták? — Közvetlenül semmikép­pen sem. Ügy igen, hogy Ka­ti révén nem idegen a hely, sok kolléga régi ismerősöm. — Egy formálódó szerep­ről, előadásról, különösképp egy hónappal a bemutató előtt, fölösleges bármi lé­nyegbevágót is kérdezni. Mégis: hol tartanak a Bánk bán előkészületei, s ön hogy birkózik Melindával? — Emlékpróbák folynak, reggel-este, néhány napja a színpadon vagyunk. A pró­bák szellemi intenzitása igen nagy, a hangulat jó. Erről többet most nem tudok és nem is szeretnék mondani. — Köszönöm a beszélge­tést. Vágner János Fotó: Nagy Zsolt Az Ernst Múzeumban Holland kiállítás Az Ernst Múzeumban ok­tóber 3-tól 26-ig fiatal hol­land képzőművészek alkotá­sait tekinthetik meg az ér­deklődők, a Magyar Nemzeti Galériában október 7. és no­vember 3. között az 1917-ben alakult holland folyóirat, a De Stijl munkásságát bemu­tató reprezentatív képzőmű­vészeti tárlat látható, a Bu­dapesti Történeti Múzeum­ban pedig október 24. és no­vember 23. között a modern holland építészet és városter­vezés 40 évével ismerkedhet­nek meg a látogatók. A hét filmjeiből Hitchcock nagyon nagy já­tékos. Nemcsak azért, mert a harminc évvel ezelőtt ké­szült Hátsó ablak című film­jének játszási jogát néhány évtizedre felfüggesztette ... Jól jön nekem a siker halá­lom után is, gondolhatta iga­zi Hitchcock-i észjárással. De nyilvánvaló, hogy anyagi okai is voltak a Hátsó ablak „átmeneti nyugdíjaztatásá­nak”. De hát — bármennyire is jellemzőek ezek a világhírű rendezőre — a művész nem ettől a különcségtől művész, egészen másért fontos szá­munkra. Mert a filmjeiben is nagy, mondhatnánk na­gyon nagy játékos. Az „ege­kig” emeli izgalmunkat, majd szinte elaltat bennün­ket. Hitchcock nemcsak az izgalom-, de az unalomkel­tésnek is művésze. Nyilván lesz valamikor egy ilyen fo­galom is: Hitchcock-i una­lom. Valami olyasfélét je­lent, amikor egyetlen pilla­nat alatt elfelejtjük, hogy az imént még ásítoztunk. De ha mégis eszünkbe jut majd előbbi unalmunk, elszégyell- jük magunkat: ilyen fogva- cogtató film nézése közben unatkozni?! Meg se gondol­juk: ez a fogvacogtató film egy-két perccel ezelőtt még maga volt a tömény unalom. Sorshelyzetek Új sorozat a rádióban Sorshelyzetek címmel 10 részes dokumentumsorozat kezdődik a rádióban ma. A politikai adások főszerkesz­tőségének új műsora a közel­múlt magyar történelmének mintegy másfél évtizedes korszakát, a szocialista épí­tés első időszakát idézi fel neves személyiségekkel foly­tatott interjúkkal. Az 1948 és 1963 közötti évek jelentős eseményeit, sorsfordulóit a társadalmi politikai közélet legkülönbö­zőbb posztjain álló kortársak visszaemlékezései során más­más oldalról világítja meg a sorozat. A személyes hangú beszélgetések alkalmával a riportalanyok — Apró Antal, Biszku Béla, Nagy Tamás, Grósz Károly, Horváth Már­ton, Nonn György, Marosán György, Barcs Sándor, Rényi Péter és Benke Valéria — nemcsak a politikai esemé­nyek hátterét, hanem saját tapasztalataikat, szubjektív élményeiket is felelevenítik, átfogó képet nyújtva e kor­szak ellentmondásokkal teli világáról. A Vámos György szerkesztésében készült, fél­órás interjúkból álló sorozat riporterei: Rapcsányi László, Mester Ákos, Bölcs István, Szente László, Farkas Zoltán és Zeley László. Hátsó ablak A Hátsó ablakban is úgy ját­szik velünk a rendező, ahogy akar. Kitalál és elénk tálal sze csak annyit, amennyit a játékos kedvű rendező enge­délyezett számunkra. egy remek történetet a nagy­szerű James Stewart segítsé­gével. A népszerű színész ez­úttal egy törött lábú fotóri­porter, aki kényszerű pihe­nőjét igen nehezen viseli. Hiába, más életformához szokott, nem a tolószékhez. „Kínjában” kukkolásra vete­medik egy nagy távcsővel. Lát ezt is, azt is, s nem len­ne a Hátsó ablak Hitchcock- film, ha nem ölnének meg valakit a riporter szeme lát­tára. Ez eddig tiszta sor, így várja ezt a rendezőtől a né­ző, hanem ami ezután követ­kezik! Különösen a végkifej­let izgalmas, — közben lehe­tett egy kicsit lazítani. Per­A film talán az évek mú­lásával veszített újdonság­varázsából, megoldásaiban hellyel-közzel netán avitt is, de a Hitchcock-i szellem any- nyira beragyogja az egész mozit, hogy nehéz észreven­ni az árnyékokat, a laposabb részeket, megoldásokat. Még a hajdani gyönyörűséges Grace Kelly, a női főszerep­lő szépsége sem kopott meg, legfeljebb ha a játékán tű­nődünk egy kicsit, arra kell gondolnunk, hogy mostaná­ban már nemcsak szépek a sztárok, de nagyon tehetsé­gesek is. Grace Kelly meg inkább csak gyönyörű. —- — ti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom